Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. december
2002-12-11
28 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. DECEMBER 11., SZERDA Egy gentleman a Sváb-hegyen Százharmincöt éve halt meg Bérczy Károly, aki egyszerre volt első Anyegin-fordítónk és a pesti sportsajtó megalapítója Lapok a lovászat és vadászat köréből. Ez volt az első magyar sportlap címe, amely 1857-től havonta kétszer, majd 1858-tól — ekkor már Vadász- és versenylap címen havonta háromszor jelent meg. Alapító szerkesztőjéről, Bérczy Károlyról szeretetteljes iróniával írta Jókai, a régi barát (ifjúságukban együtt voltak tagjai a Tízek Társaságának): „Bámulásra méltó különösen tisztelt barátunknál az, ami minden költőnél legbámulatosabb szokott lenni. Arany János mindig verekedő emberekről ír, pedig maga soha nem verekszik... Bérczynél is a fantázia diadalának kell elismernünk azt, hogy ő lovakról ír, anélkül, hogy valaha lovon ülne, és vadászatokról, anélkül, hogy egy árva sváb-hegyi szőri-szarkát meglőtt volna valaha életében.” A mai olvasónak talán nem világos, miért éppen svábhegyi az árva szőri-szarka: nős, Bérczy Károly a Sváb-hegyen lakott. De ne fosszuk meg Jókait a csattanótól: „Legnagyobb érdeme pedig az, hogy míg sok ifjú és vén szerkesztő az előfizető közönséget teszi lóvá; ő a lovakat tudja rábírni, hogy a gazdáikkal előfizettessenek.” A Nemzeti Casino titkáraként és a Pesti Lovaregylet jegyzőjeként is tevékenykedő Bérczy (az Akadémia levelező tagja) ekkor már kiadta a Magyar-német és német-magyar vadász-műszótárát, amelynek a többi között „mezőny” vagy „lőtávol” szavunkat köszönhetjük. Bár a lóverseny szeretetét még egykori pártfogója, Széchenyi táplálta belé, sok barátja furcsállta, hogy a szép lelkű költőből és beszélyíróból - aki ráadásul súlyos szívbeteg - sportlapszerkesztő lett. • Bérczy Károly 1821-ben született Balassagyarmaton, apja Nógrád megye főorvosa volt. A Bérczy egyébként fölvett név, eredetileg Standnak hívták őket, a svéd származású dédapa Mária Terézia idején jött Magyarországra. (Standból magyarosította nevét a híres rokon, Megyeri Károly színész is.) Bérczy Vácon és a pesti piaristáknál járt gimnáziumba, majd beiratkozott a jogi karra. Már egyetemista korában közölte verseit, novelláit a Regélő Pesti Divatlap és a Magyar Életképek. Írt egy drámát is a francia romantikusok modorában, a Bitorlott szerelem azonban kéziratban maradt. Annyi haszna származott belőle, hogy a darab hőse, Ladár gróf nevét álnévként használta újságcikkei alatt. 1842-ben letette az ügyvédi vizsgát, és még ebben az évben kinevezték fogalmazónak a helytartótanácshoz. Három fiatal kollégájával Budán (nyáron a Sváb-hegyen) bérelt lakást; elválaszthatatlan barátok voltak, s mivel egy akkortájt divatos opera, a Négy Hajmonfi kosztümjei után készíttették ruháikat, ismerőseik a Négy Hajmonfinak nevezték őket. „Eleven, víg fiú volt, kedvence a társaságoknak és a barátainak - írta Bérczyről Arany László. - Tréfákban, apró csíntevésekben mindig leleményes, adomákban pedig kifogyhatatlan. Ezzel néha valódi bravúrokat vitt végbe: jókedvű baráti körben fogadott reá, hogy egymás után húsz vagy huszonöt olyan adomát mond el, mégpedig jókat, amelyekből a jelenvoltak közül senki egyet sem ismer. Ha aztán valamelyik adomáját, mielőtt végre elcsattant, valaki folytatni tudta, akkor a már elmondottak nem számítottak, hanem elöl kellett kezdenie a huszonötös sort.” Emlékezőtehetsége a nyelvtanulásban is segítette, megtanult angolul, franciául, németül, olaszul (szlovákul pedig már gyerekkorában tudott). Eljárt Lónyay Menyhért irodalmi körébe - ahol földijével, Madách Imrével kötött barátságot -, majd a Pilvaxban, a Tízek Társaságában, Petőfivel, Jókaival, Tompával és a többiekkel vitatta meg a nagy franciák forradalmi gondolatait. Hatásukra fordította le Lamartine művét, A girondiak történetét. Széchenyi István, a helytartótanács közlekedési bizottságának elnöke 1847- ben maga mellé hívta dolgozni. A „legnagyobb magyar” tollvivőjének lenni fölemelő élményt és kegyetlenül sok munkát jelentett. Együttműködésük Bérczy számára tragikusan végződött: 1848 februárjában a pozsonyi országgyűlésen, egy megfázás szövődményeként, gyógyíthatatlan szívbaj támadta meg. Fivére házában, Balassagyarmaton, betegágyából figyelhette csak a forradalom, a szabadságharc eseményeit, 1849 áprilisában azonban nem bírta tovább a tespedést, Pesten köszöntötte ódájával a bevonuló honvédsereget: „Ragyog már a szent szabadság napja!” Budavár ostromát Görgey főhadiszállásáról szemlélte. Menyasszonyának írt levelében így festette le a fővezért: „Naptól s zivatartól bámult arcából véghetlen értelmiség, éles nyugodt ész sugárzik elő... Az egész ostrom alatt hidegen osztá ki rendeleteit; midőn Buda fokán a nemzeti zászlót meglátta, arca kigyúlt, de nyugodt maradt. A népi katonaság »éljent« rivalgott körűle, ő csendesen mondá a mellette állónak: »éljenekkel még egy várat sem vettek be«”. A bukás után a nógrádi Vanyarcon húzta meg magát sógoránál, majd Balassagyarmaton Lajos bátyjánál, aki ügyesen vezette félre a forradalmi ódaköltőt kereső zsandárokat. 1850 tavaszán tért vissza a fővárosba. Úgy döntött, hogy ezután a zsurnalista pályán keresi meg kenyerét. Előbb a Pesti Napló külföldi rovatát szerkesztette, majd Pákh Alberttel megindította a Politikai Újdonságok című hetilapot. A cenzúrával vívott harcban két novellagyűjteményét (Élet és Ábránd, Világ folyása) is sikerült kiadatnia. Prózaíróként az angolok, Dickens, Thackeray követője volt, de modorában is „gentleman”. Jókai szerint: „Bérczy Károly alakja finom, előkelő szabású volt, mindig udvarias, lekötelező, s mindnyájunk között az egyedüli angol. Mi többiek mind franciák voltunk.” Szívbetegsége miatt félt megnősülni, végül orvosa jóváhagyásával feleségül vette Ninát, sváb-hegyi szomszédja, a természettudós Frivaldszky Imre lányát. Vendégszerető otthonukban mindenki megfordult, aki a magyar irodalomban számított; Eötvös József, Kemény Zsigmond, Arany László voltak a legjobb barátai. Utóbbinak bevallotta: „Ritka ember hallja fülébe dörögni a memento mórit oly gyakran, mint én, s ritka ember bírja elképzelni, minő érzés az, ha nyugodtan feküdve ágyán, egyszerre egy óriási lökés üti végig egész testét feje tetejétől talpáig...” Maradt azonban ereje arra, hogy még utoljára visszatérjen az irodalomhoz: a Kisfaludy Társaság felkérésére lefordította az Anyegint. 1862- től négy évig dolgozott rajta, és nemcsak megtanult oroszul, hanem Zichy Mihálytól, a cárné udvari festőjétől Puskin arcképét is megszerezte. Páratlan sikerű fordítása 1866 márciusában jelent meg. Bérczy Károly 1867. december 11-én örökre elaludt álmában. Nevét ma már csak a magyar Anyegin őrzi, amely ugyan bírálói szerint a kelleténél finomkodóbb hangot üt meg, de inkább higgyünk Kosztolányinak: „igazi csodája az átköltésnek”. A csodát Bérczyről szóló szép esszéjében Gyergyai Albert így magyarázza: „Oly zamata van e fordításnak, mint a későn és nehezen érlelődő aszúszőlőé, amely magába szítta a nyár és az ősz minden sugarát.” Torda István Bérczy Károly FORRÁS: PETŐFI-ALBUM Égj lékedvelő sétái Parisban. 1. Sok ftogor hitetlenül nevetné lutottatikban szok állítást, hogy iker és gátlás beronióktól taksálták a tóssytás wijáttavíg« .tóig k«tä«gti‘te» arténokttá tény ; csak ■ hogy míg áss «prvpoi eostkens a barest! löT»kr* fordM fi) igyebit, aááíg a tót im~ getek s vaátós.a wnseayó* a bátma*luvsk javítását tiomíuuMiyostvá», a hyp|Xilogiában* vtlAgréw minden népét muMwe láthatják, IV e *aá/.al mátóik feléljen a jó pékkrt követi! franeaiak !« annyira vitték már lovaik javítását, hogy e részben nem --------------- .... ...... ______,_|__................. ................................................................................. ......... Az első magyar sportlap Rejtvényünk: Ki látott engem? Ötödik alkalommal jelentkezik szerdai nyereményjátékunk. Feladványainkban épületrészletek, jellegzetes díszítőelemek, homlokzatszobrok fényképeit közöljük, és azt kérjük, aki azonosítani tudta a felvétel helyét, épületét, megfejtésként küldje be a címet, és írja le, amit a képen szereplő tárgyról, részletről tud - legfeljebb húsz sor terjedelemben. A jó megoldást beküldők között hetente egy Budapest történetével foglalkozó könyvet és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal három ajándékát, a Műemlékvédelem című folyóirat 2003-as évfolyamának három előfizetését sorsoljuk ki. A december 4-én megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: a felvétel a Szervita tér 3. szám alatt található volt Török Bankház pártázatának mozaikját ábrázolja. Ezen a Magyarok Nagyasszonya látható, oldalán nagy szabadsághőseinkkel, többek közt Kossuthtal, Széchenyivel, Vasvárival és Rákóczival. A kompozíció Róth Miksának, az ólomüveg és a mozaik híres mesterének műhelyében készült 1906-ban, amikor a bankház épült. Tudomásunk szerint a képet is ő tervezte. A pártázat fölött egykor világító gömböt tartó Atlasz-szobor is állt, ez azonban a második világháborúban megsemmisült. Többen emlékeztek még Török úrra, aki az osztálysorsjátékon gazdagodott meg. Egy olvasónk még azt is tudta, hogy a tetőtéri műteremben dolgozott Eischer és Teszák, majd Alexy Tarján Béla fényképész. A házban jelenleg az Oktatási Minisztérium Kutatásfejlesztési Igazgatósága és tervezőiroda, valamint magánlakások találhatók. Negyedik játékunk nyertes megfejtői: Haász Albertné (könyvjutalom és a Műemlékvédelem 2003. évi évfolyama), László Judit (a Műemlékvédelem 2003. évi évfolyama), Nagy Katalin (a Műemlékvédelem 2003. évi évfolyama) Újabb feladványunk ez a dombormű. Hol található, kit ábrázol, és mi tudható róla? Kérjük, a megoldást tartalmazó leveleket szombatig, december 14-ig adják postára. Címünk: Népszabadság, Budapest melléklet, „Ki látott engem?”, Budapest 1960. A nyereményeket a kisorsolt megfejtők postán kapják meg. .. . ____Régi Hírünk a Világban________ A szőlősgazda esete a szultánnal Julia Clara Byrne városleírása - 1867 (10. rész) Utazóink sorra látogatják a budai fürdőket, néha gyönyörködnek, de néha elborzadnak a látnivalóktól, különösen a közfürdők siralmasnak lefestett állapotától. A fürdő után felkeresték Gül baba budai sírját (ma: II., Mecset utca 14.), mely egy szőlősgazda telkén állt. Feljegyeznek egy egykorú anekdotát is, mely a gazda és a török szultán között esett meg. (Az idézett részt fordította Jani Mária - F. B.) A nádor kezdeményezésére 1806-ban kezdődött el a Császár fürdő nagyszabású bővítése, melynek célja az volt, hogy a szegény sorsú betegek is részesülhessenek a természetes gyógyvizek jótékony áldásából. A fürdő oly népszerűvé vált, hogy messze földről vándoroltak ide a gyógyulni vágyók. A török időkből megmaradt nagy csarnok most a női vendégeket szolgálja. A hölgyek egész délelőttöket töltenek itt. Mint megannyi szirén, az alkalomhoz illő megfelelő öltözetben naphosszat lustálkodnak a vízben. A női fürdő mellett megnéztük még a különböző egyéb fürdőkamrákat, a zuhanyozókat, a gőzfürdőt, a kénes fürdőt és ki tudja, még hányféle egyéb fürdőt. Legvégül bekukkantottunk a közfürdőbe is. Bizony nem voltunk felkészülve erre a bizarr látványra, és kedves idegenvezetőnk, a fürdő igazgatója jót mulatott megrökönyödésünkön. Már a magas, boltíves, pinceszerű előcsarnok és a rozoga faajtó sem volt valami bizalomgerjesztő. Mikor beléptünk, szinte azonnal visszahőköltünk. Mintha csak valami sötét barlangba léptünk volna. A víz erősen párolgott, és csak a tetőn lévő apró ablakon szűrődött be valami kis fény. A medence majdnem az egész helyiséget betöltötte. A kőfalat sötétzöld mohaszerű képződmény fedte. Az erős napsütés után a szemünk nehezen szokott hozzá a homályhoz, hosszú percekig alig láttunk valamit. Aztán lassacskán mintegy tucatnyi alakot vettünk ki a medencében. Férfiak és nők vegyesen fürödtek vagy inkább henyéltek a langymeleg vízben. És mondhatom, a látvány egyáltalán nem volt kellemes. Többségük sovány, nyúzott, beesett arcú teremtés volt, csatakos hajuk rendezetlenül hullott a vállukra. Úgy néztek ki szegények, mint az ázott ürgék. Sietve búcsút mondtunk hát az elöregedett najádoknak és ijesztő tritonoknak, és úgy tűnt, ők is megkönnyebbülve fogadták távozásunkat. A fürdő körüli park keleties jellegét annak köszönheti, hogy a törökök még annak idején számos trópusi növényt telepítettek ide, amelyek azóta is vígan élnek, feltehetően azért, mert a források melege mediterrán klímát kölcsönöz a környéknek. Látható itt egyiptomi lótusz, leander, legyezőpálma és különféle kaktuszok pompás sokasága. A Gellért-hegy lábánál van egy másik török eredetű fürdő is. (A Rudas fürdőről van szó. - F. B. ) Az épület érdekes példája a mór stílusú építészetnek. Itt is, csakúgy mint a Császár fürdőben, van egy közfürdő is, ahol a szegények fürödhetnek. Feltűnt, hogy ezt férfiak és nők együttesen használják. Idegenvezetőnk szerint a budai forrásoknál nincs is gyógyítóbb erejű víz az egész világon. Nem létezik olyan betegség, amelyre ne lehetne itt gyógyulást találni. Elhatároztuk, hogy a fürdők után megnézzük azt a titokzatos kis török emlékművet, mely egy közeli dombon látható. Bár előző éjjel igen hideg volt, mostanra olyan szép lett az idő, hogy alaposan kimelegedtünk, mire felértünk a meredek kaptatón. A különös, magányos emlékmű egy szőlőskert közepén áll. A hozzá vezető durva kőlépcső fölé lugas borul. A mór stílusú, nyolcszögletű épület egy kis tisztás közepén áll. Az emlékművet két török őrzi, de aznap éppen nem voltak szolgálatban. Az épület alatti sírban alussza örök álmát Gül baba, a rózsák atyja, a törökök nagy tiszteletben álló prófétája. 1867-ben érdekes dolog történt itt. A török szultán Angliából hazafelé utazván Pestet is érintette. Még korábban célzott arra, hogy személyesen is fel szeretné keresni Gül baba sírját. A magas rangú vendég érkezésének hírére a szőlőskert tulajdonosa nagy költségbe vette magát, hogy illendően feldíszítse a kertet és az emlékművet. A lépcsőt és a gyepet skarlátvörös posztóval borították, az épületet virágokkal ékesítették, s díszkaput emeltek a bejárathoz. Eljött a nagy nap, minden készen állt, és tolongtak az emberek, hogy személyesen találkozzanak a szultánnal. Teltek-múltak az órák, és a szultánnak se híre, se hamva. Egyre türelmetlenebb lett mindenki, és többen arra gondoltak, talán valami tévedés történt. Aztán lassan híre kelt, hogy a szultán meggondolta magát, és úgy utazott át Pesten, hogy még csak ki sem szállt a vonatból, inkább szunyókált egyet. Elképzelhető, hogy milyen felháborodás fogadta a hírt, és mindenki a szerencsétlen kerttulajdonossal érzett együtt, aki olyan nagy költségbe verte magát a tanya vendég kedvéért. Gül baba türbéje korabeli rajzon FORRÁS: 101 KÉP A RÉGI PEST-BUDÁRÓL