Szabad Nép, 1948. november (6. évfolyam, 253-276. szám)

1948-11-03 / 253. szám

SZERDA, 1948 NOVEMBER 3 SZABAD NÉP: A SZABAD NÉP hétköznapi példányszáma 147.000-ről 295.000-re, a vasárnapi 204.000-ről 350.000-re emelkedett Révai József elvtárs előadása • a Szabad Nép-kampányt lezáró ünnepi esten­ ­A Szabad Nép egyhónapos kampányjának utolsó nagy eseménye vasárnap este zajlott le a Városi Színházban. A párt Központi Vezetősége és nagybudapesti pártbizottsága a legjobb Szabad Nép-agitá­torokat hívta meg erre az estre. Már 7 óra tájban hatalmas tömeg hul­lámzott a Köztársaság-téren és lelkes éljenzéssel köszöntötte pártunk vezetőségének megjelent tagjait, Révai József, Farkas Mihály, M­a­­rosdfi György, Apró Antal Vas Zoltán, Horváth Má­tra, Olt Károly és Nógrádi Sándor elvtársakat. A Városi Színház hatalmas épülete zsúfolásig megtelt, majd fél nyolc után néhány perccel megkezdő­dött a műsor. Az Intern­a­ckm­ilé után a Székesfővárosi Zenekar Beethoven III. Leonora­ nyitányát játszotta el, ezután Révai József elvtárs mondott ünnepi beszédet. M­ég mélyebb kapcsolat a párt és a dolgozó hí­­p között Bevezetőben utalt arra, hogy ezzel a vasárnappal befejeződött az az ak­ció, amely hat hé­tel ezelőtt indult meg a Szabad Népért azzal, hogy a lapot százezrek kenyerévé kell tenni. Amikor az akció megindult, a lap hétköznapi példányszáma 147.000 volt, ma pedig 285.000. A vasárnapi példányszám a kampány előtt 204.000 volt, ma 350.000. A hétköznapi példányszám tehát több mint 50 százalékkal, a va­sárnapi mintegy 75 százalékkal emelkedett. Ezzel messze­­n kihaladtuk a célt, hi­szen eredetileg a példányszám egy­­harmaddal való növelését irányoz­tuk elő. Az előfizetők számának emelkedé­séről szólva, Révai József megállapí­totta, hogy e téren a munka orosz,­lánrésset a nagybudapesti pártszer­vezet végezte el, amely Marosán György elvtárs vezetésivel példa,­mutató lendülettel vitte sikerre a Szabad Nép kampányt. Szeptember 20-án a Szabad Népnek valamivel több, mint 100.000 előfizetője volt, ma 237.000 jut előfizetők száma- A csaknem 140.000 új előfizető­ből egyedül Nagy-Budapest 79 ezret gyűjtött. Révai elvtárs ezután külön mél­­tatta a legkiemelkedőbb kerületi párt­szervezetek eredményeit és vala­(Révai elvtárs beszéde ót­­ a lap hétköznapi példányszáma újabb 10.000-el 295.000-re emelkedett­) Révai elvtárs ezután köszönetet mondott mindazoknak a pártszerveze­teknek, funkcionáriusoknak és párt­munkásoknak, akik az akciót sikerre vitték. Rámutatott, hogy munkáju­kat nemcsak a Szabad Nép érdeké­ben végezték, hanem az a szó igazi értelmében pár munka volt. Nemcsak arról véd szó, hogy előfizetők tízezreit szerezzék, ha­nem elsősorban arról, hogy még mélyebbé tegyék a kapcsolatot a párt és a dolgozó nép között és még szélesebbé az alapot, a párt ideológiai színvonalának emeléséhez-mennyinknek köszönetet mondott a párt Központi Ve­­tősége nevében. Foglalkozott a vidéki eredményekkel is. A kampány előtt a Sz­áid Nép elterjedtsége vidéken általában gyen­gébb volt, mint Budapesten. A kam­pány során azonban a vidéki párt­szervezetek sokat behoztak elmara­dásukból. Amíg a kampány előtt Bu­dapest és vidék aránya 64:36 volt, ma 61,8 százalék jut Budapestre és 38,2 százalék a vidékre, ami azt je­lenti, hogy a vidék aránylag erősebben nö­vekedett a kampány hónapja alatt. Révai elvtárs ezután így folytatta: mét, amit ki kell söpörni a magyar újságírásból. Tőlünk semmi sincs tá­volabb, mint hogy az egész magyar sajtót egy kaptafára verjük, unifor­mizáljuk. Egyáltalában nem akarjuk, hogy mindegyik újság ugyanazt a nó­tát fújja. A világ eseményeit és országunk dol­gait a többi pártok újságjai meg­világíthatják másképp is, mint mi, azoknak a dolgozó ré­­geknek szem­pontjából, stílusa szerint, amelyekhez szólnak. Nem mi vagyunk az okai annak, hogy a magyar újságírásban hovatovább bizonyos uniformizálódás kezd úrrá lenni. Ennek oka a polgári újságírás és sok esetben szövetsége­seink bizonytalansága. Beszélhetné­nek, de hallgatnák, sőt a magyar hír­lapírásban újra találkozunk azzal, aminek az elmúlt háborúban lehet­tünk tanúi: hogy tulajdonképpen nem azt kell egyes újságcikkekben olvasni, amit a sorok mondanak, hanem azt, ami a sorok között van- Felvilágosítás, vitatkozás, leleplezés A Szabad Nép­­e-T, ami volt, pár­­tunk lapja és még inkább, mint variéria: a harc lapja. Feladatunk továbbra is: felvilá­gosítani azokat a dolgozókat, akik még nincsenek kellőképen felvértezve igazságainkkal, vitat­kozni azokkal a barátainkkal, akik ebben vagy abban a kér­désben ingadoznak,­­helytelen ál­láspontot képviselnek, végül kér­lelhetetlenül leleplezni a nép­et- B­udapest az élen R­endszeres sajtómunkával tartani, sőt javítani az eredményt! — A Szabad Népet ma több, mint félmillió ember olvassa. A fő feladat most­ tartani ezt az eredményt, sőt nemcsak tartani, hanem javítani. Ahhoz, hogy et­t megtehessük, az kell, hogy rendszeressé tgyük­ a sajtómunkát a pártban, hogy úgy tekintsük a Szabad Népért való agi­­tációt, mint mindeniT&P- pártmun­­kánk szerves és elválaszthatatlan részét. Ne hagyjuk magukra az újonnan szerzett olvasók, előfizetők tizezreit, hozzuk ők­­ közelebb a párthoz és tartsunk velük állandó kapcsolatot. .. _ a Szabad Nép legszentebb kö­telessége és legszebb felad­ata: segí­­teni pártszervezeteinket abban, hogy pártunk és a néptömegek között a kapcsolat szorosabb és elevenebb legyen­ pártszervezeteinknek Ped­ig segíteni kell a Szabad Népet abban, hogy egyre nagyobb számban jus­son el a néptömegekhez, hogy egyre mélyebbé és szorosabbá váljon a kapcsalét a pártlap és a néptömegek között. Ezért végre kell hajtani pártunk szervező bizottságának azt a hatá­rozatát, amely szerint a sajtómeg­­bízottak munkáját valamennyi szer­­vezetünkben rendszeresíteni kell. Munk­áslevelezoi hálózatot! — Meg akarjuk szervezni pártszer­­vezeteink segítségével munkáslevelezőink, üzemi leve­lezőink legszélesebb hálózatát is. Munkáslap, kommunista újság e hálózat nélkül nem lehetséges. Kom­munista újságnak a többi között segítenie kell a munkáspárt, a mun­­kásszer­vezetek, az állami szervek munkájának ellenőrzésében. És erre nagyon is szükség van, hiszen sokszor másképp látni a dolgokat felülről, mint alulról Munkáslevelezői hálózat nélkül azonban az alulról való ellen­őrzés lehetetlen. A bürokrat­zmus ellen központilag is fogunk harcolni. De hogy ez a harc eredményes legyen, szükség van a tömegek segítségére, hogy pártszervezeteink, sajtómegbí­­zottaink az üzemi munkáslevelezők­kel hozzánk és rajtunk keresztül a pártvezetőségéhez közvetítsék a tö­­megek kívánságait, véleményét, bírá­latát. Két­féle szenzáció Révai elvtárs ezután hangozhatta: semmi sincs távolabb a Szabad Nép­től, mint a felületes, kispolgári bulvárszenzációk hajhászása. A Szabad Népnek elsőrendű ér­deme van abban, hogy a demo­kratikus sajtóból már kivesző­ben van ez a szenzációhajhászás. A Szabad Népnek nagy része van benne, hogy mindinkább másra kezdi a magyar sajtó nevelni né­pünket, mint a kéjgyilkosságban való gyönyörködésekre, mint a gangszterkalandorok iránt való ér­deklődésre. — Természetesen mi nem va­gyunk az újdonságok ellen. Azt akarjuk, hogy lapunk friss, érde­kes legyen, öröm legyen kézbevenni, szívesen olvassák az emberek. Mi is akarunk „szenzációkat”” hozni. Szenzációt arról, hogyan sikerült ebben vagy abban a gyárban csökkenteni a selejtet és növelni a munka termelékeny­­ségét. Szenzációt arról,­­ mi az őszi vetés állása, melyik község jár elől ebben a munkában. Ilyen értelemben mi is szenzáció­­pártiak vagynék. Arra akarjuk nevelni és eddig is arra nevel­tük az újságolvasókat, dolgozó né­pünkett, hogy ezekben a dolgokban lássa a nemzeti élet, a közélet döntő kérdéseit, hogy meg­anulja, hogy ezek a dolgok az ő legsajátabb ügyét jelentik. Az uniform­izálódás ellen vagyunk . Az új arcú magyar hírlapírás megteremtése terén még nagyon sok a tennivaló. Még nagyon sok a szó­ Világok tömegével emlékeztek halottak napján a dolgozók a munkásmozgalom és Kommu­nista Párt feledhetetlen harcosaira és mártírjaira, Ságvári Endrére, Fürst Sándorra, Schönherz Zoltánra, Sallai Imrére, Rózsa Ferencre akik életüket áldozták a dolgozók felszabadulásáért. A Kerepesi-tervezőben lévő közös nyugvóhelyüknél ezrek rótták le kegyeletüket emlékük előtt llllllllllllll!llllllilillllllllli!lilllllllllllllllllllilllllli!illlllllllllillllllllllll||||||l!||||||||||||||ll||i|||i|||||||||||!||||||||||| lenségeit, bármilyen álarc mögé bújjanak is. A Szabad Nép ezután is segíteni fog­ja pártunk Központi Vezetőségét ab­ban, hogy irányítsa a dolgozó töme­gek országépítő munkáját és küzdel­mét. A Szabad Nép­­ezután is a ma­gyar dolgozó nép­ az egész nemzet építő munkáját­­és harcát akarja elő­mozdítani. Révai elvtárs végül hangoztatta, hogy a Szabad Nép munkája dicső, céges hagyományok folytatása. A Szabad Nép nem a legalitásban, ha­nem az illegalitásban lett a Kommu­nista Párt lapjává. Ezekének a ha­­gyományoknak folytatója, ma is. A Szabad Nép előtt, olyan példaképek lebegnek, mint első szerkesztője, a Kommunista Párt halhatatlan már­tírja, Rózsa Ferenc. Révai elvtárs ez­­után külön köszönetet mondott a Szabad Nép munkatársainak, első­sorban Horváth Márton elvtársnak, aki a folytonosságot jelenti a régi és az új Szabad Nép között, a lap többi vezető munkatársainak: Lo­­sonczy Géza, Betlen Oszkár, Vá­sárhelyi Miklós és Sárkány László elvtársaknak és a Szabad­ Nép va­­lamennyi többi munkatársának. Kö­szönetet mondott Révai elvtárs a Szabad Nép nyomdászainak és a kiadóhivatalnak is, amely Zsigmondi Endre elvtárs vezetésével zökkenő­mentesen végezte el a megnöveke­­dett feladatokat. — Példaképünk a kommunista újságok közül a Szovjetunió Bolsevik Pártjának központi lap­ja, a Pravda, amelynek alapítója Lenin és irányítója Sztálin volt. (Hosszantar­tó lelkes éljenzés.) A mi lapunkat — fejezte be Révai elvtárs — pártunk Központi Ve­­zetősége, Politikai Bizottsága, pár­tunk szeretett vezére, Rákosi Má­tyás irányítja. A közönség szűnni nem akaró tapssal fogadta Révai rivtárs be­szédét, viharosan éltette Rákosi Má­tyás elvtársat, majd az egyesített kórus Vásárhelyi Zoltán vezényleté­­vel több énekszámot adott elő. Utána A harmadik csapás című szovjet filmet vetítették le. A Szabad Nép-kampány utolsó napján országszerte szívesen fogadták az agitáció munkásait A vasárnapi országos Szabad Nép-agitáció a legnagyobbszabású volt az összes eddigiek között. Soha még ennyien nem járták a házakat a lappal, a kezüikben. S a személyi agitációs munkának sem voltak még ilyen eredményei■ így lehetne legjobban kifejezni: nem kéretlenül, hívatlanul járták elv­­társaink a lakásokat, hanem mint­ha már várták volna őket, úgy nyitottak nekik ajtót majdnem mindenütt. Üzemi munkások az élen A Szabad Nép-agitátorok javarésze üzemi munkás volt. Az egyes kerü­leti és körzeti szervezetekbe osztot­ták be őket, t­­asztalatlanabb elv­­társak mellé. Ez nemcsak Nagy­­budapesten volt így, vidéken is. A győri és magyaróvári üzemekben dolgozó elvtársaink majdnem kivétel nélkül résztvettek az ag­rációs mun­kában, Nagy-Szegeden több mint hatezer euros indult agitációra va­sárnap reggel, nagyrészük szintén üzemi munkás. Tagjelöltek is szép számmal voltak közöttük, sőt pár­­tonkívüliek is többen jelentkeztek, hogy szeretnének segíteni. Nagybudapesten — hozzávetőleges számítások szerint­­— legalább 40 ezren vettek részt a munkában. Új­pesten például 1400-an, a VIII. ke­rületben 2200-am a X-ben 2400-an, a XIII-ban 2100-an, mindenütt töb­ben, mint az október 3-i Szabad Nép­ napon. A X. kerületben 60—65 százalékuk volt­­.6, a XIII. kerület­ien 2100 közül 1152, s másutt is feltűnő volt az agitációra induló nők magas száma. „Maradjanak még !“ Alig volt hely, ahol ne fogadták volna szívesen a lappal a kezükben kopogtató elvtársakat. A XIV/3. kör­zet egyik lakásába az ALBART üzemben dolgozó két e­ársnő vitte a Szabad Népet. Mint ahogy másutt is, itt se csak a lapot kínálták, ha­­nem igyekeztek elbeszélgetni. A há­ziak úgy belemerültek a beszélge­tésbe, hogy el se akarták őket eresz­teni. ,,Inkább megvesszük az" összes lapjukat — mondták — csak marad­janak még”. Különben sem volt ritka eset, hogy félóra, egy óra hosszat­­ is ott maradtak az elvtársak egy-egy csa­ládnál. Ha látták, hogy szívesen hall­gatják ők­et, inkább rászántak még így negyedórát. Volt, ahol erőnek erejével marasztalták őket ebédre. Más­részt azonban a­ Várban főbb „úri” családnál, mikor látták, hogy Szabad Nép van kezükben, becsapták előttük az ajtót. Sőt egyesek elkezdtek kiabálni, mutassák, hol van a lapter­jesztési engedélyük. A XI/2. körzetben agitált egyik dohánygyári munkásnő. Mikor vala­melyik lakásban kezébe nyomták a 60 f­illéért a lapért, legyintettek hozzá egyet­ .-Úgy sincs pap­­unk.” Erre ő visszaadta a 60 fillért és visszavette a lapot. „Nekünk nem olyanok kelle­nek, akik megveszik, hanem akik ol­vassák a Szabad Népet.” 503 helyett 5000 előfizető Szegeden a Szabad Nép-kampány megindulása előtt ’503 volt az elő­fizetők száma,­­ ma már több, mint 5000. A terjesztők az előző he­tekben már meglátogatták az összes elvtársakat, vasárnap a pártonkívü­­liek között végeztek az agítációt- Ha.Százan falujáró csoportokkal mentek ki a környékre-Szőreg községben 98 előfizetőt szereztek az elvtársak a kampány ideje alatt- Makón csak a vasárnapi agitációs napon 163 új előfizető ren­delte meg a lapot. Még feltűnőbb eredményt sikerült elérni néhány csanádmegyei községben: Dombegy­házán 56, Nagylakon 38, Pitvaroson 32 új előfizetője akadt vasárnap a lapnak­ ígéret a jövőre Többfelél érkezett jelentések sze­rint­­ az agitációs munkát végző elv­­társak között kitűnő volt a hangulat. Mire a­ négyhetes kampány véget ért, belejö­tek a munkába­ A IX. kerü­letben, a külső Ferencvárosban már valóságos családi hangulatban fogad­ják az egyes családoknál az elvtár­­sakat. Szegeden azok közül, akik va­­sárnap járták a lakásokat, egész csomó új népnevelő jelentkezett. Egy sereg községben és vidéki városban határozták el, hogy ezután minden hónapban megismétlik az agitációs napokat- Győrben négyhetenkint va­sárnap Szabad Nép sátrakat állítanak fel a város különböző pontjain. Általános tapasztalat volt a­ vasár­napi agitáció során, hogy a Szabad Népnek maga a lap a legjobb agi­­tátora. Akik már eddig is hellyel­­közzel olvasgatták a lapot, sokkal könnyebben határozták el az elő­fizetést. A vasárnapnal lezárt négy­hetes kampány alatt még sokkal többen kerültek közvetlen ismeret­­ségbe a Szabad Néppel. Ez a szám­szerűen már most felmérhető ered­­­ményeken túl a jövőre is komoly ígéret. Gottwald elnök távirata Szakasits elvtárshoz Clement Gottwald, a Csehszlovák Köztársaság elnöke a következő táviratot intézte Szakasits Árpád elvtárshoz, a Magyar Köztársaság elnökéhez: „őszintén köszönöm szívélyes üdvözletét és szerencsekívánatait, amelyeket nemzeti ünnepünk al­kalmából volt szíves hozzám in­­t­tézni. Én is meg vagyok győződve, mint ön, hogy Magyarország és Csehszlovákia, miközben egymás­sal lépést tartva halad a szoci­alizmus felé, most sokkal könnyeb­ben közeledik egymáshoz és még szorosabbra fűzi egymás között a barátság és a jó egyetértés köte­lékeit. Clement Gottwald“. Hadifogolyszerelvény érkezett Debrecenbe Vasárnap délben újabb hadifogoly, szerelvény érkezett Debrecenben 1685 hazatérővel. Az érkezettek közül 20 liset, 437 tiszthelyettes, 1207 legény­ségi állományú, 8 polgári személy és 0 fűi,

Next