Szabad Nép, 1950. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-01 / 1. szám

2 SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1950 JANUÁR 1 2 aa25 cm §umító wmmmkuláh^rrm étéit© a, bínásúgg m §mpmm habt&wms bűnösöket A baktériumfegyvert előkészítő és alkalmazó japán háborús bűnösök perének pénteki tárgyalásán Szmirnov ügyész vádbeszédére került sor. Szmirnov a többi között ezeket mondotta: " A mostani tárgyalás jelentősége messze túlhaladja a vádlottak padján ülők megállapított személyes bűnösségét és felelősségük fokát. A bűnös japán imperializmus által tervezett baktériumháború része volt a békeszerető népek ellen irányuló általános támadó összeesküvésnek. A japán háborús főbűnösök ügyének Tokióban 1948-ban végetért tárgyalásán bebizonyosodott, hogy Japán hoszszú éveken át készülődött a Szovjetunió megtámadására. A szovjet távolkeleti békét csak a zseniális sztálini politika tarthatta fenn, annak eredményeként, hogy győzelmesen megvalósították a sztálini ötéves terveket, a Bolsevik Párt és a szovjet kormány fáradhatatlan gondoskodásával megszilárdították a szovjet fegyveres erőket. Mikor a Szovjet Hadsereg csapatai az ellenség ellenállását megtörve nyugat felé haladtak előre, Majdanek gázkamrái és Auschwitz krematóriumai, ezek a borzalmas halálgyárak, akadtak útjukba, amelyeket a német fasiszták hívtak életre. A hitlerista baktérium-szakértők a poznani bakteriológiai intézetben pestis-bacillusokat tenyésztettek és sokmillió békés polgár ellen akarták alkalmazni a baktérium-fegyvert. Csak a Szovjetunió fegyveres erőinek megsemmisítő csapása mentette meg akkoriban az emberiséget a baktériumháború borzalmaitól. Amikor a hitleri hadigépezet szétzúzása után a Szovjet Hadsereg csapatai, szövetséges kötelezettségeihez híven, megsemmisítették a japán imperializmus fő ütőerejét, a Kvantunghadsereget újból megmentették az emberséget a baktériumháború szórtigettől. A s tárta cégi tárgy megíta, hogy a japán imperialisták baktériumháborúra készültek, kutatták ennek a háborúnak leghatékonyabb eszközeit és azok alkalmazási módját. Az ügyész itt részleteket olvasott fel Macumura tábornoknak, a Kvantung-hadsereg főhadiszállása hadműveleti osztálya volt parancsnokának vallomásából, amely szerint a Szovjetunió elleni háború esetén a baktériumfegyvert alkalmazni kellett volna Vorosilovgrád, Habarovszk, Blagovescsenszk és Csita városok közelében. Az ügyész emlékeztette a bíróságot, hogy 1946-ban a tokiói nemzetközi haditörvényszéken okmányokat terjesztettek be, amelyek az egyik titkos alakulat által végzett „kísérletekről” számoltak be. Ezek az okmányok felkeltették a hadbíróság érdeklődését. A hadbíróság követelte az amerikai ügyésztől, hogy, szerezzen be kiegészítő bizonyítékokat. Nem sokkal ezután a nemzetközi hadbíróság szovjet ügyésze átnyújtotta az amerikai főügyésznek Kavasima és Kurosavá írásbeli valomásait, amelyek teljesen felfedték a japán uralkodó klikk bűncselekményeit: a baktériumfegyver kutatása céljából élő embereken végzett kísérleteket. Bizonyos befolyásos személyek azonban érdekeltek voltak abban, hogy megakadályozzák a hadigépezet szörnyű bűncselekményeinek leleplezését és ezért a titkos alakulatok tevékenységéről szóló kiegészítő bizonyítékokat nem terjesztették a hadbíróság elé. Az önök ítéletének — mondotta befejezésül Szmirnov — nemcsak a vádlottak padján ülő bűnösöket kell szigorúan és igazságosan megbüntetnie, hanem meg kell bélyegeznie a japán agresszorok gonosztetteit is. Az önök ítélete legyen félelmetes intés az új háború gyújtogatóinak, akik ugyanolyan kegyetlenek és ugyanúgy gyűlölik az emberiséget, mint azok a bűnösök, akik felett önök ítélkezni fognak. A vádbeszéd elhangzása után a védők szólaltak fel, majd az utolsó szó jogán a vádlottak emelkedtek szólásra,cipőnek a vádlott lépett a mikrofon elé. Elmondotta, hogy a vele szemben tanúsított humánus, bánásmód segítette, hogy átérezze: az általa elkövetett cselekedet szörnyű gaztett volt az emberiség ellen. Kész elfogadni a bíróság legszigorúbb ítéletét. Károsává vádlott ugyancsak a legmélyebb megbánás hangján beszélt. Jamada vádlott, a Kvantung-hadsereg volt főparancsnoka származására és hosszú katonai szolgálatára hivatkozott, amelyek olyan szellemben nevelték, hogy mindenben hűségesen és következetesen teljesítette a hadügyminiszter és a japán vezérkar parancsait. Elismerte felelősségét a baktériumháborúra való fokozott készülődéséért és beismerte bűnösségét. Sorra egymásután szólaltak fel Kadzicuka, Sato, Mitomo, Takahasi vádlottak. Majd Harizokura vádlott lépett a mikrofon elé. — Remélem, hogy nemcsak a mi büntetésünk lesz szigorú — mondotta —■ Meg fogják büntetni a főbűnösöket is, akik a baktériumháború előkészületeiért felelősek. Hirohito japán császárt, Isii és Vakanacu tábornokot, akik nincsenek itt a vádlottak padján. (Mint a tokiói Akahata című lap írja, Isii altábornagy, a japán fegyverletétel után visszatért Japánba s most egy tokiói szállodában tartózkodik. Isii egyébként kijelentette, hogy Mikasa és Takada hercegek szintén a japán hadsereg különleges baktériumalakulatainál szolgáltak.) Kikucsi vádlott ezeket mondotta: — Kora gyermekkoromtól kezdve arra tanítottak, hogy legyek odaadó híve a japán császárnak. Most Szovjetunióban töltött négy év alatt, hála annak az emberies bánásmódnak, amelyet a szovjet hatóságok a japán hadifoglyokkal szemben tanúsítanak, megértettem mennyire becsaptak. A vádlottak felszólalása után a bíróság visszavonult ítélethozatalra, majd kihirdette a következő ítéletet: A bíróság Jamada, Kadzicuka, Takahasi és Kavaszima vádlottakat 25 évi, Sato és Kurászava vádlottakat 20 évi, Nisi vádlottat 18 évi, Mitomo vádlottat 15 évi, Onoue vádlottat 12 évi, Harizi kara vádlottat 10 évi, Kuraszima vádlottat 3 évi és Kikucsi vádlottat 2 évi javító munkatáborban tönendő büntetésre ítélte. A háború utáni sztálini ötéves terv negyedik évének utolsó napját a Pravda a következő vezércikkel ünnepelte: A Bolsevik Párt és Sztálin lángeszű vezetésével a szovjet emberek kiemelkedő győzelmekkel tették emlékezetessé az 1949-es esztendőt. Kimagasló sikereket értek el a háborúutáni sztálini ötéves terv határidő előtti teljesítéséért vívott küzdelemben. A szovjet ipar teljesítése idén átlag több, mint 40 százalékkal haladta meg a háború előtti, 1940. évi színvonalat és ez év negyedik negyedében az ipari termelés színvonala több mint 50 százalékkal emelkedett a háború előtti színvonal fölé. A háború utáni ötéves terv három éve és 9 hónapja alatt országunk több mint 4.600 iparvállalatot állított fel, állított helyre és helyezett működésbe. Szocialista iparunk szakadatlanul új technikai felszereléssel gazdagodott Mindez megkönnyítette a szovjet emberek munkáját, emelte a munka termelékenységét, biztosította a termelés növekedését és az áruk minőségének további javulását. Szakadatlanul fejlődik és erősödik szocialista mezőgazdaságunk is. Országunkban megoldódott a gabonaprobléma. A gabonaneműek és a legfontosabb ipari növények össztermelése meghaladta a háború előtti színvonalat. Komoly eredményeket értünk el a közösségi állattenyésztés terén. Növekedett a gép- és traktorállomások és a szovhezek technikai felszerelése. Hatalmas erővel valósítjuk meg a természet átalakításának nagy sztálini tervét. Meghonosítjuk az élenjáró micsurini tudomány módszereit. Fáradhatatlanul folyik a küzdelem az állattenyésztés hároméves tervének megvalósításáért. Ezeket a kiemelkedő sikereket a szocialista verseny soha nem látott lendületének, a szovjet emberek kezdeményezésének és alkotókészségének köszönhetjük. Az ipar és a mezőgazdaság sikerei alapján emelkedett országunk dolgozóinak anyagi és kulturális jóléte is. Az utóbbi két év alatt a tömegfogyasztási cikkek árának leszállítása következtében a Szovjetunió lakossága 167 milliárd rubelt nyert. Hatalmas mértékben folyt az elmúlt évben a lakásépítkezés. Példátlan méreteket öltöttek a városokban és falvakban folyó építkezések, a kulturális intézmények hálózata napról-napra bővül. Az egész nép tulajdonává lett tudomány, kultúra és művészet további sikereket ért el. A szovjet népnek a kommunizmus építésében elért hatalmas sikerei ékesen bizonyítják a szocialista rendszer előnyeit és kétségtelen fölényét a korhadt kapitalista rendszer felett. A Szovjetunió tapasztalataiból tanulnak azeurópai és ázsiai népi demokráciák dolgozói, akik a szocializmus építésének útjára léptek. A Szovjetunió nagy példája lelkesíti a kapitalista és gyarmati országok elnyomott dolgozóit a kapitalista rabság elleni harcukban. 1949 kabb kiemelkedő sikerek éve volt a béke, a demokrácia és a szocializmus hatalmas tábora számára. Ezzel együtt az 1949-es év újabb vereségeket mért az imperialista háborús uszítók táborára, tovább éledte az imperializmus valamennyi ellentmondását. 1949 a nagy kínai nép hatalmas győzelmének éve volt. A nagy kínai nép lerázta magáról az imperialista, feudális elnyomás lármát és megalapította népi demokratikus köztársaságát. Hatalmas gazdasági sikereket hozott az 1949-es esztendő valamennyi népi demokratikus országban. Óriási jelentőségű esemény volt 1949- ben a Német Demokratikus Köztársaság megalakulása, ami fordulatot jelentett Európa történelmében. Egészen más a helyzet az Egyesült Államokban és a marshallizált európai országokban, amelyek egyre mélyebbre süllyednek az új gazdasági válságba. 1919-ben az Egyesült Államok termelése 65 százaléka volt a háború éveiben elért legmagasabb termelési színvonalnak és 18 százalkkal volt alacsonyabb, mint 1948 októberében. Anglia, Franciaország, Olaszország és más burzsoá országok gazdasági élete szakadatlanul hanyatlott. A kapitalizmus valamennyi országában nő a munkanélküliség, katasztrofálisan csökken a dolgozók életszínvonala, fokozódik a tömegek nyomora. A kapitalista országokban a teljes és részleges munkanélküliek száma legalább 40 millió. Az imperialisták a mind élesebbé váló ellentmondásokból eszeveszett háborús készülődésekben keresik a kiutat. Az Egyesült Államok és Anglia kormánykörei őrült tervvel foglalkoznak: az egész világra ki akarják terjeszteni uralmukat és ezzel az emberiséget új világháborúval fenyegetik. A világuralom új igénylői a hitleri fasiszták és a japán militaristák nyomdokain haladnak és hódító terveik megvalósítása érdekében semmiféle eszköztől nem riadnak vissza. A világ népei gyűlölik a háborút. Nem akarnak háborút. 1949 egyik legnagobb eredménye, hogy létrejött a béke híveinek hatalmas, szervezett frontja, amely a béke 609 millió aktív harcosát tömöríti soraiba. A béke, a demokrácia és a szocializmus táborának élén a hatalmas Szovjetunió, a béke megdönthetetlen bástyája és a békéért az egész világon folyó harc zászlóvivője halad. A Szovjetunió köré tömörül az egész haladó emberiség A Szovjetunió és a népi demokráciák történelmi jelentőségű győzelmei, a demokratikus tábor sikerei elválaszthatatlanul összefüggnek a nagy Sztálinnak, az egész haladó emberiség vezérének és tanítójának nevével. A szovjet nép a nagy Sztálin neveltje és így sohasem áll meg az elért eredményeknél, szakadatlanul halad előre az új sikerek felé. Sztáin elvtárs lángeszű vezetésével a szovjet nép a kommunizmus nagy ügyének győzelmében való teljes meggyőződéssel lép az új, az 195?. esztendőben fejeződik be a Pravda cikke. ? 1949 A BEME, A DEMOKRÁCIA ÉS A SZOCIALIZMUS HATALMAS SIKERESNEK ÉVE VOLT A Pravda évvégi vezércikke NEMZETKÖZI SZEMLE IfJABB KORMÁNYVASSÁG FELE FRANCIAORSZÁGBAN A francia nemzetgyűlésben, ahol ■*“ most a jövő évi költségvetést tárgyalják, néhány nap leforgása alatt négyszer szavazták le a kormányt. Bidault miniszterelnök két ízben jutott olyan helyzetbe, hogy fel kellett vetnie a bizalmi kérdést — mindkét alkalommal csak egy hajszálon múlt, hogy a kormány meg nem bukott. Hosszú idő óta először fordult elő, hogy a Szocialista Párt képviselői a kommunistákkal együtt szavaztak, de nem kevésbé figyelemreméltó, hogy a parlament csaknem valamennyi jobboldali alakulatának belső egysége felbomlott és a kormánykoalíció pártjai — a miniszterelnök pártjától eltekintve — többé-kevésbbé mindannyian szembenállnak a költségvetési tervvel. A legfeltűnőbb az egészben az, hogy a koalíción belüli marakodás tárgyát képező összegek egyáltalán nem olyan nagyok és jelentősek, hogy ez önmagában indokolttá tenné az ellentétek ekkora elmélyülését. A költségvetés teljes összege 2309 milliárd frank, ezzel szemben a vitatott tételek még a 100 milliárdot sem érik el. Ez világosan mutatja, hogy a látszólagos pénzügyi nézeteltérések mögött a valóságban mély politikai válság rejlik. A nehézségek már a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságában megkezdődtek, amely a közvélemény felháborodásától félve, nem merte megszavazni a Bidault-kormány által követelt újabb adókat. Ily módon deficites terv került a nemzetgyűlés elé és ezt a javaslatot éppen a kormány nem akarja elfogadni, hanem azért könyörög, hogy a nemzetgyűlés legalább az új adók egy részét engedélyezze, aminek ellenében a pénzügyminiszter bizonyos „lefaragásokat” eszközöl majd a költségvetési terven. Csakhogy Bidault mindenképpen kutyaszorítóba került. Két koalíciós partnere közül a Radikális Párt, amely a nagytőkések pártja, az új — közvetett — adókat ellenzi, a Szocialista Párt pedig a „lefaragásokat”, mert ez soktízezer francia dolgozó utcára dobását jelentené, ami tovább növelné a párt népszerűtlenségét. A New York Times egyik legutóbbi cikke találó jellemzését adja a helyzetnek, amikor a 'wníciós kormányt ahhoz a házaspárhoz hasonlítja, ahol az asszony és aférfi sem együtt, sem külön nem tudnak élni. De hangsúlyozni kell, hogy ez a megállapítás a helyzetet csak pilanatnyilag és nem fejlődésiben jellemzi. Miért nem tudnak a koalíciós partnerek különválni? Mert egyelőre míg valamennyien szembenállnak a nemzetgyűlés és az ország legnagyobb, legerősebb pártjával, a Kommunista Párttal, amely a dolgozók igazi képviselője. És miért nem tudtak együtt élni? Mert a politika, amelyet évek óta közösen folytattak, katasztrófába döntötte Franciaországot és a néptömegek tiltakozása e politika további folytatása ellen, a néptömegek mind súlyosabb nyomása egyre nagyobb és nagyobb réseket üt a kormánykoalíció falán, íme, a jelenlegi politikai válság lényege. Az indítóokot mint eddig mindig, most is a tömegek növekvő akciójában kell keresnünk. És ez az akció nem marad hatástalanul az ország politikai vezetésére. „A parlamenti többségek változnak — állapította meg egyik cikkében az Humanité. — A dolgozó méltók egységes fellépésükkel kiharcolják majd a jelenlegi reakciós politika megváltoztatását.“ NNCLE SAMIFTDSZI AZ ADAKOZÓ ALARCÁT s December elején néhány amerikai szenátor, főkép Truman demokrata pártjának tagjai, azzal a követeléssel léptek föl: csökkentsék a Marshallterv költségeit a jövő évben legalább 1 milliárd dollárral. Az akcióhoz csatlakozott a hírhedt, köztársaságpárti Vandenberg szenátor is, aki követelte, hogy a nyugateurópai álamok a legszorúbb takarékosságot tartsák szem előtt, továbbá megállapította: bármit nyújtott eddig az USA, „azt mindig a józan önérdek diktálta”. Ugyan mi kedvetleníti el az amerikai szenátor urakat? Talán az a tény, hogy a Marshall-terv „adományai" semmivel sem emelték a nyugateurópai dolgozók életszínvonalát, ellenkezőleg: még alacsonyabbra szorították le azt? Vagy talán az, hogy minden „segélyezés” ellenére az európai kapitalista országok nem voltak képesek gazdaságilag talpraállni és köreikben ma nagyobb a zűrzavar, mint valaha? Ezek aligha. Ha valahol, úgy éppen az amerikai Fehér Ház környékén jól tudták, hogy a Marshall-terv csak úgy támogatja Európát, mint akasztott embert a kötél. Hát akkor mi kedvetleníti el őket? Az, hogy az eredeti tervetnem sikerült megvalósítani. Mint ismeretes, a Marsall-tervnek elsődlegesen az árukivitel volt a célja. 1947- ben, amikor a tervet meghirdették, az USA kivitele 19,5 milliárd dollárra rúgott. A terv következtében ennek az összegnek a további években növekednie kellett volna. A valóságban azonban az amerikai kivitel már 1948- ban 16.8 milliárdra esett vissza, ma pedig már csak 60 százalékát teszi ki az 1947-es exportnak. Most, hogy Amerikában egyre élesebben követelik a Marshall-terv kiadásainak komoly csökkentését, Nyugateurópa felől siránkozó hangok kórusa hallatszik, amely a Marshal!,,segély“ további fenntartásáért könyörög. Ez a kórus természetesen nem a nép, hanem ,az amerikaikat kiszolgáló burzsoázia kórusa. Szatírába kívánkozik ahogyan e burzsoázia lapjai — például a párisi Le Monde — ékesszóló érvekkel bizonyítják, milyen komoly érdeke fűződik Amerikának a Marshall-alamizsna fenntartásához. A gazdasági és „erkölcsi“ szempontok felsorolása után rendszerint kijátsszák a legfőbb adut is: stratégiai érdeke az USÁ-nak, hogy Nyugat-Európa belsőleg megszilárdulva tudjon felsorakozni a Szovjetunió, a népi demokráciák ellen! Ezek a hangok tulajdonképpen Amerika hangjai. Ezek ,a cikkek Uncle Sam színváltozásait készítik elő. Mert a Marshall-terv a leghatározottabban úton van a felé, hogy új arcukot öltsön. Vége a régi játéknak, amikor az USA az adakozó, az alamizsna-osztó szerepében tetszelgett. A kísérlet kudarcot vallott, nem maradt belőle más, mint a változatlan törekvés a tengerentúli válság levezetésére, a szovjetellenes háború előkészítésére. És most, abban a mértékben, ahogyan az amerikai ipar is egyre inkább a hadikészülődések vonalára áll rá, Uncle Sam Nyugat-Európában is a nyílt fegyverszállító képében jelentkezik. A „bőség•szaru” eltűnt, helyette ágyúcső meredezik. A BAKTÉRIUM HÁBORÚ FOLYTATÓI Az imperialista sajtó a hallgatási blokádjával próbálja felvenni a küzdelmet a habarovszki per leleplezései ellen. Miért? Mert „a habarovszki per — mint ahogyan a Pravda írta — nem pusztán a háborús bűnösök bandája, a fasiszta rendszer szülöttei ír, ham egyúttal azokat a söld erőket is vádolja, amelyek újabb merényletekre készülnek az emberiség ellen.” A japán háborús főbűnösök tokiói tárgyalása annak idején csak részben tárta fel a japán militaristák gonosztetteit. A tömegírtó fegyverek alkalmazásának amerikai hívei mindent elkövettek, hogy enyhítsék a japán fasiszták bűneit. Most ugyanezek az erők a habarovszki vádlottak védelmére kelnek. Az United Press jelentése szerint MacArthun főhadiszállásának hivatalos képviselőe kijelentette, hogy a főhadiszállás emiai osztálya „teljesen lenyomozta az ügyet” és „semmit nem talált, am arra mutatna, hogy a japánok baktériumfegyvert alkalmaztak volna.’ Aki e magatartás magyarázatát keesi, lapozza fel a Washingtoni Post című lap tavaly februári számait és ott arról értesül, hogy az amerikai főrros közvetlen közelében baktériumfegyver-kísérleti állomás van. Ez az állmás már 1947 őszén nagyban működöt és Forestal, a később tökéletesen megbolondult USA hadügyminiszter ezekben az években jelentette ki: „Fennáll a szüksége annak, hogy folytassuk a baktériumfegyver terén végzett kutatásokat, hogy ezt a felvert az USA a jövőben alkalmazhassa. Az imperalitak most persze lapulnak és mit sem tudnak a baktériumfegyver létezéséről. Ön erre más okuk is. Röviddel a pz előtt Mac Arthur, Japán amerikai iktátora nagy rágalomhadjáratba kezdtt a Szovjetunió ellen és nagyszámi állítólagosan még visszatartott japji hadfogoly kiadását követelve a Szovjetuniótól. A Japán Kommunista Párt ekkor megállapította: „Azok a fankok, akiknek visszatérését az amerikai hatóságok és a Japán országyűés kivételi, eltűntek, mint a háború átoszaiak” Ami persze nem jelenti azt hogy már egyetlen japán híd fogly sincsen a Szovjetunióban. A háborús bűnösök meg ott vannak — épp a habarovszki Pur terelte rájuk a figyelmet. A kcsoda kudarc ez Ala'Athurdoman'.'rá*a számára! Kiderült, kiket hiányolt oly gondterhelten a hírhdt amerikai tábornok. Fasisztákat, hborús főbűnözöket/ A szovjet bíróság meghozta ítéletét. Az ítélet igazságosba Szovjetunióban, ahol nincsen halálbütetés, a legsúlyotabb büntetést mire a fővédlottakra. És míg az ImperieTák a pör leleplezésednek határa a’at sz’nte vonítanák kínjukban, addig a világ haladó közvéleményét ez az igazságos ítélkezés a legnagyobb elététele tölti el. A habarovszki ner a Hág népeit, dolgozód meg elszánták harcra mozgósítva a farán és német fasiszták örökösei ellen.