Népszabadság - PestVidék melléklet, 1999. július

1999-07-09

26 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1999. JÚLIUS 9., PÉNTEK Amiért a harang szól A nagyvárosban összeolvadnak a hangok. Van közöttük olyan, amelyik a felgyorsult idő, a technikai fejlődés hozadéka, s akad, amelyik sok-sok évszázada kísér bennünket. Eredete a múlt sűrű homályába vész, léte mégis hozzátartozik mindennapjainkhoz. Ilyen érces örökségünk: a harangszó. Némelyikünknek a biztonságot, az otthon érzését jelenti a főváros nyüzsgő, s áradó kakofóniájában, másoknak pusztán mindennapi bosszúságra ad okot. Ezért jártunk utána, valójában mióta és miért is szól a harang, mint ahogy arra is kíváncsiak voltunk, leszabályozott világunkban megszabható-e a harangszó ereje. A harangmúltkutató úton kalauzunk dr. Török József professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának egyháztörténésze volt. Tőle tudjuk, harangot már az ókori pogányok is használtak, ők a rossz szellemeket kívánták elűzni a hangjával. A pogány hiedelmek kiveszte után a keresztények közül először a szerzetesek használták közösségük összehívására, a VI. századtól kezdve jelenik meg a keresztelő egyházak plébániáin is. Az évek folyamán a harangszó hozzáilleszkedett az egyházi élethez, elsődleges feladata volt, hogy a híveket egybegyűjtse. A későbbiekben harang adta a közösség tudtára, hogy ha meghalt valaki, sőt tájanként és koronként a harang hangjából azt is megtudhatták a gyülekezet tagjai, hogy férfi vagy nő földi sorsa ért-e véget. A halott utolsó útját is harangzúgás kísérte, ugyanúgy, ahogy a XIII. századtól kezdve az úrnapi és a búzaszentelő körmenetnek is nélkülözhetetlen velejárója volt. Napjainkban a templomi harangszó a miserendet követi, s a vasárnapi útfelmutatáskor is megszólal. Gyakorlati jelzésrendszerét azonban egyre kevesebben értik. Dr. Török József tud arról, hogy egy-egy templom környékén a nem hívők gyakran méltatlankodnak, zavarja őket a harangzúgás. Mivel a harangok leginkább nappal kondulnak meg, kissé mondvacsináltnak érzi a panaszukat, de állítja, a harangszó így is egyre ritkul. Budapesten semmi sem szabályozza a harangozást, a Városháza nem jogosult megállapítani, hol, mikor, milyen hangerővel kondulhatnak meg, tudtuk meg Weinwurm Árpádtól, a fővárosi önkormányzat kisebbségi, emberi jogi és vallásügyi bizottságának elnökétől. A Környezetvédelmi Minisztérium környezeti elemek védelmének főosztálya osztályvezetője, Berndt Mihály állítja: egész Európában nem létezik ilyenfajta szabályozás. Arról azonban már ő is hallott, hogy a templomok közelében lakók közül többen panaszkodtak a túlságosan gyakori és erős harangzúgásra. A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség zajvédelmi felügyelője, Ács László tapasztalt hasonló gondot például az újjáépített műemlék, a Dohány utcai zsinagóga hirtelen újra hallhatóvá lett, negyedóránkénti óraütései miatt. Ezt a környéken lakók közül sokan kifogásolták. A felügyelőség területi jogkörű hatóságként, hivatalból foglalkozott az üggyel, mert a kerületi önkormányzat is kérte segítségüket. 1992- ben ugyanis megosztották zajvédelmi szempontból az elsőfokú környezetvédelmi hatáskört az önkormányzat és a felügyelőség között, és azóta az önkormányzat jegyzője gyakorolja az elsőfokú környezetvédelmi hatósági jogkört. Végül a konkrét esetben minden érdekelt bevonásával mindenki számára elfogadható megállapodás született: bizonyos éjszakai időszakban csökkentették a zsinagóga óraütéseinek számát. Azóta az ott lakóktól több panasz nem érkezett. Az 1992-es besorolás a templomi tevékenységeket üzemi létesítménynek minősíti, a jogszabály a zajra vonatkozó határértékeket e kategória szerint szabja meg. Azokat még 1984-ben határozta meg az egészségügyi miniszter, s azóta is változatlanul érvényesek. Akkor területi funkciók szerint négy kategóriát hoztak létre (a fővárosban mind a négy előfordul): 1. üdülőövezet; 2. laza beépítésű lakóterületek, laza beépítésű intézményi és lakóterület; 3. tömör városias beépítésű intézményi és lakóterület; 4. iparterület, intézményekkel vegyesen. Kategóriánként decibelben megállapították az üzemi zajterhelés nappali és éjszakai határértékeit. Az első kategóriában nappal 45, éjszaka 35, a másodikban 50-40, a harmadikban 55- 45, a negyedikben 60-50. Mivel a templomok többsége vagy városközpontban, vagy valamelyik terület központi részén helyezkedik el, így kilencvenöt százalékban a 3. kategóriába sorolható. A jogszabály szerint a környezeti zajterhelés nagyságát a szabadban, az épület védendő homlokzata előtt két méterrel kell ellenőrizni. A probléma, hogy a jogszabály csukott ablakot feltételez, és ha az állampolgár nyugodtan akar pihenni, be kell csuknia ablakát. A harangszóról egyébként sem lenne könnyű megállapítani, hogy túllépte a megengedett decibelértéket, hiszen a zajszint megállapításánál több óra átlagát veszik figyelembe. Bár a készülő új rendelet a zajkibocsátás szempontjából jobban figyelembe veszi majd a realitásokat, de a harangszó biztosan nem lesz benne. S bár az önkormányzatok is hoznak helyi zajvédelmi jogszabályokat, de haranghangra eddig egyik sem alkotott ilyet. Már csak azért sem, mert a hívőkben ez feltehetően nagy ellenérzést váltott volna ki. Aki pedig csak zajforrásnak értékeli a harangzúgást, annak marad az egyezkedés a helyi egyház képviselőivel. De a legegyszerűbb, ha elköltözik a templom mellől. Millei Ilona Haranglábak Óbudán VELLEDITS ÉVA FELVÉTELE Látogasson meg minket: 1085 Budapest, József krt. 35. Tel.: 267-4946, 267-4918 1097 Budapest, Dandár u. 22. Tel.: 215-4466, 216-7589 2037 Dabas, 5-ös főút 41 -es km. Tel.: 29/362-962 (használtautó kereskedés) PUNTO AKCIÓ Egyéves garancia az összes használt autóra ízelítő használt Punto kínálatunkból: Modell Extra Eladási ár 55s 3 ajtós 1 629 000 55s 3 ajtós metálfény 1 690 000 55s 5 ajtós metál + rádió 1 759 000 metál + rádió + közp.zár Használt autóját a legjobb áron beszámítjuk. SPQ-l HELTAI JENŐ Akik még Pesten vannak A nyári hőségnek ebben az előrehaladt állapotában bizonyos megdöbbenéssel veszem észre, hogy Budapest tele van olyan emberekkel, akiknek már nem kellene, sőt nem volna szabad itt lenniök. Miért időznek ők még mindig itt, holott az előkelő elem most már javában távol van a fővárostól? Ez irányú indiszkrét kérdéseimre a következő diszkrét felelete ket kaptam: 1. Mert Budapest legszebb nyáron. 2. Mert Budapesten legszebb a nyár. 3. Mert nagybátyám halálos ágyán megígértem, hogy soha nyáron nem távozom Budapestről. 4. Mert az orvos a gyermekeimnek fővárosi levegőt rendelt. 5. Mert még nem láttam a Berta panamáját. 6. Mert már láttam a Berta panamáját. 7. Mert az ősszel úgyis hosszabb külföldi útra készülök. 8. Mert a magyar fürdők nagyon drágák, a külföldieket pedig becsületes koalíciós hazafi létemre nem támogatom. 9. Mert már a télen kivettem a szabadságomat. 10. Mert egy pár évig nem megyek nyaralni, azon a pénzen inkább egy kis házat veszek. 11. Mert még nem döntöttük el, hogy hová menjünk. 12. Mert már eldöntöttük, hogy hová menjünk, de még nem döntöttük el, hogy mikor menjünk. 13. Mert meg vagyunk híva ide is, oda is, amoda is, és egyik meghívást sem fogadhatjuk el anélkül, hogy a másik két családot halálosan megsértsük. 14. Mert vidéki rokonaink érkeztek, akiknek - sajnos! - meg kell mutogatnunk a főváros nevezetességeit. 15. Mert vannak rá okaim, hogy itt maradjak. (Diszkrét mosoly.) 16. Mert... mert... pszt... csitt... képzelheti... asszony van a dologban. (Indiszkrét mosoly.) 17. Mert a magamfajta megrögzött pesti, hej, csak itt érzi jól magát, ezen az édes pesti kövezeten. 18. Mert nem mehetek el, amíg a miniszter itt van. 19. Mert öt év előtt megfogadtam, hogy tenger mellé nem megyek, négy év előtt megfogadtam, hogy tó mellé nem megyek, három év előtt megfogadtam, hogy folyóvíz mellé nem megyek, két év előtt megfogadtam, hogy hegyek közé nem megyek, és tavaly megfogadtam, hogy vicinális mellé többé nem megyek. Hát akkor mi az istennyila mellé menjek? 20. Mert nincs pénzem arra, hogy elmenjek. Nagyon természetes, hogy e feleletek őszinteségében nem lehet kételkedni. Kivéve a legutolsót. Ez az egyetlen gyanús felelet. Éppen ezért ezt senki sem alkalmazza. A többit ellenben melegen ajánlom mindazoknak, akik még itt vannak Budapesten, és magukban még nem döntötték el, hogy tulajdonképpen miért is vannak még Budapesten? _____Lelőhely_____ Klimóék és a forgattyú Látják, az ilyen tárgyakat szeretem én. Kopott keretben, üveg mögött kicsit ferdén álló, sárguló lap: „Utasítások villamos üzemű felvonók kezelésére Budapest Székesfőváros 1940. évi szeptember hó 27-én kelt rendelete alapján”. A felvonóberendezés helye, mint az a lap élén olvasható, a Kinizsi utca 10. második lépcsőháza volt. A lap maholnap hatvanéves lesz. Úgy képzelem, évtizedeken át ott függött egy hűvös, félhomályos lépcsőházban, naponta több tucat ember vetett rá egy pillantást, tán bele is olvasott, élvezte az utasításokat megfogalmazó mérnöki iroda, Első és Társai didaktikus stílusát: „Az állandó megfigyelés tárgyát képező részletek. 1. A felvonómotor kollektora és szénkeféi (már ahol ilyenek vannak) vájjon nem szikráznak-e túlságosan ? Az áramkapcsoló érintkezők vájjon nem húznak-e szokatlanul nagy íveket és nincsenek-e az érintkező felületek túlságosan elhasználódva? 3. A motor és a mágnestekercsek, továbbá csapágyak stb. vájjon nem melegszenek-e túlzottan?” És így tovább. Hiszen a felvonó kezelőjének a felvonószék padlóján, a tológombokon és nyomógombokon, a kormánykötélen, az emeltyűkaron, az acélsodronyokon, valamint az olajozó- és zsírzóhelyeken, és a gép és ellensúly járásán is rajta kellett tartania a szemét, s mindezek állapotáról „a betanított módon próbamenetekkel és vizsgálattal naponta ” meg kellett győződnie — már ha tartotta magát Esső és Társai utasításához. A lift 1940-ben, amikor a főváros vonatkozó rendelete megszületett, már elengedhetetlenül fontos kiegészítője volt a pesti bérházaknak. Új épület átadása szinte elképzelhetetlen volt nélküle, s a régiekbe is egyre több helyütt építették be a gondos és előrelátó háziurak. A felvonóüggyel még a főváros 1936-ban kiadott lakásbérleti rendelete is bő terjedelemben foglalkozott. Megállapíttatott például, hogy a bérbeadó a bérlőtől csak akkor követelhet felvonódíjat, ha arról vele a beköltözés előtt megállapodott, de akkor is legfeljebb személyenként és menetenként hat fillért. Mi több, az is kimondatott: „A liftnek napokon át használhatatlan állapota a bérlő társadalmi állására és családtagjai egészségi állapotára figyelemmel, mint a bérlemény használatát nagy mértékben korlátozó körülmény, rögtöni hatályú felmondásra alapul szolgálhat. ” Érthető hát, hogy a negyvenes évek elején huszonhárom cég foglalkozott felvonószereléssel Budapesten, köztük olyan patinás vállalkozások is, mint a Wertheim F. és társa utóda. Esső és Társai (azaz Esső Andor törvényszéki hites szakértő és cégének többi okleveles mérnök tagja) a József körúton tartottak fenn irodát, de a felvonógyár a IX. kerületi Hőgyes Endre utcában működött. A környéken igen erős volt a konkurencia: a Stáhly utcában Bálint Sándor, a Futó utcában Hadlovits és Horváth, a Nap utcában Haverland Antal, a Mátyás utcában Kapcsos István foglalkozott liftkészítéssel. A Knézich utca torkolatánál álló házhoz kétségtelenül Elsőék villamossági és műszaki vállalata esett a legközelebb. (Az épület, amely az utasításon még Kinizsi utca 10.-ként szerepel, ma a 22-es számot viseli: a háború után egészen a Közraktárakig vezették ugyanis az utcát.) A gondos mérnökök, élve a fővárosi rendelet kínálta lehetőséggel, mely a felvonó kezelőjére rótta a lift állapotának folyamatos ellenőrzését, öt fő pontban és azon belül harminchat alpontban foglalták össze, mi mindenre kell ügyelni. Esetünkben Klimó Károly, Klimó Károlyné és Bartalics Gézáné - minden bizonnyal a házfelügyelő házaspár és a melléjük rendelt vice — feladata lett a lifttelep tisztogatása, a biztonsági berendezések és a lift alkatrészeinek megfigyelése, a megfelelő eszközök készenlétben tartása és az esetlegesen bentragadt lakók kimentése az utasításban forgattyúnak nevezett szerszám segítségével. Mondom, az ilyen dolgokat szeretem igazán. Megannyi hasznos ismeret, temérdek információ rejlik bennük. Már csak egy apró részletet nem értek: ugyan ki őrizgethette ezt a precíz leírást bő harminc évig? Első és Társai villamos üzemű felvonóját 1968-ban korszerű hívóliftre — magyarán csúf egyendobozra - cserélte ugyanis a Kinizsi utca 22.-ben az illetékes tanácsi ingatlankezelő vállalat. Ezzel pedig a Katolnay kerületi mérnök által ellenjegyzett utasítások egyszer és mindenkorra hatályukat vesztették. N. Kósa Judit(1908)