Népszabadság - Budapest melléklet, 2003. március
2003-03-01
36 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2003. MÁRCIUS 1., SZOMBAT A jó ízlést nem árulják boltban Vigyázz, ha jönnek a fővárosiak? Bagolyvárak, tornyos kastélyok kavalkádja az agglomerációban Kacsalábon forgó paloták, soktornyú újgazdagkastélyok, terméskővel bevont bagolyvárak szép számmal épültek az agglomerációban az utóbbi tíz évben. A fővárosból kiköltözők meg-megújuló hullámai az eklekticizmus és a giccsparádé megjelenését hozták az épített környezetbe. A jó ízlést pedig nem pótolhatja az önkormányzati szabályozás. Csobánka, Hanfland, Bagolyvár, puritán amerikai épületek á la Frank Lloyd Wright, romantikus kiskastély egymás hegyén-hátán. A kavalkád jól példázza az architektúra összevisszaságát, amely az utóbbi évtizedben eluralkodott az agglomeráció településein - mondja Ongjerth Richard építész. Csobánkán is, mint másutt, a kilencvenes évek elején bőszen parcellázott az önkormányzat, a kis telkek hamar elkeltek, a falu pénzhez jutott, de ezzel együtt tönkrement a hagyományos épített környezet. Ma már csak abban lehet reménykedni, hogy a vegetáció jótékonyan benövi majd az egészet. A giccsparádé azokra a helyekre jellemző, ahol jómódú emberek ütöttek tanyát régebbi budapesti hajlékuk helyett. Példákat láthatunk erre Solymáron, Nagykovácsiban, Budakeszin, Budaörsön - azaz főként az agglomeráció köztudomásúan drágább budai részén. A jó ízlést nem árulják a boltban — jegyzi meg Ongjerth Richárd, hozzátéve: a szerényebb jövedelműek inkább egy-egy parasztházat vásároltak meg és alakítottak át saját kényelmükre. Régen is terveztek persze csúnya dolgokat, de azok nem maradtak fenn, és lehet, hogy a maga idejében talán ízléstelennek tartott építményre az utókor büszkén és szeretettel tekint. Ma már senki sem teszi fel a kérdést, miképpen kerül Túrára egy Loire menti kastély. Mindenki örül, hogy Ybl Miklós alkotását az önkormányzat a múlt dicső emlékeként újítja fel. Ha az építészeti kultúra elszakad a mindennapokétól, ennek a helyi hatóság jogszabályokkal próbál gátat vetni -hangsúlyozza Ongjerth Richárd. Budapesten 1894-ben alkották meg az építési szabályzatot, amely meghatározta a házak magasságát, a homlokzatokon kialakítandó hornyokat (vájatokat), az ablakok jellegét. A XIX. század végén felépülő város stílusának viszonylagos egységét ez a rendelet biztosította. Ilyen szabályokat természetesen ma is lehet alkotni, de mindig kényes kérdés marad, hogy a hatóság a közösség érdekében milyen mértékben korlátozhatja a magánjogokat. Lois Viktor szobrászművész szentendrei kertjében épített Felhőmosójának látványa például zavarta a szomszédokat, akik ezért panaszt is tettek az önkormányzatnál. Az ügynek nem lett következménye (a mosógépdobokból álló szellemes fémszerkezetet a Képzőművészeti Lektorátus nagy értékű műalkotásnak nyilvánította), de megmaradt a kérdés: miképpen legyünk tekintettel arra, hogy amit saját környezetünkben építünk, ahhoz vizuálisan embertársainknak is közük van? Magyarországon ma a hatóság igen nehezen képes érvényt szerezni a szabályoknak, amelyeket az érintetteknek eszük ágában sincs betartani. Lehetséges eszköz a bírság. A jobbik eset, ha befizetik (és minden marad a régiben), rosszabb esetben be sem fizetik - az eredmény ugyanaz. Az agglomerációban (is) azért van annyi csúnyán mázolt ablakkeret és stílustalan homlokzat, mert a helyi építési szabályzat megalkotásakor - a lehetőségek ismeretében - nem mentek bele „apró” részletekbe. A negatív jelenségekért az építészek is hibáztathatók - folytatja a szakember. Az ízléses településkép nem jogi, hanem kulturális kérdés - állítja Ongjerth Richárd. Az ausztriai falvakban például sehol sem írja elő az önkormányzat, milyen legyen a házak külleme, mégis mindenütt ugyanaz a tetőfedő anyag, homlokzatképzés látható. Mindez a tradíciókon, a kulturális örökség tiszteletén, no meg a jól felfogott üzleti érdeken nyugszik - hiszen az osztrákok pontosan tudják, mit várnak tőlük a turisták. Ízlésekkel nem lehet vitatkozni — tartja a latin mondás, amire az építész így reagál: ez még mindig jobb szlogen, mint a szocreál erőltetett uniformizálása. A diktatúrákban kötelező egyenstílusban épült városok megalomániájukkal, embertelen légkörükkel teszik rosszkedvűvé a bennük élőket és vendégeiket. Más kérdés, hogy óvatosan szabályozni persze lehet, sőt kívánatos is. Ha például meghatározzák a tető hajlásszögét, az szinte kizárja a tornyocskaépítés lehetőségét, 40-45 fok fölött a manzárdtetőt már lehetetlen kivitelezni. Egységesebb a település képe akkor is, ha a házakat egyetlen építész tervezi, mint ahogy volt ez a régi falvakban, ahol mindenkinek ugyanaz a (egyébként általában helyben lakó) pallér dolgozott. Jó példái ennek a budakeszi Barackos társasházat, amelyek telekméretét, nagyságát, homlokzatképzését egy és ugyanaz az építész álmodta meg. Az agglomerációban uralkodó architekturális káosz egyik fő oka tehát, hogy ahány építkező volt, annyi építésszel dolgoztatott. Az önkormányzatok okulnak a Csobánka jellegű esetekből, és egyre kevésbé siklanak el a részletek fölött - öszszegzi tapasztalatait Ongjerth Richárd. Az esztétikai forma ugyanis látható jele a láthatatlan, de annál fájóbb társadalmi folyamatnak: a közösség kulturális tradíciója, megszokott értékrendje, életformája felborul, miközben a feszültségek növekednek. Őslakosok és beköltözők így egyformán gyökértelenné válhatnak. Az igényes, hagyománytisztelő épített környezet a gyökerekhez való visszatalálás fontos mozzanata. Rados Virág m r ■ ' •' • " H~JEfr w<f" Mm__tl Csobánka, Hanfland. Az egyik ház ilyen, a másik olyan FOTÓ: KOVÁTS ZSOLT ________Cikkünk Nyomán________ Neve már van... Jaj, úgy örülök, hogy főpolgármesterünk már tényleg nincs is szükségünk ott jóvoltából már neve is van az M0-ás másra, csak a szép név alá magára a hídészaki hídjának! Méghozzá milyen szép rá meg a hozzá vezető utakra, neve: Európa híd! Nagyszerű! Ezek után Varga Gyula HELYREIGAZÍTÁS. Lapunk 2003. január 15-i számának Jogsértés a Nemzeti Parkban című cikkében valótlanul állítottuk, hogy Kákonyi Gábor természetvédelmi őr. Ugyancsak valótlanul állítottuk, hogy a jogosulatlanul megkezdett építkezést nem állította le, valamint azt, hogy a fennmaradási engedély iránti kérelmét az építkezéssel kapcsolatban elutasították. Fehérvári úton, a Vállalkozások Parkjában 500 m2 IRODA- és RAKTÁR HELYISÉG kiadó. Díj: 2000 Ft/m2/hó 06 (20) 910-6502, 06 (1) 203-0025_ _/ 1'A Reisser Csavar Kft. keres Budapest területére eladásvezető üzletkötőt. Az írásos álláspályázatokat kérjük március 14-ig a 2801 Tatabánya, Pf. 1374 címre beküldeni! Az alkalmazás feltételeit és egyéb részleteket a pályázat alapján behívott jelentkezőkkel személyesen beszéljük meg. * Hol !ehgff#c,.^m6dQ ***** iSt* * tfx*Ai * ****' tfm*sof4rwmmmfoqBsmnprofthijt Tisztelt olvasónk, tisztelt hirdető partnerünk! Ha a NÉPSZABADSÁG BUDAPEST-ben szeretné hirdetését elhelyezni, ha reklámüzenetével az úgynevezett Budapest célcsoporthoz szeretne fordulni, kérjük, keressen meg bennünket a 436-4452-es telefonszámon vagy a 436-4450-es telefaxon. Magyarország legkedveltebb napilapja Kiállítás - kóstolóval Cukrászdák kortárs festményeken, házi specialitásokkal Különleges cukrászdák — Cukrászdák különlegességei címmel nyílik kiállítás és kóstoló jövő pénteken a Gerbeaudban. A rendezvényen tizenhét hazai - ebből nyolc budapesti - cukrászdáról készült kortárs festmény látható: a megfestett üzletek termékeiből igazi ízelítőt is kap az érdeklődő. A március 7-én délután nyíló esztétikai és gasztronómiai tárlat a jövő vasárnapig látogatható. A rendezvény ötletgazdája, Vojtek Éva elmondta: arra gondolt, hogy érdemes lenne a jövő számára megörökíteni azokat a mai cukrászmestereket - illetve boltjaikat és különlegességeiket -, akik az ínyencművészet nagymesterei. A messze földön híres egykori magyar cukrászoknak napjainkban is vannak méltó követőik, a Monarchia hajdani területén a cukrászdakultúra ma is különleges örökséget éltet. A Gerbeaud Attrium termében március 7-9. között látható kiállításra nyolc budapesti kávéház és cukrászda tulajdonosát sikerült megnyerni. Üzleteiket kortárs festők örökítették meg az utókor számára, a két példányban készült képek egyikét a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeumnak ajándékozzák a kiállítás után. A 900 forintos belépőjegy a tárlat megtekintésére és három szabadon választott cukrászda specialitásának megízlelésére is feljogosítja a látogatókat. A kiállítás ötlete szakmai körökben először nem aratott osztatlan sikert. Többen félreértették a szándékot, mondván: nem akarnak versenyezni. A cukrászipartestület minapi rendezvényén azonban bemutattak néhány elkészült festményt, erre többen jelezték, mégis részt vennének egy új kiállításon. A jelentkezők közül néhányan viszont azért estek ki, mert üzletük - úgymond - nem kívánkozott festő ecsetjére, jóllehet süteményeikért sorban állnak a vevők. A kiállítást szervező Ad Astra Kft. ügyvezetője, Gajda Andrea rámutatott: a magyar cukrászdakultúra újjászületett az utóbbi években, egyre több helyen gyártanak ismét kézi bonbont és főznek fagylaltot. Az üzletek között egyre több nyílik meg szépen restaurálva vagy komoly beruházás eredményeként újonnan. Utóbbira példa az e heti sajtótájékoztató helyszíne, a Zila kávéház, Krisztina cukrászda, amely az Üllői úton a lőrinci strand előtt található. E több mint százéves egykori lövőházat - amely nemrég még a strand öltözőjéül is szolgált - pompásan felújították, és két hónapja színvonalas cukrászdaként nyitották meg új tulajdonosai. A Gerbeaudban a házigazda cukrászda, valamint a Művész, a Zita, a Fröhlich, a Gellért, a Rigó Jancsi, a Brúnó és a Mozart kávéház képei és termékei vesznek részt. Mellettük most először az 1937-es párizsi világkiállítás magyar vendéglőjét tervező Dióssy Antal festőművész hagyatékát is bemutatják. Sándor Tünde Thuróczy Zoltán: Átellenben az Operával