Szabad Nép, 1946. december (4. évfolyam, 273-296. szám)

1946-12-01 / 273. szám

21 SZABI&S* NÉP VASÁRNAP, miB DFCTFCMBET! ! A békeszerződések aláírására még az idén jár A világ számított rá, hogy a no­vemberi európai választások döntően fognak kihatni a nemzetközi helyzet alakulására. De a legderűlátóbb kö­rökben sem remélték, hogy ez a vál­tozás olyan rövid idő alatt következ­zék be, mint ahogyan ez most New­ yorkban, az UNO gyűlésein és a kü­l­­ügyminisszterek tanácsában megtör­tént. Sok olyan kérdésben sikerült megegyezésre jutni, vagy legalább is jó irányba terelni a további meg­beszéléseket, amelyek, mint például a trieszti kérdés, hat esztendeig meg­­oldható,dánoknak látszottak. A trieszti szabadkikötő határában és alkotmá­nyiban megegyeztek a külügyminisz­terek. Számos nagyjelentőségű euró­pai gazdasági kérdésben ugyanez történt. A dunai hajózás rendezésére az érdekelt parti államokból és a nagyhatalmakból álló külön értekez­letet hívnak össze. A leszerelés kér­désében pedig elfogadták a Szovjet­­unió javaslatát, amely a csapatok be­jelentésével, az első gyakorlati lépést jelenti. A nagyjelentőségű döntéseket a külügyminiszterek hozazú, négy­­szemközti megbeszélései előzték meg és Indokoltnak látszik a világsajtó nagy részének az a feltevése, amely szerint ezeken a megbeszéléseken nemcsak a megoldásra váró konkrét kérdések merültek fel. „Az utóbbi időben különösen az angolszász nagyhatalmak diplomá­­ciája, nem volt jóindulatú, sőt sok esetben egyenesen ellenséges irány­zata a Délkelet-Európában létrejött új demokratikus országokkal szem­ben. Ez nem vezethet jóra. A történ­nelem kerekét nem lehet visszafor­dítani. Az ilyen politikának kudar­cot kell vallania. A demokrácia, a béke, a biztonság és a nőnek együtt­működésének elvei diadalmaskodni fognak” — mondotta a moszkvai rádió hírmagyarázója. Szuronyokkal nem lehet bá­nyászni Az angolszász nagyhatalmaknál a piacok megszerzése, a támaszpon­tok biztosítása vagy a gyarmatbiro­dalom fenntartása sokszor háttérbe szorította a béke gondolatát. A Szovjetunió sikerének titka elsősor­ban abban rejlik, hogy békepolitiká­ját nemcsak saját népe támogatta egyöntetűen, hanem a világ minden részén lakó békeszerető emberek milliói is, míg a többi nagyhatalmak­­nak még saját országuk közvélemé­nyét sem sikerült egységesen meg­­nyerniük. A legnagyobb sikert a Szovjetunió leszerelési indítványával érte el. Gazdasági és politikai okok miatt Angliában és Amerikában a széles dolgozó tömegek erélyesen követelik a gyors leszerelést. Amerikában, kü­lönösen az asszonyok, nap-nap után rendeznek tüntetéseket ennek érde­kében. Angliában pedig éppen leg­utóbb írt vezércikket a New States­man and Nation. „Anglia — írja a lap — csak­ úgy lehet újból teljes­­értékű nagyhatalommá, ha meg­növeli termelését és felszabadul az USA gazdasági gyámsága alól. A termelés növelése elsősorban munka­erő kérdése. Célunkat nem érhetjük el, amíg az angol dolgozók milliói fegyverben állanak, ahelyett, hogy termelnének, mert Szuronyokkal nem lehet szenet bányászni.’* A tömegek fokozódó nyomása miatt az angol munkáspárt mind nehezebb helyzetbe jut. A párton belül a vál­ság nem ült el. A Monde tudósítója szerint Bavin és a balszárny között csak fegyverszünetről, de nem meg­egyezésről van szó. Ziracus munkás­párti képviselő az amerikai és euró­pai választások eredményét érté­kelve, szovjet, francia, brit együtt­működést sürgetett Anglia és a világbéke érdekében. Sir Shawernss: Anfri­a nem köv­tys­­ ”■"„» regunlót a le­szerelésben Az UNO politikai bizottságának szombat esti ülésén az első­ szónok a francia kiküldött volt, aki kor­mánya nevében annak a reményének adott kifejezést, hogy a bizottság elfogadja teljes egészében és eredeti formájában a leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot. Parrodi franc a követ hangoztatta, hogy a közvéle­­mény nagyon megütközne azon, ha a Biztonsági Tanács állandó tagjai közül (tehát a nagyhatalmak közül) valamelyik a leszerelés kérdésével kapcsolatban vétójogát használná. Kína és Lengyelország is támo­gatta a szovjet javaslatot. Nagybri­­tannia képviselője örömének adott kifejezést, hogy a szovjet kormány ugyanarra, törekszik, mint Nagybri­­tannia. De a brit kormány egyelőre nem követheti a megvalósítás útján a szovjet küldöttséget. Sir Hertley Shawcross „délibábos álomnak” mi­nősítette a szovjet elgondolásokat. Tito tábornagy parancsára novem­ber 30-ig leszerelték az 1923-ban született legénységi, altiszti és tiszti állományú katonákat, akiknek tény­leges szolgálata 2 évig tart és 1914 második felében beálltak a népi fel­szabadító hadseregbe. A Politika ez­zel kapcsolatban megjegyzi, hogy az utóbbi két hónapban ez már a második leszerelés, ami bizonyítja, hogy Jugoszlávia békeszerető poli­tikát folytat és állami fejlődésének mai szakaszában összes erőit a gaz­dasági újjáépítésre fordítja. Közeli békekötés,­­ utána Ném­etov­. ■■ A Times olyan kedvezőnek látja a nemzetközi helyzetet, hogy vélemé­nye szerint néhány héten belül sor kerülhet a párisi békekonferencián letárgyalt békeszerződések aláírá­sára. Ezzel a második világháború utáni béke felépítésének első fejezete véget ér és következik a második lé­pés: a német béke megtárgyalása. Ennek tulajdonítható az a fokozott érdeklődés, amellyel a világ Német­ország felé fordul. Az ország ma négy övezetre van felosztva, ame­lyeknek fejlődése lényegesen külön­bözik egymástól. A szovjet zónában végrehajtották a földbirtokreformot és államosították a nagyipart­ Most a francia zónában is elhatározták a földreform végrehajtását. Az angol alsóház múlt heti vitájából kiderült, hogy a brit megszállási övezetben gazdaságilag és politikailag teljes anarchia uralkodik. Az amerikai zó­nában pedig semmiféle társadalmi változás nem történt, a demokra­tizálódási folyamat meg sem indult és az amerikai lapok is felhábo­rodva írnak a gazdasági és politikai vezető állásokban ülő nácikról. Ezek után érthető, hogy az egységes Né­metország megteremtése és a német béke megszerk­eztése újabb komoly erőpróbát jelent a béke számára. Vásárhelyi Miklós Németország megszállási övezetei Párisi tudósítónk szombat esti telefonjelentése: Új népfrontkormány alakulhat kommunista vezetés alatt Minden egyéb kérdést túlszárnyal az az érdeklődés, amelyet angol és amerikai vezető körök tanúsítanak a francia kormányválság befolyása iránt; ez az érdeklődés ifjúsági, egy Thorez-kormány alakulásának rend­kívüli nemzetközi jelentőségére. Nem­csak arról van szó, hogy Francia­­ország újabb hatalmas lépéssel jus­son közelebb az ellenállási mozgal­mak céljához: a „demokratikus, szo­ciális és hi­skun köz­tácsas­ághoz“, amely a francia politikai szóhaszná­latban egyértelmű a népi demokrá­ciával. Nemcsak az a kérdés, hogy sikerülté a legutóbbi választásokon kifejezett népakarathoz hű kormányt alakítani s végre megvalósítani a belső reformokat, amelyeket sikerült elodázni a felszabadulás óta, hanem arról van szó, hogy egy kommunista vezetés alatt álló demokratikus kormány ala­kulásával Franciaország lazítson azokon a szűk határokon, ame­lyek közé nemzetközi politikai tekintetben a nyugati hatalmak zártak, így értelmezik az angolszász sajtó­­hangok is a francia kormányalakítás , nemzetközi következményeit. Reak­ciós amerikai körök ezekben a döntő pillanatokban minden rendelkezésükre álló gazdasági eszközzel akarják az események alakulását befolyásolni, így például Wherry, republikánus szenátor, ak­i jelenleg Franciaország­ban tartózkodik, a „Newsyork Herald Tribunic”-nak adott nyilatkozatában kijelentette: Amerikának ugyan, kö­zömbös, hogy Franciországban balol­dali kormány alakul-e, de Francia­­ország csak abban az esetben számít­hat Amerika gazdasági támogatá­sára, ha nem kedvetlenül él a kapi­talistákat is visszatér a gazdasági liberalizmus rendszerére. Ugyancsak nyilvánvaló az össze­függés a jelenlegi francia helyzet és ama tény között, hogy a­z angol ható­ságok éppen e napokban ismét lénye­gesen csökkentettek a raihrvidéki szénből Franciaország számára szállí­­tandó szénmennyiséget. Emiatt Párisi villan­y­szolgáltat­ása nehézségekkel küzd és minden városnegyedben he­­tenkint kat napon át nincsen áram. A villanykérdés már a legutóbbi vá­lasztások sorsán is a jobboldal legfőbb demagóg érve volt a baloldali pártok ellen. A külső és belső reakciós intri­kák ellenére a kezdeményezés a kor­­mányválság lefolyásában szilárdan a Kommunista Párt kezeiben van. Mint ismeretes, a KP pontos, részletekben kidol­gozott programot küldött a szo­­cialista és a readikál-szocialista pártok vezetőségéhez és azt kí-­­vánja, hogy a program alapján „demokratikus, szociális és kle­rikális befolyástól mentes egy­ségkormány alakuljon kommu­nista vezetés alatt“. Ez az aján­lat, amelyet a francia néptöme­­gek nagy lelkesedéssel üdvözöl­tek, áll jelenleg a tárgyalások középpontjában. Az egység ellenségei a szocialista párton belül nem találta­k más ér­vet a kommunista vezetés alatt álló kormányalakítás ellen, mint azt, hogy egy ily kormánynak a parla­mentben nem volna többsége. Kom­munista oldalról viszont hangsúlyoz­zák — és ezt a legutóbbi nap ese­ményei igazolják —, hogy ez a többség igenis megteremthető, an­nál is inkább, mert a Radikálszo­­cialista Párt balszárnyának vezetői, Harriot és Dalbos hajlandóságot mu­tatnak egy népfront-kormányra, em­lékeztető tiszta baloldali kormány. Hiányban való részvételre. A szocialista párt végérvényes ál­láspontját csak kedden közli. Szom­bat délután tárgyalások folytak a kommunista és a szocialista pártok között. Erről az esti párisi lapok azt írják, hogy a szocialista párton belül három árnyalat mutatkozik: a jobb­oldal, amelynek vezetője a keresz­tényszocialista André Philip, hallani sem akar a kommunista vezetés alatt álló kormányról. Philip azzal fenye­­getődzik, hogy ilyen kormány eseté­ben lemond mandátumáról. Egy második árnyalat hajlandó a kor­mányban való részvételre, míg egy harmadik árnyalat azt szeretné, ha­ a szocialista párt az ellenzékben maradna. Ami a katolikus köztársasági pártot illeti, e párt a konzerva­tív „Monde“ szerint is válság­ban van. Már a legutóbbi választásokon is a párt jobbszárnyának vezetői a reak­ciós tömörülés középpontjába akar­ták helyezni a pártot. Ez a reliden­­cia jelenleg abban is megmutatko­­zik, hogy a MRP parlamenti köz­pontjának pénteki ülésén, midőn a képvislőház alelnökének jelöléséről volt szó, a Bidault-féle demokratikus Szárny kisebbségben maradt. A MRP pozitív program híján szert e­l­y­­módon­­elodázni egy kommunista ve­zetés alatt álló baloldali kormány megalakítását, hogy egy pusztán át­meneti kormány alakítását javasolja, vagy pedig az előző kormánynak vál­tozás nélküli hivatalban maradását. A kormányválság végleges meg­oldása csak a jövő héten várható. Szekeres György A lengyel demokratikus blokk választási felhívása Varsóban közzétették a demokra­tikus pártok tömbjének választási felhívását. „Nincs az az erő, amely el tudná törölni történelmi reformjain­kat, a nagyipar államosítását és a nagybirtok felosztását” — mondja a kiáltvány. A két munkáspárt együtt­működéséről a lengyel szocialista párt hivatalos lapja így ír: „A kom­munisták és a szocialisták nemcsak a választáson indulnak közös listán, hanem utána is folytatják együttes művük felépítését”. * • A VILÁGPOLITIKA HIHET — A most benyújtott angol közle­­kedés­ államosítási törvényjavaslat­ban öt nagy és ötven kisebb vasúti társaság államosítását terjesztik elő. — Hétfőn kezdődik meg Tiso volt szlovák államelnök pere a pozsonyi néptörvényszék előtt. — Quaroni olasz kiküldött pénte­ken Newyorkban harmadízben tár­gyalt Becler jugoszláv külügymi­­niszterhelyettessel. A közvetlen tár­­gyalások kedvező légkörben folynak — jelentette ki szombaton az olasz külügyminisztérium szóvivője. OÁ? LENEMTOR a POP Vidékre, a rendelések beérkezésének GUTMANN-SAROK­V OO APAD kizárólag utánvéttel szállítunk♦ - RÁKÓCZI­ ÚT 12.

Next