Népszabadság - Budapest melléklet, 1999. március

1999-03-01

30 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1999. MÁRCIUS 1., HÉTFŐ Piros orral a gyógyulásért Felvételiztek a beteg gyerekeket felvidító leendő bohócdoktorok Kicsit nehézkesen indult a Piros Orr Bo­hócdoktorok Alapítvány felvételi vizsgá­ja, melyen a doktorjelöltek közül válo­gattak. Az alapítvány szeretné minél több beteg gyermekhez eljuttatni vidám kedvű, nem hivatásos gyógyítóit, ezért hirdették meg a válogatást. A felvételin alig több mint tíz előadóművész és vál­lalkozó kedvű gyermekbarát vett részt. A­z Operaház III. emeleti próbatermé­be a színpad fölötti vékonyka függőfo­lyosón, egy úttorlaszként elhelyezett asztalon és néhány papírmasé szarvas­agancson keresztül vezet az út. A kije­lölt próbaterem előtt 11 órakor még mindössze hárman várakoznak, ám por­tás jó lihegve, és közli, hogy megváltozott a helyszín. A Hajós utcai épület előcsarnokában népes csapat gyülekezik: önjelölt és profi előadó­­művészek, gyerekszerető civilek és persze a sajtó munkatársai. Rövid be­mutatkozás következik, tisztázandó ki miért jött, majd két lány menekül pánikszerűen a teremből. Alighanem másfajta játék ez itt, mint amit ők elkép­zeltek. Ez a bohóctréfa kez­dete: a bemutatkozás­­ lép színre az egyetlen igazi orvos, dr. Lipthay Erzsébet, a program magyarországi vezetője. Két régi gyakorló bohócdoktor követi: La­la és Voála. Lipthay Erzsébet össze­foglalja a program lényegét: az ötlet természetesen az USA-ból ered, de Eu­rópában - például Ausztriában - is las­san egy évtizede alkalmazzák a gyer­mekkórházakban. A bohócdoktor egyenesen a meséből toppan a kórház szigorú és fájdalmas világába, hogy könnyebbé és elviselhetővé tegye. Ő az, aki megszelídíti az injekciós tűt, or­rot mutat a riasztó műszereknek. De a kórtermekben nincs helye félresiklott poénnak, olcsó tréfának. Veszélyes te­rep ez, kizárólag profiknak való. A le­endő bohócdoktorok először néhány napos, speciális képzésen vesznek részt, ám jó egy évnek kell eltelnie ah­hoz, hogy önállóan a kórtermekbe lép­hessenek. Etikai kódex kötelezi őket a betegek jogainak tiszteletben tartására, felelősséggel tartoznak minden tettü­kért. Főállást elvárnak mindenkitől, a doktorok szerződéssel dolgoznak. Giora Seeliger osztrák rendező, a program művé­szeti vezetője gyakorlati útmutatást tart: arról be­szél, hogy a bohócdoktor­nak nem kell előre beta­nult szöveget memorizál­nia, ám az improvizálás­nak is megvannak a maga szabályai. Olykor hetek­be, hónapokba kerül, mire sikerül megnyerniük egy gyereket. A bohócdoktor sohasem kényszerítheti rá magát kis pácienseire. Példával is szolgál: „az in­jekció beadásánál ott lehe­tünk, de ha kérnek is rá, soha nem fog­juk le a gyereket”. Némi szünet következik, Mészáros Piroska általános iskolást hazaküldik, mondván, jöjjön vissza 25 éves korában. Elhangzik néhány kérdés is, egy fiatal lány tanácstalan: nem jártas semmiféle előadóművészetben, ellenben hajlékta­lan gyerekeknek tart játszóházat a Teréz­városi Családsegítő Központban. - A hajléktalanság kicsit olyan, mint egy be­tegség — mondja halkan, inkább csak úgy magának. Most már végképp színpaddá válto­zik a tér, színre lép az első jelentkező, a többiek a közönség hálás szerepét játsszák. Egy középkorú férfi lelkesen belekezd a „felszálltam a hintára” kez­detű gyerekdalba, a hangulat lassan ol­dódik, néhányan csendben elnéznek a távolba. Giora rendez: „most orral együtt, szemüveg nélkül”­­ dirigál­­, és a jelentkező orrán piros szivacsgömb­bel, rendületlenül hintázik tovább. „Mutasd meg, mennyire örülsz”, szól a további utasítás, és a férfi kissé mere­ven gyürkőzik a feladattal, miközben Giora cuppanós puszikat küld felé. Vé­ge, az előadó átéli élete alighanem egyetlen tapsviharát. Mint később kide­rül: tanárember, de most a gyámhivatal­ban dolgozik, úgyhogy bohócként pró­bál egy kis fényt csempészni az életébe. Bajszos fiatalember következik kár­­tyatrükkel. „Délután megnézzük a vic­ces oldaladat is” - ígéri a rendező, a fia­talember arca vörös, akár a szivacsorr. Arra kérik, csak álljon és lélegezzen. Egy pantomimes fiú erős embert alakít, jól bejáratott, sikergyanús szám, bár a rendező megjegyzi: a kórházban a néma mozdulatoknál jóval fontosabb a be­széd. Vége a produkcióknak. Színészek és primadonnák, artisták és előadóművé­szek ülnek csendben a lépcsős előadóte­remben. Ki tudja, mi jár a fejükben: méltóságon alulinak vagy igazi művé­szetnek találják-e a feladatot. A nagy megmérettetés mindenesetre még hátra­van. Ty.K. A leendő bohócdoktorok néhány napos, speciális képzésen vesznek részt, de jó egy évnek kell eltelnie ahhoz, hogy önállóan a kórtermekbe léphessenek. A meghallgatás előtt SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE AUTO ÓBUDA Tel.: 368-4929 AUTÓ MIRAI Tel.: 464-7680 Még szép, hogy Mazda Mazda 323 F ajándék légkondival. Az akció március végéig tart, és az 1.5 Safety valamint 1.5 Safety E modellekre érvényes. Nagyfeszültségű állomásokat is telepít az Elmü A Budapesti Elektromos Művek (Elmü) Rt. idén is több milliárd forin­tos felújításokat, beruházásokat vé­gez. A tervek között szerepel, hogy két éven belül két új nagyfeszültségű transzformátorállomás épül: a II. ke­rületben, a Ganz-gyár telephelyén, valamint Üllőn. A társaság napokban közzétett gyorsjelentéséből pedig ki­derül, hogy a múlt évet több mint hét és fél milliárd forintos eredménnyel zárta az Elmü. A Budapesti Elektromos Művek (Elmü) Rt. gyorsjelentéséből kiderül: a részvénytársaság tavaly 7,525 milliárd forint mérleg szerinti eredményt ért el, ez több mint kétszerese az előző évinek. Az értékesítésből származó nettó árbe­vétele 108,77 milliárd forint volt tavaly, míg tavalyelőtt 89 milliárd forint. A cég saját tőkéje egy év alatt 69 milliárd fo­rintról 76 milliárd forintra nőtt. A nyereség egy részéből idén is foly­tatódik a hálózatfelújítási program. Több főelosztó-hálózati alállomás re­konstrukciójára, illetve a nagyfeszültsé­gű, úgynevezett olajos kábelek cseréjére is sor kerül - tudtuk meg Bertalan Atti­lától, az rt. fejlesztési főosztályvezetőjé­től. Ilyen lesz a XIII. kerület, Katona Jó­zsef utcai alállomást és egy másikat ösz­­szekötő kábel cseréje modern, környe­zetbarát és nagy üzembiztonságot jelen­tő vezetékre. A csaknem hatszázmillió forintos beruházással hosszú időre biz­tosított lesz lényegében az egész belvá­ros energiaellátása. Új kábelt fektetnek le a hűvösvölgyi és a Virányos úti alállomások közé, ami szintén félmilliárd forint körüli munka. Ez a budai kábelfektetés az első fázisa annak a programnak, amellyel a terüle­ten épülő bevásárlóközpontok, új intéz­mények, illetve a lakosság növekvő áramszükségletét igyekszik kielégíteni a társaság. A tervek szerint ugyanis várha­tóan 2000-2001-re készül el a Ganz­­gyártelep valamelyik részén egy teljesen új nagyfeszültségű alállomás. Ennek összköltsége eléri majd a másfél milli­árd forintot. Új nagyfeszültségű transz­formátorállomást telepítenek Üllőre is, várhatóan 2000-re. Az építés költsége idén százötven-, míg jövőre további két­száz-kétszázötvenmillió forint lesz. Folytatódik a Soroksári úti főelosztó­állomás tavaly megkezdett felújítása. A készülő Csepeli Erőmű által megtermelt áram ugyanis ezen keresztül fog az or­szágos hálózatba jutni. A főelosztónak el kell készülnie az erőmű év végére ter­vezett próbaüzemelésére - hangsúlyozta Bertalan Attila. A beruházás összege meghaladja az egymilliárd forintot. A hálózatüzemeltetés szempontjából fon­tos a telemechanikai számítógépes rend­szer több százmillió forintos folyamatos korszerűsítése is. A nagyberuházások mellett természe­tesen folytatódik a kis- és középfeszült­ségű hálózat rekonstrukciója is. Erre idén három és fél milliárd forintot szán az rt., a többnyire a kábelcserét és a sza­badvezetékes hálózat felújítását célzó programra egyébként évente négymilli­­árd forintot fordít az Elmű. Ez pedig a főosztályvezető szerint érezhető javulást eredményez majd a lakossági áramellá­tásban. A cég által üzemeltetett közvilá­gítási hálózat felújítására további félmil­liárd forintot költenek az idén. Végül megtudtuk: az új fogyasztói igények kielégítésére új hálózatokat is kiépít a cég. 1999-ben ez csaknem két és fél milliárd forintos költség. Igaz, tette hozzá Bertalan Attila, ennek hetven szá­zalékát a bővítésben érintett lakossági, illetve közüzemi kör által fizetendő, úgynevezett hálózatfejlesztési hozzájá­rulásból fedezi majd a társaság. K. A. I. Balatoni egylet a fővárosban Volt egyszer egy vendéglő a pesti József utcában, ami Csákodi néven szerepelt a józsefvárosi búselejtők listáján. Itt gyűlt össze fél évszázaddal ezelőtt hatvan em­ber azzal a szándékkal, hogy megalakít­sák a Balatoni Horgászok Egyesületét. A megsárgult jegyzőkönyv tanúsága szerint fölöttébb vegyes volt a társaság. Volt köztük miniszteri főtanácsos, ügy­véd, feltaláló, orvos, magas rangú kato­natiszt, fodrász, kőműves, ügynök és paplankészítő. Közülük már egy sem él, az utolsó alapító tag, Vígh József, a Ma­gyar Horgász első főszerkesztője, a ma­gyar horgászirodalom nagy öregje 1996- ban hunyt el. Az egyesület élén 30 évig Fráter Gedeon állt, az Operaház karna­gya. A fentiek a jubileumi megemléke­zés során hangzottak el az Operaház Belcantó klubjában, ahol közel száz törzstag előtt adott számot Pastyik Ró­bert elnök a Balatoni Horgászok Egye­sületének ötvenéves múltjáról. Ötven év múltán is jogosan merül fel a kérdés: a balatoni fogasok és pontyok szerelmesei miért Budapesten alapítot­tak egyesületet. Azért, mert már 1949- ben, az akkori 600 tag 80 százaléka bu­dapesti lakos volt, s ez az arány napja­inkban is érvényes. Hasonló a helyzet a tagság átlagéletkorát tekintve is: az ala­kulás idején és jelenleg is a közép- és ennél idősebb kor a jellemző. Ami vi­szont azt is jelenti, hogy a tagoknak van összehasonlítási alapjuk: milyen volt a Balaton régen és milyen most. A jubileumi fórumon nemcsak nosz­talgiáztak, az esemény mottójául ezt a mondatot választották: a Balatonról őszintén! Vagyis ki-ki mondja el, ami a szívét nyomja. Sok szomorú, mi több megdöbbentő felszólalást hallhattunk. A közbiztonság­ról, a halrablásról, a víz szennyezettségé­ről, a nád pusztulásáról és a megcsappant halállományról. Olyan problémák ezek, amelyek szerte az országban egyaránt jel­lemzőek. Balatoni sajátosság az ősidők óta fennálló halász-horgász ellentét. Ami jó az egyiknek, nem jó a másiknak. Így kerülhetett angolna a magyar tengerbe a halászok által, amit a horgászok ma is át­koznak. A halászat parttalan nyereségori­entáltságát a horgászok soha nem fogják tolerálni. Nyilván ez a magyarázata, hogy a ’70-es években még 1700 tagot számo­ló BHE taglétszáma évről évre apad. Ami persze még mindig jobb, mintha az ala­kulás színhelyének sorsára jutna. Pastyik Róbert emlékezete szerint a legendás Csákodi vendéglőt 1950-ben zárták be, emlékét már csak a BHE jegyzőkönyve őrzi. Matula Gy. Oszkár Balesetveszélyes Pest megye Óriási az elővárosi forgalom a Budapestre vezető utakon A közlekedésbiztonságot tekintve Pest megye évek óta az utolsó helyen kullog a magyarországi megyék sorrendjében. Csaknem egy évtizede fo­lyamatosan növekszik a balesetek száma a Pest megyei utakon, miközben országosan szintén né­mi javulás tapasztalható. A tartósan kedvezőtlen helyzetbe nem lehet belenyugodni, legalább a töb­bi megye szintjére kell felzárkózni - nyilatkozott lapunknak a megyei rendőr-főkapitányság közbiz­tonsági főnöke. A szakember érdeklődésünkre elmondta: ha­zánk a baleset-megelőzésben - az igencsak szegé­nyesnek mondható feltételek ellenére - nemzetkö­zileg is figyelemre méltó eredményeket ért el, ez­zel elismerést vívott ki a motorizációban nálunk fejlettebb országok részéről is. Itt az ideje, hogy a baleseti mutatók Pest megyében se romoljanak to­vább. Ez azonban önmagában kevés, a statisztikák javulását kell elérni. Ehhez a megelőzés, a tájé­koztatás lehet az egyik legfontosabb eszköz a bal­esetek visszaszorítását célul kitűző szakemberek számára. A legtöbb közúti tragédiát Pest megyé­ben — az országos átlaghoz hasonlóan — a gyors­hajtás, az elsőbbség meg nem adása, a szabályta­lan előzés, valamint a gyalogosok és a kerékpáro­sok figyelmetlensége okozza. A balesethez vezető gyorshajtás alatt azonban nemcsak a megengedett sebesség túllépése értendő, hanem ebbe a kategó­riába tartozik az úgynevezett relatív gyorshajtás, azaz amikor a vezető nem az út- és látási viszo­nyoknak megfelelően választja meg a haladási se­bességet. Tény viszont az is, hogy a főváros agglomerá­ciójához kapcsolódóan a megye jelentős részét az óriási elővárosi forgalom is sújtja, jóllehet már az átmenő forgalom is eléggé megterheli az útháló­zatot. Jellemző, hogy a közúti balesetek nyolcvan­­kilencven százalékát nem a megyében lakók okozzák. A változó közlekedési szabályok megismerteté­sére - elsősorban az anyagiak szűkössége miatt - már nem állnak rendelkezésre a korábbi lehetősé­gek, fórumok, szervezett továbbképzések. Az is­meretek és az alkalmazkodás hiánya nap mint nap tetten érhető a közutakon. E hiány pótlására a saj­tó nyilvánosságát tartja megoldásnak a biztonsági főnök, aki egyébként idei célul tűzte ki a balesetek számának tízszázalékos csökkentését Pest megye útjain. M. M.

Next