Szabad Nép, 1949. június (7. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-05 / 130. szám
to 1 .200.000-ből csak 359.000... Nemcsak a gyárnak, — az országnak is kár, ha nem hajtják végre a beruházási tervet — A Hogy állnak a beruházások, vállalatvezető elvtárs? — Hát nálunk, az Egyesült Izzóban, ez nehéz kérdés. Sok minden akadályoz bennünket, ami nem rajtunk múlik. — És ami az elvtársakon múlik? — Igen, ezen a téren mi is csináltunk hibát, elmaradtunk a beruházással, mert... Is pénzügyi teljesítés: 30%. Az Egyesült Izzó jó üzem. Jól dolgoznak a munkások, leküzdik a nehézségeket, fejlesztik a munkamódszereket, mindent megtesznek a tervért. De a terv teljesítése azt jelenti, hogy a terv minden részét teljesítsük. A beruházási tervet is. Nézzük, hogy áll ezen a téren az Izzó. Vegyünk példának — igaz, jellemző példának ■— egy 2 milliós, jelentős beruházást, az úgynevezett „F”-lámpagyártást. Gépészeti beruházásról van szó, július végéig kell befejezni. A beruházás nemcsak egy összeget, nemcsak valamilyen új épületet, új gépeket jelent, hanem bizonyos tervszerű ütemet is, ahogyan a pénzt fel kell használni,, amilyen ütemben építkezni kell, hogy a lehető legjobban járjon az ország. Két dologról van tehát szó: a beruházás pénzügyi üteméről és műszaki üteméről. Nézzük a példát. Az Izzónak május 1-ig a 2 millió forintból 1.200.000 forintot kellett felhasználnia. Ez egyben azt jelenti, hogy a beruházásnak el kellett érnie bizonyos meghatározott műszaki fokot. Megtörtént-e mindez? Nem történt meg. Az 1.200.000 helyett csak 359.000-et vett fel az Izzó a Beruházási Banktól. Tehát a pénzügyi teljesítés csak 30 százalék. Nem nehézség, hanyagság Gondoljuk meg, okozott ez valami kárt az országnak? Feltétlenül. A pénzt, amely az Izzó rendelkezésére állt volna, ha a tervet teljesítik, nem fordítottuk másra. Ott „döglött" a Beruházási Bank nyilvántartásában. A pénz akkor jó, ha forog, még hozzá szaporán. Mi az oka az elmaradásnak? Persze, sok elháríthatatlan nehézség. Például akülföldi gépek nem érkez-' tek meg időre. De hogy van az, hogy a pénz 30 százalékából el tudták érni a műszaki követelmény 55 százalékát? Ez azt jelenti, hogy az elvtársak az Egyesült Izzóban valóságos varázslók,mert „359.000 forintból” annyit építettek, hogy az értékben több, mint 600.000 forintot jelent. Még ezek a durva számok is mutatják, hogy itt valami nincs rendben: a tervszerűség azt jelenti, hogy nincsenek ilyenfajta „csodák”, így már értjük, vállalatvezető elvtárs. Szóval a beruházáshoz felhasználta a saját üzemükben gyártott géprészeket, de ezeknek értékét nem vették fel a Beruházási Bankban, hanem forgótőkéjükből vonták el. Szóval 3.400.000 forinttal többet hozhattak volna forgásba, ha a Beruházási Bankhoz fordulnak, annak rendje és módja szerint s nem maguk finanszírozzák a belső munkát. Mire jó ez? Az országnak kár és itt is csak hátráltatja az egészséges fejlődést. Ez már nem „objektív” nehézség, hanem, mondjuk csak ki bátran: hanyagság. Tanulunk a hibából — Igazunk van, vállalatvezető elvtárs? — Igen. A tervfegyelem pillanatnyi lazulása okozta ezt a hibát. Ki fogjuk javítani: július 1-ig behozzuk az elmaradást. Az ötéves tervben ilyen majd nem fordulhat elő, tanulunk a hibákból. Persze, ne csak az Izzóban tanuljanak, hanem minden üzemben: nem csak a termelési, hanem a beruházási terv is pontosságot, fegyelmet követel Azt követeli, hogy a vállalatok egymással a pontos szállításra szerződést kössenek, hogy a megszegett szerződésért kíméletlenül behajtsák egymáson a „portálét", a büntetéspénzt. Persze az is fontos, hogy kereskedelmi szerveink jó munkával segítsék üzemeket a beruházások pontos végrehajtásában. Mert ezen a téren is akad hiba! A példával maradjunk éppen az Egyesült Izzóban. Az Izzónak a dróthúzáshoz bizonyos gyémántfogak kellenek. Olyan drótokról van szó, melyeknek vastagsága egy hajszál tizedrésze. Ennek megfelelően maga a gyémánt is kevesebb, mint 50 gramm. Az Izzó egyik külkereskedelmi válalatunkon keresztül rendelt külföldről ilyen gyémántot. Nem az első eset: mindig két hétig tartott, amíg ideért. Ezúttal azonban három hónapig — méghozzá nem a külföldi szállító, hanem a mi hibánkból. Ne így takarékoskodjunk! A külkereskedelmi vállalat feladata megrendelést és hozzáfűzte, hogy a rendelt gyémánt takarékossági szempontból nem repülőgépen, hanem hajón szállítandó, szárazföldön pedig gyűjtővagonban. Ötven gramm gyémántról van szó, aminek még a levélboríték is aránytalanul nagy. Külföldön bizonyára csodálkoztak, hogy miért kell az 50 gramm gyémántnak hajón és gyüjtővagonban kocsiznia Magyarországra, dehát a megrendelő az megrendelő ... elküldték hajón és gyüjtővagonban, így ért ide három hónap alatt. Egyetlen esetben lehetne gyenge mentséget találni erre a késésre, ha a külkereskedelmi vállalat egy hajórakomány gyémántot várt volna és takarékoskodni akart a szállítási költséggel. Ilyen takarékosság azonban több, mint pazarlás. A beruházás nemcsak a beruházó vállalat ügye, hanem az egész országé. Az ellenőrző szerveké épp úgy, mint a szállító vállalatoké. Jól összehangolt munkával, kemény tervfegyelemmel lehet csak teljesíteni a beruházási tervet is. Feltétlenül nézze meg Brammer és Pallai IV., Petőfi Sándor- ?a választékos kirakatait Selyem, szövet- és mosókülönlegességek dús választékban. SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1949 JÚNIUS' 1 Daraboló — ki hallott már ilyen nevet? Különösen hangzik, az már igaz; viselője bizonyára alaposan rászolgált. De nem is csoda — a Daraboló egyike volt az éjszakai Angyalföld legrettegettebb csárdáinak. Volt... mert ma már csaknem teljesen üres esténként. — Legalább egy hosszúlépést meginna! — gondolja elkeseredetten a kocsmáros, amikor egy alacsony, bicegő férfi siet el az ajtó előtt. " Ez a férfi Melegh Lajos cipészmester, aki napi munkáját bevégezve, a körzeti párthelyiségbe siet. Csatlakozzunk hozzá ... Azt mondja: — Az éjszakáink... bizony még az éjszakáink is erősen megváltoztak a felszabadulás óta! Mert mit csináltam én ... mondjuk úgy a tizes években... mit csináltam én akkor éjszaka? Mit csinált? Hát „nyargonc" volt, még éjszaka is az az amolyan meghajszolt lovászgyerek-féle, az omnibuszvasút szolgálatában. Hat pihent lovat kihajtani a végállomásra, a másik hatot visszahajtani az istállóba — és így tovább, ez volt a dolga egész nap. Éjszaka meg... ne gondoskodjak arról is, hogy legyen mivel töltenie az éjszakát. Minden ötödik éjjel strázsálnia kellett például. Ott gubbasztott a homályos istállólámpa alatt és minden igyekezetével, azonvolt, hogy eL ne aludjék-^. „De miért nem olvasott ilyenkor?”. — Kpre zhetné valaki, igen, olvasni is megpróbált. A’főkocsis egyszer rajtakapta és elverte a holftóbzárral. Ettől fogva makit nem- tc*-» vásott. Később... később parádés kocsis lett Gáspár gőzfavágónál Nagyon meggazdagodott ez az úr az első világháború alatt: a „nyargoncnak" nem kellett fejet törnie azon, hogy hol töltse az éjszakát. Amíg az urak mulattak, a kocsis ácsoroghatott a kapunál, vagy ülhetett fenn a bakon is — ez mindig attól függött, hogy nyár volt-e éppen, vagy tél. Télen persze járt neki egy vékony pokróc is, azzal betakarhatta a lábát. Egyszer — 1918 farkasordító ferén történt ez — Gáspár úr Kispestre hajtatott a kocsijával. Egy zsák szép nulláslisztet ígértek neki, személyesen ment ki érte. A zsák a szép nullásliszttel haza is érkezett szerencsésen, csak éppen a „nyargonc" két lába fagyott meg. Az egyiket le kellett amputálni, tőből. — Amikor meggyógyultam — folytatja Melegh Lajos —, jelentkeztem Gáspárnál, hogy vegyen vissza. Kinevetett. Mit kezdjen ő egy nyomorék emberrel? Így kerültem ide, Angyalföldre, cipésztanulónak. Az éjszakáim? Néha dolgoztunk hajnalig. Néha meg inni mentünk. Én ugyan nem szeretem a bort, de a többiek vittek magukkal. Virtus volt ez akkor még. Meg keserűség. Sokan az egész heti keresetüket elitták! ... Az alacsony, bicegő férfi, akit esti útján elkísértünk, célhoz is ért közben — még néhány lépés a félhomályos utcán és máris ott állunk a körzeti párthelyiség előtt. Éles fény ömlik ki a nyitott ajtón: megvilágítja a „nyarganc’" arcát. Ez az arc nyugodt, derűs — ha nem nyikordulna meg olykor a műláb, el sem hinnék, hogy a hajdani kocsis beszélt. A felszabadulás óta új ember lett belőlem Tudja, a Párt — úgy érzem, mintha kicserélt volne. Szép bariton hangom van ■— mit is kezdhettem vele azokon a régi estéken? Legfeljebb a lovakra kiálthattam rá. Ma dalos vagyok! Ezenkívül beszélni is jól tudtam mindig, a mondatok önkéntelenül kikerekedtek a nyelvemen. „Fogd be a szád! Mit lártatod annyit?" — ezt kaptam érte régebben. Most esténként előadásokat tartok elvtársaimnak — utána sietek haza, hogy tanulhassak, készülhessek másnapra. Néha kerékpárra ülök és késő éjszakáig karikázom a fél lábammal — „nyarganc" vagyok újra, de most a Pártért vagyok az, a magam örömére. .. Elbúcsúzik és besiet a nyitott ajtón. Elvtársai már várják. Egy sereg angyalföldi munkás, akinek nappalait és éjszakáit egyszers mindenkorra megváltoztatta a Párt. Rákos Sándor Hogyan segítettem társaimat a termelő munkában? Nem pillanatnyi nekihevülésből határoztam el, hogy javaslataimat megtegyem az Országos Találmányi Hivatalnak. Hosszú és alapos megfigyeléssel kísértem az egyesek, üzemek munkáját, ahol megfordultam és dolgoztam. Azt tapasztaltam, hogy míg az egyik oldalon a legprecízebben kidolgozott tervszerűséggel hajtották végre a rájuk háruló feladatokat, a másik oldalon teljes a tervszerűtlenség és nagy maradisággal álltunk szemben. A tervszerűtlenség hátrányát legjobban mi, fizikai dolgozók éreztük, lent a műhelyben. . Elavult, régimódi, kapitalista módszer szerint dolgoztunk, amely csupán a dolgozók leleményességére és szakmai hozzáértésére bízta a munkát. Semminemű támogatást nem adott a munka elkészítésére vonatkozóan — csak egy rajzot. Ha tudja — megcsinálja, ha nem , akkor odébb állhat A munkadarab elkészítése és használhatósága teljesen a véletlenen múlott./Minden dolgozó magára volt hagyatva. Egyik sem törődött at másikkal. A gyengébb képességű munkás izzadt, gyötrődött, robotolt, rá se hederítettek, a hét végén meg pénz nélkül, „fal mellett” mehetett haza. Legfeljebb kinevették. A kapitalizmus szándékosan ugrasztotta egymásnak a dolgozókat, mint az éhes farkasokat. De ami jó volt nekik, nem lehet jónekünk. Minden munkánál jól meg kell fontolnunk, hogy jól végezzük-e? Nem lehetne-e kevesebb idővel és fáradsággal jobbat, szebbet, olcsóbbat alkotni? Javaslatom kidolgozása előtt munkahelyemen felkeltette figyelmemet egy szárnyfúrógépen dolgozó munkatársam, aki vékonytermetű ember volt és így csodálkoztam rajta, hogy milyen hihetetlen energiával dolgozik. Futott a daruért, futott a szerszámkiadóba a szerszámért, futott a küszölykőhöz szerszámot élesíteni. Minden mozdulata villámgyors volt. Nem vagyok kíváncsi természetű, de mégis odamentem hozzá és megkérdeztem tőle, hogy mit keres ezzel a nagy igyekezettel, hány százalékot tud elérni. — Jaj, tt" is kérdezze — válaszolta —, csak 65 —70, néha csak 55 százalékot tudok elérni. A csodálkozásról nem jutottam szóhoz. Az elvtárs azt is elmondta, hogy felváltója, a Zoli, könnyen megkeres ugyanennél a munkánál 130 százalékot. Ettől kezdve állandóan azon gondolkodtam, hogy lehetne segíteni ezen az elvtárson. Alkalmat találtam rá, hogy Zolit, a felváltóját is megfigyeljem. Ő nyugodt munkatempóban dolgozott, minden kapkodás nélkül. Aki fizikailag háromszor annyit dolgozott — 70 forintot keresett, ő kevesebb megerőltetéssel — 140 forintot. Mára már megoldottuk ezt a problémát. Már majdnem mind, akik ilyen gyengék voltak, elérték az átlagot és túl is haladtak. A nagy gyakorlattal rendelkező elvtársak első szóra megértették javaslatomat: tanítsuk rendszeresen, módszeresen gyengébb munkástársainkat. Nemzetgazdasági szempontból sem mindegy, hogy a ránk bízott gépeket és szerszámokat hogyan használjuk ki. A múltban persze más volt. A jobban képzett szakmunkás féltékenyen őrizte titkát Eldugdosták a jobb szerszámokat, hogy a másik ne tudjon boldogulni Ma már mind többen és többen ismerjük fel, hogy csak akkor tudunk igazán boldogulni, fejlődni, ha segítjük egymást. Vájjon nem szolgáljuk a azzal országépítő tervünket, hogy a gyengébb képességű dolgozók teljesítménye átlagosan 25 százalékkal emelkedett? Mi, Hofherr-gyári kezdeményezők azt szeretnék, ha a többi üzemben is megértenék ezt és bekapcsolódnának mozgalmunkba. Manek Gyula esztergályos, Hofherr-gyár. A fasiszták rombolásainak örökségeként maradtak ránk a tönkretett országutak. A hároméves tervben a megrongált utak nagy részét kijavítottuk. Kispesten a Vörös Hadserer útján most javítják a munkások az Útburkolatot. 219.000 forint megtakarítás A diósgyőri kohászati üzemekben áprilisban a 11 főből álló tüzeléstechnikai brigád lett az első. A brigád áprilisban 249 ezer forintot takarított meg azzal, hogy a melegüzemekben megakadályozta a felesleges gázfogyasztást. Egyes üzemekben a gázfogyasztást új módszerek bevezetésével 50 százalékkal csökkentette a brigád. A durvahengerdei lemezollónál működő Molnár István-brigád a második lett, átlagteljesítménye 122 százalék. Az elmúlt hónapban 79 ezer forintot takarítottak meg úgy, hogy bizonyos selejtlemezeket kisebb mérere vágtak le. A harmadik a váltóműhelyben dolgozó Molnár Árpád-brigád lett, hét fővel dolgozik és előirányzatát 163 százalékra teljesítette. A diósgyőri gépgyárban áprilisban a rugóüzem hőkezelő-brigádja lett az első, 11.550 forint megtakarítással. Második a szerszámműhely esztergacsoport-brigádja lett. Az ötéves terv végén 2500 motort nárt a Csonka gépgyár Magyarországon egyedül a Csonkagépgyár gyárt 40 lóerőig terjedő kis robbanómotorokat. A motorokat részben mezőgazdasági kisgépekbe, részben pedig többfajta áramfejlesztő gépbe szerelik. Az államosítás óta kialakult a gyáregységes termelési profilja.. Ennek eredményeként az eddigi évi 600 motoros termidést rrfordie itjén 100 ms rtto- torra, az ötéves terv végére pedig 2500 motorra emelik. A termelés emeléséhez nagymértékben hozzájárul az önköltség állandó csökkenése. Az év első negyedében 228 ezer forintot takarítottak meg önköltségcsökkentéssel. Az első negyedévi tervet az üzem 106 százalékra teljesítette. Az ötéves terv során a gyár gépi berendezéseinek korszerűsítésére, felújítására és új gépek beszerzésére, valamint a gyár kibővítésére mintegy kétmillió forintot fordítunk. A Szabad Nép Barátai Körének levelei Elolvastuk a 24-i számában Szabad Nép április várpalotai bányász elvtársak hozzánk intézett levelét. Jóindulatú figyelmeztetésükről üzemünk minden dolgozója tud és egy közös értekezleten azt is elhatároztuk, hogyan fogjuk a hibákat kijavítani. A vulkán-lapát kikészítésénél nem dolgoztunk olyan magas hővel, amely az anyag elégését okozhatná. A felületi revesedést igyekezünk, amennyire lehet, elkerülni. Az alaki hibákat is kiküszöböljük a jövőben a gyártmányok fokozottabb ellenőrzésével. Az utóbbi időben készített lapátjainknál ilyen alaki hiba már nem fordul elő. Irtatok arról is, hogy a csákányok foka eltörik Ezeket a csákányokat még az infláció alatt csináltuk, amikor nem volt megfelelő minőségű anyag. Valószínűnek tartjuk, hogy a szóbanforgó fejszék is ebben az időben készültek, ígéretet teszünk arra, hogy a jövőben a legjobb minőségű és legmegfelelőbb szerszámokkal látunk el benneteket, hogy ti is sokkal jobban járulhassatok hozzá a dolgozók olcsóbb szénnel való ellátásához. Köszönjük a kritikátokat és kérünk benneteket, hogyha a jövőben hasonló hiba előfordul, küldjétek vissza a tönkrement szerszámot. Erről mi meg tudjuk állapítani a gyártás idejét, az anyag minőségét és a hiba okát. Bízunk a közös munka sikerében. Salgótarjáni Acélgyár Gazdasági szerszámgyár dolgozói Földi Sándor, titkár El szeretném mondani, hogy milyen megindító tanújelét láttam a választás napján annak a lelkesedésnek és ragaszkodásnak, amely országszerte megnyilvánult a Függetlenségi Népfront iránt. Egyik barátom Szany községben lakik, és Sopronban dolgozik a Hitelszövetkezetnél, mint könyvelő-gyakornok. Minthogy a választás idejére, május 15-re lejárt a gyakornoki alkalmaztatása és még beosztását nem kapta meg, abba a helyzetbe került, hogy Sopronban nem szavazhatott, mert nem volt névjegyzékkivonata. Annyira bántotta az eset, hogy gyakornoki fizetéséből 115 forintot feláldozott, csakhogy 15-én este 7 órakor Szanyban, a Függetlenségi Népfrontra szavazhasson. Ez történt azon a vidéken, ahol 1947-ben az áruló Barankovicsék 80 százalékot kaptak. Csak egy ízelítő a nép felébredéséből. Gosztonyi Ignác köszönetet mondok a Magyar Dolgozók Pártjának és a Szabad Népnek a kereskedelmi alkalmazottak nevében, hogy lehetővé tette az olcsó itt kora reggeli fürdőlátogatást. Eddig nem tudtunk reggelenkint fürdeni menni, mert két óra fürdésért majdnem egész napi bérünket kellett fizetni. Hiszem, hogy miután a fürdő árát leszállították, sokkal többen látogatják majd a fürdőket és így a bevétel is több lesz. Mi, dolgozók azzal háláljuk ezt meg, hogy felüdülve jobban és többet dolgozunk az ötéves tervért. Horváth Béla