Népszabadság - PestVidék melléklet, 1999. november

1999-11-01

Nehéz elképzelni, hogy Magyarország egész lakossága, meg még kétmillió em­ber egyetlen városban él, mégsem érez­ni kellemetlen zsúfoltságot, a közleke­dés kiváló, és minden működik. Korea fővárosa, Szöul ilyen. A hatszáz éves múltú dél-koreai fő­várost hegyek övezik, és éppúgy nagy folyó szeli ketté, mint Budapestet. Csak ez a folyó, a Hon még a Dunánál is jóval szélesebb, és sokkal több a híd, amely a nyolcszáz négyzetkilométer területű vá­ros két oldalát összeköti. Ezek a hidak elsősorban praktikusak. Nem sokat cif­rázták őket az építők, nyilvánvaló volt­ a fő cél, hogy viseljék el a hatalmas au­tóáradat nyomását. Szöul sokarcú város. Itt is bőven van­nak üvegfalú toronyházak az üzleti vi­lág igényei szerint, mint minden nagy­városban. De a nagy házak tövében még mindenfelé sűrűn látni az apró, pagoda­tetejű házikókat, kicsi utcácskákkal, boltokkal. Bár mondják, ma már sokkal drágább hagyományos, régi épületben lakni, mint újban. Az új házak is mind a praktikum je­gyében épültek. Óriási lakótelepek, amelyek már nem is férnek el a főváros területén. Terjeszkednek a hegyekben, és maguk a szöuliak sem szeretik az egyforma kockaépületek látványát. De elfogadják a 15-20 emeletes blokkokat, mert ez a legcélszerűbb. A külsőre ba­rátságtalan építmények belül valóságos kis üzemek, ahol állandóan van valami ügyelet. Ha elakad a lift a tizenhetedik emeleten, csak egy gombot kell meg­nyomni, rögtön megszólal egy hang, „veszi az adást”, máris csinál valamit, s a lift mehet tovább. A lakások is na­gyobbak, mint a mi lakótelepeinken, nem ritka, hogy több fürdőszoba is tar­tozik egy-egy lakáshoz. Talán ez a szigorú praktikum, ami mi­att a koreaiak, ha tehetik, nagyon szíve­sen játszanak, építenek a városban szép parkokat, és őrzik a pompás régi épüle­teiket is. Az ország első számú nemzeti kincse is Szöulban van. A Sungnyemun kapu évszázadokig a város déli bejárata volt. 1398-ban épült, s Jangnyong her­ceg írása díszíti, azé a hercegé, aki fe­lülről lefelé írt, s nem balról jobbra. Ez a kapu a város szívében egyforma távolságra van a nagy bankok üvegpa­lotáitól és a Namdemun piactól, amely­ben ugyancsak üzletek köttetnek, de egészen más külsőségek között, mint a pénzvilágban. Ez a piac aprócska, kes­keny utcákból áll, egymásba érő bol­tocskákkal, járdán és úttesten hatalmas kirakodóvásárral. Itt mindent kapni, és mindent sokkal olcsóbban. Némi alku után meg még olcsóbban. Van Chanel táska és Gucci blúz. Iga­zi, mert - úgy mesélik - az igazit is itt gyártják, csak egy kicsit több készül ugyanott, ugyanabból az anyagból, ugyanolyan dizájnnal, mint amit másutt francia termékként ismer meg a világ, és ezt a többletet itt helyben dobják pi­acra. Van minden elképzelhető és el­képzelhetetlen étel, medúza, lepkebab és polip szárítva, és elevenen is. Az ele­ven polipot ott helyben kiemelik az ak­váriumból, ha a kedves vendég kívánja, a halaskofa egy bárddal felcsapkodja, tányérra dobja, és lehet máris lakomáz­­ni a pálcikákon ficánkoló poliplábakat. De nem kötelező. Szöulban még a poliplábnál is sokkal meghökkentőbb, hogy 12 millió ember életét úgy meg tudják szervezni, hogy a nap minden szakában lehet közlekedni, s a dugók - ha vannak — nem nagyob­bak, mint nálunk. A nyolc metróvonal hossza az idén még „csak” 221 kilomé­ter, de jövőre eléri a 278 kilométert. A szerelvények kényelmesek, többnyire ülni is lehet, s kora hajnaltól éjfélig két­­három percenként suhannak be az állo­másokra, amelyek két-három percnyi távolságra vannak egymástól. Elké­pesztően tiszták, és időnként Vivaldi ze­néje szól a mennyezetről. A koreai főváros évente közel nyolc­­milliárd dolláros költségvetésből gaz­dálkodik. Hak Dzse Kim, Szöul alpol­gármestere, aki a város infrastruktúrájá­ért felel, nagyon készségesen magyaráz a költségvetésről. Az idén több mint 900 millió dollárt költenek a metró fej­lesztésére. A hálózat működtetése to­vábbi bő félmilliárd dollárba kerül. Több mint félmilliárd dollárt fordítanak lakásépítésre. A fejlesztésekre szánt pénzekből már évek óta elkülönítenek 40 millió dollárt, hogy meglegyen a fe­dezet az új stadionra, ahol majd a 2002- es foci-vb megnyitóját tartják. Bár Szö­ulnak vannak kiváló stadionjai, hiszen 1988-ban itt tartották az olimpiát, a fo­­ci-vb - amelyet Japánnal közösen ren­deznek - új stadiont kíván. A teljes költ­sége mintegy 180 millió dollár lesz. A bevételek döntő része, 77 százalé­ka a főváros által szedett adókból szár­mazik. Sokféle címen szednek pénzt, van például a lóverseny, vagy a cigaret­taforgalom után fizetett adó is. De az egy főre jutó költségvetés magasabb az egy főre jutó adóknál. Vannak egyéb be­vételei is a fővárosnak, s a legkisebb té­tel, kevesebb mint öt százalék szárma­zik állami támogatásból. A szöuli ön­­kormányzat függetlennek tartja magát a kormánytól, de az természetes gyakor­lat, hogy a polgármester jelen van a mi­nisztériumok fontos, a fővárost érintő döntéseinél. A szöuliak minden városukat érintő adatot megismerhetik az internetről, ami ott egyre több háztartás része. Ahogy a mobiltelefon is állandóan csi­lingel az utcán, metróban és mindenfe­lé: a 45 milliós országban 25 millió mo­biltelefon működik. Peredi Ágnes Kilátó. Szöul: pagodák és toronyházak **»»»*. ....... Körös-körül hegyek övezik a várost Buddhista szerzetes. Az utcán készíti és árulja festményeit a szerző felvételei NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1999. NOVEMBER 1., HÉTFŐ 33 Ha áram van, minden van a pozitív energia

Next