Fejős Zoltán (szerk.): Színre vitt helyek - Tabula könyvek 11. (Budapest, 2011)
SCHLEICHER VERA: Helyek és színek. A Balaton-parti települések identitáskeresése a turizmus szolgálatában
SCHLEICHER VERA Helyek és színek A Balaton-parti települések identitáskeresése a turizmus szolgálatában A téma, amelyre gondolataimat fel kívánom fűzni: a hagyományos kultúra válsága és a települési, illetve területi identitás néhány összefüggése a Balaton térségében. Valóban csupán néhány összefüggés bemutatására vállalkozhatok, hiszen a balatoni identitás problematikájának számtalan olvasata, megközelítési lehetősége van mind szociológiai, mind turizmuselméleti, mind pedig politikai-igazgatási értelemben. Ezúttal csupán az identitás konstruálásának és felmutatásának néhány megnyilvánulását kívánom elemezni, elsősorban azokat, amelyek egy-egy település önképét rajzolják ki részben spontán módon, részben pedig nagyon is tudatosan, idegenforgalmipropaganda-célzattal. Vizsgálódásomat elsősorban a települési identitást és vonzerőt hangsúlyozó települési jelmondatokra, a turisztikai célú intézmények elnevezésére, a program- és szálláshelyhirdetésekre, a településképek egyes identitáshordozó elemeire, valamint a muzeális intézményekre terjesztem ki. Bármilyen különösnek tűnik is - annak ellenére, hogy a térségben majd kétszáz éve megindult, s egyes községekben százötven éve, de a teljes partszakaszon is mintegy hetven éve meghatározó módon van jelen az idegenforgalom -, a turisztikai céllal megfogalmazott települési szlogenek az elmúlt években is éppen csak formálódóban vannak. A polgármesteri hivatalokban és Tourinform-irodákban rögzített kérdőívek azon pontjára, hogy miként határozzák meg a település identitását, 2005-ben még alig kaptunk értékelhető válaszokat, míg 2007-2008-ban már a városok és községek több mint fele fel tudott mutatni egy-egy - a köztudatban már valamelyest rögzült - települési szlogent, nyilvánvalóan külső nyomásra. A települési öndefiníciók megalkotását ösztönző külső tényezők között legfontosabbként a közösen kiadott régiós, illetve kistérségi turisztikai kiadványokat és a települések közötti fokozódó turisztikai versenyhelyzetet említhetjük. A belső ösztönzés, a lokális viták és a történeti elemzések következtében kialakuló társadalmi konszenzus hiányát mutatja az öndefiníciók bizonytalansága. Egyes községek esetében több, párhuzamosan élő szlogent is használnak, illetve nem egy példánk van arra is, hogy a települést leíró, jellemző szlogenek az elmúlt évek során több ízben is módosultak, így például 2004-ben még Siófok, Balatonfüred és Keszthely egyaránt a „Balaton fővárosa” volt, ma már csak Keszthely őrizte meg ezt a rangot. Siófok időközben „a nyár fővárosa” lett, Balatonfüred pedig „a kultúra és művészetek városa” szlogen mellett kötött ki. Ha megpróbáljuk összesíteni, milyen forrásokból táplálkoznak, illetve milyen tartalmakat rejtenek ezek a települési öndefiníciók, a következő képet kapjuk.