Szabad Nép, 1949. július (7. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-31 / 176. szám

VASÁRNAP, 1949 JÚLIUS 31 Kiküldött munkatársunk riport­ja KOLHOZPARASZTOK HÁZATÁJA Sokan kérdezik idehaza parasztkül­dötteinktől, hogy a kolhozokban a lusta emberek várjon ,ugyanannyit kapnak-e a jövedelemből, mint a szor­galmasok, az igyekvők. Erre nagy­részben feleletet adtunk már a Sza­bad Nép tegnapi számában is, amely­ben elmondottuk, hogy a kolhoz évi jövedelméből a tagok az évközben be­csületesen ledolgozott munkaegységeik után részesednek. Akik dolgosabbak, szorgalmasabbak — azok évi 280—300 —320-as átlagos teljesítmény mellett — könnyen elérnek évközben 400 vagy ezen felüli munkaegységet is. Termé­szetesen ennek arányában többet is kapnak a kolhoz jövedelméből. A ke­vésbé szorgalmasak pedig, akiknek kevesebb a munkaegységeik száma, kevesebbet kapnak. A munkaegységeken felül is jutalmaznák a többtermelést A kolhozparasztok évi jövedelmében a ledolgozott munkaegységeken kívül jelentékeny helyet foglal el a jutalom is. A prémium-rendszer a kolhozok gazdaságában igen komoly szerepet tölt be a magasabb terméseredmények kialakításában. Minden kolhoz év ele­jén termelési tervet, dolgoz ki, amely­ben előírja a brigádoknak, munkacso­portoknak, hogy az egyes növé­nyekből milyen termésátlagokat — termelési „normát” — kell elérniük, vagy például a tehenészetben milyen mennyiségű tejet kell kifejniük tehe­nenként. Amelyik csoport vagy brigád igyekvő, szorgalmas és túlteljesíti a normát; az általa elért többlet­termés­sel gyarapítja a kolhoz közös jövedel­mét és vagyonát — annak tagjai ré­szére a kolhozvezetőség a többlet­­termésből jutalom formájában ko­moly értéket juttat vissza. A „Komintern”-kolhozban végzett házlátogatásaink során Petrikova fejő­­nő elmesélte, hogy tavaly a kolhoz 1500 liter fejési átlagot írt elő a fejő­nők számára, ő pedig tehenenként ki­fejt 2009 liter tejet. Hét tehén után, amely az ő gondjaira volt bízva, te­hát mintegy 3500 liter tejtöbbletet biztosított a kolhozgazdaság számára. Petrikova fejőnőnek a ledolgozott munkaegységei után kifizetett rendes járandóságain felül a kolhozvezetőség a jó munkáért jutalomként 900 liter tejet juttatott (a normán felüli kifejt tesmennyiség egynegyedét!), amelyet a kolhozpiacon szabadon értékesíthe­tett s annak árából ruhát, cipót, rá­diót vagy egyéb használati cikkeket vásárolhatott magának. A kolhoz sertésgazdaságában dol­gozó parasztok például tavaly vala­mennyien fejenkint 6 malacot kaptak jutalmul, mert jól meghizlalták a disznókat s gondos munkával egy-egy anyakoca után 19—20 malacot nevel­tek fel. A cukorrépa-földeken dolgozó mezőgazdasági brigád tagjai fejenként — szintén rendes járandóságukon fe­lül — egy mázsa cukrot és 300 rubel készpénzt kaptak prémium fejében, mert magas terméseredményeket értek el cukorrépából. Boldog, gondtalan öregkor Idehaza Magyarországon nagyon sokat kérdezik a falvakban hazatért parasztküldöttségünktől: mi van az öregekkel, milyen az öreg parasztok sorsa a kolhozokban, miből élnek? Odakint megnéztük alaposan ezt a kérdést is, beszéltünk nagyon sok kol­hozparaszttal. Beszéltünk az öreg 70 éves Pavlovics Zincsenkóval is, aki megérkezésünkkor a kolhoz balalajka­­zenekarának hangjára még úgy járta a táncot, hogy a fiataloknak is becsü­letükre vált volna. Az öreg Zincsenkó még tavaly is dolgozott és még ma is dolgozik. Nem is esne jól neki, ha nem dolgozna. Az idősebb paraszt­­emberinek nekik való, könnyű mun­kát biztosíthatnak a kolhozokban. Az egyik­ csősz, a másik az épületanya­­gokról vigyáz, a harmadik éjjeliőr, az idős­ asszonyok a napközi otthonban foglalatoskodnak. A mi öreg Zin­­csenko kolhozistánk például éjjeliőr a ,,ikomintern” kolhozban. Persze, amikor az öregeknek terhes a csőszféle munka is, a kolhoz, külön erre a célra létesített társadalmi alap­ból — az összjövedelem 2 százalékát fordítják erre — tartja el őket. Az öreg kolhozparaszt nem jut arra a sorsra, mint a mi öreg paraszt­jaink. Akik, amikor lábukról leesnek, kegyelemkenyérre szorulnak, sokszor kinézik a szájukból a falatot is s azt várják, mikor hal már meg. Vagy pe­dig jobbik esetben szeretetházba ke­rülnek. A Szovjetunióban a kolhozpa­­rasztnak nem szeretetház és nem ke­gyelemkenyér jut osztályrészül öreg korára. A kolhozok eltartják az öreg parasztokat s rendes jövedelmet, nyu­godt, tisztességes életet biztosítanak nekik öreg napjaikra! Zincsenkó­ éjjeliőri munkájával ta­valy 300 munkaegységet dolgozott le. S ennek arányában rendesen meg­kapta ő is a kolhoz jövedelméből a ráeső részt, éppen úgy, mint a többi fiatalabb dolgozó. — Van nekem miből ennem és mi­ből élnem — mondotta mosolyogva. Azt is elmesélte nekünk, hogy a cári időkben bizony nagyon rosszul ment a sorsa. Fél hold földje volt csak. Ujjával mutatja, milyen vékony volt a földecskéje, amelyből meg kellett él­nie. — Ocsiny ploho — mondotta — nagyon, de nagyon rosszul éltem. Nem volt háza, csak földkunyhója. Ma pedig szép, rendes saját , háza van. Nem volt jószágja. Ma van te­hene, másféléves üszője s egy borjúja. Öt birkája, 8 tyúkja, 22 kiskacsája. És húsvétra vágott le egy kisebb hi­­zócskát. Hattagú családot nevelt fel tisztes­séges, emberséges körülmények között. Öntudatos, jómódú kolhozgazdák let­tek a gyermekeiből! 1100 négyszögöl veteményeskert A következő ház, amelyet megláto­gattunk, özvegy Loszkutovné kolhoz­­parasztasszonyé. Három fia halt meg a Honvédő Háborúban, a negyedik, egyetlen élő fia Moszkvában a 77­ minitátev egyetemen tanul. Losz­kutovné háza szép tiszta, padlós. It­teni szokás szerint a padlót frissen kaszált kakukfűvel szórta be, amely igen kellemes illattal tölti be a leve­gőt. Megnéztük Loszkutovnénak ház­körüli gazdaságát is. 1100 négyszög­ölnyi veteményes-kertje van, amelyet a kolhoztól kapott használatra. A „Komintern” kolhozban, s általában a voronyezsi kerület összes kolhozai­ban is, ilyen nagyságos veteményes-­ kertet kap minden kolhozisig, ame­lyen gyömölcstől zöldségfélékig'' vagy gabonáig bármit tetszése szerint ter­melhet. S termését miután­­ a házi kö­­rü­li kiegészítő egyéni gazdasága után járó állami kötelezettségének eleget tett — a szabadpiacon bármikor elad­hatja. Loszkutovné kertjében a terméssel jól megrakott almafák között szépen megkapált, gondosan feltöltögetett krumplivetést, továbbá paradicsom- és káposzta-ágyakat, takarmányrépát lát­tunk. A szomszédos kolhozista vete­ményeskertje viszont rozzsal volt be­vetve A másik utcán találomra kopogtat­tunk be egy családhoz. Joszif Moles!­, nov lakik itt. Valamikor matrózként járta a viharos tengereket, ma pedig egyszerű kolhoztag a „Komintern”­­kolhozban. Tengeri élményeiről csakhamar át­tér igaz,­­nagy büszkeségére: öt gyer­meke közül négy végzett főiskolát. A kolhozparasztok gyermekei annak tanulnak, ki, aminek akarnak s amire hajlamuk van. A szovjet állam ösz­töndíjakkal segíti a dolgozók gyerme­keit a tanulásb­an s nyitva vannak előttük a­ legfelsőbb iskolák, egyete­mek is. Molcsinovék egyik fia közép­iskolai intézeti igazgató, a másik ta­nárképző­ intézeti igazgató, a harma­dik katonatiszt volt (meghalt a hábo­rúban), nagyobbik lánya pedig állat­orvos. ötödik gyermeke, aki szintén leány, egyszerű kolhoztag a „Komin­­tern“-kolhozban. Molcsinovék jómódúan élnek. Az ő lakásuk is szép tiszta, padlós, a hím­zett függönyök, a falon függő­­fest­mények, ízlésüket és rendszeret­etüket mutatják. Nekik is van tehenük, disz­nójuk s házuk mellett jól megművelt veteményeskertjük. — Most jól élünk, de ha nem lett volna háború, még jobban és még szebben élnénk — mondja mosolyogva és határozottan Molcsinov kolho­zista. — Aki a maga munkájából él, annak nem használ, hanem árt a há­ború. — Valóban — erősíti meg a nagy igazságot, millió és millió szovjet dol­gozó igazságát A Molcsinovné is sokkal jobban éltünk volna, ha a né­metek nem jöttek volna. A szovjet haza védelméért... Molcsinovné elbeszélte nekünk, hogy a Honvédő Háború alatt csak az asz­­szonyok és az öregek maradtak ott­hon a kolhozban. A kolhoz gazdasá­gában 34 lovuk volt. Ebből csak né­gyet tartottak vissza, harmincat pe­dig odaadtak a frontnak. — Mégis jól megműveltük a földe­ket — mondja büszkén Molcsinovné s jó terméseredményeket értünk el. Egy-egy munkaegységre soha azelőtt nem tudtunk olyan magas gabona­járandóságot kifizetni, mint éppen a háború, alatt­ a kiló bűzül­ . Sokkal több gabonát és­ Húst­ adtunk be az­­Utáninak, mint azelint. - A kolhozpa­­rasztok’ a front­szám­ára dolgoztak. Ezenkívül tankokra, repülőgépre is nagyon sokat adtunk. Saját jövedel­münkből önkéntes gyűjtés, alapján nem is egyszer 40—50 ezer rubelt szedtünk össze tankok, repülőgépek vásárlására... ... Ilyenek voltak a kolhozparasz­­tok! Ilyenek a szovjet­ emberek. Akik itt virágzó kolhozokat fejlesztettek ki maguknak, földjeiken megkétszerezték a termés­átlagokat, a világ legfejlet­tebb mezőgazdaságát építették fel bá­mulatos rövid idő alatt. Akik nem­csak a természet erőivel szemben ví­vott nehéz harcban, hanem az­ ellen­ség elleni kemény küzdelemben is egyformán páratlan hősiességgel meg­állták helyüket. Fehér Lajos. a Ssarjotuniában pírt mufif­ar parasztkü­ldöttséfi talmiméii is átjárni -”C­YORSITJUK A MUNKÁ­T, SIETÜNK A BEG­YŰJTÉSSEL!” Nemrégen volt Nagykanizsán a já­rás jegyzőinek és bíróinak értekezlete, amelyen a DéFOSz termelési felelősei is részt vettek. Meg­beszélték a begyűj­tési verseny elindítá­sát. A nagykanizsai járás községei ver­senyben vannak egymással. Igaz, vannak olyan köz­ségek, amelyekben ezt nem vitték to­vább, a dolgozó parasztok egymás között még nem versenyeznek. Gel­­sén azonban nem így van. Most van kifejlődőben a ver­seny. Amióta Pető József bíró kihívta a falu egyénileg dolgozó parasztjait, sorban jönnek a je­lentkezők. A köz­ség egyetlen I. mintájú termelő­csoportja vállalta. Lássuk, kik végzik becsülettel a munkát hogy egy hét alatt és kik hanyagolják? V5*e? a bet?kan­ tassal, cseplessel, beadással. Méghozzá túl is teljesíti beadási kötelezettségét. De az egyénileg gazdálkodók is felsorakoztak a versenyre. Gelsén talpon van a Párt és ezért a népi bizottság is tudja, mi a köteles­sége. Mert az, hogy csütörtök estig csaknem tizenöt vagon gabonát elcsépel­tek és hogy abból egyre több lesz a földmíveszövetkezet raktárában — nem ment egykönnyen. A pártvezetőségi üléseken többször megbeszélték a teendőket a cséplő­gépek rendbehozásától a gabonaraktárak kitisztításáig, fertőtlenítéséig. Meg­beszélték a betakarítás és begyűjtés ütemét. Összeült a népi bizottság is és részletesen megbeszélt mindent. Összeült, amikor csak szükség volt rá. Varga elvtárs szövetkezeti raktárkezelő javasolta a népi bizottság ülésén, hogy azoknak a dolgozó parasztoknak, akik egyenesen a géptől viszik a rak­tárhoz a kiszabott beadnivalót, zsákokat adjanak kölcsön a prémium tetejébe. Javaslatát elfogadták és nemcsak a falubelieknek, hanem a körjegyzőséghez tartozó másik két község dolgozó parasztjainak is jutott elegendő zsák. Megszervezték a tűzőrséget is a falu lakosságából. Minden éjjel másik nyolc ember a „soros". Ezenkívül ott van még az állandó négy őr is, akik eddig is ezt a munkát végezték. De a népi bizottság tagjai nemcsak üléseznek. Két-három hét alatt ötször járták körül a határt. Szabotázst az egyik kuláknál találtak. Dervarics — így hívják — nem szerződtetett elég munkást az aratáshoz és hagyta, hogy öt holdon kiperegjen a szem.­­ Azaz csak hagyta volna, mert idejében észrevet­ték, küldtek oda aratókat, akik aztán egy nap alatt learatták. A népi bizottság tagjai most állandóan ott vannak a cséplőgépeknél is. A pártszervezet vezetősége beosztotta a népnevelőket is, mégpedig úgy, hogy minden tíz házra jut egy-egy belőlük. Nemcsak a Párt tagjai, hanem a DÉFOSZ-, MNDSZ- és EPOSZ-tagok is részt vesznek ebben a munkában. Meg is van az eredménye. Mindjárt az első beadók többet adtak, mint amennyi elő volt írva: Beke István újgazda a „C”-jegyre 150 kiló gabonát adott be, Szabó János újgazda pedig egy mázsát. Ők az elsők voltak, de számos követőjük akadt már eddig nemcsak az újgazdák,­ hanem a régi kis- és középparasztok közül is. Gelsén meggyorsul a cséplés, a begyűjtés. Azért halad, mert a párt­­szervezet vezetői tudják, hogy az eredmények nem jönnek maguktól. Lanka­datlan, szívós munka kell hozzá. „Gyorsítjuk a munkát, sietünk a begyűjtés­sel” — ezt mondta Pető elvtárs —, ezt követik a gelseiek. (sz. s.) A népi bizottság tagjai személyesen ellenőrzik a cséplést is Hatalmas osztagokban áll a gabona MAKULATÚRA kisebb-nagyobb tételben kapható PAPÍRHULLADÉKfORGMMI NV X. sz. fióktelepén Bpest. VII. Holló­ U. 13. T.: 227—275 A szövetkezeti mozgalom nagy seregszemléje lesz A SZÖVOSZ I. országos küldöttgyűlése Két hónapja folyik a készülődés­­ a­ SZÖVOSZ I. országos küldöttgyűlé­sére. Ezalatt a két hónap alatt lezaj­lottak a megyei választmányi értekez­letek, amelyeken a földművesszövetke­zetek legjobb munkát végző dolgozó parasztjai megtárgyalták szövetkeze­teik ügyes-bajos dolgait, kicserélték tapasztalataikat és megválasztották a küldötteket az augusztus 7—8-án tar­tandó országos küldöttgyűlésre. A megyei választmányi értekezlet résztvevői visszatérve falujukba, is­mertették a földművesszövetkezetek tagsága előtt a megyei választmány határozatait. Mindenütt helyesléssel fo­gadták a határozatokat és a terménybegyűjtés érdekében végzett jó munkával, külön társadalmi munkafelajánlásokkal teszik emlékeze­tesebbé a SZÖVOSZ I. országos kül­döttgyűlését. Bódvaszilason például önkéntesen vállalt társadalmi munká­val javították ki a terményraktárt. Több más földművesszövetkezet tag­sága él és gépszín építését vállalta. A küldöttgyűlést megelőzően va­sárnap a választott küldöttek a­ föld­művesszövetkezetek ügyvezetőinek be­vonásával ráegyénként, a megyeszék­helyen mégegyszer értekezletet tarta­nak, amelyen megvitatják a föld­művesszövetkezetek mozgalmi és gaz­dasági problémáit, hogy az országos küldgyűlésen felvessék azokat. Kiket küld a dolgozó parasztság Budapestre, a SZÖVOSZ I. országos küldöttgyűlésére? — 268 olyan két­kezi dolgozót, akik jó munkával érdemelték ki dolgozó paraszttársaik bizalmát. 140 ötholdon aluli, 124 kis- és közép­paraszt, — köztük 72 termelőcsoport­tag és 68 nő tárgyalja meg két napon át a szövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseit és választja meg a küldöt­tek közül a SZÖVOSZ új igazgatósá­gát és felügyelő bizottságát. Érdemes a demokratikusan válasz­tott küldötteket összehasonlítani azok­kal, akik 1938-ban a Hangya évi közgyűlésén résztvettek, Stick Antal téglagyárostól, az uradalmi tiszt­tartóktól , a főispánokig és gr. Zichy Györgyig. Most olyanokat láthatunk a küldöttek névsorában, mint Vinnai András 3 holdas újgazda elvtárs, aki felszabadulás óta lanka­­datlantul dolgozik a falu dolgozó pa­rasztságának érdekeiért. Nagy része volt a termelőcsoport megalakításában és ott is jó munkát végez. Vagy Bese Józsefné ugyancsak 3 holdas újgazda, aki az elsők között alakította meg Dunaszentgyörgyön a földművesszö­­vetkezetet — és mások.. A küldöttek a falusi dolgozók leg­jobb fiai, a dolgozó parasztság méltó képviselői, akik a küldöttgyűlésen vég­zendő munkájukkal is elősegítik a falu új utakon való fejlődését, a földműves­szövetkezetek erősödését, a szö­vetkezeti termelés sikeres terjedését. 7

Next