Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. május

2000-05-15

34 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. MÁJUS 15., HÉTFŐ Budapest nemesi szobrásza Százharmincöt éve született Holló Barnabás, a Millacher-kút mestere A középnemesi családból származó farmosi Holló Barnabás 1865. május 16-án, az Ózd melletti Alsóhangony­­ban született. A Monarchia korának egyik nagy tehetségű, de keveset fog­lalkoztatott magyar szobrásza volt, aki főként kisplasztikáival és dombormű­veivel ért el sikereket. Ahhoz a generá­cióhoz tartozott, amely a historizmus szobrászatának nagy hazai triászát — Stróbl Alajost, Zala Györgyöt és Fadrusz Jánost - követte, és amely a három mester árnyékában csak nehe­zen tudott érvényesülni. Holló Barnabás Budapesten tanult, előbb az Iparművészeti Iskolában, majd a csupán kilenc évvel idősebb Stróbl Alajos mesteriskolájában. Itt kapta első komoly megrendelését: mestere ajánlására őt bízta meg báró Eötvös Loránd - mint az Akadémia elnöke — az MTA megalapítását ábrá­zoló nagyméretű domborműves emlék­tábla elkészítésével, amelynek felállí­tását 1890-ben kezdeményezte gróf Széchenyi Béla. Az alkotást az eredeti tervhez képest másfél éves késéssel, 1893-ban avatták fel az Akadémia épü­letének külső falán. Nagy feltűnést kel­tett, s Holló hatalmas sikert aratott ve­le. A mű központi alakja természetesen gróf Széchenyi István, de a művész megörökítette szinte az összes olyan politikus arcvonásait, aki részt vett a nevezetes 1825. november 3-i diéta ülésén. A mű népszerűségére jellemző, hogy élőképben is bemutatták, és ennek megrendezésére magát az alko­tót kérték fel. A siker nyomán Hollót bízták meg az 1892 óta tervezett Wesselényi-emlék­­tábla - ismertebb címén „Az árvízi ha­jós” - megmintázásával. Az 1838-as árvizet, illetve báró Wesselényi Miklós hősiességét megörökítő mű 1900-ban készült el, de csak öt évvel később avatták fel a pesti ferences templom fa­lán, ahol az egykori vízállásra egy be­vésett jel is felhívja a figyelmet. (Az eredeti tervek szerint a mű valahol a Duna partján kapott volna helyet.) Hol­ló harmadik nagy köztéri bronzdom­­borművét 1914-ben avatták fel az Aka­démia előcsarnokában: ez Erzsébet ki­rálynét örökíti meg, amint koszorút he­lyez Deák Ferenc ravatalára. Ez volt az első Erzsébetet megörökítő budapesti plasztika, jóval az évtizedeken át vajú­dó nagy emlékmű megvalósulása előtt. Ez a három nevezetes mű nagy elis­merést hozott Hollónak, de köztéri megrendelésekkel ennek ellenére sem árasztották el. Emlékműveket főként dunántúli és felvidéki városok számára készített: megörökítette Rákóczit (Ba­latonalmádi), Kossuthot (Losonc és Balatonalmádi), Vajda Jánost (Vál), Tompa Mihályt (Rimaszombat), Szabó Istvánt (Rozsnyó), valamint Mátyás ki­rályt a legendás szőlőkapálási jelenet közben (Sajógömör). Budapesten életé­ben csak három köztéri szobrát állítot­ták fel: a Bocskai- és a Greguss-emlék­­művet, valamint a Millacher-kutat. Bocskai István fejedelem 1902 de­cemberében felavatott szobra egyike volt annak a tíz műnek, amelyet I. Fe­renc József ajándékozott a fővárosnak. Először a Köröndön kapott helyet, két­oldalt egy-egy hajdú félalakos szobrá­val, majd 1948-ban a Bethlen-szoborral együtt áthelyezték a millenniumi em­lékműre, a lebontott Habsburg-szobrok helyére. (A Bocskai-szobor másolatát Debrecenben állították fel 1906-ban, egy évvel később pedig Holló Hajdúbö­szörmény részére is készíthetett egy Bocskai-emlékművet.) Greguss Ágost mellszobrát 1913-ban avatták fel a Vár­ban, a neves esztéta­ és akadémikus egykori Palota úti háza közelében. A mű felállítását és a költségek össze­gyűjtését Greguss egykori tanítványai kezdeményezték. Holló Barnabás legismertebb mun­kája, a három nagy relief mellett, a Cor­vin téri Millacher-kút (más néven Lajos kútja), a főváros egyik legszebb kút­­szobra. Ez a mű Millacher Lajos budai szikvízgyáros húszezer forintos alapít­ványából létesült, ő azzal a feltétellel hagyta a fővárosra vagyona nagy ré­szét, ha emlékkutat emelnek tiszteleté­re. A végrendelet kikötötte pályázat ki­írását, amelyet 1901-ben Nagy Kálmán nyert meg, húsz másik művészt meg­előzve. A győztes azonban egy év múl­va váratlanul meghalt, így újabb pályá­zatot kellett kiírni. Ez sem hozott ered­ményt, és Holló tervét végül csak a har­madik forduló után fogadták el. A ku­tat, amelynek architektúráját Györgyi Géza tervezte, 1904 novemberében avatták fel. Az adományozó emlékét a háromkaréjos medencében álló pilléren látható portré örökíti meg, fent pedig egy vadászatról hazatérő pogány ma­gyar vitéz naturalista részletességű szobra áll. Holló mind a vitézt, mind a lábánál álló kutyát ivás közben jelení­tette meg, mintha éppen most érkeztek volna a budai kúthoz. Kevés köztéri megrendeléséből, va­lamint abból, hogy síremlék-szobrá­szattal is alig foglalkozott, magától ér­tetődően következik, hogy rendkívül sok kisplasztikát készített. Ebben a mű­fajban számos színvonalas munkát al­kotott: zsánereket, életképeket, állat­­szobrokat, mitológiai jeleneteket, törté­nelmi kompozíciókat. Ezek a népszerű művek - különösen a juhász-, kuruc- és betyárszobrocskák­­ Holló legjellegze­tesebb alkotásai, amelyekben igazán megmutatkozik tehetsége és sajátos stí­lusa. Emellett szívesen készített portré­kat is: ismertté vált például Szendy Ár­pádé, Körösi Csom­a Sándoré vagy Mikszáth Kálmáné. 1909-ben hatalmas diadalt ért el: első díjat nyert a kassai Rákóczi-síremlékre kiírt pályázaton. A megvalósítás nehézségeibe azonban belerokkant, s végül a mű nem az ere­deti tervek szerint készült el. Holló Barnabás 1917. november 2-án halt meg Budapesten. A Kerepesi úti temetőben temették el, majd sírja az 1930-as években átkerült mai helyére, a Farkasréti temetőbe. Az Országos Ma­gyar Képzőművészeti Társulat 1918- ban rendezte meg a művész hagyatéki kiállítását a Műcsarnokban. Több mint tíz évvel halála után Bu­dapesten még egy műve köztérre ke­rült: a Toldi a farkasokkal. A remekbe szabott, életnagyságú, naturalisztikus szobor modelljét Holló Barnabás özve­gyétől vette meg a főváros. Bronzba öntése után, 1928-ban a mai Népsta­dion úton helyezték el. A mű, illetve felirata — „Akkor fogja Toldi, jót kanya­­rít vele” - a költemény ötödik énekének híres jelenetét idézte fel. A szobor sajnos nem volt hosszú életű: 1944- ben, az ostrom során találatot kapott, darabokra tört, és maradványait le kel­lett bontani. Tóth Vilmos Az elpusztult Toldi-szobor forrás: zuglói lexikon A Wesselényi-emlékmű a Ferenciek terén fotó: Kovács bence Ferencváros classic Nagyváros, aszfalthólyagok, bádogvödrös virágáru­sok. A Nagykörúton túl Ferencváros klasszikus ne­gyede éli hétköznapjait. Mintha láthatatlan szabókréta húzná a határt: a Mester utca hangulata érdesebb, dur­vább tapintású, mint a polgári Rádayé. Utóbbi anyaga elegáns selyemsantung, előbbié olcsó zsorzsett. Liliom, orgona, kékfestett margaréták - készül a ballagási csokor. Napernyő alá, sörreklám árnyékába húzódik a virágárus. A piszkos utcasarkon alkatrészbolt, kirakata előtt banánkartonról terít a roma paprikaárus. Ferencváros­nak ezen a részén másképp gravíroz az idő: mélyeb­bek és nehezebbek a ráncok. Alkohol, betegség, egy­­egy játékszenvedély örökre ott ragad és megköt az ar­con. Extrák nélkül, alapfelszereltségen él és hal a Mester utca népe. Aki tehette, iparos vagy értelmiségi, a nyolcvanas években elköltözött innen. Később már csak az elsza­lasztott esélyre emlékezhetett - kimérte sorsát a szi­gorú ingatlanpiac. Itt még a boltok is sötétebbek és mélyebbek, kerüli őket a divathalogén. Lett légyen trafik vagy ezermesterüzlet, egy-egy helyiségen lát­szik: valaha, a hatvanas évek derekán a nehezen őr­zött handlészabadság szigete volt. A Mester utca egyik legkülönösebb üzlete a szifon­klinika. Kirakatában hasas szódásüvegek és a másna­pos konyhakultúra kellékei: zacckaparó, bikarbónás üvegcse, kávéfilter. A közeli húsbolt falát gyönyörű, iparművész csempék borítják. Kék disznó alatt ke­resztbe tett henteskések - több száz bizarr hen­tescímer. A boltokban a mai napig a mellékutcák dol­gozója, a nyomdák és a szikvízüzemek bérnapszámo­sa a törzsvásárló. A Tűzoltó utca 10. valaha - a nyolcvanas évek de­rekán­­ a polgári tálalók és karosszékek után áhítozó értelmiség zarándokhelye volt. Ma a bútorraktár és a felújított Trafóház irányából hódít a tömbrehabil­itáció. Fagylaltszínekre újítják a gangos bérházakat, csalá­di hotelek és teraszos lakóházak épülnek sorra. Pisz­tácia, barack és szederszín homlokzatok tört fehér gipszstukkókkal, tetőterek. A negyed, a Ferenc tér körül állandó mozgásban van, a múlt század húszas éveiben - öregek mesélik - hasonló gyorsasággal ette fel földszintes házait és a foghíjakat az Új-Lipótvá­ros. Huzatos időben a mellékutcák utolsó földszintes házainak penészszaga beteríti az elegáns Tompa sé­tányt. Régi és új esetlen egyensúlya: a jómódú beköltö­zők között az aszfalton a hetvenes és nyolcvanas évek örök figurái kísértenek. A beszélő bolond, akit a zöld­séges előtt pillanatra megállít az indulat: szidja min­denki anyját. És a velorexes férfi, aki­­ kézcsonkjával s őrült májusi tempót teker a síneken. Errefelé a férfi­aknál még a barbár videofilmek Conan-fazonja sem ritka : az elöl rövidre nyírt, hátul lobogós-csimbókos­­ra növesztett haj. Izzó forróság, követelőző hőség a májusi kora nyárban. Ráférne a városra egy kis hidromasszázs. A kis utcákban lecsukott­­szemek az öreg, redőnyös bol­tok. Ferencváros classic süllyedőben. Bence Ottó Aki tehette, elköltözött fotó: domaniczky tivadar ____Anno 1991____ Mise a pártházban A nagykorúvá lett fővárosi állami gon­dozottakról szóló összeállítást közölt a Heti Budapest február 15-én: „1990- ben 275 nagykorú állami gondozott hagyta el az intézeteket, visszakerült az eredeti családhoz — 130, nevelőszü­lőknél lakik — 25, továbbtanul, kollégi­umban él - 17; dolgozik, de nevelőott­honban maradt - 31; utógondozó-szál­lásra került - 29; albérletben lakik - 16; munkásszállón lakik - 7; saját la­káshoz jutott - 9; egyéb (rokonoknál, ismerősöknél, külföldön él vagy hajlék­talan) — 11.” Soroksári sirámok című írásában keserű tényeket adott közre az Esti Hír­lap (március 11.): „A ma 25-30 ezer lélekszámú, s hazai viszonylatban már nagyobb városnak számító település­nek nincs piaca, csatornahálózata sze­gényes, s útjainak állapota jóindulattal sem nevezhető fővárosinak. (...) Az »egyszemélyes« közértek szegényes áruválasztéka - s déli bezárása - az lakókat távoli helyeken való bevá­sárlásra kényszeríti. Orvosi rendelő nem régen épült, ebből viszont a sebé­szetet, szemészetet, nőgyógyászatot, ideggondozót felejtették ki. Az egykori községháza megszűnt, s az azt körülve­vő hangulatos faluközpont önmagát számolta fel. A homoki borairól, sváb ételeiről, olcsó árairól ismert, hangu­latos kiskocsmáit hírhedt italboltok, presszók váltották fel. (...) Portyázó járőr a mellékutcákban, jó ha egyszer egy évtizedben megfordul. Pedig az utóbbi időben ismét divatba jött a tyúk­ólak, no meg a nyárikonyhák, pincék fosztogatása. ” Magyar Narancs, április 4.: „Hol vannak már a pénztárcsarnokban kó­­lásüvegekkel alvó hosszú combú, bar­nára sült NDK-s lányok, sarus pasijaik­kal, kis gázálarc-tarisznyáikkal? (...) Felzárkózásunk Európához kicsit más ívben történik, mint ahogy széplelkű tollnokok gondolták volt. Először le­szünk hasonlóak a tőlünk keletre levők­höz s aztán majd jöhet a mesés Nyugat. Egyelőre a valamikor büszke MÁV-pa­­lota inkább hasonlít egy bejrúti mene­külttáborra vagy egy közép-szibériai vasúti csomópont várótermére — egysé­ges lett és lesz az arculat Mongóliától a Keletiig... ” Beszélgetés a Magyar Nemzet ápri­lis 20-i számában a káposztásmegyeri templomépítést tervező Tomka Ferenc plébánossal: „Az első mise az MSZMP pártházában volt. Azóta »közösségi ház« lett ebből az épületből. Jellemző e terület kulturális struktúrájára ugyan­is, hogy az egész lakótelepen nincs egyetlen mozi, színházterem, klub. Nincs ennyi ember számára sportpálya sem. (...) Isten gondviselését látom ab­ban, hogy a pártházban kezdtük meg működésünket, nem pedig templom­ban. Ott meggyőződhettünk róla, hogy e lakótelepen az emberek mindennél jobban vágynak közösségre. E »szét­esett« városrészben a kereszténység­nek tehát alapvető feladata, hogy kö­zösséget teremtsen. ...annak az épület­­komplexumnak, amit építünk, olyannak kell lennie, amelyben ez a nagyon pro­­fanizált és szekularizált társadalmi ré­teg úgy érzi magát, mint egy meleg, családi otthonban. ” Leépítésről adott hírt a Magyar Nők Lapja 16. száma: ,, Tisztelt Olvasó, az alábbiakban az Óbudai Hajógyárról lesz szó, de anélkül, hogy megkérdez­nénk: »miért« és »hogyan«. Befejezett tényekkel van dolgunk: a hajógyár több mint 3000 munkásából mára jó, ha 1000 maradt, de a maradék létszám is tovább fog csökkenni, várhatóan a má­sodik félév kezdetére körülbelül 100- ra... A sólyatéren is csak az a három óriásdaru vesztegel, melyeket - utolsó vállalásként - román rendelésre építet­tek. A három közül kettő már vízre bo­csátásra kész, a harmadikon még dol­goznak, de május végére annak is vízen kell lennie. Azután pedig eltávozik a hajógyári melósok maradéka is, mint­egy 900 ember. ” D. Gy. FOTOMB FOTOUB : "SIOWB OLCSÓ FÉNYKÉPEK MOST! INFORMÁCIÓS TELEFON: 464-7380 * Első rendelés esetén MÁJUS 1-31-ig 9x13 cm - eS FÉNYKÉPEK FELVEVŐHELYEINKEN: Ft-ért

Next