Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. július

1996-07-09

32 NÉPSZABADSÁG Felvonók kérik: legyen múzeumuk Egyszer fent, egyszer lent a lift­gyűjtemény ügye A liftmúzeum ritka látványos­ság. Mindössze kettő van belőle a világon, az egyik Amszter­damban, a másik Budapesten. Legalábbis így volt ez 1990-ig, akkor ugyanis - áruházépítés miatt - megszűnt a Mohács ut­cában lévő, egyedülálló ritka­ságokat bemutató kiállítóhely. A szakgyűjtemény sorsa azóta is bizonytalan. - Édesapám felvonókat gyár­tott az államosításig. Szerette volna, hogy a család vigye to­vább az üzletet, ezért az öcsé­met és engem is gyerekkorunk­tól fogva tanított a liftszakma fortélyaira. Később a Felvonó­javító Vállalathoz kerültem, s mivel addigra már felszámol­ták a régi liftgyártó cégeket, nem volt alkatrész, ezért szinte az összes felvonót ki kellett cserélni. Az egyik lebontásra ítélt felvonón megtaláltam édesapám cégtábláját, amit az­tán nosztalgiából eltettem. Va­lahogy így kezdődött - emlék­szik vissza Ékes Miklós, a Fel­vonó Múzeum egykori szakmai vezetője. A gyűjtemény az idők folya­mán egyre gyarapodott, kollé­gák, barátok segítettek meg­menteni a régi idők legszebb, legérdekesebb felvonóit, egyes alkatrészeit a teljes pusztulás­tól. Lassan külön helyiséget kaptak a ritka darabok, így tá­rolásuk és restaurálásuk is le­hetővé vált. A nyolcvanas évek elejére már olyan nagy lett a gyűjtemény, hogy egyre nehe­zebb lett a tárolása. - Meghívtam az Elevator World című, világszerte megje­lenő szakkiadvány főszerkesz­tőjét, nézze meg a gyűjteményt, hiszen nem tudtam, jó irányba haladok-e, jó-e, amit csinálok. A főszerkesztő úr azt tanácsol­ta, hogy csináljunk múzeumot. Ehhez persze helyiségre - és persze nem is kicsire - volt szükség. Szerencsénkre a Fel­vonójavító Vállalat hosszas al­kudozás után adott egy megfe­lelő, ám meglehetősen rossz ál­lapotban lévő épületet, amelyet később a szakma összefogásá­val felújítottunk, és 1985. február 13-án megnyitot­tuk a kiállítást - avat be Ékes Mik­lós a múzeumala­kulás történetébe. A múzeumban megtalálható volt az elképzelt „ős­felvonó” képe, ké­sőbbi korok liftjei, berendezései, va­lamint egy műkö­dő, kötélvezérlésű felvonó is. A nagy közönségsiker el­lenére - hiszen a világ sok országá­ból érkeztek ide turisták - csak­nem pontosan öt évvel a megnyitás után a múzeum­nak mennie kel­lett a Mohács ut­cából, mivel a Bu­dapestlist - a volt Felvonó­j­avító Vállalat - és az önkormányzat eladta a helyisé­get. A muzeális tárgyak az anya­­vállalat egyik te­lephelyének udva­rára kerültek, ahol aztán foko­zatosan lepusztul­tak, tönkrementek a régi emlékek. A gyűjtemény közel hetven százaléka elpusztult. A múzeum megmen­tésére Pro Liftmúzeum néven alapítvány jött létre, ám pénz hiányában - csak magánszemé­lyek felajánlásai képezték a va­gyonát - nem tudta kiállítani a gyűjteményt. - 1994 őszén kéréssel fordul­tam az Országos Műszaki Mú­zeumhoz - mely a szakmai fel­ügyeletet gyakorolta a liftmú­zeum felett -, hogy vegye át a gyűjtemény megmaradt részét megőrzésre. Ennek köszönhe­tően 1995 tavaszán a felvonó­emlékek átkerültek az egyik raktárába, ahol legalább nem romlik tovább az állaguk - mondja Ékes Miklós. Hogy mi lesz a sorsa a gyűjte­ménynek, arról dr. Vámos Évát, az Országos Műszaki Múzeum főigazgatóját kérdeztük. - Szeretnénk egy, a liftek tör­téneti fejlődését bemutató kiál­lítást szervezni. Sajnos egyelő­re nekünk sincs megfelelő he­lyiségünk, hiszen az erre a célra kiszemelt Palme-ház nincs olyan állapotban, hogy oda be lehessen költözni, a felújítására pedig nincs elegendő pénzünk - tudtuk meg. Mucska Péter Egyelőre ezt a szép darabot sem láthatjuk A felvonó hasz­nálata, bármi­lyen furcsa is, már az ősember életében fontos szerepet játszhatott. Mivel még fán lakott, az elejtett zsákmányt fel kellett húznia oda, ami súlyosabb állatok esetében elég nagy próbatétel volt. Megszületett tehát az első liftféleség, egy indokból készült emelő. Az ókorban már szá­mos helyen alkalmazták a felvonókat, például a siracusai vár ostrománál, később gazdag gö­rög kereskedők otthonában vagy a Colosseum­ban, ahol színpadtechnikai eszközként hasz­nálták őket. A liftek abban az időben még em­beri energiával működtek, a rabszolgaság megszűntével tehát új „hajtóanyag” után kel­lett nézni. Előbb a szélmalommal működtetett vízike­rekes liftek jelentek meg, majd a víznyomá­sos, hidraulikus felvonók is. (Ilyen egészen 1957-ig működött az Operában.) A vízliftek­kel párhuzamosan terjedtek el a lóhajtású fel­vonók. A lifteket fékkel először a magyar poli­hisztor, Kempelen Farkas látta el a XVIII. szá­zad végén. Ennek a találmánynak köszönhe­tően Magyarország jó ideig vezető szerepet töltött be a bá­­nyaliftgyártás­­ban. Az igazi féket, amely a kötelek szaka­dása ellen is védett, csak a múlt század végén találta fel Elisha Graves Otis. A berlini világ­­kiállításon pedig Siemens bemutatta az elekt­romos meghajtású liftet is. Azóta inkább csak a felvonók vezérlése korszerűsödött, először toló-, majd nyomógombos, a második világ­háború óta pedig nyomógombos, gyűjtővezér­­­­lésű lifteket készítettek. Magyarország első liftjét a osztrák Freister cég szerelte fel, 1896-ban a Parlamentben. Ér­dekesség, hogy ez a lift, kisebb javításokkal, egészen 1980-ig szállította biztonságosan a honatyákat. Jelenleg 27-28 ezer lift működik az ország­ban, ezek fele Budapesten. Évente egyébként egy-két halálos és kettő-négy egyéb sérüléssel járó balesetet okoznak a felvonómeghibásodá­sok. A liftek biztonságos működését a Felvo­nóvizsgáló Állomás hatvankét szakértője ellenőrzi országszerte, alkalmanként és felvo­nónként háromezer-ötszáz-ötezer forintért. V. M. P. Kempelen fékje BUDAPEST 1996. július 9., kedd Megörökíteni a várost, amíg lehet Korniss Péter fotós sétáiról, az udvarokról és az eltűnő színekről Korniss Péter harminc évig dol­gozott a Nők Lapja szerkesztő­ségében, ma a Színház című fo­lyóirat képszerkesztője, mégis elsősorban dokumentarista fo­tográfusnak vallja magát. Vi­lágszerte sikert aratott fotóal­bumaiban hosszú, alapos meg­figyeléseit rögzítette, hol az el­tűnőben levő kultúrákról, hol egy ingázó munkás életének év­tizedéről. Budapest jellegzetes udvarairól is úgy állított össze egy kötetet, hogy sokat sétált fényképezőgépével. Most úgy érzi, az utolsó pillanatban jutott be a házakba, mert a városi ka­puk mára valóságosan és képle­tesen is bezárultak. - A huszonöt udvar kiválasztása azt tükrözi, hogy nagyon jól ismeri a várost, pedig nem tősgyökeres pesti. - Kolozsváron születtem, ott, a történelmi belváros bensősé­ges, baráti légkörében éltem ti­zenkét éves koromig. 1949-ben kerültem Budapestre, és az első két évben szinte bezárultam, annyira idegennek éreztem ma­gam. Feloldódásomban segített, hogy a Práter utcába jártam is­kolába és a franzstadti srácok­kal játszottam, tujáztam. A vil­lamos „hátája” volt a tuja, az ütköző, amin veszélyesen, de boldogan és ingyen utaztunk. Azóta nagyon pesti lettem, ez­alatt azt értem, hogy csakis a város sűrűjében akartam élni. Világéletemben bérházban lak­tam, tavaly éreztem először, hogy nem lenne rossz a zöldöve­zeti környezet. Most állt össze bennem érzéssé a város romlá­sa, amelynek mindannyian ta­núi vagyunk. ■ - Az igazi városlakók ilyenkor mindig néhány nekik fontos részlet megváltozását pana­szolják. Önnek mi okozza a csalódást? - Nem csaló­dásnak nevezném, inkább aggoda­lomnak. A város­ban máig gyö­nyörködöm, pél­dául amikor fu­tok. A Tabánon keresztül eljutok a Gellért-szoborig, ott kifújom ma­gam, és csodálom a budapesti pano­rámát. A rakpart is kedves helyem, de szinte már csak vasárnap kora reggel élvezhető, amikor szünetel a túlméretezett for­galom. Az a rossz, hogy ma alig lehet sétálni a belső te­rületeken, márpe­dig egy várost úgy lehet igazán felfe­dezni. New York-i barátaim tizen­öt-húsz évvel ez­előtt mámorosan élvezték, hogy sétálhattak Budapesten. Ma is jönnek és szomorúan mérem le a reakcióikon az itteni előnytelen változásokat. Néhány éve még nem értettem, miért mondta egyikük, hogy sajnos belvárosi iskolában tanít odakint. Nálunk ennek a jelzőnek rangja volt, ő pedig arra utalt, hogy a belváro­sok leromlanak, és aki teheti, el­költözik onnan. Már Pesten is mutatkoznak ilyen jelek, és csak remélni tudom, hogy nem érjük meg azt a bizonyos amerikai nagyvárosi állapotot. Mert a vá­ros arra való, hogy lakják, ne csak használják. - Udvarok című könyve arról ta­núskodik, hogy a kilencvenes évek elején még tudott sétálni, kószálni a városban. - Egyik legszebb, Budapest­hez fűződő munkaélményem volt ez. Forrásokat tanulmá­nyoztam a nevezetes udvarok­ról, és magam is kerestem, fény­képezőgéppel sétálva, a helye­ket. Gyönyörű dolgokat talál­tam, a nagyváros igazi gazdag­sága tárult elém. Az udvar - le­gyen az főúri palotáé vagy szá­zadfordulós bérházé - olyan belső tér, amely a nagy épüle­tekben is valami bensőséges életteret jelent a lakóinak. Az árkádok, oszlopok, stukkók, kutak, díszes feljárók, a meg­annyi építészeti lelemény mind belülre szólt, nem kifelé akarta a ház pompáját hirdetni. Azt hi­szem, az utolsó pillanatban ju­tottam be az udvarokba 1991- ben, mert utána elkezdtek bezá­rulni a kapuk, zárak és hatal­mas védőszerkezetek jelentek meg rajtuk. Ezt tökéletesen megértem, mert hallatlanul romlik a közbiztonság. Ez is szomorú, de a legfájdalmasabb, hogy mogorva, rosszkedvű, bi­zalmatlan embereket látok. Fényképezőgéppel a kezemben járkálva ezt nagyon erősen ér­zékelem. - Udvarképei fekete-fehérek. Ta­lán kerülte a színeket? - Budapest szennyezett leve­gője az én szakmámban azt je­lenti, hogy legtöbbször csak szürke képeket tudok csinálni. Szinte ugrásra készen várom azokat a ritka napokat, amikor az eső vagy egy nagy szél után kicsit kitisztul a levegő. Az el­múlt négy évben két, Magyar­­országról szóló könyvön dol­goztam, és a Budapest fejezettel kínlódtam a legtöbbet. Halo­gattam, nyűglődtem vele, mert alig voltak fényes, tiszta napok, amelyekre az embernek szüksé­ge van - nem kizárólag a fény­képezéshez. Hámory Gabriella Egy udvar Korniss gyűjteményéből SZABÓ PÉTER FELVÉTELE ♦ MITSUBISHI MOTORS 1037 Budapest, Zay u. 24. 250-4065 Fax: 188-9175 1134 Budapest, Róbert K. krt. 47. 270-2121 IP/Fax: 270-2122 JEuropárea/-Eu­rópán­ak­ GLi PIACBEVEZETÉS ELŐTT­­ 898 DUO Ft MITSUBISHI CARISMA 1.6 AZ EURÓPAI CSISZOLÁSÚ GYÉMÁNT A három gyémánt lelőhelye: DUNA INTERSERVICE Kft.

Next