Szabad Nép, 1945. július (3. évfolyam, 79-104. szám)

1945-07-01 / 79. szám

VASÁRNAP, 1945 JÚLIUS 1. SZABAD NÉP „A demokráciát felülről még nem ismerik..." Hetekkel ezelőtt hivatalos kiküldetésben jártam a Tiszántúl egyik nagy mezővárosában. A helybeli földigénylő bizottság népellenesség, vagy a német fasizmus katonai, gazdasági és politikai érdekeinek támogatása miatt több mint 40 birtokosnak elkobozta a földjét. Azt kellett felülvizsgálnom, hogy helyesen járt-e el a bizottság, miként értelmezi a népellenességet, milyen tényekben látja a német fasizmus érdekeinek támogatását. A tárgyalás a városháza tanácstermében folyt le. Ott voltak a bizottság tagjai, jellegzetes képviselői az Alföld szegényparaszt millióinak: részesek, napszámosok, kubikosok. Megfontolt, magabiztos szavuk mögött higgadt, méltóságos magatartásukban is feszültség érződik, valami elszánt, harcias hangulat. A munkától és nélkülözéstől barázdált homlokok mögül kutató pillantások méregetnek. Velük most a történelem színpadán megjelenő évszázados szegénység tájékozódik az új világ felől, amelyet még nem ismernek egészen, de gyanakvásukat máris felkeltette. A várost október közepén szabadította fel a Vörös Hadsereg. A vezetőség és vezetőszerepet játszó polgárság önként elhagyta a várost a kivonuló németekkel együtt. Elvitték a város pénzét, a tűzoltófelszerelést és általában mindazt, amit a német hadvezetőség elviendőnek tartott a hadviselés érdekében. Állataikat elhajtva menekültek a Dunántúlra s megrakott szekereken elvitték magukkal minden értékes ingóságukat. A legtöbben búcsút sem mondottak, de volt, aki még odakiáltott a cselédeknek: „Most nektek áll a világ, de visszajövök .. Utolsó percig kitartottak Szálasi mellett. Várták ,mi nagy visszacsapást", ,ja mi óránkat“, amikor „mindent megtorlónk, mindent visszafizetünk. Az ellenforradalom vérgőzös emlékein éltek, s készültek vissza a Tiszántúlra, hogy vérbefojtsák, csizmáikat tapossák a szegény parasztnak földet, az egész dolgozó népnek jogot és szabadságot adó magyar demokráciát. De a „nagy fordulat“ nem következett be. Április derekán, majd egy félévi távollét után, visszatértek. Nem úgy, ahogy gondolták, de viszszajöttek. Csendesen, szerényen, visszaslálingóztek a városba, s valahol a Dunántúlon hagyták azt a dölyfös, basáskodó magatartást is, amiről oly jól ismerte őket a megalázott szegénység. Most ők is itt vannak a teremben. A képviselő választásokban élharcos főtanácsos, aki a tömegből csendőrökkel emeltette ki és záratta le az ellenzéki munkásokat. A németeket kiszolgáló, de a népet megrövidítő matmos. A nyugalmazott csendőrőrmester, akinek „csupán“ 1932-ben viselt dolgairól tud csak a bizottság, de aki, a kezembe került hivatalos iratok szerint 1943 - 44-ben is politikai besúgója volt a csendőrségi nyomozóknak. Sokan tagjai voltak annak az önkéntesekből toborzott fegyveres alakulatnak, amelyben elméleti és fegyveres oktatást kaptak partizánok és a nép elleni harcra, ha a tömeg az oroszok közeledése esetén a hitleristák ellen fordulna. Mindannyian németbarátok voltak a német megszállás alatt a németekkel való barátkozással tüntettek. Mindannyian támaszai voltak az országot és a várost vezető reakciónak, mindannyian „munkás-nyúzók’’, lépten-nyomon megrövidítői a dolgozó népnek. Most valamennyien ártatlanságukat hangoztatják. Megtévesztettek, s fasiszta propaganda áldozatai, akik annak a demokráciának a méltányosságát és nagylelkűségét kérik, amelyet, minden percben készek lennének megsemmisíteni. Ezt érzik és tudják a bizottság tagjai, akik „helyi ismeretséggel és körültekintéssel jártasok’’. De azok is így vélekednek-e, akik a bizottság határozatait felülvizsgálják ?* A nép tapasztalata nem erre mutat. A reakcióval szembeni kíméletlen harc helyett országszerte folyik a reakció fedezése. Az ellenforradalom levegőjében nevelkedett hivatalnokréteg az első hónapok ijedtsége vagy alázatos behódolása után egyre nyíltabban szabotál, igyekszik ártani az építés gondjaival küzdő, fiatal demokráciának. Intézményekbe, testületekbe bekerült félfasiszta elemek a maguk szája íze szerint magyarázzák a rendeleteket s pártfogolják azokat, akiknek bűneiben többé-kevésbé cinkosoknak érzik önmagukat. Fasiszta, népellenes? Ezek a nép megítélésében világos, metsző fogalmak az ő kezükben jogászi szőrszálhasogatássá, torz karikatúrává silányulnak, íme egy példa a sok közül. Az egyik falu földigénylő bizottságához intézett leiratból idézem a következőket: Az a körülmény, hogy Parád és kocsisának gyermekei a szülök tudta nélkül csendőrséggel „összefogdostattak“ és a községből elhurcoltatak, majd a gyermekek édesapját és édesanyját kommunista érzelmeikért internáltatta, még nem fasiszta jellegű cselekmény’’. „Nem ok az elkobzásra az a körülmény sem, hogy állandó németbarát, fasiszta propagandát folytatott a nép körében, a népet a Vörös Hadseregtől halálra rémítette, a német hadsereget anyagilag támogatta, végül pedig a németekkel megszökött.. Az ilyen reakciós elemek tollából kerül ki az olyan okosdás is, hogy a földigénylő bizottság igazolja, hogy „miben állott az illető „megszökése“, nem csak eltávozás volt-e a nevezett részéről”. „Ki hát a reakciós?” kérdik tőlem a küldöttség tagjai. * ,,A demokráciát még felülről nem ismerik“ — írja az egyik földigénylő bizottság. Természetesen a demokráciának nem valamilyen elméleti ismeretét hiányolják alulról. Nem politikai doktrínáról van itt szó. Amit nem ismernek felül, vagy pontosabban, amit felül nem mindenki vesz tudomásul, az a nép akarata ,figyeljenek fel a népakaratra" ■*írják beadványukban, amely nemcsak földet kíván, hanem emellett jogot és szabadságot, döntő beleszólást az ország sorsának intézésére. Mert „nehogy azt higyjék az illetékes hatóságok, hogy a parasztmilliók most már jóllaknak a földdel egyszer s mindenkor és se lát, se hal. Nem kérem. Tévednek, akik ezt hiszik. A földtúró paraszt olyan, mint a delejta, a legkisebb rezgést is megérzi. A parasztmáliók ébren figyelik, hogyan kezd újból éledni a reakció, hogyan érvényesíti felül befolyását, hogy visszacsinálja a nép demokratikus vívmányait. „A demokráciát még felülről nem ismerik”, tömör és találó megfogalmazása ez annak, hogyan vélekedik a nép az ország politikai viszonyairól. Mennyire kompromittált a nép szemében az a felemás helyzet, amelyben a demokratikus irányzatok mellett nyílt, vagy alig leplezett ellenforradalmi törekvések is érvényesülhetnek. Az ő írásaikat olvasva, lehetetlen nem észrevenni azt a távolságot, amely a népnek az ország demokratikus fejlődéséről vallott felfogását elválasztja attól a szellemtől, amelyet félig demokrata, vagy egészen reakciós tényezők és szervek árasztottak magukból. A feszültség ne s ők aggódva kérdik: „Hol lesz a magyar dolgozók milliói hazája és nyugalma, ha így oszlik meg a demokrácia?” A reakcióval és annak minden fedezőjével kíméletlenül le kell számolni, hogy szabad legyen az út az ország demokratikus fejlődése felé. Donáth Ferenc A Wolfner Gyula és Társa rt. bőr-, gépszíj- és gummigyári üzemi bizottsága felhívja az újpesti gyártelepen működött alkalmazottait, hogy az igazoláshoz szükséges nyilatkozat átvétele végett a gyárban haladéktalanul jelentkezzenek. Az Ipari Állatforgalmi és Mezőgazdasági Termékek kft. VIII Német-u. 21—23 céghez a Budapesti Nemzeti Bizottság kiküldte az Igazoló Bizottságot. A bizottság felhívja mindazokat," akik a vállalat alkalmazottainak olyan magatartásáról vagy elterekedtekeiről tudnak, amelyek a magyar nép érdekeit sértették vagy sértik, hogy azt, valamint bizonyítékaikat a bizottság elnökénél, Dr. SZLlADITS IMRE úrnál, Bpest V., Árpád,u. 7 I. em. címen nyolc napon belül szóban vagy írásiban jelentsék be Az utóbbi esetben csak névvel és teljes címmel ellátott bejelentések vehetők figyelembe. Az igazolás alá kerülőknek kifüggesztett névsora a vállalatnál megtekinthető és a tárgyaláson panaszainak előadására bárki megjelenhet. A munkássajtó képviselőinek összejövetele a Népszava szerkesztőségében Péntek délután a Népszava, hagyományokban oly gazdag szerkesztőségében baráti összejövetel során találkoztak a két munkáspárt lapjainak munkatársai. Abból az alkalomból, hogy a Népszava a közelmúltban visszaköltözött régi otthonába, meghívta magához a Szabad Nép szerkesztőségét és a Szabadság kommunista munkatársait, hogy annak a szoros politikai barátságnak és együttműködésnek jegyében, amely a két munkáspárt legfontosabb programpontja, megvalósítsák a sajtójuk összehangolását és a munkatársak személyes barátkozását. Az összejövetelen már részt vett a Népszava hétfőn délután meginduló testvérlapjának, a Világosság-vak szerkesztősége is és így közel 100 szocialista újságíró találkozott a Conti utca szerkesztőségében. Az érkező vendégeket Szakosíts Árpád és Száva István elvtársak fogadták és ők kalauzolták végig a szerkesztőség és nyomda helyiségein azokat a kartársakat, akik régebbről nem ismerték a Népszava belső műhelyét. Szakosíts Árpád elvtárs üdvözölte hosszabb beszédben a testvérpárt újságíróit és beszéde során rámutatott arra, hogy a Szabadság munkatársai között visszatért a Conti utcai házba a Népszava egyik legrégibb munkatársa, Gábor Andor elvtárs, de vele együtt visszatértek azok az elvtársak is, akik esztendőkön keresztül mint a Népszava munkatársai harcoltak közös ügyünkért, a magyar munkásság felszabadításáért. Szakasits elvtárs hangsúlyozta, hogy nincs nagyobb és nemesebb hivatás, mint a szocialista újságíró hivatása, mert rá vár a feladat, hogy új szellemben nevelje és tanítsa azt a népet, amelyet az elmúlt reakció mesterségesen különválasztott az igazi kultúrától. Szakasits elvtárs hangoztatta, hogy a két munkáspárt szövetsége a reakció elleni küzdelem egyetlen s egyben legbiztosabb záloga, ennek fenntartásán múlik az egész ország jövendője. Révai József elvtárs, a Szabad Nép munkatársai nevében örömének adott kifejezést, hogy erre az összejövetelre sor került és maga részéről hangoztatta, hogy a jövőben is kell hasonló összejöveteleket rendezni. Utalt arra, hogy habár a testvérpárt sajtója nem tekinthet vissza olyan hét évtizedes múltra, mint a Népszava, illegális sajtóján keresztül szüntelen harcolt maga is a magyar munkásság és a dolgozók jövőjéért. Visszaemlékezett arra, hogy a Népszava esztendőkön keresztül fedezte a háború során, a fasizmus garázdálkodása idején azokat a kommunista Párt tudtával és utasítámunista párt tudtával és utasítására kerestek itt menedéket. A két párt együttműködése tulajdonképpen tehát nem a felszabaduláskor, hanem már 19110—Ifi-ben valósággá lett és elszántan küzdünk azért, hogy ezt a nehéz időkben kialakult egységet ne sikerüljön többé a reakciónak megbontania. A munkássajtó képviselőinek a legerőteljesebben fel kell vennie a harcot — ha szükséges, saját pártjukon belül és — minden olyan hangulattal vagy törekvéssel, ami a munkásegység ellen, próbál nyíltan vagy burkoltan fellépni. Gábor Andor elvtárs visszaemlékezett újságírói pályájának kezdetére, amikor első cikkei a Népszava hasábjain jelentek meg. Utána Kállai Gyula elvtárs azt hangoztatta, hogy szeretettel és hálával emlékezik meg arról a vendégszeretetről, amivel Losonczy Gézával együtt őt és még néhány elvtársat a Népszava fogadta akkor, amikor a fasizmus üldözése elől a Népszava legalitásában kerestek és kaptak menedéket. Száva István elvtárs a szocialista újságírók feladatairól emlékezett meg és annak a reményének adott kifejezést, hogy az a harmónia, ami ezen az összejövetelen megnyilvánult, a jövőben csak erősödni fog és ezzel egyben erősítik a két munkáspárt közös küzdelmét az ország jövőjéért. Végül Kéthly Anna elvtársnő köszöntötte a kommunista újságírókat. — Ennek a népinek soha nem volt sem anyja sem apja, — mondotta Kéthly elvtársnő —, a mi feladatunk, hogy pótoljuk ezt a veszteséget. Ha ezt a feladatot teljesítettük, akkor Magyarország az igazi demokrácia hazája lesz! A vendégek a késő délutáni órákig tartózkodtak a Népszava szerkesztőségében és azzal a kölcsönös ígérettel búcsúztak, hogy a baráti összejövetelt mielőbb megismételjük. A Szakszervezeti Világszövetség meghívja a magyar szakszervezeteket A Szakszervezeti Világszövetség intézőbizottsága a Párisban 1945 szeptember 25.—október 9-ig megtartandó világkonferenciára azokat a szakszervezeteket is meghívta, amelyeket a februárban Londonban tartott szakszervezeti értekezlet után vettek fel a Szakszervezeti Világszövetség tagjai közé. A Magyar Szakszervezetek Országos Központja (Szakszervezeti Tanács) örömmel vette tudomásul a meghívást és választáviratában bejelentette, hogy kiküldöttei a párisi szakszervezeti világértekezletén meg fognak jelenni és a munkásosztály helyzetének javítása, a tartós béke biztosítása, a világ szakszervezeti mozgalmában az egység megteremtése fontos munkájában részt kívánnak venni. Rákosi Mátyás dj JUagqae jőve írt P 50-Kapható minden könyvkereskedésben Szikra, József körút 5. Minden kedden ÚJ MAGYARORSZÁG Szerkeszti: Boldizsár Iván Tildy Zoltán Szeged díszpolgára Szeged városa, a város polgármestere és Szirmai István, a Kommunista Párt délvidéki kerületi titkárjának határozati javaslata alapján Tildy Zoltánt a város díszpolgárává választották. Az ünnepélyes közgyűlés után a Városi Színházban nagyszabású pártgyűlés volt, melyen Tildy Zoltán, Balogh István államtitkár és Ortutay Gyula, a Rádió igazgatója mondtak beszédet. Fogadatlan jós Varga Béláról van szó, aki a Független Kisgazdapárt pénteki vasutasgyűlésén kockáztatta meg azt a jóslatot, hogy az országot „a magunk erejéből talán 40 évig sem tudnók felépíteni olyanná, amilyen volt. Vegyük tudomásul, hogy a termelő munka sem az egyik, sem a másik téren nem tud megindulni segítség nélkül. Ezt az országot magunktól felépíteni nem tudjuk. A termelőmunka már meg is indult, de Varga Béla azt jósolja: nem fog megindulni. A munkásság hősiesen dolgozik, Varga Béla mélabúsan legyint és azt mondja: nem érdemes! A parasztság kevés felszereléssel, még kevesebb állattal, de emberfelettien hősies munkával megművelte a termőterület 80 százalékát, most készül az aratásra, már arat is, de Varga Béla azt mondja neki: nem érdemes! A magyar nép legjobbjai nekigyűrkőznek a munkának, példájuk magával rántja a többit, de Varga Béla kijelenti: vanitatum vanitás, hiába minden, az országot saját erőnkből újjáépíteni úgyse tudjuk! Kérdjük: milyen módszerrel jósol Varga Béla? A belekből vagy a madarak röptéből? Honnan tudja olyan pontosan, hogy az országot 40 évig se tudjuk felépíteni ? A madár jósok és Varga Béla között azonban az a különbség, hogy Varga Béla „jóslatai“ nem a jövendőt mondják, hanem a jelent hátráltatják. A rezignáció és mélabú mögött az rejlik, hogy Varga Béla el akarja venni a nép kedvét a munkától. A magunk erejéből nem tudjuk az országot felépíteni ? Nem érdemes segíteni magadon, mert úgyis csak az Isten segíthet meg! Mi ez, ha nem a munkára való buzdítás helyett, felszólítás tétlenségre? A külföld segítsége jön, ha mi magunk segítünk magunkon. És íme, már meg is jött. Vagy Varga Bélának a Szovjetunió segítsége nem számít? Ami pedig azt illeti, hogy nálunk nincs demokrácia és ne is hazudjuk, hogy van — erre csak azt felelhetjük, hogy kinek a pap, kinek a papné. A széplelkek számára nincs demokrácia, mert még nem voltak általános titkos választások. De a nép robusztusabb idegzetű a széplelkeknél. A parasztnak demokrácia az is, hogy megkapta a földet. A munkásnak, hogy üzemi bizottsága van, kollektív szerződése, szabad gazdasági és politikai szervezkedési joga. Varga Béla nem ismeri el demokráciának a nép kissé robusztus demokráciáját. A nép azonban elismeri fés ez a fő. Győzelmi jelentések futnak be napról-napra a termelés, az élelmezés frontjáról, amióta a nagylelkű szovjet segítséget megkaptuk. Csinos csokorra valót köthetünk csak az utóbbi napok jelentéseiből is. Nézzük csak, hogyan zuhognak ránk a jó hírek, szinte zápor módra: „Huszonhat vágón üveg érkezett a fővárosba“, „További negyvenezer fogyasztó kap gázszolgáltatást“, „Befutott az első negyvenhét vagonból álló gabonavonat. „Hetvenöt deka cukrot kapnak a gyermekek", ,Július 1-én visszakapjuk a fővárosi gyárakat", „A Községi Kenyérgyár napi 80 mázsa kenyeret termel", Megérkeztek a fővárosba az orosz élőállatszállítmányok”. „Megkezdték Debrecenben a „Debrecen", Óbudán a Virginia szivarok gyártását", „új szállodák egész sora épül Budapesten", stb. stb____ örömhírek ezek, melyek elsősorban a Szovjetunió segítő kezét dicsérik — de itt-ott egy kicsit már a magunk munkáját is. Legyen ez a segítség új teljesítmények kiinduló pontja. A gyors haladás érdekében sokszorozzuk meg munkánkat — de a demokrácia ellenségeinek üldözését is. 3 GANZ 4, 5, 4.T&, törőt keresünk megvételre. Ajánlatokat hely, ár és állapot megjelöléssel „Törő“ jeligére a kiadóba. BARACKOT vágón léleiben megrendelésre azonnal szállít közéeleteknek, beszerzési csoportoknak vagy bérkének. BENDE IMRE gyermösexportőr Kecskemét, Klapka u 10. Telefon: 72.