Szabad Nép, 1947. június (5. évfolyam, 122-145. szám)
1947-06-15 / 133. szám
8 Bos 1915 Rábasümjén,Kovács János 1920 Vasszécsény, Kovács Pál 1915 Mámor, Kovácsik György 1913 Üllő, Kohut Lajos 1924 Kiskunfélegyháza, Kocsis Mihály 1920 Dunakeszi, Kalamár József 1922 Sárkeresztes, Kollár Péter 1912 Cegléd-Budnpe®t, Kolonics József, 1914 Jákfa, Kapás János *1907 Bocsa, Körösi István 1900 Kocs, Dobó Márton 1916 Szeged, Varga András 1922 Hódmezővásárhely, Szabó Miklós 1910 Kalocsa, Medovarszid László 1919 Pécs , Varga János 1900 Somogy, Szabó Mihály 1912 Debrecen, Kerekes István 1911 Nagyenyed, Gergely István 1916 Bérbaltavár Buda Vilmos 1915 Fót, Parkas Gábor 1915 Gyékényéé, Sumi József 1921 Eger, Szalomfai Lajos 1919 Mályi, Kiss István 1904 Szombathely, dr. Divéki Be- Etllla Sándor Tata Mold József 1907 Szabadszállás, Molnár Zoltán 1917 Sopron, Kiss Albert 1922 Barcs, Forró István 1916 Mohács, Sipos Antal 1922 Dombiratos, Szamosfalvi András 1912 Kisnamény, Demeter György 1919 Szarvas, Szentkuti Miklós 1917 Esztergom, dr. Tószegi Ferenc 1913 Csongrád, Tiszai János 1919 Nagykanizsa, Gábosi Balázs 1898 Bakonykoppány, Krékics Ádám 1906 Katymár, Bács, Mozsgai József 1915 Bánokszentgyörgy, Laki Imre 1918 Iregszemcse, Nagy Béla 1928 Hódmezővásárhely, Máté János 1914 Döbrőköz, Kocsis Imre 1908 Fényeslitka, Kapcár Józsif 1922 Köröm, Popper Ferenc 1911 Győr, Opperman István 1914 Ecseny, Bujtás József 1915 Sződ, Búza Lajos 1907 Győr, Budicsi István 1921 Serdi, Bukta Barnabás 1909 Borsodszemere, Bajzát Sándor 1900 Felsőtárkány, Baróczi János 1913 Makó, Csanád, Benedek Gábor 1912 Úszód, Boczor Mihály 1919 Döbrőköz, Büki László 1922 Nagybakónak, Baranyai Viktor 1912 Nemesdéd, Bognár Lajos 1915 Böhönye, Bodnár András 1897 Rudabánya, Busa Sándor 1913 Bodony, Balázs István 1928 Zalaegerszeg, Gergely László 1918 Pécs, Tóth János 1914 Esztergom Vágó István 1912 Golop, Dr. Kárász Pál 1905 Cece, Gelencsér György ISIS Soltszent Imre, Hídvégi Antal 1914 Hódmezővásárhely, Szőlősi Ferenc 19211 Mezőkovácsháza, Gaál Imre 1904 Dorog, Gál Tivadar 1910 Szentes, Boronkai József 1910 Nagymányok, Simándi János 1918 Szombathely, Csihák József 1913 Kaposvár, Szűcs György 1909 Szekszárd, Majoros Ferenc 1912 Szekszárd, Vas Sándor 1916 Sajókápolna, Visnyovszky Zoltán 1916 Salgótarján, Sipos Sándor 1918 Vaja, Barthra Károly 1908 Lengyeltóti, Hauzer Győző 1921 Szentgotthárd, Balogh Géza 1921 Tengőd, Vitos Károly 1919 Csongrád, Fülöp Imre Salgótarján, Verényi Károly 1921 Kőszeg, Szalai László 1926 Gagyvendégi, Bense József 1914 Stáp 1918 Keszthely, Miklósi Iezső 1914 Pécs, Kovács István 1919 Rákoscsaba, Góczán István 1991 Kisbicsérd, Domokos Vince 1910 Diósgyőr, Szász András 1922 Nagymágocs, Endrepi András 1924 Pátka, Nagy József 1925 Ozera, Tamás Ferenc 1912 Szögyén, Olasz Gábor 1914 Csatár, Mikó Károly Bélapátfalva, Fábián Mihály 1929 Bánhida, Feller Lajos 1921 Tokaj, Pirityi Bálint 1898 Szónád, Mohácsi Antal 199 Nantísh Jenő 1920 Paksi, Né- 1926 Gönyü, Schmisek András 1929 Peskafa, Wolf Frigyes 1922 Rakamaz, Gábor István 1908 Hódmezővásárhely, dr. Csohány András 1999 Püspökladány, dir. Szabó László 1914 Hódmezővásárhely, Hoffmann János 1908 Nyirábrány Szalczinger Emil 31897 Dorog, Miksai Károly 1908 Baross Gábor-telep, Hermann József 1919 Berettyóújfalu, Magyar József .1920 Hódmezővásárhely, Szingl Mihály 1897 Sajószentpéter, Marosszéki János 1917 Acsteezer Tössér Ernő 1919 Pestszentlőrinc, Baumglabfener Ferenc 1920 Baja, Major Ferenc 1918 Baja, Gottschlig János 1900 Szentgotthárd, Moór Ferenc 1909 Lajosszentpéter, Tavicska Sándor 1910 Debrecen, Fogalasi László 1924 Óvár, Tott Ádám 1919 Adaszántó, Kósa István 1926 Berzence Varga István 1925 Felesül. Balogh János 1919 Dögé. Szánthó László 1914 Fehérgyarmat. Sárközi Ferenc 1919 Pécs, Borsós Sándor 1925 Szolnok, Merne Mózes 1990 Magyarzsákod Kundrádi Mária 1925 Tálla, Szohner Mária Miskolc, Simon Endre 1910 Vitnyéd, Péntek Imre 1912 Haraszfa, Schőnek Ferenc 1903 PlaiseSain ■''artp 1914 Verrat M. P . János 1923 Klakun FloroTonia, Matus Antal 1907 Fadd, Pap László 1907 Szamod, Csányi János 1900 Szarvas, Schiffmann György 1906 Torbágy, Takács Mihály 1919 Ajikarendeik, Karácsony Sándor I Hajdúböszörmény, Menyhárt István Kajakőhalma, Nagy László 1925 Bagod, Nagy István 1019 Tornadob, Hegedűs Lajos 1900 Szeged, Gere Mihály 1910 Sövényháza Dolezsár Lajos 1907 Zalaszobor, Gönczi Lajos 1922 Debrecen, Hanczik István 1902 Csanádpalota, Dékány István 1912 Szeged-Szatymár, Hudák Mihály 1912 Balkány, Gonda Sándor 1922 Ilk, Hermics Vince 1919 Galambok, Horváth István 1923 Mikekarácsonyfa, Hartmann Márton 1922 Vaskút, Glavan István 1913 Zsarno, Glonczi József 1903 Hernádpetri, Hiltz János 1920 Magyarsz.-miklós, Dorovics József 1906 Bekecs, Dénes Péter 1902 Ecs, Jegesi János 1920 Tatárszentgyörgy, Dollárnyik Lajos 1923 Újkécske, Varga Mihály 1912 Kecel, Vajnár József 1920 Komárom, Demján Lajos 1925 Alsógagy, Zágonyi Sándor 1915 Nádudvar, Teknős József 1913 Hont, Teller György 1907 Etyek Tomkonitz József 1921 Győrszemere, Takács Lajos 1926 Keszthely, Terkes Sándor 1920 Tápé, Szakács Lajos 1922 Komoró, Ágoszton István 1910 Somogyszentmiklós, Bak Sándor 1896 Kisköre Bánfi János 1925 Hódmezővásárhely, Balog Albert 1926 Kiscsécs, Balogh Sándor 1918 Gyűre, Barna Mihály 1926 Hódmezővásárhely, Banga Imre 1925 Hódmezővásárhely, Arács József 1918 Tótszentgyörg, Szims János 1906 Kübekháza, Szűas Béla 1900 Aggtelek, Szűcs István 1909 Szolnok, Szombathelyi Ferenc 1909 Csépe, Scbó József 1912 Tolnanémedi, Szatmári Sándor 1906 Debrecen Szűcs József 1906 Porcsalma, .Tersenyi Dezső 1912 Cí»ránd. Tanka György 1920 Nyírábrány, Takács István 1906 Hosszú^^reszter^. Takács Gyula 1920 Egervár, Tisza Sándor 1907 Haldó sámson Juhász ,Tanos 1919 K’skvo^ !'eháza. Smivcr Antal 1920 M^sér. StóM Tános 1919 P'okod. Lptoo 1°t3 Kocekem^t. S5!*** JáTsutf lobS BtIc'n és Juhász Já-»os 1910 Fonó. Sfivp?ris István 1904 Tnánkcs. Juhász Imre 1917 .Jászánok« szállás. Jusztin Gábor 1923 CsanyMek 6t Gábor 1915 H^idúsámson. Schnall II. los 1915 Szigetvár. Suhalda Gyula 1920 Sári E'rrolh,nndt Vendel 1912 Alméskp. mmás Juhász János 1903 ITaldudo'o~. Erős Sándor 1918 UrainlfeliT. Sudár Pé 1915 Keszthely. F-dős Wrenc TJJ* SzalVszPHtmárton. Ötvös Mihály 1911 Cfsomrréd. Dénes áron 1^ W7**t Honvak JóTM* 1917 Mód Bndó 7,-vvap«'falvn. Fl-t István 1991d V.- v. 3eks,n Honvók Imre 1?dt Pere vtrnl-r 10*1 W.-Yfto«*’- Gee'-VlCS mór, mm PoTnkWsa-beln. dvfl-e Pr cro W Oa«"«- simn« ,s, --------- IV.— '1—'’"- 1""' TV-W TWt,* 1—« Tr.,vfl F-*■*6 ^ ,T Xn/ve 191? n'-A F»~n, 1«« _ r i«,4 imn* Tino« IOO7 Vr*~r,r9 toi A »1 O10 TVM.3phn^c hro r Mihály ^14 yfi-nm 1911 Pécs. Juhász F^rn 1921 cirill 1 ■«9oK-c’-r/,I T v. és n-tn *19.17 Vatwaw?. Pél T-n t, rc(sVp1'-nt»s, M?h^1y N^n Juh é er 1012 Cco-ná^n'.lo*'» T,1ctT-t, 1A1 i Kékes« J°^'0h Fpupuc 19^-6 JA-rcof 1^,1 r»^i„ 1907 PhöHo»- Jőrs«f C-r,P vpe Príla T/n^c Tg«/—rq^flrácj IT-rbi 1^14 MylráhvAnv. S-’h—tdt Tarién. PuvAtvc? P^6 191A Trouts* ,Tózsre^ 1919 P-.^rn-n. K^ln«- Jó^c^f iafl-6 Bicske. Kohsa T ***« 1919 Ahubzán+a ■--* Tibaid, Kov^-s .T-. — -C sTp^T. 1^ V8-KV*.---xiniklAs. Kovács Kálmán 199^ Guta. Kiss István 1902 Szikszó. Kovács Gábor 19?1'' D-'hmsen. Kovács Andrés 1914 Mindszept. Koper tr«volV 1910 Ssrkad. Ki nály Sándor 1919 Ura Tatezter Dezső 1913 7-bh^r. Takács András J* ;.r>1v 1»M) Pnrkart. K”*1t fiiiT’'icyr t-i-j •a Talimter T)«**8 IW W'W'. TkW«, in, 1 TTemorpe. Tata* 1S18 I »T-1rAr<* MiV^V 1019 P-’--------j (A napokba® várják Budapestre Lókit:» Aragont és feleségét Elsa Triolet írónő». Aragon la mai francia irodalom talált legjelentősebb írója és költője, a francia ellenállási mozgalom legendás hőse, a frncia kommunista párt egyik vezető publicistája.)A németek csak átvonultak a falton. Hát tessék, ez P ....! Még a németeknek sem kell. Elisée hálás volt nekik, hogy megrémítették polgártársait. Elieés szerette volna, ha félnek tőle. A németekben az tetszett neki, hogy félelmet tudnak ébreszteni maguk körül. Amikor híre kelt annak, amit itt vagy ott elkövettek, az emberek összecsapták kezüket iszonyatukban, de Elisée szívében helyeselt a gyilkosoknak. Szinte kéjgilgett a legszörnyűbb történetekben. Ennek a hülye népségnek semmi sem elég. A legfontosabb az volt neki, hogy a jelentőség látszatát keltse fel személye körül. Időről-időre titokzatos leng utakat tett a városban és megelégedett ábrázattal érkezett haza. Hiába erőlködött. Ügyet sem vetettek rá. Még akkor sem, amikor mesélgetni kezdte, hogy a Pétain-miliciával van kapcsolata. Ismerték már hazudozásait és rögeszméjét, a Kalandot . És a levelek, amelyeket a postán kapott! Megfigyelték-e azokat a mozdulatokat, amelyekkel a zsebéből előhúzta önök előtt? A bélyegző szerint a városból jöttek. Az ember orra alatt lobogtatta a borítékokat. Azt állította, hogy befolyásos összeköttetései vannak, adta a titokzatost. Szeretnék tudni, mik voltak ezek az ő összeköttetései? Nohát, a nénje, a postáskisasszony elárulta nekem, egészen egyszerűen önmagának írt leveleket. Azután bement a városba, hogy ott dobja be a postaládába. A keservét neki! Egyszer aztán egy csodálatos fekete tragacs állt meg a fogadó előtt, rajta WH, jelzés. A veseten kívül két civil ült benne. Az utat kérdezték. Eliséet akarták látni. Amikor a kérdezett habozott a válasszal, egyikük a revolverhez nyúlt. — Gestapo ... Elisée éppen nem volt, otthon ... Nénje sajtot készítet, kecsketej színét öntve át egy szűrön, amikor az urak beléptek. Meglepetten nézte őket. Azok így szóltak: — Ez az ön fivére, ugyebár?... Beszélni akarunk vele. Fritz létükre egészen jól beszéltek franciául, erősítette később az aszszony, ha az esetről beszélt, éppen akkor lépett be Elisée. Aprón és feketén, kócos hajával és csapotváltóval. Bőrkabátot hordott. Jól megnézték, hgiszen bizonyos, hogy nem ilyennek képzelik, ilyen esendőnek. — Engem keresnek, uraim? — Megkaptuk a levelét, beszélni akarunk önnel. Elisée arca felragyogott. Végrevalahára, kezdik komolyan venni. Három embert mozgósítottak érte és egy autót... A Kaland, a Kaland.— Lesz szíves beszállni? Az edény leesett, a tejszín kifolyt a porba. Milyen gusztustalan! Nem is gondolt arra, diadalma tetőpontján, hogy segíthet is a nénjének. Az aszszony kapkodott és közben odasugta neki: — Hát igazán, írtál nekik?... Méltóságán alulinak tartotta, hogy feleljen. Hej, milyen buzgalommal követte őket, és milyen tekintetet vetett halálra rémült nénijére... A liba! Kint napsugarak és sápadt árnyak csíkozták a még didergetős tavaszt. Ilyen időben jó dombokra futni, mezőkön botladozni, ahol az első zsenge fa most bújik ki, ez a dalok és a találkák ideje, a madarak ideje, meztelen fiókáikkal a fákon ... Az autón két útitársa közt ülve, Elisée kipakkolt, beszélt, beszélt egyfolytában. Kifejtette helyzetét itt, P-ben. Az embereik ostobaságát, akik nem is gyanakodtak rá, úgyhogy könnyű volt mindent megtudnia. Ez itt az ellenállókat élelmezte, a másik egy ejtőernyőst rejtett el, a harmadik kommunista volt. Nézzék csak, ez a Rapin apó, aki a házát odaadta a maquinardoknak. A fia mindig kapcsolatban volt velük és az öreg hazudott, amikor azt állította, hogy nem tudta, kinek adta ki a viskóját... A temető mögött meg zsidók bujkálnak... — A vidék fiatalsága a nyergesen keresztül áll összeköttetésben a csoporttal... Nem azzal, amelyet maguk kifüstöltek... Az egy nagy, gazdag csoport volt.. Ezek itt most kis csoporok, rosszul felfegyverkezve, könnyű lesz kitolni velük Vannak itt afféle haladó gondolkozásúak is ... Antimilitaristák. Hiszen tudják ... Elisée bőven kárpótolta magát a hallgatás éveiért, a megvetésért, az elszigeteltségért, ő, belépett volna a Pétain-miliciába is, dehát miért menjen az ember a lábhoz, amikor a fejhez is mehet, ugyebár? Itt van ez a hülye Martini, a favágó. Jól ismeri őt- Könnyű lesz megtalálni Fogadni merne rá, hogy Chevainál, a marhakereskedőnél bujkál. Mindig nagyon jó cimborák voltak. Nem lett volna szabad nyilvánosan keresni őt. Megírtam az első levelemben, önök a másodikat kapták meg? Eddig nem mertem megadni a címemet, de amikor láttam, hogy eljöttek Martiniért, jobbnak találtam mégis élőszóval elmondani önöknek. Köszönöm, hogy nem sokáig várattak magukra. Második levelemben... — Ebben? — kérdezte az urak egyike a barnahajú. Elisée ráismert. — Igen, ez az, a második. De már van egy új is. Nézzék csak. Várjanak egy pillanatra..A zsebében kotorászott. Ide nem találta. Persze, hogy a levéltárcájában volt, ahol sajátos módon egy fényképet is hordott magánál, első áldozásáról. • A levelet a szőkehajú vette át és tévedésből a képet is. Gépiesen olvasta az arannyal keretezett szépia, színű fénykép-nyomat alatt az átálatos mondatot: „Engedjétek hozzám a kisdedeket.’ Gyorsan visszaadta tulajdonosának a kegyeletes emléket, a levelet vizsgálgatva, amelyen ez a pár szó állt: „Parancsnokság, V ...“ Nem, ebben nem volt semmi kétség. Ugyanaz az írás volt, ugyanaz a szöveg, mint azon a levélen, amelyet nekik átadtak volt. — Majd meglátják, — mondta Elisée —, át fogom adni a névsorát az összes gaulleistáknak, mindazoknak, akik Londont hallgatják... Ó, egyáltalán nem zavartatják magukat. Ha hallanák csak este negyedtízkor! Most érkeztek el a kapaszkodóra, ahol az út szorossá szűkül. Ez volt az a hely, ahol a bozót ellenállói autókat szoktak „rekvirálni”. Innen kezdve szerpentinszerű kanyargással ereszkedett le az út a völgybe... Az első lombok zsendültek, a levegő édes volt és nedvdús ... A barna férfi kezét a kocsivezető vállára tette, az autó megállt. — Helyben vagyunk. Itt majd váltunk egy pár szót egymással. Elisée védekezett, előre lökték. Ezt a vidéket jól ismerte, az út itt egy szakadék fölé hajolt, amely nem volt nagyon mély, de meredeken esett. Körülötte akácfák voltak, amelyek később, amikor virágba borultak, csodálatosan beillatozták a most még kopár környéket. — Mi ez? De uraim!... Két oldalról pisztolycsövek meredtek rá Elisée hangja torkára fúlt. Már nem értett semmit. Eltartott néhány pillanatig, amíg félni kezdett, de akkor halálosan kezdett félni. Nem volt szép látvány így, elzöldülten. Tovább taszigálták a lejtő felé. Szó nélkül és magyarázat nélkül. Ez úgyis felesleges lett volna. Elisée orreimpái lüktettek, mintha hiába keresték volna az akácfák illatát. A szőke apró verejtékcseppeket vett észre rajta. Elisée álma hirtelen valóságba fordult. Rettenetes valóságba. A Kaland ... Egyszerre lőttét. Golyóik keresztezték egymást. Amikor áldozatuk összeroskadt, egymásra néztek. Különösen a szőke látszott sápadtnak. — Hát mit akarsz? — mondta a másik. — Amit muszáj, azt muszáj. Segíts -Guy segített Marcalnak. Az egyik lábnál fogta, a másik vádinál. A holttestet a szakadékba lódították. Látták, ahogy görög és oda-odaütödtik. Lent az enyive levegőben, ahol majd virágozni fognak az akácfák. Aztán már nem is volt több odalenn, mint egy sötét folt a fa és a kavicsok közt. Marcell lábával földet kapart egy kis vér'ocsára. A zsenge zöldre apró piros cseppek tapadtak. — Megvagytok? — kiáltott a sofőr. Beszálltak. Az ülésen ott volt a tevés, amelyet a posta egy tiszvise Lője fogott el és adott át az ellen. Állási csoportnak. Leültek és csendben utaztak tovább. Marcell szeretettel nézegette Guy verejtékes homlokát. Karonfogta bajtársát: — No,no — mondta halkan, hogy a vezető meg ne hallja. — Hiszen nem történt smint sem, öregem. Nem mindig fogunk mi gyilkolni... (Fordította: Keszi Imre) A közeli novella a szerzőnek: Servitude et Grandeur des Francois című, az ellenállás történetéről szóló kötetéte'.1’ való, amely rövidesen magyarul is megjelenik a Szikra kiadásában. iSA- cA. Xa/and SZUBJÉD NÉP VASÁRNAP, 1947 JÚTIUS 15 Becsukjuk az agrárollót — isten a munkás paraszt szövetség Akit FILM] El As utca törvénye. A newyorki -/ . utca „srácai”, a zsákutcai fiúk semmirekellő kis bandája a hőse ennek az Universal-filmnek. A fiúk ezúttal magándetektívnek csapnak fel, hogy kiderítsék egy gyilkosság bonyodalmait és megmentsék társuk bátyját a villamosszékből. A szokottan naiv, de jótempójú cselekmény során a furfangos fogások egész tárházát felhasználják s olyan rokonszenvesen csatáznak a felnőttek nálukénál sokszorosan romlottabb világával, hogy még a legzordabb mozilárgat is szívébe zárja őket. A fiúk sok ügyeskedése végül, is győzedelmeskedik s hogy az erkölcsi tanulság se maradjon el: ők lesznek a környék legbecsületesebb ifjú polgárai. (City, Corvin.) Férjiszenvedély A filim fontos társadalmi és orvosi problémáiról, az alkholizizmusról szól. Indulása és befejezése, ahogy a nagyvárost bemutatja és azután egy ablakra koncentrálódik, majd az ablakot elhagyva visszatér a városra — azt hangsúlyozza, hogy nem egy férfiről van szó, hanem az emberek egy bizonyos csoportjának a sorsáról. Ennek ellenére adósunk marad a probléma legfontosabb részével, nem mutatja be azokat a társadalmi és gazdasági tényezőket, amelyek egész embertömegeket alkoholistává tesznek. Ugyanígy kimaradnak azok az orvosi, mzi ökológiai és társadalmi tényezők is, amelyek lehetővé teszik a gyógyulást. Nagy művészettel ábrázolja a probléma középső részét, azt, hogy miként válik a részeges idült alkoholistává és ennek a folyamatnak összes fázisait 2—3 napra sűrítve mutatja be. Borzalmasan meggyőző a delirium tremens víziója. A rutinos rendezés és kitűnő fotografálás rendkívül érdekessé, a valóság legalább egy részének ábrázolása pedig a megszokottnál sokkal értékesebbé teszi a filmet. (Scala, Forum.) A FODOR ZENEISKOLA többévi kényszerhallgatás után most mutatta be a felszabadulás óta eltelt két tanév pedagógiai és művészi eredményeit. A magas színvonalú növendékhangversenyen a Művészeti Tanács nevében Kadosa Pál köszöntötte a csaknem félévszázados múltú zeneiskolát. Kadosa, eun maga is tizenhat éven át volt tanára a nagyhírű intézetnek, meleg szavakkal emlékezett meg Fodor Ernő pedagógiai munkásságáról, aki azonban a hivatalos Magyarország megkésett elismerését már nem érhette meg. Az ország történelmének leggyászosabb korszakában halt meg s így nem lehet tanúja alkotása újjászületésének. • Statisztaielosztó Irodát állít fel a Filmszakszervezet. A segédszínészek számbavételét, elosztását és irányítását csütörtökön kezdik az Iroda Népszínház u. 14. alatti helyiségében. A filmgyártók csak az Elosztó Iroda útján szerződtetik a segédszereplőket és statisztákat. • A SZÍNMŰVÉSZETI AKADÉMIA esti tanfolyamáink I. és II. éves hallgatói szombaton tartják vizsgaelőadásukat a Madách Színházban.. Előadják többi között Moliére: Kénytelen házasság című egyfelvonásos vígjátékát, Bálint György tímár rendezésében. Az előadás utáni vitát Hont Ferenc vezeti. AZ UTCÁN LÁTTAM egy plakátot. Azt hirdette, hogy NE FŐZZ BE, JOBB A KONZERV! Lehet, hogy a plakátnak igaza van és a konzerv jobb •— gondoltam, — ámbátor ebben is erősen kételkedem —, arról azonban mindenesetre hallgat, hogy a konzerv miibe kerül? Félkilós meggybefőtt ára 6.30 forint, őszibarack és egyéb gyümölcs 8.50. Ugyanezt házilag elkészíthetem. A gyümölcsöt jól megisztítva üvegbe rakom, hideg vizet öntök rá, úgyhogy teljesen ellepje, néhány szem cukrot dobok a tetejére, lekötöm és kétszer kigőzölöm. Legalább olyan tartós, mint a konzerv és lássuk, mibe kerül? 10 kg. cseresznye körülbelül 24.— Ft 14 „ cukor hozzá untig elég 2.80 a hidegvíz ingyen van tüzelő körülbelül 200 „ 29.— FU ebből, ha az eldobott csereszny©szárakat, hibás gyümölcsöt levonom, akkor is legalább 14 félkilós üveggel lesz befőtt- Üvegenként 2 forint. (Az üveg árát nem számítom, azt a konzervnél is külön meg kell fizetni.) Meg kellene vakarni egy kicsit a plakátot és megnézni, milyen konzervgyártó tröszt bújik meg mögötte? Kinek érdeke állampénzen olyan tanácsot kinyomatni, amelyből csak kára lehet annak a vékonypénzű dolgozónak, aki megfogadja, kér