Szabad Nép, 1949. július (7. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-31 / 176. szám
VASÁRNAP, 1949 JÚLIUS 31 Kiküldött munkatársunk riportja KOLHOZPARASZTOK HÁZATÁJA Sokan kérdezik idehaza parasztküldötteinktől, hogy a kolhozokban a lusta emberek várjon ,ugyanannyit kapnak-e a jövedelemből, mint a szorgalmasok, az igyekvők. Erre nagyrészben feleletet adtunk már a Szabad Nép tegnapi számában is, amelyben elmondottuk, hogy a kolhoz évi jövedelméből a tagok az évközben becsületesen ledolgozott munkaegységeik után részesednek. Akik dolgosabbak, szorgalmasabbak — azok évi 280—300 —320-as átlagos teljesítmény mellett — könnyen elérnek évközben 400 vagy ezen felüli munkaegységet is. Természetesen ennek arányában többet is kapnak a kolhoz jövedelméből. A kevésbé szorgalmasak pedig, akiknek kevesebb a munkaegységeik száma, kevesebbet kapnak. A munkaegységeken felül is jutalmaznák a többtermelést A kolhozparasztok évi jövedelmében a ledolgozott munkaegységeken kívül jelentékeny helyet foglal el a jutalom is. A prémium-rendszer a kolhozok gazdaságában igen komoly szerepet tölt be a magasabb terméseredmények kialakításában. Minden kolhoz év elején termelési tervet, dolgoz ki, amelyben előírja a brigádoknak, munkacsoportoknak, hogy az egyes növényekből milyen termésátlagokat — termelési „normát” — kell elérniük, vagy például a tehenészetben milyen mennyiségű tejet kell kifejniük tehenenként. Amelyik csoport vagy brigád igyekvő, szorgalmas és túlteljesíti a normát; az általa elért többletterméssel gyarapítja a kolhoz közös jövedelmét és vagyonát — annak tagjai részére a kolhozvezetőség a többlettermésből jutalom formájában komoly értéket juttat vissza. A „Komintern”-kolhozban végzett házlátogatásaink során Petrikova fejőnő elmesélte, hogy tavaly a kolhoz 1500 liter fejési átlagot írt elő a fejőnők számára, ő pedig tehenenként kifejt 2009 liter tejet. Hét tehén után, amely az ő gondjaira volt bízva, tehát mintegy 3500 liter tejtöbbletet biztosított a kolhozgazdaság számára. Petrikova fejőnőnek a ledolgozott munkaegységei után kifizetett rendes járandóságain felül a kolhozvezetőség a jó munkáért jutalomként 900 liter tejet juttatott (a normán felüli kifejt tesmennyiség egynegyedét!), amelyet a kolhozpiacon szabadon értékesíthetett s annak árából ruhát, cipót, rádiót vagy egyéb használati cikkeket vásárolhatott magának. A kolhoz sertésgazdaságában dolgozó parasztok például tavaly valamennyien fejenkint 6 malacot kaptak jutalmul, mert jól meghizlalták a disznókat s gondos munkával egy-egy anyakoca után 19—20 malacot neveltek fel. A cukorrépa-földeken dolgozó mezőgazdasági brigád tagjai fejenként — szintén rendes járandóságukon felül — egy mázsa cukrot és 300 rubel készpénzt kaptak prémium fejében, mert magas terméseredményeket értek el cukorrépából. Boldog, gondtalan öregkor Idehaza Magyarországon nagyon sokat kérdezik a falvakban hazatért parasztküldöttségünktől: mi van az öregekkel, milyen az öreg parasztok sorsa a kolhozokban, miből élnek? Odakint megnéztük alaposan ezt a kérdést is, beszéltünk nagyon sok kolhozparaszttal. Beszéltünk az öreg 70 éves Pavlovics Zincsenkóval is, aki megérkezésünkkor a kolhoz balalajkazenekarának hangjára még úgy járta a táncot, hogy a fiataloknak is becsületükre vált volna. Az öreg Zincsenkó még tavaly is dolgozott és még ma is dolgozik. Nem is esne jól neki, ha nem dolgozna. Az idősebb parasztemberinek nekik való, könnyű munkát biztosíthatnak a kolhozokban. Az egyik csősz, a másik az épületanyagokról vigyáz, a harmadik éjjeliőr, az idős asszonyok a napközi otthonban foglalatoskodnak. A mi öreg Zincsenko kolhozistánk például éjjeliőr a ,,ikomintern” kolhozban. Persze, amikor az öregeknek terhes a csőszféle munka is, a kolhoz, külön erre a célra létesített társadalmi alapból — az összjövedelem 2 százalékát fordítják erre — tartja el őket. Az öreg kolhozparaszt nem jut arra a sorsra, mint a mi öreg parasztjaink. Akik, amikor lábukról leesnek, kegyelemkenyérre szorulnak, sokszor kinézik a szájukból a falatot is s azt várják, mikor hal már meg. Vagy pedig jobbik esetben szeretetházba kerülnek. A Szovjetunióban a kolhozparasztnak nem szeretetház és nem kegyelemkenyér jut osztályrészül öreg korára. A kolhozok eltartják az öreg parasztokat s rendes jövedelmet, nyugodt, tisztességes életet biztosítanak nekik öreg napjaikra! Zincsenkó éjjeliőri munkájával tavaly 300 munkaegységet dolgozott le. S ennek arányában rendesen megkapta ő is a kolhoz jövedelméből a ráeső részt, éppen úgy, mint a többi fiatalabb dolgozó. — Van nekem miből ennem és miből élnem — mondotta mosolyogva. Azt is elmesélte nekünk, hogy a cári időkben bizony nagyon rosszul ment a sorsa. Fél hold földje volt csak. Ujjával mutatja, milyen vékony volt a földecskéje, amelyből meg kellett élnie. — Ocsiny ploho — mondotta — nagyon, de nagyon rosszul éltem. Nem volt háza, csak földkunyhója. Ma pedig szép, rendes saját , háza van. Nem volt jószágja. Ma van tehene, másféléves üszője s egy borjúja. Öt birkája, 8 tyúkja, 22 kiskacsája. És húsvétra vágott le egy kisebb hizócskát. Hattagú családot nevelt fel tisztességes, emberséges körülmények között. Öntudatos, jómódú kolhozgazdák lettek a gyermekeiből! 1100 négyszögöl veteményeskert A következő ház, amelyet meglátogattunk, özvegy Loszkutovné kolhozparasztasszonyé. Három fia halt meg a Honvédő Háborúban, a negyedik, egyetlen élő fia Moszkvában a 77 minitátev egyetemen tanul. Loszkutovné háza szép tiszta, padlós. Itteni szokás szerint a padlót frissen kaszált kakukfűvel szórta be, amely igen kellemes illattal tölti be a levegőt. Megnéztük Loszkutovnénak házkörüli gazdaságát is. 1100 négyszögölnyi veteményes-kertje van, amelyet a kolhoztól kapott használatra. A „Komintern” kolhozban, s általában a voronyezsi kerület összes kolhozaiban is, ilyen nagyságos veteményes- kertet kap minden kolhozisig, amelyen gyömölcstől zöldségfélékig'' vagy gabonáig bármit tetszése szerint termelhet. S termését miután a házi körüli kiegészítő egyéni gazdasága után járó állami kötelezettségének eleget tett — a szabadpiacon bármikor eladhatja. Loszkutovné kertjében a terméssel jól megrakott almafák között szépen megkapált, gondosan feltöltögetett krumplivetést, továbbá paradicsom- és káposzta-ágyakat, takarmányrépát láttunk. A szomszédos kolhozista veteményeskertje viszont rozzsal volt bevetve A másik utcán találomra kopogtattunk be egy családhoz. Joszif Moles!, nov lakik itt. Valamikor matrózként járta a viharos tengereket, ma pedig egyszerű kolhoztag a „Komintern”kolhozban. Tengeri élményeiről csakhamar áttér igaz,nagy büszkeségére: öt gyermeke közül négy végzett főiskolát. A kolhozparasztok gyermekei annak tanulnak, ki, aminek akarnak s amire hajlamuk van. A szovjet állam ösztöndíjakkal segíti a dolgozók gyermekeit a tanulásban s nyitva vannak előttük a legfelsőbb iskolák, egyetemek is. Molcsinovék egyik fia középiskolai intézeti igazgató, a másik tanárképző intézeti igazgató, a harmadik katonatiszt volt (meghalt a háborúban), nagyobbik lánya pedig állatorvos. ötödik gyermeke, aki szintén leány, egyszerű kolhoztag a „Komintern“-kolhozban. Molcsinovék jómódúan élnek. Az ő lakásuk is szép tiszta, padlós, a hímzett függönyök, a falon függőfestmények, ízlésüket és rendszeretetüket mutatják. Nekik is van tehenük, disznójuk s házuk mellett jól megművelt veteményeskertjük. — Most jól élünk, de ha nem lett volna háború, még jobban és még szebben élnénk — mondja mosolyogva és határozottan Molcsinov kolhozista. — Aki a maga munkájából él, annak nem használ, hanem árt a háború. — Valóban — erősíti meg a nagy igazságot, millió és millió szovjet dolgozó igazságát A Molcsinovné is sokkal jobban éltünk volna, ha a németek nem jöttek volna. A szovjet haza védelméért... Molcsinovné elbeszélte nekünk, hogy a Honvédő Háború alatt csak az aszszonyok és az öregek maradtak otthon a kolhozban. A kolhoz gazdaságában 34 lovuk volt. Ebből csak négyet tartottak vissza, harmincat pedig odaadtak a frontnak. — Mégis jól megműveltük a földeket — mondja büszkén Molcsinovné s jó terméseredményeket értünk el. Egy-egy munkaegységre soha azelőtt nem tudtunk olyan magas gabonajárandóságot kifizetni, mint éppen a háború, alatt a kiló bűzül . Sokkal több gabonát és Húst adtunk be azUtáninak, mint azelint. - A kolhozparasztok’ a frontszámára dolgoztak. Ezenkívül tankokra, repülőgépre is nagyon sokat adtunk. Saját jövedelmünkből önkéntes gyűjtés, alapján nem is egyszer 40—50 ezer rubelt szedtünk össze tankok, repülőgépek vásárlására... ... Ilyenek voltak a kolhozparasztok! Ilyenek a szovjet emberek. Akik itt virágzó kolhozokat fejlesztettek ki maguknak, földjeiken megkétszerezték a termésátlagokat, a világ legfejlettebb mezőgazdaságát építették fel bámulatos rövid idő alatt. Akik nemcsak a természet erőivel szemben vívott nehéz harcban, hanem az ellenség elleni kemény küzdelemben is egyformán páratlan hősiességgel megállták helyüket. Fehér Lajos. a Ssarjotuniában pírt mufifar parasztküldöttséfi talmiméii is átjárni -”CYORSITJUK A MUNKÁT, SIETÜNK A BEGYŰJTÉSSEL!” Nemrégen volt Nagykanizsán a járás jegyzőinek és bíróinak értekezlete, amelyen a DéFOSz termelési felelősei is részt vettek. Megbeszélték a begyűjtési verseny elindítását. A nagykanizsai járás községei versenyben vannak egymással. Igaz, vannak olyan községek, amelyekben ezt nem vitték tovább, a dolgozó parasztok egymás között még nem versenyeznek. Gelsén azonban nem így van. Most van kifejlődőben a verseny. Amióta Pető József bíró kihívta a falu egyénileg dolgozó parasztjait, sorban jönnek a jelentkezők. A község egyetlen I. mintájú termelőcsoportja vállalta. Lássuk, kik végzik becsülettel a munkát hogy egy hét alatt és kik hanyagolják? V5*e? a bet?kan tassal, cseplessel, beadással. Méghozzá túl is teljesíti beadási kötelezettségét. De az egyénileg gazdálkodók is felsorakoztak a versenyre. Gelsén talpon van a Párt és ezért a népi bizottság is tudja, mi a kötelessége. Mert az, hogy csütörtök estig csaknem tizenöt vagon gabonát elcsépeltek és hogy abból egyre több lesz a földmíveszövetkezet raktárában — nem ment egykönnyen. A pártvezetőségi üléseken többször megbeszélték a teendőket a cséplőgépek rendbehozásától a gabonaraktárak kitisztításáig, fertőtlenítéséig. Megbeszélték a betakarítás és begyűjtés ütemét. Összeült a népi bizottság is és részletesen megbeszélt mindent. Összeült, amikor csak szükség volt rá. Varga elvtárs szövetkezeti raktárkezelő javasolta a népi bizottság ülésén, hogy azoknak a dolgozó parasztoknak, akik egyenesen a géptől viszik a raktárhoz a kiszabott beadnivalót, zsákokat adjanak kölcsön a prémium tetejébe. Javaslatát elfogadták és nemcsak a falubelieknek, hanem a körjegyzőséghez tartozó másik két község dolgozó parasztjainak is jutott elegendő zsák. Megszervezték a tűzőrséget is a falu lakosságából. Minden éjjel másik nyolc ember a „soros". Ezenkívül ott van még az állandó négy őr is, akik eddig is ezt a munkát végezték. De a népi bizottság tagjai nemcsak üléseznek. Két-három hét alatt ötször járták körül a határt. Szabotázst az egyik kuláknál találtak. Dervarics — így hívják — nem szerződtetett elég munkást az aratáshoz és hagyta, hogy öt holdon kiperegjen a szem. Azaz csak hagyta volna, mert idejében észrevették, küldtek oda aratókat, akik aztán egy nap alatt learatták. A népi bizottság tagjai most állandóan ott vannak a cséplőgépeknél is. A pártszervezet vezetősége beosztotta a népnevelőket is, mégpedig úgy, hogy minden tíz házra jut egy-egy belőlük. Nemcsak a Párt tagjai, hanem a DÉFOSZ-, MNDSZ- és EPOSZ-tagok is részt vesznek ebben a munkában. Meg is van az eredménye. Mindjárt az első beadók többet adtak, mint amennyi elő volt írva: Beke István újgazda a „C”-jegyre 150 kiló gabonát adott be, Szabó János újgazda pedig egy mázsát. Ők az elsők voltak, de számos követőjük akadt már eddig nemcsak az újgazdák, hanem a régi kis- és középparasztok közül is. Gelsén meggyorsul a cséplés, a begyűjtés. Azért halad, mert a pártszervezet vezetői tudják, hogy az eredmények nem jönnek maguktól. Lankadatlan, szívós munka kell hozzá. „Gyorsítjuk a munkát, sietünk a begyűjtéssel” — ezt mondta Pető elvtárs —, ezt követik a gelseiek. (sz. s.) A népi bizottság tagjai személyesen ellenőrzik a cséplést is Hatalmas osztagokban áll a gabona MAKULATÚRA kisebb-nagyobb tételben kapható PAPÍRHULLADÉKfORGMMI NV X. sz. fióktelepén Bpest. VII. Holló U. 13. T.: 227—275 A szövetkezeti mozgalom nagy seregszemléje lesz A SZÖVOSZ I. országos küldöttgyűlése Két hónapja folyik a készülődés a SZÖVOSZ I. országos küldöttgyűlésére. Ezalatt a két hónap alatt lezajlottak a megyei választmányi értekezletek, amelyeken a földművesszövetkezetek legjobb munkát végző dolgozó parasztjai megtárgyalták szövetkezeteik ügyes-bajos dolgait, kicserélték tapasztalataikat és megválasztották a küldötteket az augusztus 7—8-án tartandó országos küldöttgyűlésre. A megyei választmányi értekezlet résztvevői visszatérve falujukba, ismertették a földművesszövetkezetek tagsága előtt a megyei választmány határozatait. Mindenütt helyesléssel fogadták a határozatokat és a terménybegyűjtés érdekében végzett jó munkával, külön társadalmi munkafelajánlásokkal teszik emlékezetesebbé a SZÖVOSZ I. országos küldöttgyűlését. Bódvaszilason például önkéntesen vállalt társadalmi munkával javították ki a terményraktárt. Több más földművesszövetkezet tagsága él és gépszín építését vállalta. A küldöttgyűlést megelőzően vasárnap a választott küldöttek a földművesszövetkezetek ügyvezetőinek bevonásával ráegyénként, a megyeszékhelyen mégegyszer értekezletet tartanak, amelyen megvitatják a földművesszövetkezetek mozgalmi és gazdasági problémáit, hogy az országos küldgyűlésen felvessék azokat. Kiket küld a dolgozó parasztság Budapestre, a SZÖVOSZ I. országos küldöttgyűlésére? — 268 olyan kétkezi dolgozót, akik jó munkával érdemelték ki dolgozó paraszttársaik bizalmát. 140 ötholdon aluli, 124 kis- és középparaszt, — köztük 72 termelőcsoporttag és 68 nő tárgyalja meg két napon át a szövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseit és választja meg a küldöttek közül a SZÖVOSZ új igazgatóságát és felügyelő bizottságát. Érdemes a demokratikusan választott küldötteket összehasonlítani azokkal, akik 1938-ban a Hangya évi közgyűlésén résztvettek, Stick Antal téglagyárostól, az uradalmi tiszttartóktól , a főispánokig és gr. Zichy Györgyig. Most olyanokat láthatunk a küldöttek névsorában, mint Vinnai András 3 holdas újgazda elvtárs, aki felszabadulás óta lankadatlantul dolgozik a falu dolgozó parasztságának érdekeiért. Nagy része volt a termelőcsoport megalakításában és ott is jó munkát végez. Vagy Bese Józsefné ugyancsak 3 holdas újgazda, aki az elsők között alakította meg Dunaszentgyörgyön a földművesszövetkezetet — és mások.. A küldöttek a falusi dolgozók legjobb fiai, a dolgozó parasztság méltó képviselői, akik a küldöttgyűlésen végzendő munkájukkal is elősegítik a falu új utakon való fejlődését, a földművesszövetkezetek erősödését, a szövetkezeti termelés sikeres terjedését. 7