Népszabadság - PestVidék melléklet, 2000. április
2000-04-21
32 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. ÁPRILIS 21., PÉNTEK ________Szalon________ Jó a dzsesszünk Legutóbb A fából faragott királyfit és a Székelyfonót láttam-hallottam az Operában. Az énekesek remekeltek, a díszlet gyönyörű volt. Seregi László koreográfiája zseniális - de hát ez köztudomású. Meglepő amúgy, hogy egy ilyen ízig-vérig magyar programon szinte csak külföldiekből állt a közönség. Az előadásra énekesnő barátnőm hívott meg, aki az én operámban is szerepelt. Azelőtt nem voltam éppen operajáró, de a színvonalat látva lehetséges, hogy most az leszek. Hogy az élményben mennyire befolyásol a saját zenei képzettségem ? Biztos, hogy másképpen hallgatom a muzsikát, mint a laikusok, már csak azért is, mert abszolút hallásom van. Kottát is hangszer nélkül írok. De a dolog a műélvezetben nem zavar. A magyar zenei élet szerintem többékevésbé kiállja a próbát a külföld előtt. Dzsesszben kifejezetten előkelő helyen vagyunk, ami persze nem úgy értendő, hogy a klasszikus zenében alulmaradunk. De utóbbi műfaj képviselői közül sokakra igaz, ha Mozart, Beethoven meg a többiek nem lettek volna, most ők sem volnának muzsikusok. Ha valaki elé odatesznek egy kottát, akkor a megfelelő tanulmányokat követően képes lejátszani. A klasszikus zenére akad is elég jelentkező — tele vannak velük az iskolák. A dzsessz más. Ahhoz valami pluszérzék szükséges, ott rögtönözni kell, ráadásul a hangszer karaktere alapján. Ha jó dzsesszt akarnak hallani, ajánlom a László Attila Bandet és a Trio Midnightot. Mindkettő gyakran játszik a Jazz Gardenben, a pesti Veres Pálné utcában. Lejegyezte: Rados Virág Ajánló: Vukán György zeneszerző Mi, Haller utcai tollasok Sietnek a népek keresztül a Haller utcán, egyenesen a Ferencvárosi Művelődési Központ felé. Kezükben kék színű kartonlap meghívó, melyen hófehér galambtollpihéi táncolnak a szélben. Óvatos pillantásokkal fürkészik egymást, aha, tehát ő is tollas. Néha összevillannak a szemek segélykérő pillantások cikáznak ide-oda, mintha mindenki a másiktól várná a választ arra a kérdésre: hogyan is kellene viszonyulni az eseményhez, amelyre mindannyian igyekszünk mi, Haller utcai tollasok? Mi, Haller utcai tollasok egyébként a Baltazár Színház Tollasbál című előadására igyekszünk. És tagadjuk vagy sem, van bennünk pici félsz, nem szeretnénk, ha az értelmi és mozgássérült fiatalok alkotta társulat darabja ízléstelen magamutogatássá torzulna. Nem kívánunk buta szenzációt, megindító sutaságot látni. Fészkelődünk tehát, s míg a kezdésre várunk, a műsorfüzetet nézegetjük. Megtudjuk, hogy az 1998-ban, Elek Dóra vezetésével alakult Baltazár Színháznak tizenegy tagja van, tizenegy fiatal, aki a színészmesterséget választotta hivatásának. S hogy az álom valóra váljék, elismert magyar és külföldi szakemberek tanítják őket beszédtechnikára, mozgásművészetre, táncra, jógára. „Történetük hasonló ahhoz a bohócéhoz, aki a templomban bukfencet hányt Szűz Mária képe előtt, és aki, miután megfeddték ezért, így válaszolt: Ezt tudom legjobban, mit adhatnék most?” Megtudjuk aztán azt is, hogy azért Tollasbál a darab címe, mert a szólás szerint így búcsúzik a szülő lefeküdni készülő gyermekétől: Most mész a tollasbálba. Az álom világába. Oda, ahol a lélek igazi természete mutatkozik meg. Márpedig a darab a játszó személyek álmai és Győry Zsuzsa versei alapján készült. Elsötétül a nézőtér, megelevenedik a színpad. Egy hason csúszó fiú hátára fektetett lányt vonszol a színre, aztán balett-táncosok, bohócok, elrajzolt manók népesítik be a teret, halványkék selymek, tüllök suhognak. Keringő szól valahol messze, a művészek finoman pördülnek, különös álmokat mesélnek. Nyújtják a szavakat, kántálják a mondatokat, az előadásmód mégsem bántó, inkább olyan, mintha egy mesekönyv ábrái elevenedtek volna meg, egy zenélődoboz figurái keltek volna életre. Nézzük az előadást, és rövid idő múltán már nincs bennünk csöppnyi feszengés sem, ami vicces, az nem azért vicces, ami szomorkás, az pedig nem azért szomorkás. Az előmutatott érzelmek hitelesek, a megölelt lány boldogsága nem annak a ténynek szól, hogy egy értelmi fogyatékos sikeresen végrehajtott egy színpadi feladatot. Öröme valódi öröm. Jön aztán egy nagydarab, öltönyös srác, talán a Pál utcai fiúkból ugrott át egy szerepre. Kiáll a nézők elé, mögötte mozdulatlanná merevedve álombéli társa, aki mosolyogva nyújt kezet valakinek. A nagydarab tudományos fintorral kezdi: „Hogyan fogjunk kezet Miki egérrel? Először is legyünk kellően komolyak. Nyújtsuk a kezünket...” Itt aztán megakad. „Mondom, legyünk kellően komolyak!” Társa azonban nem enged a mosolyból. „Hát nem mondom, hogy legyünk komolyak! Hogy lehet így kezet fogni Miki egérrel?! Ez nem színészi magatartás!” - mondja, miközben már tettetett dühvel kiabál. És nekünk egykori miniszterelnökünk jut eszünkbe, aki Disneylandben tett látogatása során valóban nem tudta mitévő legyen, amikor kezet nyújtva közeledett felé, a házigazda: Miki egér. Szóval nem elég, hogy a színészi játék rendben van, ráadásul a való életet látjuk. Gondolkodunk erősen, milyen is hát a való élet, de csupán Csuang Ce, a taoista bölcs története jut eszünkbe. Csuang Ce egyszer azt álmodta, hogy ő pillangó. Felébredvén aztán elbizonytalanodott: vajon Csuang Ce álmodta magát az imént pillangónak, vagy éppen fordítva: egy pillangó álmodja éppen azt, hogy ő Csuang Ce. Trencsényi Zoltán (A Baltazár Színház előadása május 4-én és 16-án, valamint június 6-án látható a Ferencvárosi Művelődési Központban, IX. kerület, Haller utca 27.) Mintha egy zenélődoboz figurái keltek volna életre fotó: bánhalmi János /rr.J7, jjVe y;U r. tPL. Mindannyian felelősséggel tartozunk gyermekeink jövőjéért, életéért. Ezért kell mindent megtennünk otthonunk, a Föld megóvásáért. A Föld Napján, április 22-én Ön is csatlakozzon hozzánk, hogy együtt hívjuk fel a figyelmet Földünk megőrzésére, hogy a születendő új generációk számára is fennmaradjon. Hiszen nekik is szükségük lesz rá. A Föld Napján, a Hűvösvölgyi Nagyréten egész napos színes program várja a kikapcsolódni vágyókat. A természet és sport szerelmeseit korhatár nélkül futóversennyel várjuk. Nevezés a helyszínen 10 órától. Ünnepi program: Műsorvezető: Vágó István Fellépők: Balázs Fecó, Benkő Péter, Bodrogi Gyula, Bon-Bon, Favágók: Gyarmati István, Halász Judit, Haumann Péter, Hevesi Tamás, Koncz Gábor, Majorettek