Szabad Nép, 1948. augusztus (6. évfolyam, 175-199. szám)

1948-08-01 / 175. szám

4 SzäSÄD­­láp VASÁRNAP, 1948 AUGUSZTUS 1 A dunai népek többé nem eszközök az imperialisták kezében — mondta Molnár Erik a Duna-értekezleten Visinszkij. Diktatórikus hangnak nincs helye a Duna-értekezleten. — Az ajtó nyitva áll a nyugati hatalmak számára, de ki is mehetnek rajta A moszkvai rádió részletes jelen­tést közöl a Belgrádban megnyílt Duna-értekezlet első napjáról. Beve­zetőben emlékeztet arra, hogy a du­nai hajózás kérdését az Egyesült Államok és Nagry Briannia vetette fel a Romániával, Bulgáriával és Ma­gyarországgal való békekötéssel kap­­csolatban. Az Egyesült Államok és Nagy­­britannia arra törekedett, hogy állandósítsa a dunai hajózás há­­ború előtti igazságtalan rendsze­rét. Akkor ugyanis az volt a helyzet, hogy ennek a hatalmas víziútnak, amelynek fontos szerepe van Cseh­­szlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Bulgária, Románia, a Szovjetunió és Ausztria életében, nem a Duna mel­letti államok, hanem a sokszáz és ezer kilométer távolságban fekvő hatalmak voltak az urai. Az Egye­sült Államok és Nagybritannia köve­telte, hogy Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal kötött békeszer­ződésbe ez államok szuverenitásával összeegyeztethetetlen kötelezettsége­ket vegyenek be. A szovjet megbízott a külügy­miniszterek tanácsában tiltako­zott ez igazságtalan követelés el­len és követelte, hogy a dunai hajózás kérdését valamennyi du­nai állam részvételével oldják­­ meg. Az értekezletet Szimics jugoszláv külügyminiszter nyitotta meg. Az első ülésen az Egyesült Államok ki­küldötte, Anglia és Franciaország támogatásával 2 és fél órás tárgya­lást provokáltak az értekezleten használandó nyelv kérdésében. dementis: A régi Duna egyezményt csak névleg független országokkal kötötték A belgrádi Duna-ér­t­ekezlet máso­­dik napján a francia küldöttség ve­zetője az Egyesült Államokkal és Angliával egyetértésben kijelentette, hogy a francia kormány csak akkor egyezik bele a szerzett jogok meg­változt­atásába, ha ebbe valamennyi érdekelt ország beleegyezik. Ez — mond­t­ta — feltétele an­nak, hogy a francia delegáció részt vegyen az értekezleten. Ezután Ausztria képviselője indít­­vényt terjesztett elő, hogy Ausztria ne­ csak tanácsadói, hanem szava­zati joggal is szerepelhessen az érte­­kez­leten. A vita első rajnoka, Clementis cseh­szlovák külügyminiszter, hangsú­lyozta hogy a múltban, amikor a Dunára vonatkozó megállapodások létre­jöttek, az egyik oldalon hatal­mas államok állottak, a másik oldalon csak névleg független országok. Most azonban ezek az országok füg­­getlenek és szabadok. Az amerikai küldöttség vezetője ja­vasolta: adjanak szavazati­jogot Ausztriának is. Pauker Anna: Nem lehet felvonulási utat biztosítani a Szovjetunió ellen Pauker Anna román külügymi­niszter ultimátumnak bélyegezte a francia nyilatkozatot. Az 1856-os és az 1921-es dunai megegyezések, a franciák által említett szer­zett jogok,­ a nyugati imperia­lista hatalmak elnyomó szándé­kát szolgálták. Felvetette a kérdést, hogy ugyan­ilyen célokat akarnak-e most is szol­gálni a nyugati hatalmak? Felvonu­lási utat akarna­k a Szovjetunió ellen? Ez többé nem lehetséges — mondotta. Anglia kiküldötte csatlakozott a francia indítványhoz. Molnár Erik: A dunai népek ma már erősek és függetlenek Ezután Molnár Erik elvtárs kül­ügyminiszter, a magyar delegáció vezetője emelkedett szólásra. Rámu­tatott arra, hogy azok­ a feltételek, amelyek mellett az 1856. és 1921. évi megállapodásokat kötötték, gaz­dasági­ és politikai szempontból egyaránt gyökeresen megváltoztak. Ha érvényben volna az 1921-as meg­állapodás, nem lett volna szükség erre az értekezletre. A múltban kö­től, a dunai megállapodásokat — foly­tatta — a nagyba, álmok kény­szerí tették a dunai államokra, azért, hogy imperialista érdekeiknek érvényt szerezzenek, de a helyzet azóta ala­posan megváltozott. A dunai népek többé nem esz­közök az imperialista hatalmak kezében, erősek, szabadok és függetlenek. Hajlandók mindenkivel együtt­­működni, de nem egyeznek bele, semmiféle beavatkozásba az impe­­rialista hatalmak részéről. Semmi okát nem látja annak — mondotta végül —, hogy az érte­kezlet Ausztria ügyében eltérjen­­, négy nagyhatalom külügyminiszte­reinek megállapodásától. Bulgária kiküldötte ugyancsak tiltakozott az ellen, hogy a mostani értekezletet kapcsolatba hozzák az 1921-es egyezménnyel Visinszkij: Ultimátumot nem fogadunk el Feszült érdeklődés mellett emelke­dett szólásra Visinszkij, a szovjet kül­döttég vezetője. Rámutatott arra, hogy a francia nyilatkozat, amelyhez Anglia és az Egyesült Államok is csatlakoztak, ultimátum jellegű. Ez nem az együttműködés nyelve, ha­nem diktatórikus nyelv, amelyet a Szovjetunió a leghatározottab­ban visszautasít. Ultimátumot nem fogadunk el és nem veszünk tekintetbe — mondotta. — Az ajtó nyitva volt, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Francia­­ország bejöjjenek, de ugyanaz az ajtó nyitva áll, hogy ki is menjenek, ha azt aktatják. Mi nem kényszerítjük az Egyesült Államokat, Franciaor­szágot és Angliát, hogy részt vegye­­nek ezen az értekezleten. Együttmű­­ködni akarunk, ezért jöttünk ide, de az ultimátumok nyelvét kívül kell hagyni. Nem tárgyalunk nyomás ha­­tása alatt. Ez nem olyan értekezlet, amelyen „Bénelur-országok“ vannak jelen, itt egyenlő felekről van szó és ennek kifejezésre kell jutnia.“ Az 1921-es szerződés jogok tiprása volt Ezután adatok sorozatával megcá­­folhatat­lanul bebizonyította, hogy az 1921-es szerződés, amelyre a nyuga­tiak hivatkoznak, jogilag sem létezik többé. Idézte Molnár Erik elvtárs szavait arról, hogy a magyar béke­­szeződésbe bevettek egy cikkelyt, amely elvben állást foglal a duna­­hajózás kérdésében. Ha az 1921-es megegyezés ér­vényben lenne, akkor nem kel­lett volna a Dunára vonatkozó pontot beiktatni a magyar, ro­mán és bolgár békeszerződé­sekbe. De ettől függetlenül, ez 1921-es szer­­ződést 1938-ban és 1939-ben maguk az angolok és franciák darabokra tépték. Visinszkij e­zután hangsúlyozta, hogy" az 1921-es egyezmény egyéb­ként­ is jogok tiprása, korábbi szerző­dések megsértése volt, ugyanúgy, ahogy ennek Amerika, Anglia és Franciaország részéről ma is nap, mint nap tanúi vagyunk. Az 1921-es szerződéssel Idlammizták 1856-os, 1878-as és 1883-as szerződésekben biz­tosított jogaiból a Szovjetuniót, mert a nyugati hatalmak jogokat ad­tak a cári Oroszországnak, de megtagadták azokat a munkások és parasztok Szovjetuniójától. Amikor a nyugati hatalmak most ,,szerzett jogokra“ hivatkoznak, a jogtalanságot akarják igazolni. A továbbiakban kijelentette, hogy a mostani értekezlet kidolgoz egy dunai megállapodást és azt a több­ség elfogadja, a kisebbségnek pedig joga és kiváltsága, hogy vagy elfo­gadja a többség határozatát, vagy nem. ,Mi — mondotta a nyugati hatal­mak küldöttségei felé fordulva — — nem kényszerítünk önökre sem­­mit, de nem fogadunk el semmiféle ultimátumot." Az új idők szellemében járunk el Az osztrák kérdésre áttérve, ok­mányokkal bizonyította: maguk az angol, amerikai és francia kor­má­­nyok javasolták, hogy Ausztria az értekezleten tanácskozási joggal ve­hessen részt. Most saját korábbi álláspontjukat akarják felrúgni. A Szovjetunió nem támogatja az osztrák küldöttség javaslatát, mert az osztrák államszerződés még nincs aláírva. Visinszkij nagyhatású beszédét így fejezte be: ,Mi a dun­ai népek érdekében akarunk cselekedni, vissza akarjuk állítani a dunai országok jo­gait, amelyeket a múltban az impo­rtlista hatalmak megsértettek. Az új idők szellemében, a demokrácia és a népek egyenjogúságának, jegyében akarunk eljárni..“ Az értekezlet ezután hét szavazat­tal kettő ellenében (USA és Anglia) elvetette azt az amerikai javaslatot, hogy Ausztriának adjanak szavazati jogot. Franciaország tartózkodott a szavazástól Majd hét szavazattal el­lenszavazat nélkül elfogadta azt a szovjet indítványt­, hogy Ausztria tanácskozási joggal részt vehessen az értekezleten. Az angol rádió jelentése Csornoky hazaárulásáról Az angol rádió 15 órás tengeren­túli adásában jelentette, hogy Csor­­noky Viktor a magyar diplomáciai szolgálat rejtjeles kulcsát kiszolgál­­tatta az amerikaiaknak és bizalmas jelentésekben számolt be a kairói angol és amerikai követségeknek a magyarországi viszonyokról. Elégedett­en még Angliában a Cripps a Hoffman-terv miatt Angliában még rá pedig nem ült el az a vihar, amelyet Cripps pénzügy­miniszter bejelentése váltott ki, ami­kor nyilvánosságra hozta, hogy a Marshall-terv egyik feltételeként kö­zös angol-amerikai tanácsadó testü­letet állítanak fel az angol ipar irá­nyítására. A Telepresa londoni jelentése sze­rint egész sor szakszervezet vezetője élesen bírálta az Angliát súlyosan megalázó Cripps—Hoffman-tervet. Togliatti elhagyta a kórházat Az AFP római jelentése szerint Palzairo Togliatti elvtárs az Olasz Kommunista Párt főtitkára szomba­ton reggel elhagyta a kórházat- Togliatti elvtárs egy motorbiciklis őr kíséretében autón hajtatott la­kására. Plejhar csehszlovák közegészség­­ügyi miniszter levelet intézett a lábbadozó Togliattihoz és meghívta üdülni Csehszlovákia valamelyik ismert gyógyhelyére- Longo a De Gaszteri­k­ormány felelősségéről Az olasz képviselőháziban Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkárhelyetese beszédében a Togliatti ellen elkövetett me­rényletért a felelősséget ismé­telten a kormány politikájára hárította. Hangsúlyozta: nem igaz, hogy a nép csak minden öt évben egyszer hallat­hatja szavát­ a választások alkalmá­ból. A fegyverek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat szövegezése és a most készülőben levő sztrájkjog kor­látozó javaslat a fasiszta törvényekre emlékeztet, ismár. Szovjet tiltakozás az angolszászok légitér-sértése miat A szovjet sajtó­­beszámol arról, hogy angol és amerikai Repülők­­jú­­lius 24-én, 27-én és 28-án többizben a repülés biztonsági szabályainak megsértésével elrepültek Németor­­szág szovjet megszállási övezete fe­lett- Szovjet légügyi szakértők szük­ségesnek tartják, hogy mielőbb in­tézkedéseket hozzanak a szovjet re­pülőket fenyegető szerencsé­tlenségek elkerülésére. Éjfélkor érkezett: A nyugati hatalmak megbízottai felkeresték a szovjet ilk­ó minisztériumot Az amerikai külügyminisztérium szóvivője szombaton este közölte, hogy Nagybritannia, Franciaország és az Egyesült Államok moszkvai megbízottai külön-külön felkeresték a szovjet kü­lügyminisztériumot tár­gyalás céljából. A szovjet külügyi minisztérium részéről közölték hogy Molotov külügyminiszter szabadsá­gon van. A megbízottak azért Zorin külügyminiszterhelyettest keresték fel. Csehszlovák tiltakozás­ Belgrádban Taufer belgrádi csehszlovák nagy­követ erélyes hangon tiltakozott Vlahov jugoszláv külügyminiszter­­helyettesnél a jugoszláv rendőrség zaklatásai miatt Jugoszlávia bukaresti nagykövete nem hajlandó hazatérni A jugoszláv kormány vissza­hívta bukaresti nagykövetét, Rado­­nya Golubovicsot. Golubovics nem hajlandó visszatérni Jugoszláviába, hanem a román hatóságok védelme alá helyezi magát. PÁRISI TELEFON: Franciaország népe Raynaud és a trösztök ellen Grafikonunk, amely a párisi I/Humanité nyomán készült, a Marle­ kormány egyes tagjainak és a francia nagytőkének a kapcsolatát jelzi. A kapcsolat középpontjában álló vasipari tröszt francia neve Comité des Forges. A Chemin de Fer du Nord az északfrantiaországi vasút­társaságot, a Nord Lumiére az északfranciaországi villany­társaságot jelzi. A De Wendel és Schneider a két legnagyobb francia nehézipari tröszt. A grafikonon szereplő személyek közül Queuille állam­miniszter, Schu­­man külügyminiszter, Dupraz tengerészeti államtitkár, Bourges- Maunoury hadügyi államtitkár, René Mayer hadügyminiszter, Petsche pénzügyi államtitkár, Reynaud pedig pénzügyminiszter. De Gaulle, a diktátor-,önjelölt és a müncheni paktumot aláíró Daladier nem tagja a kormánynak. A francia dolgozó nép a Sehuman­­kormány bukása után felháborodás­nál fordul szembe az új André Ma­­rie-kormánnyal. Különösen éles és elkeseredett tiltakozást váltott ki a francia dolgozókból Paul Reynaud pénzügyminisztersége. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Paul Reynaud viszatérése miatt még azok is éle­sen szembefordultak Marie kormá­nyával, akik aránylag zúgolódás nélkül viselték azokat a terheket, amelyeket a Schuman-kormány ra­kott a dolgozók vállára. Az áruló Pétain uralmát előkészítő Reynaud visszatérése a hatalomra brutálisan széttépte az utolsó illúziókat és egyszerre olyan tényekre hívta fel a figyelmet például, hogy az új korm­­­ány huszonöt minisztere és államtit­kára közül tizenegyen szavaztak a jelenleg is érvényben lévő alkotmány ellen, amikor annak szövege a felsza­badulás után törvényjavaslat formá­jában feküdt a képviselőház asztalán. A kormány tizenegy alkotmányelle­nes tagja között az első helyen maga Marie áll, de felesleges mondani, hogy Reynaud is köztük van, élt'. mndennek ellenére ép -ben Blumnanc köszönheti helyét a kotán­yban. A francia dolgozók firográciétlen módon foglaltak állást •A párisban és Marseilleben már hélium a legtöbb­ nagyüzem munkásai több­ órára, be­szüntették a munkát és nagy­gyűlé­seken határozatokban tiltakoztak a kapituláció embereinek kormánya ellen. Jellemző, hogy a legtöb­b ilyen megnyilvánulásban a Porce Ottom­ére és a keresztény szocialista szakszer­vezetek helyi vezetői képtelenek vol­tak arra, hogy tagságukat a CGT- vel szembe fordítsák. A Partitól északra fekvő St. De­­ate gázgyárainak Trink Anet­­tere tiltakozó sztrájkkal nyilvánították véleményüket a kormányról. Csü­törtökön a páriskörnyék­ vízművek­ben állt le a munka, valamint a Pá­­ris melletti st.-oueai villamosmüvck­­b®n tiltakozó határozatot szavaztak meg. A párisi temetkezési vállalat a metró központi javító, Páris leg­több területi postahivatala, öt nagy párisi kórház, a Citroen, Renault és Peugeot művek és a kis- és közép­­üzemek ezreinek dolgozói megszám­lálhatatlan tömegben. írták alá a kormányalakítás ellen tiltakozó Pe­tíciókat, szinte órák alatt. De nem­csak az üzemek, az állami, városi és magánipari dolgozók foglaltak ilyen módon állást, hanem a külön­böző demokrata tömegszervezetek tagsága is. A Francia Nők Orszá­gos Szövetségének legtöbb megyei szervezete tiltakozó táviratot kül­dött egyenesen a miniszterelnök­­ségre. A francia népi segély szerve­zete „a há­borús halottak emlékeze­tének meggyalázását látja abban, hogy a kapituláció legfőbb felelőse újra miniszteri székben ülhet" Az Emberi Jogok Ligája is csatla­­kozott a tiltakozó mozgalomhoz. De ki győzi felsorolni az ország­szerte elhatalmasodott felháboro­­dott protestálás valamennyi részt­vevőjét. Talán elég lesz, ha el­­mond­jük, hogy a piacokon és a vá­sárokon a bevásárló háziasszonyok és munkáscsaládanyák órák alatt tízezrével, százezrével írják alá a tiltakozó íveket. A nép tiltakozik annak az embernek hatalomra ke­­rülése ellen, aki nyolc évvel ez­előtt lerakta Hitler előtt a francia fegyvereket.

Next