Szabad Nép, 1949. június (7. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-05 / 130. szám

VASÁRNAP, 1949 JÚNIUS 5 SZABAD NÉP NAGY EREDMÉNYEK— KIS HIBÁK A választási küzdelem nemcsak a győzelem emlékeként él üzemeinkben. A győzelem napjának mámoros ünnepi hangulatát nemcsak a faliújságok porosodó cikkei idézik, hanem ott izzik a mindennapi termelő munka lendületében is. Győzelmeink kivívója, a szocializmust építő új társadalmi rendünk vezető osztálya, az ipari munkásság nem tért napirendre az elismerés felett, amellyel országunk népe szinte osztatlanul adózott építő munkájának. Mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a választási lelkesedés munka-lelkesedéslett, hogy a dolgozók érdeklődésé- nek középpontjában ismét a termelés kérdései állanak. Fordulat következett be a dolgozók hangulatában? Azonnal megmondhatjuk: Nem! Egyszerűen azért, mert a választási küzdelmek, a választási győzelmek idején sem fordultak el üzemeink dolgozói a termelés kérdéseitől. Ami a választást követő hetekben történt, mindössze annyi volt, hogy a munkásság érdeklődésének súlypontja a politikai kérdések felől ismét a termelés kérdései felé tolódott. Bizonyítsunk? Itt van előttünk a nagybudapesti üzemek termelési kimutatása. Nem vasipari üzemeket emelünk ki, ahol az öntudatos gyáripari munkásság gerincét találjuk, hanem a politikailag elmaradottabb, nagyrészt női munkaerővel dolgozó textilüzemek közül emelünk ki egyet. A Budavidéki-Újpesti.. Gyapjúgyár januárban 93 százalékra sretessítette a tervet. Februárban 83 volt a teljesítési százaléka. A márciusi eredmény 101 és az áprilisi tervhónap 107,7 százalékával élüzem lett. Április már a választási agitáció hónapja. Várjon, nem egyedülálló, kivételes teljesítmény-e a Budavidéki- Újpesti Gyapjúgyár termelési eredménye? Válaszként idézzük a hároméves tervünk áprilisi teljesítéséről készített előzetes jelentés adatait. Az egész iparban 100,6 százalékra teljesítettük tervprogramunkat. Ez az eredmény magasabb, mint az előző háromhónap átlaga. A termelés elsősorban azért emelkedhetett, mert ipari munkásságunk politikai öntudata jelentősen megnövekedett. Még politikailag elmaradottabb rétegei is felismerték az összefüggést politikai és termelési eredményeink között, ezért a választási küzdelemben folytatott politikai harcukat összekapcsolták tervprogramunk teljesítésének kérdéseivel. Rákosi elvtárs erre is utalt Pártunk Központi Vezetőségének ülésén, amikor kihangsúlyozta,, hogy „a választás még külön az ipari munkásságnak , és Pártunknak nagy, győzelme, és újabb tényezője népi demokráciánk megerősítésének. Büszkénírhatjuk e kétoldalú — politikai és gazdasági téren elért — újabb győzelmünket előző győzelmeink sorozatához. Büszkeségünket csak növeli, ha végigtekintünk a kapitalista országok gazdasági helyzetének, alakulásán. Míg mi 1949 elejéig 17,1 százalékkal emeltük iparunk termelési színvonalát a háború előtti fölé, a győztes USA tőkései, népek kiontott vérének aranyra váltói, válsággal küzdenek és csak az 1948 október óta eltelt hét hónap alatt 20 százalékkal voltak kénytelenek csökkenteni iparuk termelését, (Presidents Council of Economic Advisers). Anglia szerszámgéptermelése negyvenhat százalékkal alacsonyabb, mint 1942- ■ben volt és az elmúlt három év alatt mit sem emelkedett szerszámgéptermelése. Menjünk csak ki nálunk acsepeli WM-be. Vagy ,tekintsük végig szerszámgépiparunk termelésének fejlődését. Nekünk nincs mit szégyenkeznünk szerszámgépgyártásunk fejlődése miatt. Vagy nézzük meg, hogyan alakul az amerikai „segítség”, a Marshall-terv áldásait élvező nyugati országok munkásságának helyzete? Angliában 16 százalékkal, Hollandiában 20, Belgiumban 163, Dániában 88, Olaszországban 21 százalékkal emelkedett a munkanélküliség egyetlen év alatt. Nálunk szakmunkásokban gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség, sőt számos szakmában szakmunkáshiány van. Az egész iparban megnőtt a foglalkoztatott munkások száma, az építőiparban pedigmáris a munkaerőhiány gondjaival küzdünk. A Benelux államok egyikében, Belgiumban 300.000 ember vár hiába munkaalkalomra, annyi,amennyit mi ötéves tervünkben akarunk iparunkban újonnan foglalkoztatni. Ne szaporítsuk a példákat, az eddig felsoroltak is eléggé, mutatják a különbséget a szocializmust tervszerűen építő magyar népi demokrácia és a tőkések kizsákmányolása alól még fel nem szabadult dolgozók anyagi helyzete között. Ezeknek tükrében tudjuk csak igazán felmérni eredményeinket, hogy a termelés és ezzel együtt a dolgozók életszínvonala emelésének területén túlhaladtuk a háború előtti színvonalat. Éppen ezek a nagy eredményeink köteleznek arra bennünket, hogy ne csak eredményeinket nézzük, hanem azok mögött felfedezzük a kisebb-nagyobb hiányosságokat, amelyek üzemenként esetleg kismértékben befolyásolja a termelés alakulását, de országos viszonylatban megsokszorozódva jelentkezhetnek és az elérhetőnél kisebbre szorítják tervünk teljesítésének eredményeit. Tervünk teljesítésének ipari termelésünk fejlődésének fentebb idézett jelzőszámai általában tükrözik elért eredményeinket. Az átlag azonban éppenúgy magában rejti a követendő, mint az elrettentő példákat, hasonlatos az útjelző oszlophoz, amelyen két tábla két irányt mutat. Az egyik előre visz, a másik — ha követjük — eltávolít útunk eredeti céljától. Az átlagon belül a jó és a rossz tanulmányozása, okainak feltárása, egyszóval a részleteredmények megismerése és tanulságainak hasznosítása az, ami segítségünkre tehet az „elszalasztott lehetőségek” feltárásában. Erre figyelmeztet bennünket Rákosi elvtárs, amikor rámutatott: „hogy a hároméves terven belül a fejlődés nem egyenletes. Vannak olyan szakaszok, amelyek messze megelőzik a terv céljait, de vannak olyanok is, amelyek lemaradtak. Nekünk nemcsak .. arra kell törekednünk, hogy végösszegében teljesítsük a hároméves tervet, hanem arra is, hogy minden részlete elérje a célt.” Beszéljünk világos példákkal. Az előbb mondottuk, hogy áprilisi tervünket teljesítettük, sőt túlteljesítettük, hogy gyáripari munkásságunknak ezt a teljesítményét jó eredményként könyvelhetjük el. Általában így igaz. De nézzük csak tovább az áprilisi élüzemek most nyilvánosságra hozott névsorát. A bányatelepek között a Winterbányalett élüzem. Méltán, mert a 100 forint munkabérre eső termelési érték 51 százalékkal jobb az előirányzottnál, mert egész tervét 13 százalékkal teljesítette túl. A munkafegyelem tekintetében azonban a versenybizottság kilenc százalékos hibát állapított meg. Vegyük elő a vállalatvezetői értekezletek beszámolóját. A Sopiana gépgyárban az egyik felszólaló helytelenítette, hogy a délutános műszakban igen sokan fél 10-kor már abbahagyják a munkát. Az Aluminium NV vállalatvezetője beszámolójában hasonlóképpen kifogásolta, hogy a munka bevégzése előtt negyedórával már alig akad munkás, aki a munkapadja mellett van. Itt mindjárt állapítsuk meg, hogy a munka korai abbahagyása, vagy kései megkezdése nem elszigetelt jelenség. És hogy jelentőségét megértsük, iktassunk ide egy rövid számítást. Ha egy munkás a kezdésnél is, a munka befejezésénél is 15 percet veszít, ez nyolcórai munkaidejéből 6,4 százalékos kiesést és természetesen teljesítményében is veszteséget idéz elő. Kell-e magyarázni, hogy az ilyen veszteségidő megszüntetése milyen mértékben növelné iparunk termelését? Hogy az ilyen módon elvesztett idő tervteljesítésünk eredményeit csökkentette? Ez esetben károsodásunkat az idézte elő, hogy a munkafegyelem nem volt elég szilárd. Vagy itt van a selejt kérdése. Öntödéinkben súlyos gondokat okoz. Egyik öntödében megmondottuk, hogy a selejt sok. Az üzem vezetője és a munkások egyik-másika is azzal érvelt, hogy más üzemben még ennél is több, csak eltitkolják, újra beöntik a selejtes darabot, munkaidejét pedig más munkára írják. Kiderült, hogy ez nem egyszerű vádaskodás. Az öntödékben nem egy helyen előforduló szokás, hogy elrejtik a selejtes öntvényt, széttörik és újraöntik. A papírt, statisztikát csapják be ezekben az öntödékben a vezetők? Nyilvánvaló, hogy nem. Az olvasztáshoz elégetett kokszot nem lehet újra elégetni, az idő forgásából nem lehet kiiktatni az öntés idejét, a munkabérkártyán is ott szerepel a selejtes termelésre fordított munkaórák bére. Nem önámítás? Nem a kérdés elől való bujkálás, amikor a selejt okainak kiküszöbölése helyett ilyen eszközökhöz fordulnak vezetők? Nem kellene-e ott megnézni, várjon csakugyan értetlenségről, csupán arról van-e szó, hogy az ilyen öntöde vezetője azt hiszi: ha behunyt szemmel dobja ki az állam zsebéből a pénzt, akkor nem dobta ki? Az ilyen üzem terveredményiben hiába szerepel a száz százalékon felüli teljesítmény, bizony vereség az, nem pedig győzelem, mert gondatlanul, hanyagul gazdálkodtak a nép vagyonának egy részével, akár öntödéről, vagy textilgyárról van is szó. Az ilyen üzemek nyilván nem szolgálják önköltségcsökkentésünk alapvető érdekeit. Menjünk egy lépéssel feljebb és az üzem, a vállalatvezetőség munkáját vizsgáljuk. A terv kidolgozása az ő feladatuk. De várjon, hogy dolgozta kia tervet a Nemzetközi Gépkereskedelmi, ha 1.800.000 forintos tervelőirányzatát a munkáslétszám emelkedésének figyelembe vétele nélkül készítette el? Várjon, hogy gazdálkodik a nép vagyonával ennek a gyárnak a vezetősége, ha az igénybe vett 1.200.000 forint tervhitelnek csak harmadát fordítja szerszámkiegészítésre és gépi berendezés vásárlásra, a többit pedig improduktív célokra fordítja? Nyilván az ilyen terv „túlteljesítette” lényegében nem túlteljesítés, az ilyen gazdálkodás lényegében nem tervszerű gazdálkodás. Az sem lehet közömbös egy gyár vállalatvezetője számára, ha öt-hat millió forint kinnlevősége van. Nemzetgazdaságunk számára sem közömbös, ha az így keletkezett forgótőkehiányt a Nemzeti Bankból kell pótolnia, hogy ne akadjon meg a Láng-gyár termelése. Az sem lehet közömbös, ha a gyár üzemei közül négy túlteljesíti és négy néni teljesíti a tervet, mint a Diósgyőri Vasgyárban vagy a Magyar Acélgyárban történt. Különösen akkor, ha egyik-másik olyan üzem, amely,nek termékei fontosabbak. Éppen így egész iparunk értékelésénél feltétlenül fel kell figyelnünk arra, ha az általános jó teljesítésben a kevésbé jók közé tartoznak olyan fontos iparágak, mint az építési ipar. Nem azt jelentik-e az ilyen jelenségek, hogy fokozottabban kell megszívlelni Lenin útmutatását: „Tartsd számon pontosan és lelkiismeretesen a pénzt, gazdálkodj takarékosan, ne henyélj, ne lopj, tarts szigorú fegyelmet a munkáiban — éppen az ilyen jelszavak, amelyeket a forradalmi proletariátus joggal gúnyolt ki akkor, amikor a burzsoázia mint kizsákmányoló osztály az efféle beszédbe burkolta uralmát — az ilyen jelszavak most, a burszoázia megdöntése után, a jelen pillanat aktuális és fő jelszavaivá válnak.” Igen, ez vonatkozik azokra az üzemekre, ahol még mindig van kivetni való a munkafegyelmen, ahol még mindig sok a selejt és ahol még mindig titkolják a selejtet. A vállalatvezetőinkre, akik elszalasztják a lehetőségek teljes kihasználását. Ezt jelentik Rákosi elvtárs figyelmeztető szavai, hogy ne elégedjünk meg a terv összteljesítésével, hanem a legapróbb részletekig megvalósítva tervünket, gondoskodjunk, hogy a dolgozó nép vagyonából egyetlen fillér ne menjen kárba. Eredményeink mögött, bármilyen hatalmasak legyenek is azok, lássuk meg a hiányosságokat az üzemekben a végrehajtásánál, lássuk meg az egész ország terveredményeinek értékelésénél, az eredmények ellenőrzésénél és munkánk állandó javításával növeljük eredményeinket. ” Akadnak majd talán olyan ellenségei népünk jólétének, akik számolgatják, cikkeinkből kiszedegetik, ha valami helyi hibára mutatunk rá. Az ilyenek már egy párszor abbahagyhatták a számolgatást. Az ilyenek elfelejtik, ha mi hibákra mutatunk rá, az döntő lépés a mutatkozó hiányosságok kiküszöbölésére. Erőnket mutatja, hogy termelésünk nagy átfogó számai nem kisebb győzelemről beszélnek gazdasági életünk területén, mint a választás számai politikai életünk területén. Tervgazdálkodásunk végrehajtásának részleteiben tapasztalható kisebb-nagyobb hibák ellenére általánosságban népi demokráciánk nagy győzelmeiről beszélnek tervgazdaságunk eredményei. Az „átlag” számoknak megvan az az erejük, hogy a többség magatartását tükrözik és azt, hogy ez a magatartás jó, önfeláldozó támogatója népi demokráciánk, a szocializmus építésének. . .... Most, ami kell hároméves tervünk befejezése, az ötévesterv elkezdésének minden eddiginél nagyobb feladatai állanak előttünk, különösen fontos, hogy megszívleljük Rákosi elvtárs figyelmeztetését: „nem szédülünk meg a sikerektől, mint ahogyan a múltban nem ijedtünk meg a nehézségektől”. Féltő gonddal vigyázunk minden lehetőségünk kihasználására, még gyorsabban, még diadalmasabban épülnek munkánk nyomán a szocializmus alapjai hazánkban. Egyenletes áruelosztást, jobb árut, olcsóbb árakat jelent a Fiszerértékesítő N. V. Budapesten 20, vidéken 105 fiókunkon keresztül gondoskodunk az ország kiskereskedőinek áruellátásáról A Irodaszerellátó KV közli itt vevőivel, hogy bélyegző-osztálya V. Fálk Miksa utca 1. szám alól átköltözött V. Teleki Pál u. 2. szám alá (Riegler-üzlet) Új telefon: 180—617 Kérjük bélyegzőmegrendeléseit új helyiségünk címére küldeni. Szakszerű kiszolgálás 9 % TANONCOK, SZAKMUNKÁSOK, VÁLLALATVEZETŐK KÉPZÉSE Kossa István elvtárs, iparügyi miniszter értekezletre hívta össze az 50 legnagyobb ipari üzem vállalatvezetőjét, hogy az iparostanulóképzés, a szakmunkásképző tanfolyamok észarvezető , munkáskádereklovásképzéseinek kérdéseit megbeszéljék. -szv v.c . értekezleten Kökény Mihály nehézipari csoportfőnök elmondta, hogy 1948-ban az 53.000 iparostanulóból csak 8000 tanult a nagyiparban. Ezt az egészségtelen állapotot megszüntetjük. Emellett az ötéves terv szakmunkásszükséglete biztosítására az iparostanulók jelenlegi számát 70 százalékkal növelni kell. Huszár Gyula főosztályvezető hangoztatta, hogy milyen nagy jelentősége van a szakmunkásképzésnek. „Az ötéves tervben mind több szakmunkásra lesz szükségünk amellett, hogy a jelenlegi szakmunkások közül mintegy 50.000 az államapparátus vezető helyeire kerül. ■ ■ -Pártos Lívia osztályvezető arról beszélt, hogy a vezető kádereknek, köztük a vállalatvezetőknek ismerniük kell a "szofiolistaailmvezetés minden " 1 "• • Cl. . V. p. A vállalatvezetők közül Vatkó Márton az ózdi vasgyár munkás-vezérigazgatója javasolta, hogy az üzemekben feleslegessé vált gépeket ne küldjék az olvasztóba, hanem állítsák be a tanulóműhelyekbe. Bérczes Henrik, a salgótarjáni acélmű munkás-vezérigazgatója elmondta, hogy a jó vállalatvezető a szakmai tudás mellett a marxi-leniniideológiát nem nélkülözheti, mert csak így tudja a dolgozók érdekeinek megfelelően, szocialista szellemben vezetni az üzemet. Az állami kereskedelmi vállalatok túltejesítették előirányzatukat "■ A kereskedelmi alkalmazottak termelési értekezletet tartottak, amelyen felszólalt Rónai Sándor elvtárs, kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter is. Hangsúlyozta, hogy a kereskedelem dolgozóinak öntudatosaknak kell lenniök, nem szabad elfelejteniök, hogy ők vannak a közönségért. Ez azonban nem jelezi azt, hogy alázatosak legyenek. Ligeti László elvtárs, a szakszervezet főtitkára negyedévi beszámolójában elmondta, hogy az állami kereskedelmi vállalatok csaknem mind túlteljesítették forgalmi előirányzatukat. — A hároméves terv utolsó évének indulásakor — mondta Ligeti elvtárs — az állami kereskedelem 12.385 dolgozót foglalkoztatott. Ma ez a szám már 25.430-ra emelkedett. Ugyanekkor emelkedett az alkalmazottak átlagfizetése is. Szépen fejlődött az állami kereskedelem fiókhálózata, a KÖZÉRT például az első évnegyedre előirányzott 40 fiók helyett 112-t létesített, ebből 55-öt a peremvárosokban. Az értekezlet végül határozati javaslatot fogadott el: ebben a többi között a Szakszervezeti Világszövetség kongresszusával és a kereskedelmi alkalmazottak feladataival foglalkoznak. Munkástanfolyamhallgatók kerülnek az agráregyetemre A mezőgazdaság területén jelentkező hatalmas feladatokat az Agráregyetem mai, alig 800 főnyi létszámával nem lehet megoldani. Ezért az agráregyetem létszámát munkástanfolyam-hallgatókkal egészítik ki. Az egyéves mezőgazdasági akadémiákon és más szakirányú tanfolyamokon már a nyáron megkezdődik a szakosított képzés. gázít'tikenté Qír(). Bpest, V. József Attila-utca 10. Telefon: 182—205, 188—264 Propán-bután gázkeverék főzéshez Gépkocsi üzemanyag ipari célokra Telephely: Bpest., XI, Csóka-u. 11/13. 98% tisztaságú természetes szénsav — száraz jég Telephely: Bpest., IX, Drégely-u. 19.