Szabad Nép, 1949. szeptember (7. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-11 / 211. szám
VASÁRNAP, 1949 SZEPTEMBER 11 SZABAD NÉP Beszéljünk nyíltan hibáinkról ii az Apró Antal Az elmúlt tíz nap alatt két -tíz- fontos párthatározat került nyilvánosságra. Az egyik az építőmunkások szakszervezetének munkáját bírálja. A másik a Nagy budapesti Pártválasztmány határozata a munka termelékenységének fokozásáról. Mindkét határozat célja kommunista őszinteséggel feltárni a termelésben jelentkező hibákat és megjelölni azokat az eszközöket, amelyek segítségével legyűrjük a nehézségeket, fokozzuk a munka termelékenységét. Mindkét s pártdokumentum erősen hangsúlyozza a Szakszervezetek felelősségét nemzetgazdaságunk fejlesztésében. Rákosi elvtárs a soron lévő feladatok közül négyet említett meg. A termelési fegyelem és egyéni felelősség, a munkaverseny, norma és az értelmiséghez való viszony kérdését. A felsorolt kérdések az alapvető szakszervezeti feladatokat is magukban foglalják Rákosi elvtárs az iparban előforduló hibák és hiányosságokról mondott kritikájában a mi hibánkra, a szakszervezeti vezetők hibáira is rámutatott. Ez a kritika és a Párt két határozata felbecsülhetetlen segítség ahhoz, hogy felszámoljuk a szakszervezeti mozgalom különböző területein lévő kispolgári hanyagságot és opportunizmust. Először a termelés és munkaverseny kérdését, ezen belül a szakszervezetek feladatát kell megnéznünk. Ez év márciusában a diósgyőri vasgyár munkásai felhívással fordultak az ország dolgozóihoz: szocialista munkaversenyre hívták ki az ország összes üzemeit. A cél a hároméves terv két év és 5 hónap alatt való teljesítése volt. Ennek a felhívásnak országos visszhangja támadt. Pár nap alatt, az ország valamennyi üzemében megtárgyalták a dolgozók a diósgyőriek felhívását és bejelentették csatlakozásukat a szocialista munkaversenyhez. De nemcsak az ipari üzemek, vállalatok, hanem a vasút, a posta, a szállítás és a közlekedésdolgozói is csatlakoztak az új szocialista versenyhez. A verseny többszázezer dolgozót mozgósított termelési céljaink elérésére, adott új munkalendületet. És mégis, ha megnézzük az 1949 első felének termelési eredményeit, azt látjuk, hogy a nagy munkalendület ellenére iparunk legfontosabb területein alig emelkedett, nem egy helyen viszonylag visszaesett a termelékenység, holott több munkással, nagyobb beruházásokkal, állandóan emelkedő bérek mellett, sokkal jobb gazdasági és politikai viszonyok között termeltünk, mint az előző évben. Anélkül, hogy hatalmasan fejlődő iparunkban sokszor a növekedéssel együtt járó hibákért az ipar vezetői helyett magunkra vállalnánk a felelősséget, meg kell állapítanunk a szakszervezetek felelősségét a munka termelékenységénél történt lemaradásokért.Mi a szakszervezetek hibája? A gazdasági és politikai feltételek adva voltak ahhoz, hogy az elmúlt hónapokban a szocialista munkaverseny tömegméreteket öltsön és mind nagyobb arányokban kapcsolja be a dolgozók százezreit a szocializmus tudatos építőinek soraiba. Kétségtelen, hogy a munkaverseny terén van fejlődés. A brigádmozgalom komolyan fejlődik s mintegy 11 ezer munkabrigád van nyilvántartva. A munkabrigádokban versenyzők száma, több mint százezer. Ez a szám azonban kevés az összdolgozók számához viszonyítva. A verseny ilyen leszűkülésének az az oka, hogy a szakszervezeteknek nem sikerült az egyéni versenyt kiszélesíteniük, tömegméretűvé tenniük, így lassan a munkaverseny oda fejlődött, hogy csak kevesek, a legjobbak mozgalma lett. Mentségül még azt sem mondhatjuk, hogy nem tudtunk ezekről a hibákról. Pártunk Szervező Bizottsága kellő időben felhívta figyelmünket erre a veszélyre és arra, hogy az egyéni versenyt kell előtérbe hozni, tömegmozgalommá kiszélesíteni. Mi helytelenül, a kényelmesebb utat választottuk. Csak a brigádok kiépítését tartottuk szem előtt és elhanygoltuk a versenynek azt a formáját, amelyet Rákosi elvtárs szeptember 1-én mondott beszédében úgy határozott meg: „a legszélesebben elterjeszthető és szinte minden munkásra alkalmazható versenyforma az egyéni verseny.” Pártunk kritikája és útmutatása nyomán most a szakszervezetek feladata, hogy megteremtsék szervezeti feltételét a munkaverseny kiszélesítésének, hogy az eddiginél jobb munkával a dolgozók széles tömegeit vonják a versenybe. Nagy segítséget jelent a szakszervezetek számára az a politikai előkészítés, amelyet pártszervezeteink az ország összes üzemeiben folytatnak. A szakszervezeteknek, az üzemi bizottságoknak pedig iparáganként, üzemenként kell kidolgozniok a versenyterveket minden eszközzel segíteniök kell a hároméves terv időelőtti befejezésére indult tömegmozgalmat. A munkaverseny szervezésének eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy szakszervezeteink munkájában, a verseny szervezése körül bajok vannak. Számos helyen tapasztalható, hogy agyonadminisztrálják a versenyt. Bürokraták módjára dolgoznak, akiknek nem az ügy, hanem az akta a fontos és így nem segítik, hanem akadályozzák a verseny kibontakozását. Számos vezető azt hiszi, hogy a mozgalom szervezését a körlevelek is helyettesítik. Elkerülhetetlenül fontos, hogy szakszervezeteink közelebb kerüljenek az üzemekhez, elevenebbé tegyék kapcsolataikat, mert csak így tudják a Pártunk megjelölte feladatokat s a Párt határozatát, a munkaverseny-mozgalomnak tömegmozgalommá való kiszélesítését végrehajtani. Egyes üzemek vezetőitől, de számos esetben a szakszervezeti vezetőktől is azt halljuk, hogy a verseny kiszélesítésének obektív akadályai vannak. Persze objektív nehézségek lehetnek, de olyan objektív nehézségek, amelyek komoly mértékben akadályozzák a munkát, indokolttá tennék a termelékenység területén mutatkozó hibákat — nincsenek. Ma már kész tervek vannak az üzemekben, hoszszú időre tudjuk azt, hogy miből mennyit kell gyártanunk, biztosítva van a munkaerő, a nyersanyag, vagyis adva van minden feltétel a tervszerű munkához. A feladat csak az, hogy hasznosítsuk a tárgyi adottságokat. Ez az, ami nem történt úgy meg, ahogy kellene. Sok esetben vettük észre azt is, hogy a vállalatok vezetői az előttük álló tervek végrehajtásánál nem veszik fénybe a dolgozók javaslatait, aktivitását. Az a vállalatvezető és szakszervezeti vezető, aki az üzemek előtt álló feladatot nem együtt a tömegekkel akarja megoldani , rosszul dolgozik. Az a vezető, aki a munkaversenyt elhanyagolja, elhanyagolja a terv végrehajtását is, elszakad a dolgozóktól.Szólnunk kell egy másik hibánkról is a munkaverseny szervezése terén. „Nálunk a szakmáknak nincs külön, ismert munkáshőse”, mondotta Rákosi elvtárs. Joggal teszi ezt szóvá Rákosi elvtárs. A munkaverseny-mozgalomnak az ad lendületet, ha az élenjárókat, akik jó munkájukkal, nagyszerű teljesítményükkel ,példát mutatnak, országosan ismerik. Miért nincsenek nálunk ilyen ismert munkáshősök? Azért talán, mert a mi munkásosztályunk, a mi pártunk nem nevelt ilyen élenjáró dolgozókat? Szó sincs arról, hogy ilyenek nincsenek. A munkaverseny-mozgalomban naponta látjuk, kik haladnak az élen, kik mutatnak példát a többieknek, kik vezetnek be jelentős újításokat és hogyan takarítanak meg öntudatos dolgozóink százezreket, milliókat az országnak. Nem egyszer állapítottuk meg, hogy demokratikus fejlődésünk eredményeihez jelentős mértékben járult hozzá a mi, munkásosztályunk áldozatkészsége, munkaszeretete, szaktudása, alkotóképessége. Miért van hát, hogy országunk újjáépítésében a termelésben élenjáró munkásaink az ismeretlenség homályában maradnak? Azért, mert szakszervezeteink nem válogatták ki a jók közül a legjobbakat, elmulasztották azt a kötelességüket, hogy példaként állítsák az ország elé azokat, akik munkájukkal a legtöbbet teszik szocialista hazánk építéséért. Itt az ideje, hogy felszámoljuk ezen a területen is a ma még meglevő opportunizmust, hanyagságot, a legjobbak eredményeinek elhallgatását, a legjobbak elhanyagolását. Több mint 10.000 élmunkásunk van. Sokezer újítónk és észszerűsítőnk. A most megindult tapasztalatcsere-mozgalom is komoly fejlődésnek indult. A szakszervezetek feladata, hogy a jók közül a legjobbakat kiválassza. Azokat társadalmi megbecsülésben, jutalmazásban, elismerésben részesítse, a munka hőseivé avassa és követendő példaként állítsa őket a többi dolgozó és az ifjúság elé. Mulasztást követtünk el az értelmiségnek a munkaversenybe való bekapcsolása terén is. A termelés fejlesztésében, Népköztársaságunk gazdasági erejének növelésében nagy feladatok, várnak az értelmiségre-" Soha ilyen lehetőségek, még nem Voltuikarra,hogy képességü két szabadon érvényesítsék. Mi az oka annak, hogy sokan mégsem hasznosították eléggé tudásukat? Az is, hogy még mindig vannak közöttük, akik távol akarják magukat tartani a nép ügyétől. Mások nem kaptak elég támogatást. Az üzemi értelmiséggel, a mérnökökkel, technikusokkal, az adminisztráció vezető tisztviselőivel az elmúlt hónapokban keveset törődtünk. Az ipari szakszervezetek létrehozása után nem foglalkoztunk ezekkel a rétegekkel, nem kapcsoltuk be őket a munkaversenybe, mintha a termelés emelkedése, a termelékenység fokozása csak a fizikai munkások ügye lenne. Mindenki tudja, hogy a munkaverseny szervezésében, az eredmények kimunkálásában, a hibák feltárásában, a versenytervek technikai előkészítésében milyen nagy segítséget tud adni a fizikai munkásoknak az üzemi értelmiség. Az ipari szakszervezetek létrehozásánál a fizikai és értelmiségi dolgozóknak egy szervezetbe való tömörítése feltétlenül helyes volt, de meg kell mondanunk, hogy az ipari szakszervezetek egész sora egyszerűen elnyelte a hozzájuk csatlakozott értelmiségieket, nem biztosítottak számukra megfelelő önállóságot, ahol létre is hozták az értelmiségi titkárságokat, nem szervezik, nem vezetik ezeknek a rétegeknek aktivizálását. Elhanyagolják őket az üzemekben is, sok helyen nem is állnak velük szóba, nem kapcsolják be őket a mindennapos szakszervezeti feladatokba, továbbképzésükről sem gondoskodnak, csak akkor találják meg őket sok esetben, ha tagdíjat kell fizetni. Itt az ideje, hogy ezen a helytelen magatartáson változtassunk, de itt az ideje annak is, hogy megvizsgáljuk, nem lenne-e helyesebb az üzemeken belül az üzemi értelmiség összefogására külön csoportokat, szakosztályokat létrehozni. A Szakszervezeti Tanácsnak sürgősen meg kell vizsgálnia ezt a kérdést, mert az értelmiség soraiban jelentkező passzivitásért felelősek a szakszervezetek is, mert a szakszervezetek elhanyagolták őket és sokszor az értelmiség részéről megnyilvánuló jóindulatú segíteni akarást, támogatást nem vették igénybe. Az ipari szakszervezeteken belül számos helyen értemiségellenes hangulat van, amint erre a MÉMOSZ esetében mutat rá Pártunk Politikai Bizottságának határozata. A szakszervezetek vezetői ne tévesszék többé szem elől, hogy az értelmiség aktivizálása fontos eszköz a jobb termelési eredmények eléréséhez.A munkafegyelem erősítése ,, elsőrendű pártfeladat” — mondotta Rákosi elvtárs. Ma már közismert, hogy üzemeinkben a munkafegyelem terén hiányosságok, bajok vannak. Ez különösen a Nagybudapesti Pártválasztmány ülésén került teljes egészében felszínre. Munkásigazgatóink, művezetőink, mestereink nem lépnek fel erélyesen a fegyelem megsértőivel szemben. Nem lépnek fel olyan eréllyel, mint ahogy azt az ország érdekei megkívánják. Vállalatvezetőink, munkásigazgatóink, de a szakszervezeti vezetők is ennek a kérdésnek tárgyalásakor sűrűn szokták emlegetni, hogy nálunk az üzemekben a vállalatok vezetésében nincs egységes fegyelmi rendszer, nincs kidolgozva olyan szabályzat, amely törvényerejű a vállalatvezetők kezében. Iparügyi kormányzatunknak lesz a feladata rövid idő alatt megteremteni a szocialistaszem vezetéséhez, az egyéni felelősség megvalósításához szükséges állami törvényerejű rendszabályokat. De akik kifogásolják ennek hiányát, azoknak tudniuk kell azt is, hogy a rend, a fegyelem megszilárdítása nem csak a paragrafusokon, a szabályokon múlik. Ma is ezer lehetősége van a vállalatvezetőknek, a munkásigazgatóknak, a mestereknek, hogy a termelés minden területén rendet, fegyelmet tartsanak, és határozottabban lépjenek fel a rendbontókkal szemben. A szakszervezetek ebben is komoly segítséget nyújthattak volna a vállalatvezetőknek és műszaki szakembereknek. Sőt kötelességük lett volna felhívni ennek hiányára az üzemvezetőség figyelmét. A hiba ott van, hogy szakszervezeti vezetőink, üzemi bizottságaink többségükben nem értették meg, hogy tulajdonképpen itt másfajta fegyelemről van szó, mint a kapitalista üzemekben volt,ahol a munkást elnyomták, kizsákmányolták. Mondjuk meg őszintén, mi magunk sem fordítottunk kellő gondot arra, hogy üzemeinkben a fegyelmet elsőrendű politikai feladatnak tekintsük és a fegyelmi ügyeket ne csak a fegyelmi bizottságok reszortjának tartsuk. Szakszervezeteink politikai tömegnevelő munkájukban még nem jutottak el odáig, hogy a munkafegyelem megsértőivel szemben az öntudatos dolgozók bevonásával folytassanak állandó harcot. A fegyelmi ügyeket még mindig nem tárgyalják nyilvánosan, nem adnak lehetőséget az öntudatos dolgozóknak, hogy ők maguk mondjanak kritikát, bírálatot s egyszersmind ítéletet is a munkakerülők, a lazsálok, a későn jövők, a selejtet gyártók, a beteget szimulálók, a részegeskedők felett, akiknek fegyelmezetlen magatartása sérti az öntudatos dolgozók, a munkásosztály, az állam érdekeit. A fegyelmi ügyek tárgyalását nyilvánossá kell tenni. A munkafegyelem megsértőit a dolgozók nyilvános gyűlése elé kell vinni, ahol a meggyőzés, a figyelmeztetés mellett a megrovást, szigorú megrovást, súlyosabb esetekben a szakszervezetekből való kizárást is alkalmazni kell. A nevelésnek és fegyelmezésnek ezt az új módszerét eddig kevés esetben alkalmaztuk. Ezt most általánosítani kell. Egészen bizonyos, hogy ha a szakszervezetek, az üzemi bizottságok együtt a vállalatvezetőkkel a munkafegyelem megszilárdítását állandóan napirenden levő politikai feladatnak tartják, rövid idő alatt fel lehet számolni a ma még sok helyen észlelhető fegyelmezetlenséggel, amely hátráltatja újjáépítésünket, a munka termelékenységének fokozását és sérti az öntudatos dolgőzök érdekeit.Ez is olyan feladat, amelyet szakszervezeti vezetőinknek meg kell oldaniuk.Fotosnak tartottuk a magyar szakszervezeti mozgalomnak ezekről a hibáiról, fogyatékosságairól nyíltan beszélni. A szakszervezeti vezetők, az üzemi bizottságok tagjai, műhelybizottságok, a bizalmiak, a szakszervezeti aktívák tízezrei, a Szaktanácstól kezdve az üzemekig, javítsák ki a szakszervezeti mozgalmunkban felsorolt hiányosságokat. A magyar szakszervezeti mozgalom egészséges fejlődést mutat. Taglétszáma, szervezettsége az elmúlt esztendő során sokat fejlődött. Pártunk és Rákosi elvtárs útmutatása mellett számos nagy feladatot oldottunk meg. Most a soron levő legfontosabb feladat a termelékenység fokozása, hároméves tervünknek idő előtti befejezése. Ezek a feladatok egyúttal megjelenlik a szakszervezeti munka területét is. A magyar dolgozók, Pártunk azt várja legnagyobb tömegszervezetétől, hogy munkájának hiányosságait megszüntetve, fokozottabban segítse a szocializmus építését. Jön az első kínai film: Kína felszabadulása Az elnyomott kínai nép diadalmas felszabadító harca és az Új, népi demokratikus Kína hősi munkája. Csütörtöktől Megjelent füzet formájában Vádirat Kajk László vs társai rumi bűnügyben Pártunk minden tagjának, minden öntudatos dolgozónak ismernie kell a hazaáruló trockista kémcsoport elleni vádiratot, amely lerántja az álarcot dolgozó népünk e legveszedelmesebb legunkásabb ellenségeiről. Olvassuk! Ismertessük! Terjesszük! 24 oldal ára 20 fillér. Kapható a MDP szervezetekben, tömegszervezetekben, Szikra-bizományosoknál és könyvkereskedésekben. Kiadja a Miniszterelnökség Sajtóosztálya Az iskolaév kezdetének ünneplésére újra bemutatjuk az EL3ŐOSZTÁLYOSOK cmű vidám szovjet gyermekfilmet. Dózsa — Flórián — Marx — Zuglói — Kossuth (P.-erzsébet) — Rákóczi (Csepel) — Szabadság (Újpest) — Wekerle (Kispest). lola utoljára! A termelőszövetkezeti csoportok eredményei képekben és számokban (Képes füzet, 22 oldal, éra 50 fillér.) •• • • • csak a nagyüzemi termelés adhat falunak anyagi jólétet és kultúrát: villanyt, vízvezetéket, kórházat, szülőotthont, mozit, könyvtárat, jó iskoláztatást, emberi életet... Mindenki tudja, hogy mindezt néhány holdas szétszórt paraszti parcellákból nem lehet megteremteni” — ezeket mondotta útmutatásként dolgozó parasztságunknak népünk szeretett vezére Rákosi Mátyás elvtárs. Dolgozó parasztságunk legöntudatosabb tagjai megértették Rákosi Mátyás elvtárs szavait és önkéntes elhatározás alapján országszerte alakultak a termelőszövetkezeti csoportok. Termelőszövetkezeti mozgalmunk számos eredménye és az egyes csoportok egyesztendős munkája országszerte kiváltotta dolgozó parasztságunk nagyarányú érdeklődését Hogy dolgozó parasztságunk mind szélesebb rétegei ismerjék meg a termelőszövetkezeti csoportok munkáját, eredményeit a földművelésügyi minisztérium sajtó- és propaganda osztály — „A TERMELŐSZÖVETKEZETI CSOPORTOK EREDMÉNYEI KÉPEKBEN ÉS SZÁMOKBAN” — címmel füzetet adott ki, amely eredeti fényképfelvételeken és az egyes csoportok számszerű eredményein keresztül megmutatta a társas termelést folytató dolgozó parasztok életét és munkáját. Dolgozó parasztságunk sok kérdésére ad választ ez a füzet. Megismertetik velük, hogy a termelőszövetkezeti csoportok belterjesen, sok esetben géppel (traktorral stb.) és jóval nagyobb terméshozammal dolgoznak mint az egyéni gazdálkodók; ennek eredményeképpen például: „a gyulai és békési 1. sz. csoportok búzaátlaga4 mázsán felül van ... Vannak azután egészen kimagasló eredmények is. Egész Sopron megye felfigyelt a simasági termelőcsoport 18 mázsás búzaátlagára. A jövőben már nem lesz gondjuk a termelőszövetkezeti csoportoknak a vetőmag, a műtrágya és az egyéb üzemi költségek előteremtésére, mert ezeket már előre biztosítják. A beruházást tartalékkal erősítik, gyarapítják gazdaságukat. Hizlaldákat állítanak be, tehenészetüket bővítik, új üzemágakat létesítenek. Ezeknek a beruházásoknak természetes következménye lesz a további fokozott jövedelem és a tagok életszínvonalának fokozott emelkedése”. Rámutat a füzet arra, hogy a munkásosztály vezette dolgozó népi állama és a gépállomások segítsége , nagymértékben elősegítette a termelőcsoportok elért eredményeit és fokozott támogatásuk biztosítja számukra a fejlődés nagy távlatait. És sorolni lehetne oldalakon át, hogy milyen nagyszerű eredményekről, sikerekről számol be a ,,TERMELŐSZÖVETKEZETI CSOPORTOK EREDMÉNYEI KÉPEKBEN ÉS SZÁMOKBAN” című brossura. Dolgozó parasztságunk tanulmányozzák ezt a füzetet A Pártszervezetek, a népnevelők, a termelőcsoportokat népszerűsítő munkájuk során terjesszék a dolgozó parasztok legszélesebb rétegei között. 5