Szabad Nép, 1950. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-22 / 19. szám

VASARNAP,­­mo JANUAR 22 SZABAD KÉP 3 hónap alatt 124-ről 154 százalékra emelkedett az EMAG átlagteljesítménye , két és félszer több egyéni versenyző a Kistextben A vasipari munkások a sztálini m­unkaverseny lendületével folytatják a versenyt az ötéves terv első hetei­ben. A harmadik hét utolsó napjaiban különösen a Danuvia esztergályosai tettek ki magukért. Justyák Ferenc 1300 százalékos tel­jesítményt ért el, de nem sokkal maradt el tőle szaktársa, Szilágyi György sem, aki 1100 száza­lékra teljesítette normáját. Nagy lendületet kapott a munka­verseny a most államosított, eddig külföldi imperialista tulajdonban levő vállalatainknál is. Ezt bizonyítja az is, hogy a Telefongyár kiváló lakatosa, Galambos János, kompresszor szerelésén 1300 százalékot ért el. A Standard-gyárban a legjobb ered­ményeket a műszerészek érték el: Sáf­rány József és Rákóczi Károly 768, illetve 646 százalékra emelték teljesít­ményeiket. A marósok közül Bencsik Imre 350 százalékos teljesítménye emelkedik ki, Tóth Erzsébet kábel­forrasztó 370 százalékra teljesítette normáját. A csepeli WM-ben a szerszámgyár mésnökei értek el jó eredményeket. Kuderer Károly 518, Dombóvári Jenő pedig 480 százalékot teljesített. Ritka Emil esztergályos teljesítménye: 480 százalék. A motorkerékpárgyár eszter­gályosai közül Binnek József 500, Knechtl Nándor, Vetró Szilveszter és­­Kovács Lajos 400 százalékot ért el.­­A fémműtelep hengerésze, Bauer Fe­renc 434 százalékra emelte teljesítmé­nyét. Az EMAG-ban három kiváló öntő:­­Hankesz Jenő, Maschek György és Károlyi Ernő 627 százalékos teljesít­­m­ényt értek el. Az ötéves terv megindulása óta tel­jesítményüket állandóan 500 száza­lék fölött tartják és ezzel elérték, hogy január 19-én már 10 héttel megelőzzék saját tervüket. Kiváló teljesítményt ért el Szikszai Ilászló kovács is, aki most lett élmun­kás. Két éve dolgozik már különböző mezőgazdasági gépekhez szükséges négylöketes tengelyek készítésénél. Ez idő alatt olyan tapasztalatot szerzett, hogy minden felesleges mozdulatot ki tud küszöbölni. Munkáját több részből álló sablon segítségével ellenőrzi. Heti átlaga 300—350 százalék. Január má­sodik hetében 500 százalékot érte el. Az EMAG-ban hónapról-hónapra emelkedett az egyéni versenyzők száma. Szeptemberben 292, októ­berben 494, novemberben 632, decemberben 886 egyéni verseny­zője volt a gyárnak. A versenymozgalom ilyen fokú fejlődése és elterjedése magával hozta az üzem átlagteljesítményének is fokozatos emelkedését. Szeptemberben 124, októ­berben 129, novemberben 136, decem­berben 154, január első hetében szin­tén 154 százalék volt az üzem átlag­tel­jesítménye.. A Kispesti Textilgyárban is nagy­mértékben fejlődött az egyéni ver­senymozgalom. Szeptemberben 854, októberben 1071, novemberben 1951, decem­berben 2152 egyéni versenyzője volt a gyárnak. Ez adta meg az alapját az ötéves terv­ túlteljesítéséért folyó versenynek. A finomfonoda és a vigogne-fonó január 14-én már január 16-i tervet is telje­sítette. A szövödé pedig január 14-én három nappal járt a tervelőirányzat előtt. Mindig újabb és újabb munká­sok és munkásnők jelentkeznek az eddiginél több gép kezelésének válla­lására. Kozák Lászlóné szövő 4 gépről 12 gépre, Nagy Józsefné szövő 8 gépről 12 gépre, Véli Andor mosó­gépkezelő 1 gépről 2 gép kezelé­sére tért át. A legjobb teljesítményeket a bolyho­zók érték el az utolsó héten. Ifj. Ku­­bacska András 340, Rajzos Gyula 244, Gulyás János 195 százalékot teljesí­tett. Az előkészítőből Tóth Erzsébet felvetőnő 218, Molnár Irén betűzőnő pedig 192 százalékot ért el. 1340 vas- és fémip­almunkás­ és kiváló Az e héten lezajlott ünnepi szak­­szervezeti napok keretében 1340 vas­és fémipari dolgozó kapott élmunkás és kiváló munkás kitüntetést. Az 1340 kitüntetett között 1162 élmunkás és 178 értelmiségi ki­váló munkás van. 286 ötágú ezüst csillagot a vidéki vas- és fémipari dolgozók kaptak. A munka új hősei között több, mint kétszáz az ifjúmunkás és 172 a nő. Az újonnan kitüntetett élmunkások nevét ma már országos viszonylatban is egyre többen ismerik. A sztálini munkafelajánlási mozgalom során, a sztálini műszak idején elévülhetetlen érdemeket szereztek ezek a dolgozók. Közülök most az élmunkások sorába került Lutz János ifjúmunkás és Kisz­­linger József, az Egyesült Izzó, Nyéki Tibor ifjúmunkás a Danuvia, Sas László ifjúmunkás a Standard, Vla­­ducz Péter ifjúmunkás a Diósgyőri Kohászati NV, Czeglédi László a WM szerszámgépgyár, Ady Pál, az EMAG esztergályosa. Félmunkás lett Wekerle Irén ifjúmunkás, sztahanovista kábel­készítőnő a Standardból, Győri Margit úri dolgozó kapott munkás-kitüntetést ifjúmunkás a Sodronyárugyárból, Ko­vács Erzsébet a Lampartból, Potan­­csek András öntő az Óbudai Hajó­gyárból, Oskola Sándor lakatos ifi a Ganz Vagonból és az újító, munka­módszerátadó, sztahanovista módon dolgozó vas- és fémipari dolgozók egész sora. SZO­CIAISTA TERME AZ első magyar női mozdonyvezetőjelölt Népköztársaságunk Alkotmánya nemcsak kimondja a nők egyenjogú­ságát, hanem módot és alkalmat nyújt, hogy a nők is bekapcsolódjanak mind a közéletbe, mind az ipar bármely ágába. A magyar nők közül — példát véve a szovjet nőkről — egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel, odaállnak a satu­pad, esztergapad, fúró- és egyéb gépek mellé, betöltik mindazokat a munka­helyeket, amelyrő­l eddig azt tartották, hogy ott nő nem dolgozhat. Ilyen úttörő Nagy Piroska SZIT-es ifjúmunkáslány is, aki a ferencvárosi pályaudvar pályamérnökségén volt iktató. Édesapja ugyanott élmunkás pálya­mester. Nagy Piroska pár hónappal ezelőtt elhatározta, mozdonyvezető lesz. A Pártszervezet és az UB segítette elhatározása valóraváltásában. Két hétig salakot lapátolt a fűtőháznál, két hétig kocsikísérő volt, majd a 326.487 számú tolatómozdonyon tanult fűteni. Ma már önállóan fűti a mozdonyt, sőt 15 száza­lékát takarítja meg a kiszabott szénmennyiségnek. Fékez, figyeli a jelzést, vizet szivat a kazán táplálásához. Még két vizsga és kész mozdonyvezető lesz. Mun­kája nyomán a mozdonyvezetéshez kedvet kapott Oszlányi Erzsébet, Gézár Mária, Csák Erzsébet, akiket már Nagy Piroska oktat munkaidő után is a fűtés és mozdonyvezetés tudományára. Jó munkájának és SZIT-ben végzett tevékenységének eredménye: pár napon belül tagjelölt lesz. Többmillió forint értékű kisipari szövetkezeti típuscipőt exportálunk Lengyelországba A kézműiparunk termékeit külföldön értékesítő ARTEX NV a közelmúltban szerződést kötött az OKISZ-hoz tar­tozó cipőipari termelőszövetkezetekkel. A megállapodás értelmében az ARTEX ez év folyamán többmillió forint ér­tékű típuscipőt vesz át az OKISZ Szövetkezetektől lengyelországi ex­portra. A cipőkisipari termelőszövet­kezetek kiváló minőségű típuscipőket gyártanak. Készítményeik iránt egyre fokozódik a külföldi érdeklődés. Az ARTEX értesítette az OKISZ-t, hogy rövidesen más külföldi piacokra is ex­portálnak szövetkezeti cipőket. 284 bányaipari dolgozó kapott élm­unkáskit­ün­tetést A bányaiparban 284 dolgozó érde­melte ki az élmunkás-kitüntetést, köz­tük 41 ifjúmunkás és 12 nődolgozó. Kiváló munkás-jelvényt a bányaipar­ban 29 értelmiségi dolgozó kapott. A Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgo­zók Szakszervezetéhez tartozó dolgo­zók közül 26-an élmunkás-, 176-an pe­dig kiváló munkás-kitü­ntetést kaptak. A előző negyedévben 150.000 forint nyereségrészesedést kaptak a szak­­szervezethez tartozó dolgozók. Most pedig 550.000 forint nyereség-vissza­térítésben részesültek. A Szabadságharcos Szövetség tiltakozása az indiai kormány gaztettei ellen A Magyar Szabadságharcos Szövet­ség táviratot intézett Nehruhoz, az indiai kormány miniszterelnökéhez. A táviratban felháborodásukat fejezik ki azon, hogy az indiai kormány 22-én 13 hazafit ki akar végeztetni. 1.Az indiai kormány — írják a táv­iratban — ezt az egész haladó embe­riséget felháborító gaztettet nem való­síthatja meg anélkül, hogy a dolgozók százmillióinak legmélyebb megvetését és utálatát ki ne váltaná. Mi, szabad­ságharcosok, követeljük, hogy az in­diai kormány e törvénytelen és az egész haladó emberiséget sértő rendel­kezését azonnal helyezze hatályon kí­vül, az elítélteket bocsássa szabadon és azonnal szüntesse meg az indiai hazafiak ellen elkövetett brutális tö­­meggyilkossá­gokat­. Vas megye 100 százalékos eredménnyel befejezte a termelési szerződések megkötését Vas megye dolgozó parasztsága, amely elsőnek fejezte be az egész or­szágban az őszi szántás­ vetési mun­kákat, január 21-én a termelési szer­ződések megkötését 100 százalékban teljesítette. Sopron megyében január 15-re az előirányzott terület 86 százalékára kötötték le a szerződéseket. Igen jó eredményt ért el Szatmár megye is. A termelési szerződések megkötése általában jó ütemben halad. Már az eddigi eredmények alapján megálla­pítható, hogy a dolgozó parasztság je­lentős része felismerte a szerződéses termelés nagy előnyeit és szívesen köt termelési szerződést. Békés, Csongrád, Pest és Hajdú me­gyékben azonban lemaradás mutatko­zik, amit a felvilágosító munka hiá­nya okoz. A jó politikai munka ered­ményességét Komárom-Esztergom me­gye példája bizonyítja legszemléltetőb­­ben. Itt kezdetben vontatottan­ indult a szerződések kötése, s amikor meg­magyarázták a dolgozó parasztoknak a szerződéses termelés előnyeit és a szerződéskötés módját,­­ egy hét alatt 40 százalékkal emelkedett a szerződésesen termelt növények terü­lete a megyében. 9 Levelet kaptunk Kiing Lajos elv­társtól, a Vasöntöde és Gépgyár öntő­jétől. Levelében megírja azokat a hi­bákat, melyek gátolják az öntöde ter­melését, megnehezítik az öntőknek a termelékenység emeléséért és a selejt csökkentéséért folytatott harcát. A le­vél nyomán körülnéztünk az öntödé­ben. A levél igazat írt, helyesen mutatott rá a hibákra. Igaz, az öntödében van­nak eredmények is. A sztálini mű­szakban ugrásszerűen emelkedett az öntök teljesítménye. Balázs Imre 356 százalékot ért el, a legjobb brigád pedig — Csonka Károly, Paksi Endre és Bereczki Ferenc — 333 százalékra teljesítette normáját. Az öntödében emelkedett a dolgozók átlagteljesít­ménye: a sztálini műszak előtti héten 143 százalék volt, utána következő héten pedig 156 százalék. A sztálini felajánlások versenylendülete követ­keztében a december havi termelés 27 százalékkal múlta felül a novemberit Ezek az eredmények elsősorban annak köszönhetők, hogy az öntödében fel­bontották a csoportelszámolást és a munkások többsége ma már egyéni teljesítménybérben dolgozik. Főként ez segítette elő a kiváló teljesítmé­nyek megszületését, az öntödei átlag­-­ teljesítmény emelkedését. Mégis rossz érzés fogja el az em­bert, amikor belép a öntödébe. Nem az eredmények ragadják meg először a belépő figyelmét, hanem­­ a ren­detlenség, a tervszerűtlen munka külső jelei. Kiing elvtárs így ír erről levelé­ben: „Amikor az ember belép az „öreg­ öntödébe", úgy érzi, mintha szeméttelepre lépett volna. A bejárat­nál az öntvényektől alig lehet a mű­helybe bejönni és amikor itt szeren­csésen keresztülverekszi magát az em­ber, mindjárt jobboldalon, az irodával szemben, talál egy csomó jó és rossz formázó szekrényt egymásra hal­mozva, kicsit és nagyot összekeverve". Valóban nehéz,,keresztülverekednie" magát az embernek a bejáraton. Az ajtóban egymás hegyén-hátán találjuk a hatalmas, szállításra kész, megtisz­tított öntvényeket, a selejtet, a szét­szedett szekrények alkatrészeit stb. Mindezek rengeteg helyet foglalnak el, az amúgy is szűk öntödében és senki­­sem gondoskodik arról, hogy a kész öntvényeket idejében elszállítsák. Ez nagyon megnehezíti az öntvénytisztí­tók munkáját.­­ „Az ember lassan már levegőt sem tud venni, úgy körül van bástyázva" — fakad ki az elkese­redés Dorcsák József öntvénytisztító­ból. Jelenleg is nyolc nagy fűrész­állvány vár elszállításra, amelyek kerülgetése rengeteg időt rabol el a munkától. De találunk itt három ha­talmas — gázgenerátorhoz szükséges — fogaskoszorút is, melyek már több, mint egy hónapja várnak elszállí­tásra. Nagy hiba ez, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az öntöde létszáma rövid idő alatt közel két­szeresére emelkedett, ami amúgy is fo­kozza a helyszűke okozta nehézsége­ket. Pedig ezt a problémát nem ne­héz megoldani. Mindössze négy em­berre van szükség, akik az öntők mun­kaidejének letelte után elszállítanák az öntvényeket, gondoskodnának arról, hogy másnap zavartalanul megkezd­hessék a munkát. A szállítást jelenleg úgy oldják meg, hogy az öntvénytisz­títók reggel egy órával korában — hat órakor — kezdenek és maguk látnak hozzá a rendcsináláshoz. Csakhogy gyakran egy óra nem elegendő ehhez és ilyenkor az öntők — akik hétre jönnek be — addig nem kezdhetik meg a munkát, amíg a daru a szállí­tásnál fölöslegessé nem vált. Erről írja King elvtárs: „Reggel, ha az öntő hozzá akar fogni a munkához, sok esetben szinte késhegyre kell mennie, hogy a darut megkapja fél­nyolckor, vagy háromnegyed nyolckor. Ez pedig teljesen elveszett idő, ezt már behozni nem lehet, mert napköz­ben is az a helyzet, hogy az öntőnek, ha darura van szüksége, sok esetben félóráig is kell várnia." Ahol nem látják előre a másnapi munkát Sok helyet foglal el az öntödében a salak is. A salakot naponta ki kellene szállítani az öntödéből, de előfordul, hogy 8—10 napig is benn áll a salak a műhelyben. Pedig egynapi salak körülbelül egy köbméter helyet foglal el. Jelenleg is hatnapi salak áll az öntödében. (Éppen most kezdik el­szállítani.) Bizony, ha a salak helyét is kihasználhatnák az öntők, kényel­mesebben és jobban dolgozhatnának, többet termelhetnének. A többtermelést segítené elő az is, ha a formázó­szekrényeket rendben, nagyság szerint csoportosítanák. Nem kellene a formá­­zónak azzal töltenie idejét, hogy egész „szekrénykupacokat“ rakjon le és föl, míg megtalálja, amelyikre szüksége van. Nagy elvtárs szerint — ő az öntöde művezetője — az előbb emlí­tett négy ember beállítása ezt is meg­oldaná, mert ezek naponta kivinnék, rendberaknák a fölösleges szekrénye­ket és behordanák a szükségeseket. Ezzel egyben a helyszűkét is enyhí­tenék. A rendetlenség azonban csak kifeje­zője, külső jele a főhibának, a terv­­szerűtlenségnek. Az öntöde művezetője — saját bevallása szerint — nem tudja, hogy másnap milyen munkát ad majd az öntőknek. Ez azt jelenti, hogy a munka állandóan kapkodássze­rűen, rendszertelenül folyik. A mű­vezető nem képes előre beosztani a munkát és így természetesen maguk a munkások sem tudják jól kihasz­nálni idejüket. Ha legalább egy hétre ismerné előre mindenki a munkáját, már az is óriásit lendítene a terme­lésen, mert jobban tudnának gazdál­kodni idejükkel. így, azonban a terv­­szerűtlenség odavezet, hogy az öntö­dében gyakori a fölösleges „állás”. Kiing elvtárs megírja levelében: „az elmúlt héten, a hétfői napon a mi bri­gádunk tagjai is fejenként 5—6 órát álltak. Először munka nem volt, ami­kor pedig munka volt, nem volt szek­rény. Egy másik brigád szintén állt, munka- és szekrényhiány következeté­ben". A hibák veszélyeztetik az eredményeket Várjon csupán az öntöde művezetője felelős ezekért a hibákért? Nem! Két­ségtelen, hogy rajta is igen sok múlik. Arról azonban már ő sem tehet, hogy az asztalán tucatjával fekvő megren­deléseket nem tudják munkába venni, mivel a megrendelő iroda nem gon­doskodik arról, hogy a rendelésekkel egyidejűleg a minták is lekerüljenek az öntödébe. Vajjon mi szükség van arra­, hogy olyan rendeléseket leadja­nak,­ amelyekhez nincs minta? Az ön­tödében úgysem tudnak mit kezdeni ezekkel, legfeljebb fokozzák az amúgy is fennálló zűrzavart. Nyilvánvaló, hogy ezek a súlyos hibák a jó gyártásvezetés és gyártás­­előkészítés hiányának is a következ­ményei. Ezért folyik tervszerűtlenül, szervezetlenül, kapkodóan a munka, ez okozza a rendetlenséget is. Megnehe­zíti a hibák kiküszöbölését, hogy Nagy elvtársnak, a művezetőnek egyedül kell gondoskodnia az öntöde. 280 dol­gozójának irányításáról és ellenőrzé­séről. Természetes, hogy egyedül­ nem tudja tökéletesen megoldani ezt a fel­adatot — segítségre van szüksége. Mindezek a hibák — ha nem küszö­bölik ki őket rövid időn belül — ko­molyan veszélyeztethetik az elért ered­ményeket s ezen túlmenően az üzem tervének teljesítését is. Erre igen ko­moly figyelmeztető jel, hogy az öntöde selejtje decemberben 1,8 százalékkal több volt, mint novemberben. Decem­ber 31. óta csak alig-alig mutatkozik javulás ezen a téren. ★ A Vasöntöde és Gépgyár öntői jól látják ezeket a hibákat. Ezt bizonyítja a hozzánk érkezett levélen kívül az is, hogy minden műhelyértekezleten, szakszervezeti napokon felmerülnek ezek a problémák, s nem egyszer to­vábbították észrevételeiket a vállalat vezetőségéhez és az ÜB-hez is. A hi­bákat azonban még nem orvosolták. Pedig az öntödei selejt elleni harc feltétele a tervszerű munka, a rend és a gondosság. S a selejt elleni harc: ötéves tervünk megvalósításának egyik igen fontos kérdése. (mézes) EEVEEEEXK NYOMÁBAX Tervszerűtlen vezetés, rendetlenség egy öntödében Öntvények, formaszekrények — egymás hegyén-hátán Lakbér, lift pénz, kapupénz megállapítása A lakások és más helyiségek béré­nek szabályozása körüli hatásköri kér­désekről új rendelettel intézkedik a minisztertanács. A rendelet szerint a központi sűtő, melegvízszolgáltató, fel­vonó és porszívó berendezés haszná­latáért járó díjat az Árhatóság szabja meg. A házfelügyelő, vagy a ház rendbentartásával megbízott más sze­mély illetményének megállapítása, az Országos Munkabér Bizottság hatás­körébe tartozik. Az Országos Munka­bér Bizottság szabályozza a felvonó kezeléséért járó díjat s azt, hogy ebből milyen összeg illeti meg a felvonó ke­zelőjét. Az OMB intézkedhet még a kapupénz és a központi sűtő és meleg­­vízszolgáltató berendezés kezeléséért szedhető díj megállapításáról. A laká­sok és más helyiségek bérének szabá­lyozására az Arhatóság tehet előter­­jesztést a minisztertanácsnak.

Next