Szabad Nép, 1947. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-01 / 1. szám

SZERDA, 1917 JANUÁR 1 Hegegyszer Mauthausen nimbuszáról I­smét felvetjük a kérdést: ér­­demes-e bizonyítgatni, hogy Stem mi, kommunisták, vagyunk reakciósok? Mert Parragi György vasárnapi cikkünkre írt válaszá­ban ismét ezt állítja. Ismét arról beszél, hogy a piros párttagsági igazolványok mögött húzódnak meg a nácibarátok, volt keretlegé­nyek, fasiszták. Érdemes-e be­szélni arról, hogy nem a Kommu­nista Párt küldte a demokrácia parlamentjébe az ellenforradalom fehérterrorista gyilkosát, Vér­­tessyt és ennek cinkostársát, Vi­­dovitsot ? Érdemes-e beszélni ar­ról, hogy nem a Kommunista Párt vitette államtitkári székbe a par­tizánvadászt? Érdemes-e beszélni arról hogy nem a Kommunista Párt soraiban vannak azok, akik ma is, mint a múltban, a Szovjet­unió ellen, a magyarság békéje és szabadsága ellen uszítanak? Nem, nem érdemes. Nem lehet komoly vita tárgya, hogy a reakció nem­­ a Kommunida Pártban, hanem Parragi pártjában húzódik meg. Erről írtunk vasárnapi cikkünk­ben. Arról hogy a demokratákat nem az jellemzi, hogy Mauthau­­senben voltak, hanem az, hogy új Mauthausenek ellen harcolnak. p.v T­agi György a Magyar Nemzet keddi számában erre a következő­ket írja: „A Szabad Nép munka­társai közül egy sem volt Maut­­hausenben. Emberileg érthető, hogy fáj nekik a mauthauseni nimbusz... mert a Szabad Nép és körei nem tűr­ik a mauthauseni, auschwitzi, stb nimbusz kialakítá­sát, részben azért, mert nem vol­tak odakinn__“ Ismételjük, amit vasárnap han­goztattunk: nem szoktunk dicse­kedni azzal, hogy börtönt, táboro­kat jártunk, a fasizmus üldözött­jei voltunk. Ez természetes. De ha Parragi így veti fel a­ kérdést, ak­kor sincs okunk hallgatni erről. incs okunk hallgatni arról, hogy a Szabad Nép ,,körei“, a kommunisták akkor kerültek börtönbe, bitófa alá, amikor Par­ragi lapja még megnyugvással írt a magyar fasizmus terrorítéletei­ről. Ebben az időben ült Rákosi Mátyás 15 évet és a Kommunista Párt többi vezetői, így Rajk, Vas, Farkas, Gerő, Kádár, Apró, Kovács István, Kiss Károly sok­­so­k esztendőt. Eben az időben kerültek hóhérkézre Sallai, Fürst, Sígvári, Schönherz és a kommu­nista mártírok további tucatjai. Nincs okunk hallgatni arról sem, hogy magának a Szabad Népnek munkatársai is nagyon jól ismerik a fasizmus fogságát. A Szabad­ Nép főszerkesztője sok esztendőt töltött ott. Felelős szer­kesztője hétéves börtönbüntetését csak azért nem folytatta Maut­­hausenban, mert menetközben le­ugrott a rabszállító vonatról, megszökött, hogy folytathassa kommunista munkájét. Börtönö­ket és táborokat járt már,,­ntár­­saink között az egyik — történe­tesen Mauthausenben volt S végül, legyen szabad magam­ról írni, akinek „fáj a mauthau­seni nimbusz, mmn tűröm a maut­­h­aus­erí, auschwitzi stb. nimbuszt“, mert nem voltam o de kinn. Csak hat évet voltam. A német bevonulás 1939 elején Prágában ért. Két t­ét­el később került a G'stapo kezére az első illggál's knrrmm'séa sz °rveríe'',és tbb'v rl­a. Én is. De'’honba vittek. Nem volt olyan szerencsém, mint Par­’aginak, aki öt évvel ké őbb tábori fogságát f­dő’ alatt, me­legben, rakt­ári beozz­á­ban kezd­te. A dachaui kavicsbán­atra dol­goztattak. Százhetvennyolcan ér­keztünk 1939 tavaszán. Két év múlva én éltem egyedül. Dachau­­ból Buchenwaldba, innen 1942-ben Auschwitzba vittek oda, ahol két évvel később 660.000 ma­­gyar deportáltat gyilkoltak le. De az én ausc­­cht­i fogságom kezde­tén ennek a tábornak neve Ma­gyarországon még ismeretlen volt. Még nem tudták sokan, hogy az ország útja Auschwitzhoz­­ és Budapest ostromához vezet. A kommunisták tudták. Úgy is küz­döttek, il­smétlem: nem volt annyi sze­­­­rencsém­, mint Parraginak. De mégis végigéltem hat esztendőt Hitler gyűjtőtáboraiban. Életben maradtam, mert nemcsak az SS-ek kegyetlenségeivel, nemcsak napo­kig tartó böjtökkel, nemcsak hit­vány fasiszta foglyok bántalmazá­saival, nemcsak Schumachernak, Németország mai vezető politiku­sának bakancsorrával találkoztam. Kommunista elvtársaimmal is. ők hoztak egy darab kenyeret, amikor arra legnagyobb szüksé­günk volt, ők vettek le egy téglát vállunkról, amikor már-már össze­roskadoztak. ők rántották vissza — és ha kellett — ők némították el örökre azokat a banditákat, akik százszámra öldösték le fo­golytársaikat, ők mentek 1942. no­vemberében életük kockáztatásá­val Auschwitz főorvosához és a gázkamrába hurcolt betegek közül több tucatot kimentettek. Köztük engem is. És ami mindennél, ke­nyérnél, elviselhetőbb munkánál, s magánál az életnél többet jelen­tett: ők hozták a híreket. A szov­jet hadsereg sikereiről, Tito par­tizánjairól, Hitler alkonyáról. Mauthausen és Auschwitz nim­busza fáj nekünk? Igen, a hamis nimbusz. De volt egy valódi is. Mi, kommunisták ezt is megismertük. Megismertük a másik Mauthau­sent, a másik Auschwitzot. Auschwitz nemcsak Mergele dr. volt, a szadista tömeggyilkos, ha­nem Mengele írnoka is, Hellmuth Langbein, a német kommunista fogoly, az auschwitzi illegális kom­munista pártszervezet vezetője, aki ezrek és ezrek életét mentette meg. Auschwitz nemcsak Hess volt, a gyilkos táborparancsnok, hanem Ludwig Wörl is, az 1933. óta táborjáró bajor kommunista, aki élete kockáztatásával harcolt a tábori banditák ellen és ezreket hozott ki a gázkamra kapujából. Mi megismertük ezt a másik Auschwitzot, másik Buchenwaldot, másik Mauthausent is. Megismer­tük a brüsszeli egyetem vegyész­­pr­ofesszorát, a francia maquis-k kommunista tagját, akik éijel az auschwitzi kórház laboratóriumá­ban nitroglicerinbombákat koty­vasztottak össze abból az anyag­ból, amelyet az I. G. Farben ipar­telepéről loptak be lengyel, orosz, görög, cseh és­­ magyar kom­munista rabok. Így készült Auschwitz, Da­chau, Buchenwald, Maut­hausen és minden más tábor ille­gális kommunista pártszervezete arra, hogy a döntő pillanatban felkelésükkel segítsék győzelemre a szövetségesek ügyét. Birkenau­­ban, a női rabok táborában Vail­­lant-Couturiernek, a kommunista L'Humanité fősze­k­sztője özve­gyének részvételével két gépfegy­vert szereztek és rejtettek el kommunista elvtársnőink, hogy a szükség pillanatában maguk is fegyveresen szolgálják a fasizmus bukását. Voltak táborok — így Rubimban —, ahol felfedezték ezt és legyilkolták a résztvevőket. Voltak táborok, ahol nem került sor erre a küzdelemre. És voltak táborok — közöttük Buchenwald ahol a kommunisták szervezett fegyveres felkelése a szövetséges csapatok bejövetele előtt szabadí­totta fel a tábor foglyait. Nem írtunk erről eddig, nem ír­tunk a magunk viszontagságairól, nem kértünk elismerést, mert ter­mészetesnek találtuk és találtuk mindezt: az üldöztetést és a félel­met, akadályt nem ismerő harcot. Ezért vagyunk kommunisták. De annyit elvárhatunk, hogy valaki, aki akkor került a fasiz­­mus fogságába, amikor mi ifjúsá­gunk és egészségünk nagy részé­­t nár otthagytuk — ne írja rólunk, hogy azért tiltakozunk a maut­hauseni hamis politikai pecsenye­­sütések ellen, mert — nem vol­tunk odakinn. Beöes Oszkár SZABAD NÉP 3 SZILVESZTER ÉJSZA­KÁN öt­száz ember biztosítja Budapest világvárosi vérkeringését Mit mondanak a mentők, tűzoltók, Elektromos Művek, telefonközpont Csak mintegy négy-ötszázan dol­goznak ma Budapesten. Alig néhány ember. De az ö vül.u.­o­s nyugszik egy világváros szívverése. Ha egy percre megáll­nának, sötétség bo­­rulna a városra, megsük­ tül­nének a telefonok, elapadna a víz és fel­borulna a közbiztonság. A föld alatt Az Országház-téren vékony lép­cső vezet le a szivattyútelepre. Fenn éneklő párok sétálnak, lenn a Víz­ művek emberei kezelik a szivattyú­kat. Csendesen, nyugodtan ülnek, de egy pilla­atra sem hagyhatják el helyüket. Bármelyik Percben történ­het hiba. A gépnek pedig egy percre sem szabad megállnia. Egy városrész vízellátása bénulna meg. Az Országház­ téren négyen dol­goznak. De a város különböző pont­jain, a Krisztinában, Káposszásma­­gyeren és másutt még soks­or négy ember figyeli ugyanolyan komolyan a gén­ket. ös­zesen 15n-en vannak szól­gálásban. Nek­ k Hősnő b~tl va­­laki, hrjrv az éjszaka, amikor e­ ry kicsit rosszul van, a csap alá tart­hatja a fejét. Halló Paris, halló Moszkva! Vi­ Ilort lámuák, drótlab­ rint", és előtte fülkaorülőval a fékén f’a'al lány — telefonkör iont. A küf­öldi h;vámo­kat kapcsolja: Stockholmot, Mosz­kvát, Neovyorkot. Az embereket ilyen­kor telefonálási láz­ rohanja meg. Mindenki siet, hogy szeretteinek a messziből m­inden jót kívánjon. Per­ze­ van­ak fontos hívások is: a hiWrók diktálják tudósításaikat követ­ énük tár-valnak. lMla’re a tor. "alom nvv’en képzeletet felülmúl. A "épek túl verni "k terhelve, a telefonos v5~arsznnyok pl!~ pyerik a munkát. E-vSz-rre «‘•’vilrík vá'-o’lar”1 f'm­o­<iO'yo.S',]<_ K/'i kanc­o^ő­g között a moszkvai telefonközpont boldog új­évet kíván nekik. A negyvenharmadik eset Negyed 11-kor negyvenharmad­­szor búg fel a riadó­csengő. Villamos­­szerencsétlenség a Váci úton. Indulás. Négy ember, ,az 5-ös kocsi személy­zete felugrik az asztaltól. Másfél perc múlva már kikanyarodik a mentő­autó a kapun. Mások éppen bejönnek a szobába és leülnek a rádió mellé. A többiektől megkérdik, mi volt a mű­sor, ameddig távol voltak. Sla’étában hallgatják a rádót. Ez a szilvesz­terük, összesen negyvenhatan van­­nak szolgálatban. Orvosok, ápolók, gépkocsivezetők vegyeSge. Egész év­ben ma van a legtöbb dolguk. Sok­éves statisztika szerint Szilveszterkor háromszor annyi szerencsétlenség tör­ténik, mint máskor. .Az emberek isz­nak, könnyelműek és ... öngyilkosok lesznek. Ez is hozzátartozik a szil­veszterhez. Á­vós nad é­­ban A tűzoltólaktanyában haláló* csend van A takarodó elmúlt, a legénység alszik. Nadrágban, ínyben feksz­i­­k az ágyon. Kabá­jukat és köpenyüket egyszerre veszik le, így ha szól a­ riadó, egy pillanat alatt készek. Si­ * pók­jukat és a derékszíját már menet­. he­ten az autóón vérzik fék Minden szobában csengő van. Ha tüzet jeleznek, az ügyeletes egyszerrel csengeti fel az egész házat és értesíti­ a többi kirendeltséget. Három-négy perc és a város különböző pontjairól elindulnak az autók. Most azonban csend van. Csak a nyolcadik kerületi laktanyában hatvanhatan alszanak. De ha csak egyikük is hiányozna, tűz lenne.­­ A parancsnok Cs­nálná a „tüzet”. Leoltják a lámpákat Zúgva, dübörögve dolgozik a kelen­földi erőműtelep turbo­generátora. Csak ordítva lehet mellette a szót ér­tesni. A kazán körül szaharai hőség, meztelen felsőteslfi munkások. Ára­mot gyártanak. A Váci­ úton a kap­csolótábla előtt nézik az eredményt. Hirtelen kileng a terhelésmutató. Há­lózati rövidzárlat. A másik műszer mutatja, hol a hiba. Néhány szerelő kocsiba ül és indul. Alig múlik el nap enélkül. Ma meg különösen sok a munka. A hibabejelentőben percen­­kint szól a telefon: lakások, nyilvános helyek panaszkodnak, hogy elromlott a valam­y. Éjfélkor lesz csak egy kis csend. Városszerte leoltják a lámpá­kat és a terhelés­ mutató kilengéséből ■ az Elektromos Művek munkásai is észreveszik, hogy Szilveszter van- Ha egy pillanatra lenn sziporkázó tisztaság, ragyogó gépek, lenn a város szennye. Hatal­mas vadkarok nyúlnak a csatorna­lébe és szűrik az örvénylő áradatot, mielőtt beengednék a Dunába. A vil­logó rézikorlátok mögül félelmetes lát­vány a lenn dübörgő szennyfolyam. A levegő borzalmas. Kísérőm m­a érti, hogy igen gyorsan távozom. Kifelé menet azonban megjegyzi: — Ha csak egy pillanatra megáll­­nának a szivattyúk, a szennyvíz vis­­­szafolyna a város alacsonyan fekvő pontjaira, elöntené a pincéket és min­­dent beszennyezne- Szerencsekonták­ok­ ­is végül Itt vannak ők, akiknek Szakmájuk a Szilveszter: a ké­ményseprők. Ez az ő napjuk. Főleg idén, amikor egyetlen vetélytársukat, az újévi malacot betiltották. De még­­sincsenek teljesen­­ megelégedve: szidják a műkedvelőket. Azokat a „szemérmetlen“ kontárokat, akik újévre kéményseprőruhát bérelnek ruhakölcsönzőkben és egy éjszakára szakembereknek adják ki magukat — Ezek csak becsapják az embe­reket. Nem hoznak szerencsét — vi­lágosított fel egy valódi kémény­­seprő. (Megmutatta az írásait.) — A Szabad Nép olvasónak én kívánok boldog újévet. Meglátják, ez valóban szerencsét hoz. — Úgy legyen. Ezen­nel átadom az üzenetet: — Boldog újévi ünnepeket kíván egy kéményseprő. Gáti Röbért Háromnegyed évszázad­ a Sorban Üdvözlet a magyar munkásság régi harcosának, a Népszavának! A magyar munkásság és az egész dolgozó társadalom szeretettel fordul a mozgalom legrégibb legális napi­lapja, a Népszava felé. Hasábjain háromnegyed évszázad óta tükrö­ződnek a munkásság állandó küzdel­mének hétköznapja\ nagy diadalai, vagy vereségei, melyekből végül is győzelem fakad. A Horthy-korszak sötét esztendőiben a legális napilapok közül a legkövetkezetesebben küz­dő­t az úri bitangság ellen. Nevelte a dolgozókat, öntudatot és reményt keltett a százféle elnyomástól, ha­zugságtól bódult tömegekben. A lap különösen Szakosíts Árpád elvtárs szerkesztésében emelkedett igen ma­gas színvonalra és indult el azon az úton, amely végül a munkásság ös­­­szefogásához vezetett. Történelmi nevezetességű a Népszava 19)1. évi karácsonyi száma, amikor a lap hasábjain először vonul­ak el az új­ságolvasó közönség nyilvánossága elé a haladó magyarság szellemi ve­zetői, hitet téve a demokratikus egység, a fasizmu elleni harc, a független, szabad Magyarország mellett. A függetlenségért vívott harcban a Népszava újságírógárdája teljes erővel részt vett. A lap szerkesztősé­­gében akkor a mai Kommunista Párt több szellemi vezetője foglalt helyet. Az 1942. évi lebukások úgy megtize­delték a lap szerkesztőségét, hogy hónapokon keresztül alig két,három ember végezte a szerkesztés munká­ját, szinte percről-percre várva a kínt, a börtönt. Ezekben az­dőkben Szakasity Árpád, a munká­ság vete­­rán vezetője igazi publicisztikai mű­vészettel megírt cikkeiben hívta a munkásságot a további harcba. Ami­kor a németek me­szállják az or­szágot, az SS-hordák betörnek a Népszava sok vihart látott szerkesz­tőségébe, majd hajtóvadá­zatot indí­tanak a szoc­­a­lista újsá­írok ellen akik közül többen életükkel fizették meg törhetetlen ragaszkodásukat az ország függetlenségéhez. Ebben a szerkesztőségben már a háború első éveiben megvalósul a munkásegység gondolata. Kaszter András, a Nép­szava külpolitikai rovatának egyik vezetője, hősi halált halt szerkesztője vértanúja mind a k­ét munkáspárt­nak. Kállai Gyula, Losonczy Géza, Földes Mihály, akik régebben a Népszava szerkesztőségében dolgoz­tak, ma a Szabad Nép szerksztősé­­gének tagjai, Kovái Lőrinc írót Ma­nus Eles és Szakasits Árpád fedez­­ték fel. A mai Népszava éles fegyvere a mai munkásegységnek, a szabadság­nak és a demokráciának. Hosszú történelmi múltjának legszebb ha­­gyományait eleveníti fel ez a lap, akkor, amikor törhetetlenül szembe­száll a munkásmozgalom külső és belső ellenségeivel. A mai Nő­szavát örökifjú gondolatok, örökké értékes eszmék vezetik a harcban. Mu­.Im, társai Szakosíts Árpád, akinek a neve teljesen összeforr a lap felemel­kedésével. Száva István, Erdé­ly János nagyszerű publicisták, Szerda­helyi Sándor a finomtollú, magas­képzettségű műkritikus, Várnai Dániel a szocialista újságí­rri ősz harcosa és sokan mások munk­ájának köszönhető, hogy „az öreg” Nép­­szava ma ifjabb, harcosabb, félelme­tesebb mint valaha. Üdvözlet testvérpáriunk harcos napilapjának, a Népszavának, Sza­badság, elvtársak! Jd­a nem húzunk MaHU fébrdog újévet hív naaft _mMMH ISMÉT A RÉG! SZÁRAZ FOGKRÉM PORBAN SZAPPANMtNIES DÚSAN HABZÓ! Érzékeny megtakarítást jelent, mert 1 tubus tartalo­ma hónapokig elegendő Kapható minden szaküzletben Forgalomba hozza: MIHÁLY OTTO GYÓGYÁRU NAGYKERESKEDÉS, BUDAPEST VL

Next