Szabad Nép, 1948. szeptember (6. évfolyam, 200-225. szám)

1948-09-28 / 223. szám

% A Szovjetunió békepolitikája Visinszkij a továbbiakban hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió tovább harcol a fasizmus ell­tt a demokra­tikus elvekért, a jólétért, a gazdasági és politikai helyzet megszilárdításá­ért. A Szovjetunió politikája a nem­zetközi együttműködés megerő­­sítésének változatlan és követ­­kezetes politikája. Ez a szovjet állam természetéből fakad, amely a munkások és parasztok szo­cialista állama. Ezeket a munkásokat és parasztokat a legnagyobb mértékben érdekli, hogyan teremthetik meg a békés építőmunka legkedvezőbb feltételeit a szocialista társadalom kiépítésére. Az Egyesült Álamo­­ külpolitikája ez‘ő1 merőben különbözik. A második világháború befejezése után az ame­rikai kormány áttért a­ terjeszkedési és világhatalmi tervek megvalósítá­sának politikájára. Nyíltan támogatja a le­greak­­cusabb fasiszta-monarchista kor­mányokat és csoportokat, pénzze­l, fegyverrel látja el őket, hogy el­nyomják a népi demokratikus felszabadító mozgalmakat. A nyugati tömb:­támadó szövetség A szovjet külügyminiszterhelyettes ezután kijelentette, hogy az Egyesült Államok, Nagybritannia, Francia­­ország, Belgium, Hollandia és Luxem­burg kormányai által létrehozott ka­tonai és politikai tömbnek nem az a célja, hogy egymásnak kölcsönös segítséget nyújtva esetleges német támadást hárítson el, hiszen Nyugatnémetország bevonását tervezi e tömbbe. Mi másfajta szövetségekét ismerünk — mondotta. — Olyanokat, amelyeket békeszerető európai államok kö­töttek azért, hogy az újabb né­met támadás lehetőségét elhá­rítsák. Ilyen szerződéseket kö­tött a Szovjetunió a keleteurópai államokkal és Finnországgal, ugyanez az elv az alapja a 20 évre szóló angol-szovjet és francia-szovjet kölcsönös segélynyújtási szerződésnek is. Az egész brit, francia és amerikai sajtó világosan kimondja, hogy az öt nyugati ország katonai szövetsége a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen irányul. Az ilyen szerződést Semmiképpen sem lehet védelmi szer­­ződésnek tekinteni. Az UNO közgyű­­lése tavaly határozatban elítélte az új háború propagandistáit és követelte, hogy a hírközlés eszközeit használják az államok közötti barátságos viszony megerősítésére. A határozat azonban nem tudta visszatartani a háborús uszítókat, akik az elmúlt évben mind kifu­vóbban viselkedtek. Ezt a tevé­kenységet lázas fegyverkezési ver­­seny kíséri, valamint a Szovjetunió és az új demokráciák elleni támadási tervek kidolgozása és újabb háborús cselekmények előkészítése. Visinsz­kij felhívta a közgyűlés figyelmét arra, hogy a háború idejére felállított angol­a.meritusi közös vezérkar még ma is megvan és titkos tevékenysé­get folytat a béke ellen. Lépéseket tesznek támaszpontjaik ki­­terjesztése és megerősítése irányá­ban. Háborús tervek A újságokban, különösen Angliá­ban és Amerikában, nekivadult há­borús uszítók nyíltan tárgyalják a Szovjetunió és az új demokráciák el­­len irányuló különböző támadási ter­­veiket, amelyeknek kiinduló pontjai ezek a támaszpontok. Azzal akarják megzavarni a gyengébbszívű embere­két, hogy felnagyítják az Egyesült Államok katonai hata­lmát Az Uni­­ted States News című befolyásos amerikai folyóirat április 9-i számá­nak vezércikkében nyíltan beval­lotta, hogy az USA légierejét át­alakítják az Európában valószínű­nek látszó ellenségeskedés esetére. A lap részletes tervet közöl a Szovjet­unió elleni támadásokról és térképet, amely az amerikai légierő támadási irányait mutatja be. A Newa York Times május 13-i számában sajnál­kozik, hogy az Egyesült Államok nem rendelkeznek a szovjet terület nagy részéről pontos térképekkel. „Ez a tény — mondotta a cikk — talán a legnagyobb bajunk abban az esetben, ha a Szovjetuniót bombá­zókkal meg akarjuk támadni”. A cikk cinikus nyíltsággal ne­vezi meg a légi támaszpontokat, amelyekről a szovjet városokat akarják megtámadni Hasonlóan felbát­orító az ESso nevű newyorki cég által nyomtatott „a harmadik világháború térképe” című térkép, amely a legundokabb szovjet­­ellenes és a népi demokráciák ellen irányuló háborús propaganda. A legrondabb háborús vezetók — A háborús uszítást — foly­tatta Visinszkij — nemcsak a visz­­szavonult politikusokból kikerülő műkedvelők űzik, hanem olyanok is, akik az Egyesült Államok, Nagy britannia, Franciaország és más or­­szágok kormányaiban fontos tiszt­ségeket töltenek be, mint például Forrestal amerikai honvédelmi mi­­nszter, Kenny, az USA stratégiai légierejének parancsnoka, Royall, az USA hadügyminisztere, Bridges, a szenátus felhatalmazási bizottságá­nak elnöke, Brown, Harvey, Tho­mas, Moore, a brit képviselőház tagjai, W­alsley, a brit légierők he­lyettes vezérkari főnöke, MacMillan és mások. Ezek az urak már nem­­csak általános szólamokat hangoz­­tatnak, hanem — főleg az ameri­kaiak, — gyönyörűen kidolgozott terveket szovjet városoknak, pél­dául Moszkvának, Leningrádnak, Kievnek, Odesszának, Charkovnak elpusztítására. Forrestal, Royals, Bridges, Brown és más kalandorok beszédeikben nyíltan követelték, hogy mér­jenek csapást a három­ és bakui olajföldekre, a Donec-medencére és az Ural mö­götti ipart­erület­re. A nyugati államokban vad fegy­verkezési hajsza folyik.. Az Egyesült Államok hadserege 1947-ben, két év­vel a háború befejezése után, három és félszer nagyobb volt, mint a há­ború előtt. Légiereje 1947-ben az 1937-esnek 17-szere­se, haditengeré­szeti hajóinak tonnatartalma 3 és fél­szeres volt. Az USA-nak az 1948— 49. évre megszavazott költségvetése csaknem 4 milliárd dollárral többet fordít katonai kiadásra, mint az előző évben. Az Egyesült Államok ellátják sok nyugat-európai ország hadseregét is amerikai fegyverekkel. Ilyenek tehát a nemzetközi viszo­nyok, amelyekben az UNO harmadik ülésszaka megkezdi munkáját — mondotta Visinszkij. A kisemberek millió, akik a vérükkel fizettek fasiszta védnö­keik és a nemrégiben véget ért má­sodik világháború szervezőinek bű­neiért, nem egyezhetnek bele a há­ború megismétlésébe. Az új háború veszélyének elhárí­tására Visinszkij javasolta, hogy a Biztonsági Tanács állandó tag­jai: az USA, Nagy britannia, a Szovjetunió, Franciaország és Kína a fegyveres erők csökken­tésének első lépéseként egy év alatt csökkentsék minden szá­razföldi, tengeri és légierejüket egyhazaiabdal Tiltsák be az atomfegyvereket. „Állítsanak fel a Biztonsági Tanács keretén belül egy nemzetközi ellen­őrző szervet az első két rendszabály végrehajt­ásának ellenőrzésére. Visinszkij beszéde ösztönzés és remény a népek milliói számára — írja a Stravda Visinszkij beszéde az UNO közgyű­lés résztvevői körében, mind a világ közvéleményében rendkívül mély hatást keltett. Az Izvesztija a szovjet külügyminiszterhelyettes felszólalásá­val kapcsolatban így ír: „Ahogyan a Szovjet harcos érzi szét,téphetetlen kapcsolatait hazájával ugyanúgy a szovjet diplomata, aki felemeli szavát a béke védelmében, érzi, hogy népének elválaszthatatlan része és ez megsokszorozza erejét. Mindenki számára világos, hogy ezen, az emelvényen nem csak Visinszkij beszélt, hanem maga a Szovjetunió.” Zhukov, a Pravda szemleírója írja: Bebizonyosodott, hogy a szilárd kez­deményezés a szovjet küldöttség ke­zében van. A szovjet küldöttség nagy szö­vetségese, az Igazság, Visinszkij felszólalása vádbeszéd volt azok ellen, akik az UNO-t egy világ­­konfliktus eszközévé akarják tenni. Ugyanakkor ösz­tönzés és remény a­ népek millé­ számára. A francia sajtó is vezető helyen foglalkozik Visinszkij beszédével. Az angol sajtó egész oldalas címek alatt közli a Visinszkij-beszédről szóló tudósításokat. A jobboldali la­pok csökkenteni igyekeznek a beszéd jelentőségét, de mégis el kell ismer­niük hogy a beszéd hatalmas hatást tett az egész világon. Az Observer el­ismeri, hogy a szovjet javaslat nehéz hely­zetbe hozta a nyugati hatalma­kat. SZABAD NÉP KEDD, 1948 SZEPTEMBER 55. A szovjet kormány javaslatai elfogadható alapot adnak a berlini helyzet rendezésére A TASS iroda közlése a moszkvai tárgyalásokról A Tass irodát felhatalmazták, hogy a berlini helyzetről és az azzal kapcsolatos, a Szovjetunió, az Egye­­sült Államok, Nagybritannia és Franciao­szág kormányai között ez év augusztusában és szeptemberében történt tárgyalásokról közleményt adjon ki. Ez annál inkább szükséges, mert az angol-amerikai és francia sajtóban közzétett je’­on’ésyik, vala­mint hivatalos személyiségek nyilat­kozatai — beleértve Bevin szeptem­ber 22-i alsóházi beszédét,­­ sem a berlini helyzetről, sem az említett tanácskozásokról nem adnak­ hű ké­­pet és gyakran félrevezetik a köz­véleményt. A szovjet kormány ez év július 14-én az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország kormá­nyához Intézett jegyzékében kijelen­te­te: a jelenlegi berlini helyzet annak az eredménye, hogy az Egyesült Államok, Nagybri­­tannia és Franciaország kormá­nyai megsértették a potsdami határozatokat, valamint a németországi és berlini ellenőrző szervezetről szóló négy­hatalmi egyezményt. Ez a jogsértés megmutatkozott a három hatalom külön pénzreformjában, Berlin nyu­gati részei külön valutájának meg­teremtésében és Németország szét­­darabolására irányuló politikájuk­ban. A nyugati hatalmak teremtette helyzet azt bizonyítja, hogy a három kormány nem elégszik meg Német­­ország nyugati övezetei feletti feltét­len uralommal, hanem egyidejűleg pénzügyi szempontból a­­ szovjet övezetet is irányítani akarja, fel szeretné lk valasztani annak gaz­dasági szervezetét s végül is el akarja távolítani onnan a Szov­jetuniót. Mindez arra kényszerítette a né­metországi szovjet parancsnokságot, hogy a német lakosság érdekében h a a szovjet övezet gazdasági élete szét­zülleszt­ésének megakadályozására korlátozza a Berlin és Németország nyugati megszállási övezetei közötti forgalmat-Július végén az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kor­mánya javaslatot terjesztett a szov­jet kormány elé a berlini helyzet és az azzal kapcsolatos ügyek megvizs­gálására. A szovjet kormány elfo­gadta ezt a javaslatot. Az augusz­tusban Moszkvában megtartott tár­gyalások során a négy kormány megegyezett,­hogy egyidejűleg a kö­vetkező intéz­k­edéseket teszi, feltéve, ha gyakorlati végrehajtásukra a négy berlini főparancsnok megálla­podik: 1. A Berlin és a nyugati öveze­tek, valamint az szovjet megszállási övezet közötti kereskedelmi és szál­­lítási korlátozásokat megszünteti-2. Ugyanakkor a szovjet övezet német márkája egyedül érvényes berlini fizetési eszközzé válik és a nyugati márkát kivonják a forga­lomból. Egyidejűleg megegyeztek, hogy a berlini pénzforgalomnak a 2-es pont szerinti szabályozását négyhatalmi ellenőrzés alá helyezik. A négy németországi főparancs­nok utasítást kapott, hogy dol­gozza ki a gyakorlati végrehaj­tás módozatait. A moszkvai tárgyalásokon tervbe­vették, hogy egyéb kérdések meg­oldását is napirendre tűzik- A négy főparancsnok berlini tár­gyalásait szeptember elején nem fe­jezték be. Az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kor­mánya arra hivatkozó­­, hogy a Szov­jetunió kormányával Moszkvában végrehajtandó tárgyalásra vonatko­zólag a főparancsnokok között nézet­­eltérések támadtak. Az említett né­zeteltérések három kérdést érintenek. A szovjet kormány álláspontja erről a következő: A szovjet kormány kitart amel­lett, hogy a szovjet parancsnok­ság ellenőrizze Berlin és a szov­jet övezet közötti légi-, vasúti­­víz- és országúti kereskedelmi- és személyforgalmat. A légi vonalak nem maradhatnak az ellenőrzésen kívül, mert a négy kormány megállapodott, hogy ellen­őrzi Berlin pénzforgalmát és a Ber­lin, valamint a nyugati övezet kö­zötti kereskedelmet. A szovjet kor­mány nézete szerint elengedhetetlen hogy a négyhatalmi pénzügyi bizott­ságra és a Berlinben bevezetendő egyetlen fizetési eszközre vonatkozó négyhatalmi megegyezést szigorúan értelmezze. A szovjet kormány nem egyez­hetik bele a pénzügyi bizottság feladatainak kiterjesztésébe, mert az a szovjet megszállási övezet pénzforgalmába történő beavatkozást jelentené. A szovjet kormány az Egyesült Ál­lamok, Nagybritanni­a és Francia­­ország kormányának kívánságára beleegyezett Berlinnek a nyugati övezetekkel és más országokkal folytatandó kereskedelme négy­­hatalmi ellenőrzésébe. Ezzel elhárította a nézeteltéréseket. Mindez világosan bizonyítja, hogy a szovjet kormány magatartása elfogadható alapot nyújtott a berlini kérdés rendezésére, így az Egyesült Államok, Nagy­­britannia és Franciaország kormá­nyán múlik, hogy a tárgyalásokat megszakítják-e, vagy a Szovjetunió az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kielégítő egyez­ménye­ket. , de a nyugati hatalmak tovább provokálnak: a Biztonsági Tanács elé terjesztik a berlini kérdést Az imperialisták azonban nem akarnak megegyezést. Ez tűnik ki abból a vás­árjegyzékből is, amit a három nyugati nagyhata­­lom hé­főn adott át a washingtoni, londoni és párisi szovjet nagykövetségnek. A nyugati hatalmak bejelentik, hogy a Moszkvában és Berlinben folytatott tárgyalások „nem vezettek eredmény­re”. Bár a TASS.iroda közleményé­­ből világosan kitűnik, hogy a Szovjet­unió a legmesszebbmenő engedmé­­nyekre hajlandó a megegyezés érde­kében, a nyugati hatalmak a tárgya­lás megszakítását ürügyül használják fel a­­hoz, hogy az UNO alapszabá­lyainak 33. cikkelyét megszegjék és­ — mint jegyzékük mondja — a bér. Umi kérdést a Biztonsági Tanács elé vigyék. A New York Times beismeri • a nyugati hatalmak az UNO alapjait támadják A New York Times azt írja, hogy a nyugati hatalmak a berlini kérdés­nek az Egyesült Nemzetek elé ter­jesztésével felborították az alapot, amelyre az Egyesült Nemzetek Szervezetét építették. A New York Times nem titkolja, hogy Franciaor­szág és a kis nyugati országok nyug­talanok. Véleményük szerint töb­b időt kellett volna szentelni a megfon­tolásra, mielőtt ezt a lépést megtet­ték. A New York Times beismeri: alap­­talanok voltak az amerikai saj­ó szen­zációs jelentései arról­, hogy a szovjet zavarja Berlinnek légi úton történő ellátását. Az amerikai repülők ne­vetve olvasták a lapok nagybetűs hí­reit. Szov­jet tiltakozás finn fasiszták tevékenysége ellen Savonanko, a Szovjetunió finn, különböző fasiszta jellegű szervezetek országi követe felkereste Énekelt működése ellen­­finn külügyminisztert és tiltakozott Parisba küldött munkatársunk tele­fon jelentése: A francia sajtó Visinszk­j beszédének rendkívüli jelentőségéről Hétfőn is­mét zsúfolásig megtelt a Chaillot-palota színházterme. Előbb Bevin, majd Schuman szerepelt a napirenden. A forró érdeklődés nem annyira a két csatlósállam külügy­miniszterének szólt, hanem elsősor­­ban annak, hogy a vasárnapi esemé­nyek óta — tehát azóta hogy a há­rom nyugati hatalom a berlini kér­­désnek az UNO elé való vitele mel­lett döntőt — ezektől a beszédektől — elsősorban pedig Bevintől — vár­ták az első „nagyhatalmi kommen­tárt.” Csalódtak. Bevin legfeljebb csak­ a nyugati nagyhatalmak zavarát és ide­­gességét kommentálta. Beszéde végén azt mondotta, hogy az imperialisták „sohasem gondoltak támadásra” a Szovjetunió ellen. Nem zavarta, hogy Visinszkij 48 órával azelő­t a közgyűlés elé tárta ameri­kai lapok térképeit , amelyeken atombombát szállító repülőgépek le­szállására alkalmas támaszpontok voltak megjelölve. A hétfői felszólalók között volt Clement­is csehszlovák külügyminisz­ter is, aki kijelentette, hogy Cseh, Szlováki­a készségesen együttműködik Európa felépí­ésében, de szemben áll a Marshall tervvel, amely semmibe veszi az Egyesült Nemzetek Szerve­­zetét, s Európa biztonságát fenyegeti Csatlakozott Visinszkij szovjet meg­bízott javaslataihoz. A Biztonsági Tanács vitájának megkezdéséről egyébként még ellent­mondó jelentések érkeznek. A Chail­lot­ palotában nem titkolják, hogy a vita amerikai—angol—francia viszonylatban is nézeteltéréseket hozhat. A francia közvéleményre rendkívül nagy hatást tett Visinszkij békebe­szadó és ez alól még a jobboldali la­­pok sem tudják kivonni magukat. A konzervatív Figaro például így ír: Nem osztjuk azt a ,,túlságosan mód­szeres hitetlenkedést”, amellyel egyes küldöttségek , így az amerikai kül­döttség is, a szovjet javaslatokat fo­gadta. Még Blum lapja, a Populaire is kénytelen hangot adni ennek a köz­véleménynek. Erősen vétenének azok, — írja —, akik e rendkívül fontos beszédet könnyedén akarnák elintéz­ni. Pierre Courtade a l’Humanitében hangsúlyozza, hogy Visinszkij nem leplezte a világbékét fenyegető ve­szélyt. Nem hangoztatott szép frázi­sokat lapos szólamokat, hanem né­pére jellemző realizmussal őszintén kimondta azt is, hogy mennyire óhajt­ja a békét. Visinszkij olyan eszközö­ket javasol, amelyek ismét lehetővé tennék a közvetlenül baráti tárgyalá­sokat. Ugyanekkor lehetőséget adná­nak, hogy a gazdasági nehézségektől szenvedő népek több kenyérhez jus­sanak. Gömöri Endre a Lengyel Szocialista Pártot a ma­xizmus-nem­piTimis ór­ára vezetik Cyramkiewk­a miniszterelnök a Lengyel Szocialista Párt főtitkára — mint azt a lengyel távirati iroda jelenti —­ a párt központi bizottsá­gában nagyjelentőségű beszédet mondott. A Szocialista Párt örökölt tévedéseinek, ingadozásainak, és a hibás elméletek kiküszöböléséről szólva, hangsúlyozta, hogy „A nem­zetközi munkásmozgalomban ritkán tapasztalt méretű erőfeszítést tettünk, hogy egy reformista-opportunista hagyo­mányok terhét viselő szocialista tömegpártot a marxista-leninista forradalmi szocializmus útjára vezessünk. A munkásmozgalom egyesítése előtt különösen ébernek kell lenni az ide­gen elemekkel szemben.

Next