Szabad Nép, 1950. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-01 / 1. szám

2 SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1950 JANUÁR 1 2 aa25 cm §umító wmmmkuláh^rrm étéit© a, bínásúgg m §mpmm habt&wms bűnösöket A baktériumfegyvert előkészítő és alkalmazó japán háborús bűnösök perének pénteki tárgyalásán Szmirnov ügyész vádbeszédére került sor. Szmirnov a többi között ezeket mon­dotta: " A mostani tárgyalás jelentősége messze túlhaladja a vádlottak padján ülők megállapított személyes bűnös­ségét és felelősségük fokát. A bűnös japán imperializmus által tervezett baktériumháború része volt a békeszerető népek ellen irá­nyuló általános támadó összeeskü­vésnek. A japán háborús főbűnösök ügyének Tokióban 1­948-ban végetért tárgyalá­sán bebizonyosodott, hogy Japán hosz­­szú éveken át készülődött a Szovjet­unió megtámadására. A szovjet távol­keleti békét csak a zseniális sztálini politika tarthatta fenn, annak ered­ményeként, hogy győzelmesen meg­valósították a sztálini ötéves terveket, a Bolsevik Párt és a szovjet kormány fáradhatatlan gondoskodásával meg­szilárdították a szovjet fegyveres erő­ket.­­ Mikor a Szovjet Hadsereg csa­patai az ellenség ellenállását meg­törve nyugat felé haladtak előre, Maj­danek gázkamrái és Auschwitz kre­matóriumai, ezek a borzalmas halál­gyárak, akadtak útjukba, amelyeket a német fasiszták hívtak életre. A hitlerista baktérium-szakértők a poznani bakteriológiai intézetben pestis-bacillusokat tenyésztettek és sokmillió békés polgár ellen akar­ták alkalmazni a baktérium-fegy­vert. Csak a Szovjetunió fegyveres erőinek megsemmisítő csapása mentette meg akkoriban az embe­riséget a baktériumháború borzal­maitól. Amikor a hitleri hadigépezet szét­zúzása után a Szovjet Hadsereg csa­patai, szövetséges­ kötelezettségeihez híven, megsemmisítették a japán im­perializmus fő ütőerejét, a Kvantung­­hadsereget újból megmentették az ember­séget a baktériumháború szór­­tig­­ettől. A s tárta cégi tárgy megí­ta, hogy a japán imperialisták­­ baktériumháborúra készültek, kutatták ennek a háborúnak leghaté­konyabb eszközeit és azok alkalma­zási módját. Az ügyész itt részleteket olvasott fel Macumura tábornoknak, a Kvan­­tung-hadsereg főhadiszállása had­műveleti osztálya volt parancsnokának vallomásából, amely szerint a Szovjet­unió elleni háború esetén a baktérium­­fegyvert alkalmazni kellett volna Voro­­silovgrád, Habarovszk, Blagoves­­csenszk és Csita városok közelében. Az ügyész emlékeztette a bíróságot, hogy 1946-ban a tokiói nemzetközi haditörvényszéken okmányokat terjesz­tettek be, amelyek az egyik titkos ala­kulat által végzett „kísérletekről” szá­moltak be. Ezek az okmányok felkel­tették a hadbíróság érdeklődését. A hadbíróság követelte az amerikai ügyésztől, hogy, szerezzen be kiegé­szítő bizonyítékokat. Nem sokkal ez­után a nemzetközi hadbíróság szovjet ügyésze átnyújtotta az amerikai fő­ügyésznek Kavasima és Kurosavá írás­beli valomásait, amelyek teljesen fel­fedték a japán uralkodó klikk bűncse­lekményeit: a baktériumfegyver kuta­tása céljából élő embereken végzett kí­sérleteket. Bizonyos befolyásos személyek azonban érdekeltek voltak abban, hogy megakadályozzák a hadi­gépezet szörnyű bűncselekményei­nek leleplezését és ezért a titkos alakulatok tevékenységéről szóló kiegészítő bizonyítékokat nem ter­jesztették a hadbíróság elé. Az önök ítéletének — mondotta befeje­zésül Szmirnov — nemcsak a vádlot­tak padján ülő bűnösöket kell szigo­rúan és igazságosan megbüntetnie, hanem meg kell bélyegeznie a japán agresszorok gonosztetteit is. Az önök ítélete legyen félelmetes intés az új háború gyújtogatóinak, akik ugyanolyan kegyetlenek és ugyanúgy gyűlölik az emberiséget, mint azok a bűnösök, akik felett önök ítélkezni fognak. A vádbeszéd elhangzása után a vé­dők szólaltak fel, majd az utolsó szó jogán a vádlottak emelkedtek szólásra,­­cipőnek a vádlott lépett a mikrofon elé. Elmondotta, hogy a­­ vele szemben tanúsított humánus, bá­násmód segítette, hogy átérezze: az ál­tala elkövetett cselekedet szörnyű gaz­tett volt az emberiség ellen. Kész el­fogadni a bíróság legszigorúbb ítéle­tét. Károsává vádlott ugyancsak a leg­mélyebb megbánás hangján beszélt. Jamada vádlott, a Kvantung-hadsereg volt főparancsnoka származására és hosszú katonai szolgálatára hivatko­zott, amelyek olyan szellemben nevel­ték, hogy mindenben hűségesen és kö­vetkezetesen teljesítette a hadügymi­niszter és a japán vezérkar parancsait. Elismerte felelősségét a baktérium­­háborúra való fokozott készülődéséért és beismerte bűnösségét. Sorra egymásután szólaltak fel Kadzicuka, Sato, Mitomo, Takahasi vádlottak. Majd Harizokura vádlott lé­pett a mikrofon elé. — Remélem, hogy nemcsak a mi büntetésünk lesz szigorú — mondotta —■ Meg fogják büntetni a főb­űnösöket is, akik a baktériumháború előkészüle­teiért felelősek. Hirohito japán csá­szárt, Isii és Vakanacu tábornokot, akik nincsenek itt a vádlottak padján. (Mint a tokiói Akahata című lap írja, Isii altábornagy, a japán fegyverletétel után visszatért Japánba s most egy to­kiói szállodában tartózkodik. Isii egyéb­ként kijelentette, hogy Mikasa és Ta­­kada hercegek szintén a japán hadse­reg különleges baktériumalakulatainál szolgáltak.) Kikucsi vádlott ezeket mondotta: — Kora gyermekkoromtól kezdve arra tanítottak, hogy legyek odaadó híve a japán császárnak. Most Szovjetunióban töltött négy év alatt, hála annak az emberies bánásmódnak, amelyet a szovjet hatóságok a japán hadifoglyokkal szemben tanúsítanak, megértettem mennyire becsaptak. A vádlottak felszólalása után a bí­róság visszavonult ítélethozatalra, majd kihirdette a következő ítéletet: A bíróság Jamada, Kadzicuka, Taka­­hasi és Kavaszima vádlottakat 25 évi, Sato és Kurászava vádlottakat 20 évi, Nisi vádlottat 18 évi, Mitomo vádlot­tat 15 évi, Onoue vádlottat 12 évi, Harizi kara vádlottat 10 évi, Kuraszima vádlottat 3 évi és Kikucsi vádlottat 2 évi javító munkatáborban tönendő büntetésre ítélte. A háború utáni sztálini ötéves terv negyedik évének utolsó napját a Pravda a következő vezércikkel ünne­pelte: A Bolsevik Párt és Sztálin láng­eszű vezetésével a szovjet emberek ki­emelkedő győzelmekkel tették emléke­zetessé az 1949-es esztendőt. Kima­gasló sikereket értek el a háború­utáni sztálini ötéves terv határidő előtti teljesítéséért vívott küzdelemben. A szovjet ipar teljesítése idén átlag több, mint 40 százalékkal haladta meg a háború előtti, 1940. évi színvonalat és ez év negyedik negyedében az ipari termelés színvonala több mint 50 százalékkal emelkedett­­ a háború előtti színvonal fölé. A háború utáni ötéves terv három éve és 9 hónapja alatt országunk több mint 4.600 ipar­vállalatot állított fel, állított helyre és helyezett működésbe. Szocialista ipa­runk szakadatlanul új technikai fel­szereléssel gazdagodott Mindez meg­könnyítette a szovjet emberek mun­káját, emelte a munka termelékenysé­gét, biztosította a termelés növekedé­sét és az áruk minőségének további javulását. Szakadatlanul fejlődik és erősödik szocialista mezőgazdaságunk is. Or­szágunkban megoldódott a gabona­probléma. A gabonaneműek és a legfonto­sabb ipari növények össztermelése meghaladta a háború előtti szín­vonalat.­­ Komoly eredményeket értünk el a kö­zösségi állattenyésztés terén. Növeke­dett a gép- és traktorállomások és a szovhezek technikai felszerelése. Ha­talmas erővel valósítjuk meg a termé­szet átalakításának nagy sztálini ter­vét. Meghonosítjuk az élenjáró mi­­csurini tudomány módszereit. Fárad­hatatlanul folyik a küzdelem az állat­­tenyésztés hároméves tervének meg­valósításáért. Ezeket a kiemelkedő sikereket a szocialista verseny soha nem látott lendületének, a szovjet emberek kezdeményezésének és alkotó­kész­ségének köszönhetjük. Az ipar és a mezőgazdaság sikerei alapján emelkedett országunk dolgo­zóinak anyagi és kulturális jóléte is. Az utóbbi két év alatt a tömeg­fogyasztási cikkek árának leszállítása következtében a Szovjetun­ió lakossága 167 milliárd rubelt nyert. Hatalmas mértékben folyt az elmúlt évben a lakásépítkezés. Példátlan méreteket öltöttek a városokban és falvakban folyó építkezések, a kulturális intéz­mények hálózata napról-napra bővül. Az egész nép tulajdonává lett tudo­mány, kultúra és művészet további sikereket ért el. A szovjet népnek a kommunizmus építésében elért hatalmas sikerei ékesen bizonyítják a szocialista rendszer előnyeit és kétségtelen fölényét a korhadt kapitalista rend­szer felett. A Szovjetunió tapasztalataiból tanul­nak az­­európai és ázsiai népi demo­kráciák dolgozói, akik a szocializmus építésének útjára léptek. A Szovjet­unió nagy példája lelkesíti a kapita­lista és gyarmati országok elnyomott dolgozóit a kapitalista rabság elleni harcukban. 1949 k­abb kiemelkedő sikerek éve volt a béke, a demokrácia és a szo­cializmus hatalmas tábora számára. Ezzel együtt az 1949-es év újabb ve­reségeket mért az imperialista hábo­rús uszítók táborára, tovább éledte az imperializmus valamennyi ellentmon­dását. 1949 a nagy kínai nép hatal­mas győzelmének éve volt. A nagy kínai nép lerázta magáról az impe­rialista, feudális elnyomás lármát és megalapította népi demokratikus köz­társaságát. Hatalmas gazdasági sike­reket hozott az 1949-es esztendő vala­mennyi népi demokratikus országban. Óriási jelentőségű esemény­­ volt 1949- ben a Német Demokratikus Köztársa­ság megalakulása, ami fordulatot je­lentett Európa történelmében. Egészen más a helyzet az Egyesült Államokban és a marshallizált euró­pai országokban, amelyek egyre mé­lyebbre süllyednek az új gazdasági válságba. 1919-ben az Egyesült Államok ter­melése 65 százaléka volt a háború éveiben elért legmagasabb terme­lési színvonalnak és 18 száza­lk­kal volt alacsonyabb, mint 1948 októ­berében. Anglia, Franciaország, Olaszország és más burzsoá országok gazdasági élete szakadatlanul hanyatlott. A kapitaliz­mus valamennyi országában nő­­ a munkanélküliség,­­ katasztrofálisan csökken a dolgozók életszínvonala, fokozódik a tömegek nyomora. A ka­pitalista országokban a teljes és rész­leges munkanélküliek száma legalább 40 millió. Az imperialisták a mind élesebbé váló ellentmondásokból eszeveszett háborús készülődésekben keresik a kiutat. Az Egyesült Államok és Anglia kormánykörei őrült tervvel foglalkoz­nak: az egész világra ki akarják ter­jeszteni uralmukat és ezzel az emberi­séget új világháborúval fenyegetik. A világuralom új igénylői a hitleri fasisz­ták és a japán militaristák nyomdo­kain haladnak és hódító terveik meg­valósítása érdekében semmiféle eszköz­től nem riadnak vissza. A világ népei gyűlölik a háborút. Nem akarnak háborút. 1949 egyik legnagobb eredménye, hogy létrejött a béke híveinek ha­talmas, szervezett frontja, amely a béke 609 millió aktív harcosát tömöríti soraiba. A béke, a demokrácia és a szocializ­mus táborának élén a hatalmas Szov­jetunió, a béke megdönthetetlen bás­tyája és a békéért az egész világon folyó harc zászlóvivője halad. A Szov­jetunió köré tömörül az egész haladó emberiség A Szovjetunió és a népi demokrá­ciák történelmi jelentőségű győzelmei, a demokratikus tábor sikerei elválaszt­hatatlanul összefüggnek a nagy Sztá­linnak, az egész haladó emberiség ve­zérének és tanítójának nevével. A szovjet nép a nagy Sztálin neveltje és így sohasem áll meg az elért eredmé­nyeknél, szakadatlanul halad előre az új sikerek felé. Sztá­in elvtárs lángeszű vezetésé­vel a szovjet nép a kommunizmus nagy ügyének győzelmében való teljes meggyőződéssel lép az új, az 195?. esztendőbe­n fejeződik be a Pravda cikke. ? 1949 A BEME, A DEMOKRÁCIA ÉS A SZOCIALIZMUS HATALMAS SIKERESNEK ÉVE VOLT A Pravda évvégi vezércikke NEMZETKÖZI SZEMLE IfJABB KORMÁNYVASSÁG FELE FRANCIAORSZÁGBAN A francia nemzetgyűlésben, ahol ■*“­ most a jövő évi költségvetést tárgyalják, néhány nap leforgása alatt négyszer szavazták le a kormányt. Bidault miniszterelnök két ízben jutott olyan helyzetbe, hogy fel kellett vet­nie a bizalmi kérdést — mindkét alka­lommal csak egy hajszálon múlt, hogy a kormány meg nem bukott. Hosszú idő óta először fordult elő, hogy a Szocialista Párt képviselői a kom­munistákkal együtt szavaztak, de nem kevésb­é figyelemreméltó, hogy a parlament csaknem valamennyi jobb­oldali alakulatának belső egysége fel­bomlott és a kormánykoalíció pártjai — a miniszterelnök pártjától elte­kintve — többé-kevésbbé mindannyian szembenállnak a költségvetési tervvel. A legfeltűnőbb az egészben az, hogy a koalíción belüli marakodás tár­gyát képező összegek egyáltalán nem olyan nagyok és jelentősek, hogy ez önmagában indokolttá tenné az ellen­tétek ekkora elmélyülését. A költség­­vetés teljes összege 2309 milliárd frank, ezzel szemben a vitatott tételek még a 100 milliárdot sem érik el. Ez világosan mutatja, hogy a látszólagos pénzügyi nézeteltérések mögött a va­lóságban mély politikai válság rejlik. A nehézségek már a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságában megkezdődtek, amely a közvélemény felháborodásától félve, nem merte megszavazni a Bi­­dault-kormány által követelt újabb adókat. Ily módon deficites terv került a nemzetgyűlés elé és ezt a javasla­tot éppen a kormány nem akarja elfo­gadni, hanem azért könyörög, hogy a nemzetgyűlés legalább az új adók egy részét engedélyezze, aminek ellenében a pénzügyminiszter bizonyos „lefara­gásokat” eszközöl majd a költségve­tési terven. Csakhogy Bidault minden­képpen kutyaszorítóba került. Két koalíciós partnere közül a Radikális Párt, amely a nagytőkések pártja, az új — közvetett — adókat ellenzi, a Szocialista Párt pedig a „lefaragáso­kat”, mert ez soktízezer francia dol­gozó utcára dobását jelentené, ami to­vább növelné a párt népszerűtlensé­gét. A New York Times egyik leg­utóbbi cikke találó jellemzését adja a­­ helyzetnek, amikor a 'w­n­í­ciós kormányt ahhoz a házaspárhoz hasonlítja, ahol az asszony és a­­férfi sem együtt, sem külön nem tudnak élni. De hangsúlyozni kell, hogy ez a megállapítás a helyzetet csak pilanat­­nyilag és nem fejlődésiben jellemzi. Miért nem tudnak a koalíciós partnerek különválni? Mert egyelőre míg vala­mennyien szembenállnak a nemzetgyű­lés és az ország legnagyobb, legerő­sebb pártjával, a Kommunista Párttal, amely a dolgozók igazi képviselője. És miért nem tudtak együtt élni? Mert a politika, amelyet évek óta közösen folytattak, katasztrófába döntötte Fran­ciaországot és a néptömegek tiltako­zása e politika további folytatása ellen, a néptömegek mind súlyosabb nyo­mása egyre nagyobb és nagyobb rése­ket üt a kormány­koalíció falán, íme, a jelenlegi politikai válság lényege. Az indítóokot mint eddig mindig, most is a tömegek növekvő akciójában kell keresnünk. És ez az akció nem marad hatástalanul az ország politikai vezeté­sére. „A parlamenti többségek változ­nak — állapította meg egyik cikkében az Humanité. — A dolgozó méltók egységes fellépésükkel kiharcolják majd a jelenlegi reakciós politika meg­változtatását.“ NNCLE SA­M­I­FTDSZI AZ ADAKOZÓ ALA­RCÁT s December elején néhány amerikai szenátor, főkép Truman demo­krata pártjának tagjai, azzal a követe­léssel léptek föl: csökkentsék a Marshall­­terv költségeit a jövő évben legalább 1 milliárd dollárral. Az akcióhoz csatlako­zott a hírhedt, köztársaságpárti Van­­denberg szenátor is, aki követelte, hogy a nyugateurópai álamok a l­eg­sz­­orúbb takarékosságot tartsák szem előtt, továbbá megállapította: bármit nyújtott eddig az USA, „azt mindig a józan önérdek diktálta”. Ugyan mi kedvetleníti el az ameri­kai szenátor urakat? Talán az a tény, hogy a Marshall-terv „adományai" semmivel sem emelték a nyugateuró­­pai dolgozók életszínvonalát, ellenke­zőleg: még alacsonyabbra szorították le azt? Vagy talán az, hogy minden „segélyezés” ellenére az európai kap­i­talista országok nem voltak képesek gazdaságilag talpraállni és köreikben ma nagyobb a zűrzavar, mint valaha? Ezek aligha. Ha valahol, úgy éppen az amerikai Fehér Ház környékén jól tudták, hogy a Marshall-terv csak úgy támogatja Európát, mint akasztott em­­b­ert a kötél. Hát akkor mi kedvetleníti el őket? Az, hogy az eredeti tervet­­nem sikerült megvalósítani. Mint ismeretes, a Mar­sall-tervnek elsődlegesen az árukivitel volt a célja. 1947- ben, amikor a tervet meghirdet­ték, az USA kivitele 19,5 milliárd dol­lárra rúgott. A terv következtében en­nek az összegnek a további években növekednie kellett volna. A valóság­ban azonban az amerikai kivitel már 1948- ban 16.8 milliárd­ra esett vissza, ma pedig már csak 60 százalékát teszi ki az 1947-es exportnak. Most, hogy Amerikában egyre éle­sebben követelik a Marshall-terv ki­adásainak komoly csökkentését, Nyu­­gateurópa felől siránkozó hangok kó­rusa hallatszik, amely a Marshal!­,,se­gély“ további fenntartásáért könyö­rög. Ez a kórus természetesen nem a nép, hanem ,az amerikaikat kiszolgáló burzsoázia kórusa. Szatírába kívánko­zik ahogyan e burzsoázia lapjai — például a párisi Le Monde — ékesszóló érvekkel bizonyítják, milyen komoly érdeke fűződik Amerikának a M­ar­­shall-alamizsna fenntartásához. A gaz­dasági és „erkölcsi“ szempontok fel­sorolása után rendszerint kijátsszák a legfőbb adut is: stratégiai érdeke az USÁ-nak, hogy Nyugat-Európa belsőleg megszilárdulva tudjon felsorakozni a Szovjetunió, a népi demokráciák ellen! Ezek a hangok tulajdonképpen Ame­rika hangjai. Ezek ,a cikkek Uncle Sam színváltozásait készítik elő. Mert a Marshall-terv a leghatározottabban úton van a felé, hogy új arcuk­­ot ölt­sön. Vége a régi játéknak, amikor az USA az adakozó, az alamizsna-osztó szerepében tetszelgett. A kísérlet ku­darcot vallott, nem maradt belőle más, mint a változatlan törekvés a tengeren­túli válság levezetésére, a szovjetelle­­nes háború előkészítésére. És most, abban a mértékben, ahogyan az ame­rikai ipar is egyre inkább a hadikészü­lődések vonalára áll rá, Uncle Sam Nyugat-Európában is a nyílt fegyver­­szállító képében jelentkezik. A „bőség­­•szaru” eltűnt, helyette ágyúcső mere­­dezik. A BAKTÉRIUM HÁBORÚ FOLYTATÓI A­z imperialista sajtó a hallgatás­i blokádjával próbálja felvenni a küzdelmet a habarovszki per leleplezé­sei ellen. Miért? Mert „a habarovszki per — mint ahogyan a Pravda írta — nem pusztán a háborús bűnösök bandája, a fasiszta rendszer szülöttei í­r, ha­­m egyúttal azokat a söld­ erőket is vádolja, amelyek újabb merényletekre készülnek az emberi­ség ellen.” A japán háborús főbűnösök tokiói tárgyalása annak idején csak részben tárta fel a japán militaristák gonosz­­tetteit. A tömegírtó fegyverek alkal­mazásának amerikai hívei mindent el­követtek, hogy enyhítsék a japán fa­siszták bűneit. Most ugyanezek az erők a habarovszki vádlottak védel­mére kelnek. Az United Press jelen­tése szerint MacArthun főhadiszállásá­nak hivatalos képviselőe kijelentette, hogy a főhadiszállás emiai osztálya „teljesen lenyomozta az ügyet” és „semmit nem talált, am­ arra mutat­na, hogy a japánok baktériumfegy­­vert alkalmaztak vo­lna.’ Aki e maga­tartás magyarázatát keesi, lapozza fel a Washingtoni Post című lap tavaly februári számait és ott arról­ értesül, hogy az amerikai főrros közvetlen közelében baktériumfegy­ver-kísérleti állomás van. Ez az állm­ás már 1947 őszén nagyban működöt és Forestal, a később tökéletesen megbolondult USA hadügyminiszter ezekben az években jelentette ki: „Fennáll a szüksége annak, hogy folytassuk a baktériumfegyver terén végzett kuta­tásokat, hogy ezt a felvert az USA a jövőben alkalmazhassa. Az imper­ali­tak most persze lapul­nak és mit sem tudnak a baktérium­­fegyver létezéséről. Ön erre más okuk is. Röviddel a pz előtt Mac Arthur, Japán amerikai iktátora nagy rágalomhadjáratba kezdtt a Szovjet­unió ellen és nagyszámi állítólagosan még visszatartott japji had­fogoly kiadását követelve a Szovjetuniótól. A Japán Kommunista Párt ekkor megál­lapította: „Azok a fankok, akiknek visszatérését az amerikai hatóságok és a Japán orszá­gyűés kivételi, eltűn­tek,­ mint a háború átoszaiak” Ami persze nem jelent­i azt hogy már egyetlen japán híd fogly sincsen a Szovjetunióban. A háborús bűnösök meg ott vannak — épp a habarovszki­ Pur terelte rájuk a figyelmet. A k­­csoda kudarc ez Ala'Athur­doman'.'r­á*a számára! Kiderült, kiket hiányolt oly gondterhelten a hírhdt amerikai tábor­nok. Fasisztákat, hborús főbűnözöket/ A szovjet bíróság meghozta ítéletét. Az ítélet igazságosba Szovjetunióban, ahol nincsen halálbütetés, a legsúlyo­­tabb büntetést mire a fővédlottakra. És míg az ImperieTák a pör leleple­zésednek határa a’at sz’nte vonítanák kín­jukban, addig a világ haladó köz­véleményét ez az igazságos ítélkezés a legnagyobb elététel­e­ töl­ti el. A habarovszki­ ner a Hág népeit, dolgo­zód meg elszánták harcra mozgósítva a farán­ és német fasiszták örökösei ellen.

Next