Szabad Nép, 1948. november (6. évfolyam, 253-276. szám)

1948-11-13 / 262. szám

6 I '»wait i­iHwiffH SZA&A£› NÉP SZOMBAT, P.48 NOVEMBER IS 14 műterem Prágában, állandó filmíró-gárda, 10.000 kötetes szakkönyvtár Sajtóbe­számoló a csehszlovák filméletről A főváros utcáin hatalmas plaká­tok hirdetik az első, Magyarországon vetítésre kerülő csehszlovák film, a „„Súgnak a fág­nák” bemutatóját. Ebből az alkalomból a csehszlovák követség sajtófogadást rendezett. Horváth Iván, Csehszlovákia buda­pesti követe bevezető szavaiban rá­mutatot­­: mennyire fontos a politikai kapcsolatok ki­mélyítése mellett a kulturális kapcsolatok, egymás meg­ismerésének ügye is. Ezután dr. La­­diszlav Kalina, a csehszlovák állami film szlovákiai szerd­ójának művé­szeti igazgatója számolt be a cseh­szlovák filmgyártás mai helyzetéről, — 1945 augusztusában, 4 hónappal felszabadulásunk után — mondott dr. Kalina —■ megjelent a csehszlo­vák film államosításáról szóló tör­vény és ezzel kivetítik a filmet a ka­pitalisták kezéből. 14 műterem — Ez a tény hatalmas lendületet jelentett filmgyártásunk részére. Ma Prágának olyan filmműtermei van­nak, amelyek külföldi szakértők vé­leménye szerint is a Szovjetunió után a legmodernebbek egész Euró­pában. Tizennégy stúdiónknak és la­boratóriumainknak a teljesítőképes­sége felülmúlja a mi tervezett pro­dukcióink lehetőségeit és így külföldi érdeklődőknek — elsősorban szovjet és lengyel filmeseknek — bérbe is adjuk a ma már világhírű prágai, barandovi ■ filmmű­terméket­ A mű­termeknek többezer állandó alkalma­zottja van s ötéves tervünk végén gyártásunk el fogja érni az évi 52 filmet, ebből 6 szlovák film lesz. — Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy mozgósítsuk az ismert írókat és ismeretleneket fedezzünk fel. Évente új pályázatot írunk ki film­témákra, a legszélesebb közönség részére. Ez idén körülbelül 100.000 forint volt a díjak összértéke, 1000 munka érkezett be. Néhány ismert írót sikerült megnyernünk az állandó filmmunka részére és ezek ma az állami film alkalmazásában vannak. Fiatal írókból, művészekből külön csoportokat alakítot­tünk, amelyek kollektív alapon dolgoznak fe­l témá­kat. Állandóan kísérletezünk a fiata­lokkal: az elmúlt két évben tíz új rendező kapott megbízást önálló munkára s hogy érdemes a kockáza­tot vállalni, erre a legjobb bizonyíték az, hogy Karel Steffynek, a most Budapesten bemutatásra kerülő „Búgnak a tárnák" az első rende­zése. Filmszínészek színháza Filmjeink mind több és több jó színészt vesznek igénybe vezető szín­­házainkból. Az így adódó technikai nehézségek arra késztettek bennün­ket, hogy Prágában egy új színhá­zat, a filmszínészek színházát nyis­suk meg. Több, mint 70 kiváló szí­nész lett tagja a színháznak, amely értékes esti műsort ad, de próbaideje a filmesek szükségleteihez alkalmaz­kodik. Rajzfilm és bábfilm — Elsősorban két fiatal műfaj terjeszti a csehszlovák film jóhírét: a rajzfilm és a bábfilm. A prágai rajzfilmműtermekben a legjobb cseh képzőművészek közreműködésével ,,Testvérek trikóban’’ cégér al­­t egy majdnem 300 tagú együttes egymás után gyártja az újabb és újabb kis remekműveket A zeni bábfilmgyártás úttörői is kitűnő eredményeket értek el, egyikük, Ka­rel Zeman, ezidőszerint egy új báb­filmen dolgozik, amelyben valameny­­nyi figura és díszlet csiszolt cseh üvegből van. Kalina doktor a továbbiakban be­számolt az új fiatal erőket nevelő művészeti akadémia filmfakultásá­­nak munkájáról, elmondotta, hogy a csehszlovák filmintézetnek 10.000 kötetes szakkönyvtára, 8000 régi filmmel rendelkező film­archivumja van és kiadványai között nemsokára napvilágot lát Balázs Béla elvtárs „Filmkultúra" című könyve is. A közönség nevelésére szerte az egész országban filmszemináriumokat ren­deznek. Bratiszlava mellett modern filmstúdiókat építenek s már eddig is három önálló szlovák film készült. A szovjet filmesek gyakori vendégei Csehszlovákiának és a csehszlovák filmgyártás példaképe a szovjet film. Befejezésül hangsúlyozta dr. Kálinál szeretné, ha a csehszlovák­magyar filmkapcsolatok, a filmcsere mind fokozottabb lenne. Jelenet a „Karrier'' című új cseh filmből Nagy Balogfi János emlékbá­sítása (1873—1919) Dési-Huber Kör, Semmelweis-utca 2 NEM VÉLETLEN, hogy az idei­­kiállítási szezonban egyidőst köve­tően olyan művészek gyűjteményes anyagát mutatták be a nagyközön­ségnek, mint Nagy István, , Koszté, József, akiket most soron követ a peremvárosok proletár festője, Nagy Balogh János. Hármójuk közül csak az idős Koszta József érte meg azt a megbecsülést, amellyel népi demo­kráciánk a magyar festészet nagy mestereit kiemelte a feledésből, a mellőzöttségből, hogy művészetüket a haladó magyar festészet példaképé­nek állítsa oda. NAGY BALOGH JÁNOS a nagy­város szülötte, aki végigélte a pro­letár-nyomor minden keserűségét. Művészi hitét, törhetetlen alkotó vá­­gyát az embari a nyomor ne­m tudta derékba törni. Szobafestő volt,t estén­­kint képezte magát tovább, mint művész. Fiatalon eljutok Münchenbe is, ahonnan nyomára hazakényszerí­­tette. Kispestre költözött, itt anyjával élt együtt, műtermét egy proletár­­lak­á­s konyhájában rendezte be. Hogy szűkös kenyerét megkereshesse, to­vábbra is szobafestő-mesterségét kel­lett folytatnia. Csak szo­hod idejében dolgozhatott s így is a magyar fes­tészet egyik legnagyobb művészévé érett. Az a kíméletlen sors, amely osztályrészéül jutott, megacélozta erejét és proletár szívóssággal, kitar­tóan alkotott tovább, hogy mindazt, amit­ magáról, édesanyjáról, környe­zetéről, osztályáról el akart mondani, művészileg is hitelessé tegye. Ez az igényesség jellemző egész művésze­tére, ezt bizonyítják most kiállított festményei és rajzai is. FESTMÉNYEINEK tárgyköre szű­kös és mégis mennyi gazdagsággal telíti azokat. Szegényes műtermének visszatérő motívumai, egy rozzant asztal néhány edénnyel, egy nyo­morban élő ember mindennapi életé­hez tartozó­­ írgnalc■ Ezeknek az egy­­szerű, témáknak a megfestésében tárgyilagos és szenvedélymentes. A fények és tárgyak ilyen ábrázolása annyira, a valóság egészét adja, hogy egy szoba-részlet láttán szinte, érezni az osztály ellen­tétek kérlelhetetlensé­gét is■ Számára a téma nemcsak festői motívum, annál sokkal több — élmény —, s mint ilyen’, maga a realitás, MÁSIK GYAKORI TÉMÁJA « kubikosok munkája. Ezt számtól,x.n változatban festi meg, nagy össze­foglalt formáival, figuráinak jelleg­zetes mozgásával, egyszerű, de rend­kívül kulturált színeivel. Színeinek Icáikra fogott skálája olyan, mint a gyöngyház csillogása. Különösen oly gyakran megfestett önarck­épein je­lentkezik ez- Művészete itt jut el a csúcsokig, ahová csak kevesen érnek fel- Kékes szík­ekben pompázó ön­­a­rcképi Greco-i magasságba érnek, főbb önarcképe meleg, barna színei­­ver, a fény és árnyék gondos elosz­tásával Rembrandt nemes kulturált­ságával mérhető egybe. EZ A FESTŐ soha, nem jutott hozzá, hogy nagyméretű képeket fes­­sen. Kisalakú vásznaiba azonban mindazt belesűrítette, amit józan böl­­csességével, mélyíti, érző humánumá­val a­ világról el akart mondani. Saját sorsán keresztül az elnyomott mun­kásság sorsát látta. A proletárélet kendőzetlen valóságát elevenítette meg, innen van művészetének meg­rágó ereje A TRAGIKUS SORSÓ MŰVÉSZ az első világháborúban megsebesült. Az 1­919-es forradalom elismeréssel és nagy pénzjutalommal tüntette ki, en­nek gyümölcsét azonban hamarosan bekövetkezett halála miatt már nem élvezhette. A gazdag kiállítási anyag össze­állításáért és megrendezéséért Vég­vári Lajos műtörténészt és Kanos Nándort, a Dé­l-Huber Kör főtitká­rát illeti dicséret. F. A. E. MEGJELENT a marxizmus-lentinizmus két alapvető forrásmunkája IEHIH: Mi 3 Mi! A marxizmus-lenin­izmus kis könyvtára, 30­—32. ev. A kommunista párt ideológiai alapelvei, 208 oldal, ára: fűzve Ft 6.—, kötve Ft 10.— IEHIH: Egy lépés előre, két lépés hátra A marxizmus-leninizmus kis könyvtára, 33—35. sz. A kommunista párt szervezeti alapelvei. 224 oldal, óra: fűzve Ft 6.—, kötve Ft 10.— Két könyv a marxi-lenini elméletről VO­SZTOKTIHGV: Haladó eszmék szerepe a társadalmi fejlődésijén 64 oldal, ára: 2.— forint. VISINSZKIJ: Lenin és Sztálin a proletárforradalomról és az államról 156 oldal, ára: 6,5 forint, SZIKRA kiadás Már a kereszténység felvétele előtt gazdag anyagi és szellemi kultúra volt a régi orosz államban Grekov professzor előadása A Magyarorszá­gon vendégül látott Grekov professzor, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia alalnöke. „Az orosz állam kialakulásáról"’ tartott érdekes előadása után csütörtök dél­után „Az orosz művelődés forrásai és a kievi állam kultúrája” címmel a régi oroszság kultúráját ismertette nagyszámú érdeklődő közönség előtt. A nagyszerű építészeti emlékek ma is meglevő, szemmel látható bizonyíté­kai annak, hogy az orosz nép haj­dani őseinek milyen kétségbevonha­tatlan érzéke volt a nagy és a szép kifejezésre. Az egykorú feljegyzések is a csodálat hangján emlékeznek meg a fiatal orosz állam építészetéről, iparáról és iparművészetéről. Csak úgy, mint az állam létre­jövetelében, érmek a magas határának a kiala­kításában sem egy-két kiváló emberé az érdem: mindez a nép hosszú mun­kájának eredménye, egy népé, amely tudott dolgozni, gazdag volt kezde­ményező erőben és tehetségben és meg tudta teremteni fejlődésének alapfeltételeit. „Szörnyen vad és üres a kelet­­európai­­síkság a IX századig“ — ezt a mesét terjeszti még a XVIII. század végén is egy Schlözer nevű német történész. Ezt a teljesen megalapo­zatlan legendát a XIX. század pol­gár­­történésze,­­s átvették és sok, sok leletnek és dokumentumnak kel­lett felgyűlnie ahhoz, hogy bebizo­nyosodjék az ellenkezője: a Fi­ff—­­IX. századbeli orosz államnak önálló és fejlett társadalmi-gazdasági be­rendezkedése és önálló kultúrája is volt. Az eredeti keleti szláv vagy orosz kultúra megjelenésének ideje a VI. és VII. Száz­ad. A napvilágra ke­rült művészi emlékek közül különö­sen érdekesek a bronzból és ezüsttől készült em­beralakok és a hímzett ruhadarabok. A rosdovi ásatások a legfejlettebb kézművesiparról tanús­­kodnak: takácsok, ácsok, bőrműve­­sek, öntők, ékszerkészítők, kovácsok, fazekasok eszközei és műhelyei ke­rültek napfényre. Végül a keresz­ténység megjelenésével kapcsolatban a polgári történetírásnak egy másik túlzását kell helyreigazítani: kétség­telen, hogy a kereszténység döntő mozzanat volt az írásbeliség kifejlő­désében, ugyanígy kétségtelen biso­­nyítékok vannak arra, hogy már ezt megelőzőleg volt önálló írásbeliség a régi orosz államban s Cyrill és Me­thod csak megerősítették, betetőzték ezt a fejlődést. A szovjet sebészet háború utáni nagyszerű eredményei A Magyar-Szovjet Művelődési Tár­saság és az Orvosszakszervezet se­bész csoportj­a együt­tas ülésén számolt be dr. Mirtchev Mihály, a szovjet se­bészet újabb eredményeiről. A há­borúk — mondotta — mindig nagy fejlődést jelentenek a sebészet­ terén. Az elmúlt háború tapasztalatait a szovjet sebészeik most dolgozzák fel. Legnagyobb jelentőségű Filatov pro­fesszor sebgyógyulást elősegítő felfe­dezése. Ez a kezelés úgy történik, h­ogy elhalt emberek bőréből a ha­lál után hamarosan steril körülmé­nyek között darabokat vesznek ki, majd ezeket a bőrdarabká­kat 18—20 napig hidegben kon­zerválva a seb­sült bőre alá be­ültetik. Ezzel az új gyógyeljárással a seb­gyógyulás idejét felére leh­et csök­­kenteni. Beszámolt a szív- és érsebészet teré­n elért eredményekről is. Kolesz­nyikov 129 esetben távolított el ide­gen testet a szívből és mindössze egy ■ betege halt meg. Előadása so­rán rámutatott, hogy az orosz sebé­szet már 1929-ben elkezdte azt a gyomorfekély gyógyító sebészi el­járást,­ a vagotomiát, amelyet az angolszászok csak a közelmúltban kezdtek alkalmazni. A rák gyógyítása terén is ered­ményekkel biztató kísérletek folynak a Szovjetunióban, egy, a penicilillihez hasonló termé­szetű gyógyszerrel. A gyűlésen megjelent sebészek nagy lelkesedéssel fogadták Mencsey dr. beszámolóját. Elkészült az első magyar „SZALAG ÉGETŐ”, a tbc elleni harc fontos fegyvere Bajcey Zsilinszky,kórház- Sebészeti osztály. Sürgő-forgó ápolónők, mű­tősök, orvosok. Ez az izgalom, sür­gés-forgás szokatlan. Ma próbálják ki az első magyar gyártmányú mell­­hártyaszalagégető készüléket.’ Nem­csak­ az orvosok izgulnak, hanem a mi tő előtti folyosón civilruhás em­berek sétálnak fel és alá, egyik ci­garettáról a másikra gyújtva — az államosított , ,Rókus'’ orvos, műszer, gyár dolgozói: Böjte és Tóth elv­­társak, a szalagégető készülék kivi­telezői. Mi is az a szalagégetés? — Az orvosi probléma az, — mondja a kórház sebasi tanára —, hogy olyan tüdőbetegeket is lehessen „tölteni”, (azaz levegővel, a megbete­gedett tüdőt annyira összenyomni, hogy az meggyógyulhasson), akiknél egy lezajlott mellhártyagyulladás nyo­mán keletkezett szalag a tüdőtöltést különben megakadályozná. Ez szinte mindennapos eset. A problémát úgy oldják meg, hogy egy elektromos árammal izzívd­ tűvel, az úgyneve­zett „thermokauterrel” beszúr a se­bész a mellkasba. Egy másik, ugyan­csak a mellkasiba szúrt ki és lámpával és lencserendszerrel ellátott csövön keresztül pedig megkeresi a lenőtt mellhártyaszalagot és ennek a lámpá­nak az ellenőrzése mellett az izzó thermokauterről átégeti, szétválasztja az összenőtt mellhártyát. — Külön­ben mindjárt, láthatják, hogy folyik le egy ilyen műtét — mondja a pro­fesszor, a valóban már hozzák is a beteget K. F.-né 24 éves, kertész felesége. — Ké­t hónapja beteg — mondja róla a kortörténet. Felfektetik a műtőasz­talra, az oldalára. Karját a feje fölé tartja, Jedve fertőtlenítő, érzéstele­nítő injekció után már veszi is a kést a fiatal tüdősebész és két helyen a bordák között kis nyílást csinál a bőrön. Az egyiken bedugja a vil­­lany­lámpás kis csövet (négy és fél­milliméter az átmérője és kilenc kis lencse van benne a villanylámpán kívül.) Belenéz, forgatja egy kicsit, aztán megszólal: „Kitűnő az opti­kája!” — A műszerészek, a gyár képviselői mellékzenek. Megszületett a magyar finommechanika új diadala! Közben folyik tovább a műt­ét a másik nyíláson át a mellkasba ke­rül az égető is. Bekapcsolják. A kis izzó fém tű is jól teljesíti kő élességét: elégeti a csillogó, fehér mellhártya­­szalagot. Aztán következik­­, máso­dik és a harmadik szalagos össze­növés elégetése. Hiba nélkül, rend­ben! De nem is történhet semmi baj! A therm oka,uter­be minden eshető­ségre készen be van építve egy úgy­nevezett diathermiás készülék is, ha vérzés támadna műtét közben — az elállítja egy-kettőre. A beteg nyu­godtan fekszik. Nem fáj? — kérdezi egy orvos szinte fölös gondoskodással. — Nem, — mondja K. F.-né, csak nehezen lélekzem. — Ez természetes — ma­gyarázza nekünk a műtőorvos, hi­szen a műtét­­már nemsokára véget­­ér, a tüdőnek kisebb lett ' a légző­­felület'­. Persze ez nagyon jó, hiszen éppen azt akarjuk elérni, hogy az így összeesett tüdőben a gyógyulás megindulhasson. A rostképző sejtek most jó­ munkába fognak: betöme­­szelik azt a lukat, kavernát, ame­lyet a tbc-bacillusok csináltak a tüdőben. Az államosított „Rókus" orvosi műszergyár vezetői, műszerészei, munkásai jó munkát végeztek azzal, hogy megkonstruálták ezt a nagy­­szerű műszert,­­ Magyarországon először. Egrgép, a nagyja még ez­­után következik a munkának: minél több vidéki kórház, klinika sebészeti osztályát kell felszerelni a szalag,­égetővel (eddig u tán három helyen végeztek az országban ilyen műtétet drága külföldi műszerekkel), hogy ezzel is hatásosabbá tegyük a tbc elleni küzdelmet.

Next