Népszabadság - Budapest melléklet, 1999. május

1999-05-25

32 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1999. MÁJUS 25., KEDD A Revüszínház régi újdonsága, A kislány Hetekig beszélték 1920 tavaszán a fővá­ros színházi köreiben, a társaságokban, a korzón, s mindenütt, ahol színházi ese­mények szóba kerültek, bemutatták A kislányt, az új magyar operett folytatja diadalmenetét. Nemrégiben a Három a kislány volt divatban, de míg annak csak egy szerzője volt, ennek három: Szomory Emil, Harsányi Zsolt és Stephanidesz Károly. Kipróbált, régi, kitűnő színházi emberek. A legmerészebben vágott neki Szomory Emil, Az Újság népszerű Sorry­­ja, aki, szakítva a hagyományokkal, olyan operettet írt, amelynek meséje da­lok, versek nélkül is megállná helyét a színpadon, mint egy finom, elmés francia vígjáték. Szomory az intézetben nevelke­dő fiatal leányka, a kis Fóthy Anna és egy szerelmes festőművész, a fiatal Thaly Endre érzelmes történetét írta meg három felvonásban, ötletesen, kedvesen. Estétől hajnalig pereg le A kislány cse­lekménye, amelyben semmi sincs a Bécs­­ből importált operettmesék sablonjaiból. A régi francia operettek hangulata éled újra, üde, tiszta levegőjű, ízléses és kere­setlenül őszinte benne minden. A kislányt intézetben nevelik, de a magas kőfalon is bejut hozzá a szerelem, a gyermekkori ér­zelmek kivirágzása, amely arra készteti, hogy otthagyja tanárait, csacsogó társnőit és kövesse, akit szeret. Vidám és borús bonyodalmak szegélyezik útját, de végül mégiscsak jóra fordul minden, és a sze­relmesek egymásra találnak. Ennyi az egész. Talán még egyszerűbb Szomory megjelenítésében, mint a mi tolmácsolásunkban. A színpadi író a vég­letekig leegyszerűsítve játszatja el a han­gulatos mesét, és pompás alkalmat nyújt versírónak, zeneszerzőnek képességei ér­vényesítésére. Harsányi Zsolt virtuóz könnyedséggel ontja a rímeket, mind­egyike magában véve is muzsika, szelle­mes ötlet, finom poén váltogatja egy­mást. A melódiák hangulatát pedig Stephanidesz Károly hozta magával bá­mulatos bőségben. Ez a premier tulajdon­képpen az ő bemutatkozása is volt. A ki­tűnő, szerény művészember évekig csak mások muzsikáját szólaltatta meg, most egyszerre kifogyhatatlan bőségszaruból ontja legszebb dalait. Fiatalos hévvel, kedvvel, szeretettel, ragyogó invencióval muzsikál, nem utánoz, hanem ösztönösen fordul a természetes dallamforrások felé. A kitűnően egymásra talált trió alkotá­sa lelkes fogadtatásra talált a Revüszín­­házban is: pazar kiállításban legjobb erőit állította csatasorba. A kislány címszerep­lője Péchy Erzsi, aki elragadó színpadi je­lenség, tökéletes illúziót keltő megjelené­sét fokozza kedves közvetlensége, amel­lyel szerepét játssza. Értékessé teszi ala­kítását a dalokat megszólaltatásában ér­vényesülő énekművészete. A másik női főszereplő az angol kis­asszony, Miss Wood, a nevelőintézet ta­nárnője, aki a megszökött kislány után szökik, és a maga számára is megszerzi a boldogságot. Ezt a sokféle hangulatú összetett hálás szerepet Magaziner Erzsi játszotta, csupa temperamentummal, szi­­lajsággal, nagy muzikalitásról téve tanú­ságot. Thaly Endrét, a festőművészt Galetta Ferenc alakította, aki épp oly ele­gáns tartalékos főhadnagynak, mint ami­kor civilben hódítja meg a szíveket. Ro­konszenves, jó kedélyű színész a kitűnő hangú Tompa Béla, aki egy arisztokrata mecénást játszik. Pompásak Gallai Nán­dor táncai, és nagyszerű figurát testesít meg egy bohém piktor szerepében Horti Sándor. Az operettet Bródy István ren­dezte mintaszerűen. Hogy hol? Hát a Szerecsen utcában énekelték A kislány melódiáit, amelyek révén Stephanidesz Károly egy csapásra a legkedveltebb és legdivatosabb szerzők sorába jutott. A Szerecsen utca ma Paulay Ede utca, a Revüszínház neve ma Új Színház. Az épület 1907-ben készült a Friedmann Or­feum részére, 1910-től Kristály palota né­ven ugyancsak mulató volt, majd divatja­múlttá válva, kezdték színházi célokra használni. Bródy István 1919-ben nyitot­ta meg itt Revüszínházát, s látványos operettjeivel, revüivel nyaranta az Angol Parkban lévő Scala Színházban szerepelt. A színházépület többször átalakult, volt Blaha Lujza Színház és a Nemzeti Szín­ház Kamara Színháza is, Úttörő és Ifjúsá­gi Színház, sőt Jókai Színház és Művész Színház is. Mellesleg 1920 tavaszán bankett is volt A kislány bemutatója után. Újságíró­szerzőkről lévén szó, redakcióban ünne­pelték a librettistákat. Az Újság szerkesz­tőségi helyiségeiben, amelyet feldíszítet­tek, a szerkesztőség tagjai teljes számban megjelentek, hogy melegen ünnepeljék a kedves Sorryt, és ott volt A kislány vala­mennyi szereplője is. A Rákóczi úti fron­ton lévő nagyteremben pompás büfét állí­tottak fel. De mielőtt lakomára és ünnep­lésre került sor, a munkatársak lázas munkába fogtak. Vasárnap volt ugyan, de azért megszerkesztették Az Újság külön­­számát, amely betűiben, beosztásban, írá­sában tökéletes mása volt az igazinak, csak valamivel kisebb, és minden sora, kezdve még az apróhirdetés is A kis­lányról szólt. A lapot Pünkösti Andor szerkesztette, mert mint a fején olvasható volt: „... ő ért hozzá legkevésbé”, és keze alatt szorgalmasan futottak a kéziratok a nyomdába úgy, hogy éjféltájban már ké­szen került elő az Athenaeum rotációsai­ból a friss lap. Csupa szellemes tréfa, sze­retetteljes persziflázs ez a kicsinyített Az Újság, amelynek minden sora írott tanú­ságtétele, hogy mennyire szeretik kollé­gái Szomory Emilt. Alpár Ágnes Etette Utó*» « Ak­im Galetta Ferenc >\r*3«*wtn eizesf Sztárok a színház nagy sikerű előadásából: Magaziner Erzsi, Galetta Ferenc és Péchy Erzsi SUZUKI TOP. Suzuki felsőfokon. ANGYALFÖLD Röppentyű u. 27-29. Tel/fax: 340-9328 ÚJPEST Váci út 39. Tel: 390-3580 Tokkal, vonóval! i:m KV SUZUKI A TOP AUTO Suzuki márkakereskedés és a Magyar Cetelem Bank közös akciójával Ön június végéig már a vételár 30%-ának befizetésével elviheti új Suzukijét! A kezelési költség 0%, és 48 vagy 60 hónapos futamidőből 3-14 havi törlesztést takaríthat meg a választott futamidőtől függően, így a teljes hiteldíj mutató akár 17,89% is lehet! Vásároljon új Suzukit június végéig a legjobb feltételekkel, a legjobb áron, a TOP AUTÓ-nál!­­ Mindig nagy örömmel olvasom N. Kósa Judit élvezetes cikkeit a Népszabadság Budapest mellék­letében. Legutóbb is nagy kedv­vel láttam neki a Lelőhelyben megjelent Pestiesen szólva című írásának. Ehhez szeretnék egy kis kiegészítést fűzni, no nem sa­ját kútfőből, de egy kedves kis könyvre támaszkodva. Azt írja cikkében: „A »pestie­sen szólva« ráadásul azért is idétlen mondás, mert pesti, pon­tosabban Pesthez kapcsolódó szólás — elmélyült kutatónum­ _Cikkünk Nyomán_ Pesties kámból legalábbis ez derül ki - nincsen. A nép njakán évszáza­dokon keresztül csak Buda neve élt”. Néhány éve került a kezembe Zolnay Vilmos és Gedényi Mi­hály az 1960-as évekig tartó gyűjtőmunkájának első kiadása (1996-os), mely A régi Budapest a fattyúnyelvben címet viseli. E könyvben leltem az alábbi, a Pestet is magában foglaló „fattyú szavakat”: Pesti — fővárosi, minden hájjal megkent alak. Pesti Mónmártr - a Nagymező utcának, az Andrássy út közelé­ben lévő része. Pesti Sziti — a régi Lipótváros. Pestifogás - egyfajta hamis­­kártyás csalás Fentiek ugyan - a pestifogás kivételével persze - inkább elne­vezések, mint szólások, de még­is, legalábbis engem, azzal a megnyugtató érzéssel töltenek el, hogy a budaiak mellett mi, pestiek is hallhatatlanságot nyer­tünk a szlengben. Rátonyi Gábor Tamás _______Megálló_______ Az élet úgyis elmegyen Számomra rokonszenves ez a nyugalom. Higgadt beletörődés. Ez az igazi szabadság. Tehetnek velünk akármit, a magyar már nem horgad föl. Hol vannak már azok az idők, amikor ezrével mentek az emberek a Vörösmarty térre, hogy egy vízlépcső ellen tiltakozzanak? Nekünk Mohács kell már ahhoz is, hogy összevon­juk a szemöldökünket. Ami a Rákóczi úton történik, igazán nem Mohács. Egy bank megvette a Rákóczi út 7-es számú házát, és a negyedik emeletig tel­jesen bematricázta az ablakokat a maga visszataszító, zománckék jelvényével. Most ezen fogunk idegeskedni? Keressük elő a csúzlit, és vénségünkre kezdjünk el éjszaka betyárkodni? A ház áll, a matrica lekopik, és ha nem, ak­kor sincs semmi, örüljünk, hogy nem festették az egész épületet kékre. Különben is: nincs na­gyobb bajunk? Dehogy nincs. Ugyanezen az oldalon, de már a Kossuth Lajos utcában. Úgy hívják, hogy Belle­vue Plaza, valóságos, kíméletlen és nagyravágyó építészeti tom­­bolás. Barátságos és megnyug­tató, mint egy atomerőmű, nagy, szürke, ijesztő, mint egy csataha­jó, és körülbelül úgy is illik az ut­caképbe. Rátehénkedik a mellet­te álló finom kis házra, olyan magas, mint a ferenciek templo­mának a tornya, elveszi a fényt, megváltoztatja mindennek az arányát. Mint egy rossz montázs, Örüljünk, hogy nem festették az egész épületet kékre. Különben is: nincs nagyobb bajunk, ahol az utca fényképébe egy más méretarányú házat helyeztek. A kész mű ismeretében nehéz meg­érteni, hogy hogyan adhatták ki a tervrajzok alapján az építési engedélyt, de talán már az illeté­keseket is megszállta a kellemes, keleti tompultság. Annyi baj le­gyen, majd nem néz oda, akinek nem tetszik. Ha jól dolgozunk, akkor nemsokára az egész város lesütött szemmel jár majd. Leg­közelebb harmincemeletes iro­daházat építünk a Bazilika elé, utána pedig új stadiont telepí­tünk a Várba. Nincs közvélemény, népharag, nem fekszik senki a daruk elé, nem aknázzák alá az épületet, de tévedés volna azt hinni, hogy ez a köztetszéssel lenne azonos. Csu­pán tehetetlenség, fásultság, kö­zöny. Akinek kételyei lennének, az gondoljon az új papírpénzekre. Senkinek nem tetszik, hogy emele­tes orrú történelmi hősöket raj­­zolgatnak a fizetőeszközre, nincs nap a közértben, hogy ne panasz­kodjon valaki, hogy lehetetlen ál­lapot, az ember összetéveszti az ezrest a tízezressel, ötezrest az öt­százassal, nosztalgiázunk, a régi ötvenesre gondolva elmorzsolunk egy könnycseppet. Na és? Érdekel valakit? Lehet tenni valamit? Ta­gadjuk meg a fizetést, térjünk át a lisztben, búzában, aranyban ki­egyenlített számlákra ? Adjuk föl. Hagyjuk, hogy csú­nya dolgokkal vegyenek körül minket. Váljunk magunk is csú­nyává, ne mosakodjunk, visel­jünk koszlott és ízléstelen ruhá­kat, káromkodjunk vezetés köz­ben, ontsuk ki egymás belét, és ez a város a miénk lesz. Rottenbiller

Next