Szabad Nép, 1948. október (6. évfolyam, 226-252. szám)

1948-10-17 / 240. szám

VASÁRNAP, 1948 OKTÓBER 11 SZABAD NÉP AZ ELMÉLET NAPI KÉRDÉSEI A „NÉPIESSÉG­­RŐL I. Pártunkon belül és a párton kí­vül is egyre fokozottabb érdeklődés fordul a ,,népies“ ideológia kérdései felé. Egyes vidéki szervezeteink megingása a kulák-agitációval szem­ben, a NÉKOSzrügy, továbbá a ve­lünk szövetséges pártokban lezajlott vita a parasztság jövőjéről — meg­annyi intés a ,­népiesk’ ideológia el­leni harc erősítésére. Pártunk első Országos Oktatási Értekezletén Ré­vai elvtárs hangsúlyozta is, hogy „le kell lepleznünk és végleg szét kell zúznunk a munkásosztállyal szem­ben ellenséges, naroduik, népieskedő, búsmagyar ideológiát“. A feladat tehát le van tűzve. Kérdés: mi a narodnikizmus, mi a „népiesség”, miért veszélyesek ezek az ideológiák, miért ma vált nálunk különösen időszerűvé a „népiesség“ elleni harc? Még egy kérdés: miért kell egy­mással kapcsolatba hozni a narodni­­kizmust — amelyről annyit könnyű kitalálni, hogy nem magyar, hanem orosz mozgalom — és a magyar ,,né­piess­éget"? Nos, narodnik magyarul népbarátot jelent, bizonyos leegy­szerűsítéssel azt mondhatnánk, hogy a mi népségeink a magyar narodni­­kok- Narodnikizmus és népiesség a szükségszerű különbségek mellett,— amelyek a hely és az idő különböző­ségeiből adódnak — alapvető rokon­vonásokat mutatnak. A magyar né­­piesség múltjának és jelenlegi szere­pének megértéséhez és mindezzel kapcsolatban pártunk feladatainak felismeréséhez hatalmas segítséget kapunk, ha a Bolsevik Párt történe­tét tanulmányozzuk, ha ismerjük az orosz népiesek mozgalmának, a na­­rodnikizmusnak születését, a mun­kásosztály pártjához való viszonyát, pályafutását — és a Bolsevik Párt kérlelhetetlen harcát a narodnikok ellen.­­. Mi volt a narodnik­izmus? „A marxista csoportok keletkezéséig (a múlt század nyolcvanas évei) a for­radalmi munkát Oroszországban a narodnikok, a marxizmus ellenfelei vezették“, — írja a Párttörténet. — „Az orosz narodnikok hibásan azon a véleményen voltak, hogy nem a munkásosztály, hanem a parasztság a legfőbb forradalmi erő, hogy a cár és a földesurak uralmának megdön­tése lehetséges pusztán paraszti „zendülések” útján”. Kezdeten te­hát (a múlt század hetvenes évei­ben) az orosz értelmiség forradalmi kísérletéről volt szó, amely a pa­rasztságra támaszkodva, a parasztsá­got harcra mozgósítva akarta meg­­dönteni a cári önkényuralmat. Ké­sőbb a narodnikok feladták a pa­rasztság közötti forradalmi tömeg­munkát. A harcot a nép nélkül, egyedül próbálták folytatni, fegyve­rük a küzdelemben az egyéni terror volt. Politikailag vereséget szenved­tek a cárizmussal szemben, de en­nek­­ ellenére ragaszkodtak hibás módszereikhez és alapvetően téves nézeteikhez, harcoltak a marxizmus elterjedése ellen, igyekeztek meg­akadályozni az orosz forradalmi munkapárt megalakulását. Ahhoz, hogy az orosz forradalom győzhessen, ki kellett venni a forra­dalmi munka vezetését a narodnikok kezéből, meg kellett teremteni a marxista munkáspártot. Viszont a párt megalakulásának feltétele volt a gyökerükig téves narodnik elméle­tek szétzúzása. Miért? Mert a na­rodnikok azt tanították, hogy Orosz­országban nem fog kifejlődni a ka­pitalizmus, ennek megfelelően nem fog kifejlődni a munkásosztály sem­ Azt tanították, hogy a legfőbb for­radalmi erő az intelligencia vezette parasztság, hogy a falusi földközös­ségből — a kapitalizmus átugrásá­­val — nő majd ki a szocializmus- Ami azt jelenti, hogy a magukat szocialistáknak nevező narodnikok kapitalizmusellenessége reakciós volt, mert az Oroszországban már meg­lévő kapitalista fejlődést nem előre akarták hajtani, a szocialista forra­dalom feltételeinek megérlelése felé, hanem gátolni akarták. A fejlődést vissza akarták fordítani a túlhala­dott, patriarchális-feudális viszonyok irányába. A narodnikok azt tanítot­ták, hogy a proletariátus nem élen­járó osztálya a forradalomnak, arról álmodoztak, hogy a „szocializmus" hatalmas munkásosztály kialakulása nélkül megvalósítható. Ami azt je­lenti, hogy a munkásosztály vezető szerepét, a munkásosztály vezetve munkás-paraszt szövetség, sőt, min­denféle munkás-paraszt szövetség szükségességét tagadták, egység­frontba kerültek a munkásosztály és a forradalom ellenségeivel­ A narod­nikok azt tanították, hogy a törté­nelmet nem az osztályok, nem az osztályok harcai irányítják, hanem csupán egyes kiváló személyek, „hő­sök" csinálják, akiket a tömeg, a nép vakon követ. Ami azt jelenti, hogy a narodnikok alapjában véve a pa­­rasztságban sem bíztak: az egyéni terror alkalmazása, a forradalmi in­telligencia, a „hősök" szerepének túlbecsülése végleg elszakította őket a tömegektől. S hogy mindez nem­csak az elmélet síkján alakult így, azt bizonyítja, hogy a forradalmár­nak indult narodnikok ké°őbbi pá­lyafutásuk során lemondtak a cári kormány elleni­­ forradalmi harcról­­„A narodnikok többsége... — álla­pítja meg a Párttörténet — elkezdte a cári kormánnyal való megbékülést és kiegyezést prédikálni. A narodni­kok a nyolcvanas és kilencvenes években a kulákság érdekeinek kife­jezőivé váltak Világos, hogy az orosz marxisták­nak következetesen és könyörtelenül végig kellett vinniök a narodnikok elleni harcot. Az ideológiai küzdel­met Plechanov és mindenek felett Lenin munkássága döntötte el. Első­sorban két könyvnek — Plechanov: „A monista történelemfelfogás fejlő­dése" és Lenin: „Kik a nép barátai és hogyan harcolnak a szociáldemo­kraták ellen" — volt igen nagy sze­repe abban, hogy a marxisták meg­törték a narodnikok szellemi befo­lyását a forradalmi mozgalomra és különösen az értelmiségre. De a na­rodnikok felett aratott ideológiai győzelem korántsem jelentette azt, hogy az orosz „népiesek" megszűntek volna létezni, vagy, hogy a paraszt­ságra gyakorolt befolyásuk egycsa­­pásra megsemmisült volna­ A szo­­ciálforradalmárok pártjában, amely 1917 nyarán a parasztságnak még jelentős részét tartotta befolyása alatt, rendkívül erős volt a narod­­nik-ideológia hatása­­in. Ki tagadhatná a hasonlóságot a narodnik-mozgaloma kezdetei és a harmincas évek magyar „népies" mozgalma között? Az a „népies bal­oldal", amely a második világhá­ború előtti években jelentkezett a falukutató mozgalomban, a faluku­tató írók munkájában, a Márciusi Front, a Nemzeti Parasztpárt és a Független Kisgazdapárt balszárnya szervezkedésében, vitathatatlanul­ az akkor fennálló rendszer ellen irá­nyult. A fennálló rendszer ellen irá­nyult — annyiban, amennyiben a feudális nagybirtok és a kapitalista állam kettős elnyomásától és kizsák­mányolásától szenvedő parasztság lá­­zadozását fejezte ki. Ez a paraszti demokratizmus vitathatatlan, legna­gyobb értéke a népies mozgalomnak. De ugyanakkor gyengeségének for­rása is. Mert éppen annyira, ameny­­nyire vitathatatlan a népiesek pa­­rasztd­emokratizmusa, vitathatatlan az is, hogy a népiesek a paraszt­ságban és csak a parasztságban látták azt az erőt, amely a halaszt­hatatlannak érzett átalakulást meg­valósíthatja, Horthig-Magyarországo­t „demokratizálhatja". „A parasztságot valljuk a magyar nép törzsének", — mondotta a Már­ciusi Front 1938-as programja; „a parasztság mentheti meg egyedül a nemzetet’­ — írták különböző megfo­galmazásokban a népi írók. A né­piesek viszonya a munkásosztályhoz és a munkásmozgalomhoz a legjobb esetben is tisztázatlan volt- Az or­szág növekvő fasizálódásának, a há­ború felé való sodródásának idején nem látták meg a munkásosztályban­­a demokrácia és a nemzeti függet­lenség legerősebb védelmezőjét, nem tudták, hogy az általuk is kívánt át­alakulás vezetője csalt a munkás­­osztály lehet. Persze helytelen volna a „népie­sek” mozgalmát­­ egységes, határo­zott programmal rendelkező társa­­dalmi-politikai mozgalomnak tekin­teni. A „népies baloldal" melle­t volt „népies jobboldal" is. De a „népies baloldal“ ideológiája sem volt tisztá­zott, a népies baloldalnak is megvol­tak a maga problémái a fasizmussal kapcsolatban. És ennek nem elsősorban az az oka, hogy egyes írók vagy politiku­sok kevés ellenállást tanúsítottak a fasiszta fajelmélettel szemben — il­letve­ már ennek a csökkent ellen­állásnak az okát is a népiesek ideoló­giájában kell keresni. Az igazság az, hogy ugyanakkor, amikor lebecsülték a munkásosztály szerepét, „elesett osztálynak" tartották a munkásságot és „a nemzet törzsének" a paraszt­ságot — bizalmatlanok voltak magá­val a parasztsággal szemben is. Ép­pen, mert alaposan foglalkoztak a magyar parasztság helyzetével, fej­lődésének kérdéseivel, látták és tu­domásul is vették a parasztságban végbemenő osztálytagozódást, a pa­rasztságnak mint osztálynak felbom­lását, a kulákok és a paraszti sze­génység rendkívül éles szembenállá-­­­sát. Nem hittek igazán abban, hogy ez a „széteső" parasztság akár ön­magát, akár a nemzetet felszabadít­hatja. Így alakult ki ez a helyzet, hogy a népiesek észlelték és leírták az ország, a dolgozó tömegek — el­sősorban a parasztság — tűrhetetlen állapotát, anélkül, hogy látták volna a dolgozó tömegekben azt az erőt, amely a tűrhetetlent megváltoztatni képes. Ideológiájuk ezért bizonyos „osztályfeletti“ vonásokat mutatott, — ami a napi politikában például abban jelentkezett, hogy az uralkodó osztállyal, Gömbösékkel vették fel a kapcsolatot, vagy éppen az uralkodó osztályok „lelkiismereti forradalmá­tól" várták a halaszthatatlan válto­zást­ Ez az elfordulás a munkásosztály­tól és a parasztságtól rokon a na­rodnikok hamis „hősi" történelem­­szemléletével és érintkezési ponto­kat teremtett a fasizmus ideológiája és a népies ideológia között. Ez per­sze nem azt jelenti, hogy a népiesek fasiszták voltak. De, ha sem a mun­kásoktól, se a parasztoktól nem vár­ható a jobb jövő, akkor kitől? A fasiszták válasza erre az volt, hogy a bajok oka nem az osztályelnyo­más, hanem az osztályharc. A fasisz­ták az „osztályokfölötti" nemzet jel­szavával dolgoztak az osztály­társa­dalomban, egyszerűen azért, hogy az elnyomott osztályokat becsapják. És ha a népiesek egy része állást is foglalt a fasizmus ellen, maga az „osztályokfeletti nemzet" fasiszta gondolata nehezen maradhatott ha­tás nélkül olyanokra, akik valóban nemzeti céljaik szolgálatát egyik dolgozó osztályra sem akarták vagy merték rábízni. A népiesek ingado­zásának és bizonytalanságának po­litikai és ideológiai gyökere ugyan­abban van, mint akkori jelentősé­gük gyökere: a parasztság képviselői voltak. *Elméletileg a marxisták teljes határozottsággal megállapítottnak tekintik... — írja Lenin, — hogy a kistulajdonos, az „önálló“ kistulaj­donos (olyan szociális titrus ez amely sok európai országban igen széles, tömeges méretekben elterjedt), aki a kapitalizmusban állandóan el­nyomatás alatt és igen gyakran az életviszonyok hihetetlenül erős és gyors rosszabbodásának válik áldo­zatává és tönkremegy, könnyen csap át szélsőséges forradalmiságba, de nem képes kitartást, szervezettséget, fegyelmet, állhatatosságot tanúsí­tani."’ Lenin ezeket a sorokat harminc esztendő forradalmi tapasztalatai után írta és a tapasztalatok között, amelyekből a fenti tanulságokat le­vonta, ott voltak a kispolgári-paraszti narodzikok ellen vívott harcok ta­pasztalatai is. A kispolgári-paraszti magyar népiesek pályafutása min­denben megerősíti a lenini megálla­pít­ásokat. A felszabadulás előtt — általában — mégis haladó volt a népiesek mozgalma, lényegében azért, mert elég következetesen kép­viselte a parasztság főkövetelését, a nagybirtok­rendszer megszüntetését, a földbirtokreformot. Ez a követelés akkor az ország egész dolgozó népé­nek érdekeit fejezte ki. Magyaror­szág demokratikus átalakításának, a nemzeti függetlenség megvédésének elengedhetetlen feltétele volt a föld­birtokreform­ IV. De már ebből is következik, hogy a népies ideológia szerepe a felsza­badulás után és különösen a fordu­lat éve után gyökezű­en megválto­zott. Aki az 1930-as években nem hitte el, hogy az ország átalakításá­ban a munkásosztályé lesz a vezető szerep, az ettől a kétkedéstől még lehetett demokrata és antifasiszta — akkor. De lehet-e valaki ugyanezek­kel a kételyekkel jó demokrata és becsületes antiimperialista — mat Nem lehet. A munkásosztály és a munkásosztály pártja tettekkel bizo­nyította be vezetésre való alkalmas­ságát, vezető szerepének eredménye a bekövetkezett változás, a népi de­­mokrácia. Aki ma a munkásosztály helyett a parasztságot akarja a népi demokrácia vezető erejévé tenni, az szembefordul az egész népi demo­kráciával. Szembe kell nézni azzal, hogy a népies ideológia a mai helyzetben lényegében reakcióssá vált. Egy ilyen mondat például: „A magyar kisparaszt azért ragaszkodik az egyéni gazdálkodáshoz és a szabad termeléshez, mert megunta már a szolgaságot és úgy látta, hogy igazi emberi élete csak a szabad kispa­­rasztnak van, annak, akinek nem a hajcsár, nem a kerülő és a gazda, hanem saját szorgalma parancsol — haladó politikai törekvéseket fe­jezhetett ki, a parasztság nagybir­­tokellenességét fejezhette ki tíz esz­tendővel ezelőtt. De mivel ez a mon­dat ma íródott, éle nem a nagybir­tokosok ellen irányul, hanem a pa­rasztság szövetkezeti mozgalma el­len, a munkásosztály ellen Attól a gondolattól, hogy a parasztság „örök, történelemfeletti" osztály, hogy „a legmagasabb életforma az önálló kisbirtokos életforma", csak egy lépés az a gondolat, hogy a pa­rasztság egységes osztály. Ha pedig a parasztság egységes, méghozzá „örök és történelemfeletti“ osztály, akkor a szegényparaszt és a közép­­paraszt helye nem a must­rásosztály oldalán van a falusi kizsákmányolok elleni harcban, hanem ellenkezően: a falusi kizsákmányolok oldalán, mindazok ellen, akik az egységes parasztosztály bármelyik részének érdekeit fenyegetik. Magyarul: ak­kor a dolgozó parasztság helye a kulákok oldalán van a munkásosz­tály ellen. Persze, ha a dolgozó parasztság a kulákság oldalán van, akkor a bur­zsoázia oldalán van. A „népiesek" jobb szeretik a maguk politikáját valamiféle „harmadik útnak" fel­tüntetni. De a „népies ham­iladik út", amely látszólag elfogadja az ipar szocialista átalakítását, viszont fel­lép a szocializmus ellen a mező­­gazdaságban, nem különbözik a többi „harmadik úttól": a szocializ­mus ellenségeinek támogatását je­lenti. Jugoszláviában Titóék áruló csoportja is „népies" álláspontra helyezkedett, a parasztságot tartotta „az állam igazi alapjának". A kö­vetkezmények­ (nem beszélve a bel­politikai következményekről) szem­befordulás a Szovjetunióval és a békefronttal. T. De, ha a népies ideológia — a parasztromantika, a parasztság egy­ségéről és vezető szervéről szóló ta­­nítás — a mai viszonyok között a dolgozó parasztság szembeállítása a munkásosztállyal, a „harmadik út” politikája mind a kült,­rr mind a bel­politikában, akkor a népies ideológia ma az ellenforradalom, a magyar és a nemzetközi reakció ideológiája lehet. A magyar reakció és az ame­rikai imperialisták legfontosabb tö­megbázisa ma Magyarországon A kulákság. A népi demokrácia ellen­­ségei minden erejükkel azon van­­nak, hogy ezt a tömegbázist a dol­gozó parasztság felé szélesítsék ki. Világos, hogy az ellenség nem tár­hatja fel nyíltan céljait, a paraszt­ság között nem beszélhet arról, hogy a nagytőkések és nagybirtokosok uralmának visszaállításáért dolgo­­zik. De megpróbálhatja a paraszt­ság elmaradottabb rétegeit azzal a jelszóval megtéveszteni, hogy: „a parasztság nem jut megfelelő sze­rephez a népi demokráciában”, „a munkásosztály előretörése a paraszt­­ság rovására történt”. Mindezt meg lehet tenni a népies ideológia fede­zete alatt. Ezért vagyunk tanúi an­nak, hogy a katolikus egyház kép­viselőitől a nagytőke képviselőiig egyszerre mindenfelé, hívei támad­nak a népiességnek, hogy az ameri­­kai imperializmus — a népi demo­­kráciák felé — a parasztság védel­mezőjének próbálja magát feltün­tetni, hogy a burzsoáziával pakoló, külföldre szökött „parasztvezérek, bős” zöld Internacionalét szervez és így tovább. VI. A népies ideológiával szemben a párton belül és a párton kívül egy­aránt fel kell vennünk a harcot. Mindenekelőtt párttagságunkkal kell megértetni a narodnik, népies ideo­­lógia veszedelmességét általában és különös veszedelmességét a mai helyzetben. Azután meg kell magya­­ráznunk a pártunkban dolgozó és a pártunkon­­ kívül dolgozó parasztok­nak, hogy a parasztság önálló poli­tikát sohasem folytatott sikerrel az újkori történelem során. Két utón járt lényegében: vagy a burzsoázia­­val szövetkezett a munkásosztály ellen és ennek az útnak a következ­­ményeit eléggé kitapasztalhatta a magyar parasztság a két világhá­ború között. A másik út a munkás­osztállyal való szövetség a munkás, osztály vezetés* mellett: a város*, és falusi kizsákmányolók felszámolása­­ért, a szocializmus megteremté­­séért. Gimes Miklós I MUNKAVERSENY EREDMÉNYEKÉNT: ifSTCSILING v­ékony azérfi tr ff t*lvemharisnyát 24.60•ért MAS« DED ÍV,r."'r." 39.80ín vásároIhn tunk! HELIAS HARISNYA VILÁGMÁRKA H Új fonógépeket szerelnek fel a Magyar Pamutiparnál. Egy részüket most szedik fel a hatalmas ládákból, letisztogatják s már hurcolják is át a súlyos darabokat a műhelybe. Szorgos kezek összeállítják, meghúzzák a csavarokat... és már mehet is. Odébb szinte táncra perdülnek az orsók a régebben érkezett gépeken, amelyek hosszú sorban állnak egymás mö­­gött. Minden gépen tábla: 1,0, 50, 52 kiló. Ennyit termeltek 8 óra alatt. (A régi gépeken SS, SG,ot ének­elak el.) Ezekkel ,,könnyebb a munka”­­— mutatnak az új orsókra a munkások — „még többet is termelnek Ha mind a 10.120 Angliából érkezett új orsó munkába áll, a gyár termelése (most 20.000 kiló naponta) 15 százalékkal fog emelkedni. De bizonyára ugyanígy nő majd az eredmény a Magyar Fonóiparnál, ahol 12.500, vagy a Dreher Textilgyárban, ahol 8832 új orsót szerelnek fel. A textilipar ugyanis többmilliós összeggel szerepel a jelenlegi terv­beruhá­­zások között. Az öthónapos terv során több mint 21 milliót, októberben pedig csaknem öt­millió forintot kap. JHegalahi út és Sportszer kereskedelmi Nemzeti Vállalat Andrássyi-uil 21. Telefon: 226 021 edzu házunk építkezése alatt az összes sportcikkek áru­sí­tása ideiglenesen Arndrássy-ifif 21. sz. elosztóban

Next