Népszabadság - PestVidék melléklet, 2000. augusztus
2000-08-16
28 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. AUGUSZTUS 16., SZERDA 1173 Budapest, Ferihegyi út 93.S 257-8943 • Gyógyharisnyák • Medenceövek, haskötők, fűzők • Lábápolási szerek • Inkontinencia segédeszközei • Betegek házi ellátásához szükséges segédeszközök • Katéterek, enteroszomás segédeszközök • Rugalmas nyakrögzítők • Járóbotok, mankók, járókeretek kölcsönzése is • Parókák • Mellprotézisek • Egyéb gyógyászati termékek • Kerekes szék kölcsönzése is • Sportgyógyászati cikkek Méretvételi nap: hétfő 14.30-16.30-ig, gyógycipőre: szerda 15-18-ig Nyitvatartási idő: hétfőtől péntekig: 9-18-ig (REFLEX+MED) GYÓGYÁSZATI SEGÉDESZKÖZÖK KÉSZPÉNZES ÉS VÉNYES KISZOLGÁLÁSA 10 éves a DONNA DONNAPIZZA - pizza Étterem és Pizzéria 1173 Budapest, Pesti út 34. Teljes kínálatunk honlapunkon is megtekinthető: www.donnapizza.hu Internetes rendelés: www.netpincer.hu Asztalfoglalás és házhoz szállítás kérhető a 256-8662-es számon. Találkozzunk a NÉPLIGETBEN 2000. augusztus 16-20. között MAGYARORSZÁG első PIZZAFESZTIVÁLJÁN! 20000 ml beépített alapterület. A temperált hűtőraktárakban élelmiszer tárolása is megoldott. Teljes körű szolgáltatás biztosított. Cím: 1173 Budapest, Pesti út 474. Tel.: 253-0330,253-0331, fax: 256-4388. HIRDETÉS Vagyonkezelés átalakulóban A Lakás—17 Vagyonkezelő Kft. 1999 novemberében jött létre az addig IKV-jellegű feladatokat ellátó vállalat jogutódjaként, célja az önkormányzat vagyonelemeivel kapcsolatos gazdálkodás, amely egy profitorientált gazdasági társaság keretein belül hatékonyabban működhet, mint az önkormányzati hivatal keretei között. Az önkormányzat döntése alapján az eddig ingatlankezelési és kivitelezési tevékenységét ellátó társaságából két új céget hozott létre, a Lakás—17 Vagyonkezelő Kft.-t és az ÉP—17 Kivitelezési és Karbantartó Kft.-t. A korábban egy cég által végzett tevékenységek kibővültek, és profiltisztítás útján a megalakult két cég szervezeti és működési keretein belül működnek tovább. Hol tart a szervezeti átalakítás, és milyen javulást eredményezhet az önkormányzat vagyongazdálkodásában - kérdeztük dr. Zámbó Ákostól, a Lakás—17 Kft. ügyvezető igazgatójától. A Lakás—17 Kft. eddigi tevékenysége az önkormányzati tulajdonú lakások és helyiségek kezelése, társasházak képviselete volt. Új feladatként jelentkezett az önkormányzati beruházások, a tervszerű és azonnali karbantartási, valamint felújítási munkáinak bonyolítása, és fejlesztés alatt áll az ingatlanközvetítő iroda is. A kivitelező részleg leválasztásával, valamint a vagyongazdálkodási és műszaki ellenőrzési részleg megerősítésével a Lakás-17 Kft. alkalmassá válhat egy tisztán portfolió típusú vagyongazdálkodás működtetésére, valamint célom az, hogy cégünk a jó gazda szerepét is ellássa a kerületi önkormányzat helyett úgy, hogy e vagyongazdálkodás átlátható és előre látható legyen. LAKÁS-17 Kft. Lakás 17 vállalja társasházak közös képviseletét! Diszpécserszolgálat éjjel-nappal Teljes körű ügyintézés. Érdeklődni lehet a 253-0762 telefonszámon. (Pesti út 170/B, tel.: 256-7556) vállal lakás- és ingatlanközvetítést, értékbecslést, szükség esetén ügyvédi Idén január elsején jött létre a RÁFÉSZ-COOP RT. a XVII. kerületben. A névválasztás is jelzi, hogy nem teljesen új cégről van szó. Az alapító Rákosmenti Áfészt jól ismeri a környék lakossága. Dr. Csizmadia Gyula elnök-igazgató 1998 áprilisa óta vezeti a céget Nehéz helyzetben ült a kormánykerékhez, mert a kerületet is „megszállták" a külföldi kereskedelmi multicégek. Ezért felül kellett vizsgálni a szövetkezet egész tevékenységét és szerkezetét. Ennek eredményeként a veszteséges egységek egy részét felszámolták, illetve bérbe adták. Az intézkedések jóvoltából 1998 végére már némi nyereséget tudtak felmutatni. A bevétel közelített az egymilliárd forinthoz. Ugyanakkor valamit kezdeni kellett a szövetkezeti üzletrészekkel, ezért merült fel a részvénytársasággá alakulás gondolata. A gondolatot tett követte: 100 milliós induló vagyonnal az áfész zártkörű részvénytársaságot alapított. A következő lépés az volt hogy a tagság és a kívülálló üzletrész-tulajdonosok részére meghirdették az üzletrészek részvényre történő cseréjét. Ezzel a szövetkezeti tagok és a kívülálló üzletrész-tulajdonosok részvényessé válnak, az rt. a szövetkezet tagjaira elsősorban mint vásárlóerőre számít Az áfész vagyonkezelőként működik, tagjai továbbra is szövetkezeti tagok. Minden évben - több alkalommal - vásárlási utalványt kapnak. Korábban az áfész, január 1-jétől pedig az rt üzemelteti a lakosság körében közkedvelt Napsugár ABC-t papírboltot, a keresztúri piacon húsboltokat és élelmiszerboltot Rákosligeten és Rákoscsabán 1-1 húsboltot. Az rt. átvette a szövetkezettől a VII. ker. Garay piacon, IX ker. Haller piacon, XIV. ker. Bosnyák téri piacon lévő húsboltokat valamint a XVI. ker. Centenárium lakótelepen és Cziráki úton működő ABC- üzleteket is. Dr. Csizmadia Gyula büszkén említi, hogy a cégnek nincs szüksége hitelekre és likviditási gondjai sincsenek. Beruházásra, felújításra és karbantartásra évi több tízmillió forintot fordítanak. A hálózat korszerűsítésével szeretnék csökkenteni a multinacionális kereskedelmi központokkal szembeni hátrányt Úgy tűnik, hogy nem lett igazuk azoknak a kutatóknak, akik néhány éve a magyar tulajdonú kiskereskedelmi üzletláncok eltűnését jósolták. Közülük legnagyobb az áfészek és társaságaik által tulajdonost és működtetett - ötéves születésnapját ünneplő - Coop-hálózat, melyhez 1800 üzlet tartozik. Összforgalma több mint 200 milliárd forint évente. A multikhoz viszonyítva tőkehátránnyal küszködik, ennek ellenére a Coop-üzleteket integráló Coop- Hungary Rt évről évre jelentős összegeket fordít kampányokra a forgalomnövelés és arculatépítés érdekében. A kereskedelmi piaci pozíciók megtartása érdekében az országos szövetkezeti integrációba is bekapcsolódtak. A Coop-üzletlánc tagjaként közös nagykereskedelmi rendszerben bonyolítják árubeszerzéseik jelentős részét. Az immár RÁFÉSZ-COOP RT. néven működő cég vezetése bizakodással tekint a következő évtizedek elé. Emberközeli kiszolgálással, a kereskedelmi hálózat folyamatos fejlesztésével szeretnének jelen lenni a XVII. kerület életében. S ha a cég fejlődik - hangzik az üzleti filozófia -, abból a kerület is profitál. Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezeti Részvénytársaság 1173 Budapest, Pesti u. 8-12. Farm a mocsár szélén Úttörőknél és cserkészeknél kilincselt az ötlettel az egykori vasutas Állunk a Merzse-mocsár szélén, és csak nem akarunk elsüllyedni. Akkor ez nem is igazi mocsár, roppantunk egy óvatosat a lábunkkal. Madárraj rebben fel a nádasból, arrébb tehenet látunk legelni, aztán hirtelen egy világoskék Trabant tűnik fel a fák között. Hogy kerül a csizma az asztalra, kérdezzük, azaz keletnémet kétütemű a bozótosba? Illetve: lehet-e természet civilizáció nélkül? Bokáig ér a fű, gazban botladozunk néha, levelet morzsolunk ujjaink között. Most kellene becsukni a szemünket, hogy gyermekfarmot képzeljünk ide, a semmibe, karámmal, kerítéssel, melyeket mind Vizesi János szeretne megépíteni. Vizesi úr tíz éve vásárolta az első állatot ide. Egy barátjával találkozott az utcán, ő kérdezte tőle, kell-e neki egy tehén? Mire, kérdezett vissza Vizesi úr. Hát, csak úgy. Fejni. Simogatni. Tartani. Negyvenezer forintot fizetett a férfi a tehénért. Később lovat vett, baromfit, gyűlt a jószág. Kilencvenkettőben látott egy riportfilmet a tévében. Állatfarmot akarnak csinálni a természetvédők a XVII. kerületi Merzse-mocsárban, erről szólt a műsor. A terület nem esett meszsze Vizesi úr földjétől, aki gondolkodott egy darabig, aztán felajánlotta szolgálatait és állatait a természetvédőknek. Azok köszönték szépen a segítséget, ám amikor újból megjelent náluk, már úgy fogadták, mint macska az esőt. Elfogyott a pénzük, meséli Vizesi úr a göröngyöket rugdosva. Ezért eshet meg, hogy a gyerekek nem tudják, tehén adja a tejet, és nem dobozban terem, ezért járhattak nála olyan szakértők, akik öszszekeverték a füvet a búzával. Elhatározta, megcsinálja ő azt a gyerekfarmot. Állatokat vásárolt, és elkezdett kilincselni. Nem pénzt kért, csak gyerekeket. Hogy jöjjenek ki hozzá, nézzék meg a bocikat, üljenek fel a lóra, vakarják meg a malacok hátát az iskolások. Vizesi úr elsősorban baloldali szervezeteket keresett meg ötletével. Baloldali állatfarm? Csirkékkel és kacsákkal vívott osztályharc? Zavarban vagyunk, zavarban van a férfi is, ne értsük félre, próbálja magyarázni. Csak ő „ott” jobban megtalálja a hangot, bök a fejével valahová a fák felé, mintha a sűrűben marxista szabadcsapatok rejtőznének. Vizesi úr Mezősason született, édesapja csatornaőr volt, aki az ’56-os események hangulatának engedve leverte a vörös csillagot a helyi pártházról. A forradalom bukása után menesztették állásából, fiát pedig eltanácsolták a középiskolából. Vizesi János a fővárosban próbált szerencsét. Unokatestvére az Ikarusban dolgozott, munkásszálláson lakott, ő pedig nála húzta meg magát. A rokonok felváltva aludtak az ágyban, végül a mezősasi fiú is állásba került. Megfordult az Orionban, hogy aztán a vasútnál kössön ki, amihez egészen a nyugdíjazásáig hű maradt. Az alma azonban igencsak messze esett a fájától esetében: a hajdanvolt ellenálló fia munkásőrnek állt. Mikor az öreg Vizesi először látta meg rajta az egyenruhát, azonnal megszakította vele a kapcsolatot. Ő azonban kitartott a döntése mellett, évtizedekig szolgált a testületben. Kérdőn néz ránk Vizesi úr, elég magyarázat ez arra, miért baloldali alapon próbálkozott először a gyerekfarmmal. Megfordult mindenhol a tervével, még Rácz Péterrel, az úttörőszövetség elnökével is beszélt. Rácz azzal utasította el a javaslatot, hogy bonyolult lenne megoldani a gyerekek szállítását, valamint az istállók nem a helyszínen vannak. Vizesi János megharagudott. Sutba dobta érzéseit és felhívta a cserkészeket, akik azt mondták, ők nem foglalkoznak ilyennel. A férfi ekkor az amerikai nemzetközi iskolának telefonált, hátha a diplomatagyerekeket rá lehet venni egy kis simogatásra, de sikertelen volt ez a próbálkozása is. Vizesi úr meséli, a kerületi iskolából azért kijönnek néha ide a tanulók játszani, nemrég pedig mezősasi gyerekek jártak itt. írt ugyanis ő egy levelet fatornyos falujába, üzente, küldjenek hozzá egy-egy hétre egy csöppséget. Csak a vonatköltséget fizesse az önkormányzat, a többivel ne törődjön. Ingyen látja vendégül a gyerekeket, csodálkozunk, Vizesi úr pedig kicsit szomorúan néz ránk. Látják, ez az, mondja. Mindenki a pénzről beszél. De hát pénz kell mindenhez, mondjuk. Az inas, barnára sült férfi legyint. Legfeljebb levágok egy disznót, abból lesz hurka, kolbász, megélünk belőle valahogy. Mikor visszafelé indulunk a mezőről, átvágunk újból a sínpáron. Házak közé érünk, az egyik utcában Vizesi úr mutatja az istállót, azt a néhány malacot, baromfit, tehenet, ami még megmaradt. Eladom őket is, mondja, elmegyek a lányomhoz Amerikába. Őszre visszajövök, addigra ígérték, hogy megkapom az építési engedélyt. Akkor aztán eladom a mostani házat, felépítem a mocsár szélén az újat. Alul istálló lesz, mi fölül fogunk lakni. Új állatokat vásárlok. Az aggteleki cseppkőbarlang igazgatóhelyettese lovakat ígért, apró termetű, hucul lovakat. Az állatkertből szarvasmarhát szerzek meg kecskét. Negyvenszemélyes sátrat állítok fel a mezőn, lesz vizünk, a mocsár sem szárad majd tovább. Kijavítom a csatornát. Gyerekek lesznek mindenütt. Ilyeneket mond Vizesi úr. Álmodozik, mondja viszont Vizesiné később, mindig csak álmodozik. Fejébe vette, hogy a szegény gyerekek nem tudnak még az állatkertbe sem eljutni, ezért ő segít nekik. Ülünk az előtérben, kívülről beszűrődik a főutca forgalmának zaja. Álmodozik, mondja harmadszor is ez az asszony, nem haraggal, neheztelve, inkább csak leszögezve a tényeket. Aztán a konyhába megy, tejet tölt egy pohárba. Na, igyanak, mondja, mikor viszszajön. Reggeli fejes. Mi pedig, javíthatatlan városlakók, kortyolunk egy nagyot. Nemsokára zsíros, fehér bajusz csillog a szánk fölött, és megjegyezzük örökre, hogy a tetrapók helyett mi adja a tejet. A kancsó. F. Zs. Vizesi János kedvenc állataival fotó: domaniczky tivadar Az utolsó fővárosi vadvízvilág A főváros XVII. kerületében, a szigorúan védett Merzse-mocsárban még ma is jóformán érintetlen mocsárréti flóra és fauna található. A Duna-Tisza közén csak a Kiskunsági Nemzeti Park őriz hasonló területeket. A nyárfák, fűzek, gyékény és nád mellett számos növényi ritkaságra bukkanhatnak a látogatók. Igen sokféle sásfaj található a nádast övező réteken, közülük talán a legérdekesebb a széles levelű gyapjúsás. Itt nő a trópusi orchideák európai rokona, a mocsári kosbor és a szúnyoglábú bibircsvirág. (Néhány évtizeddel ezelőtt még fehér tündérrózsák is virítottak a vízen.) A nádastól nem messze lila virágaival feltűnő foltokat borít a gyíkhagyma. A kisebb-nagyobb vízfolyásokban, tavacskákban igen sok csibor- és csíkbogárfaj honos. A mocsárrét felett páratlan szépségű lepkék - kardoslepke, sakktáblalepke, kardinálislepke, boglárka - kavarog. A tó vizében él az egyre ritkuló réti csíkhal, de itt található a nagy termetű tavi béka, vagy a vörös hasú unka is. A madárvilágot is igazi fajgazdagság — bíbicek, barna rétihéják, szárcsa, vízi tyúk, nádi poszáta és sorolhatnánk -jellemzi. Nagy ritkán pézsmapockot és rókát is láthatunk. A Merzse-mocsárról idén adtak ki CD-t, melyet megküldtek a helyi iskoláknak és közintézményeknek. A Lázár fivérek lovasparadicsoma Új életet kezdett a két Lázár fiú, Vilmos és Zoltán. Az M3-as autópálya és a 30-as út között, a Domony-völgyben turistákat is vonzó lovasparadicsom kialakításába fogott a kettesfogathajtásban korábban világbajnoki címet szerzett testvérpáros. Lassan megszokják már, hogy nem a XVII. kerületben, a Ferihegyi repülőtérhez közeli lovastanyán hajtják álomra fejüket, hanem jó néhány kilométerrel arrább, viszonylag idegen helyen. Lázár Vilmos és Lázár Zoltán tavaly október 23-án lett a XVII. kerület: Rákoskeresztúr, Rákoshegy, Rákoskert, Rákoscsaba és Rákosliget díszpolgára. Most azonban „új életet” kezdenek, s ez tényleg nem valamiféle fogadkozás. A 30-as út és az M3-as autópálya között, egy volt téeszmajorban már épül a lovasparadicsom, a Lázár fivérek új otthona. A lovakkal együtt költöztek ők is. Külön-külön jutottak a csúcsra. A 33 éves Vili és a 27 éves Zoli tavaly a Kecskeméten rendezett kettesfogat-hajtó-világbajnokságon szerzett aranyérmet csapatban, a legnagyobb egyéni dicsőség (vb-arany) pedig Vilmosé. Ám 1997-ben, a németországi Riesenbeckben fordítva történt: ott az öcs, Zoli gyűjtötte be az egyéni aranyat. Most, hogy elhagyták a fővárost, a szülők rákosligeti házát, egyre többet nosztalgiáznak, gyakran szóba kerül például, hogy a ló szeretete már gyerekkorukban kialakult. - Négyéves lehettem, Vili meg tíz, amikor először lett saját lovunk - mondja Lázár Zoltán, a három évvel ezelőtti világbajnok. Édesapám és a nagyapám is finánc volt, de őket nem láthattam sohasem nyeregben. Édesapám kezdte az egészet, persze a mi nagynagy örömünkre. Neki köszönhetjük elsősorban, hogy ma itt tartunk. Hetényegyházán volt az első tanyánk, ahol először egy póni jelentette számunkra a boldogságot. Később a Mezőhegyesi Állami Gazdaságból és a környékbeli téeszekből hat vagy hét lovat vett, s lassan kialakult a „farmunk”. Én csak a hétvégeken mehettem le édesapámhoz, aki Vilivel együtt már idomította az állatokat. Az a környék olyan kiválóságokat termelt ki, mint Bárdos György, Fülöp, Juhász. Apám minden pénzét a lovakra költötte. Erdélybe, Fogarasra jártunk ki értük. Egy ottani lipicai ára már akkor 8-10 ezer német márka volt. Rengeteg pénzébe került szüleinknek, mire megteremthettük a saját jövőnk alapjait. Ezért kellett egy erősebb egyesületbe, a tápiószentmártoni Technotext SE-be is átlépnünk mindkettőnknek. Ott Kocsi János egyesületi elnök személyében olyan támogatóra leltünk, aki megalapozta sikereinket. Csak hálával tudjuk az elnök úr nevét emlegetni, mert anynyit, de annyit segített nekünk. A Kincsem Lovasparkban ideálisak a feltételek, még sokáig szeretnénk ebben az egyesületben sportolni. De a jövő is foglalkoztat bennünket. Hol van már, amikor az általános iskola padjait koptattuk! Bátyám a Fürst Sándor Gimnáziumban, én a péceli Ráday Pál középiskolában érettségiztem. Nehéz szívvel hagytuk el Rákosligetet és Rákoshegyet, de gondolnunk kell a jövőnkre is. Itt, a gödöllő-ceglédberceli dombság legelején egy főleg külföldi turistákat vonzó lovasparadicsomot szeretnénk kialakítani, panzióval, étteremmel, minden kellékkel együtt. Gyönyörű a táj, jó a levegő, úgyhogy hamar megszoktuk új otthonunkat. Tízhektáros terület ez, itt lesz az istálló, s mire kialakul a lovaknak az összkomfort, akkor költözhetnek a családok is. Édesanyámék, Viliék és én is. Addig azonban még nagyon sokat kell itt dolgoznunk valamennyiünknek. De úgy látjuk, megéri! Gér József