Szabad Nép, 1947. június (5. évfolyam, 122-145. szám)

1947-06-15 / 133. szám

8 Bos 1915 Rábasümjén,­­Kovács János 1920 Vasszécsény, Kovács Pál 1915 Mámor, Ko­­vácsik György 1913 Üllő, Kohut Lajos 1924 Kiskunfélegyháza, Kocsis Mihály 1920 Dunakeszi, Kalamár József 1922 Sár­­keresztes, Kollár Péter 1912 Cegléd-Budn­­pe®t, Kolonics József, 1914 Jákfa, Kapás János *1907 Bocsa, Körösi István 1900 Kocs, Dobó Márton 1916 Szeged, Varga András 1922 Hódmező­vásárhely, Szabó Miklós 1910 Kalocsa, Medovarszid László 1919 Pécs , Varga János 1900 Somogy, Szabó Mihály 1912 Debrecen, Kerekes István 1911 Nagyenyed, Gergely István 1916 Bér­baltavár Buda Vilmos 1915 Fót, Parkas Gábor 1915 Gyékényéé, Sumi József 1921 Eger, Szalomfai Lajos 1919 Mályi, Kiss István 1904 Szombathely, dr. Divéki Be- Etllla Sándor Tata Mold József 1907 Sza­badszállás, Molnár Zoltán 1917 Sopron, Kiss Albert 1922 Barcs, Forró István 1916 Mohács, Sipos Antal 1922 Dombiratos, Szamosfalvi András 1912 Kisnamény, Demeter György 1919 Szarvas, Szentkuti Miklós 1917 Esztergom, dr. Tószegi Ferenc 1913 Csongrád, Tiszai János 1919 Nagykanizsa, Gábosi Balázs 1898 Bakonykoppány, Krékics Ádám 1906 Katy­­már, Bács, Mozsgai József 1915 Bánokszent­­györgy, Laki Imre 1918 Iregszemcse, Nagy Béla 1928 Hódmezővásárhely, Máté János 1914 Döbrőköz, Kocsis Imre 1908 Fényes­litka, Kapcár Józsif 1922 Köröm, Popper Ferenc 1911 Győr, Opperman István 1914 Ecseny, Bujtás József 1915 Sződ, Búza Lajos 1907 Győr, Budicsi István 1921 Serdi, Bukta Barnabás 1909 Borsodszemere, Bajzát Sán­dor 1900 Felsőtárkány, Baróczi János 1913 Makó, Csanád, Benedek Gábor 1912 Úszód, Boczor Mihály 1919 Döbrőköz, Büki László 1922 Nagybakónak, Baranyai Viktor 1912 Nemesdéd, Bognár Lajos 1915 Böhönye, Bodnár András 1897 Rudabánya, Busa Sán­dor 1913 Bodony, Balázs István 1928 Zalaegerszeg, Gergely László 1918 Pécs, Tóth János 1914 Esztergom Vágó István 1912 Golop, Dr. Kárász Pál 1905 Cece, Gelencsér György ISIS Soltszent­ Imre, Hídvégi Antal 1914 Hódmezővásárhely, Szőlősi Ferenc 19211 Mezőkovácsháza, Gaál Imre 1904 Dorog, Gál Tivadar 1910 Szentes, Boronkai József 1910 Nagymányok, Simándi János 1918 Szombathely, Csih­ák József 1913 Kaposvár, Szűcs György 1909 Szekszárd, Ma­joros Ferenc 1912 Szekszárd, Vas Sándor 1916 Sajókápolna, Visnyovszky Zoltán 1916 Salgó­tarján, Sipos Sándor 1918 Vaja, Barthra Ká­roly 1908 Lengyeltóti, Hauzer Győző 1921 Szentgotthárd, Balogh Géza 1921 Tengőd, Vi­tos Károly 1919 Csongrád, Fülöp Imre Salgó­tarján, Verényi Károly 1921 Kőszeg, Szalai László 1926 Gagyvendégi, Bense József 1914 Stáp 1918 Keszthely, Mikló­si I­ezső 1914 Pécs, Kovács István 1919 Rákoscsaba, Góczán István 1991 Kis­­bicsérd, Domokos Vince 1910 Diósgyőr, Szász András 1922 Nagymágocs, Endrepi András 1924 Pátka, Nagy József 1925 Ozera, Tamás Ferenc 1912 Szögyén, Olasz Gábor 1914 Csa­tár, Mikó Károly Bélapátfalva, Fábián Mi­hály 1929 Bánhida, Feller Lajos 1921 Tokaj, Pirityi Bálint 1898 Szónád, Mohácsi Antal 199 Nantís­h Jenő 1920 Paksi, Né­- 1926 Gönyü, Schmisek András 1929 Peskafa, Wolf Frigyes 1922 Rakamaz, Gábor Ist­ván 1908 Hódmezővásárhely, dr. Csohány András 1999 Püspökladány, dir. Sz­abó László 1914 Hódmezővásárhely, Hoffmann János 1908 Nyirábrány Szalczinger Emil 31897 Dorog, Miksai Károly 1908 Baross Gábor-telep, Hermann József 1919 Be­rettyóújfalu, Magyar József .1920 Hód­mezővásárhely, Szingl­ Mihály 1897 Sajó­­szentpéter, Marosszéki János 1917 Acste­­ezer Tö­ssér Ernő 1919 Pestszentlőrinc, Baum­glab­­fener Ferenc 1920 Baja, Major Ferenc 1918 Baja, Gottschlig János 1900 Szentgotthárd, Moór Ferenc 1909 Lajos­­szentpéter, Tavicska Sándor 1910 Debre­cen, Fo­galasi László 1924 Óvár, Tott Ádám 1919 Ad­aszántó, Kósa István 1926 Berzence Varga István 1925 Felesül. B­a­­lo­gh János 1919 Dögé. Szánthó László 1914 Fehérgyarmat. Sárközi Ferenc 1919 Pécs, Borsós Sándor 1925 Szolnok, Merne­ Mózes 1990 Magyarzsákod Kundrádi Má­ria 1925 Tálla, Szohner Mária Miskolc, Si­­mon Endre 1910 Vitnyéd, Péntek Imre 1912 Haraszfa, Schőnek Ferenc 1903 Pl­­aiseSai­n ■''artp 1914 Verrat M. P . János 1923 Klakun FloroTonia, Matus An­tal 1907 Fadd, Pap László 1907 Szamod, Csányi János 1900 Szarvas, Schiffmann György 1906 Torbágy, Takács Mihály 1919 Ajikarendeik, Karácsony Sándor I Hajdú­­böszörmény, Menyhárt István Kajakőhal­ma, Nagy László 1925 Bagod, Nagy István 1019 Tornadob, Hegedűs Lajos 1900 Szeged, Gere Mihály 1910 Sövényháza Dolezsár Lajos 1907 Zala­­szobor, Gönczi Lajos 1922 Debrecen, Han­­czik István 1902 Csanádpalota, Dékány Ist­ván 1912 Szeged-Szatymár, Hudák Mihály 1912 Balkány, Gonda Sándor 1922 Ilk, Hermics Vince 1919 Galambok, Horváth Ist­ván 1923 Mikekarácsonyfa, Hartmann Márton 1922 Vaskút, Glavan István 1913 Zsarno, Glonczi József 1903 Hernádpetri, Hiltz Já­nos 1920 Magyarsz.-miklós, Dorovics József 1906 Bekecs, Dénes Péter 1902 Ecs, Jegesi János 1920 Tatárszentgyörgy, Dollárnyik Lajos 1923 Újkécske, Varga Mih­ály 1912 Kecel, Vajnár József 1920 Komárom, Demján Lajos 1925 Alsógagy, Zágonyi Sándor 1915 Nádudvar, Teknős József 1913 Hont, Teller György 1907 Etyek Tom­­konitz József 1921 Győrszemere, Takács Lajos 1926 Keszthely, Terkes Sándor 1920 Tápé, Szakács Lajos 1922 Komo­ró, Ágoszton István 1910 Somogyszentmiklós, Bak Sándor 1896 Kisköre Bán­fi János 1925 Hódmezővásárhely, Balog Albert 1926 Kiscsécs, B­alogh Sándor 1918 Gyű­re, Barna Mihály 1926 Hódmezővásárhely, Banga Imre 1925 Hódmezővásárhely, A­rács József 1918 Tótszentgyörg, Szims János 1906 Kü­bekháza, Szűas Béla 1900 Aggtelek, Szűcs István 1909 Szolnok, Szombathelyi Ferenc 1909 Csépe, S­cbó József 1912 Tolnanémedi, Szatmári Sán­­dor 1906 Debrecen Szűcs József 1906 Porcsalma, .Tersenyi Dezső 1912 Cí»ránd. Tanka György 1920 Nyírábrány, Takács István 1906 Hosszú^^reszter^. Takács Gyula 1920 Egervár, Tisza Sándor 1907 Hal­dó sámson Juhász ,Tanos 1919 K’skvo^ !'eháza. Smivcr Antal 1920 M^sér. St­óM Tános 1919 P'okod. Lptoo 1°t3 Kocek­em^t. S5!*** JáTsutf lobS BtIc'n és Juhász Já-»os 1910 Fonó. Sfivp?ris István 1904 Tnánkcs. Juhász Imre 1917 .Jászánok« szállás. Jusztin Gábor 1923 CsanyMek 6t­ Gábor 1915 H^idúsámson. Schnall II. los 1915 Szigetvár. Suha­lda Gyula 1920 Sári E'rrolh,nndt Vendel 1912 Alméskp. mm­ás Juhász János 1903 ITaldudo'o~. Erős Sándor 1918 UrainlfeliT. Sudár Pé 1915 Keszthely. F-dős Wrenc TJJ* SzalVszPHtm­árton. Ötvös Mihály 1911 Cfsomrréd. Dénes áron 1^ W7**t Hon­­vak JóTM* 1917 Mód Bndó 7,-vvap«'falvn. Fl-t István 1991d V.- v. 3eks,n Ho­nvók Imre 1?dt Pere vtrnl-r 10*1 W.-Yfto«*’- Gee'-VlCS mór, mm PoTnkWsa-beln. dvfl-e Pr c­­ro­ W Oa«"«- simn« ,s, --------- IV.— '1—'’"- 1""' TV-W TWt,* 1—« Tr.,vfl F-*■*6 ^ ,T Xn/ve 191? n'-A F»~n, 1«« _ r i«,4 imn* Tino« IOO7 Vr*~r,r­9 toi A »1 O10 TVM.­­3phn^c hro r Mihály ^14 yfi-nm 1911 Pécs. Juhász F^rn 1921 cirill 1 ■«9oK-c’-r/,I T v. és n-tn *19.17 Vatwaw?. Pél T-n t, rc(sVp1'-nt»s, M?h^1y N^n Juh é er 1012 Cco-ná^n'.lo*'» T,1ctT-t, 1A1 i Kékes« J°^'0h Fpupuc 19^-6 JA-rcof 1^,1 r»^i„ 1907 P­höHo»- Jőrs«f C-r,P vpe Príla T/n^c Tg«/—rq^fl­rác­j IT-rb­i 1^14 MylráhvAnv. S-’h—tdt Tarié­n. PuvAtvc? P^6 191A Trouts* ,Tózsre^ 1919 P-.^rn-n. K^l­n«- Jó^c^f iafl-6 Bicske. Kohsa T ***« 1919 Ah­ubzán+a ■--* T­ibaid, Kov^-s .T-. — -C sTp^T. 1^ V8-KV*.---x­iniklAs. Kovács Kálmán 199^ Guta. Kiss Ist­ván 1902 Szikszó. Kovács Gábor 19?1'' D-'h­­msen. Kovács Andrés 1914 Mindszept. Koper tr«volV 1910 Ssrkad. Ki nály Sán­dor 1919 U­ra Ta­tezter Dezső 1913 7-bh^r. Takács András J* ;.r>1v 1»M) Pnrkart. K”*1t fiiiT’'icyr t-i-j •a Talimter T)«**8 IW W'W'. TkW«, in, 1 TTemorpe. Tata* 1S18 I »T-1rAr<* MiV^V 1019 P-’--------j (A napokba® várják Budapestre Lókit:» Aragont és feleségét Elsa Triolet írónő»­. Aragon la mai fran­cia irodalom tal­ált legjelentősebb írója és költője, a francia ellen­állási mozgalom leg­end­ás hőse, a frncia kom­munista párt egyik vezető publicistája.)A németek csak átvonultak a fa­lton. Hát tessék, ez P ....! Még a németeknek sem kell. Elisée hálás volt nekik, hogy megrémítet­ték polgártársait. Elieés szerette volna, ha félnek tőle. A németekben az tetszett neki, hogy félelmet tud­nak ébreszteni maguk körül. Amikor híre kelt annak, amit itt vagy ott el­követtek, az emberek összecsapták kezüket iszonyatukban, de Elisée szí­vében helyeselt a gyilkosoknak. Szinte kéjgilgett a legszörnyűbb tör­ténetekben. Ennek a hülye népségnek semmi sem elég. A legfontosabb az volt neki, hogy a jelentőség látszatát keltse fel sze­mélye körül. Időr­ől-időre titokzatos len­g utakat tett a városban és meg­elégedett ábrázattal érkezett haza. Hiába erőlködött. Ügyet sem vetettek rá. Még akkor sem, amikor mesél­­getni kezdte, hogy a Pétain-miliciá­­val van kapcsolata. Ismerték már hazudozásait és rögeszméjét, a Kalandot . És a levelek, amelyeket a postán kapott! Megfigyelték-e azokat a moz­dulatokat, amelyekkel a zsebéből elő­húzta önök előtt? A bélyegző szerint a városból jöttek. Az ember orra alatt lobogtatta a borítékokat. Azt állította, hogy befolyásos összekötte­tései vannak, adta a titokzatost. Sze­retnék tudni, mik voltak ezek az ő összeköttetései? Nohát,­ a nénje, a postáskisasszony elárulta nekem, egészen egyszerűen önmagának írt leveleket. Azután bement a városba, hogy ott dobja be a postaládába. A keservét neki! Egyszer aztán egy csodálatos fe­kete tragacs állt meg a fogadó előtt, rajta WH, jelzés. A veseten kívül két civil ült benne. Az utat kérdezték. Eliséet akarták látni. Amikor a kérdezett habozott a vá­lasszal, egyikük a revolverhez nyúlt. — Gestapo ... Elisée éppen n­em volt, otthon ... Nénje sajtot készítet, kecsketej szí­nét öntve át egy szűrön, amikor az urak beléptek. Meglepetten nézte őket. Azok így szóltak: — Ez az ön fivére, ugyebár?... Beszélni akarunk vele. Fritz létükre egészen jól beszéltek franciául, erősí­tette később az asz­­szony, ha az esetről beszélt, éppen akkor lépett be Elisée. Aprón és fe­ketén, kócos hajával és csapot­­vál­tóval. Bőrkabátot hordott. Jól meg­nézték, hgiszen bizonyos, hogy nem ilyennek képzel­ik, ilyen esendőnek. — Engem keresnek, uraim? — Megkaptuk a levelét, beszélni akarunk önnel. Elisée arca felragyogott. Végre­­valahára, kezdik komolyan venni. Három embert mozgósítottak érte és egy autót... A Kaland, a Kaland.­­— Lesz szíves beszállni? Az edény leesett, a tejszín kifolyt a porba. Milyen gusztustalan! Nem is gondolt arra, diadalma tetőpontján, hogy segíthet is a nénjének. Az asz­­szony kapkodott és közben odasugta neki: — Hát igazán, írtál nekik?... Méltóságán alulinak tartotta­, hogy feleljen. Hej, milyen buzgalommal követte őket, és milyen tekintetet ve­tett halálra rémült nénijére... A liba! Kint napsugarak és sápadt árnyak csíkozták a még didergetős tavaszt. Ilyen időben jó dombokra futni, me­zőkön botladozni, ahol az első zsenge fa most bújik ki, ez a dalok és a találkák ideje, a madarak ideje, meztelen fiókáikkal a fákon ... Az autón két útitársa közt ülve, Elisée kipakkolt, beszélt, beszélt egy­folytában. Kifejtette helyzetét itt, P-ben. Az embereik ostobaságát, akik nem is gyanakodtak rá, úgyhogy könnyű volt mindent megtudnia. Ez itt az ellenállókat élelmezte, a má­sik egy ejtőernyőst rejtett el, a har­madik kommunista volt. Nézzék csak, ez a Rapin apó, aki a házát odaadta a maquinardoknak. A fia mindig kapcsolatban volt velük és az öreg hazudott, amikor azt állí­totta, hogy nem tudta, kinek adta ki a viskóját... A temető mögött meg zsidók bujkálnak... — A vidék fiatalsága a nyerge­sen keresztül áll összeköttetésben a csoporttal... Nem azzal, amelyet maguk kifüstöltek... Az egy nagy, gazdag csoport volt.. Ezek itt most kis csoporok, rosszul felfegyverkez­ve, könnyű lesz kitolni velük Vannak itt afféle haladó gondolko­­zásúak is ... Antimilitaristák. Hi­szen tudják ... Elisée bőven kárpótolta magát a hallgatás éveiért, a megvetésért, az elszigeteltségért, ő, belépett volna­­ a Pétain-miliciába is, dehát miért menjen az ember a lábhoz, amikor a fejhez is mehet, ugyebár? Itt van ez a hülye Martini, a favágó. Jól ismeri őt- Könnyű lesz megtalálni Fogadni merne rá, hogy Chevainál, a marhakereskedőnél bujkál. Mindig nagyon jó cimborák voltak. Nem lett volna szabad nyilvánosan ke­resni őt. Megírtam az első levelem­­ben, önök a másodikat kapták meg? Eddig nem mertem megadni a címemet, de amikor láttam, hogy eljöttek Martiniért, jobbnak találtam mégis élőszóval elmondani önöknek. Köszönöm, hogy nem sokáig várat­tak magukra. Második levelemben... — Ebben? — kérdezte az urak egyike a barnahajú. Elisée ráismert. — Igen, ez az, a második. De már van egy új is. Néz­zék csak. Várjanak egy pillanatra..­A zsebében kotorászott. Ide nem ta­lálta. Persze, hogy a levéltárcájában volt, ahol sajátos módon egy fény­képet is hordott magánál, első áldo­zásáról. • A levelet a szőkehajú vette át és tévedésből a képet is. Gépiesen ol­vasta az arannyal keretezett szépia, színű fénykép-nyomat alatt az átá­­latos mondatot: „Engedjétek hozzám a kisdedeket.’­ Gyorsan visszaadta tulajdonosának a kegyeletes emléket, a levelet vizsgálgatva, amelyen ez a pár szó állt: „Parancsnokság, V ...“ Nem, ebben nem volt semmi kétség. Ugyanaz az írás volt, ugyanaz a szö­veg, mint azon a levélen, amelyet nekik átadtak volt. — Majd meglátják, — mondta Elisée —, át fogom adni a névsorát az összes gaulleistáknak, mindazok­nak, akik Londont hallgatják... Ó, egyáltalán nem zavartatják magu­kat. Ha hallanák csak este negyed­­tízkor! Most érkeztek el a kapaszkodóra, ahol az út szorossá szűkül. Ez volt az a hely, ahol a bozót ellenállói autókat szoktak „rekvirálni”. Innen kezdve szerpentinszerű kanyargással ereszkedett le az út a völgybe... Az első lombok zsendültek, a levegő édes volt és nedvdús ... A barna férfi kezét a kocsivezető vállára tette, az autó megállt. — Helyben vagyunk. Itt majd vál­tunk egy pár szót egymással. Elisée védekezett, előre lökték. Ezt a vidéket jól ismerte, az út itt egy szakadék fölé hajolt, amely nem volt na­gyon mély, de meredeken esett. Körülötte akácfák voltak, amelyek később, amikor virágba borultak, csodálatosan beillatozták a most még kopár környéket. — Mi ez? De uraim!... Két oldalról pisztolycsövek mered­tek rá Elisée hangja torkára fúlt. Már nem értett semmit. Eltartott néhány pillanatig, amíg félni kez­det­t, de akkor halálosan kezdett fél­ni. Nem volt szép látvány így, elzöl­­dülten. Tovább taszigálták a lejtő felé. Szó nélkül és magyarázat nél­kül. Ez úgyis felesleges lett volna. Elisée orreimpái lüktettek, mintha hiába keresték volna az akácfák il­latát. A szőke apró verejtékcseppe­­ket vett észre rajta. Elisée álma hirtelen valóságba fordult. Rettenetes valóságba. A Kaland ... Egyszerre lőttét­. Golyóik keresz­tezték egymást. Amikor áldozatuk összeroskadt, egymásra néztek. Külö­nösen a szőke látszott sápadtnak. — Hát mit akarsz? — mondta a másik. — Amit muszáj, azt muszáj. Segíts­­ -­­Guy segített Marcalnak. Az egyik lábnál fogta­, a másik vádinál. A holttestet a szakadékba lódították. Látták, ahogy görög és oda-oda­­ütödtik. Lent az enyive levegőben, ahol majd virágozni fognak az akác­fák. Aztán már nem is volt több odalenn, mint egy sötét folt a fa és a kavicsok közt. Marcell lábával földet kapart egy kis vér'­ocsára. A zsenge zöldre apró piros cseppek tapadtak. — Megvagytok? — kiáltott a so­főr. Beszálltak. Az ülésen ott volt a tevés, amelyet a posta egy tiszvise­ Lője fogott el és adott át az ellen. Állási csoportnak. Leültek és csend­ben utaztak tovább. Marcell szeretettel nézegette Guy verejtékes homlokát. Karonfogta baj­­társát: — No,no — mondta halkan, hogy a vezető meg ne hallja. — Hiszen nem történt s­­mint sem, öregem. Nem mindig fogunk mi gyilkolni... (Fordította: Keszi Imre) A közeli novella a szerzőnek: Servitude et Grandeur des Francois című, az ellen­állás történetéről szóló kötetéte'.1’ való, amely rövidesen magyarul is megjelenik a Szikra kiadásában. i­SA- cA. Xa/and SZUBJÉD NÉP VASÁRNAP, 1947 JÚT­IUS 15 Becsukjuk az agrárollót — isten a m­­unkás pa­raszt szövetség Akit FI­LM] El As utca törvénye. A newyorki -/ . utca „srácai”, a zsákutcai fiúk sem­mirekellő kis bandája a hőse ennek az Universal-filmnek. A fiúk ezúttal magándetektívnek csapnak fel, hogy kiderítsék egy gyilkossá­g bonyodal­mait és megmentsék társuk bátyját a villamosszékb­ől. A szokottan naiv, de jótempójú cselekmény során a furfangos fogások­­ egész tárházát felhasználják s olyan rokonszenvesen csatáznak a felnőttek nálukénál sok­­szorosan romlottabb világával, hogy még a legzordabb mozilá­rga­t is szívébe zárja őket. A fiúk sok ügyeskedése végül, is győzedelmeske­­dik s hogy az erkölcsi tanulság se maradjon el: ők lesznek a környék legbecsületesebb ifjú polgárai. (City, Corvin.) Férjiszenvedély A filim fontos társadalmi és orvosi problémáiról, az alkholizizm­usról szól. Indulása és be­fejezése­­, ahogy a nagyvárost be­mutatja és azután egy abla­kra kon­centrálódik, majd az ablakot el­hagyva visszatér a városra — azt hangsúlyozza, hogy nem egy férfi­ről van szó, hanem az emberek egy bizonyos csoportjának a sorsáról. Ennek ellenére adósunk marad a probléma legfontosabb részével, nem mutatja be azokat a társadalmi és gazdasági tényezőket, amelyek egész embertömegeket­ alkoholistává tesz­nek. Ugyanígy kimaradnak azok az orvosi, mzi ökológiai és társadalmi tényezők­ is, amelyek lehetővé teszik a gyógyulást. Nagy művészettel áb­rázolja a probléma középső részét, azt, hogy miként válik a részeges idült alkoholistává és ennek a folya­matnak összes fázisait 2—3 napra sűrítve mutatja be. Borzalmasan meggyőző a delirium tremens víziója. A rutinos rendezés és kitűnő fotog­­rafálás rendkívül érdekessé, a való­ság legalább egy részének ábrázo­lása pedig a megszokottnál sokkal értékesebbé teszi a filmet. (Scala, Forum.) A FODOR ZENEISKOLA többévi kényszerhallgatás után most mu­tatta be a felszabadulás óta eltelt két tanév pedagógiai és művészi eredményeit. A ma­­gas színvonalú növendékhangversenyen a Mű­vészeti Tanács nevében Kadosa Pál köszön­tötte a csaknem félévszázados múltú zene­iskolát. Kadosa, eun­ maga is tizenhat éven át volt tanára a nagyhírű intézetnek, me­leg szavakkal emlékezett meg Fodor Ernő pedagógiai munkásságáról, aki azonban a hivatalos Magyarország megkésett elismeré­sét már nem érhette meg. Az ország törté­nelmének leggyászosabb korszakában halt meg s így nem lehet tanúja alkotása újjá­születésének. • Statisztaielos­ztó Irodát állít fel a Film­szakszervezet. A seg­édszínészek számba­vételét, elosztását és irányítását csütör­tökön kezdik az Iroda Népszín­ház­ u. 14. alatti helyiségében. A film­gyártók csak az Elosztó Iroda útján szerződtetik a segéd­­szere­plőket és statisztákat. • A SZÍNMŰVÉSZETI AKADÉMIA esti tan­­folyamáin­k I. és II. éves hallgatói szom­baton tartják vizsg­ae­lőadásukat a Ma­dách Színházban.. Előadják többi között Moliére: Kénytelen házasság című egyfel­­vonásos víg­játékát, Bálint György tímár rendezésében. Az előadás utáni vitát Hont Ferenc vezeti. AZ UTCÁN LÁTT­AM egy plakátot. Azt hirdette, hogy NE FŐZZ BE, JOBB A KONZERV! Lehet, hogy a plakátnak igaza van és a konzerv jobb •— gondoltam, — ámbátor ebben is erősen kételke­dem —, arról azonban mindenesetre hallgat, hogy a konzerv miibe kerül? Félkilós meggybefőtt ára 6.30 fo­rint, őszibarack és egyéb gyümölcs 8.50. Ugyanezt házilag elkészíthe­tem. A gyümölcsöt jól meg­isztítva üvegbe rakom, hideg vizet öntök rá, úgyhogy teljesen ellepje, néhány szem cukrot dobok a tetejére, lekö­töm és kétszer kigőzölöm. Legalább olyan tartós, mint a konzerv és lás­suk, mibe kerül? 10 kg. cseresznye körülbelül 24.—­ Ft 14 „ cukor hozzá untig elég 2.80 a hidegvíz ingyen van tüzelő körülbelül 200 „ 29.— FU ebből, ha az eldobott csereszny©szá­rakat, hibás gyümölcsöt levonom, akkor is legalább 14 félkilós üveg­­gel lesz befőtt- Üvegenként 2 forint. (Az üveg árát nem számítom, azt a konzervnél is külön meg kell fi­­zetni.) Meg kellene vakarni egy kicsit a plakátot és megnézni, milyen kon­zervgyártó tröszt bújik meg mögöt­te? Kinek érdeke állampénzen olyan tanácsot kinyomatni, amelyből csak kára lehet annak a vékonypénzű dolgozónak, aki megfogadja, kér

Next