Szabad Nép, 1949. július (7. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-31 / 176. szám
8 SZABAD HUP VASÁRNAP, 1949 JÚLIUS 31 A SZOVJET MUNKÁSOSZTÁLY PÉLDÁJA A forgóalap forgásának egy nappal való megrövidítéséből 50.000 lakást lehet építeni /§ 46 magyar államosított üzem kezdeményezése: csökkenteni a szükséges forgóalapot, gyorsítani a forgóalap forgási sebességét! — felveti a kérdést, hozzá tud-e járulni az üzem minden dolgozója ehhez a versenyhez? A határozott felelet erre a kérdésre az, hogy: igen! Az üzem forgóalapjának egy-egy fontos része minden munkás kezén átmegy. A gyár minden dolgozója lendíthet egyet ezen a körforgáson, fel tud szabadítani az ország számára olyan összeget, amelynek segítségével újabb gyárakat, lakóházakat, iskolákat, gépállomásokat lehet építeni. A 46 magyar üzem kezdeményezése olyan szocialista versenyt indított meg, amely nagyszerű táblaiakat nyit iparunk fejlődése számára. Tegyük még hozzá: olyan kezdeményezés ez, amelyre — amitisok között — a szovjet munkásosztály tanított bennünket. A gazdag tapasztalatoknak, a szocialista építés módszereinek ehhez a forrásához újra és újra vissza kell térnünk a forgóalap forgási sebessége gyorsításának megvalósításánál is. A Szovjetunióban ez a verseny hatalmas mozgalommá fejlődött, sok milliárdot ad az országnak. Miért? A szovjet munkások, technikusok, mérnökök, tisztviselők, tudósok megértették: a forgóalap olyan pénzösszeg, amelyet a szovjet áll a in bocsát megállapított terv szerint minden szocialista üzem rendelkezésére a termelés céljából. Az üzem ennek az összegnek egy részét nyersanyag- és fűtőanyag vásárlásra fordítja, másik részét félkészgyártmányok beszerzésére (a traktorgyár például kész motorokat, karburátorokat is, vesz), s végül ebből az összegből fizetik ki a munkabéreket. A forgóalap a gyártás során vándorútra kel, teljes körforgást tesz. Nyersanyagból félig kész termékké, félgyártmánnyá, majd kész gyártmánnyá lesz, s amikor a közlekedési eszközökkel elszállítják és a rendelő kezébe kerül, újra pénz lesz belőle. A rendelő által kifizetett, vagyis lényegében a visszakapott pénzből az’érem'újranyérsárlyagot, fűtőanyagot, félkészárut vásárol és kezdődik elölről a körforgás. (A nyereség más utat tesz meg). /A szovjet üzemekben a forgóalap forgását pontos pénzügyi terv határozza ttig,aszerint, hogy milyenek a termelés, méretei, a termelési ciklus hossza, hogy milyen körülmények között tudják beszerezni a nyersanyagot, stb. A kiadás és bevétel megállapításánál nemcsak az egész üzemnek juttatandó összeget határozzák meg, hanem külön minden egyes gyártmány előállításához szükséges összeg álját, anyag- és munkanormáját is. A terv életbeléptetése után kezdődik a nagy feladat — túlteljesíteni ezt a tervet. Kevesebb anyagtartalék felhalmozásával elvégezni a feladatot, csökkenteni a fekvő, féligk ész áruk mennyiségét, gyorsabban leszállítani az árut. Ha az üzem ezt megvalósítja, a forgóalap egyrésze felszabadul és az állam újabb befektetésekre fordíthatja. Tegyük fel például, hogy egy gyár évente 100 millió rubel értékű gyártmányt bocsát ki és ehhez a pénzügyi terv 25 millió rubel forgóalapot ad a számára, miután megállapították, hogy a gyár felszerelésének mostani kihasználtsági foka, termelékenysége mellett évente négyszer tud bizonyos mennyiségű nyersanyagot feldolgozni. Ha a példának vett üzem traktorgyár, úgy az év első napján a 25 millióból nyersanyagot, félkészgyártmányokat, fűtőanyagot vásárol, (munkabéralapot létesít stb.) ezt egy negyedév alatt tudja feldolgozni és a kész traktorokat leszállítani. A második negyedév első napján az eladott árukért visszakapott pénzből újra a gyár eddigi kapacitását teljesen kitöltő mennyiségű nyersanyagot vásárol, vagyis egy év alatt a forgó alapot négyszer forgatja meg. De menjünk tovább és tételezzük fel, hogy ez az üzem versenybe lép és anélkül, hogy azönköltséget emelné, egy év alatt 10 millió rubel értéket ad az országnak, vagyis több traktort termel. Minthogy ezt gyorsabb, korszerűbb, észszerűbb termeléssel, nagyobb nyeraanyagmegtakarítással, kisebb mennyiségű raktárban fekvő tartalékkal, a közlekedés gyorsításával éri el, a forgóalap forgását is meggyorsítja és négyszeresről ötszörösre emeli. Mit jelent ez? Először: a gyár egy év alatt 10 millió értékű termékkel többet adott az országnak. Másodszor: nem négyszer, hanem ötször forgatja meg a pénzt, ötször vásárol, ötször szállít. (Ha a 10 milliót elosztjuk öttel, úgy 22 milliót kapunk — tehát, ennek az üzemnek csak 22 millió rubel forgóalapra van szüksége egy évben. Csökkentette a szükséges forgóalapot. Három milliót felszabadított, 3 milliót az állam máshová fektet be. Harmadszor: kevesebb költséggel többet termel. összefoglalva: ha gyorsabban tudjuk forgatni a forgóalapot, kevesebb pénz elégséges a nagyobb mennyiségű termék előállításához.Naponta olvassuk a Pravdában, vagy a Trudban, hogy egyik vagy másik gyár a forgóalap forgási sebességét például 170 napról 150-re csökkentette, vagy a forgóalap egy rubeljére eső termék pénztértékét 2,5-ről 3 rubelra emelte. Ezekben a jelentésekben a forgóalap forgási sebességének világos és egyszerű mérőegységeivel talákozunk. A forgási sebességet napokban és rubelekben fejezik ki a szovjet üzemek jelentései. A mi példánkban a még versenyben nem álló üzem forgóalapjának forgási sebességét a következőképpen számíthatjuk ki. Az év 365 napját elosztjuk néggyel, vagyis a forgások számával, ez 91 nap, vagyis a 25 millió rubeles forgóalap 91 naponként fordul meg. Miután üzemünk versenybe lépett és most már ötször forgatja meg a pénzét, a 365 napot öttel kell elosztani és így 73 napot kapunk. Vagyis a forgóalap forgási sebessége 18 nappal csökken. Fejezzük ki most ugyanezt pénzben. Az első esetben minden rubel négyszer fordult meg, tehát egy rubellel négy rubel értéket termelt az üzem. Világos, hogy a második esetben minden rubel felhasználásával öt rubel értéket adtak az országnak egy év alatt. Most felvetődik a kérdés: hogyan járul hozzá a szovjet üzemek minden dolgozója külön és együtt a forgóalap forgási sebességének meggyorsításához? Mire tanít bennünket a szovjet munkásosztály a szocializmus építéséért folytatott harcunknak ezen a frontján? A raktárakból az anyag a műhelyekbe kerül, és megkezdődik a munka legfontosabb része — a termelési ciklus. A forgóalap forgásának gyorsítását mindenekelőtt itt oldják meg a szovjet dolgozók. A termelési ciklus megrövidítésének egyik fontos eszköze a munka technológiájának, az anyag megmunkálási módszerének tökéletesítése. Mondjunk el egyet a sok ezer szovjet példa közül Nemrégen a Trud, Alekszandr Szmirnov esztergályos beszámolóját közölte. Szmirnov olyan alkatrészekkel dolgozik, amelyeket nem lehet szériában gyártani, az újítás ilyen feltételekkel a legnehezebb. Egy alkalommal vastag, tömör kereket munkált meg és a többi között futófelületére 12 hornyot kellet esztergálnia. Azelőtt tizenötször vágták és mérték a hornyokat, ki- és befogták a munkadarabot, a munka rendkívül lassan ment. Szmirnov olyan kést szerkesztett, forgóalap forgási sebessége gyorsításánál? A válasz nem nehéz. Ezek a módszerek rövidítik a termelési ciklus, vagyis rövidítik a nyersanyag és félgyártmány útját a kész gyártmányig. Ibisz mozdonyban van megíiniviríláíl Mil Sok feladatot kell még megoldani, amíg eljutunk a készáruig. Világos például, hogy minél jobban takarékoskodunk a nyersanyaggal, minél inkább csökkentjük a selejtet, annál kevesebb nyersanyagból tudunk kihozni ugyanolyan mennyiségű árut és megfordítva, takarékossággal azonos mennyiségű nyersanyagból több terméket tudunk gyártani. Ismerkedjünk meg egy kiemelkedő kezdeményezéssel, amely néhány hónappal ezelőtt futótűzként terjedt el a Szovjetunióban. Lidia Kononyenko és Maria Rozsnyeva újításáról van szó. A két komszomolista leány ezt a célt tűzte ki maga elé: minden egyes kiló nyersanyagból a lehető legtöbb terméket kell kihozni! Maria Rozsnyeva fonónő, két gyapjúfonógépen dolgozik és gépén soha egyetlen orsó sem áll a 800 közül. Külön leállító gépet szerkesztett s így azonnal értesül, ha valahol baj vann, a keretcséve feltüzését menetközben végzi el; minden egyes leszedés-feltüzésnél két percet takarít meg. Az általa sodort gyapjúfonalat dolgozza fel Lidia Kononyenko, aki ugyanabban a gyárban szövőnő. Kononyenko és Rozsnyeva kezdeményezését átvette az egész üzem. Szinte forradalmasították a gyár tervét: ebben az évben 61,5 tonna fonalat termelnek terven felül (213 ezer méter anyagot) — anyagmegtakarításból és selejtcsökkentésből. A szovjet munkások azonban nemcsak a selejt csökkentése érdekében indítottak mozgalmat, megvalósítják ennek a feladatnak magasabbrendű formáját, az állandó kitűnő minőséget. Csutkih szövő-segédmester mármár világhírű „kitűnő minőségű brigád“ mozgalma tűzte ki ezt a célt: ne csak selejt ne legyen, hanem adjunk mindig elsőrendű minőséget! Az anyagmegtakarítás annyit jelent, hogy az üzem kisebb forgóalappal többet tud termelni, hiszen kevesebb pénzt kell nyersanyagba fektetnie. A kolomenszki és a szmovói mozdonygyárak például Sztálin elvtárshoz írott levelükben szavukat adták: a fém-, nyersanyag-, fűtőanyag- és elektromos energia-megtakarításból húsz mozdonyt gyártanak terven felül! RÖVIDÜL A TERMELÉSI CIKLUS A rajzon egy üzem forgóalapjának útját, fontosabb állomásait látjuk. A körforgás a pénzügyi terv kiadási oldaláról indul el, vagyis az üzem nyersanyagot vásárol a vegyi és korsóizétekben, félgyártmányokba fekteti a forgóalapot jelentő pénzösszeg jórészét. A vásárolt anyag az üzem raktárába kerül és a raktár adja ki a műhelyeknek, ahol feldolgozzák. A műhelymunka befejeztével az üzem forgóalapja tehát kész termékekben fekszik s így minél előbb le kell szállítani a vásárlónak, (rajzunkon például a gépállomásnak), hogy a befektetett pénz visszajusson az üzem kezéhez, a bevétel oldalra kerüljön. Ezután újra lehet nyersanyagot, félkészgyártmányt stb. vásárolni. KOLLEKTÍV VIZSGÁLAT A RAKTÁRBAN A FORGÓALAP körforgási útjának követésekor induljunk el a pénzügyi terv kiadási oldaláról. Az üzem nyersanyagot, fűtőanyagot, félgyármányokat vásárol. A megvásárolt anyag az üzem raktárába kerül , s itt eljutottunk az első fontos állomáshoz, ahol a szovjet üzemekben a forgóalap forgását gyorsítják. Amikor a 103 moszkvai üzem versenyfelhívása elhangzott a forgóalap forgásának gyorsításáért, a pártszervezetek, a Komszomol és az üzemi bizottságok vezetésével egyes műhelyek választott küldöttei közös vizsgálatot tartottak az anyagraktárakban. A moszkvai Vorosilov-gyárban például e vizsgálat után, mintegy ezer javaslat futott be Ezeknek nyomán átszervezték a mérlegkezelőség munkáját, megszigorították a nyersanyagok és szerszámok felhasználásának ellenőrzését, javítottak a leltározáson, s elrendelték, hogy hónaponként készüljön jelentés az anyagmegtakarítás, illetve kiadástöbblet mértékéről. A Leningrádi Mezőgazdasági Gépgyárban egy jelentéktelennek látszó javaslat (a javítóműhelyben a kerékagyakat és anyacsavarokat nem bronzból, hanem öntöttvasból készítsék) egy tonna bronz-megtakarítást eredményezett. A Sosztkinói Mezőgazdasági Gépgyárban felülvizsgálták az egyes alkatrészekre megállapított anyagnormákat és a felülvizsgálatot végző munkások és mérnökök javaslatára oly mértékben csökkentették, hogy ez a gyárnak havi 874 ezer rubel megtakarítást jelent. Nagyon sok gyárban szemináriumot rendeztek a raktárkezelők számára. A FELÜLVIZSGÁLATOK eredménye összefoglalva, fedjük fel a kihasználatlanul fekvő tartalékokat,"építsük át és tatarozzuk a raktárhelyiségeket, szereljünk fel megfelelő polcokat, ki- és berakódó térségeket, gépesítsük a ki- és berakodást, alkalmazzunk hiteles mérőeszközöket, vizsgáljuk felül az anyagkészleteket és a segédanyagok felhasználásának normáit, ha lehet, helyettesítsük a drágább nyersanyagokat olcsóbbal tároljuk gondosan a nyersanyagokat. A forgóalap forgása gyorsításának és felszabadításának egyik fontos eszköze tehát a raktár rendezése. Csak annyi nyersanyag feküdjön a raktárban, amennyi a munka zavartalan menetéhez szükséges, s amit itt őriznek, az gyorsan, pontosan és jó norma szerint kerüljön a műhelybe. Ha az üzem nem hónapokra, hanem csak hetekre tartalékol, gyakrabban vásárol ugyan nyersanyagot, de nem fekteti feleslegesen a készletét és kisebb forgóalappal tud dolgozni, amely egyszerre vágja a 12 hornyot és a kereket nem a szélénél, hanem az agyánál fogta be. Tíz nap alatt nem 65, hanem 125 kereket termelt. A termelési ciklust megrövidíti a folyamatos munkamódszer. Lényege: úgy állítják fel a gépeket, hogy az egymásután következő munkaütemet végző gépek egymás mellett vannak. A munka itt szinte futószalagszerűen megy s minden egyes munkás közvetlenül látja, milyen kárt okoz, ha elkésik, vagy selejtet csinál — a többi gép addig mellette áll. Mi a jelentősége az új technológiának, a folyamatos módszernek, a A balsevik&n T-Tem kétséges, hogy minden üzem és az üzem minden egyes dolgozója hozzájárulhat a forgóalap forgási sebessége gyorsításához. S hogy milyen eredményeket hoz ez, arra befejezésül mondjunk el egy példát. Azaikor a Szovjetunióban egy nappal megrövidítik a forgóalap forgási sebességét, egy milliárd rubelt szabadítanak fel. Ezért az összegért hozzávetőlegesen 50.000 kétszobás lakást lehet építeni, vagy a tanoncinternátusokban 140 ezer diákot lehet egy évig nevelni és taníttatni. A forgóalap forgási gyorsításának mérhetetlen a nemzetgazdasági jelentősége — hatalmas jelentősége van a 46 magyar üzem kezdeményezésének. S a mi üzemeinknek annál nagyobb lendülettel kell e versenyben indulniok, mivel nagy példamutatónk, a Bolsevik Párt vezette szovjet munkásosztály segítséget nyújt nekünk e harcban — tapasztalatainak kimeríthetetlen kincsesbányáját és Úton a gyár a vásárló között Elkészült a termék s most a lehető leggyorsabban el kell juttatni a rendelőhöz. A befektetett pénzt újra az üzem pénztárába tenni, s beírni a bevétel oldalra. A kész termék, elhagyja a gyár kapu-ját s azon az úton, amelyen eljut a vásárlóig, a szovjet dolgozók újabb módot találtak, hogy gyorsítsák a termékbe fektetett forgóalap forgási sebességét. A szovjet közlekedés dolgozói állandóan fokozzák a szállítás ütemét. Ugyanúgy megkeresik rejtett tartalékaikat, mint az üzemek. A moszkva-kurszki vonal egyik Komszomol-brigádja például mozgalmat indított minden egyes út rentabilitásáért. Ez annyit jelent, hogy üres vagont nem járatnak, fűtőanyagot takarítanak meg és azonos költség mellett emelik a szerelvény teljesítőképességét. De a sztahhanovista versenyek mellett a szovjet közlekedés hatalmas iramban fejleszti a rakodás gépesítését is. Mind több és több rakodógép, gépesített felszerelés jelenik meg a vasútállomásokon. A háború utáni ötéves terv 75 százalékkal emeli a ki- és berakodás mechanizáltságát.