Szabad Nép, 1946. október (4. évfolyam, 221-247. szám)

1946-10-01 / 221. szám

2 sági pusztulás és zűrzavar, az állami és társadalmi rend felbomlása közepett. — Az egyetlen párt, amely szilárdan állt, tudta, hogy mit akar és a kivezető utat megmutatta a nemzetnek: a Magyar Kommunista Párt volt. "(Taps). A mi pártunk volt kénytelen kézbe venni a kezdeményezést, hogy az elatélt demokratikus pártok újjáélesztése, a nemzeti bizottságok megszervezése, az államszervezet új alapjainak lerakása útján megteremtse a feltételeit az ideiglenes nemzetgyűlés összehívásának és az ideiglenes magyar nemzeti kormány megalakításának. A Kommunista Párt nélkül — ezt nem árt ma hangsúlyozni — Magyarország Németország sorsára jutott volna, mníg így gyors ütemben nyeri vissza teljes nemzeti függetlenségét és állami szuverénítását. (Nagy taps.) — Az elalélt és kábult ellenzéki pártokat, melyek az események más fordulataira számítottak, szintén magával sodorta az általános összeomlás és lassabban tértek magukhoz, mint a Kommunista Párt. Legtöbben arra számítottak, hogy Magyarországot az angolszász hatalmak fogják felszabadítani és ebben a friszemben nem, látták előre a politikai és társadalmi viszonyok gyökeres megváltozását. Ezenkívül nem voltak tisztában a Kommunista Párt erejével, mert a földalatti Kommunista Párt jövendő működését és jelentőségét nem tudták előre felbecsülni. A nép államalkotó ereje — De az ország felszabadulása nemcsak a régi rendszer összeomlására vezetett, hanem új, hatalmas népi erőket is mozgásba hozott. A munkásosztály és parasztság saját kezdeményezésére és saját erejével látott hozzá a gazdasági és állami élet megindításához és újjászervezéséhez. Abban a szinte légüres térben, amely a régi rendszer csúfos bukása után keletkezett, a munkásosztály és a parasztság volt az egyetlen államépítő és államvezető erő. Milliók ébredtek első ízben politikai életre. A munkásság segítségével a földnélküli és szegény parasztságbirtokába vett 4 millió hold földesúri földet (taps), majd később 1946 elején a magyar demokrácia törvénybe iktatta a köztársaságot. Ha nálunk az újjáépítés üteme és eredménye hasonlíthatatlanul nagyobb lett, mint például a szomszéd Ausztriában, úgy ebben és a magyar demokrácia gyors talpraállításában elsősorban a magyar munkásegységnek volt szerepe, amelyet testvérpártunkkal, a Szociáldemokrata Párttal (viharos taps)gyorsan és erőteljesen létrehoztunk. A koalíciós pártok közül a Független Kisgazdapártot találták a felszabadulás körülményei a legkevésbé felkészülten. A Kisgazdapártnak voltak legkevésbé konkrét elképzelései pártunk erejéről és lendületéről. A politikai felkészültségnek ez a hiánya hozta magával, hogy a Kisgazdapárt lassabban szedte rendbe sorait és így később jelentkezett a politikai porondon. És mert az élet nem állhat meg és nem várhatja meg, amíg egy meglepett párt hozzáidomul a számára váratlan viszonyokhoz, az történt, hogy a Kisgazdapárt az államapparátus újjáépítésénél meglehetősen lemaradt. A koalíció negyedik tagja, a fiatal Nemzeti Parasztpárt megvetette lábát a szegény parasztság között, míg a Polgári Demokrata Pártról hamarosan kiderült, hogy nem állanak mögötte komoly tömegek. Gyülekezik a reakció . A munkások és parasztok gyorsan növő pártjaival szemben a nagybirtokosoknak és tőkéseknek nem volt politikai szervezetük. A reakció veresége az ő vereségük is volt. A nagybirtok alól ezenkívül aföldreform gyorsan kihúzta a gazdasági alapot s ez még tetézte vereségüket. Az első időbena töltések sem állottak jobban. A bankokat kifosztotta a háború, azok az igazgatók pedig, akik nem sokkal előbb börtönnel, internálótáborral különleges, munkaszázadba való beosztással gondoskodtak a munkásság gúzsbakötéséről, feléje sem mertek nézni az üzemeknek. A termelés rendjét a munkásság és az általa választott üzemi bizottság tartotta fenn. Ez a helyzet lassan megváltozott. Nemcsak a munkások és parasztok szervezetei nőttek meg, hanem a viszonyok konszolidációjával kezdtek rendeződni a tőkések zárt sorai is- A demokrácia maga vonta be a termelésbe azokat, akik nem voltak túlságosan kompromittálva, de feltűntek mellettük csakhamar olyanok is, akiknek már jó adag vaj volt a fejükön, de az igazolást üggyel-bajjal megúszták. Felvették az összeköttetést külföldre menekült, tőkésekkel, nemzetközi kapcsolataikat is felújították. De ami a legfontosabb: a Kisgazdapárt polgári elemein keresztül megtalálták az érintkezést a függetlenségi front e legjobboldalibb pártjával. Ilyen módon a régi reakciós rendszer támaszát alkotó társadalmi rétegek nem semmisültek meg és most ismét gyülekeznek és újra rendezik soraikat. Visszaszivárogtak az országba, viszszaültek gazdasági, állami és kormányzati pozíciókba. Hozzájuk tartoznak a levitézlett, földjüket vesztett nagybirtokosok, a Horthy-rendszerben élvezett kiváltságaikat viszszahódítani akaró nagytőkések és a régi, munka helyett basáskodáshoz szokott bürokrácia emberei. A reakció erőit gyarapította, a demokrácia táborát gyengítette, a vesztett háború és a gazdasági pusztulás következtében fellépő infláció, amelyet a reakció erői mesterségesen gyorsítottak és fokoztak. A reakciót erősítették és bátorították a szövetséges nagyhatalmak között mutatkozó ellentétek is." Ahol nem történt változás —■ A demokrácia többé-kevésbé benyomult a közigazgatásba, a rendőrségre, a hadseregbe. A bankok és gyárak igazgatásában azonban nem történt változás. A demokrácia a — Lényegében így is történt. A múlt év augusztusában, amikor az új választójogot tárgyaltak, a Kisgazdapárt egyes képviselői szívós és nem sikertelen harcot folytattak azért, hogy a választójogból a régi rend és a reakció lehető legkevesebb híve maradjon ki. A budapesti városi választásokra jelölték listájukon Schlachta Margitot, a régi, rosszhírű Wolff-párti keresztény kurzus képviselőjét. A kisgazda-frakció a fővárosi közgyűlésen emiatt csak alig különbözik a 20-as esztendők hírhedt keresztény kurzusos többségétől. A választási agitáció, a kereszteket és bibliákat ábrázoló nemzetiszínű plakátok is nem egy demokratikus Kisgazdapártra, mint inkább a negyedszázad előtt levitézlett „keresztény nemzeti kurzusra” emlékeztettek. Hozzájárult mindehhez Mindszenti ismert választási levele, amely a munkáspártok, a földreform és a demokrácia ellen mozgósította a vallásos tömegeket. Mind e tények hatása alatt megváltozott a helyzet. Ez kifejezésre jutott az 1945. őszi választásokon, amikor a reakció egységesen sorakozott fel a Független Kisgazdapártnak, annak a pártnak a támogatására, amelyet, mint mondottunk, eszközül akart felhasználni céljai elérésére. A demokratikus koalíció, amely kezdetben, az ideiglenes nemzetgyűlés idején, a munkásság, a parasztság és részben az értelmiség és haladó polgárság összefogását jelentette, lassankint megváltoztatta jellegét a reakció erőinek a koalícióba való benyomulása és a koalíció egyes elemeinek jobbáratolódása révén. Ebben keresendő a koalíció az utóbbi hónapokban szinte állandó, hol lappangó, hol nyílt válságának döntő oka. A választások egyik tanulsága volt, hogy a paraszti szavazatok 1,0 százalékát a baloldali pártok kapták. A régi demokratikus politikai hagyományokkal bíró Békés, Csongrád, Hajdú megyékben a parasztság többsége nem a Kisgazdapártra szavazott. Viszont a politikailag legelmaradottabb megyékben, Zalában, Vasban, Somogyban és Budapest legreakciósabb kerületeiben a legmagasabb volt a kisgazdákra eső szavazatok aránya. A kisgazda képviselők több mint fele nem paraszt, hanem a legkülönbözőbb polgári foglalkozású, közöttük bőven akad olyan, akit erős kötelékek fűznek a nagytőkéhez és a régi rendhez. Ez azt is jelentette, hogy a parlamentben képviseletet és polgárjogot kaptak a demokrácia nyílt vagy burkolt ellenségei. Ettől az időtől fogva erőteljesebben és nyíltabban folyt a harc a nemzeti demokratikus erők régi rend kezén hagyta a gazdasági élet vezető pozícióit.. Nem változott a helyzet az egyházakban sem, melyek a feudális rend főtámaszai voltak. Az esztergomi érsek az a reakciós Mindszenty lett, akinek a háború alatt megjelent könyvéhez, akár Göbbels is írhatott volna dicsérő előszót. A múlt évben egy kálvinista püspök magyarázta nekem, hogy Horthy, akinek nagy képe ott lógott a dolgozószobája falán, egyházának hű fia volt és ezzel fűzte reakciós rendszeréhez az egyházat. Ennek megfelelően a magyar egyházak kezdettől fogva ellenszenvvel nézték a demokráciát. Fokozta ezt a beállítottságukat a földreform, amely a sokszázezer hold földjüket juttatta parasztkézre. Nem véletlen, hogy az első komoly kísérlet a földreform visszacsinálására éppen a katolikus egyház oldaláról indult ki. — Világos volt: a nagybirtok és a tőke mindent meg fog mozgatni, hogy vagyonát és politikai befolyását visszaszerezze. Mi már akkor számoltunk ezzel, amikor a politikai élet jóformán alig indult meg s amikor a demokrácia még egyedül állt a küzdőtéren. 1945. februárjában tartott előadásomból idézem: „Ami a Kisgazdapártot illeti, nincs kizárva, hogy a reakció megpróbálja azt a játékot, amelyet 1920-ban űzött, azaz betódul a Kisgazdapártba, kezébe veszi az irányítást. Utána megbontja a demokratikus erők egységét és megpróbálja megakadályozni az ország demokratizálását a koalíciójának gyengítéséért és a reakció erősítéséért. A köztársaság létrejötte körül komoly nehézségek mutatkoztak, a földreform ellen állanos roham indult meg. A köztársaság védelmét célzó törvénynek egyes kisgazda javaslatok inkább a köztársaság ellenségeit védő jelleget akartak adni. A növekvő reakciós veszély hatása alatt a koalíció balszárnya megalakította a Baloldali Blokkot, amely 1946 márciusában széles munkás, és paraszttömegek mozgósítása útján megvédte a földreformot, kimozdította a holtpontról az államosítás ügyét, elfogadtatta a Független Kisgazdapárttal a közigazgatás megtisztítását. A tömegek nyomására a Független Kisgazdapárt vezetősége eltávolította a párt nemzetgyűlési csoportjából a reakciós jobbszárny egy részét. A Baloldali Blokk fellépése azonban csak időlegesen akasztotta meg a reakció szervezkedését és előnyomulását a Független Kisgazdapártban. A Kisgazdapártból kizárt képviselők megtartották összeköttetésüket és befolyásukat a pártban megmaradt hasonszőrűekkel. A Kisgazdapárt ígéretei, hogy rendet teremtenek a portájukon, papíron maradtak, sőt a Baloldali Blokkal szemben bizonyos revans-hangulatot keltettek, ami természetesen nem a demokrácia híveinek unalmára hajtotta a vizet. Kivel megy a parcssság? — Közben gazdasági téren folyt a pénzromlás, ennek következtében a dolgozók elégedetlensége egyre fokozódott. A Kisgazdapártban nyüzsgő volt szolgabírók, volt ezredesek, volt földbirtokosok, ügyvédek, MEP- újságszerkesztők és hasonlók, akik magukkal hozták, a pártba a körmönfont reakciós rutint, az ügyes demagógiával gazdagított fasiszta gyakorlatot, tovább növelték befolyásukat. Velük szemben rendszeres küzdelmet a kisgazda demokraták nem folytattak, eltűrték, hogy olyan bajokért is, amelyek az elvesztett háború következményei, a demokráciát, a koalíciót és azon belül a Kommunista Pártot tegyék felelőssé. Az eredmény az lett, hogy míg márciusban a Kisgazdapárt reakciós szárnyát zárták ki, júliusban már azokat távolították el, akik a Kisgazdapárt reakciós és fél fasiszta elemeinek üzelmeit tették szóvá. Ez a tény mutatta, hogy a párt zöme a koalícióellenes jobbszárny befolyása alá került. A Független Kisgazdapártban mind eredményesebben terjeszkedő reakció arra törekszik, hogy ezt a pártot végleg Nagyatádi útjára vigye, hogy a parasztságot szembefordítsa természetes szövetségesével, a munkásosztállyal és hogy aztán, a hatalom birtokában, kisemmizze a parasztságot is. A koalíción belül lényegében akörül folyik a harc, hogy kivel megy egykütt a parasztság zöme: a munkássággal-e, előre a demokratikus fejlődés útján, vagy pedig a nagytőkével, visszafelé, oda, ahová a reakció akarja vinni az országot. — Nem kétséges, hogy mi, magyar kommunisták, nem visszafelé akarunk haladni, hanem előre (Nagy taps.) Minden szavunkést igazolták az események Rákosi elvtárs ezután külpolitikai problémáinkról beszélt. — A magyar jelen egyik legsúlyosabb és legdöntőbb kérdése a békekötés — mondotta. — A magyar népnek most, a párisi békekonferencián kell fizetnie mindazokért a bűnökért és mulasztásokért, amelyeket urai az elmúlt 25 esztendőben, de különösen 1944-ben elkövettek. Hiába emelte fel szavát a magyar demokrácia és elsősorban a Magyar Kommunista Párt, 1944 augusztusi kiáltványunk a következzőket mondja: „Erdélyt nem Hitlerre, hanem csak Hitler-ellenes harccal lehet megmenteni. Ha a március 19-i árulók uralmon maradnak, nemcsak Erdély vész el, hanem vele pusztul az egész ország. Hazánk földje pedig véres csatatér, városaink füstölgő romhalmaz, népünk a visszavonuló német banditák szabad prédája lesz”. Harcoltunk a magyar nép tétlen várakozása ellen és felhívtuk arra, hogy ne egyedül csak a Vörös Hadseregtől várják felszabadulásunkat. Minden szavunkat igazolták az események és igazolták azokét is, akik, mint jómagam, már esztendők előtt hirdettük: „Azt hiszik otthon, hogy a vereség a legrosszabb esetben az 1918-as megcsonkítás ismétlése lesz és hogy a magyar lakosság minden bántódás nélkül az elszakított területeken ugyanúgy maradhat, mint 1918-ban történt. Sajnos, erre kevés a remény. .. mint minden téren, Horthyék itt is mérhetetlen, jóvá nem tehető károkat okoztak a magyar ügynek... egyre több olyan hivatalos hang emelkedik, amely azt követeli, hogy az elszakítandó területekről ki kell telepíteni minden magyart, lakosságcseréről hallani, amely a gyakorlatban annyit jelentene, hogy mondjuk, a Felvidékről minden magyarnak el kellene távoznia és helyükbe visszatérhetnének a szarvasi, kiskunhalasi szlovákok. Kivezető út csak egy van: azonnal és gyökeresen szakítani azzal a rendszerrel, amely idevitte az országot, azonnal és kíméletlenül eltávolítani azokat a vezetőket, akik ezért felelősek. Ha a magyar nép ezen az áron még Hitler összeomlása előtt át tud menni a győztes szövetségesek oldalára, akkor még sok minden menthető.” A reakció felsorajkozása a Kisgazdapárt támogatására Minden kedden 5-korú budapesti rádió hullámhosszán a Magyar Kommunista Párt híradója! SZABADHOP KEDD 10*'’. GKTÖVER 1 Károsnak tartjuk, az erőszakos kitelepítést . A Magyar Kommunista Párt minden erejével küzdött azért, hogy nemzetünket, a demokrácia harcosai sorába állítsa. Ebben a küzdelemben az összes magyar pártok közül rái adták a legtöbb más űrt. Minket senki a sovinizmus vádjával nem illethet. Ezt azért tartjuk szükségesnek előrebocsátani, mert a békekötéssel kapcsolatban le kell szögezni, hogy a magyarok erőszakos kitelepítését Szlovákiából, mi úgyis, mint magyar hazafiak, úgyis, mint kommunisták helytelennek és a Dunamedence népeire károsnak tartjuk. Szerintünk az erőszakos kitelepítés komoly csapás volna a fiatal magyar demokráciára és rendkívül sokat ártana a csehszlovák demokráciának is, hiszen nagyon megnehezítené a dunai népek demokratikus összefogását. Pártunk ezért a maga részéről, minta múltban, a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz, hogy kivédje és meghiúsítsa az erőszakos kitelepítést. A Magyar Kommunista Párt a békével kapcsolatban külön alá akarja húzni, hogy a határon kívül maradó kisebbség érdekeinek a legnagyobb figyelmet szenteli és felemeli szavát, ha a határon túl élő magyarság demokratikus jogait bármilyen téren csorbítanák. A dunavölgyi népek egymásra vannak utalva és ha azt akarjuk, hogy a Duna medencéje valóban a demokratikus népeké legyen, ne pedig távoli imperialisták küzdő porondja, akkor gondosan el kell távolítani minden olyan akadályt, amely a népek demokratikus összefogását gátolja. Márpedig a határon túlmaradó magyarság demokratikus jogainak csorbítása természetszerűleg megnehezítené az egymásra utalt népek annyira szükséges összefogását. Rákosi elvtárs ezután a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg Jugoszláviáról annak nagy vezetőjéről, Tito marsalról (óriási ováció, ,a kongresszus helyéről felemelkedve, percekig ellenzi Tito elvtársát), aki valóban demokratikus és messze előretekintő politikától vezettetve példamutatóan kezeli az országában lévő magyar kisebbséget. Elismeréssel szólott Groza miniszterelnökről is, (Nagy taps!) akinek demokratikus érzelmeihez és a magyarság iránti jóindulatához kétség nem fér, de akinek jó szándékán a helyi soviniszta hatóságok a végrehajtás közben gyakran az ellenkezőjére fordítják. Groza miniszterelnök felvetette a dunai népek vámuniójának gondolatát is. — Mi feltétlen hívei vagyunk — hangsúlyozta Rákosi elvtárs — a dunai népek barátságos együttélésének és egy demokratikus dunai föderációt nemcsak lehetségesnek, hanem kívánatosnak is tartunk. Ezen a téren is a kossuthi hagyományok folytatói vagyunk. Most, a dunai népek felszabadulása után megvan a lehetősége annak hogy a dunai népek szövetsége meg is valósuljon. Egy ilyen demokratikus szövetség létrejötte természetesen sokat enyhítene azon a keserűségen, amelyet népünk a most készülő békével kapcsolatban érez. " Külpolitikánkat egyedül a magyar demokrácia érdekeinek kell vezetnie A magyar demokrácia külpolitikája nem lehet más, mint egészséges, őszinte demokratikus viszony a szomszéd népekhez, köztük mindenekelőtt új szomszédunkhoz a nagy és bennünket felszabadító Szovjetunióhoz. Ez a politika eleve kizár minden kétkulacsosságot, a régi rezsim minden hintapolitikáját. Nekünk nem kell hintapolitika, amely végeredményében oda vezet, hogy két szék között a földre ülünk. De a híd szerepére sem vállalkozhatunk a kelet és nyit október 6-tól 13-ig Hirdetéseket az österreichsche Volksstimme és a Die Woche című bécsi lapokra felvesz Szikra Lapok hirdetési osztálya Budapest, VIII., József körút 5. K&véké®METROPOL Minden délután 5-től 12 METROPOL GIPSY SWINGERS! Koncert 9 TÁNC 9 Hangulatzene Fellépnek: fk cum ps Hpikt&s Istifák Komplett uzsonna: Tejes kávé v. ten, Szárnyas ráesőm menü Fion szendviccsel v. tortaszelettel V egi kisüveg borral . . .3 Minden este Buttola Ede zenekara! Tánc reggelig!! Énekelnek : Halmos István, tkintti, Rákóczi,út 58.