Népszabadság - PestVidék melléklet, 2000. január

2000-01-03

22 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. JANUÁR 3., HÉTFŐ Nyomorult kis emlékeim Budapestről Mindenki nagy közös szubjektív Budapestje nem létezik, vagy ha igen, soha senki nem fogja megismerni - mondta egyszer egy fényképész. Ő azért fotózott, hogy má­sok is megláthassák, milyen az ő saját személyes Budapestje. A külföldiek pedig kapkodták képeit a Váci utcában. Egy éve viszont a budapestieknek (is) alakult egy emléktár az Index internetes magazin (http://index.hu) Törzsasztal nevű fórumán, ahol eddig több mint százötven bejegyzésben több ezer személyes emléktöredék gyűlt össze több tucat szerzőtől. Ezekből mazsoláztunk, szem előtt tartva a fotográ­fus tételét, a teljességtől valószínűleg még így is távol állunk. „Strandok, uszodák, fehér ruhás kabi­nosok krétával (jelszó az ajtó belső felén). A strandról jutott eszembe a Margitszi­get, és hogy a szökőkutat régen minden­féle színekkel megvilágították. Egy au­gusztusi éjjel ott vodkáztunk barátokkal a fü­vön, és fogadásokat kötöttünk, hogy ki tippeli meg jól a következő színt. Nagyon beálltunk a végére, de azért az tiszta, hogy a Hyde Park pázsitján éreztük ma­gunkat. Olyan szabad volt! A vége az lett, hogy elkötöttünk egy portyakenut, és le­csorogtunk a Tabánig. (Amikor az Ybl­­ház meg nem volt kaszinó.) Máig sem ér­tem, hogyan éltük túl. Nyolcunknak ju­tott egy lapát.” (Lord) „...hajnali kelés, amikor lapáttal és tér­delőpárnával a hónom alatt vonultam a szigetre, és róttam a köröket kenuval és gyalogosan a sziget körül. Szovjet kormányfők halála után kétna­pos komolyzenei adásszünet a tévében. János bácsi integetése a néphez. Halász­­levesbulik. Fejesugrás a UK Subs- és AMD-koncert közben a színpadról. Elv­társ megszólítás, a kólaszörp népszerűsí­tése és egy idézet: »Amikor az ember még csak kisgyerek, akkor is kell tudományos ismeret. A természet ajándéka énnekem, minden cseppjét külön élvezem.«” (micmaci) „Július vége, nagyon meleg lesz, de még csak hajnali 6-7 óra van. Az utcasep­rők munkájában lehet gyönyörködni a padról, utánuk jön a locsolókocsi. Külön­ben az utcán senki. Reggeli a tejivóban, meleg karamellás tej, briós, rántotta. Kezd melegedni az idő, és minden utcá­ban megjelennek az emberek - munkába indulnak, vagy a közértből mennek haza a hálós cekkerrel, benne zacskós tej tü­­remkedik ki, meg kiflik, parizer. Délig olvasás egy padon, utána ebéd a City Grillben vagy Paprikában. GÉP­KÓLA. Egyre nagyobb a forróság, a belvárosi bérházak pincéjéből olyan jó hűvösség mászik ki az utcára. Dohszag. Délután Margitsziget vagy Úttörővasút. Este egy hamburger a körtéri hamburgeresnél (óriási hús, rengeteg spéci magyar sava­nyúsággal húsz-harminc Ft-ért) Sztár na­ranccsal. Este Bruce Lee-film megy a Vörös Csillag Filmszínházban, ahonnan gyalogséta a Körtérre. Danubius magyar nyelvű adása éjjel. Szerettem.” (NaNe) „A régi csuklós buszok és trolik mennyezeti lámpái olyan kis lencseufó alakúak. Az ajtók záródását a csengő mellett piros lámpa is jelzi. A vezetőfülke ajtaja nem az utastérből nyílik, hanem kí­vülről, a fülke mögött van egy pad, me­netiránynak háttal. Azon lehet térdelve nézni kifelé, a szélvédőn. Az új, kísérleti troli a 75-ös vonalán je­lenik meg először. Sárga színű, minden osztálytársam azzal akar utazni, inkább elengedik a régit, hátha jön az új.” (Dr. Égely Palánk) „Az udvarról hegedűs nyivákol. Új­ságpapírba csomagolt aprót dobálunk le neki, és lelkesen kiabálunk. Mélyen meg­hajol, megköszöni. Húsleves- és rántotthús-szag az összes emeleten. Legtöbben kint ülnek a folyo­són, napoznak, a lakások ajtaja nyitva. Nem divat a rács és hevederzár. Minden­ki köszön mindenkinek, a gyerekek mű­anyag indiántollba öltözve hetvennyolc kilométert rohangálnak óránként, ajtók csapódnak, patronos pisztolyok csattan­nak. A szemben levő tűzfalakra kis zsebtük­rökkel vetítünk fényes foltokat. A harma­dik emeletről Ultra Daisy szappanbubo­rékok érkeznek. Egy kislány fújja makarónidarabkával. Élünk, vagyunk. Mikor lesz már ebéd? Fütyül a kukta. Délután préseljük és va­saljuk az őszi faleveleket, hét­főn a harmadik óra környezet­­ismeret. Apa lement a Dunához Trabit mosni.” (NaNe) „A Népstadionnál hatalmas grundok vannak. Egy csomó épületet lebontottak, illetve most bontanak. Állítólag itt lesz valami nagy sportcsarnok, meg valami szálloda is. Micso­da izgalom kikutatni a félig be­omlott pincéket! Csak akkor megyünk haza, mikor már ki­esik a szemünk az éhségtől. A csavargók idejárnak szórakoz­ni. Üres üvegeket tesznek a tég­lafal tetejére, azokat kell ledob­ni kaviccsal. Mi is beállunk. Mi vagyunk a jobbak. Egyszer a bátyámmal fel­másztunk a Népstadion reflek­tortornyára, annak is egészen a tetejére, a lámpákhoz. Persze nem meccs alatt. Rá lehetett látni az egész városra, a budai oldalra is.” (Dr. Egely Palánk) „Hasonlóan más kisdiákok­hoz, én is nyolcra jártam isko­lába, az első kerületbe. De ha­vonta néhány alkalommal ko­rábban keltünk anyámmal, mint ahogy a pontos érkezés miatt szükséges lett volna. Fő­leg pénteki napokon, iskola előtt elmentünk a Fény utcai piacra, a hétvégére vásárolni. Anyám megvette mindazt, amire szüksége volt, de engem csak egy dolog érdekelt, a haj- Az én városom­nak­ lángos. A szatyrok megtömése után együtt ke­restük a maszekot. Szinte rituálévá vált, hogy az üres lángost bemutatva végigtar­­háltuk a parasztasszonyokat egy kanál fi­nom tejfölért. Aztán ahol a legjobban íz­lett, ott vettünk egy befőttesüveggel. Mindenki szívesen adott egy kanál fi­nomságot, és míg megettük a lángost, jót beszélgettünk a nénikékkel. Most más piac van, szigorú, barnára festett szájú, vastag talpas cuncikkal és arannyal borított, flegma üzletasszonyok­kal, akik menedzserkalkulátorral számol­ják, hány balek múlva lesz meg a hatszá­zas merdzsó.” (NaNe) „Viszont a leggusztustalanabb az volt, mikor a Palatínuson vizes hajjal zsíros sült kolbászt ettem mezítláb. Aztán meg szúnyogokat majszoltam smárolás köz­ben a margitszigeti szabadtéri moziban. Mindig szidtam azokat, akik szétverték a telefont, de mikor a hatodik nyelte el a bélásomat, én is szétvertem egyet.” (bizalom) .„Amikor bevezették a kilenc számje­gyes, lyukasztandó villamosje­gyeket, én kiszámítottam, hogy maximum százhúsz kombiná­ció van. Összegyűjtöttem. Amikor felszálltam, csak egy újságpapírszeletet lukasztot­tam. Megvolt a kombináció. Jött az ellenőr, csak kihúztam a gyűjteményből a megfelelő je­gyet (nem előtte). Évekig egy fillért (...) sem fizettem a villa­mosért.” (Mr Spock) „Tizenkét éves lehettem (1962), imádtam a repülőgépe­ket, mindent, ami a repüléssel van összefüggésben. A Vörös­marty térről Laci barátommal kimentünk Ferihegyre. Laci hozta magával a spéci prizmás MOM-távcsövét. A terasz nem volt elég nekünk a gépek bá­mulásához. Elhatároztuk, hogy közelről és ráadásul távcsővel fogjuk az ul.­14-eseket kukkol­­ni. A gyorsforgalmi út Vecsés felé menő részén, a hangárok oldalán, a drótkerítés mentén csináltuk is ezt. Egyszer csak zajtalanul egy zaj GAZ állt meg mögöttünk, két reptéri őr betuszkolt ben­nünket a kocsiba, majd három és fél órán keresztül vallattak bennünket az őrszobán. Ki a megbízónk, meg mióta állunk kapcsolatban a SZER-rel, a CIA-vel, meg Edgar Hoover­­rel meg a mit tudom én micso­dával. Hihetetlennek tűnik harminchat év után is... Két megszeppent, betojt taknyos, egy prizmás MOM-távcsővel (ami a marconák szerint nem volt tüzérségi [sic!], mert nem volt benne fonálke­reszt), vajon milyen kárt tudott volna okozni a Varsói Szerződésnek egy pol­gári repülőtéren? Milyen hadititkot tud­tunk volna kifürkészni? Hogy hány ok­tános a benzin? Apám jött értünk, az egész visszaúton fürkésztem fáradt arcát. Furcsamód ott­hon nem volt megtorlás...” (F) Összeállította: Dunai Márton Keressük azt a két személyt, aki azzal a céllal tartózkodik a munkaerőpiacon, hogy beépüljön a világ legnagyobb lakberendezési cégébe. Informátorainktól úgy tudjuk, hogy tervük megvalósítására mindketten évekig készültek. Egyikük vendéglátó-ipari diplomát szerzett, és tanúk elmondásából azt is tudjuk, hogy szoros kapcsolatot tart fenn az angol nyelvvel. A nyomok továbbá arra engednek következtetni, hogy jól tudja motiválni önmagát és munkatársait is. Legjobb, ha feladod magad, úgyis megtalálunk! Az ítélet egyébként igen enyhe. A legsúlyosabb esetben is csak annyi történhet, hogy az IKEA Örs vezér téri áruházában kell étteremvezetőként dolgoznod. A másik keresett személy előre megfontolt szándékkal szakácsnak tanult. Különös ismertetőjele, hogy szereti a családias hangulatot és a csapatmunkát, de önálló feladatvégzésben is nagyon jó. Valószínűsíthető továbbá, hogy szintén kapcsolatban áll az angol nyelvvel, bár döntő bizonyítékot még nem találtunk erre a feltételezésre. Ha beismerő vallomást teszel, és a fenti vádpontok be is igazolódnak, akkor budaörsi áruházunkban kell dolgoznod mint konyhafőnök. Érezd magad otthon! 'X NX v v. NW0H v % v IKEA Lakberendezési Kft. 1370 Budapest, Pf. 318 Az önéletrajzokat „Étteremvezető” ill. „Konyhafőnök” jeligére a Személyzeti Osztályra várjuk 2000. január 14-ig. - s--x-\\s\N\ jjS&ppjasp -C-V. V- V.V.SV.-N % PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Gyál Város Önkormányzata Polgármesteri Hivatalának Képviselő-testülete a 219/1999. (IX. 30.) sz. határozata alapján pályázatot hirdet az önkormányzat tulajdonában lévő Városi Közösségi Ház (Gyál, Körösi út 120.) átalakításával egybekötött hasznosítására. 1. A pályázat célja és formája: A pályázati kiírás figyelembevételével a pályázó ajánlatot tesz a jelenleg szín­házként, illetve filmszínházként üzemeltethető Közösségi Ház nagytermének multifunkciós (flexibilis) térré való átalakítására, majd az így átalakított Közössé­gi Ház önálló bérleti formában történő, hosszú távú üzemeltetésére. A pályázó ajánlatában vállalja a kiírás szempontjai és a saját üzleti érdekeinek legjobban megfelelő átalakítást és azok költségeit is, amely költségek az általa üzemelte­tendő létesítmény üzemeltetése során a bérleti joggal és bérleti díjjal szemben érvényesíthetők lesznek. 2. A pályázaton való részvétel feltételei: 2.1 A pályázati kiírás megvétele 10 000 Ft + áfa ellenében 2000.1. 5. és I. 20. között a Polgármesteri Hivatal Műszaki és Városgazdálkodási Irodáján (2360 Gyál, Körösi út 114. I. em. 19). A pályázati kiírás megvételére és a Közösségi Ház megtekintésére a fent megjelölt időszakon belül minden hét­főn, kedden 9-14.30 óráig, minden szerdán 9-17.00 óráig és minden pén­teken 9-12.00 óráig van mód. 2.2 A pályázati kiírásnak megfelelő pályázati dokumentáció határidőre történő benyújtása és a dokumentáció benyújtásával egy időben 500 000 Ft + áfa bánatpénz befizetése a Gyál Város Önkormányzatának az Alsónémedi és Vidéke Takarékszövetkezetnél vezetett költségvetési elszámoló számlájá­ra, amely bánatpénz a nem nyertes pályázónak az eredményhirdetést köve­tő három napon belül visszatérítésre kerül. 2.3 A pályázaton részt vehet minden vállalkozói igazolvánnyal rendelkező ter­mészetes magánszemély vagy Cégbíróságon bejegyzett jogi személy, aki a pályázati kiírás előírásait elfogadja, és az épületátalakítás, -felújítás, vala­mint a kereskedelmi, vendéglátó vagy szórakoztató profilú létesítmények üzemeltetésében szerzett gyakorlatot tud igazolni. 3. A pályázat leadásának határideje: 2000. január 31. 4. A pályázat elbírálásának módja. A pályázatot a leadott dokumentációk alapján Gyál Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 2000. február 24-én tartandó ülésén értékeli és ezzel egy időben hirdet eredményt, jelöli meg a nyertes pályázó személyét. A képviselő-tes­tület fenntartja magának a jogot, hogy a pályázatot megfelelő számú pályázó je­lentkezése, illetve a kiírás formai követelményeinek megfelelő pályaművek beér­kezése esetén is érvénytelennek nyilvánítsa. 5. A pályázattal kapcsolatos további felvilágosítás beszerezhető Gyál Város Pol­gármesteri Hivatal Műszaki és Városgazdálkodási Irodáján, Lampertné Vári Zsu­zsa előadónál. Telefon: (29) 340-101,340-222, 340-205/124. Gyál város polgármestere

Next