Szabad Nép, 1950. május (8. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-03 / 101. szám
2 olasz szegényparasztok és francia munkások, kezükben seprűvel, szemétdombra vetik a kövérre hízott imperialista pénzeszsákot, Uncle Sam-et. Az Iparművészeti Főiskola és Múzeum színpompás menetét a Dekoráció NV hozta Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársak hatalmas domborművű képei követik, majd a KÖZÉRT népes csoportja jön hófehér köpenyben, piros zászlókkal s közben zeng a tér Rákosi elvtárs éljenzésétől, a béke jelszavaitól. Emitt a Délbudai Téglagyár, a Képzőművészeti Főiskola, majd a Gschwindt-gyár zászlóikat magasan lobogtatva s egyik táblájukon a békeiv nagyított mását mutatva. Büszkén viszik tábláikat az Üzletberendező élmunkásai ilyen feliratokkal. ..300 százalékot értem el“ „280 százalékot értem el“. A budapesti bolgár kolónia Rákosi és Cservenkov elvtársak éltetésével vonul el a tribün előtt s közben bolgár népi táncokat lejtenek. A Magyar Gyapjúfonú és Szövőgyár hatalmas virágtranszparenst visz: „Éljen Sztálin!“ — „A rádiumot gyógyításra használjuk“ — hirdeti az Eötvös Lóránd intézet táblája. Ketrecbe zárva hozza a béke aljas ellenségeit a Sodronygyár menete. Az OKI dolgozói magasra tartják tábláikat, amelyek közük, milyen eredményeket értek el a bacilluskutatás terén. A bőséget jelképezi a Gyümölcs-, Zöldség- és Burgonyaforgalmi, a Nagyvásártelep, a Gerbeaud, a Marhavágóhíd ötetes, menete. Közben a Sztálin-út baloldalán megkezdi a felvonulást a II. kerület, élén a Ganz Villamossági gyárral. Ifjúmunkások kezében az Élüzem II. fokozatát jelző tábla és vándorzászló. Négykerekű targoncára szerelt hatalmas „Éljen május 1!“ dekorációt vitték a Ganz Villany dolgozói. Zeng a hurrá a tér fölött, a napsugárban fürdik, s csillog a Kreml tornyának aranyszínű képe a XIV. kerület menetének éltábláján, vakítóan emelkedik ki a vörös háttérből, fehér betűk koszorúja felette. Megvédjük a békét. Két oldalt egy-egy orosz és magyarruhás ifjú áll, s a tábla mögött éljenezve, kacagva, harcos jelszavakat kiáltva jönnek a béke magyar hadseregének legfiatalabb katonái: úttörők, csengő, zengő hangszereik muzsikája vígan száll a tiszta levegőben. Utánuk vonulnak az üzemek. A I.ardetine, hatalmas ötágű csillag, tiszta virágból. A lila orgonák friss tavaszi színe fölött tűzpiros zászlók lobognak, jelszavak harsogása tölti be a teret. ..Éljen május elseje -Béke harcos ünnepe — Hurrá! Hurrá!“ — Sztálin, Rákosi nevétől visszhangzik minden a téren, zászlókat, táblákat emelnek magasra, amott egy kétszázas brigád tábláját nyújtja fel a sorok fölé egy izmos kar, mellette a „Harcolunk a békéért!“ felirat bukkan fel, színek, hangok, nevetés olvad össze hatalmas és boldog egységbe, így vonulnak az első sorok a tribün előtt. Közben a VII. kerületi TEJÉRT dolgozóinak vidám, harcos menete árad. Ismét vörös zászlóerdő, a Telefongyár dolgozóinak menete fölött lengenek a proletár internacionalizmus vörös lobogói, s a békeharcra hívó táblák között ilyen feliratok is köszöntik a nézőt: „A munkafegyelem a szocialista öntudat fokmérője“ Az Athenaeum nyomda dolgozói hatalmas könyveket visznek a menetben. Egyikük kedves, eleven terhet cipel: nyakába ültette kisfiát, aki vígan integet a tribün felé, Rákosi elvtárs felé. A közlekedésügyi minisztérium dolgozói autóbuszok, villamosok, mozdonyok apró képeit viszik. Az Agrolux dolgozói felemelt ököllel, viharos hurrával üdvözlik a testvéri kommunista pártokat. „Megvédjük a békét!" — harsog az éljen, a hurrá, összevegyül a zenekar jászotta indulók hangjaival. Egyre melegebben süt a tavaszi nap, de forró délben sem éri el tüze annak az izzó lelkesedésnek a hőfokát, amelytől kipirulnak itt az arcok és lángragyúlnak a szívek. Most hatalmas vörös bástyát hoznak, rajta a Magyar Népköztársaság égszínikék-mezőjű, aranykalászos, kalapácsos címere, mögötte a hatalmas, ötágú vörös csillag. Az állami áruházak dolgozóinak menetében egy gyönyörű orosz és egy magyar ruhába öltözött lány halad, mögötte a szovjet népek és a magyar nép örök barátságának jelképeként a Magyar-Szovjet Társaság óriási méretű jelvénye. A Patyolat NV hatalmas, rajzos táblákat, a Villanyszerelékek NV elektromos kapcsolótáblát hoz, aztán a MÁV dolgozóinak hatalmas menete hömpölyög a térre. A MÁV hídműhely egy egész hírnívet hoz. Hatalmas festmények emelkednek a vasút dolgozóinak tömött oszlopai felé: a 2000 tonnás mozgalmat ábrázoló képen robogó mozdony felé int a zöld tárcsa: szabad a pálya! És a kép felső sarkában ott ragyog a dicsőséges vörös csillag. _ Fiatalok menete érkezik: „Gerő Ernő" Szövetkezeti Vezetőképző iskola hallgatói. Érces hangjuk messzi kiáltja: .Éljen a Szovjet Hadsereg, amely a békét védi meg!“ És velük párhuzamosan a Szépművészeti Múzeum dolgozói viszik zászlóikat, jelszavuk: „Kultúrával a békéért és a szocializmusért!“ Nyomukban a Viktória-gyár dolgozói virággal övezett Sztálin-képet visznek s a képről vörös szalagok húzódnak a körötte haladó táblák fölé, amelyek az öt világrészt ábrázolják. Mellettük a Szeretetkórház fehérruhás ápolónői és orvosai haladnak. Fejük fölé emelkedik egy hatalmas, barna munkásököl amelyen biztonságosan ül egy fehér galamb, a béke zöld olajágával a szájában. Szünet nélkül morajlik, harsog a béke harcos jelszava, szakadatlanul hangzik, árad, viharzik az „Éljen Sztálin“, „Éljen Rákosi“ kiáltás, szakadatlanul hömpölyög a tömeg a térre. A Gyárkémény és Kazánépítő egész kis gyár kicsinyített mását hozza. A Magyar Filmgyártó menetében, kerekeken tolnak egy falka jólmegtermet, fából faragott ludat, madzagon tartja őket néhány „Ludas Matyi“. Egyik közülük előttük megy , a Döbrögi földesurát jelképező, díszruhába bujtatott bábut ugyancsak veri egy hajlós vesszővel, a felvonulók és a nézők seregének nagy örömére és derültségére. A nép ellenségeit, a háborús uszító imperialistákat más rajzok is gúnyolják. A Divatcipőgyár dolgozói két nagy táblát hoznak. Az egyiken az imperialisták patkányai — a fejükről ismerni, meg, hogy Titóról, Francóról, és társaikról van szó — menekülnének már, de farkuk beszorult a béketábor harapófogójába. A „Patkányszorító“ mellett „A mester és tanítványa“ című képet viszik, ahol a pocakos Göring karon fogva vezeti a nagyhasú Titót. Itt vonulnak a kétéves pari főiskola hallgatói, közben új és új zenekarok jönnek, vidáman száll az ének a békéért tüntetők ajkáról. „Rákosi pajtás bennünket — boldog jövőhöz vezet" — éneklik az úttörők. „Elvtárs! Sztálin nevével, munkára készen, indulj előre...' — énekük asszonyok, férfiak, ifjak és öregek, tele torokból, lelkesen: a béke harcos serege vonul itt el, ezt hirdeti daluk, tekintetük, lobogó zászlóik, zúgó „Éljen!“ viharos „Horrát“-kiáltásuk, 9 óra felé jár az idő, amikor friss dobpergés adja hírül: jönnek az úttörők. Az ég, ha lehet, még kékebben szikrázik, a májusi nap végigsimogatja a kipirult gyermekarcokat. A vékony gyermekhangok belevesznek a tapsviharba, amellyel fogadják őket: ötágú csillagokat alkotó menetüket. Vörös nyakkendőjük felett mosolygó szemükben a jövő ígérete csillog. Jelszavaikat — ..Éljen a Párt, éljen Rákosi elvtárs, boldog jövőnk irányítója!’’, „Köszönjük a Szovjetuniónak és nagy vezérének, Sztálinnak, hogy szabadon és vidáman élünk!" — meg-megújuló tapsvihar köszönti. Ez itt most tarka rét a színes májusfák vadvirágjával, ez már meg pipacsos rét a lobogó piros kendőkből, ez újra tarka rét szines-szalagos pálcikákból. Hajladoznak, lengedeznek s a felvonulók szájáról messze száll az ének. Jönnek az ifjú micsurinisták, matematikusok, technikusok, képzőművészek, zenészek, modellezők, jövendő foglalkozásuk jelképeivel. Jön feldíszített járművein a rollerszázad, jönnek a tornászok, ritmikusan, színes karikákkal, kötélen ugrálva. Jön végeláthatatlan menetben ötezer úttörő, a legszebb magyar jövendő. Az AMT mérnökei is elvonultak, a Május 1. és a Vörös Október szakérettségiző kollégiumok vonulnak most, mint egy katonai díszszázad, olyan büszke, szép menetben: „Tanulunk és építünk. Rákosi a vezérünk“ — így kiáltják a jelszót. Vörös zászlók csúcsán fehér galamb — így vonul a következő csoport s a tribünökön ülő tábornokok, tisztek felé harsog a kiáltás: „Éljen a néphadsereg! Éljen a honvédség!" Aztán: „Éljen az államvédelem!" — ütemesen kiáltják, gyönyörködve néznek a nép munkáján és békéjén őrködőkre. A X. kerület dolgozóinak menete érkezik most, hatalmas zászlók alatt. A Kőbányai Textil zárkózik közvetlenül a menet élén haladó pártbizottság mögé. Az úttest egész szélességében kék-fehérruhás lányok lánca vonul, egész szép a sor, de a tribün előtt meghajlik. Rákosi elvtárs , felé fordulnak, alig akarnak tovább menni, a szélsők el is indulnak feléje, úgy kell őket visszahúzni. S aztán is, a sorban — de még a felvonulás után is, a ligetben, az utcán sétálók között is Róla beszélnek, hogyan mosolygott, hogyan intett feléjük, hogyan jött át a tribün hozzájuk közelebb eső sarkába — boldog, szép ez a májusi nap, jelszó is született róla, ha nem is valami irodalmi remekmű, de kifejezi azt, amit százezrek és milliók éreztek: „Nagy nap ez a májusi — Éljen Sztálin, Rákosi!" Harmonika szól, az üzemek soraiban táncolva jönnek fiúk, lányok,színes népviseletben, hatalmas ötágú csillagot hoznak most, tiszta piros virágból. Virágból kirakva hozzák a felírástis: „Békét akarunk!” Szól az ének: „Zengje büszkén az ajkunk — Sztálin boldog, új dalát!’’ — s utána: „Éljen, éljen Rákosi Mátyás sokáig!” A Dreher, a Lampart, az Északi Járműjavító munkásai jönnek „Éljen a Párt! Éljen Rákosi!” — kiáltják. A Siemens vörösblúzos, kékszoknyás dolgozó női érkeznek, aztán a Kőbányai Sörgyárak felvonulása, az élén itt is népviseletbe öltözött táncosok, roppantva, keringve, tánccal ünnepüik ezt a boldog, május 1-et. A dolgozók sorai közül hatalmas földgömb emelkedik ki , rajta vörös lobogó mögött halad a béketábor serege, szinte élnek a papírmaséből kivágott színes figurák. S a földgömb oldalán lecsúszik, kalimpál, fogát vicsorítja a nyurga Uncie Samn, az amerikai imperialisták kecskeszakállas, cilinderes jelképe, s akövér, de erősen megviselt John Bull, az angol tőkések megszemélyesítője, aki már elterült, mint a béka, ő aggódva pislog a béke felvonuló hadserege felé. A leglelkesebbek az asszonyok itt, a menetben. „Asszonyok, ha. Összefogunk, legyőzhetetlenek vagyunk!" — így harsog büszkén a szavuk. Szép, színpompás menet jön ismét: az V.kerület dolgozói. Még nincs egészen tíz óra. Ragyog a zászlójuk selyme, hatalmas földgömböt visznek itt is. Az élen a Tervhivatal dolgozói, fegyelmezett, tömött sorokban, s harsogva száll az ének: „A békelabor legyőzhetetlen...” A Városháza dolgozóinak lelkes csapata vonul szorosan utánuk, az itteni MNDSZ-csoport is kitett magáért. Minden asszony egyforma ruhában, virágcsokor, árvalányhaj a kezükben, ezzel integetnek Rákosi elvtárs felé. Mögöttük valóságos vörös-csillag erdő. A Standard-gyár halad a XI kerület élén. Büszkén tartják magasra az élüzemek vörös zászlaját, büszkén és ígérettel, több és jobb munkával akarják megtartani ezt a nagy kitüntetést. Fegyelmezett menetben vonul el mögöttük az egyéves pártfőiskola és az öthónapos pártiskola, lelkes százada , megremeg a tér harsány hangoktól, amellyel győzelmeinkszervezőjét. Pártunkat éltetik. Vonul utánuk a Kismotor és Gépgyár, a Gamma, az Ipari Szerelvények Gyára, a Kábelgyár, a Lóden. Az EMAG messze hirdeti: „A Rákotei elvtárs születésnapjára fel-, ajánlott első magyar kombájnt elkészítettük!” Az Április 4-e Gépgyár után a lágymányosi Dohánygyár menete következik, élén táncoló-éneklő csoporttal. Mellettük a másik oszlopban vonulnak az Operaház dolgozói, a Zeneművészeti Főiskola és Zenei Gimnázium tanárai, diákjai egy csoportban. Zöld ruhában, fekete sapkában, gyalog és kerékpáron haladnak a főváros kéményseprői. Emitt belekap a szél a nehézipari miniszter vándorzászlajába, amelyet a Permet AF-nek, mint új év üzemnek a dolgozói visznek! Elén professzoraival halad a Műszaki Egyetem. Fehérruhás ifjak minden megreszkettető hurrára magasba emelik vörös lobogóikat. Mögöttük fehér blúzban , és ingben a Műszaki Főiskola lány és fiúhallgatói, aztán jönnek a bányászfőiskolások, vasutas főiskolások, mind egyenruhában. Hatalmas Lenin, Sztálin és Rákosi képek nyitják meg az Agrártudományi Egyetem menetét s népviseletbe öltözött fiúk-lányok körtáncot lejtettek a tribün előtt. Egyforma drap ruhában vonul fel a zsámbéki Mezőgazdasági Akadémia hatalmas menete. Jön a Statisztikai Hivatal, aztán az ÁPISZ ceruzával, körzővel, tollal, a TEJÉRT I. sz. telepe zenekarral, a Frama virágból rakott hatalmas ötágú csillaggal, az Egységes Vérellátó Szolgáhat, a Lágymányosi Középítési, majd a kelenföldi Goldberger menete, amelyet földig érő tökszoknyás égőpiros-blúzos nők csoportja nyitja meg. Forgó földgömb, hatalmas virágok tarkítják a menetüket és dübörgő taps fogadja az óriási szovjet selyemzászlót, amelyet középen visznek. „Éljen Sztálin!’ „Éljen a Szovjet Hadsereg!“ Zúg a tér, új csoportok veszik át a jelszót s egyetlen hatalmas hurrá száll a kék ég felé. Tíz óra felé jár az idő, amikor dobok pergése közben megkezdődik a minsz, , az ifjúság felvonulása. Ütemesen dobbannak a lábak: 60 század. 30.000 ifjú vonul el a dísztribün előtt. A lelkesedés egyre fokozódik, •Rákosit elvtárs vidáman integet, mellette a Politikai Bizottság tagjai mosolyogva üdvözlik a „Párt tartalékát”. Fehérruhás fiatalok hozzák Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak óriási képmását, majd a kommunista és munkáspártok vezetőinek arcképeit. Pártunk jelvényét virágokból kirakva — mindezzel jelképezve, hogy az ifjúságot a Párt vezeti. Munkás, paraszt, tanuló fiúklányok és katonák összefogózva jelképezik az egységes ifjúsági szövetséget. Hozzák a Komszomol jelvényét, népköztársaságunk zászlaját, jönnek a kékszoknyás-fehérblúzos lányok, SZIT- ruhás fiúk s messziről száll az ütemes jelszó: „Párt vezeti szövetségünk, Komszomol a példaképünk!" . Háromszoros hurrá visszhangzik rá és végig, amíg a 30.000 ifjú elhalad a Hősökterén, egy pillanatig nem szünetel a lelkes éljenzés, hurrázás. „Megvédjük a békét!” harsog az ifjak ajkain és messze visszhangozzák fogadalmukat a távoli házak. Jönnek tarka népviseletben a falvak lányai s amikor a tribün elé érnek, orgonaeső hull Rákosi ,elvtársék lába elé, a kezükben hozott orgonacsokrokat dobálják be, miközben lelkesen éltetik a Pártot, Rákosi elvtársat. Egy másik lányszázad piros keszkenőkkel integet, emez vörös szegfűcsokorral, a harmadik libegő szalagokkal, aztán megint piros kendővel, fehér kendővel s közben harsog, dübörög a tér, itt mennek a Magyarországon tanuló külföldi diákok, tört magyarsággal éltetik a Pártot. Jönnek a tornászlányok, buzogányt forgatva, hosszú piros szalagokkal zsonglőrködve, jönnek a munkásifjak „Ifjúmunkás előre, munkaverseny élére!“ jelszóval, jön, menetel a magyar ifjúság, énekelve, hurrázva, lábuk alatt dobban az út. Tíz óra felé érkezik meg a Dózsa György-út és a Hősök-tere sarkára a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak menete. Az élen a pártbizottság tagjai jönnek s a gyárak sorát , az élüzem címet nyert Csőgyár dolgozói nyitják meg. Gyönyörű zászlókat emelnek a magasba, Marx, Engels, Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás arcképe néz az ünneplő tömegekre a zászlók selyméről. Rákosi, elvtárs a dísztribün balsarkára jön s innen üdvözli Csepel munkásait. Sorra jönnek a gyárak: a Kerékpárgyár transzparensének tetején egy mesterien elkészített apró kerékpár, az iparostanulók ernyőszerűen kifeszített óriási ötágú csillagot hoznak, a Varrógépgyár menetében élmunkások képe emelkedik a levegőbe, az Erőmű után a bognárok, a Nagytömegárugyár vonul, aztán a Gépgyár következik. Az első zászlót katonák hozzák: honvédek és honvédtisztek, akiket a béke fegyveres védőiként Csepel munkásosztálya küldött a néphadseregbe. Peregnek a csepeli úttörők kisdobjai, a lányok hajában szegfűkoszorú van, tréfás kis verset kiabálnak: „Selejtet mi nem csinálunk, kettes, hármas nem lesz nálunk“. Egyre özönlenek a tömegek Csepelről. A Papírgyár munkásait a Papíripari Kutató dolgozói követik, hatalmas másfélméteres mikroszkópot hoznak. Jön a Posztógyár, a Szabadkikötő, a lakókörzetek s a soktízezres tömeg fölött szakadatlanul zúg.'harsog'a’ kiáltás:'„Vörös -Csepel, itt vagyunk, harcolunk és dolgozunk!" Az Építéstudományi Intézet dolgozóinak sorát fehérköpenyes mérnökök nyitják meg, óriási körzőket, lombikokat, vonalzóikat, derékszögeket hoznak, a tribün előtt magasra emelik őket, azt mutatják, hogy a magyar értelmiség is részt kér és részt vállal az ötéves terv nagyszerű munkájából. Mögöttük a Textilipari Beruházási NV /ön, egy gyártelep modelljét emelik magasba: a szegedi kombinátét. Az Irodagép NV menetében a horpadt cilinderű Uncle Sam karikatúrája a Vbavai provokátorok sorsát példázza. S mintegy ellentétként az új háborús gyújtogatók, az új hídrombolók képe után a Hídépítő NV munkásai a Lánchíd mását hozzák a menetben, nem sokkal titánok a Vasútépítő NV soraiban egy új töltésen végigfutó sínpár csillog, a Lakásépítők egy modern ház modelljét hozzák, aztán a gyárépítők jönnek, építőmunkások, városba került fiatal parasztlányok, zöldkötényes asztalosok, fehérköpenyes tervezőik s egy téglából épített óriási 5-öst, az ötéves terv építő akaratának jelképét emelik fel s az 5-ös tetején új, nagyablakos, modern gyárak kicsinyített másai törnek az ég felé. Az egész menet csak úgy sugározza magából a békés építőszándékot, a béke megvédésének harcos elszántságát, népünk derűs, bíztató jövőjét. A kisipari termelőszövetkezetek hosszú sorát sötétkék vászonegyenruhás, hangos dallal menetelő énekkar nyitja meg. Mögöttük táncosok járják a táncot, furulya, harmonika, gitár hangjaira. Egyetemeink profeszszorai és diákjaitűnnek fel e menetben. A Közgazdaságtudományi Egyetem rektorának, Rudas László elvtársnak gyászkeretes képét hozza s a fehéringes fiatalok árpán ott a kemény fogadalom: minden erejüket megfeszítve tanulnak, dolgoznak, hogy méltók legyenek most elhunyt kiváló mesterükhöz. A Pedagógiai Főiskola fiataljai büszkén mutatják fel a táblát: a hallgatók 99,4 százaléka időben levizsgázott. A főiskolások, egyetemisták menetével párhuzamosan a Kistext dolgozói jönnek. Zenekar indulói harsannak fel a menet élén, hatalmas fehér, pergő orsókat hoznak a munkások s csodaszép selymeket látunk bőven emolni, szebbnél-szebb minták tarkállnak a tavaszi napfényben. Egy szobrot is hoznak, amelyen egy pénzeszsákot tartó, frakkos-cilinderes imperialista gyújtogató, hátrálva felbukik a diadalmasan előretörő, vörös zászlót lengető munkás előtt. A tartós békét csak kemény kihsalással, bátorsággal és erővel biztosíthatjuk — ezt mondja a Kred?x-igyáriak menete. S a békéért emelik fel szavukat, kedvesen csengő hangjukat a gyári napközi gyerekei is, akik vidáman, piros zászlókat és piros léggömböket lengetve vonulnak el a tribün előtt. Mellettük a FOKÉRT dolgozói jönnek s ami az előbb, a Kistext menetében a finom selymeken tarkállott, az a szírtpompa köszönti most május elsejét élő virágok koszorúiban. Fehér májusfákon virágbokréták lengenek, az asszonyok kezében hosszú virágfüzérek s a rózsák, szegfűk, orgonák illata szinte végigárad az egész hatalmas téren. A Vízművek, a Shell-AFORT, az Általános Fonó, a Ferihegyi repülőtér, a Szikra könyvkiadó, az Országos Találmányi Hivatal, a Sallai Autóbusz Főműhely, a Központi Lakásépítő NV dolgozói követik egymást a menetben. Azután a pénzügyminisztérium dolgozói következnek. A minisztérium dolgozóinak egy csoportja kerek forintosok tömegét emeli a magasba. S a baloldali tribünre, amely előtt elvonulnak, átjön „a jó forint apja“, Rákosi elvtárs. Leírhatatlan a lelkesedés, amely fogadja, lengenek, meghajlanak, felemelkednek a zászlók, felcsap és pillanatra sem szűnik az éljenzés, a hurrá. Az I. kerület menetét úttörők nyitják meg, majd a hivatalok érkeznek és felharsan a jelszó: „Éljen Pártunk Központi Vezetősége!” A pedagógusok piros virággal a szívük felett vonulnak, aztán a Mezőgazdasági Tudományos Központ dolgozói, a belügyminisztérium közigazgatási iskoláiénak hallgatói, jön a ÁfDlf, a János-kórház, az Oleg Kosevoj szovjet ösztöndíjas kollégium. Közben Rákosi elvtárs megjelenik a tribünnek a Szépművészeti Múzeum felőli részén s onnan integet fáradhatatlan az elvonulóknak. Kezével gyöngéden átkarol egy hároméves kisfiút, az mosolyogva állja a fényképészek pergőtüzét. A VIII. kerület dolgozóinak pompás menete közeledik. A Ganz Vagon vezeti a széles sorokat, vörösinges munkások lépkednek elől vörös zászlókkal, félíves diadalkapu jön a menetben s rajta valamennyi nemzet zászlaja, a proletár nemzetköziség jelképe ez. „Megvédjük a békét!" — zúgják, kiáltják a vagongyáriak Rákosielvtárs felé. „Sztálinnal a békéért!" — ez a felirat nyitja meg a Ruggyantaárugyár gyönyörű felvonulását. Óriási, embernagyságú gumikerekeken gördül a felirat s újabb kerekek hozzák a következőt is: „Éljen a hatodik szabad május elseje!’ Fegyelmezetten, harsogó lelkesedéssel menetelnek el a tribün előtt a roggyantagyáriak. A Dózsa György út felől messziről feltűnik a MÁVAG. Fekete színű, csillogó mozdony van a menet élén, mögötte vörös zászlók hullámzanak, mint valami égő, tűzpirás folyam. Mindegyik üzemrész, a gépgyár, a kohászati üzemek, a mozdonygyár, az autógyár, a kovácsműhely, a hídgyár termelési eredményeinek százalékszámát mutatja fel s az egész menet elején ott az egész gyár jelentése: a május 1-e tiszteletére tett felajánlások értéke meghaladja a három és félmillió forintot, s a MÁVAG üzemei az első negyedévi tervet 115 százalékra teljesítették. A Vasbeton Gyárépítész NV menetének élén büszkén csillog az élüzemfelzésig. A szénipari dolgozók menetében egy anya karján szőke kisgyermek integet vidáman Rákosi elvtárs felé. Rákosi elvtárs észreveszi az apróságot és mosolyogva visszaint. Az anya néhány pillanatra megáll, a szeme könnybe lábad az örömtől, sohase fogja elfelejteni ezt a boldog pillanatot, ezt a gyönyörű május 1-ét. Bányász zenekar indulója harsan fel, a bányászok fekete ruhában, lámpákkal, fúrókkal, csákányokkal menetelnek, a tribünről nagy taps fogadja őket. A MESZHART menete következik. Most a Szabad Nép dolgozói jönnek: újságírók, nyomdászok, tisztviselők, a Szabad Nép-székház valamennyi dolgozója. A Rádió felvonulói a lakihegyi antenna-torony kicsinyített mását hozzák. A Rókus-kórház menetét az Állami Szülésznőképző felvonulása követi: a sorok előtt egy nagy gólyát hoznak, amelynek hátán is, csőrében is egy-egy pólyásbaba van. „Magunk és gyermekeink békéjét védjük" —■ kiáltják az asszonyok. Tizenegy óra tájban megindult az MZZZSZ hatalmas áradata. Piros-babos kendőben tízezer nő vonul el a tribün előtt, elsöprő, harcos lelkesedéssel Kendőiket lobogtatják és harsány hurrájuktól messze zeng a SZABAD NÉP SZERDA, 1950 MÁJUS 5