Szabad Nép, 1946. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1946-01-01 / 1. szám

2 Textil, ruházat Textiliparunk nyersanyagellátása siralmas volt, amíg­ a magyar-szov­jet árucsere forgalmi szerződés ér­telmében meg nem indultak a Szov­jetunióból a 71’ters gyapot, szállítmá­nyok. Eszerint 1945—46-ban 30 mil­lió kiló nyers­gyapotot kapunk, míg legnagyobb békebeli behozatalunk 26 millió volt. Fonó- és szövő­gyáraink már dolgoznak a szovjet­gyapottal. A nyersanyag fejében an­nak egyharmadát feldolgozva vissza­küldjük a Szovjetuniónak. A textil­­termelés 60%-a közhasznú célra megy, 40% a szabad piacon ke­rül forgalomba- illetve kerülne, ha a gyárak és nagykeres­kedők nem tartanák vissza az árut. Ami forgalomba kerül túl drága. Bőriparunk helyzete az állatállo­mány pusztulása következtében igen súlyos. A termelés körülbelül egy­­tizede a békebelinek. Nehézipar Nehéziparunk szén- és nyers­anyaghiánnyal küzd. A Szovjetunió­tól kapunk a Szerződés értelmében vasércet, kokszot, ólmot, hor­ganyt, mangánt és egyéb fé­meket. A nehézipar legfonto­sabb gépeit, felszereléseit a nyi­lasok nyugatra hurcolták. Az elhur­colt gépek, szerszámgépek, motorok és­ egyéb felszerelések 16000 tonnát tesznek ki. Ezenkívül 28.000 vagon kész- és félkészáru és nyersanyag van az amerikaiak által megszállott te­­r­ületen. Amíg ezeket vissza nem kapjuk, akadozik a termelés. Közlekedés A gazdasági élet, helyreállításának­­ legfontosabb előfeltétele a közleke­dés, különösképpen a vasutak újjá­építése. A Kommunista Párt elöl­­járt a munkában ezen a téren. A Gerő elvtár­s által kitűzött progra­mot jórészt megvalósítottuk. A há­ború előtt­ 2000 mozdonyból csak 400 volt használható. A vasút újjá­építése folyamán 873­­ mozdonyt ja­vítottak ki, ebből 550-et az év máso­dik felében, tehát 50-el többet az előirányzottnál. Eu kirest az adatok. SZABAD HÍD KEDD: 1046 JANU­ÁR 1 HELYZETJELENTÉS AZ ÚJJÁÉPÍTÉS FRONTJÁRÓL Nehéz és küzdelmes esztendő vége­ide járunk. A macik és nyilasok ál­tal okozott pusztulás anyagiakban és szellemiekben óriási volt. A munkáslétszám A háború előtt a gyáriparban és a bányászatban 330.000 ember dol­go­zott. Az újjáépítés megindulásakor mindössze 195.000 embert számolt a statisztika. De most­­ - az év végén a munkáslétszám túlhaladja a ne­gyedmilliót. Még mindig hiányzik 80 -90 ezer munkás. A mun­káshiány oka a ross­z ellátás, ennek következ­tében a batyuzás. Hiányzanak a nyu­gatra hurcolt Szakmunkások, a hat­ik foglyok és a deportáltak. A helyzet azonban — amint a számok mutat­ják — javult. Energiagazdálkodás Hazánk energiagazdálkodásának alapja a szén. A békebeli 100 millió métermázsa termelés a háború folya­mán 125 millióra emelkedett. A ter­melés az összeomlás előtti 3300 va­gon helyett májusban mindössze 1000 vagon volt naaponta. A csökkenés legfőbb oka a munkások rossz élel­mezése. De nemcsak ez a baj. Az igazgatóság nem gondoskodik bányaiéról, rob­­banóanyagról, céltudatos vezetésről. Az államnak kellett közbelépnie, s azóta a helyzet javult. December kö­zepén már több, mint 1700 vagon a napi átlag. Ol­aj lennel­ésünk a Vörös Hadsereg ellenőrzése mellett állami kezelésben van. Nehézségek itt is vannak. Ta­valy havonta 63—68.000 tonna volt a termelés, idén májusban 15.000 tonna, most már 61.000. Az olajmunkások szintén nehéz helyzetben vannak. Nyersolajat és olajterméket már kül­földre is tudunk szállítani, más fon­tos anyagokért cserébe. Az építés A szorosabb értelemben vett építő­­munka egyelőre a tetőfedésre szo­rítkozik. Az előirányzott 40 millió cserép helyett csak 30 milliót ter­meltek a gyárak, így jövőre 40 mil­­li­ó•­helyett 50 milió­­darab cseréppel kell elkészülniük A 18.000 megjaví­tandó tetőből 16.000 elkészült, 4600 javítás alatt áll, a többi jövőre ma­rad. A téglagyárak termelését a szénhiány gátolja­ Üveggyáraink nagy részét a németek leszerelték és elhurcolták, bár nem szerepelnek az úgynevezett futójavítások, csupán a teljesen újjáépített mozdonyok. Ma már több mint 1000 futóképes mozdonyunk vi.n. 40.000 teherkocsinkból csak egytized rész maradt meg. Az év második felében 8285 teherkocsit és ezenfelül még 571 személykocsit ja­vítottak ki teljesen. Ez utóbbiból 431-et az elmúl­t fél évben. Ma több mint 10.000 használható teherkocsink van. Felmérhetetlen jelentőségű az Ausztriában és Ném­etor sz­állóan amerik­ai felügyele­t alatt levő 2­5.000 vagon és 500 moz­dony. Ha ezeket visszakapnák, egy­szerre megváltozna a helyzet. A háború előtt 51.000 személy­­autónk, tehergépkocsink, autóbuszunk és motorkerékpárunk volt. Májusban mindössze 460, júliusban 5000 gép­jármű volt üzemben. Ma kereken 20.000. Pontos adatok hiányában az Itt nyújtot­t­­ kép hiányos. Nincsenek adatok, mert a gyárak vezetői nem hajlandók adatokat szolgáltatni. Úgy látszik, nem akarják kiadni tit­kaikat. Talán kider­ülne, hogy kik és mit hurcoltak el,­ milyen áru­készleteik vannak, stb. Pontos ada­tok nélkül azonban tervszerű ter­­melő munka nem folyhat. Ha más­kép nem megy, kényszeríteni kell a GyOSz-t arra, hogy jelentsék be adataikat, töltsék ki a kiküldött kérdőíveket. Gazdasági életünk igen lassan ja­vul. Az inflációt csak akkor győz­hetjük le, ha megindul a termelés. Mindm­ára, amely az üzemekből ki­kerül, fegyver az infláció ellen. Az állam a pénzlebélyegzés révén nyert légzőszünetet felhasználhatja új rendszabályok meghozatalára. A munkásság éhezve és fázva bár, de dolgozik, mert tudja, hogy csak a termelőmunka vezethet ki minket A MUNKÁSLÉTSZÁM ALAKULÁSA 1938 Minden alak 50 000 bányász/ v munkást jelent. 1945 XI. A SZÉNTERMELÉS Ta ij||| ÉMÉMÉK 1938 napi teljesítmény. 1945 Y. Minden csille 150 ingón szenet jelent. ’■ -i, 1945 XII. A NYERSOLAJT­ERMELÉS 1944 Kart átlag. Minden fúrótorony 10.000 tonna termélést jelez. 1945 XI A PAMUTIPAR NYERSANYAGELLÁTÁSA A nekünk jutó textil­ készáru. Aj 1938. éri összbekn?»ial. A szovjet-magyar szer­­ződés alapját f­­ekötött mennyiség. Minden hala, illetve vég­y millió ig nyers­­pamutot vagy textil­­készárut jelez. A VASUTAK ÚJJÁÉPÍTÉSE ^ ffift­. tgfr., 1938 1945 V. ggj^-j______ 1945 XII. A GYÁRIPAR TELJESÍ I­MÉNYE Minden­­ellep ISO mozdonyt jelez. 1938-ban 1945. Kb. így kamadmít a békebeli teljedítménynek. mai helyzetünkből. A háború, a légi bombázások, a nác­ik rablásai és pusztításai következtében iparunk termelőképessége alig 30%-a ,a békebelinek. Fontos gépek és gép­­alkatrészek v­annak amerikai fel­ügyelet alatt Németországban és Ausztriában. Ha ezeket visszakap­juk, az ottlévő nyersanyagokkal együtt, lényegesen emelkedhet a termelés. De nemcsak termelnünk kell, hanem gondoskodni arról is, hogy a termelt áru ne raktárakba heverjen spekulációs célokra, hanem valóban forgalomba is kerüljön. Markos György Naponta ezer magyar hadifogoly tér haza Németországból A londoni rádió jelentése szerint december 26-tól kezdve naponta ezer magyar hadifogoly tér haza külön­­vonaton Németország nyugati meg­szállási övezeteiből. A szövetséges hatóságok, a magyar hadifoglyokat elhurcoltaknak tekintik és ehhez mért elbánásban röszpítik M­s** 75.004 magyar hadifogoly tartózkodik Né­metországban, aki haladéktalanul ha­zatér, amint a szállítási lehetőségek erre módot nyújtanak. MAGUNK ELLEN ssztrájltolfuid­t? Komoly jelenség ütötte fel a fejét. A nélkülöző, nyomorgó munkásság elkeseredése hol az egyik, hol a má­sik üzemnél sztrájkokban tört ki. És hogy ezek a munkabeszüntetések csak rövid ideig tartanak, nem vág­nak mélyebb nyomot az ország gaz­dasági életében, az elsősorban a mun­kásbizalmiaknak, a szakszervezeti ve­zetőknek, a munkáspártok vezetőinek köszönhető, akik minden befolyásu­kat latbavetve, gyakran testükkel tartják vissza, a munkásságot a szrájkoktól. A munkásság elégedetlensége sok tekintetben kétségkívül jogos. Bár az általános helyzet, rendkívül súlyos, mégis nagyon sok olyan intézkedést lehet tenni, amellyel a legnehezebb munkát végző és legnehezebb életet élő munkásság helyzetén javítaná­nak. Jogos az elkeseredés azért is, mert ha születtek is rend­eletek a dol­gozók érdekében,­ ezek végrehajtása nagyon gyakran elsikkad valahol a közhivatalokban, minisztériumokban. A munkások képviselői ott vannak a kormányban, a­ közigazgatásban. De ez nem jelenti, hogy a munkás­ságnak most tétlenül kell várnia, hogy majd ez a kormány mindent megtesz érd­ekében. A munkáspárti miniszterek, államtitkárok, képvise­­l­­ők, városatyák súlyát éppen az adja meg, hogy mögöttük a munkáson, a dolgozók ereje van. Éppen akkor vé­gezhetnek a kommunista és szociál­demokrata miniszterek, államtitkárok és városatyák jó munkát, ha a mun­kásság támogatja őket. Kérdés azon­nali:­ hogyan támogassák őket, melyik harci forma felel meg ma legjobban a munkásság érdekeinek? ★ A sztrájk ? Ma Magyarországon sokfajta ..sztrájk" folyik. „Sztrájkol" a zsíros paraszt, amikor elrejti gabonáját, „sztrájkol" a reakciós főispán, fő­­jegyző, amikor megakadályozza, hogy a felhalmozott burgonyakészlet eljus­son a városi dolgozókhoz. ..Sztrájkol­ a reakciós köztisztviselő, amikor ha­logatja, akadályozza az üzemek ellá­tását, szolgáló beszerzési engedélyek kiutalását, vagy amikor a nyersanya­got és szenet nem oda irányítja, ahová azt a termelés, az ország érdeke meg­kívánja. „Sztrájkol" -a nagytőkés is, amikor ok nélkül csökkenti termelé­­sét, nem viszi piacra áruját, elhanya­golja a nyersanyagbeszerzést. Mind­ezek: a magyar nép, a magyar demo­krácia esküdt ellenségei sztrájkol­nak, szabotálnak, mert nagyon jól tudják, hogy Magyarország megerő­södése a demokrácia erősödését, a magyar munkásság helyzetének javu­lását jelenti. Az ország további gyen­gü­lése ped­ig a demokrácia gyengü­lését, a reakciósoknak, a magyar nép elnyomóinak erősödését­­jelentené. De amit világosan lát a reláció, amit láttak a munkásság ellenségei azt még sokkal világosabban kell látnia a munkásságnak. Nem sza­bad csatlakoznia­ a gabonarejtegetők­­nek, az aktasüllyesztőknek, az üzemvezetés szabotálóinak soraihoz. Nem szabad meggondolatlanul élnie a sztrafegyverével. A sztrájk a múltban, a reakció terror­uralma idején is véresen ko­­moly harci eszköz volt. A munkás­ság csak végső esetben szánta el magát a sztrájkharcra, mert ez ki­éheztetéssel, gyakran állásvesztéssel, ha­börtön­zéssel, vagy fegyveres be­avatkozással is járt. Ma nem fenye­geti állásvesztés, börtön, sortűz a sztrájkoló munkást, de méltatlan és rendkívül káros v°lna, ha vissza­élnének ezzel. A sztrájkokat ma is véresen komoly eszköznek kell te­kinteni ma is csak végszükség ese­tén szabad ehhez az eszközhöz nyúlni. 46 Mert vannak más" harci eszközök. És különösen ma, amikor a munká­ság részese az államhatalomnak és így a felelősségben is részes,­­mad­dig a legmegfelelőbb és leg­felelősebb harci eszközöket kell keresnie. A munkásságnak nemcsak az a fel­adata, hogy benyújtsa követeléseit, hanem meg kell vizsgálni a teljes felelősségérzettel: hogyan­­­héz eze­ket a követeléseket teljesíteni? Az is segíti a harcot, h­a a munkásság maga kidolgozza a követelések telje­sítésének módjait. Az így kidolgo­zott, részletezett, jogos és teljesíthető követelésekért kell harcolni a küldött­ségek útján, a munkáspárti és szak­­szervezeti vezetők közbenjárása út­ján, esetleg ankétok rendezésével, amelyre az illetékes minisztériumok képviselőit is meghívják, ha kell tiltakozó üzem­­gyűlésekkel, stb. Nem helyes tehát — ahogy egyes üzemekben történt —, hogy a mun­kásság összeállította követeléseit, sztrájkba lépett és csak azután kez­dett tárgyalni a követelések teljesí­­­téséről. Nem helyes az sem, ahogy az egyik nagyüzemben történt —, hogy a munkásság egynapos h­e­tér­időt­ szab követelései teljesítésére, amelyek megtárgyalása hosszabb­ időt igényel és másnap sztrájkot kezd. Az ilyen eljárás két irányban gyengíti a­ munkásságot. Gyengíti, mert a termelés csökkentése — még­hozzá oktalan csökkentése — a re­akciót segíti. Gyengíti azért is, mert ezzel kompromittálja a sztrájk fegy­verét. A munkásság öntudatos része, amely az elmúlt esztendők szervezett harcaiban részt vett, ma világosan látja ezt a kérdést és igyekszik min­den körülmények között biztosítani a termelés zavartalan menetét. Ebben gyakran összeütközésbe kerül a ke­vésbé öntudatos, kevésbé tapasztalt munkásokkal, akiket nagyon gyak­ran a reakció befurakodott ügynökei szítanak meggondolatlan munkabe­szüntetésekre. Az öntudatos mun­kásság feladata, hogy fáradhatatlan felvilágosító munkával győzze meg tapasztalatlanabb társait, és kiűzze­­a munkásság soraiból azokat, az egyé­­neket, akik a reakció szolgáivá sze­gődtek el. B. O­ F­elemelik a villamosjegy árét A Gazdasági Főtanács hétfői ülé­sén a napirendre került többek kö­zött a BSzKRT tarifaemelési javasla­tának felülbírálása. A BSzKRT az át­­száll­ójegyet 600 pengőre akarja emelni. Értesülésünk szerint a Gaz­dasági Főtanács elvben elfogadta a tarifamódosítást, az emelés mértékét azonban még nem határozták meg. IID /f/ö^l' 1IJ4*4'f* t f,‘ | l’(l II r,­/kifeleinek 6a harcainak KOBOZ MATER óra­, ékszerkereskedőt, VI., ^Y^vmező-u. 16 Telefon, 120-120 B. U. E. K Jtbe túr íft. H

Next