Szabad Nép, 1945. június (3. évfolyam, 55-78. szám)

1945-06-12 / 63. szám

Szabadon szervezkednek a náciellenes pártok és szakszervezetek a németországi szovjetövezetben Romániában ünnepük a 48-as magyar szabadságharcot — Truman- De Gaulle találkozó készül — Zsukov, Eisenhower és Montgomery találkozója Frankfurtban Harry Hopkins, Truman elnök személyes követe, Moszkvából visszatérőben, Parisba érkezett. Hopkins megbeszéléseket fog de Gaulle tábornokkal folytatni. A megbeszé­lések fő célja hír szerint, a de Gaulle— Truman­-találkozó előkészítése, de a levantei kérdés is szóba kerül és remélhető, hogy Hop­kins ezen a téren is olyan sikeres tárgyaló­félnek fog bizonyulni mint Moszkvában. Eduard Harriot, volt francia miniszterelnök, a szovjet-francia közeledés egyik leglelkesebb propagálója, beszédet mondott a francia rádió­ban. Felszólította a franciákat, hogy tartsák továbbra is a jó barátságot az angol néppel szemben, mert az emberi jogokért és a sza­badságért igen sok angol áldozta fel életét a franciaországi csatatereken. Herriot mél­tatta Északamerika és a Szovjetunió döntő szerepét a fasizmus ellen vívott háborúban. Felelevenítette ezután utazásainak emlékét, amikor — 1924-ben és 19­­5-ben — a Szovjet­unióban járt. ,Sajnálatos, hogy annak idején nem tudtuk megteremteni Franciaország, Ang­lia és a Szovjetunió szoros összefogását.“ Forma szerepe Ez az összefogás, amely akkor elmaradt, talán sok mindentől menthette volna meg a világot, de Anglia és Franciaország kormá­nyai ebben az időben a nemzetközi nagytőke készséges kiszolgálóinak kezében voltak. Ezek a sötét hatalmak nem akarták a megegyezést a Szovjetunióval és ezek mind üstre szol­­­gája volt Petőin „miniszterelnöke“, a rossz­emlékű Laval, akit a legutolsó hírek szerint a spanyol hatóságok mégis csak kiadnak és aki most már a francia határon várja meg­érdemelt büntetését. A másik francia föbünö®, Pétain ügye már a bíróság előtt van. Daladier, volt miniszter­elnök, súlyos vád­akat emelt ellene. Szerinte Pétaint túlzott hatalomvágy és a nép akara­tától való félelem, hajtotta az ellenség kar­jaiba. Bazin tábornok (az 1870—71-es há­ború szomorú emlékű hőse) szintén az ellen­ség kezére játszotta a hadi­anyagot, de végül legalább megosztotta csapataival a hadifog­ságot. Daladsier kijelentette a vizsgálóbíró előtt, hogy Pétain 1940 június 17-én idő előtt adott parancsot a tüzelés abbanhagyására. Ezzel megbénította a harcoló egységek mű­ködését. E rendelkezés következtében 1 mil­lió francia katona esett német fogságba. Feloszlik az angol parlament Cromwel­l hosszú parlamentjei" óta talán ez volt a leghosszabb angol parlament, amely m­ost 15-én pénteken feloszlik. A parlament feloszlatásával kezdődik a tulajdonképpeni választási harc. De már most alig múlik el nap( amikor a tudósítások ne emlékeznének meg a jelentős politikusok választási beszé­deiről. Vasárnap Churchill beszélt újra a rá­dióban. Kormányát mint nemzeti kormányt állította be, annak ellenére, hogy abban a munkáspárt és a szabadelvűek képviselői már nem foglalnak helyet. — Szövetségünk és barátságunk a Szovjet­unióval és az Egyesült Államokkal csupán akkor maradhat fenn — mondotta Churchill — ha megmutatjuk, hogy őszinték és erősek vagyunk... A világ most olyan világszerve­zet létesítésére alapítja legfőbb reményét, amely szervezet elég erős tesz ahhoz, hogy a jövőben megakadályozza a háborúkat és ele­jét vegye — akár gyönge, akár erős álla­mok részéről — a támadásoknak ... A többi nemzettel együtt teljes mértékben részt ve­­szünk ebben a munkában. - nak. Dél-Olaszországban azonban, ahol a fél­feudális nagybirtok még mindig nem vesz­tette el végleg befolyását, még mindig szabo­tálják bizonyos elemek a tisztogató munkát és az élelmezési válság megoldását. Egyes liberális és konzervatív érdekcsoportok újra szerephez akadnak jutni a közéletben és e célból demagóg eszközökhöz nyúlnak. A cél: ezeknek az elemeknek minél határozottabb és minél gyorsabb letörése. Katonai ünnepség Frankfurilstm Zsukov tábornagy meglátogatta a Majna melletti Frankfurtban Eisenhower és Mont­gomery tábornagyokat. A megbeszélést nagy katonai ünnepség követte, melynek folyamán Zsukov tábornagy nagyhatású beszédben tett hitet a szövetségesek egysége mellett. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a győz­­tes nagyhatalmak, amelyek vállvetve győzték le a fasiszta Németországot, békében is szo­rosan együtt fognak működni. A szemlét követő díszebéden Zsukov tábor­nagy átnyújtotta Montgomery tábornagynak és Eisenhower tábornagynak a legmagasabb szovjet kitüntetést, a „Győzelem rendjét’­, amelyet eddig még egy külföldi sem kapott meg. A „Győzelem rend“ a legmagasabb szovjet katonai érdemrend. Nyolcágú csillag, amely platinába foglalva 91 gyémánt- és rubinkö ékesít. A rendjel pénzértéke több mint m­on angol, font. Zsukov-.tá­bornagy még több brit és amerikai tisztet tüntetett ki kü­lönböző érdemrendekkel. Az ünnepségeket nagyarányú repülődíszszemle fejezte be, amelyben 1700 repülőgép vett részt. A tiszteletére adott díszebéden Zsukov megállapította, hogy a háború terheinek leg­­nagyobb részét a Szovjetunió népei viselték. A moszkvai Pravda a berlini négyhatalmi nyilatkozattal kapcsolatban a következőket írja: :J Ha a német vezérkar vagy nácipárt valamelyik csődbement kalandorlovagja netán halvány reményt táplált volna, azt hívén, hogy a saját maguk által megszabott tarta­lommal sikerült megtölteni azt a formulát, hogy „feltételnélküli megadás", akkor a ber­lini nyilatkozat alaposan kijózanította ezeket az urakat. A feltételnélküli megadás befeje­zett tény, a berlini nyilatkozat pedig nem­ befejezés, hanem egy új fejlődési szakasz kezdete, amelyben a szövetségesek határoza­tait hajtják végre.“ Zsukov rendelet a Zsukov tábornagy rendelete értelmében Né­metországnak a Vörös Hadsereg által meg­szállt területein a náciellenes pártok szabadon szervezkedhetnek. A munkásoknak jogukban áll szakszervezetekben tömörülniek és kollek­tív szerződést kötniök. A szakszervezetek és politikai pártok­­ ellen hozott­ nácitörvények azonnali hatállyal érvényüket vesztik. A poli­tikai szervezkedés és a szakszervezetek meg­alakítása a s­oi­jelhatóságok ellenőrzése alatt történik. Ez a rendelkezés széles lehetőséget nyújt a német népnek arra, hogy politikai és gazda­sági tevékenységet fejtsenek ki. Természe­tesen csak azoknak a néprétegeknek a szervezkedéséről lehet szó, amelyek a náciz­mussal szemben állottak és állanak. Ezek a szervezetek a rendelet értelmében tartoznak programjukat közzétenni és teljes névsorukat a megszálló hatóságoknak beterjeszteni. . Itt említjük meg, hogy Emil Koch, Uk­rajna náci főbiztosa legalább 4 millió ukrán ember életét oltotta ki, Ás a parancsára hur­coltak el Németországba 3 millió ukránt. Egyedül székhelyén, Rovnoban 102.000 em­bert végeztetett rá. Magyar-román társaság A román Munkaegység Frontja háromhó­napos fennállása alkalmából nyilatkozatot adott ki, amely szerint a Groza-kormány ál­tal elért nagy eredmények a román munkás­ság támogatásának köszönhető. A román munkásság hatalmas erőt képvisel és teljes odaadással dolgozik Románia gazdasági éle­tének helyreállításáért. Jegyezzük meg ezen a helyen, hogy ahhoz a barátságos politiká­hoz, amelynek Groza román miniszterelnök Magyar­ország irányában többször kifejezést adott, nagy­ban hozzájárult a román munkás­ság támogatása, itt kell megemlítenünk, hogy rövidesen magyar—román társaság alakul Budapesten, amelynek célja a ma­gyar-román kulturális, gazdasági és népi kapcsolatok ápolása. Az olasz kormányválság Az olasz kormányválság még mindig elhú­zódik. Az olasz munkáspártok erélyesebb le­számolást követelnek a fasizmus maradvá­nyaival. Észak-Olaszország ipari nagyvárosai mindig főtámaszai voltak a szocialista pár­toknak és fellegvárai a fasizmus elleni harc­ r Is Budapesti Nemzeti Bizottság történetében most fordult elő másodszor, hogy felhívást­­küldött a vidéki Nemzeti Bi­zottságokhoz. Az első felhívás akkor hangzott el, amikor a fasiszta gyilkosok után az éhség és fagy karmai közt vergő­dött a város. Segítségért kiáltottunk a Nemzeti Bizottságunkon keresztül — és megmozdult a falu, elsősorban békési elv­társaink, megmozdult a város, megmozdult még a kormány is. A rosszul működő köz­ellátási minisztérium munkáját Budapes­ten a jól működő kormánybiztosság vette át. Meg voltunk mentve az éhhaláltól. Ma újra a „nemzeti szükségállapot“ teszi időszerűvé az országos felhívás ki­adását. Biztosítani kell az újjáépítés mun­káját a városokban, az aratást és betaka­rítást a vidéken. E cél érdekében — amint a felhívás mondja: — „ismét a Nemzeti Bizottságokhoz fordulunk, hogy mozgósít­sák az ország népét az újjáépítés nagy célja érdekében. Minden faluban, minden városban vegye kezébe a Nemzeti Bizott­ság a széles néptömegek mozgósítását. Értekezleteken és népgyűléseken — az összes demokratikus pártok bevonásával — világosítsák fel az ország lakosságát az újjáépítési program célkitűzéseiről. Készít­sék elő az aratás minél simább lebonyolí­tását. Legyenek a Nemzeti Bizottságok a dolgozók államdó serkentői és ellenőrzői. Legyen gondjaik, hogy azok, akik az újjá­építésben kitűnnek, megkapják jutalmu­nkat. Ne legyen magyar ember, aki az el­következő nehéz hónapokban tétlenül tölti idejét“. Haladéktalanul meg kell mozdulniok a magyar demokrácia döntő alapszervezetei­nek, melyeken mind a többi felépül: „az ideiglenes Nemzetgyűlés, az ideiglenes Nemzeti Kormány, az egész­­ magyar köz­­igazgatás létrejötte a Nemzeti Bizottságok érdeme'' — mondja a felhívás. Jól van — felelik erre a demokrácia ellenségei —, de ha már létrehozták a Nemzeti Bizottságok az elsorolt kor­mányzó szerveket, mi szükség van a to­vábbi létezésükre? Vagy ha már kegyelet­ből meg is tartjuk, alakuljanak át sürgő­sen falusi kupaktanácsokká, külön jog- és hatáskör nélkül... A pártok kijelentették — érvelnek tovább a túlsó oldalról —, hogy nem akarják mellékkormánnyá fej­leszteni a Nemzeti Bizottságokat, már­pe­dig a közigazgatás mai kiépítettsége mel­lett intézkedései könnyen keresztezhetik a kormány rendelkezéseit. Való igaz, hogy nem akarunk pótkor­mányt. De egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy a Nemzeti Bizottságok el­sorvasztásával az egész magyar demokrá­ciát sorvasztanánk el. Maga a Nemzetgyű­lés is közvetlenül a Nemzeti Bizottságokon épül mindaddig, amíg majd általános vá­lasztások nem vetik meg a demokratikus törvényhozás klasszikus alapjait. Azonban nemcsak az új államgépezet megszületése és a tömegekhez fűződő szo­rosabb kapcsolata, hanem a demokratikus ellenőrzés kifejtése is múlhatatlanul szük­ségessé teszi az erős, működő Nemzeti Bi­zottságokat. Erről az ellenőrzésről semmi­képp nem mondhatnak le a pártok. A kor­mány maga demokratikus ugyan, de akadnak olyan tárcák, amelyek nincsenek megbízható kezekben politikai szempont­ból vagy a kifejtett munka eredményessé­gét tekintve. Épp ez az utolsó szempont: az újjáépítési munka hatékonysága teszi létkérdéssé a Nemzeti Bizottságok új, or­szágos lendületét. Ez a lendület pillanatnyilag nem kielé­gítő. Rákosi elvtárs megállapította vasár­napi cikkében a Nemzeti Bizottságokról, hogy „kissé háttérbe szorultak, nem talál­tak maguknak megfelelő munkakört és emiatt működésükben sok helyen pangás állott be. Ez a pangás késégtelenü­l a reakció vi­szonylagos megerősödésének komoly jele. Azt mutatja, hogy az újjáépítés feladatá­nak technikai, munkabeli nehézségei kissé elterelték figyelmüket a demokratikus el­lenőrzés és pártunkon túl az egész nemzet munka­mozgósításának szükségességéről. Azt mutatja, hogy nem sikerült idáig el­érni, hogy a többi pártok újjáépítési erő­feszítése épp úgy összeolvadjon a miénk­kel, amint ez a földreform végrehajtásá­nak idején történt. Ha bepótoljuk ezt, akkor Rákosi elvtárs szavai szerint: "t az újjáépí­tésre való mozgósítás új lendületet fog adni a Nemzeti Bizottságoknak; rajtuk ke­resztül be lehet vonni a nemzetépítésbe a demokrácia minden használható erejét". Hogy történjem ez a gyakorlatban?. Az újjáépítés helyi szervei, az üzemi és vidé­ken a termelő bizottságok, továbbá az or­szágosan irányító kormány között van a döntő szerepe a Nemzeti Bizottságoknak, mint ellenőrző- és munka­mozgósító szer­veknek. Erősítsük tehát a bizottságokat és told­juk me­g régi feladataikat a munkára moz­gósítással. Az újjáépítés így nő pártunk keretein túl nemzeti erőfeszítéssé és így kapcsoljuk össze a termelésibe vetett erő­ket a demokrácia politikai előretörésével. Más szóval: így biztosítjuk legszilárdabban harcunk sikerét. is)45 júntu­s 12 óra 2 pengő Mindenek előtt arra kell súlyt helyezni, hogy az újjáépítés egész nemzetet fel­ölelő munkájához ne csak saját pártun­kat mozgósítsuk, hanem az egész népet, elsősorban a Magyar Nemzeti Független­ségi Front többi pártjait. Rákosi Mátyás A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI LAPJA III. évfolyam, 63. szám Románia ünnepli elsz 1848-as siza­­adságh­arc évfordulóját Románia június 11-én ünnepelte az 1848-as szabadságharc 97. évfordulóját. A román sajtó rámutatott arra, hogy 1848-ban a ro­mán nép a feudális uralom letörésére, a fel­­szabadulásért és földosztásért ragadott fegy­­vert.­­ A lapok sajnálkozva emlékeztek meg arról, hogy a román és a magyar nép nem közösen fordult a közös ellenség ellen. Ha­­a románok és magyarok annak idején nem szédültek volna meg a nemzetiségi jel­szavakkal uszítók mételyétől, a román és magyar földműves, munkás és polgár sok keserűséget kerülhetett volna el. Most, 1945-ben végre sikerült a békesség és az egyetértés megteremtése e két egymásra uszított nép között. Isac Emil, az ismert román költő, az 1848-as szabadságharcot ünneplő cikkében a legnagyobb rajongás hangján emlékezett meg Ady Endréről. Isac Emil, aki jóbarátja volt a nagy magyar költőnek, hangsúlyozta, hogy Ady a XX. század egyik legnagyobb te­­hetsége. Ady Endrének látnoki ereje volt — írja Isac. — Nagyon jól megsejtette, érezte, hogy a magyar feudalizmus csak a tragédia fel­sodorhatja Magyarországot. — A román nép — mondotta Isac — csal a legmélyebb tisztelet hangján emlékezne meg Ady Endréről, a magyar látnokról, a szén ez a rendkívüli tehetségű költő meleg szeretettel fordult a szenvedő román nép felé is. Minden nemzetiséget ki kell szaba­dítani az oligarchia karmaiból, — ezért küz­dött Ady Endre. Ady Erdély szülöttje volt Csúcsai kastélyában román szellemi test­­véreivel és barátaival is találkozott. Ady nagyon jól beszélt románul és nagyon sok román barátja is volt. — Ady kétségbeesetten látta­, hogy a feudális grófi Magyarország politikája csak a katasztrófához vezethet. Nem kívánta az „ezeréves Nagy-Magyar­országot“, az adriai tengerpartot,­­ csal jogokat és egyenlőséget szeretett volna ki­vívni minden magyar számára.­­ A román nép az 1848-as szabadságház évfordulóján nem felejtette el Ady Endr meleg szeretetét és barátságát a román nép iránt — mondotta végül a román költő. A brassói rádió magyar nyelvű adásában részletesen ismertette Isac Emil Ady­ meg­emlékezését és különadás keretében emléke­zett meg az 1848-as szabadságharc 97. év­fordulójáról.

Next