Szabad Nép, 1947. november (5. évfolyam, 249-273. szám)
1947-11-09 / 255. szám
/' ’ JSWSS ' E ’ ■ - > ' n ■)/ TASARVAP, Ttm XOVEMWEB » ^ SZABAD NÉP 7 Pfeifferisták „megtérése“ és új trükkjei a mandátumért és a régi politikáért Budapesten sok bűvész megfordul, de olyan trükköt még ők se láttak, hogy egy sereg vicsorgó farkasból jámbor, kezes bárány legyen. Ez olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Ennek ellenére a pfeifferista képviselők— mert róluk van szó — ezt bizonyítgatják. A „vezér" szökése utáni napon még nagy volt köztük a riadalom, de rövidesen magukhoz tértek és hozzáláttak — mint mondták: — „a párt újjászervezéséhez." „Átszervezés“ Legutóbb Szenner József nyug. főispán és ügyvéd, a MFP korelnöke, személyesen közölte a Szabad Nép munkatársával: „Átszerveztük pártunkat. Háromtagú direktóriumot állítottunk élünkre: Dalnoki Miklós Télát és Zsedényi Bélát — mindkettő tudvalévően magas tisztet viselt már a demokráciában — és Pardi Ferencet, aki a parasztságot fogja képviselni. Ők vezetnek bennünket, valamint a héttagú politikai bizottság, ’(heten vannak, mint •••), amelynek tagjai: Hódy György, Keresztes Tamás, Vásáry József — kis meghajlás: — jómagam, Szenner József, dr. vitéz Moór Gyula, Vándor Ferenc és •— számolja össze, ki van a hét?" Nem, nincs még ki. Acsay Tihamér — a Pfeiffer után szökött AcsayLászló apja — ságit: ,,A legesélyesebb személyiség hiányzik: Ráth András (Reicher Endre).” Mivel a politikai bizottság névsorát annak egyik tagja így •—• kisebb nehézségek árán összeállította, tovább folyik a beszámoló: „Ez a vezetőség gyökeresen új politikát fog folytatni — mondja Szenner — és már személyi összetétele is garancia arra, hogy ez a politika ezúttal valóban demokratikus lesz. A párt egyébként egységes, amit a lapok a kilépésekről írtak, abból egy szó sem igaz, kivéve Futó Dezső esetét, ő valóban kilépett. Kerestetem, de egyelőre sehol sem találjuk. Mi, többiek azonban továbbra is dolgozni akarunk a parlamentben.’’ — „Ezt az óhajt megértem”— mondta munkatársunk és elbúcsúzott, Jót fut a pénze után. A párt pedig szinte pártokra szakadt a vitában: Pfeiffer futott-e meg a pénzzel, vagy Futó szaladt el vele. A kérdés még nincs eldöntve, de a vád elhangzott: a pártot meglopták. A pártegységet nemcsak anyagi természetű veszedelmek fenyegetik. A hívek, bár összetartanak, mint birkanyáj a villámló zivatarban, ez az egység csak addig ép, amig egymás szeme előtt vannak. Titokban legtöbbjük biztonságosabb helyek felé tapogatódzik. Pásztor Tamás és hét társa például —*• Moór párttagtársuk szavaival élve — a vihar elöl eresz alá szeretne húzólni és az óvóhelyet Balogh páternél keresi. A másik irányt az egységet hirdető Szenner képviseli, aki Barankovics képviselőivel tárgyal. Gulyás Gábor, az „Ellenzék" volt belpolitikai rovatvezetője is kijelentette Barankovicsnak: „Neked, Pistám, még ingyen is dolgoznék.” A másik újságíróképviselőjük, Erőss Gyula szintén Barankovicsék felé tapogatódzik. Igaz, hogy ő nem egyoldalú ember és így más pártok házatáján is körülnézett. A lojális ellenzék Nagyobb bökkenő, hogy az új egyharmad-vezér, vitéz Dálnoki Miklós, a Független Kisgazdapárt felé tájékozódik — már amennyire ezt a pártegység összekovácsolására irányuló szorgos munkája megengedi. Mindenesetre felkereste Dobi Istvánt és bejelentette: „ő néhány társával, vállalkozik a „lojális ellenzék" szerepére. Elmennének a lojalitásban egész a belépésig. Addig is, hogy bebizonyítsák szándékaik komolyságát: együtt szavaznak legközelebb a parlamentben a koalícióval. Megszavazzák a fővárosban felállítandó gyermekbíróságokról szóló javaslatot és ezzel leróják első áldozatukat az országépítés oltárán. Ez volt az ajánlat, de egy nap múlva már arról beszélt Dalnoki, hogy Dinnyés miniszterelnökhöz is elmegy, felajánlja az együttműködést és nem kér egyebet cserébe, mint hogy vonják vissza az ellenük benyújtott petíciót, vagy legalább is az ellene benyújtottat, így dolgozik az egységért a vezető. És — bár a cikknek még nincs vége — elmondhatjuk, hogy mi a vezér nélkül maradt pfeifferisták két végső célja. Mandátumaikat védika képviselői fizeetés 1200 forint, napidíj 30, illetve vidékieknek 50 forint, nem számítva a mentelmi jogot, a tekintélyt és a szabadjegyet és régi újfasiszta politikájuk folytatásának lehetőségét óvják), ennek a politikának értékét forintban alig, dollárban sokkal inkább lehetne kifejezni. Most mindent megtennének a „demokráciáért", csak azt nem, hogy lemondjanak képviselői tisztségükről. Önjelölt-infláció Persze, a „pártegység” nem csak ennyiből áll. Meghalt a vezér — éljen a vezér — mondanák, — de ki „éljen?" Dálnoki Miklós Bála szűk párttestvéri körben kifejti: „Zsedényi nem lehet, mert kompromittálja a pártot múltbeli viselt dolgaival.” Zsedényi pedig bebizonyítja meghittjeinek: „Ez a vitéz Dálnoki nem politikus, merőben alkalmatlan a párt vezetésére.” Úriemberek ők heten, köszönnek egymásnak és még nem pofozkodtak össze egyszer sem. De az egység körül mutatkoznak itt némi hiányosságok. Arról nem is szólva, hogy ahány ügyvéd van köztük (és számuk nem is kevés) az mind Ráth Andrást vallja vezérének és Pásztor Tamás is ragaszkodik ahhoz a kisded csoporthoz, amelyben ő lehet az első a — párton belüli — utolsók között. Végül: Vándor Ferenc is a legkomolyabban igényli eddigi szolgálatainak legmesszebbmenő tekintetbevételét, így állunk hát a pfeifferistákegységével”, a vezér ildomtalanul sürgős távozása utáni ötödik napon. A párt pesze még nem bomlott szét, de a biblia szerint a világot is 6 nap alatt teremtették. Nincsen számukra hely Ami pedig a párt demokratikussávedlését illeti: gondoljunk az elmúlt néhány hónap eseményeire. 1947 május 7: a Kisgazdapártból kizárt reakciósok első gyűlés-kísérlete Kőbányán. Jelen vannak: Pfeiffer, Futó Dezső, Benkő András és Zsedényi a mai Pfeiffer pártból. Kovács László — Barankovicstól, Veres Anna — Schlachtától. Azóta pártokra szakadtak, de — elégszer bebizonyították — egységesek egy dologban: a demokrácia-ellenességben, a dolgzó nép iránti gyűlöletben. Akárhol is vannak,Pfeifferrel vagy nélküle, ellenségei a demokráciának. Színüket, pártjukat váltják, szavaik hol támadják, hol mézes-mázosan körülhízelgik a demokráciát De tetteikkel mindig ledöfni törekszenek a nép ügyét. Ezért van, hogy hiába kopogtatnak most már pártok ajtaján, nem fogadja, nem tűrheti meg őket soraiban egyik sem. Józan eszű demokrata nem hihet mesterkedéseiknek. Azt pedig még az ellenzéki pártokban is jól tudják, hogy folytatódik a petíciós tárgyalás és a pfeifferista mandátumok egy fabatkát sem érnek. Pfeifferrel, vagy nélküle — egyremegy: pfeifferista újfasiszták számára nincs hely a magyar politikai életben. Patkó Imre Ki sikkasztott? Szép szavak és jámbor szándékok. De vájjon igazak-e? Itt van például Futó Dezső esete. Csak egy kicsit kellett közelebbről megnézni, mindjárt furcsa dolgok derültek ki a pártegységről, és egyébről is. Futó ugyanis az „Ellenzék” című lap felelős szerkesztője és kiadója volt egy személyben. A lap — szakértői becslés szerint — hetenként 30.000 forintot jövedelmezett. (A papírt különös utakon előnyösen kapták.) Futó futása után mintegy 200.000 forint hiányzott a lap „tiszta” bevételéből. Szenner ezért keresteti Fu Ma utoljára ! 1.-,2.-,3.-FIDS áron mehet minden szovjet filmet játszó moziba „A nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdései“ című folyóirat 1917 októberi száma, a Magyar Kommunista Párt havi Szemleje megjelent. Kanha'ó és m'B- minte'heté » Szikra köríyykereked«nekben ér a t4 rt "Tervezett irooblémteriesztéknél Ara 1. forint. Auschwitziak! Dr. Óvári József szentendrei orvos és fia György elhalálozási időpontját kutatom. Wein Herszer, Horn Ede«. fi. IT. 1. Ttud*p*f»t. Költ?és*et. téritek. A SAJTÓ SZABADSÁGÁÉRT Amikor 1848 március 15-én a‘“A magyar nemzet kívánságaként,a béke, a szabadság és az egyetértés” nevében a 12. pont elsöjeként kihirdették a sajtószabadságot, a cenzúra eltörlésével és az elnyomókkal szemben elkövetett sajtóvétségért letartóztatott Táncsics kiszabadításával egyidejűleg, Vörösmarty, Bajza, Eötvös részvételével bizottság alakult a szabadság megvédése, „a sajtó kicsapongásainak és visszaéléseinek kellő megtorlása vágott”. A nyolcpontos első szabad sajtótörvényt ujjongva" ünnepelte a Petőfi arcképével felvonuló nép, amely a későbbiek folyamán szembeszáll minden Bécsből sugallt vagy rákényszerített sajtókorlátozással. A magyar sajtószabadság megteremtői már azon a márciusi napon tudták azt, amire száz esztendő történelme azóta gyakorlatilag és sokszor nagyon fájdalmas tapasztalatok árán tanította meg az emberiséget: a sajtószabadság elválaszthatatlanul összefügg az emberi szabadság egész ügyével. Az utóbbi évtizedekben a szabadságtörekvések jegyében megszületett polgári demokráciák megsemmisítésének egyik döntő tényezője volt a régi haladó tartalmától megfosztott, csak formailag szabad sajtó, amg'y gyakorlatilag — főleg gazdasági okoknál fogva — kicsavarta a tollat a nép képviselőinek kezéből és ugyanakkor teljes szabadságot biztosított a népszabadság ellenségeinek, az anyagi támogaással bőven ellátót fasisztáknak, a demokratikus sajtó, törvények módot nyújtottak arweimari Némeországban Hitlerék embertelen, gyilkos eszméinek szabad terjesztésére. A köztársaság összeomlásáig a sajtószabadság jegyében fértőtte akadálytalanul éveken keresztül a francia népet a németek és a velük összeesküvő nagytőkések zsoldjában álló „presse pourrie” (a rohadt sajtó). Az ilyen jellegű sajtószabadság lehetőségeivel élve, monopolizálják ma az Egyesült Államokban az újságok 99 százalékát a fegyvergyárosok, bankárok, a Wall Street urai, ahol 14 millió szervezett munkásnak viszont egyetlen napilapja sincsen. Azért ismertettük edllószabadság •^agunk 1848-as megszületésének egyik elöntő részléét és azért utaltunk a sajtószabadság öngyilkos e. fajtásának néhány jellegzetes nemzetközi példájára, mert az utóbbi időkben egyre gyakrabban hivatkoznak 1848 szabadságjogaira és különösen a szabad sajtóra, valamint az ő szemükben természetesen példamutató nyugati állapotokra olyanok, akiknek kezében a szabad sajtó csak eszköz a nép szabadságának, egész demokráciánknak aláaknázására. Nem véletlen, hogy országgyűlésünkben másfélórás beszédben a sajtószabadság hívatlan príikátoraként Barankovica lépett fel, kinek lapja a Hazánk, még csak négy hónapja jelenik meg, de ezalatt valóságos új iskolát teremtett a demokráciaellenes újságírásban. Még jellegzetesebb az Uj Ember példája, amelyet éppen most tiltott be a kormány egy hónapra, annak a Mindszenty.levélnek közléséért, amely 1848-ra hivatkozva, alapjaiban támadja meg és rágalmazza a magyar nép szabadságát biztosító demokrácia alappilléreit. Magyarországon a múltban nem jelenhettek meg kommunista újságok. Mi kommunisták, évtizedes harcokat vívtunk — többek között — a sajtószabadság megvalósításáért. Ma ezzel a szabadsággal élve, ugyancsak kivesszük részünket a demokrácia hibáinak, gyengeségeinek bírálásában, a visszaélések leleplezésében és a haladásért vívott harcban. De éppen, mert hívei vagyunk a szabadság fejlesztésének és megszilárdításának, tiltakozunk és le kell lepleznünk azt a következetes és folyamatos uszítást, rombolást, amelyet a sajtószabadság nevében egyes ellenzéki lapok demokráciánkkal, a magyar nép szabadságával szemben végeznek. ■ A nemzetközi háborús osztási •‘*- kampány kellős közepén a demokrata néppárt lapja, a Hazánk címoldalán a következő slágerrel jelenik meg: „Nem lesz próba, riadó". S azoknak, akiket a rikkancsok szenzációs bejelentése sem nyugtatott meg, egy cikkecske részletesen , is megmagyarázta, hogy szó sincs a szirénák leszereltséről, a baj az, hogy nem tartják jókarban őket A cikk megjelenésével egyidőben tartotta hírhedt uszító beszédét — az ellenzéki akció egybehangolása jegyében — Schlachta Margit. Október végén, amikor a háború uszítása sikerült az ország egyes részeiben és különösen falun a spekuláció érdekében pánikhangulatot teremtenie a reakciónak, Pénzes Balduin az Új Emberben vezércikket írt, ahol a nép vallásosságának hangsúlyozása mellett félreérthetetlen célzással oktatná ki a parasztságot, amely „be tud burkolózni nádasba, lakása négy fala közé, elvermeli gabonáját és bezárja lelkét, ha ellenséget lát maga felé közeledni”, így szólt az Új Ember október 26-i száma, november 6-án a szerkesztőség úgy látszik , már elérkezettnek látta az időt, hogy termelési tanácsainak következményeit értékesítse. Egy riportban, amelynek címe: Kisfröccs este 6-től 7-ig és ahol az újságíró kocsmákban beszél munkasokkal (mert ugyan hol is lehet az Új Ember szerint másutt munkásokat találni?), az egyik megkérdezett így szólal meg: „Szabadság krumpli nélkül kevés.“ A szembe levő oldalon pedig elmés kis versecske szól arról, hogy a Pfeifferék elleni petíciós anyag szállítására igénybevett teherautón inkább krumplit kellett volna szállítani a főváros dolgozóinak. A Hazánk minden héten rovatszerűen foglalkozik azzal, hogy: Mi a baj falun? Az itt közöt cikkecskék eredményeképpen kiderül, hogy a legtöbb bajnak okozói az újonnan földhözjuttatottak, meg a kaparasztok érdekvédelmi szervei az UFOSZ, a FÉKOSZ, a földműves, szövetkezetek, a termelési bizottságok, amelyek a lap vádjainak pergő, füzében állanak. Akárcsak a nagyrészt paraszti származású népi kollégiumok ifjúsága. A Hazánk nem hagy ki egy alkalmat sem, hogy támadja a népi kollégiumokat, amelyeket általában, egyszerűen mint pártkollégiumokat intéz el. A munkásság és parasztság szóbeállítási törekvéseinek nagy mestere Melocco János, aki’a hangzatos Tiborc álnéven írt uszító versei mán egy ,,A falu a falué“ ” című cikke végén mondta ki ítéletét: a meglepő, tejek mindaddig meg fognak ismétlődni, amíg a falu egyes rétegeit számukra idegen városi rétegekhez akarják kapcsolni, s amíg tudomásul nem veszik, hogy a falu a falué. Az egyoldalas cikkből világosan kiderül, hogy a jól bevált horthysta módszer szerint a parasztságot akarja a város munkássággal szembeállítani. Az a levél, amelynek közlése miatt az Uj Embert most betiltoták s amelyben Mindszenty József a jelenlegi állapotokat a Bach-korszakkal, a legsötétebb osztrák elnyomás idejével hasonlítja össze, csak legdurvább megjelenése van annak a háborús uszító, demokráciaelleni hadjáratnak, amelyet a klerikális reakció által irányított lapok hónapok óta folytatnak. A magyar kormány demokráciánk, népünk szabadságának hivatott őreként a 48-as sajtószabadság szellemében járt el, amikor a nemzet kívánságának, megfelelően a béke, szabadság és egyetértés érdekében jogos megtorlással élt a visszaélésekkel szemben." Vásárhelyi Miklós # ^az ÁRVERÉSI CSARNOKBAN Kiállítás árverés 1947. évi november hó 15-23-ig, szombaton vasárnap 10-14 óráig, k hoznap 10-13 óráig és 13 óráig. 1947. évi november hó 1 éri és 25-én 15 órai kedettel. Ige inekkor kön* vár»éré* is»