Szabad Nép, 1949. szeptember (7. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-18 / 217. szám

8 Viselő Magyarországon. Csehszlovákiában Novoszel, később Sztilinovics Marian. Novoszel követségi tanácsos volt, Sztilinovics mai prágai követ. Lengyelországban Kovacsevics Sztislava volt, később Rukavin Iván, Bukarestben Ranko és később Lompár Mihajlov, Bulgáriában először volt Kovacsevics Mikola, azután Cirmil volt. Albániában Zgyergya és Zlatiszláv voltak. Ezek voltak a Jugoszláv Kommunista Párt központi bizottsága vezetőségének képviselői ezekben az országokban és feladatuk az volt, hogy népszerűsítsék Titót, Jugoszlávia rendszerét és hogy mindent tegyenek meg, amit csak tudnak, hogy ezek az államok Jugoszlávia útján haladjanak. Elnök: Bomlasszák az ottani kommunista pártokat? Brankov: Igen. Ha ott olyan vezetőség van, amely szembenáll az ilyen tervekkel, akkor a vezetőség ellen kell folytatni harcot. Elnökön említést tett Rob Anton részére kiállított hamis papírokról. Ez nem egyedüli eset, hogy hamis útlevelet, hamis papírokat állítottak ki. Bizonyára volt felszerelésük vagy talán utasításuk is, hogy egy kis hamisítás ne legyen probléma? Brankov: Volt. Ezzel foglalkozott a konzulátusosztály, amely hamisított igazolványokat állított ki... (Zaj a hallgatóság soraiban.) Elnök: Csend legyen! , Brankov: Azoknak a jugoszláv diplomatáknak, akik hírszerzéssel foglalkoztak Magyarország területén és amikor szükség volt, náluk mindig voltak ilyen hamis igazolványok. Elnök: Erre fel voltak készülve? Brankov: Igen és ilyen igazolványokat adtak másoknak is, magyar állampolgároknak is, ha szükséges volt, adtak ilyen igazolványokat. Az elnök szünetet rendel el. A paksi találkozó és Mrázovics szerepe Szünet után folytatódik Brankov kihallgatása. Elnök: Brankov Lazar! Hogyan készítették elő a Rankovics jugoszláv belügyminiszter és Rajk közötti konspiratív találkozót Paks környékén 1948 október elején? Brankov: Én tudok arról, hogy egy találkozás volt Magyarország területén 1948 októberében. Ez úgy kezdődött, hogy amikor én augusztusban Belgrádban voltam Rankovicsnál, akkor ő nekem azt mondta, ha visszamegyek Budapestre, mondjam meg Rajknak, hogy ő okvetlenül szeretne találkozni vele. Én, mikor visszatértem Budapestre, Rajkhoz mentem a külügyminisztériumba, megmondtam neki, hogy Rankovics szeretne találkozni vele, Rajk azt válaszolta, hogy helyesli és csak azt kéri, hogy ezt a találkozást nagyon konspiratív módon bonyolítsuk le. Elvileg beleegyezett és Rankovicsra hagyta, hogy konkrét javaslatokat tegyen. Ez volt a kezdet, amit én erről tudok. — Később, mikor októberben voltam Rankovicsnál, akkor beszélgetés közben Rankovics megmondta, hogy a találkozás megtörtént Rajkkal. Nekem azt mondta, mondjam meg Mrázovicsnak, ha visszamegyek, hogy menjen Rajkhoz, mert nekem kellett megmondanom, hogy Mrázovicson keresztül legyen a kapcsolat. — Mondtam Mrázovicsnak, hogy abban, amiben ők megállapodtak a találkozón, az továbbra is érvényben marad és amit még ki kell egészíteni, Rajk közölte Mrázovicscsal. Mikor én visszajöttem, Mrázovics már járt Rajknál, beszélt vele és külön futárral írásban jelentést küldött Belgrádba. Mrázovics nem beszélt arról, hogy mi volt a találkozáson és hogy hol volt, csak azt mondotta, hogy Magyarország területén volt és hogy ez a találkozás Rankovics és Rajk között döntő volt. Elmondotta, hogy ő közvetítette ezt a találkozást, ő ott volt, mint tolmács. Aztán emlékszem, említette, hogy neki van egy nőismerőse, aki ebben a dologban részt vett. Semmi mást... Elnök: Tehát Mrázovics szerepéről ezt tudja. Tud még egyebet Mrázovics szerepéről a paksi találkozó körül? Brankov: Nem tudok. Elnök: Most mondja el azt, hogy mint az UDB magyarországi főmegbízottja, milyen utasításokat kapott 1948 októberében Rankovics jugoszláv belügyminisztertől és Gyilasztól, a magyarországi államcsíny előkészítésének meggyorsítása érdekében? Brankov: Emlékszem ezen a találkozón Rankovics panaszkodott Rajkra, hogy nagyon lassan dolgozik és pontosan, szóról szóra emlékszem, hogy úgy fejezte ki ezt. ..Hogyha Rajk határozottabban cselekedne Magyarországon, akkor egy éjszaka alatt elintézhetnék Rákosit". Arról volt szó, hogy Rajknak kellett volna végrehajtani az államcsínyt. Elnök: 1948 októberben ön Rankovics jugoszláv belügyminisztertől milyen utasítást kapott, hogy provokációs nyilatkozatot tegyen a Tito-kormánynyal való színleges szakításáról? Brankov: Ez októberben volt, amikor Rankoviccsal utoljára beszéltem. Ekkor ő egyenesen megmondotta, nekem. Magyarországon most olyan a helyzet, hogy régi módszerekkel többé nem lehet dolgozni, a módszereket meg kell változtatni. A magyar hatóságok olyan éberek lettek, hogy a követségi tagoknak már majdnem lehetetlen lett a munkájuk. — Utasítást adott nekem, hogy menjek vissza Budapestre, hagyjam el a követséget és adjak egy nyilatkozatot, amelyben elítélem Tito politikáját és mint politikai emigráns, akit Tito üldöz, maradok Magyarországon. Megszoktam, hogy minden utasítást, ha ez Titótól jött, teljesítsek. A végén Rankovics, miután látta, hogy ingadozom, azt mondotta nekem, hogy ő ebben az ügyben Titóval személyesen beszélt és Tito elvárja tőlem, hogy én ezt a feladatot eredményesen fogom végrehajtani. Bár ingadoztam, nem volt erőm, hogy egy parancsot, amelyet személyesen Titótól kaptam, ne hajtsak végre. Rankovicstól kaptam még konkrét utasításokat, hogy mit kell tennem Magyarországon, ha visszajövök és akkor elutaztam Budapestre. Az utasítások, amelyeket ő akkor adott, ezek voltak. Először is meg kell nyernem a Magyar Dolgozók Pártja vezetőségének a bizalmát. Ez volt az első feladat. A második, hogyha megnyerem ezt a bizalmat, akkor én észrevétlenül tovább tartsam a kapcsolatot a magyar összeesküvőkkel, főként Rajk és Rankovics között, mert ez nagyon fontos, majdnem a leglényegesebb kérdés az egészben. Már ezen a találkozón azt is említette, hogy nekem és Mrázovicsnak abba kell hagynom minden más munkát és csak ezzel kell foglalkoznunk. Szóval nekem fő feladatom volt az, hogy tartsam tovább a kapcsolatot Rajk és Rankovics között. További feladatom volt az is, hogy az összeesküvéssel kapcsolatban felvegyem az összeköttetést még néhány fontos jugoszláv ügynökkel, akik Magyarországon voltak. Ezek voltak: Szalai András, a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége káderosztályának helyettes vezetője, Ognyenovics Milán, aki a Magyarországi Szövetségének szervezési titkára volt, azután Hegedűs József, aki a Magyar Jugoszláv Társaság vezetőségi tagja volt. Végül pedig valamilyen anyagot kell szereznem, amely valamilyen módon kompromittálni tudná a magyar pártot és a jugoszláv politikai emigránsokat is. Hangoztatta, hogy erre nekem nagyon kell vigyáznom és erről értesítenem kell őt és akkor, ő majd konkrét utasításokat fog adni erre vonatkozóan. A végén azt mondotta, hogy a kapcsolatot velem úgy fogja tartani, hogy egy-két hónap múlva Budapestre fogja küldeni mint követségi tanácsost Lakota Dusánt és akkor — Sakota lesz a kapcsolat Rankovics és közöttem. Ezek voltak az utasítások. Brankov végrehajtja a parancsot — Mikor Budapestre érkeztem, én megint átgondoltam az egész ügyet. Én megint, be kell ismernem, ingadoztam tovább is és nem voltam hajlandó végrehajtani ezt az utasítást, mert nemcsak ezt az utasítást, hanem már hamarabb is, más dolgokat sem helyeseltem. De számomra nem volt akkor más lehetőség, mint végrehajtani az utasítást, ha tovább is tagja akartam maradni a Jugoszláv Kommunista Pártnak — mert ez volt az irányvonal —, ha jugoszláv állampolgár akartam maradni és ha nem akartam olyan helyzetbe kerülni, hogy engemet törvényen kívül helyezzenek. Két hétig Budapesten voltam, ingadoztam és nem hajtottam végre ezt az utasítást. Ekkor Belgrádból diplomáciai posta útján egy levél jött Rankovicstól, amelyben felelősségre von azért, hogy miért nem hajtottam végre még mindig az utasítást. Említette azt is, hogy ha nem hajtom végre ezt az utasítást, akkor engem úgy fog tekinteni, mint a Tájékoztató Irodának a hívét, törvényen kívül helyez engem és a családom ellen, amely Jugoszláviában van, megfelelő intézkedéseket fog tenni. Ez nehéz helyzet volt és amikor megkaptam ezt a levelet, nem láttam kiutat. Végül mégis, sajnos, elhatároztam, hogy végrehajtom az utasítást. Meg kell mondanom azt is, hogy én akkor még mindig Tito-vonalon voltam. Hittem Titónak és nekem nehéz volt szakítani Titóval és tudtam, hogy nincs más út, mint végrehajtani a puccsot, amelyet ők megbeszéltek ezen a találkozón. Azt hiszem, Rankovics akkor mondotta, hogy meg kell sürgetni Rajkot ebben az ügyben, hogy határozottabban cselekedjék. Elnök: Tud valamit arról, hogy Tito és Rankovics milyen gyakorlati intézkedéseket tett a jugoszláv-magyar határon és egyébként is magyar területen abból a célból, hogy Rajk Lászlót segítsék a magyar államrend megdöntése érdekében? Brankov: Igen, akkor szó volt arról, októberben, hogy Magyarországon nem lehet semmit békés módon végrehajtani, mert már világos, hogy a Párt és a nép Rákosi, Farkas és Gerő mögé áll és egyetlen kiút egy „határozottabb“ cselekvés. Ezzel kapcsolatban volt a katonai segítség is és akkor szó volt arról, hogy a jugoszláv-magyar határon már előkészületek voltak arra, hogy szükség esetén tudják azt a katonai segítséget nyújtani Rajknak, amelyről már beszéltem. Szóba került az is, hogy a határincidensek, amelyek a magyar-jugoszláv határon voltak, kell, hogy bevezetői legyenek ennek a fegyveres akciónak. Tito utasította Brankovot a színleges átpártolásra SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1949 SZEPTEMBER 18 A Rákosi elvtárs elleni merénylet előkészítésének részletei Elnök: Amilyen előkészületekről tud ön, amelyeket Tito és Rankovics tettek a magyar kormány egyes tagjai elleni terrorcselekmények végrehajtása érdekében és milyen utasításokat kapott Jovanovics és Joskics Rákosi Mátyással szembeni merénylet végrehajtásának előkészítésére? Brankov: Előttem ismeretes, hogy Rajknak az volt a feladata, hogy megszervezze a Rákosi—Farkas— Gerő elleni merényletet. Mivel Rajk nagyon lassan dolgozott, Rankovics nem volt az ő munkájával megelégedve s ezért meg akarta sürgetni a dolgot. Ebből a célból szakértőkként ő küldött Jugoszláviából két UDB-embert, akik tapasztaltak, járatosak voltak a politikai gyilkosságokban. Ezek Jovanovics és Jojkics voltak, az UDB ügynökei. Ők Budapestre érkeztek 1948 októberében és figyelték Rákosi lakását, különösen Rákosi személyével foglalkoztak. Meg akarták figyelni, hogy például Rákosi ha nem megy autóval, ha gyalog megy, hogyan őrzik, hányan vannak és hasonló adatokat, amelyeket ők szükségesnek tartottak. Jovanovicsot később kiutasították a magyar hatóságok. Jojkics pedig 1948 végén visszatért Belgrádba. Ők nagyon konspiratív módon figyelték Rákosi lakását és az egész munkát nagyon konspiratívan végezték. Elnök: Rankovics jugoszláv belügyminiszter milyen szerepet szánt a magyar kormány elleni terrorcselekményeknek a magyarországi államcsíny végrehajtásában? Brankov: Rankovics, azt hiszem, kétszer is beszélt erről és ahogyan emlékszem, ő ezt a merényletet mintegy bevezetőnek tartotta az államcsíny végrehajtására. Ezzel kellett volna jelt adni a mai kormány eltávolítására. Elnök: 1948 októberben Rankovics és Gyilasz mit mondtak önnek arról a titkos megegyezésről, amely Tito és az angolszászok között létesült a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni akcióra? amerikai halami segítséget is ígért Titóéknak és tízerjelimféeilek Brankov. Gyilasz akkor azt mondotta, úgy emlékszem pontosan, hogy Tito amerikai és angol megbízottakkal tárgyalt Belgrádban és megegyezett velük abban, hogy ők fognak segíteni a Tito-kormány szovjetellenes harcában. És nemcsak gazdasági segítséget, hanem politikai, sőt katonai segítséget is fognak adni Titónak, ha ő fogja folytatni a harcot a Szovjetunió ellen. Gyilasz azon a véleményen volt, hogy ez természetes, mert az angol-amerikaiak természetes szövetségesei lettek Titónak a Szovjetunió, a népi demokráciák és a Tájékoztató Iroda határozata elleni harcában. Aztán arról is beszélt Gyilasz, hogy az amerikaiak csak abban az esetben hajlandók támogatni Tito kormányát, ha Jugoszlávia burzsoá demokratikus állam lesz és a harcot folytatja a Szovjetunió ellen és azon országok ellen, amelyek orientálódnak. Aztán Rankovics is hozzáfűzte, hogy fel kell venni a kapcsolatot megint Magyarországon az angol-amerikai hírszolgálattal és velük együtt kell működni, hogy erősítsék a harcot, a magyar kormány megdöntésére, mert a helyzet kiéleződött. Szóba került az is, hogy milyen lesz ez az új kormány. Rankovics említette, hogy Rajk miniszterelnök lesz az új kormányban, Pálffyt említette mint hadügyminisztert. Aztán arról is beszélt, hogy a jobboldali szociáldemokraták, akik külföldön, nyugaton, vannak, szintén részt vesznek majd az új kormányban. Emlékszem, említette Bán Antalt is, aki még a háború előtt Rankoviccsal volt kapcsolatban. Tudom az UDB irataiból, hogy Bán Jugoszláviában régi rendőrspicli volt és Rankovics most jónak látta, hogy Bán is vegyen részt ebben a kormányban, mert biztos embere lesz a azt az utasítást, amelyet nem helyeseltem. Ezek után megtettem ezt a nyilatkozatot Rankovics utasítására, amelyben megmondtam, hogy szakítok Tito politikájával és kezdtem az utasításokat, bár akaratom ellenére, teljesíteni. Elnök: Most beszéljen arról, hogy a Tájékoztató Iroda cikkének a megjelenése után milyen utasítást kapott olyan értelemben, hogy minden egyéb követségi feladatot tegyen félre és csak a puccsal törődjék? Brankov: Nagyon fontosnak tartották ezt a kapcsolatot Rajkkal és a magyar összeesküvőkkel. Azt mondották, hogy nekünk, Mrázovicsnak és nekem, többé nem kell foglalkozni semmi mással, csak a Rajkkal való kapcsolattal és az összeesküvés munkájával. Ez döntő fontosságú kérdés volt a Tito-kormánynak és ezért ilyen utasítást adtak, hogy mi legyünk félre a követségen minden más munkát és csak ezzel foglalkozzunk akkor. Elnök: Most azt mondja el, hogy a gyakorlatban hogyan hajtották végre itt Magyarországon Rankovicsnak az utasításait a magyarországi államcsíny előkészítésében, azután, hogy 1948 októberében provokatív módon megtette a Tito kormányával való szakítást nyilvánító kijelentését. Brankov: Mikor ezt a nyilatkozatot adtam, akkor az első időben nem dolgoztam. Semmi különöset nem csináltam. Vártam, mert az volt az utasítás, hogy ne kezdjem mindjárt az utasítások végrehajtását Vártam Lakotát. Már Belgrádban úgy beszéltük meg, hogy én minden vasárnap estefelé sétálni fogok a Gugger-hegyen. Ott van egy menedékház, akörül fogok sétálni. Ha Lakota Budapestre jön, akkor ott fogunk találkozni. Megbeszéltük, hogy Lakotán keresztül kapok utasításokat és Lakotán keresztül teszek jelentéseket az összeesküvésről. Sakota eljött. Rankovics sürget, Rajk halasztást kér • De előbb beszélnem kell a kapcsolatról Rajkkal. A nyilatkozatom után az első találkozásom Rajkkal, azt hiszem, novemberben volt. A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségi épületében, a folyosón találkoztunk. Akkor csak röviden megmondtam Rajknak, hogy miről van szó. Megmagyaráztam neki — mert nem tudta, miről van szó és félt —, hogy én nem fogom elárulni őt és hogy ő se áruljon el engemet. Nem tudom pontosan, hogy hányszor találkoztam ezután Rajkkal, de emlékszem, hogy december közepén megint egyszer találkoztam vele. Felhívtam őt telefonon a külügyminisztériumban és megállapodtunk abban, hogy a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségi épületében, az ő irodájában, nyolc órakor este találkozunk. Találkoztunk is. Akkor már megmondtam, hogy milyen feladatot kaptam Rankovicstól. Azután többször is találkoztam Rajkkal. Elmondtam neki Rankovics utasításait, hogy ő sürgeti a dolgokat. Nem volt mindjárt világos, hogy abban az időben Rajk hajlandó-e ezeket az utasításokat végrehajtani, vagy sem. Ingadozott és a végén azt mondotta nekem, hogy véleménye szerint az összeesküvés, az államcsíny végrehajtását egy későbbi időre kellene halasztani, mert nem aktuális. Vannak komoly okok, amelyek miatt el kell halasztani. Mondta, hogy közöljem ezt Rankovicscsal. — Azután felkerestem Szalai Andrást, vele beszéltem. Ő mindjárt beleegyezett, hogy tovább is ugyanúgy fog dolgozni, mint ahogy eddig dolgozott és rendelkezésre fog állni. Ognyenoviccsal és Hegedűssel a helyzet más volt. Ezek azt mondották, hogy az államvédelmi osztály nagyon figyeli őket, hogy ők gyanúsak az államvédelmi osztálynak és nem akarnak dolgozni, mert ez nagyon veszélyes, letartóztathatják őket. — Februárban Sakota felkeresett a megbeszélt helyen. Sakotával összesen négyszer találkoztam. Az első és a második találkozásra Rankovics utasítása az volt, hogy Rajkot serkenteni kell, meg kell mondani neki, hogy már elég volt az előkészítésekből, térjen már egyszer a tettekre. Rankovics emlékeztette Rajkot, hogy ők megbeszélték a merénylet megszervezését, mi van ezzel, miért nem tett Rajk semmit ebben az ügyben. Elégedetlen volt, hogy Rajk késik. A két utolsó találkozáson Lakota azt mondta nekem: Rankovics elégedetlen az eddigi csekély munkámmal, hogy minden, amit csináltam, jelenetéktelen és hogy már kételkedik abban, hogy egyáltalában végre fogom-e hajtani utasításait, vagy sem. A végért azt is üzente, hogy azokat az intézkedéseket, amelyeket említettem már, ellenem és családom ellen, amely Jugoszláviában maradt, végre fogja hajtani. És ez biztos, hogy nekem nem lesz kellemes. Ilyen formában fenyegetett engem. Én, akkor elhatároztam, hogy véget kell vetni az egésznek. Beszéltem Rajkkal. Láttam, hogy Rajk azon a véleményen van, hogy nincs kilátás, hogy ez az összeesküvés sikerülni fog. Javasolta az elhalasztását. Moics Milos meggyilkolása Rankovics parancsára Elnök: Moics Milos meggyilkolásáról, ezzel kapcsolatban Rankovics utasításáról, az ön és Blazsics szerepéről mit tud mondani? Brankov: Moics volt a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének egyik vezetőségi tagja, ő volt a jugoszláv UDB egyik ügynöke is és ő volt személyes kapcsolatban, azt hiszem már a háború előtt Rankovicscsal. Amikor a Tájékoztató Iroda határozata megjelent, Moics azzal kezdett fenyegetni, hogy le fogja leplezni Rankovicsot és az UDB magyarországi működését. — Még egy más ügyben volt egy utasítás Rankovicstól, amely szerint minden ügynökét, aki nem fogja teljesíteni utasítását, vagy árulással fenyeget és veszélyes, valamilyen módon likvidálni kell. Amikor ez a Moles-eset jött, jelentést küldtünk Belgrádba Rankovicsnak. Válaszul Rankovicstól utasítás jött, hogy Moicsot likvidálni kell. Én nem helyeseltem ezt az utasítást és ellene voltam, hogy Moicsot meggyilkolják. Ezért Mrázovics követhez fordultunk. — Ezen a téren dolgozott Blazsics követségi titkár is, aki a délszlávok magyarországi munkájával foglalkozott, ő vezette ezt az egész ügyet. Azért is fordultunk Mrázovicshoz, mert fontos kérdés volt, amelyben a követ tudta nélkül nem volt szabad semmit tenni, bár ez Rankovics utasítása volt . — Amikor Mrázovics az egészet megtudta és Rankovics egyenes utasítását elolvasta, azt mondta, hogy ezt végre kell hajtani. Én továbbra is ellene voltam és más javaslatokat tettem, hogy mégis ezt más módon kellene elintézni, lehetne például beszélni Moiccsal és rábeszélni őt, nem meggyilkolni. Mrázovics akkor megharagudott és azt mondotta: ha én félek, akkor ő odaadja a saját revolverét, hogy gyilkoljam meg Moicsot, mert ha én nem vagyok hajlandó és nem értek egyet, akkor megmutatja, hogy ő nem fél. Rankovics utasításait végre kell hajtani. Azután mindjárt — Blazsics és én voltunk ott — megbízta Blazsicsot, hogy hajtsa végre ezt az utasítást. Odaadta a pisztolyát Blazsicsnak. Blazsics ezt az ügyet Boarov Zsifko sajtóattaséval szervezte meg és mint ismeretes, Boarov Mrázovics revolverével meg is gyilkolta Moicsot. Elnök: Tehát önnek mi volt a szerepe itt? Brankov: Én tudtam erről, elleneztem, ez volt az egész. Elnök: Nem ön adott utasítást Boarovnak? Brankov: Nem, én nem adtam. Éntelene voltam. Elnök: Jelen volt ön akkor, amikor Boarov az utasítást kapta? Brankov: Nem voltam jelen. Elnök: Erre majd még visszatérünk! Ezután a tanácselnök a tárgyalás folytatását hétfő délelőtt 9 órára tűzte ki.