Szabad Nép, 1948. október (6. évfolyam, 226-252. szám)
1948-10-17 / 240. szám
VASÁRNAP, 1948 OKTÓBER 11 SZABAD NÉP AZ ELMÉLET NAPI KÉRDÉSEI A „NÉPIESSÉGRŐL I. Pártunkon belül és a párton kívül is egyre fokozottabb érdeklődés fordul a ,,népies“ ideológia kérdései felé. Egyes vidéki szervezeteink megingása a kulák-agitációval szemben, a NÉKOSzrügy, továbbá a velünk szövetséges pártokban lezajlott vita a parasztság jövőjéről — megannyi intés a ,népiesk’ ideológia elleni harc erősítésére. Pártunk első Országos Oktatási Értekezletén Révai elvtárs hangsúlyozta is, hogy „le kell lepleznünk és végleg szét kell zúznunk a munkásosztállyal szemben ellenséges, naroduik, népieskedő, búsmagyar ideológiát“. A feladat tehát le van tűzve. Kérdés: mi a narodnikizmus, mi a „népiesség”, miért veszélyesek ezek az ideológiák, miért ma vált nálunk különösen időszerűvé a „népiesség“ elleni harc? Még egy kérdés: miért kell egymással kapcsolatba hozni a narodnikizmust — amelyről annyit könnyű kitalálni, hogy nem magyar, hanem orosz mozgalom — és a magyar ,,népiességet"? Nos, narodnik magyarul népbarátot jelent, bizonyos leegyszerűsítéssel azt mondhatnánk, hogy a mi népségeink a magyar narodnikok- Narodnikizmus és népiesség a szükségszerű különbségek mellett,— amelyek a hely és az idő különbözőségeiből adódnak — alapvető rokonvonásokat mutatnak. A magyar népiesség múltjának és jelenlegi szerepének megértéséhez és mindezzel kapcsolatban pártunk feladatainak felismeréséhez hatalmas segítséget kapunk, ha a Bolsevik Párt történetét tanulmányozzuk, ha ismerjük az orosz népiesek mozgalmának, a narodnikizmusnak születését, a munkásosztály pártjához való viszonyát, pályafutását — és a Bolsevik Párt kérlelhetetlen harcát a narodnikok ellen.. Mi volt a narodnikizmus? „A marxista csoportok keletkezéséig (a múlt század nyolcvanas évei) a forradalmi munkát Oroszországban a narodnikok, a marxizmus ellenfelei vezették“, — írja a Párttörténet. — „Az orosz narodnikok hibásan azon a véleményen voltak, hogy nem a munkásosztály, hanem a parasztság a legfőbb forradalmi erő, hogy a cár és a földesurak uralmának megdöntése lehetséges pusztán paraszti „zendülések” útján”. Kezdeten tehát (a múlt század hetvenes éveiben) az orosz értelmiség forradalmi kísérletéről volt szó, amely a parasztságra támaszkodva, a parasztságot harcra mozgósítva akarta megdönteni a cári önkényuralmat. Később a narodnikok feladták a parasztság közötti forradalmi tömegmunkát. A harcot a nép nélkül, egyedül próbálták folytatni, fegyverük a küzdelemben az egyéni terror volt. Politikailag vereséget szenvedtek a cárizmussal szemben, de ennek ellenére ragaszkodtak hibás módszereikhez és alapvetően téves nézeteikhez, harcoltak a marxizmus elterjedése ellen, igyekeztek megakadályozni az orosz forradalmi munkapárt megalakulását. Ahhoz, hogy az orosz forradalom győzhessen, ki kellett venni a forradalmi munka vezetését a narodnikok kezéből, meg kellett teremteni a marxista munkáspártot. Viszont a párt megalakulásának feltétele volt a gyökerükig téves narodnik elméletek szétzúzása. Miért? Mert a narodnikok azt tanították, hogy Oroszországban nem fog kifejlődni a kapitalizmus, ennek megfelelően nem fog kifejlődni a munkásosztály sem Azt tanították, hogy a legfőbb forradalmi erő az intelligencia vezette parasztság, hogy a falusi földközösségből — a kapitalizmus átugrásával — nő majd ki a szocializmus- Ami azt jelenti, hogy a magukat szocialistáknak nevező narodnikok kapitalizmusellenessége reakciós volt, mert az Oroszországban már meglévő kapitalista fejlődést nem előre akarták hajtani, a szocialista forradalom feltételeinek megérlelése felé, hanem gátolni akarták. A fejlődést vissza akarták fordítani a túlhaladott, patriarchális-feudális viszonyok irányába. A narodnikok azt tanították, hogy a proletariátus nem élenjáró osztálya a forradalomnak, arról álmodoztak, hogy a „szocializmus" hatalmas munkásosztály kialakulása nélkül megvalósítható. Ami azt jelenti, hogy a munkásosztály vezető szerepét, a munkásosztály vezetve munkás-paraszt szövetség, sőt, mindenféle munkás-paraszt szövetség szükségességét tagadták, egységfrontba kerültek a munkásosztály és a forradalom ellenségeivel A narodnikok azt tanították, hogy a történelmet nem az osztályok, nem az osztályok harcai irányítják, hanem csupán egyes kiváló személyek, „hősök" csinálják, akiket a tömeg, a nép vakon követ. Ami azt jelenti, hogy a narodnikok alapjában véve a parasztságban sem bíztak: az egyéni terror alkalmazása, a forradalmi intelligencia, a „hősök" szerepének túlbecsülése végleg elszakította őket a tömegektől. S hogy mindez nemcsak az elmélet síkján alakult így, azt bizonyítja, hogy a forradalmárnak indult narodnikok ké°őbbi pályafutásuk során lemondtak a cári kormány elleni forradalmi harcról„A narodnikok többsége... — állapítja meg a Párttörténet — elkezdte a cári kormánnyal való megbékülést és kiegyezést prédikálni. A narodnikok a nyolcvanas és kilencvenes években a kulákság érdekeinek kifejezőivé váltak Világos, hogy az orosz marxistáknak következetesen és könyörtelenül végig kellett vinniök a narodnikok elleni harcot. Az ideológiai küzdelmet Plechanov és mindenek felett Lenin munkássága döntötte el. Elsősorban két könyvnek — Plechanov: „A monista történelemfelfogás fejlődése" és Lenin: „Kik a nép barátai és hogyan harcolnak a szociáldemokraták ellen" — volt igen nagy szerepe abban, hogy a marxisták megtörték a narodnikok szellemi befolyását a forradalmi mozgalomra és különösen az értelmiségre. De a narodnikok felett aratott ideológiai győzelem korántsem jelentette azt, hogy az orosz „népiesek" megszűntek volna létezni, vagy, hogy a parasztságra gyakorolt befolyásuk egycsapásra megsemmisült volna A szociálforradalmárok pártjában, amely 1917 nyarán a parasztságnak még jelentős részét tartotta befolyása alatt, rendkívül erős volt a narodnik-ideológia hatásain. Ki tagadhatná a hasonlóságot a narodnik-mozgaloma kezdetei és a harmincas évek magyar „népies" mozgalma között? Az a „népies baloldal", amely a második világháború előtti években jelentkezett a falukutató mozgalomban, a falukutató írók munkájában, a Márciusi Front, a Nemzeti Parasztpárt és a Független Kisgazdapárt balszárnya szervezkedésében, vitathatatlanul az akkor fennálló rendszer ellen irányult. A fennálló rendszer ellen irányult — annyiban, amennyiben a feudális nagybirtok és a kapitalista állam kettős elnyomásától és kizsákmányolásától szenvedő parasztság lázadozását fejezte ki. Ez a paraszti demokratizmus vitathatatlan, legnagyobb értéke a népies mozgalomnak. De ugyanakkor gyengeségének forrása is. Mert éppen annyira, amenynyire vitathatatlan a népiesek parasztdemokratizmusa, vitathatatlan az is, hogy a népiesek a parasztságban és csak a parasztságban látták azt az erőt, amely a halaszthatatlannak érzett átalakulást megvalósíthatja, Horthig-Magyarországot „demokratizálhatja". „A parasztságot valljuk a magyar nép törzsének", — mondotta a Márciusi Front 1938-as programja; „a parasztság mentheti meg egyedül a nemzetet’ — írták különböző megfogalmazásokban a népi írók. A népiesek viszonya a munkásosztályhoz és a munkásmozgalomhoz a legjobb esetben is tisztázatlan volt- Az ország növekvő fasizálódásának, a háború felé való sodródásának idején nem látták meg a munkásosztálybana demokrácia és a nemzeti függetlenség legerősebb védelmezőjét, nem tudták, hogy az általuk is kívánt átalakulás vezetője csalt a munkásosztály lehet. Persze helytelen volna a „népiesek” mozgalmát egységes, határozott programmal rendelkező társadalmi-politikai mozgalomnak tekinteni. A „népies baloldal" mellet volt „népies jobboldal" is. De a „népies baloldal“ ideológiája sem volt tisztázott, a népies baloldalnak is megvoltak a maga problémái a fasizmussal kapcsolatban. És ennek nem elsősorban az az oka, hogy egyes írók vagy politikusok kevés ellenállást tanúsítottak a fasiszta fajelmélettel szemben — illetve már ennek a csökkent ellenállásnak az okát is a népiesek ideológiájában kell keresni. Az igazság az, hogy ugyanakkor, amikor lebecsülték a munkásosztály szerepét, „elesett osztálynak" tartották a munkásságot és „a nemzet törzsének" a parasztságot — bizalmatlanok voltak magával a parasztsággal szemben is. Éppen, mert alaposan foglalkoztak a magyar parasztság helyzetével, fejlődésének kérdéseivel, látták és tudomásul is vették a parasztságban végbemenő osztálytagozódást, a parasztságnak mint osztálynak felbomlását, a kulákok és a paraszti szegénység rendkívül éles szembenállá-sát. Nem hittek igazán abban, hogy ez a „széteső" parasztság akár önmagát, akár a nemzetet felszabadíthatja. Így alakult ki ez a helyzet, hogy a népiesek észlelték és leírták az ország, a dolgozó tömegek — elsősorban a parasztság — tűrhetetlen állapotát, anélkül, hogy látták volna a dolgozó tömegekben azt az erőt, amely a tűrhetetlent megváltoztatni képes. Ideológiájuk ezért bizonyos „osztályfeletti“ vonásokat mutatott, — ami a napi politikában például abban jelentkezett, hogy az uralkodó osztállyal, Gömbösékkel vették fel a kapcsolatot, vagy éppen az uralkodó osztályok „lelkiismereti forradalmától" várták a halaszthatatlan változást Ez az elfordulás a munkásosztálytól és a parasztságtól rokon a narodnikok hamis „hősi" történelemszemléletével és érintkezési pontokat teremtett a fasizmus ideológiája és a népies ideológia között. Ez persze nem azt jelenti, hogy a népiesek fasiszták voltak. De, ha sem a munkásoktól, se a parasztoktól nem várható a jobb jövő, akkor kitől? A fasiszták válasza erre az volt, hogy a bajok oka nem az osztályelnyomás, hanem az osztályharc. A fasiszták az „osztályokfölötti" nemzet jelszavával dolgoztak az osztálytársadalomban, egyszerűen azért, hogy az elnyomott osztályokat becsapják. És ha a népiesek egy része állást is foglalt a fasizmus ellen, maga az „osztályokfeletti nemzet" fasiszta gondolata nehezen maradhatott hatás nélkül olyanokra, akik valóban nemzeti céljaik szolgálatát egyik dolgozó osztályra sem akarták vagy merték rábízni. A népiesek ingadozásának és bizonytalanságának politikai és ideológiai gyökere ugyanabban van, mint akkori jelentőségük gyökere: a parasztság képviselői voltak. *Elméletileg a marxisták teljes határozottsággal megállapítottnak tekintik... — írja Lenin, — hogy a kistulajdonos, az „önálló“ kistulajdonos (olyan szociális titrus ez amely sok európai országban igen széles, tömeges méretekben elterjedt), aki a kapitalizmusban állandóan elnyomatás alatt és igen gyakran az életviszonyok hihetetlenül erős és gyors rosszabbodásának válik áldozatává és tönkremegy, könnyen csap át szélsőséges forradalmiságba, de nem képes kitartást, szervezettséget, fegyelmet, állhatatosságot tanúsítani."’ Lenin ezeket a sorokat harminc esztendő forradalmi tapasztalatai után írta és a tapasztalatok között, amelyekből a fenti tanulságokat levonta, ott voltak a kispolgári-paraszti narodzikok ellen vívott harcok tapasztalatai is. A kispolgári-paraszti magyar népiesek pályafutása mindenben megerősíti a lenini megállapításokat. A felszabadulás előtt — általában — mégis haladó volt a népiesek mozgalma, lényegében azért, mert elég következetesen képviselte a parasztság főkövetelését, a nagybirtokrendszer megszüntetését, a földbirtokreformot. Ez a követelés akkor az ország egész dolgozó népének érdekeit fejezte ki. Magyarország demokratikus átalakításának, a nemzeti függetlenség megvédésének elengedhetetlen feltétele volt a földbirtokreform IV. De már ebből is következik, hogy a népies ideológia szerepe a felszabadulás után és különösen a fordulat éve után gyökezűen megváltozott. Aki az 1930-as években nem hitte el, hogy az ország átalakításában a munkásosztályé lesz a vezető szerep, az ettől a kétkedéstől még lehetett demokrata és antifasiszta — akkor. De lehet-e valaki ugyanezekkel a kételyekkel jó demokrata és becsületes antiimperialista — mat Nem lehet. A munkásosztály és a munkásosztály pártja tettekkel bizonyította be vezetésre való alkalmasságát, vezető szerepének eredménye a bekövetkezett változás, a népi demokrácia. Aki ma a munkásosztály helyett a parasztságot akarja a népi demokrácia vezető erejévé tenni, az szembefordul az egész népi demokráciával. Szembe kell nézni azzal, hogy a népies ideológia a mai helyzetben lényegében reakcióssá vált. Egy ilyen mondat például: „A magyar kisparaszt azért ragaszkodik az egyéni gazdálkodáshoz és a szabad termeléshez, mert megunta már a szolgaságot és úgy látta, hogy igazi emberi élete csak a szabad kisparasztnak van, annak, akinek nem a hajcsár, nem a kerülő és a gazda, hanem saját szorgalma parancsol — haladó politikai törekvéseket fejezhetett ki, a parasztság nagybirtokellenességét fejezhette ki tíz esztendővel ezelőtt. De mivel ez a mondat ma íródott, éle nem a nagybirtokosok ellen irányul, hanem a parasztság szövetkezeti mozgalma ellen, a munkásosztály ellen Attól a gondolattól, hogy a parasztság „örök, történelemfeletti" osztály, hogy „a legmagasabb életforma az önálló kisbirtokos életforma", csak egy lépés az a gondolat, hogy a parasztság egységes osztály. Ha pedig a parasztság egységes, méghozzá „örök és történelemfeletti“ osztály, akkor a szegényparaszt és a középparaszt helye nem a mustrásosztály oldalán van a falusi kizsákmányolok elleni harcban, hanem ellenkezően: a falusi kizsákmányolok oldalán, mindazok ellen, akik az egységes parasztosztály bármelyik részének érdekeit fenyegetik. Magyarul: akkor a dolgozó parasztság helye a kulákok oldalán van a munkásosztály ellen. Persze, ha a dolgozó parasztság a kulákság oldalán van, akkor a burzsoázia oldalán van. A „népiesek" jobb szeretik a maguk politikáját valamiféle „harmadik útnak" feltüntetni. De a „népies hamiladik út", amely látszólag elfogadja az ipar szocialista átalakítását, viszont fellép a szocializmus ellen a mezőgazdaságban, nem különbözik a többi „harmadik úttól": a szocializmus ellenségeinek támogatását jelenti. Jugoszláviában Titóék áruló csoportja is „népies" álláspontra helyezkedett, a parasztságot tartotta „az állam igazi alapjának". A következmények (nem beszélve a belpolitikai következményekről) szembefordulás a Szovjetunióval és a békefronttal. T. De, ha a népies ideológia — a parasztromantika, a parasztság egységéről és vezető szervéről szóló tanítás — a mai viszonyok között a dolgozó parasztság szembeállítása a munkásosztállyal, a „harmadik út” politikája mind a kült,rr mind a belpolitikában, akkor a népies ideológia ma az ellenforradalom, a magyar és a nemzetközi reakció ideológiája lehet. A magyar reakció és az amerikai imperialisták legfontosabb tömegbázisa ma Magyarországon A kulákság. A népi demokrácia ellenségei minden erejükkel azon vannak, hogy ezt a tömegbázist a dolgozó parasztság felé szélesítsék ki. Világos, hogy az ellenség nem tárhatja fel nyíltan céljait, a parasztság között nem beszélhet arról, hogy a nagytőkések és nagybirtokosok uralmának visszaállításáért dolgozik. De megpróbálhatja a parasztság elmaradottabb rétegeit azzal a jelszóval megtéveszteni, hogy: „a parasztság nem jut megfelelő szerephez a népi demokráciában”, „a munkásosztály előretörése a parasztság rovására történt”. Mindezt meg lehet tenni a népies ideológia fedezete alatt. Ezért vagyunk tanúi annak, hogy a katolikus egyház képviselőitől a nagytőke képviselőiig egyszerre mindenfelé, hívei támadnak a népiességnek, hogy az amerikai imperializmus — a népi demokráciák felé — a parasztság védelmezőjének próbálja magát feltüntetni, hogy a burzsoáziával pakoló, külföldre szökött „parasztvezérek, bős” zöld Internacionalét szervez és így tovább. VI. A népies ideológiával szemben a párton belül és a párton kívül egyaránt fel kell vennünk a harcot. Mindenekelőtt párttagságunkkal kell megértetni a narodnik, népies ideológia veszedelmességét általában és különös veszedelmességét a mai helyzetben. Azután meg kell magyaráznunk a pártunkban dolgozó és a pártunkon kívül dolgozó parasztoknak, hogy a parasztság önálló politikát sohasem folytatott sikerrel az újkori történelem során. Két utón járt lényegében: vagy a burzsoáziaval szövetkezett a munkásosztály ellen és ennek az útnak a következményeit eléggé kitapasztalhatta a magyar parasztság a két világháború között. A másik út a munkásosztállyal való szövetség a munkás, osztály vezetés* mellett: a város*, és falusi kizsákmányolók felszámolásaért, a szocializmus megteremtéséért. Gimes Miklós I MUNKAVERSENY EREDMÉNYEKÉNT: ifSTCSILING vékony azérfi tr ff t*lvemharisnyát 24.60•ért MAS« DED ÍV,r."'r." 39.80ín vásároIhn tunk! HELIAS HARISNYA VILÁGMÁRKA H Új fonógépeket szerelnek fel a Magyar Pamutiparnál. Egy részüket most szedik fel a hatalmas ládákból, letisztogatják s már hurcolják is át a súlyos darabokat a műhelybe. Szorgos kezek összeállítják, meghúzzák a csavarokat... és már mehet is. Odébb szinte táncra perdülnek az orsók a régebben érkezett gépeken, amelyek hosszú sorban állnak egymás mögött. Minden gépen tábla: 1,0, 50, 52 kiló. Ennyit termeltek 8 óra alatt. (A régi gépeken SS, SG,ot énekelak el.) Ezekkel ,,könnyebb a munka”— mutatnak az új orsókra a munkások — „még többet is termelnek Ha mind a 10.120 Angliából érkezett új orsó munkába áll, a gyár termelése (most 20.000 kiló naponta) 15 százalékkal fog emelkedni. De bizonyára ugyanígy nő majd az eredmény a Magyar Fonóiparnál, ahol 12.500, vagy a Dreher Textilgyárban, ahol 8832 új orsót szerelnek fel. A textilipar ugyanis többmilliós összeggel szerepel a jelenlegi tervberuházások között. Az öthónapos terv során több mint 21 milliót, októberben pedig csaknem ötmillió forintot kap. JHegalahi út és Sportszer kereskedelmi Nemzeti Vállalat Andrássyi-uil 21. Telefon: 226 021 edzu házunk építkezése alatt az összes sportcikkek árusítása ideiglenesen Arndrássy-ifif 21. sz. elosztóban