Szabad Nép, 1949. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-01 / 1. szám

— Hogyant Hogy mi a normát 'Ezt nekünk igazán nem kell magyarázni' Ezt mi igazán jobban tudjuk bárkinél. A norma: az akkord. A norma: amennyit keresünk. A norma: az a pénz, amellyel megfizetik a munkánkat .. _ Nos, ha valaki ilyenformán felelne a kérdésre, alaposan tévedik. Bizony a norma nem ,akkord”, a norma nem „pénz“ nem munkabér“... Mi hát? Van anyag- és energianorma, de amiről mi általában beszélni szoktunk: B* időnorma. A norma ,szakszerűen megállapított időegység, mely alatt egy bizonyos műveletet egy átlagképzettségű dolgozó megerőltetés nélkül huzamosan elvégez . . •" Ax tuiktt t*tv* fyíf* Másoljuk ide ezt a mindennap előforduló, közönséges normafain’Át préselő egyszerű munkáját bontja részi lekre. ’ " Darabért nyúl Gépbe te st Indít Darabod kiemel Ládába helyez. A fenti néhány rövid mondat ridegen hangzik. Méltán: ha az időelemzés csupa hasonló tényezőből állana, akkor csak a gép teljesítményét elemezné , akkor egyszerűen gépnek tekintené magát az ember. A tőkés gazdálkodás állapította meg így a normát, mit sem törődve az emberrel, akit a végletekig kihasznált. Nem gép az ember A gép: pótolható, cserélhető, javítható, de pótlását, javítását, cserélését csak az ember tudja elvégezni. Mi, marxistát, tudjuk, hogy ,,minden érték emberi munkából fakadt’ — és a szocialista gazdálkodásban Sztálin szavaival legértékesebb tőkénk — az ember”A mi normáinkban is szerepelnek a fenti tételek, de figyelmes tanulmányozás, gondos mérés, pontos számítás útján megállapított sok más tétel is! Ott olvashatjuk a tévedések vagy hibák előfordulását (a fenti példában mint 15. préselésnél „beragadást“ számolunk), a fáradtsági tényezőt, mely minden apró részlet munkához néhány századperc időföfeble* et számít (amíg a felemelt vagy lebocsátott kar izmai, a kipr_ított kéz ujjai, a gondolkódó agysejtjei újra visszanyerik frissepdgüket). Más, különös szám is szerepel a számadásban: a veszteségi tényező — néhány másodperc csupán a fenti példáv, de több órai munkálra átszámolva bőségesen elegendő arra, , hogy az elzsibbadt lábú dolgozó kinyújtózkodjék; akinek melege vap: ablakot nyisson; aki náthás orrot fújjon; vizet igyék; aki szomjas, szükségletét is elvégezhesse, társaihoz néhány szót szóljon. A tudományos norma mint fizetett munkaidőt magában foglalja. AuteUnáltétele Kicsi volna azonban a tudományos normamegállapítás érdeme, ha csupán ilyesféle dolgokkal foglalkoznék A Salgóaljáni Üveggyárban munkatanulmányokat végeznek az időmérők. Munkájuk során a durva csiszordába érkeznek s ott nagy sürgésforgást tapasztalnak- A különböző csiszoló korongok a műhely külön. A százas csomagolású szivarka dobozoásához eddig a fenti berakólapátot használták. A szivarkák össze-vissza hevertek, ellenőrizni kellett a darabszámot. A Munkatudományi Intézet munkatársának indítványára rovásbolt lapátot vettek használatba (lenti ábra). A berakást végző dolgozóknak nem kell számolnia, teljesítménye 30 százalékkal emelkedett. Normája „szűkült“ — munkája könnyebbé vált, böző részein forognak. Pohárral teli ládákkal a kezükben SO—SO métereket botorkálnak egyik munkahelyiél a másikig a dolgozók. Az időmérő — időt mér. Kiderül, hogy egy láda pohár megmunkálása alatt 4 teljes percet cipekedik a csiszoló munkás — közben fárad, izzad, összeütközik társaival, töri az árut. Mit tegyen az időmérő? írja be a tudományos normába: „Láda, poharat 4 helyre cipel = 4 perc?. Nem Mü. vezeti sorrendbe kell rakni a korongokat. Előbb a kőkorong, mellette a vaskörötty, utána a beszegő korong, a fényesítő, a sirángozó. Próbát tesznek. A kísérlet sikerrel jár. A ládák összes további ási ideje — 24 másodperc! Megdőlt a régi norma. .. • Ki vesztett vele? Hasznára vált a dolgozónak, aki kevesebbet fárad, csetlikbotlik emelget — az egész nemzetgazdaságnak mert hasznos munkára fordíthatja a fölösleges emberi erőfeszítést, a megtakarított másodperceket. Tusa, ékszíj w rácsai Igen, a normák is születnek, változnak, alakulnak, meghalnak. A Müller.búorgyárban Újpesten típusbútorokat gyártanak. A fúrógépen keményfiából készült keretléceket fúrtak, 360 darabot egy órában. Ez volt a ,.norma" Miért? Csúszott a s dj az átölelt keréken, a keményfába „besült” a fúró, gyakran el is törött. Nos, ki azzal a lapos áttételi Szíjjal! Ékszíjat szerelnek fel helyette, az nem csőszák. Most óránként 108 darabbal azaz 30 százalékkal többet fúr ki a bútorasztalos. Munkai köziben Vidáman fütyürész«e volna az, akinek a normája 30 százalékkal sszigorodott?" Egyharmadával többet termel, kevesebb megprtetteőssel és bosszúsággal, mint azelőtt. A Danubia Texts előkészítő esőmásolójában papírba csavarják és színek és minőség szerint dobozolják a kész orsókat. A segédmunkásnő — ha például pirosat csomagolt — egyik aszaltól a másikhoz szaladgált, hogy megtölthesse dobozkáját. Segédmunkás hordozta neki eddig is az anyagot. A Munkatudományi Intézet időmérője most azt javasolta: a segédmunkás ne csak hordja, hanem előre osztályozza is színek és minőség szerint az árat. Eredmény? Tizenhat százalékos termelésemelkedés. A csomagoló elvtársnő régi normája elavult, 16 százalékkal „szűkült” — nem valószínű, hogy panaszkodni fog érte... Hát okos uend untatlaU? Azt kérdezhetné valaki: mi történik a normával, amikor semmiféle nyílt újítást sem végeztek körülötte? A felelet egyszerű: még az a norma is megváltozott, amelynél nem nyilvánvaló az újítás Ha javulak az üzemben a munkaviszonyok, ha jobban megszervezték a műhely termelését, ha az anyagot ft szerszámot nagyobb gonddal válogatják, válozás történt. Az élmunkások munkamódszereit átvették a főbb dolgozók. Államosított üzemeink az egyforma cikkek gyártásával, áttértek a széria-, a tömeggyártásra, azonos műveletek során át minden dolgozó szerez értékes tapasztalatokat, a begyakorolt munkát könnyebben, észszerűbben, módszeresebben, gazdaságosabban végzi. Nos, a norma..- mi is az? Minden dolgozónak tudnia kell. Senki sem nevezheti ma már „hajcsárnak“ az időmérőt. A Munkatudományi Intézet munkatársa — s velük együtt mintegy ezer különböző iparágakba tartóvá újonnan kiképzett üzemi munkás — azért érkezik az üzembe, hogy a f a dolgozókkal karöltve termelékenyebbé s ugyanakkor könnyebbé, egyszerűbbé tegye az emberi munkát. T. T. A Lábatlani Cementgyárban végzett munkatudományi újítás: a zsákok átrakása helyett most süllyesztett mérlegen, kocsistól mérik a zsákot. Napi 224 zsákkal mérnek többet: a dolgozó normája megváltozott , keresete azonos maradt, munkáját azonban könnyebben végzi. SZABAD NÉP Mi is a NORMA?KOROM HONIIPJfI SZÜLÉSÉIT ma már biztosan áll a lábánJ 4zreddel a szerdától egy éjszaka választja el csupán, ami nem hosszú idő, de nem is olyan rövid, mint azt a gyanútlan ember elképzeli. A csáikorgó hideg áthatol a vonat jégvirágos ablakán, de ebben a fülkében nemcsak a hideg teszi hosszúvá az éjszaka vonatban töltött részét, hanem egy feketeruhás ember szüntelen fecsegése, aki fövette magában, hogy meg fogja „magyarázni” az utasoknak a termelőszövetkezet lényegét: „Tudják maguk, mi jó: táblás gazdálkodás ? Az annyit jelent, hogy traktort visznek a nedves földre, legázoltitják vele s nem fog teremni semmit. Az én nagybátyám meg negyven hold földön éhe. ruha Ihat, mert nem jön senki gyalog-napszámot ajánlani • az igásmunkájáért.Traktorhoz jut maholnap minden koldus..“ „Mi a maga foglalkozása? — szól közbe valaki, — hogy olyan jól ért a táblás gazdasághoz. Vakami gazdasági szakértő talán?” „Nem.” „Hát?” . Én ? Lókereskedő vagyok, kérem, de azért értek hozzá .. „Hogyne, mint tyúk az ábécéhez.” ... „Mint hajdú a harangönéshez” .—kiabálnak innen-onnan. Most már mindenki nevet a koalában. Hiába magyarázza tz iménti szónokló, hogy az ö kulák nagybátyja szerint Tápiószelén harminc táblás csoport alakult és be is fognak egyenként dögleni. „Menjenek és nézzék meg!” — kiált dühösen a PIVetők felé s aztán, mikor a kalauz kiáltja: „Tápiószele, fél perc!” — lelép a vonatról. Menjünk utána, nézzük, mi van a gombamódra szaporodó tápiószelei szövetkezetekkel, elpusztulnak-e vagy megerősödnek. — Nemcsak gomba [#1)*5 vagyok, de igazgatósági tag is « szövetkezetben — mondja Dénes Lajos elvtárs. — Nem harminc, hanem három táblás termelő csoport alakult ii szeptemberben: a legnagyobb 128 holdon tizennyolc emberrel, a másik 22 holdon négy kishaszonbérlővel és a legkisebbre mindössze három ember és 13 hold föld jutott. Aggasztó volt a két gyenge szövetkezet vergődése. Saját igájukkal művelik a földet, ahogy tudták. De félszemükkel állandóan a nagy szövetkezet felé kacsingattak ... Látták, hogy itt a tekintélyes állami támogatást jobban iit tudják használni, jobb a munkabeosztásuk, nincs annyi holtjárata a traktornak és a szövetkezet támogatása «ai késik: négy igásIó? kölcsönzése biztosította a táblás csoportnak a vetőmag és műtrágya kinsátozásának zavartalanságát, a fogasolást, boronálást és a többi, gépekkel nem végezhető aprómunkát. — Mi lehetett volna a két gyönge szövetkezet sorsa, — veszi át a szót Galgóczi László. — Nyilván jó, amit a kulákok megjósoltak: életképtelennek bizonyultak volna. Világos, hogy egyesülni kellett. Mészáros József elvtárs szerint ez az egyesülés volt a legfontosabb lépés a táblás csoport megszilárdítása felé és az egyik legnehezebb lépés. A nagy csoport egyes tagjai ugyanis ellenezték jó együttműködőt. Mi let velük? Saját maguk mondtak Ítéletet maguk fölI. Kordáttól fogva Üzletnek tkintetta a szövetkezet, ahol az állami seítség ölükbe hull. Csoda hát, ha ez ok aztán elsők között háráltak meg a Miskolczy Jánosok, Benedek Bélák és a többi kulák propagandájára ? — Kitéplek, — mosolyog Mészáros József. — nem törődtek azzal, hogy két,három napi munkájuk kárba vész ... ÉS a kitérátikkel segítették előtt megtisztulást, megülepedést, ami nagyon is megnövelte a szövetkezet tekintélyét a falu előtt. A tanulás is jól indult. — Most már menni fog — bizakodik Galgóczi László, — mert, a mai tagság már tanulni is kész a szövetkezetért. Nem mondok mást, mint hogy a középfokú gazdasági iskola indulásakor a 19 szövetkezeti családból 12 személy jelentkezett. — Érdekes volt a szomszéd Jóska vaskodása az anyjával, — jegyei meg Dankóné. — Tudja, úgy eset az, hogy először mindenáron a középfokú iskolára akart menni a Jóska, itt azonban még az anyja győzött- Hanem azton, amikor szóba került a 150 órás téli mezőgazdasági tanfolyam, sor került köztük is a nagy ütközetre: eljött a Jóska jelentkezni, az anyja meg utána s itt zajlott le .Jó apró családi jelenet. „Mi az Istennek, másznál egész télen arra a tanfolyambra, bakancsot koptatni? Apád sema tanult” —így Juli néni. „Elég baj volt az neki!” — vágott vissza a regény. „Mit gondol, hogy veszi nagyobb hasznomat a szövetkezet a tavaszi munkáknál, ha csak zsákot tudok cipelni, meg a lóra kurjongatni, vagy ha megtanulom, hogy miként lehet mondjuk, az aszállyal megbirkózni?” — így vitatkoztak vagy félórát, — meséli nevetve Dankóné — s úgy megmakacsolta magát a legény a tanulás mellett, hogy végül is az anyjának kellett engedni. A szövetkezeti tagoknak a tanuláshoz való ragaszkodása mutatja leginkább, hogy a jövő évi munkát már nem úgy fogják fel, hogy „vagy lesz valami ebből a szövetkezetből, vagy se”, — mint ahogy egyesek hozzáálltak annakidején a szövetkezetalakításhoz. Ma már biztosan tudják, hogy „lenni kell valaminek”. „Olyan újszülött a mi termelőszövetkezetm 1;, amelyik 3 hónapos korára talpraáll.” Ezért a telet sem akarják a kemancepadkán gubbasztva tölteni, mint régente, hanem tanulásra, tervek készítésére, lázas készülődésre fordítják minden idejüket. Most is, amíg Danikónéval beszélgettem, már Mészáros, Galgóczi és Jankó elvtársak a jövő évi vetésterv fölé hajolva tárgyalgatták, hová mit fognak majd vetni, a talaj fekvése milyen növénynek felel meg jobban s melyükre köthető kedvezőbb feltételek mellett szerződés? Amint egy pillantás: vetek a papíron felosztott földtáblára a meghallgatom Mészáros elvtárs magyarázó szavait, feltűnik, hogy a szövetkezet 29 holdnyi legelőjét nem ugorja át a papíron végigsikló ceruzája, hanem azzal is igen komolyan számolnak. „Mi ennek a magyarázata?” — kérdezem. — Az, hogy igen nagy szükségink lesz a legelőre, mert foglalkozni akarunk állattartással is. Van hajó a volt uradalmi istállóban, ezért fogadjuk el a szártómarhahizlalás állami ajánlatot. Később pedig Szarvasmarha- és juh-törzsenyfeszetet akarunk beállítani — mondja Dankó elvtárs — és ezzel aztán levágjuk a kulákok szövetkezetellenes propagandájának a kígyófejét, azt, hogy az állattartás lehetetlen a szövetkezetben. „lezárjuk a szövetkezeten eme« kulákpropaganda kígyófejét” — jutnak eszembe Dankó elvtárs szavai, amikor a hajnali vonatnál megpillantom a tegnapi fecsegőt, ő is megüt, hozzámlép és diadalmas arccal suttogja a fülembe: „Látja, megmondtam, hogy bedöglenek az itteni táblás csoportok... Már csak egy van. .. És meg sem élnének a föld terméséből, ezért csinálnak Vörzstenyészeteütet...” Ilyen „gyengülést” minden szövetkezetnek! ... Holka Vilmos A Tervhivatal péntek délelőtt sajtófogadáson ismertette az 194-ig terv részleteit. A terv összes beruházása 43 milliárd forint lesz, ebből az első három hónapra 1 milliárd forint jut. Az összeg 80 százaléka az állami szektorban végzendő beruházásokat fedezi-A MEZőGAZDASÁGBAN a beruházások súlypontját a gépesztés alkotja. A másik az öntözés továbbfejlesztése lesz. AZ IPARI BERUHÁZÁSOKNÁL a súlypont változatlanul a nehéz,ipar. Az első negyedben szénbányászatra 40 millió, kohászatra 50 millió, gépipari beruházásokra pedig 611 millió forintot fordítunk. A vegyipar (főleg a Péti Nitrogénművek és az almásfüzitői gyár) és a villamosenergia előállítás fejlesztése is jelentős összegekkel szerepel. A KÖZLEKEDÉS tételei közül a Lánchíd építésére szánt 25 millió, az Árpád-híd 32 millió forintja és a tokaji hidrond Eger községei kiemelkedők. Tovább fejlesztjük kocsipark-állományunkat és a vasúti pdh dhálózatot is. Személykocsik gyártására 63 millió, teher ,kocsik gyártására pedig 40 milliót irányoz elő a terv-A LAKÁSÉPÍTKEZÉSEKRE eső összeg is emelkedést mutat. Állami foki és házcsoportok építkezésére (melyből elsősorban orvosok, tanítók rémesülnek) 12,5 millió, budapesti építkezésekre 5-8 millió, vidéki városi építkezésekre 14 millió forint jut az első három hónap során. Ez az összeg azonban nem az építkezési beruházások negyedrészét alkotja. Január-márciusban ugyanis az időjárásra való tekintettel kevesebb építkezést irányoztak elő, mint a terv hátralévő részében- Az előbbiek mellett ugyancsak az első negyedévben kerül sor 4.6 millió bányász- és kohásslokatelep építkezésére, 28.5 milliós székesfővárosi építkezésre és az OTI 1t milliós beruházására- AZ IPARI TERMELÉS terén 1949-ben azokat az eredményeket érjük el, amelyeket a hároméves terv eredetileg 1949/50-re irányozot elő. A gyáripar az 1938-as termelést 28 százalékkal, az előtervév színvonalát pedig 30 százalékkal múlja felül. Ha pedig a bányászatot, kohászatot és a gépipart egyesítve nézzük, az 1938-as 30 és az 1947/48-as 38 százalékát érjük majd el A VAS- FÉM- és GÉPIPAR az első tervévben az össztermelés 277 ó%-át gyártotta. Ebben az évben 28,5 %-kal szerepel, míg ennek megfelelően a többi iparág részesedése néhány tized százalékkal csökken. Az ipar többi területén, ha 1938-at 100-nak vesszük, a vilamosenergiatermelés 157, az építőanyag termelés 97, a vegyipari 156 és a textilipari termelés 1011 százalékot ért el. A TEXTILIPARON belül különösen a pamutgyártás növekszik még, 12 százalékkal emelkedik az első tervévhez viszonyítva. Növekszik a cipőgyártás is. Míg 1938-ban 3.5 millió pár bőrcipő készült, jó első tervévben pedig 37, a terv utolsó esztendejében elérjük a 3.85 milliós pár évi termelési színvonalat. Még néhány jellemző adat: 86 százalékkal több kerékpár, 58 százalékkal több felőcserép és 48 sázalékkal több cement készül 1949..ben, mint az első ferrév folyamán. Jelentősen megnövekszik szuperfoszfát és pétsó gyártásunk is. Szuperfoszfátból 75.000 tonnát (1947—48-ban 35.000), péti sóból pedig 70.000 tonnát (első tervév: 21.000) fogunk előállítani Egymilliárd forint beruházás 1949 első negyedében Az ipari termelés 28 százalékkal szárnyalja túl a háború előtti színvonalat az utolsó tervévben A kukorica januári hőszolgáltatási ára A Gazdasági Főtanács a januárban beszolgáltatandó kukorica víztartalmát 20, 22, illetve 23 százalékban állapította meg. Az egyes csoportok árai mázsánként: 48,60,49,— és 49-20 forint, a szerint, hogy január melyik hetében szolgáltatják be. SZOMBAT, 19'19 JANUAR 1 Á FELÜLVIZSGÁLAT napi kérdései A X. kerület 5. körzetének 1. számú felülvizsgáló bizottsága ellen súlyos panaszok merültek fel. A bizottság a felülvizsgálati szoba ajtajára nagybetűs feliratot helyezett el, ezzel a szöveggel: „Ne izgulj, nevessél, úgyis kivágunk, ha nem közénk való vagy.“ Ezzel a felirattal a bizottság súlyosan megsértette a felülvizsgálás komolyságát. A bizottság egyes tagjai a felülvizsgáltakkal nem barátságos légkörben foglalkoztak, kérdéseiket haragos hangon tették fel, rideg légkört teremtettek. Főleg munkásokat javasoltak kizárásra. Jellemző, hogy egy elvtársnőt, aki 1928 óta párttag, visszaülősítésre javasoltak. Az RMDP nagybudapesti Pártbizottsága ezt a felülvizsgáló bizottságot azonnal leváltotta. ★ Gyakori eset, hogy a felülvizsgáló birotságok a kizárási és visszaminősítési javaslatok megokolását néhány szóban intézik el. Azt hiszik, elegendő, ha ők ismerik a kizárás okát és nem gondolnak arra: a felületes, néhány szóból álló megokolás megnehezíti, hogy a taggyűlésen a tagság a kérdést tisztán lássa és helyesen foglalhasson állást. Az ezer lövői felülvizsgáló bizottság például félmondatos megokolásokat írt. Emiatt a járási bizottságnak kellett kiszállnia és átvizsgálnia a bizottság munkáját