Népszabadság - Budapest melléklet, 1999. május
1999-05-25
32 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1999. MÁJUS 25., KEDD A Revüszínház régi újdonsága, A kislány Hetekig beszélték 1920 tavaszán a főváros színházi köreiben, a társaságokban, a korzón, s mindenütt, ahol színházi események szóba kerültek, bemutatták A kislányt, az új magyar operett folytatja diadalmenetét. Nemrégiben a Három a kislány volt divatban, de míg annak csak egy szerzője volt, ennek három: Szomory Emil, Harsányi Zsolt és Stephanidesz Károly. Kipróbált, régi, kitűnő színházi emberek. A legmerészebben vágott neki Szomory Emil, Az Újság népszerű Sorryja, aki, szakítva a hagyományokkal, olyan operettet írt, amelynek meséje dalok, versek nélkül is megállná helyét a színpadon, mint egy finom, elmés francia vígjáték. Szomory az intézetben nevelkedő fiatal leányka, a kis Fóthy Anna és egy szerelmes festőművész, a fiatal Thaly Endre érzelmes történetét írta meg három felvonásban, ötletesen, kedvesen. Estétől hajnalig pereg le A kislány cselekménye, amelyben semmi sincs a Bécsből importált operettmesék sablonjaiból. A régi francia operettek hangulata éled újra, üde, tiszta levegőjű, ízléses és keresetlenül őszinte benne minden. A kislányt intézetben nevelik, de a magas kőfalon is bejut hozzá a szerelem, a gyermekkori érzelmek kivirágzása, amely arra készteti, hogy otthagyja tanárait, csacsogó társnőit és kövesse, akit szeret. Vidám és borús bonyodalmak szegélyezik útját, de végül mégiscsak jóra fordul minden, és a szerelmesek egymásra találnak. Ennyi az egész. Talán még egyszerűbb Szomory megjelenítésében, mint a mi tolmácsolásunkban. A színpadi író a végletekig leegyszerűsítve játszatja el a hangulatos mesét, és pompás alkalmat nyújt versírónak, zeneszerzőnek képességei érvényesítésére. Harsányi Zsolt virtuóz könnyedséggel ontja a rímeket, mindegyike magában véve is muzsika, szellemes ötlet, finom poén váltogatja egymást. A melódiák hangulatát pedig Stephanidesz Károly hozta magával bámulatos bőségben. Ez a premier tulajdonképpen az ő bemutatkozása is volt. A kitűnő, szerény művészember évekig csak mások muzsikáját szólaltatta meg, most egyszerre kifogyhatatlan bőségszaruból ontja legszebb dalait. Fiatalos hévvel, kedvvel, szeretettel, ragyogó invencióval muzsikál, nem utánoz, hanem ösztönösen fordul a természetes dallamforrások felé. A kitűnően egymásra talált trió alkotása lelkes fogadtatásra talált a Revüszínházban is: pazar kiállításban legjobb erőit állította csatasorba. A kislány címszereplője Péchy Erzsi, aki elragadó színpadi jelenség, tökéletes illúziót keltő megjelenését fokozza kedves közvetlensége, amellyel szerepét játssza. Értékessé teszi alakítását a dalokat megszólaltatásában érvényesülő énekművészete. A másik női főszereplő az angol kisasszony, Miss Wood, a nevelőintézet tanárnője, aki a megszökött kislány után szökik, és a maga számára is megszerzi a boldogságot. Ezt a sokféle hangulatú összetett hálás szerepet Magaziner Erzsi játszotta, csupa temperamentummal, szilajsággal, nagy muzikalitásról téve tanúságot. Thaly Endrét, a festőművészt Galetta Ferenc alakította, aki épp oly elegáns tartalékos főhadnagynak, mint amikor civilben hódítja meg a szíveket. Rokonszenves, jó kedélyű színész a kitűnő hangú Tompa Béla, aki egy arisztokrata mecénást játszik. Pompásak Gallai Nándor táncai, és nagyszerű figurát testesít meg egy bohém piktor szerepében Horti Sándor. Az operettet Bródy István rendezte mintaszerűen. Hogy hol? Hát a Szerecsen utcában énekelték A kislány melódiáit, amelyek révén Stephanidesz Károly egy csapásra a legkedveltebb és legdivatosabb szerzők sorába jutott. A Szerecsen utca ma Paulay Ede utca, a Revüszínház neve ma Új Színház. Az épület 1907-ben készült a Friedmann Orfeum részére, 1910-től Kristály palota néven ugyancsak mulató volt, majd divatjamúlttá válva, kezdték színházi célokra használni. Bródy István 1919-ben nyitotta meg itt Revüszínházát, s látványos operettjeivel, revüivel nyaranta az Angol Parkban lévő Scala Színházban szerepelt. A színházépület többször átalakult, volt Blaha Lujza Színház és a Nemzeti Színház Kamara Színháza is, Úttörő és Ifjúsági Színház, sőt Jókai Színház és Művész Színház is. Mellesleg 1920 tavaszán bankett is volt A kislány bemutatója után. Újságírószerzőkről lévén szó, redakcióban ünnepelték a librettistákat. Az Újság szerkesztőségi helyiségeiben, amelyet feldíszítettek, a szerkesztőség tagjai teljes számban megjelentek, hogy melegen ünnepeljék a kedves Sorryt, és ott volt A kislány valamennyi szereplője is. A Rákóczi úti fronton lévő nagyteremben pompás büfét állítottak fel. De mielőtt lakomára és ünneplésre került sor, a munkatársak lázas munkába fogtak. Vasárnap volt ugyan, de azért megszerkesztették Az Újság különszámát, amely betűiben, beosztásban, írásában tökéletes mása volt az igazinak, csak valamivel kisebb, és minden sora, kezdve még az apróhirdetés is A kislányról szólt. A lapot Pünkösti Andor szerkesztette, mert mint a fején olvasható volt: „... ő ért hozzá legkevésbé”, és keze alatt szorgalmasan futottak a kéziratok a nyomdába úgy, hogy éjféltájban már készen került elő az Athenaeum rotációsaiból a friss lap. Csupa szellemes tréfa, szeretetteljes persziflázs ez a kicsinyített Az Újság, amelynek minden sora írott tanúságtétele, hogy mennyire szeretik kollégái Szomory Emilt. Alpár Ágnes Etette Utó*» « Akim Galetta Ferenc >\r*3«*wtn eizesf Sztárok a színház nagy sikerű előadásából: Magaziner Erzsi, Galetta Ferenc és Péchy Erzsi SUZUKI TOP. Suzuki felsőfokon. ANGYALFÖLD Röppentyű u. 27-29. Tel/fax: 340-9328 ÚJPEST Váci út 39. Tel: 390-3580 Tokkal, vonóval! i:m KV SUZUKI A TOP AUTO Suzuki márkakereskedés és a Magyar Cetelem Bank közös akciójával Ön június végéig már a vételár 30%-ának befizetésével elviheti új Suzukijét! A kezelési költség 0%, és 48 vagy 60 hónapos futamidőből 3-14 havi törlesztést takaríthat meg a választott futamidőtől függően, így a teljes hiteldíj mutató akár 17,89% is lehet! Vásároljon új Suzukit június végéig a legjobb feltételekkel, a legjobb áron, a TOP AUTÓ-nál! Mindig nagy örömmel olvasom N. Kósa Judit élvezetes cikkeit a Népszabadság Budapest mellékletében. Legutóbb is nagy kedvvel láttam neki a Lelőhelyben megjelent Pestiesen szólva című írásának. Ehhez szeretnék egy kis kiegészítést fűzni, no nem saját kútfőből, de egy kedves kis könyvre támaszkodva. Azt írja cikkében: „A »pestiesen szólva« ráadásul azért is idétlen mondás, mert pesti, pontosabban Pesthez kapcsolódó szólás — elmélyült kutatónum _Cikkünk Nyomán_ Pesties kámból legalábbis ez derül ki - nincsen. A nép njakán évszázadokon keresztül csak Buda neve élt”. Néhány éve került a kezembe Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály az 1960-as évekig tartó gyűjtőmunkájának első kiadása (1996-os), mely A régi Budapest a fattyúnyelvben címet viseli. E könyvben leltem az alábbi, a Pestet is magában foglaló „fattyú szavakat”: Pesti — fővárosi, minden hájjal megkent alak. Pesti Mónmártr - a Nagymező utcának, az Andrássy út közelében lévő része. Pesti Sziti — a régi Lipótváros. Pestifogás - egyfajta hamiskártyás csalás Fentiek ugyan - a pestifogás kivételével persze - inkább elnevezések, mint szólások, de mégis, legalábbis engem, azzal a megnyugtató érzéssel töltenek el, hogy a budaiak mellett mi, pestiek is hallhatatlanságot nyertünk a szlengben. Rátonyi Gábor Tamás _______Megálló_______ Az élet úgyis elmegyen Számomra rokonszenves ez a nyugalom. Higgadt beletörődés. Ez az igazi szabadság. Tehetnek velünk akármit, a magyar már nem horgad föl. Hol vannak már azok az idők, amikor ezrével mentek az emberek a Vörösmarty térre, hogy egy vízlépcső ellen tiltakozzanak? Nekünk Mohács kell már ahhoz is, hogy összevonjuk a szemöldökünket. Ami a Rákóczi úton történik, igazán nem Mohács. Egy bank megvette a Rákóczi út 7-es számú házát, és a negyedik emeletig teljesen bematricázta az ablakokat a maga visszataszító, zománckék jelvényével. Most ezen fogunk idegeskedni? Keressük elő a csúzlit, és vénségünkre kezdjünk el éjszaka betyárkodni? A ház áll, a matrica lekopik, és ha nem, akkor sincs semmi, örüljünk, hogy nem festették az egész épületet kékre. Különben is: nincs nagyobb bajunk? Dehogy nincs. Ugyanezen az oldalon, de már a Kossuth Lajos utcában. Úgy hívják, hogy Bellevue Plaza, valóságos, kíméletlen és nagyravágyó építészeti tombolás. Barátságos és megnyugtató, mint egy atomerőmű, nagy, szürke, ijesztő, mint egy csatahajó, és körülbelül úgy is illik az utcaképbe. Rátehénkedik a mellette álló finom kis házra, olyan magas, mint a ferenciek templomának a tornya, elveszi a fényt, megváltoztatja mindennek az arányát. Mint egy rossz montázs, Örüljünk, hogy nem festették az egész épületet kékre. Különben is: nincs nagyobb bajunk, ahol az utca fényképébe egy más méretarányú házat helyeztek. A kész mű ismeretében nehéz megérteni, hogy hogyan adhatták ki a tervrajzok alapján az építési engedélyt, de talán már az illetékeseket is megszállta a kellemes, keleti tompultság. Annyi baj legyen, majd nem néz oda, akinek nem tetszik. Ha jól dolgozunk, akkor nemsokára az egész város lesütött szemmel jár majd. Legközelebb harmincemeletes irodaházat építünk a Bazilika elé, utána pedig új stadiont telepítünk a Várba. Nincs közvélemény, népharag, nem fekszik senki a daruk elé, nem aknázzák alá az épületet, de tévedés volna azt hinni, hogy ez a köztetszéssel lenne azonos. Csupán tehetetlenség, fásultság, közöny. Akinek kételyei lennének, az gondoljon az új papírpénzekre. Senkinek nem tetszik, hogy emeletes orrú történelmi hősöket rajzolgatnak a fizetőeszközre, nincs nap a közértben, hogy ne panaszkodjon valaki, hogy lehetetlen állapot, az ember összetéveszti az ezrest a tízezressel, ötezrest az ötszázassal, nosztalgiázunk, a régi ötvenesre gondolva elmorzsolunk egy könnycseppet. Na és? Érdekel valakit? Lehet tenni valamit? Tagadjuk meg a fizetést, térjünk át a lisztben, búzában, aranyban kiegyenlített számlákra ? Adjuk föl. Hagyjuk, hogy csúnya dolgokkal vegyenek körül minket. Váljunk magunk is csúnyává, ne mosakodjunk, viseljünk koszlott és ízléstelen ruhákat, káromkodjunk vezetés közben, ontsuk ki egymás belét, és ez a város a miénk lesz. Rottenbiller