Szabad Nép, 1949. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1949-02-19 / 42. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!A SZABAD NÉP VII. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM­Ú PÁR­T­J­ÁRA 60 FILLÉR Gerfi Ernő elvtárs pénzügyminiszter,, Bebrics lajos elvtárs közlekedésügyi miniszter Ötmillió forint hitel a tavaszi szántásra Tiltakozó nagygyűlések az imperialista uszítás és beavatkozás ellen SZOMBAT, 1949 FEBRUÁR 19 HONVÉDEINK Még egy hónapja sincsen, hogy Farkas Mihály elvtárs, honvédelmi miniszter felhívással fordult az or­­szág munkás, paraszt és értelmi­ségi fiataljaihoz. „Jelentkezzenek a Kossuth tisztképző iskolára, akik dolgozó népünk érdekeinek fegy­veres szolgálatát hivatásuknak ér­zik és a demokratikus magyar néphadsereg hivatásos tisztikarába törekszenek” — szólt a hívás, amelynek visszhangja nem sokáig váratott magára. Válaszolt a Ma­gyar Ifjúság Népi Szövetsége, amely — mint levele megállapítja — „dicső kötelességének tartja, hogy a felhívásnak eleget tegyen“. Válaszolt az ország munkásosz­tálya, amely a honvédséggel kar­öltve rendezett gyűlések egész so­­­sán tett fogadalmat, hogy a hon­­védséget minden erejével támo­gatja. És végül a legméltóbb vá­lasz az a tény, hogy bár a jelent­kezési határidő csak március 10-én jár le, már eddig is munkás- és parasztu­­jak százainak pályázata érkezett be a Kossuth Akadémiára. Mit bizonyít ez az élénk vissz­hang? Azt, hogy az ország dol­gozó népe és dolgozó fiatalsága megértette, miről van szó, meg­értette, milyen nagy ügy érdeké­ben hangzott el a honvédelmi mi­niszter felhívása. Ami egyszer­smind azt is jelenti, hogy tűnő­félben van az a kispolgári pacifiz­mus, amely még nem is olyan ré­gen munkásosztályunk egy részé­től sem volt idegen. Mivel magyarázható ez az ér­deklődés, ez a rokon­szen­t, amely­­lyel munkásságunk, parasztsá­gunk, dolgozó ifjúságunk az or­szág fegyveres védelme, hadserege felé fordul? Talán valamiféle há­borús szellem kapott lábra közvé­leményünkben? Ellenkezőleg! Né­pünk most kezdi igazán a béke ízét érezni! Most kezdi igazán látni, milyen kincs birtokába ju­tott és most ébred igazán annak tudatára, hogy a béke nem sült­galamb, hanem vívmány, amelyet védeni kell Nem véletlen, hogy ez a tudat éppen mostanában hatja át mind jobban a magyar dolgo­zókat: mostanában, amikor a leg­közvetlenebb tapasztalatokat sze­­rezhetik róla, kik ellen is kell a béke vívmányát megvédeni. Ami­kor a Mindszenty-ügy kapcsán a magyar né­p szinte „testére sza­bott“ oktatást kap az imperialis­ták békebontó töre­kvéseiből, rágal­mazó, gyalázkodó, háborúra spe­kuláló módszereiből. De nem érezné népünk olyan fél­tett kincsnek a békét, ha az szá­mára nem fonódnék össze egy­szersmind egy új, szabad ország birtokával is. Nem háborítanák fel úgy az imperialisták provoká­ciói, ha nem látná, mekkora ér­ték az, amelyet el akarnak ragadni tőle. H­a nem látná, hogy — Far­kas elvtárs­ szavaival — „van már hazája — van mit védenie“. Vál­jon elképzelhető-e valamennyire is öntudatos dolgozó, aki egy el­nyomó rendszer védelmére önkén­tesen jelentkeznék? Semmiképen —­­amint hogy Horthy Miklós ka­tonasága soha nem is tudott más érzést kiváltani a magyar mun­kásság és parasztság fiaiból, mint félelmet, viszolygást és menekü­lést. Az ország birtoklásának tu­data viszont szükségképen meg­szünteti a­ dolgozó nép minden ön­tudatos tagjában azt a bizonyos egykori viszolygást és félelmet az egyenruhával szemben. Nem utolsósorban szerepet ját­szik a pacifizmus eltűnéseiben az az osztatlan jó benyomás is, ame­lyet fejlődő néphadseregünknek szinte minden megnyilvánulósa kelt a dolgozókban. Még a legke­vésbé öntudatosaknak is be kell látniok, hogy a néphadsereg elne­vezésben az a kis szócska, hogy „nép“, nem puszta dúzítő jelző, hanem kézzelfogható valóság: egy gyökerében megújult szellem, bá­násmód, fegyelem és szervezet ki­fejezője. A katonaság már nem a szolgaságnak egy sajátos, raffinál­­tan kegyetlen formája, hanem ki­­felé-befelé egyaránt a szabadság csapata — annak újfajta rendjével, újfajta fegyelmével együtt. És­ mennél jobban növekszik életkor­ban, erőiben hadseregünk, annál népszerűbb lesz a dolgozók előtt, mert több közvetlen tapasztalat, egyéni élmény fogja megújult szel­lemét hirdetni. Végül arról sem szabad megfe­ledkeznünk, hogy tisztképző tobor­zásról van szó. Ha néphadsere­günk jelentősége a fordulat éve óta általában megnövekedett, úgy a tisztképzés különösen előtérbe került, hiszen a tisztikar megúju­­lása a honvédség népi jellege ki­alakulásának első és döntő lé­pése. Mi a Kossuth Akadémia? Az a nevelő intézet, amely — az előírt csapatszolgálat után — a munkás­osztály és a dolgozó parasztság legjobb fiaiból képzi ki az új ma­gyar hadsereg hivatásos tiszti­karát. A Kossult­h Akadémiát e hivatása szinte eleven, látható biz­tosítékává teszi honvédségünk nép­­jellegének — annak az új szellem­nek, amely a magyar dolgozók előtt annyira rokonszenves. Nem csoda tehát, ha a tisztképző tobor­zásra kétszeres lelkesedéssel folyik a jelentkezés , és éppen a dol­gozó ifjúság­­­egen tudatosabb ele­mei azok, akik Farkas elvtárs fel­hívásának eleget tesznek. A toborzás persze, még koránt­sem ért véget. Ma még csak az első eredményekről számolhatunk be. És hiba volna, ha a kezdeti sikerek elhomályosítanák azt a tényt, hogy kispolgári pacifizmus még létezik és hat. És van még kö­zömbös­ég, van még kényelmesség, csupa olyan érzés, amelyet a dol­gozóknak, de különösképpen a munkásosztály­­fiainak még szívós felvilágosító munkával kell soraik­ból kigyomlálniuk. A jelentkezé­seknek az elkövetkezendő hetekben még az eddiginél is nagyobb lendü­letet kell venniük. De hogy ez így is legyen, abban népi demokrá­ciánk vezető osztályának, munkás­­osztályunknak kell elöljárnia. A magyar munkásifjúságnak foko­zottan tudatára kell ébrednie, hogy a hadsereg a hatalom gyakorlásá­nak egyik igen jelentős terü­lete, ahol a munkásosztály vezetése és tevékeny részvétele éppolyan kevéssé nélkülözhető, mint a ter­melés és az államosítás többi terü­letein. Chapin amerikai követ elhagyta Bud­a­pestet A Magyar Távirati Iroda jelenti: a budapesti követe­ csütörtökön délután Seiden Chapin,a­z Egyesült Államok­­ repülőgépen elhagyta Budapestet. Az új Magyarország a békéért folyó küzdelem élcsapatában A Szovjet Tájékoztató írotta a szovjet-magyar barátsági szerződésről Február 18-án volt egy éve — írja a Szovjet Tájékozató Iroda,­­ hogy Moszkvában aláírták a szovjet­magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerző­dést. Molotov a Szerződés megkötésekor mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a szerződés a szovjet és magyar nép szoros együttműködését, te­remti meg, függetlenségük és nemzeti szuverenitásuk kölcsönös tisztelete alapján Emellett új, fontos lépés az európai béke megszilárdításában. A b­éke fenntartásáért folytatott küzdelem különösen nagy jelentőségű a mai nemzetközi helyzetben, amikor az Egyesült Államok és Anglia az európai országok leigázása érdekében még­ attól sem riadnak vissza, hogy kalandos terveik megvalósításához a tegnapi támadó­t is felhasználják. A haladó erők küzdelmében a főszerepet a Szovjetunió és a népi demokráciák országai játsszák. A béke és a be­csületes nemzetközi együttműködés nemes eszményeitől lelkesítve a Szov­­jetunió, Magyarország és a többi de­­mokratikus állam szembefordult Wa­shington és London gyarmati tervei­vel, a független országok belügyeibe velő beavatkozási kísérleteivel. A szovjet hadsereg által felszaba­dított magyar nép történelmét em­elésn­él független ktt, sorsának inté­zését maga vette kezébe, és meg­kezdte a szocialista Magyarország alapjainak kiépítését Az új Magyar­­ország a Szovjetunió önzetlen segít­ségére és a népi demok­ráciák együtt­működésére támaszkodva mint önálló, senkitől sem függő állam fejlődik és a népek békéjéért és barátságáért folyó küzdelem élcsapatában fog­lal helyet. A magyar-sz­ovjet barátsági szer­­ződ­és első évfordulóját a Szovjetunió és Magyarország népei azzal a hajt­hatatlan elhatározással fogadják, hogy minden oldalról kifejlesztik az őszinte egy­ü­t­tm­űköd­­ést, amíg meg­felel mindkét ország valódi érdekei­nek és minden szabadságse­rető nép­pel együtt folytatni fogják a harcot az imperialista támadó politika elen­ A békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott harc a szovjet magyar szerződés legfontosabb célja — írja az Izvesztija A moszkvai Izvesztija megálla­pítja, hogy a szovjet-magyar barát­sági és kölcsönös segélynyújtási szerződés épúgy, mint a Szovjet­unió minden más álla­mrisz­rződése a következetes békepolitika elvein alapszik. A szovjet-magyar szerző­dés legfontsabb célja a békéért és a nemzetközi biztonságért folyta­tott harc. Az egyezmény szoros gaz­­dasági együttműködést tételez fel a két ország között. Ez az együttmű­ködés máris jótékonyan elősegítette Magyarország gazdasági fejlődését. A szerződés megkötése óta eltelt esztendő alatt a magyar nép még inkább meggyőződött arról, hogy a nagy Szovjetunió népében igaz, ne­mes barátra és függetlenség­ének vé­­delmezésére talált. Tömegtüntetések, tiltakozó követelik Norvégiában baráti ajánlatának Titkos ülésen számol be Lange a washingtoni sikertelen tárgyalásokról Lange norvég külügyminiszt­er­ .ku­darcokban gazdag amerikai és nyu­gateurópai útjáról visszatérve, az an­,­gol rádió jelentése szerin kedden ti­­tokban, „zárt ajtók mögöt­t tartja meg beszámolója a parlamentben washingtoni és londoni útjáról A norvég kormány egyébként — a rá­dió jelentése szerint — csak a jövő h ót n ad ki hivatalos nyilatkoza­tk Míg Lange „zárt ajtók mögött“ megtartandó beszámolójára ké­­szül, a norvég dolgozók nyíltan állást foglalnak a norvég kor­­mány politikája ellen. A norvég vasipari munkások oslói nagygyűlésen rámutattak: a norvég kormány nem folytat bará­ságos po­litikát a Szovjetunió­ felé, holott Norvégia igen sokat köszönhe a Szovjetuniónak A Szovjetunió békét akar és barát kez­t nyújt át a nor­vég nép felé. Követelték, hogy a kormány ves­se el az Atlanti Egyez­ményhez való csatlakozásának tervét és fogadja el a ■Szovjetunió ha­záfi kezét. A norvég kormány a totakozó tömegekkel szemben időt akar nyerni. Ezt bizonyítja AFP oslói tudósítójának jelentése, amely szerint állítólag Lange már nem tartja fenn azt az álláspontját, hogy Norvégia­­nak részt kell vennie az egyezmény kidolgozásában. Az a mer­ikai?k úi. . csodatevő formulát” találtak ki. Washingtonban megátlapodás létesült, hogy Norvégiát , m­eghívandó” ha­talomnak tekintik c` r meghívásr’ adandó­vá’isz n°m -'i*,gő* Ugy­anakkor a svéd Stockholms -r--1"!-n na T'l’a'pi i'' tva-’" in Af­­tart' Egyezmény reklámértékének csökk­entésével az­­ amerikai diplo'ná­ciót éles bírálat' érte amin+t, heg kis államokat, például Norvégiá* igyekszik az egyeza­én'-be csábí­­tani. Lange washingtoni idji ’árt némi „hasason«a!?.• wt­­imr,k az utazásnak köszönhető, hogy a való helyz,­vre kezd fény derülni.. A lap hozzéteszi: „Sokan beszélnek manapság skandináv válságról. Igazabb lenne az Atlanti Szerződés iránt megnyilvánuló bizalom válságá­­ról beszélni­“ A Göteborgs Posten pedig vezér,­cikkében így­ ír: „Ha a norvégek most csalódottaknak, becsapottak­nak érzik magukat, ez nagyon is érthető. Alapos okkal kérdezhetjük, miért gyakoroltak az északi orszá­gokra ily erős nyomást?“ A Szovjet Tájékoz­ató Iroda mun­katársa egyébként az Északatlanti Szövetség igazi céljaival foglalkozva megállapítja: ez lenne — a készülő Földközi-tengeri tömbbel egy­ütt a délkele európai államok el­leni támadás tervezett hídfője. Az amerikai sajtó ezért hangsúlyozza, hogy Skandinávia egész Európa „ura“ és az ottani ámaszpontok bir­tokában elérhetővé válik az európai szárazföld minden pon­ja. Skandinávia, különösen Norvégia kormánykö­rei készek kiszolgáltatni orszá­gaik területét az óceánontúli ter­jeszkedők támaszpontjául. Azt a látszatot akarják kelteni, hogy „védelmi“ intézkedéseket tesznek, he hiszen Norvégiát senki sem fenye­geti. Sőt a szovjet kormány megnem­támadási szerződést ajánlott.. Az At­lanti Szerződés — állapítja meg a Szovjet Tájékoztatási Iroda munka­­társa — az óceánontúli körök tá­­madó terve a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Ugyanakkor a benne résztvevő kis államok ellen is irányul, mert a Wall Street szol­gaivá teszi őket. Ismét támadásb­a lendült a s­ínai névharts­ereg A londoni rádió szerint a kínai felszabadító hadsereg ismét táma­dásba lendült A hadsereg nehéz tüzérsége tá­madja a Kuomintang-csapatok utolsó erős állását Nanking és Sanghaj között a Jangce folyó északi partján. A­ kínai Kuomira­­ng-csap­­ok meg­kezdték Lunvej mellett hídfőállá­saik leürítését. A népi Kína rádióállomása meg­állapította, hogy Li­ Csung-je­n ideig­lenes államelnök tettei élénk ellen­tétben vannak a Nankingból jövő békeszózatokkal. Ami az elmúlt he­tekben Nanrkingban történt, nem hagy kétséget a Kuomintang két­színű és hitszegő politikáját illetően. Párisi jelentések beszámolnak ar­ról, hogy a Kantonba menekült Kuo­n­nt­og-körök rá kapják bírni Li­ Csung-jent, hogy ő is hagyja el Nankingot. Bulgária is visszautasítja a jugoszláv jegyzék rágalmait Suóxiáun. jelen-i a. Bolgár­ia.­­irasi Iroda: A bolgár kormány vá­laszolt Jugoszláviának a Kölcsönös­ Gazdasági Segítség Tanács­­ ügyé­­ben küldött jegyzékére. A bolgár vált.­j­jegyzék kiemeli, hogy Jug­­­szláviának nincs joga „megkülön­böztető elbánásról" beszélni, mert a jugoszláv kormány elhagyta a demokre­tus népek táborát, szembefordult a Szovjetunióval és a népi demokráciák orszá­gaival. A bolgár kormány többízben figye­l­­meztette a jugoszláv kormányt, ne szi­sa a régi nacionalista, ellenséges érzületé, Bulgária­­ irányában. A jugoszláv hatóságok­­üldözik azokat a bolgár és jugoszláv polgárokat, akik a két nép test vétségéért,­ va­­lamint a Szovjetunió iránti őszinte barátságért küzdenek,­­ugyanakkor vendégjogot biztosítanak bűnös fa­sisztáknak. A jugoszláv kormány jegyzéké­vel saját népét akarta megté­veszteni és elleplezni azt a tényt, hogy átállt az imperialista táborba.

Next