Magyar Néprajzi lexikon 2. kötet, F-Ka (1979)
G - galuska - galuskaszaggatás - Galyaság - gamó - ganézás - gang - ganga - gánica - gantárpénz - gányó - gányónóta, kukásdal - garaboly - garabonciás, garabonciás diák
t garabonciás galuska, —gyúrt tészta, —lebbencs, — sztrapacska, — töltött káposzta galuskaszaggatás, —mozdulatutánzó játék Galyaság: az egykori Torna és Gömör m. Borsoddal határos részének tája a Bódvától Nyra, Aggtelek és Rudabánya között. Eredetileg zárt erdővidék volt. Némely része karsztosodott. A filoxéravészig (1890-es évekig) jelentékeny paraszti szőlőművelése volt. Népi kultúrája számos archaikus vonást őrzött meg. Területéről a 19. sz. második felétől sokan elköltöztek más vidékekre, ipari központokba vagy kivándoroltakAmerikába. Filep Antal gamó: —fogas, —juhászkampó ganézás, —trágyázás gang: —tornác ganga: a bő —kötény egyik fajtája a palócoknál. gánica: —burgonyapép, —eresztett pép, —szerc gantárpénz: —ászok gánya:a —dohánykertész D-alföldi (Szeged környéki) neve. Csúfnév. A dohánykertészségnek, azaz idegen, bérelt földön való önálló dohánytermesztésnek — még ha a termést részelték is — az-Alföldön volt a legkorábbi hagyománya és egyben legszélesebb körű alkalmazása. A dohánykertészet az agrárszegénység hatalmas tömegeit foglalkoztatta, akik — a dohánykonjunktúra ingadozása következtében — bizonytalanságban és időnként nyomorban éltek, távol az állandó településektől, piszkos munkát folytatva. A ~ szó eredete ismeretlen, de eredeti jelentése: szegény, semmirekellő. E jelentése következtében alkalmazhatták a kertészek helyi elnevezéseként. A szó szélesebb, csaknem köznyelvi elterjedését Justh Zsigmond Gányó Julcsa c. regénye (1894) segítette, amely az-alföldi dohánykertészek életét is bemutatja. — Irod. Takács Lajos: A dohánytermesztés Magyarországon (Bp., 1964). Takács Lajos gányónóta, kukásdal: a mezei munkásdal egyik foglalkozáshoz kötött csoportja, adohánykertészek életéről szóló és általuk énekelt dal. A ~k száma kevés, holott a dohánykertészek dalkincse gazdag. Az „alföldi módos gazdák . . . megvetéssel néztek a gányónótára", írja Kodály Zoltán (A magyar népzene). Főként dohánycsomózóban és az elszámolás utáni bálokon hangzottak fel a Egy részük —katonadal (Ej-haj, de meguntam ezt az urat szolgálni; Pista bácsi ha kimegy a pajtába . . . ), más részük —szerelmi dal (Barna kislány, nem alszol az éccaka . . . ) átalakítása. A közös munkahely révén a ~k olykor asummásdalokkal is rokonok (Ha akarok, új esztendőt csinálok . . . ). A ~k régi rétegében előfordulnak szertartásos, óvó jellegű (Áldd meg, Uram Isten! . . . ) és ún. tapsos táncdalok (Annyi a finánc ...), a kedvezőtlen bérletek miatti panasz is hangot kap (Hej, szalányi lakos vagyok én; Nem adja ki a Gida a fődjit ...). Az újabb a szokásosnál gyakrabban szövik dalba sajátos munkájukat (A dohányos ha bemegy a hodályba; Keljetek fel, poszoltató kislányok! ....), rendszerint szerelmi dalokkal összefonódva (Barna kislány ha kimegy a pajtába . . . ), ezekből kedvelt vándorversszakok is kialakulhatnak. A ~k hangja is örömteli, mikor a munka végzéséről (János bácsi, arra kérem, gyűljön ki; Kivirágzott a csomózó eleje . . . ) vagy a mulatozásokról (Húzd rá, cigány, szaporán! . . . ) szólnak. Formai szempontból eléggé elkülönül az 5 — 6 — 7 és a 9—10 — 11 szótagos sorokból álló rétegük. — Irod. Ortutay Gyula —Katona Imre: Magyar népdalok (II., Bp., 1970). Katona Imre garaboly: —karoskosár garabonciás, garabonciás diák: 1. a magyar — népi hitvilág —természetfeletti erejű személyezetek egyike. Egyéb elnevezései: barboncás, verboncás, rókás diák. A hozzá fűződő hiedelemkör legfontosabb motívumai: atáltoshoz hasonlóan foggal vagy több foggal születik. Rongyos köpenyben, kezében könyvvel kopogtat be a házakba, tejet vagy tojást kér, sok nem kell neki, de nem szabad kimérni. Egész köcsög tejet kell eléje tenni: ha eltagadják, megmondja, hogy van a háznál tej, és fenyegetődzik: ,,majd adnál, de már késő lesz". Büntetésül vihart, jégverést okoz vagy könyvéből „kiolvassa" a sárkányt és azon lovagol a falu fölött. A sárkány