Szabad Nép, 1945. június (3. évfolyam, 55-78. szám)

1945-06-12 / 63. szám

2 SZABAD­KÉP KEDD, 1945 JIMNIUS­E 3&Eg©s£iá¥Íes őszinte és becsületes szomszédot szeretne találni a magy­ar népben A Jugoszláv Kommunista Párt lapja Magyarország demokratikus átalakulásáról A Jugoszláv Kommunista Párt Belgrád­ban megjelenő köz­ponti lapja, a JBorba“ Magyarország a demol­rácia útján“ cím alatt nagyjelentőségű cikket közöl, amely annál is inkább érdemes a magyar politi­kai körök érdeklődésére, mert nyilván­valóan az álam vezető pártjának állás­pontját tükrözi a jugoszláv-magyar kap­csolatok kiépítésének alapfeltételeiről. A cikk a következőképpen hangzik: A fasiszta Magyarország mindörökre eltűnt a történelem színpadáról- új, demokratikus Magyarország születik. A győzelmes Vörös Hadsereg csapásai alatt széthullott a magyar reakció fasiszta uralma és megsemmisültek azok a klikkek, amelyek Magyarországot Hit­ler katonai és gazdasági támaszpontjává tet­ték a Szovjetunió ellen indtott háborújában.. Hitler ezért a „szolgálatért“ a fasiszta Ma­gyarországot az erdélyi kérdésben a politikai zsarolás fogásaival jutalmazta. Hitler „nagy lelkűen" egyik percben Magyarországnak, a másikban Romániának „ajándékozta" Er­délyt, aszerint, ahogy politikai és stratégiai érdekei kívánták. A Vörös Hadsereg magyar területen és Bu­dapest utcái leszámolt a magyar reakcióval és védőivel, Hitler divízióival. A felszabadító Vörös Hadsereg lehetővé tette, hogy a magyar nép kiszabaduljon árulóinak gyilkon szorításából és huszonötévi ellenforradalmi elnyomás éa terror után elindulhasson azon az úton, ame­lyen felépülhet a demokratikus és szabad Ma­gyarország. A felszabadulás után ideiglenes nemzetgyűlést választottak, amely mozgósí­totta az újjáépítés érdekében Magyarország demokratikus erőit. Az új kormány erőteljes intézkedéseket foganatosított, hogy gyökeres­től ráirtsa a több mint két évtizedes reakciós fasiszta uralom egészségtelen politikai és tár­sadalmi hajtásait. Az ideiglenes nemzeti kor­mány az újabb magyar történelem első kor­mánya, amely a széles néprétegek bizalmát élvezi. A kormány első deklarációjában ismer­tette Magyarország kül- és belpolitikájának alapjait, hangsúlyozva, hogy a harc a német fosztogatók és a hazai reakció ellen általános népkívánság, amely elválaszthatatlanul összefügg a magyar állami függetlenség és a nemzeti fennmaradás biztosításával. A magyar nép megkönnyebbülten és a jobb jövőbe vetett hittel fogadta a Szovjetunióval kötött nagylelkű fegyverszünetet. Ez adta meg a magyar demokratikus átalakulás alap­ját, és Magyarország valóban el is indult a népuralom útján. Ez az átalakulás a magyar­­országi viszonyok rendeződésének első fel­tétele. De nagy jelentősége van ennek a folyamat­nak Magyarország tekintélyének vissza­­szerzése és a bizalom megszerzése szem­pontjából is, elsősorban a szomszédállamok részéről, ame­lyeket a magyar fasizmus agressziója leg­inkább érintett. A népbíróságok segítségével a magyar nép azon fáradozik, hogy megszabadítsa az állami és társadalmi szervezeteket a fasizmus rot­hadó és rothasztó anyagától, mert — mint a Magyar Kommunista Párt központi lapja, a Szabad Nép írja — „a magyar népnek meg kell most mutatnia, hogy könyörtelen azokkal szentben, akik az országot a sír szélére jut­tatták“. A Szovjetunió, hogy megkönnyítse a magyarországi gazdasági viszonyok konszoli­dálódását, első ízben 250 millió pengőt és 20.000 tonna élelmiszert bocsátott a magyar kormány rendelkezésére. A demokratikus magyar kormány legelső feladata a nagybirtok­rendszer és a mező­­gazdasági termelésben uralkodó félfeudális viszonyok megszüntetése volt. Hogy ez a gyökeres agrárreform a magyar mező- és nemzetgazdaság fejlődése szem­pontjából mit jelent, kitűnik abból a tényből, hogy 600.000 föld­nélküli paraszt­család között eddig több, mint ötmillió katasztrális hold földet osztottak ki. A földnélküli szegény­parasztság háromnegyed része földhöz jutott és Magyarország területének egy­harm­adrésze került az új korszakot nyitó földbirtoktör­vény hatálya alá. A nagybirtok-rendszer megszüntetésével a magyar falvakban új és egészséges agrárvi­szonyok alakulnak ki. A magyar kormány megszüntette a nagybirtokot, a nagybirtok megszűnése viszont lehetetlenné teszi, hogy a reakciós nagybirtokos elemek valaha is ha­tást gyakorolhassanak a magyar politikára. Különös figyelmet kell fordítanunk — mondja a „Borba“ cikke — a magyar kormány­­nyilatkozatnak arra a szakaszára, amelyben a kormány ígéretet tesz, hogy aa­ úl Magyarország jóváteszi azt az anyagi kárt, amelyet a korábbi fasiszta rézsűnek a Szovjetuniónak és a szom­­szédál­l­am­oknak okoztak. Jugoszlávia szempontjából ez különösen fon­tos, mert az egész világ közvéleménye tudja, hogy a Vajdaság, a Muraköz és a Murán­­túli terület milyen sokat szenvedett a fasisz­ták fosztogatásai és erőszakosságai miatt. A fegyverszüneti megállapodásban vál­lalt kötelezettségek pontos teljesítése Magyarország részéről reális mérőesz­köze lesz annak, hogy az új Magyar­­ország valóban hajlandó arra, hogy egy­­szer s mindenkorra megszilárdítsa a jó­szomszédi viszony politikáját Jugoszlá­viával. A magyar politikai és társadalmi átalakulás kétségtelenül pozitív tényezője a jugoszláv­­magyar viszony későbbi alakulásának. Az új demokratikus, föderatív Jugoszlá­via a magyar népben őszinte, jó és be­csületes szomszédot szeretne találni. Eddig a fasiszta rezsimek úgy tekintettek a mi északi vidékeinkre, mint zsákmányra és imperialisztikus törekvéseik vadászterületére. Ma, átérezve azokat a mélyreható változáso­kat, amelyek a magyar politikai életben lezaj­lottak, jogosan hihetünk a kölcsönös barátság és jószomszédi kapcsolatok megvalósít­hatóságában. Az új Jugoszláviában a Vajdaságnak, — ahol a legtöbb áldozata volt a fasiszta terrornak — szabadságot és teljes önrendelkezési jogot adtak. A Vajdaságban élő magyar nemzeti kisebbség ama rétegének, amely nem vett részt a fasiszta gaztettekben és megőrizte emberi tisztességét, megadták az összes pol­gárjogokat. Ezt a jelentős tényt feljegyezte a Szabad Nép is, amikor az autonóm Vajda­ságnak a föderatív Szerbiához történt csatla­kozásával kapcsolatban megállapította, hogy „a magyar nemzetiségű polgárok közül csak azokat vonják felelősségre, akik a reakciós­fasiszta uralom idején részt vettek az ottani szerbség kínzásában és lemészárlásában. A tisztességes magyarok ugyanazokat a jogokat élvezik majd, mint a Vajdaság többi lakosa-“ Az út, amelyen a mai Magyarország halad, a demokratikus szellemű nemzeti újjászületés útja. Ez kedvező, korszakot nyit a Szovjetunió és Magyarország viszonyának alakulásához, de ugyanakkor Magyarország és a szomszéd­­os államok barátságos kapcsolatainak megterem-­­ téséhez is. Másfélezer résztvevővel tartotta meg a Vasasok dísztermében szombaton délután a tanoncifjúság első nagygyűlését. A ta­noncok, akik eddig védtelenül ki voltak szolgáltatva a legembertelenebb kihasználás­nak, először hallathatták panaszaikat, kíván­ságaikat nyilvánosan. Először volt alkalmuk megmutatni, hogy felelősségérzettel telve tud­nak nemcsak a maguk, hanem az egész or­szág kérdéseihez hozzászólni. A tanoncok viharos tapssal üdvözölték a MaDISz diákcsoport társak nagyszámú táborát és a diákközpont kiküldötteit, akik már puszta jelenlétükkel is bizo­nyították, hogy velük együtt akarnak a tanonckövetelésekért harcolni. Sztocavits Antal, az iparügyi minisztérium kiküldöttje, a most valóraváló régi tanonc­­követelésekről beszélt. Hatalmas örömmel fogadták a tanoncok­ a négyhetes fizetéses szabadság hírét. De sorban megvalósulnak a többi követelé­sek is: a testi fenyítés eltörlése, a tanovc­­otthonok szaktanácsi ellenőrzése, a tanoncok­­nak kizárólag szakmunk­ára való felhaszná­lása, a munkások beleszólása a tanoncvizs­­gáztatásba. Dénes István, a szaktanács ifjúsági tit­kára a tanoncif­júság harcáról beszélt. Kíván­ságaik élén az egységes nyolcosztályos nép­iskola áll. Követelik a szerződés eltörlését, amely a tanoncot a munkadónak kiszolgáltatja. Szükséges viszont a rendszeres szakmatanu­lás érdekében a munkahely kötöttsége . Az üzemi bizottságoknak és a szakszervezetnek kell ellenőrizni, hogy a tanoncot e téren sére­lem ne érje. Reformra szorulnak a tanonc­iskolák és általában a szakoktatás is. Nem helyes a tanoncok számára üzemi bi­zottsági tagságot követelni. Az­ üzemi bizott­ságokat nem lehet a tanoncok, a segédek puszta érdekképviseletévé lefokozni. Feladatuk a termelés és az újjáépítés ellen­őrzése és irányítása. Nem szabad helytelenül felfogott érdekekből meg nem felelő embere­ket bekényszeríteni. A tanoncifjúság követe­lése az üzemi bizottsági tagság korhatárának leszállítása 24-ről 18 évre. A tanoncok bérkövetelése nem akarja a béreket magasba hajtani. A tanoncifjúság nagy része is megérti, hogy magasabb bérek siettetik az inflációt, fokoz­zák a nyomort, ha nincs több áru és hogy a bérek valóságos emelését ma csak a termelés emelésével lehet elérni. De a fiatal segédek béréhez viszonyítva is túl keveset k kaptak eddig termelő munkájukért. Erre kívánnak orvoslást. A kollektív szerző­désben megállapított bérek hoztak már bizo­nyos javulást. További eredményeket jó mun­kájuk, együttes fellépésük útján fognak el­érni. A tanoncok szövetségesekre találtak a MaDISz-ban tömörült diákyságban. Az ifjúsági egység politikai jelszava a tanímfőkérdésben valóságos harci szövet­séggé vált. Újjáépítés és ifjúsági egység: ebben a két kérdésben rejlik a tanoncifjúság jövője is. Kakán Annus a tanoncok nevében megfogadta, hogy hét két és félórás túlmunkával fognak az újjáépítéshez hozzájárulni. A túlmunka jövedelmét a vasút újjáépítésére és Budapest felépíté­sére toborzott vidéki ifjúmunkásoknak adományozzák. Lányi Imre bejelentette, hogy a szabó ifjú­munkások kollektív műhelyt állítanak fel, ahol a vasút dolgozói számára ruhát fognak készíteni. Kende István, a MaDISz nevében üdvözölte a tanoncgyűlést és kijelentette, hogy a munkás, paraszt és értelmiségi ifjú­ság együttesen ki fogja vívni a tanoncok,­­ parasztifjak és diákok követeléseit. .........Iliin I­I­I Az újjáépít­és az ifjúsági egység jegyében zajlott le a tanoncifjúság első nagygyűlése Mi lesz a közalkalmazotak­ f­izetés befedezésével ? Másfél héttel ezelőtt került először a köz-­­­alkalmazottak fizetésrendezéséről szóló ren-­­ delettervezet minisztertanács elé. Akkor is úgy határoztak, hogy a pénzügyminiszté­rium a vitás kérdéseket tisztázza a szak­minisztériumokkal. A végleges rendelet­­tervezet péntek délelőttre elkészült, a pén­teki minisztertanács azonban mégsem tár­gyalta. Nem értjük, mi a szándéka a pénz­­ügyminiszternek, amikor ezt a­ oly hosszú idő óta húzódó kérdést mindig elodázza, nem engedi döntésre. Nem értjük, miért nem sike­rült a tárcaközi értekezleteken megnyugta­tóan tisztázni az első rendelettervezetben ki­fogásolt pontokat. A demokratikus Magyarországnak védeni kell szellemi értékeit, a nemzet élete szem­pontjából oly fontos nevelőrétegeket. Anyagi létüket, tudományos és nevelő munkájuk feltételeit mindenképpen biztosítani kell. A rendelettervezet éppen a középiskolai taná­rokdal, akik az elmúlt rendszer alatt is örö­kös anyagi gondok között éltek, nyomorítja meg azzal, hogy bár eltörli a helyettes­tanári intézményt, a középiskolai tanárok nem­­a IX. fizetési osztályban kezdik meg szolgálatukat, amint ez a múltban a helyettes­­tanári év letelte után történt, hanem a X. fizetési osztályban, az itt töltött hat esztendő után jutnak a IX. fizetési osztályba. A rende­let tervezői arra hivatkoznak, hogy a rendelet megalkotásakor tekintettel voltak arra, hogy szerzett jogokat ne sértsenek. A rendelettervezet mégis megsérti a szel­lemi elit, az egyetemi tanárok szerzett jogait is, mert azok a tervezet szerint nem — mint a willban — az V., hanem az alacsonyabb X­VI. fizetési osztályban kezdik szolgálatukat. Nincs megnyugtató megoldás a végleges rendelet­­tervezetben a posta és a MÁV alkalmazottai­nak fizetésrendezésére sem. Felkerestük dr. Obernyik Edét, a Közalkal­mazottak Szabad Szakszervezetének országos alelnökét és megkérdeztük: mi a szakszerve­zet álláspontja ezekben a kérdésekben. Ober­nyik Ede válaszában kijelentette, hogy bár a pénzügyminiszter által elkészített végleges rendelettervezet a múlttal szemben valóban javulást mutat, úgy látszik, a pénzügyi kormány nem hajlandó az egyes szakstátusok jogos kéréseit mél­tányolni, kívánságaikat teljesíteni és ezért a kérdés megoldását húzni-halasz­­tani igyekszik. Csupán a műszaki személyzet ügyében sike­rült eddig a Közalkalmazottak Szabad Szak­­szervezeteinek a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetével egyetértésben ko­moly eredményt elérnie: a rendelettervezetben már szerepel a műszaki személyzetnek fize­tendő új fizetéspótlék. A szabad szakszerve­zet nem tűrheti tovább, — mondotta Obernyik Ede — hogy ennek a fontos kérdésnek meg­oldása, az ország újjáépítése és újjászerve­zése szempont­­­ál­ól oly fontos tisztviselő­­réteg anyagi létének biztosítása tovább húzód­jék. Ezért elhatározták, hogy a Közalkalma­zottak Szabad Szakszervezete összehívja az összes érdekelt szakszervezeteket, hogy közö­sen beszéljék meg a kérdést és megállapod­janak egy tervezetben, amelyet azután a pénz­ügyi kormányzat elé terjesztenek. Ez a ter­vezet remélhetőleg már biztosítja valamennyi közalkalmazott jogos igényeit. A Nemzeti Segély gyors segítséget nyújtott a tatabányai bányászoknak Néhány nappal ezelőtt a „Szabad Nép" közölte, hogy milyen válságos helyzettel küszködnek a tatabányai bányászok. A bá­nya tizennégy tárnájából 1100 munkásnak kell előállítani azt a szénmennyiséget, amely a bánhidai erőmű üzembentartásához szük­séges. Az erőmű átlagos napi fogyasztása 60 vagon szén volt, de számítani kellett ál­landó emelkedésre. A bányamunkások néhány héttel ezelőtt­­ elérték azt, hogy a napi termelés már 250, vagonra emelkedett, de attól kezdve roh­a­­mosan csökkent, mígnem mindössze hetven vágon­t tudtak ter­melni naponként. Az üzemi bizottság kivizsgálta a termelés, csökkenésének minden okát és megállapí­totta, hogy a bányászok azért nem tudnak dolgozni, mert éhesek. Tartalékerejüket az önként vállalt és felfokozott munkatempó kimerítette és minthogy élelemmel való el­látásuk nem javult, teljesen kimerültek. Az üzemi bizottság kétségbeesett hangút kiáltvánnyal fordult az illetékesekhez, mely­ben beszámolt a bányászok tragikus helyze­téről és arra kérte őket, hogy adjanak élelmiszert. „Ha lesz élelem — mondták a kiáltvány­ban — fokozni tudjuk a termelést Igen rö­vid idő alatt 350—400 vagonra, de ha nem segítenek, nem támogatnak ben­nünket, az éhező bányászokat nem tudjuk a termelés fokozására rábírni“. A Nemzeti Segély főtitkára, Gergő Zoltán elvtárs, amint tudomást szerzett a tatabá­nyai bányamunkások helyzetéről, azonnal intézkedett, hogy egy öttannás teherautó színig megrakva liszttel, bab­bal, olajjal, gyógyszerrel és ruhanemű­vel siessen a bányászok megsegítésére. Ezzel a Nemzeti Segély, amelynek kereté­ben a demokratikus pártok együttműködnek, fejtik ki nemzetépítő tevékenységüket, újabb jelét adta­k annak, hogy feladata magaslatán áll. Ott segíteni, ahol legfontosabb ez a Nem­zeti Segély jelszava. Az országnak ez a leg­népesebb antifasiszta harci szervezete Jó ke­zek­ irányítása mellett mindig megtalálja a módját annak, hogy az építő tevékenység­­ben a leghatásosabb módon vegyen részt.1 ­lira fee­lr*W le­mentem az OTI és MABI fa­ff okát A társadalombiztosításról szóló­­ új kor­mányrendelet , szerint április 1-től az úgy­­nevezett magánalkalmazottak javadalmazá­suk összegére való tekintet nélkül betegségi és öregségi biztosításra kötelezettek. Május 1-től a társadalombiztosítási já­rulékokat teljes egészükben a munkálta­tók viselik. A rendelet teljes hatáskörrel ruházta fel a társadalombiztosító intézetek önkormányza­tát. Ennek alapján az OTT a mai bérviszo­nyokhoz igazodva felemelte a napibérosztá­­lyok számát és megállapította a betegségi biztosítás készpénzsegélyeinek összegét. Ezek az önkormányzati intézkedések szük­ségessé teszik az alkalmazottak újabb bejelentését. A népjóléti miniszter ezért elrendelte hogy az OTT-nál és a MABI-nál biztosításra kö­telezett munkavállalókat újra be kell jelen­teni, mégpedig a magánalkalmazottak közül azokat, akik április 1-én vagy azt követően, az ipari munkavállalók közül pedig azokat, akik április 30-án vagy azt követően állot­tak vagy állanak alkalmazásban. A b-j-dön­tési határidő június 30. A bejelentési kötele­zettség nem terjed­t a háztartási alkalma­zottakra, házfelügyelőkre és segédházfel­­ügyelőkre. Mikor lépnek hivatalba az új államtitkárok? A múlt heti minisztertanácson elfogadták Miklós Béla miniszterelnök javaslatát hat új politikai államtitkár előterjesztéséről. A politikai államtitkárok kinevezése ugyanis a Nemzetgyűlés elnökségének ha­táskörébe tartozik. A miniszterelnök itt —­ nem úgy mint az adminisztratív államtit­károknál, kiket a szakminiszterek előter­jesztésére ő nevez ki, — csak előterjesztést tehet. Reméljük, hogy a Nemzetgyűlés elnökségének kinevezése a legrövidebb időn belül meg fog történni és akkor az új államtitkárok megkezdhetik működésüket. « Egy egy- és féltonnás sori jellek­épkor, vagy egytonnás tehergépkocsivá átalakítható szemén­ysépkocsité’­eeszünk. Bejelentés szóban, vagy, írásban kiadóhivatalunk­hoz. Budapest, VIII., József­ körút 5. II. emelet.

Next