Szabad Nép, 1949. szeptember (7. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-11 / 211. szám

2 SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1949 SZEPTEMBER 11 hogy azelőtt az angol felderítésnél dolgozott, s aki közte és a jugoszláv követségen működő' kémek között az összeköttetést megkönnyítette. Rajk László, mint miniszter és az or- szi??yúlés tagja, tehát közhivatalnok, hivatali megbízásával visszaélve, a ma­gyar állam érdekeit súlyosan veszélyez­tető titkokat közölt idegen hatalmakkal, ami által kémkedés, hűtlenség bűntettét követté el. C) A jugoszláv kémek előtérbe nyo­mulása azzal függött össze, hogy a fel­szabadult Jugoszláviában a Rajkhoz hasonló amerikai kémek, provokátorok és trockisták — akik közül a Gestapo 1941-ben, Rajkkal egy időben, csak a francia táborokból kénujiunkára vagy 150-et küldött haza — jutottak ura­lomra. Ezek a kémek képezték Tito közvetlen körének zömét és rendsze­resen szorították vissza a jugoszláv partizánok becsületes, a néphez hű ele­meit. E sikeren felbuzdulva, az ame­rikai imperialisták nem kisebb célt tűz­tek maguk elé, mint hogy a népi de­mokrácia országait Titoék segítségével a maguk oldalára állítsák. Rajk erről így vall: „Ranke,vies jugoszláv belügymi­niszter egyenesen megmondta nekem, hogy a népi demokratikus államok Jugoszláviával és Titóval az élükön kell, hogy egyesüljenek.” E cél elérésére a jugoszláv, az ame­rikai és egyéb kémszervezetek teljes erejükkel támogatták Rajkot. 1946 novemberében ajárendelték neki dr. Szőnyi Tibort, aki Svájcban az OSS nevű amerikai kémszervezet vezetőjé­nek, Allan Dullesnek utasítására az ot­tani magyar trockista emigránsokból kémcsoportot szervezett. Ezt a kém­csoportot Tito svájci és franciaországi ügynökei segítségével Dulles 1944—45. telén amerikai hadi repülőgépen Bel- grádon át, mint jugoszláv tiszti bizott­ságot, Magyarországra, a Szovjet Had­sereg hátába dobta. Rajkhoz kapcsol­ták a jugoszláv felderítők 1946 nyarán Pálífy Györgyöt, Horthy hadseregének fasiszta tisztjét. Pálffy, aki saját be­vallása szerint 1945 nyara óta beszer­vezett jugoszláv kém volt, megját­szotta a kommunista tisztet: fokozato­san altábornagy, a határőrség parancs­noka, majd a honvédelmi miniszter he­lyettese lett. E cinkostársak segítségé­vel Rajk szélesen elágazó szervezetet hozott létre. Ahová csak lehetett, ma­gas állásokba juttatta az imperialisták ügynökeit, főleg volt trockistákat, pro­vokátorokat, kémeket. így jutott a rend­őrség és a kpUigvfhiniszténum vehető ál­lásaiba Szász Bé|a, ai arfgol Intelligence Service Dél-Amerikából'hazaküldött ké­me. Major Erigyes, a „CIC" amerikai kémszervezet ügynöke:, Marshall Lász­lót, a francia „2-ieme Bureau" kémét, a rendőrség politikai nevelésével bíz­ták meg; a trockifta Oszkó Gyula és Mátyás László rendörezredesek lettek, A politikai rendőrségbe Rajk beépítette dr. Beck Jánost, Ráth Károlyt, Kovács Ferencet, Kálcsics Józsefet s más régi kémbarátait. Korondy Béla volt csend­őrszázados mint rendőrezredes kapta azt a megbízatást, hogy volt csend­őrökből, horthysta tisztekből különle­ges belügyi készültségi zászlóaljat szer­vezzen. Pálffy ugyanakkor a honvédséget rakta meg fasiszta, horthysta tisztek­kel, Szőnyi pedig az államapparátusban, a gazdasági posztokon és a Kommu­nista Pártban igyekezett ügynökeit el­helyezni. A népi demokrácia híveit, kü­lönösen a munkásokat és a parasztokat Rajk és kémbandá.ja rendszeresen ki­szorították a rendőrségből, a hadse­regből, az államapparátusból; ugyan­akkor kiszabadítoták az internálótábo­rokból az odakerült kémeket és provo­kátorokat. Politikai téren is nagy aktivitást fej­tettek ki. Rajk felesége lett a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének fő­titkára. A Népi Kollégiumok Országos Szövetségén keresztül, melyet Rajk, a Belügyminisztérium alapjaiból bőven támogatott, kiterjesztették befolyásukat a diákok, az if júság egy részére. Rajk, mint „tiszteletbeli épitömunkás“ az Építőmunkások Szakszervezetén ke­resztül megkísérelte befolyását a szak- szervezetekre is kiterjeszteni. Rajk lett a Magvar-Jugoszláv Társaság el­nöke, stb. stb. A Rajk-féle szervezkedés mellett a jugoszlávok saját külön kémszerveze­teiket is kiépítették. Visszaélve a ma­gyar népi demokrácia bizalmával, be­épültek nemcsak az állami szervekbe, de a politikai pártokba, gazdasági in­tézményekbe tál sadalmi egyesületekbe is. Szervezetük olyan szerte-gazénak és jelentősnek látszott, hogy Ra jkra és bandájára támaszkodva 1947 őszén már irányt vettek a magyar népi demokrá­cia megdöntésére. Brankov Lazar, a jugoszláv követség volt ügyvivője er­ről a következőket vallja: „Kémhálózatunk lassanként átfogta az államapparátus valamennyi ágát, a hadsereget és a rendőrséget. Ugyanaz a kémhálózat 1945-től kezd­ve benyomult a Magyar Kommu­nista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőségeibe is, valanTnt szá­mos társadalmi és politikai szervezet vezetőségébe. Az államapparátusban, valamint a hadseregben lévő kémhá­lózat segítségével a jugoszláv kor­mány Magyarország területén nagy­arányú kémtevékenységet folytatott a magyar kormány ellen. Ez tette lehetővé, hogy Rankovics jugoszláv belügyminiszter Tito tervei szerint konkrét intézkedéseket tehetett a kémhálózaton keresztül a magyar kormány megdöntésére, Magyaror­szág államrendjének megváltoztatá­sára.” E terv végrehajtásának előkészüle­teit szolgálta Tito magyarországi láto­gatása 1947 decemberében. Ez a láto­gatás — mely sokban hasonlított egy hódító bevonulásához Budapestre — a jugoszláv vezetők gondosan előkészített tervei szerint történt és az volt a cél ja, hogy Tito, valamint Jugoszlávia tekin- tétysf Magyarországon megnövelje, mint ahogy Rajkék és jugoszláv cin­kosaik állandóan arra törekedtek, hogy megpróbálják Titót mesterségesen népszerűsíteni és a Szovjetunió hatal­mas népszerűségét csökkenteni. Buda­pesti látogatásáról visszatérve Tito Kelebián, a jugoszláv határ közelében vadászat ürügye alatt egy napot tartóz­kodott. Vonat ján utazott Rajk belügy­miniszter is, aki már előzőén ismétel­ten tárgyalt Titóval és a jugoszláv ve­zetőkkel. Kelebia állomáson, Tito vona­tán, Rankovics jugoszláv belügyminisz­ter magához kérette Rajkot. Brankov tolmácsolásával részletesen közölte vele a tennivalókat. „A terv — mondotta Rajk vallo­mása szerint Rankovics — abban áll, hogy észrevétlenül, a szomszéd álla­mok kormányainak éberségét ki­játszva, Belgrád központtal fokozato­san Jugoszlávia köré tömöritsék a népi demokratikus országokat.” Ennek előkészítését szolgálta az ú. n. Balkáni Szakszervezeti Szövetség, a Balkáni Sportszövetség, a Balkáni Ifjú­munkás Szövetség, a Balkáni Nőszö­vetség, stb., melyeknek központja mind Belgrádban volt. A magyar belpoliti­kára vonatkozóan Rankovics utasította Rajkot, hogy: „Orientálódjék a nacionalista, so­viniszta elemekre a hadseregben, a rendőrségen, az államapparátusban, a kispolgári erőkre a városokban, de különösen a falun.” Rankovics közölte Tito utasításait, mely szerint Rajk arra vegyen irányt, hogy likvidálják a magyar állam és a Kommunista Párt jelenlegi vezetőit, s hogy ennek megtörténte után Magyar- ország vezetését Rajk vegye kezébe. Rajk ezt, a megbízatást vállalta és-fo­kozta tevékenységét. 1948 március óta azonban szaporod­tak a jelek, melyek azt mutatták, hogy a jugoszláv—amerikai tervek kezdenek lelepleződni. Mint a Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Ra jk ér­tesült arról, hogy a Tájékoztató Iroda leleplezni készül Titóék árulását. Erről a készülődésről Rajk folyamatosan ér­tesítette Titoékat. A Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságrahozatala leleplezte és meg is hiúsította Titoék tervét. Ezért Titoék közölték Rajkkal, hogy a változott helyzetnek megfelelő új taktika kidolgozására Rajknak titkos találkozást kell létrehoznia Ranko- vlccsal, a jugoszláv belügyminiszterrel. Ez a titkos találkozás 1948 október ele­jén Klein Antal, horthysta földbirtokos Paks melletti vadászterületén létre is jött. A magyar határőrség parancsno­kának, Pálffynak segítségével Ranko­vics két kísérőjével együtt illegálisan átjött a határon és találkozott Rajk­kal, akit Mrázovics budapesti jugoszláv követ és szeretője, Tarisznyás Györgyi, paksi tanítónő kalauzoltak, a találkozás színhelyére. A megbeszélés, mely egy csőszházban folyt le, két és félóráig tartott. Rankovics közölte Rajkkal az új ter­vet, melyre vonatkozólag aláhúzta, hogy az Tito személyes munkájának eredménye és rajta kívül csak Gyilasz és Kardclj ismeri. Közölte, hogy a Tá­jékoztató Iroda határozata után a régi célok megvalósítása érdekében új utak­ra kell térni. Közölte Tito „lángeszű" tervét arra vonatkozólag, hogy hogyan fogja fokozatosan a jugoszláv népet a Szovjetunió ellen fordítani és hogyan viszi át e népet a nyugati imperialisták táborába és egyben, hogy hogyan szándékozik megnövelni a népi demo­kratikus államok reakciós erőit és biz­tosítani szervezeti összefogásukat s hogyan akarja őket az imperialisták oldalára, a Szovjetunió ellen állítani. „Tito — mondotta Rankovics — e cél megvalósítására az új helyzet­ben három feladatot jelölt meg. Elő­ször Jugoszlávia népeinek mozgósí­tását a Szovjetunió ellen. Másodszor a népi demokratikus államok szovjet­ellenes erőinek növelését és szerve­zeti összefogását. Harmadszor, fel­használni a nemzetközi kérdésekben a Szovjetunió és az angol-amerikai államok közötti nézeteltéréseket. Az utóbbi esetben nekünk a Szovjetunió­val szemben, a nyugati nagyhatal­makra kell támaszkodnunk ... Tito lángeszűén megoldotta ezt a problé­mát. kidolgozott egy tervet, mely szerint a jugoszláv nép szovjetbarát hanguUJSR fokozatosan likvidálni le­het.” Ennek a tervnek lényegét kifejtve, Rajk azt vallja: „Ennek a lángeszű tervnek alap­vető elvei — amint Rankovics ve­lem közölte — a következők: először csak bírálattal illetik a Kominíorm határozatát, utána a határozatot rá­galomnak minősítik, de ebben a pe­riódusban még semmiesetre sem bí­rálják a Szovjetuniót és vezetőit. El­lenkezőleg, ebben a szakaszban ki­emelik a Szovjetunió iránti barátsá­got... Utána — folytatta Rankovics — mi fokozatosan, de egyre erőtel­jesebben arról kezdünk beszélni, hogy a Szovjetunióra hárul a felelősség azért, hogy nem tudjuk megvalósí­tani a jugoszláv ötéves tervet és ezzel kapcsolatban a szocialista épí­tés terveit és különösen őket tesz- szük felelőssé azért, hogy nem tud­juk megvalósítani a néptömegek élet- színvonalának beígért növekedését... Ez a propaganda kétségkívül nagyon hatásos lesz — jelentette ki Ranko­vics — ennek segítségével a mi né­pünknek a Szovjetunió iránt táplált barátsága gyűlöletté alakul át... Tito számításai szerint — mondotta Rankovics — ez a propaganda a mi néptömegeink előtt egyengeti az utat annak igazolására, hogy Tito miért orientálódik a nyugati nagy­hatalmak felé, ahelyett, hogy a Szov­jetunióra venné az irányt.” Magyarországra vonatkozólag, Raik vallomása szerint: „Tito a legközelebbi időkben éles kampányt kezd a magyar kormány és az állam vezetői ellen. Rákosit revizionizmussal fogják megvádolni és azzal, hogy vezetése alatt a ma­gyar kormány Jugoszláviától el akarja szakítani a magyarlakta terű leteket. Miután ilyenmódon ellenté­teket keltenek a magyar és jugosz­láv nép között, a megfelelő pillanat­ban ezt a kérdést a jugoszláv parla­mentben felvetik. Ezt az akciót határincidensek fogják követni, ame­lyekért Jugoszlávia Magyarországot teszi majd felelőssé." Ezek a határincidensek a Rankovics által kifejtett terv szerint azt a célt szolgálták volna, hogy Jugoszláviának formális ürügyet szolgáltassanak erő­szakos katonai beavatkozásra Magyar- ország ellen, a magyar terült egy ré­szének fegyveres megszállására. Ez a beavatkozás akkor történt volna meg, amikor a Szovjetunió valamilyen nem­zetközi bonyodalommal kapcsolatban el lettj^vojna'foglalva. A fegyveres ka­tonai akció egy részét képezte volna a jugoszláv hadsereg magyar egyen­ruhába öltözött részének átdobása a határon, valamint az angol és amerikai megszállási övezetekben összegyűjtött, ugyancsak magyar egyenruhás csend­őrök, nyilasok és horthysták Jugosz.i- via területén történő átvonulása Ma­gyarországra. A tervhez tartozott a magyar kor­mány egyes minisztereinek, elsősoiban Rákosi Mátyásnak, Farkas Mihálynak és Gerő Ernőnek „fizikai megsemmi­sítése”. Rankovics az aggodalmaskodó Rajkot megnyugtatta, hogy nekik nagy gyakorlatuk van e téren: „Tito ellenségei közül jónéhányan beszélhetnének azokról * módszerek­ről, melyekkel Tito és -í (Rankovics) ellenségeiket eltüntetik.” Rankovics azt javasolta Rajknak, hogy a magyar kormány vezető mi­nisztereinek meggyilkolását Pálffy és a hadseregben lévő emberei vegyék magukra. „Gondolkozzanak — mondta Ran­kovics — ennek a likvidálásnak a vál­tozatain, éspedig úgy. hogy egyiknél valamilyen szerencsétlenséget okoz­nánk, a másiknál öngyilkosságot, a harmadik hirtelen betegségben halna mer, vagy pedig megölnék őket a lakásukon és később megfelelő magyarázatot adnának, például, hogy szökés közben lőtték le őket.” Rankovics befejezésül közölte Tito utasításait és feltételeit: „A jugoszláv segítség az új ma­gyar kormányra olyan természetes kötelezettségeket ró Jugoszláviával szemben, amelyek nem képezhetik vita tárgyát. A magyar kül- és bel­politikai kérdéseket, melyeket én és Rob Anton irányítunk, valamint a honvédség kérdéseit mind összhangba kell hozni Jugoszlávia érdekeivel^ Másodszor: a magyar iparnak a ju­goszláv gazdasági tervek végrehaj­tására áldozatot kell hoznia.” Rankovics közölte utasításait az ú/ kormányra vonatkozólag. Az új kor­mány miniszterelnöke Rajk László, belügyminisztere Rob Anton (a jugo­szláv kémszolgá'at, UDB egyik ma­gyarországi vezetője), hadügyminiszter Pálffy György jugoszláv kém. Ranko­vics hozzátette: „Titonak nem lesz kifogása az ellen, ha az eljövendő kormányban résztvesznek a Szociáldemokrata Párt nyugatra menekült vezetői és több személy Nagy Ferenc köréből." A politikai utasítások között szere­pelt az a követelés is, hogy Rajk tá­maszkodjon Horthy és Szálasi híveire, a katolikus reakcióra, a kulákokra és az utóbbival kapcsolatban hangsúlyozza ki Jugoszlávia példáját, ahol „Tito nem folytat harcot a kulákság ellen". Végül közölte Rankovics, hogy a kormány fegyveres megdöntésére saját katonai szakértőjét bocsátja majd Rajk rendel­kezésére. Rajk László vállalta Tito utasításai­nak végrehajtását. Budapestre érkezése után megbízta Pálffy Györgyöt, hogy a Köztársaság megdöntésére tegye meg a hadseregen belül a megfelelő fegyveres előkészületeket. Pálffy, aki saiát külön vonalán már értesülve volt a Rankovics által közölt tervről, jelen­tette Rajknak, hogy az előkészületeket már megkezdte és ismertette vele a fegyveres fellépés tervének részleteit. Rajk László hasonlóképen utasította Szőnyi Tibort, hogy ugyancsak tegye meg az előkészületeit, készítsen elő pártkonferenciát, melynek feladata lett volna a Magyar Dolgozók Pártját Rajk vezetése alá helyezni. Rankovics a maga részéről két pribékjét, Joanovicsot és Jojkicsot, két politikai gyilkosságokban jártas egyént, mint jugoszláv diploma­tát Magyarországra küldte. Azzal a feladattal bízta meg őket, hogy Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes meg­gyilkolását előkészítsék. Mindezeket a terveket keresztülhúz­ták a reakciós elemek és kémek ellen foganatosított rendszabályok, melyek eredményeképen Rajk híveinek jelenté kény részét eltávolították a hadseregből, a rendőrségből, az államapparátusból. Május közepén pedig megkezdődött az összeesküvők letartóztatása. A fent felsorolt tényekből kiviláglik, hogy Rajk László az 1946. : L te.-ben megalkotott demokratikus áí'amrend, valamint a Köztársaság kormányának eiőszakos megdöntésére irányuló szer­vezkedést kezdeményezett és annak ve­zetésével bűntettet követett el. II. A) Pálffy György 1909-ben született. Jómódú polgári családból származik. Mint Ludovica Akadémiát végzett hivatásos tiszt, a második világháború előtt egy évet szolgált az olasz fasiszta hadseregben, s onnan, mint meggyőződéses fasiszta tért vissza. A Horthy-hadsereg tisztjeként részt- vett Kárpát-Ukrajna megszállásában, s ezzel kapcsolatban írásbeli dícsérc- tett kapott az akkori honvédelmi mi­nisztériumtól. A hadseregből felesége származása miatt ki kellett lépnie és ez módot adott neki arra, hogy 1945 eiején, mint „némctellenes” tiszt be­lépjen az új hadseregbe. 1945 nyarán már a jugoszláv felderítő szervezet kémeként működött. Ugyancsak már 1945-ben felvette az összeköttetést Rajk Lászlóval. A Rajkkal folytatott sorozatos tárgyalásokon megismerte és elfogadta állam és népellenes szer­vezkedésének célkitűzéseit. Pálffy fel­adata a szervezkedés katonai vezetése volt. Rajkkal egyetértésben a honvéd­ségen belül védte és előtérbe tolta a reakciós, horthysta, fasiszta tiszteket, fontos parancsnoki állásokba helyezte azokat, akikről biztosan tudta, hogy aljas célkitűzéseit és utasításait vakon követik. 1947-ben Rajk utasítására fo­kozta tevékenységét és a fegyveres összeesküvéssel kapcsolatos mozgósí­tási kérdések begyakorlására riadóz- tatásokat, katonai összevonásokat, stb. rendezett. Pálffy összeköttetésbe lépett Lozits ezredes — a budapesti jugoszláv ka­tonai attasé — közvetítésével Nedel- kovics jugoszláv ezredessel. A talál­kozás Rómában történt 1947. decem­berében a partizánkongresszuson, ahol Nedelkovics Tito közvetlen utasításait közölte Pálffyval. Biztosította Pálffyt, hogy Tito céljai megvalósulnak, mert e célokat az Amerikai Egyesült Államok támogatják. 1948 októberében, miután Rajk Pak­son titkosan találkozott Rankovics ju­goszláv belügyminiszterrel, Pálffy me8Sfy°rs|t°tta a Köztársaság meg­döntésére irányuló fegyveres előkészü­leteket. Elkészítette és írásban lefek­tette a tervet, amelyet 10 zászlóaljjal vélt megvalósíthatni. E zászlóaljaknak Pálffy azt a feladatot szánta, hogy szállják meg a fontosabb középülete­ket, a postát, a rádiót, a pártközpon­tot, valamint a vidéki ipari gócokat. Ugyancsak tervet dolgozott ki a kor­mány tagjainak, Rákosi Mátyásnak, Farkas Mihálynak és Gerő Ernőnek meggyilkolására. Ezt a feladatot Ko­rondy Béla rendőrezredes, volt csend- örszázadosra bízta, akinek a Korondy által már megszervezett különleges zászlóaljon kívül egy Horfhy-tisztek- bö| alakított különítményt is rendel­kezésére bocsátott volna. A tervet Nagybudapest térképvázlatán lerögzí­tette és hivatali páncélszekrényében őrizte mindaddig, amíg bűntársai letar­tóztatásáról nem értesült. Akkor titkár­nője, Rosenfeld Edith segítségével a terveket elégette. Pálffy György tehát ezáltal az 1946.: I. te.-ben megalkotott demokratikus ál­lamrend és Köztársaság erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével bűntettet követett cl. B) Pálffy György 1945 óta a jugor szláv kémszolgálat ügynöke volt. Brankov Lazarnak, a jugoszláv követ­ség tanácsosának, a jugoszláv kém­szervezet magyarországi vezetőjének sorozatosan átadta a honvédség bizal­mas okmányait és adatait. A katonai politikai osztály beosztottait a Brankov által kért adatok kiszolgáltatására uta­sította. Pálffy György ezt a kémszol­gálatot Lozits ezredes, jugoszláv ka­tonai attasé részére folytatta, majd ennek leváltása után Zsokail ezredes­nek, a jugoszláv követség katonai attaséjának bocsátotta rendelkezésére. Pálffy György, mint altábornagy és a honvédség felügyelője, tehát mint közhivatalnok, hivatali megbízatásával visszaélve, a magyar állam nemzetközi, katonai és gazdasági helyzetét érintő titkokat idegen állam hatóságaival közölt. Ezzel az ország érdekeit súlyo­san sértve, kémkedés, hűtlenség bűn­tettét követte cl. III. A) Brankov Lazar a jugoszláv bel­ügyminiszternek magyarországi főre­zidense volt. Kezdetben a jugoszláv katonai misszió vezetője, majd a kö­vetség első tanácsosa, később a jugo­szláv követség ügyvivője lett. Magyar- országra küldetése előtt, 1945 elején Cicmil Obrád ezredes, a jugoszláv katonai misszió vezetője, Tito kifejezett utasításaira hivatkozva a misszió tag­jainak feladatát — Brankov vallomása szerint — a következőkben szabta meg: ■ „Tito, Kardelj és Rankovics számí­tanak arra, hogy a misszió tagjai Magyarországon való tartózkodá­sukat felhasználják, hogy kémanya- got szereznek a magyar kormány politikai és gazdasági intézkedéseiről, valamint hírszerzést végeznek a magyarországi szovjet csapatokról. Értésünkre adta, hogy szoros kap­csolatot kell létesítenünk az angol­amerikai megbizottakkal és el kell kerülnünk, hogy a Szövetséges El­lenőrző Bizottság szovjet vezetősé­gének, különösen Vorosilov marsall­nak befolyása alá kerüljünk.” Brankov ennek megfelelően éveken keresztül tartotta fenn az összekötte­tést Rajkkal, Pálffyval és a magyar de­mokratikus állam ellen összeesküvő más elemekkel. Ö volt az, aki Rajkhoz kapcsolta Pálffy »Györgyöt. Ö volt,, aki Rajk László, Pálffy György és mások szervezeteit cgybehangol‘1. Ö irányí­totta Rob Anton jugoszáv kém műkö­dését, akit az ö követelésére a Magyar- országi Délszlávok DemoKi'atikus Szö­vetségének titkárául választoltak és aki az országgyűlésnek is tagja lett. Bran­kov volt a tolmács Rajk és Rankovics 1947 decemberében Kelebiai folytatóit tárgyalásán. Reá, mint T'to és Ranko­vics bizalmi emberére hátú t az a fel adat, hogy a magyar Köztársaság megdöntésére irányuló tervek kivitelét szorgalmazza és ellenőrizze. Amikor a Tájékoztató Iroda közdeménye után ez a szerepe megnehezült, Rmkovlcj egye­nes utasítására Tito ellen fordult és er­ről nyilvános nyilatkozr'o'. 's adott. Ti­tokban pedig folyt itta a Köztársaság megdöntésére irányú ) működését Brankov Lazar tehát ezáltal az 1946:1. tc.-ben megalkotott demokra­tikus államrend és bmokrutikus Köz­társaság kormányán ik erőszakos meg­döntésére irányuló szervezkedés veze­tésével bűntettet követett ct. B) Brankov Lazar a jugoszláv hiva­talos kémszervezet fő vezetője volt Ma­gyarországon. Több. mint négy éven át Rajk Lászlótól, Pálffytól és at ügy­nökeiként beszervezett egyéb magyar kémek egész sorától folyamatosan sze­rezte be a titkos adatokat. Erre a tevé­kenységére kövctVniil Titctól kapott utasiTást. Ö volt Tito legszívósabb ügynöke. Brankov Lazar egész magyarországi tartózkodása alatt álla p'óan kémkedett, ezzel a kémkedés bíínlcttét követte cl. C) 1948 nyarán Brankov Lazar ma­gához rendelje a jugoszláv kémszerve­zet tagját, a budapesti jugoszláv kö­vetség sajtóattaséját, Zsivko Boaro- vot és közölte vele, hogy Moics Milos, a magyarországi jugoszlávok egvik vezetője, a Tájékoztató Iroda határo­zata mellett foglal állást és ezért félő, hogy leleplezi Titoék magyarországi működését. Brankov azt az utasítást adta Roarovnak. bírja rá Moics Milost, hogv ettől a szándékától álljon el és ha Moics Milos kitartana álláspontja mellett, akkor ölje meg. Brankov az utasítás után átadta Mrázovics jugo­szláv követ revolverét Boarovnak. aki 1948 július 10-én éjjel Moles Milost annak lakásán több revolverlövésscl meggyilkolta. Brankov Lazar tehát Zsivko Boaro- vot rábírta arra. hogy Moics Milost előre megfontolt szándékkal megölje, vagyis gyilkosságra való felbujtás bűntettét követte cl. IV. A) Dr. Szőnyi Tibor 190,'1-ban szü­letett. 1930-tól 1945-ig, amikor mint amerikai kém Magyarországra jött. ki­zárólag külföldön élt. 1938-ban Svájc­ban bukkant fel. ahol a háború alatt az ottani magyar emigránsokból, trock- istákból csoportot szervezett. Csak*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék