Szabad Nép, 1950. május (8. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-03 / 101. szám

2 olasz szegényparasztok és francia munkások, kezükben seprűvel, szemét­dombra vetik a kövérre hízott impe­rialista pénzeszsákot, Uncle Sam-et. Az Iparművészeti Főiskola és Mú­zeum színpompás menetét a Deko­ráció NV hozta Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársak hatalmas domborművű ké­pei követik, majd a KÖZÉRT népes csoportja jön hófehér köpenyben, piros zászlókkal s közben zeng a tér Rákosi elvtárs éljenzésétől, a béke jelszavai­tól. Emitt a Délbudai Téglagyár, a Képzőművészeti Főiskola, majd a Gschwindt-gyár zászlóikat magasan lobogtatva s egyik táblájukon a béke­­iv nagyított mását mutatva. Büszkén viszik tábláikat az Üzletberendező él­munkásai ilyen feliratokkal. ..300 szá­zalékot értem el“ „280 százalékot ér­tem el“. A budapesti bolgár kolónia Rákosi és Cservenkov elvtársak éltetésével vonul el a tribün előtt s közben bol­gár népi táncokat lejtenek. A Magyar Gyapjúfonú és Szövőgyár hatalmas virágtranszparenst visz: „Éljen Sztá­lin!“ — „A rádiumot gyógyításra hasz­náljuk“ — hirdeti az Eötvös Lóránd intézet táblája. Ketrecbe zárva hozza a béke aljas ellenségeit a Sodronygyár menete. Az OKI dolgo­zói magasra tartják tábláikat, amelyek közük, milyen eredményeket értek el a bacilluskutatás terén. A bőséget jel­képezi a Gyümölcs-, Zöldség- és Bur­gonyaforgalmi, a Nagyvásártelep, a Gerbeaud, a Marhavágóhíd öt­etes, me­nete. Közben a Sztálin-út baloldalán megkezdi a felvonulást a II. kerület, élén a Ganz Villamossági gyárral. Ifjúmunkások kezében az Élüzem II. fokozatát jelző tábla és vándorzászló. Négykerekű targoncára szerelt hatal­mas „Éljen május 1!“ dekorációt vit­ték a Ganz Villany dolgozói. Zeng a hurrá a tér fölött, a nap­sugárban fürdik, s csillog a Kreml tornyának aranyszínű képe a XIV. kerület menetének éltábláján, vakítóan emelkedik ki a vörös háttérből, fehér betűk koszorúja felette. Megvédjük a békét. Két oldalt egy-egy orosz és magyarruhás ifjú áll, s a tábla mö­gött éljenezve, kacagva, harcos jelsza­vakat kiáltva jönnek a béke magyar hadseregének legfiatalabb katonái: út­törők, csengő, zengő hangszereik mu­zsikája vígan száll a tiszta levegőben. Utánuk vonulnak az üzemek. A I.ar­­detine, hatalmas ötágű­ csillag, tiszta virágból. A lila orgonák friss tavaszi színe fölött tűzpiros zászlók lo­bognak, jelszavak harsogása tölti be a teret. ..Éljen május elseje -­­Béke harcos ünnepe — Hurrá! Hurrá!“ — Sztálin, Rákosi nevétől visszhang­zik minden a téren, zászlókat, táblá­kat emelnek magasra, amott egy két­százas­ brigád tábláját nyújtja fel a sorok fölé egy izmos kar, mellette a „Harcolunk a békéért!“ felirat bukkan fel, színek, hangok, nevetés olvad össze hatalmas és boldog egységbe, így vonulnak az első sorok a tribün előtt. Közben a VII. kerületi TEJÉRT­ dolgozóinak vidám, harcos menete árad. Ismét vörös zászlóerdő, a Tele­fongyár dolgozóinak menete fölött len­genek a proletár internacionalizmus vörös lobogói, s a békeharcra hívó táblák között ilyen feliratok is köszöntik a nézőt: „A munkafegyelem a szocialista öntudat fokmérője“ Az Athenaeum nyomda dolgozói hatalmas könyveket visznek a menetben. Egyikük kedves, eleven terhet cipel: nyakába ültette kisfiát, aki vígan integet a tribün felé, Rákosi elvtárs felé. A közlekedésügyi minisztérium dol­gozói autóbuszok, villamosok, mozdo­nyok apró képeit viszik. Az Agrolux dolgozói felemelt ököllel, viharos hur­­rá­val üdvözlik a testvéri kommunista pártokat. „Megvédjük a békét!" — harsog az éljen, a hurrá, összevegyül a zenekar­ jászotta indulók hangjaival. Egyre melegebben süt a tavaszi nap, de forró délben sem éri el tüze annak az izzó lelkesedésnek a hőfokát, amely­től kipirulnak itt az arcok és lángr­a­­gyúlnak a szívek. Most hatalmas vö­rös bástyát hoznak, rajta a Magyar Népköztársaság égszínikék-mezőjű, aranykalászos, kalapácsos címere, mö­götte a hatalmas, ötágú vörös csillag. Az állami áruházak dolgozóinak me­netében egy gyönyörű orosz és egy ma­gyar ruhába öltözött lány halad, mö­götte a szovjet népek és a magyar nép örök barátságának jelképeként a Magyar-Szovjet Társaság óriási mé­retű jelvénye. A Patyolat NV hatal­mas, rajzos táblákat, a Villanyszerelé­kek NV elektromos kapcsolótáblát hoz, aztán a MÁV dolgozóinak hatalmas menete hömpölyög a térre. A MÁV hídmű­hely egy egész hírnívet hoz. Ha­talmas festmények emelkednek a v­asút dolgozóinak tömött oszlopai felé: a 2000 tonnás mozgalmat ábrázoló ké­pen robogó mozdony felé int a zöld tárcsa: szabad a pálya! És a kép felső sarkában ott ragyog a dicsőséges vö­rös csillag. _ Fiatalok menete érkezik: „Gerő Ernő" Szövetkezeti Vezetőképző is­kola hallgatói. Érces hangjuk messzi kiáltja: .Éljen a Szovjet Hadsereg, am­ely a békét védi meg!“ És velük párhuzamosan a Szépművészeti Mú­zeum dolgozói viszik zászlóikat, jel­szavuk: „Kultúrával a békéért és a szocializmusért!“ Nyomukban a Viktó­ria-gyár dolgozói virággal övezett Sztálin-képet visznek s a kép­ről vörös szalagok húzódnak a körötte haladó táblák fölé, amelyek az öt világrészt ábrázolják. Mellettük a Szeretetkórház fehérruhás ápolónői és orvosai halad­nak. Fejük fölé emelkedik egy hatalmas, barna munkásököl amelyen biztonságosan ül egy fehér galamb, a béke zöld olajágával a szájában. Szünet nélkül morajlik, harsog a béke harcos jelszava, szakadatlanul hangzik, árad, viharzik az „Éljen Sztálin“, „Éljen Rákosi“ kiáltás, sza­kadatlanul hömpölyög a tömeg a térre. A Gyárkémény és Kazánépítő egész kis gyár kicsinyített mását hozza. A Magyar Filmgyártó mene­tében, kerekeken tolnak egy falka jól­­megtermet, fából faragott ludat, mad­zagon tartja őket néhány „Ludas Matyi“. Egyik közülük előttük megy , a Döbrögi földesurát jelképező, díszruhába bujtatott bábut ugyancsak veri egy hajlós vesszővel, a felvonulók és a nézők seregének nagy örömére és derültségére. A nép ellenségeit, a háborús uszító imperialistákat más rajzok is gúnyolják. A Divatcipőgyár dolgozói két nagy táblát hoznak. Az egyiken az imperialisták patkányai — a fejükről ismerni, meg, hogy Titóról, Francóról, és társaikról van szó — menekülnének már, de farkuk beszo­rult a béketábor harapófogójába. A „Patkányszorító“ mellett „A mester és tanítványa“ című képet viszik, ahol a pocakos Göring karon fogva vezeti a nagyhasú Titót. Itt vonulnak a kétéves pari főiskola hallgatói, közben új és új zenekarok jönnek, vidáman száll az ének a békéért tüntetők ajkáról. „Rákosi pajtás ben­nünket — boldog jövőhöz vezet" — éneklik az úttörők. „Elvtárs! Sztálin nevével, munkára készen, indulj előre...' — énekük asszonyok, férfiak, ifjak és öregek, tele torokból, lelkesen: a béke harcos serege vonul itt el, ezt hirdeti daluk, tekintetük, lobogó zászlóik, zúgó „Éljen!“ viharos „Horrát“-kiáltásuk, 9 óra felé jár az idő, amikor friss dobpergés adja hírül: jönnek az úttörők. Az ég, ha lehet, még kékebben szikrá­zik, a májusi nap végigsimogatja a ki­pirult gyermekarcokat. A vékony gyer­mekhangok belevesznek a tapsviharba, amellyel fogadják őket: ötágú csillago­­kat alkotó menetüket. Vörös nyakken­dőjük felett mosolygó szemükben a jövő ígérete csillog. Jelszavaikat — ..Éljen a Párt, éljen Rákosi elvtárs, boldog jövőnk irányítója!’’, „Köszönjük a Szovjetuniónak és nagy vezérének, Sztálinnak, hogy szabadon és vidáman élünk!" — meg-megújuló tapsvihar kö­szönti. Ez itt most tarka rét a színes májusfák vadvirágjával, ez már meg pipacsos rét a lobogó piros kendőkből, ez újra tarka rét szines-szalagos pálci­kákból. Hajladoznak, lengedeznek s a felvonulók szájáról messze száll az ének. Jönnek az ifjú micsurinisták, matematikusok, technikusok, képzőmű­vészek, zenészek, modellezők, jövendő foglalkozásuk jelképeivel. Jön feldíszí­tett járművein a rollerszázad, jön­nek a tornászok, ritmikusan, színes karikákkal, kötélen ugrálva. Jön vége­láthatatlan menetben ötezer úttörő, a legszebb magyar jövendő. Az AMT­ mérnökei is elvonultak, a Május 1. és a Vörös Október szak­­érettségiző kollégiumok vonu­lnak most, mint egy katonai díszszázad, olyan büszke, szép menetben: „Tanu­lunk és építünk. Rákosi a vezérünk“ — így kiáltják a jelszót. Vörös zászlók csúcsán fehér galamb — így vonul a következő csoport s a tribü­nökön ülő tábornokok, tisztek felé harsog a kiáltás: „Éljen a néphad­sereg! Éljen a honvédség!" Aztán: „Éljen az államvédelem!" — ütemesen kiáltják, gyönyörködve néznek a nép munkáján és békéjén őrködőkre. A X. kerület dolgozóinak menete érkezik most, hatalmas zászlók alatt. A Kőbányai Textil zárkózik közvetle­nül a menet élén haladó pártbizott­ság mögé. Az úttest egész szélessé­gében kék-fehérruhás­­ lányok lánca vonul, egész szép a sor, de a tribün előtt meghajlik. Rákosi elvtárs , felé fordulnak, alig akarnak tovább menni, a szélsők el is indulnak feléje, úgy kell őket visszahúzni. S aztán is, a sorban — de még a felvonulás után is, a ligetben, az utcán sétálók kö­zött is Róla beszélnek, hogyan mosolygott, hogyan intett fe­léjük, hogyan jött át a tribün hoz­zájuk közelebb eső sarkába — bol­dog, szép ez a májusi nap, jelszó is született róla, ha nem is valami iro­dalmi remekmű, de kifejezi azt, amit százezrek és milliók éreztek: „Nagy nap ez a májusi — Éljen Sztálin, Rákosi!" Harmonika szól, az üzemek sorai­ban táncolva jönnek fiúk, lányok,­szí­nes népviseletben, hatalmas ötágú csillagot hoznak most, tiszta piros vi­rágból. Virágból kirakva hozzák a fel­írást­­is: „Békét akarunk!” Szól az ének: „Zengje büszkén az ajkunk — Sztálin boldog, új dalát!’’ — s utána: „Éljen, éljen Rákosi Mátyás sokáig!” A Dreher, a Lampart, az Északi Jár­műjavító munkásai jönnek „Éljen a Párt! Éljen Rákosi!” — kiáltják. A Siemens vörösblúzos, kékszoknyás dol­gozó női érkeznek, aztán a Kőbányai Sörgyárak felvonulása, az élén itt is népviseletbe öltözött táncosok, rop­pantva, keringve, tánccal ünnepüik ezt a boldog, május 1-et. A dolgozók sorai közül hatalmas földgömb emelkedik ki , rajta vörös lobogó mögött halad a béketábor serege, szinte élnek a pa­­pírmaséből kivágott színes figurák. S a földgömb oldalán lecsúszik, kalimpál, fogát vicsorítja a nyurga Uncie Samn, az amerikai imperialisták kecskesza­­kállas, cilinderes jelképe, s a­­kövér, de erősen megviselt John Bull, az an­gol tőkések megszemélyesítője, aki már elterült, mint a béka, ő aggódva pislog a béke felvonuló hadserege felé. A leglelkesebbek az asszonyok itt, a menetben. „Asszonyok, ha. Összefo­gunk, legyőzhetetlenek vagyunk!" — így­ harsog büszkén a szavuk. Szép, színpompás menet jön ismét: az V.­­kerület dolgozói. Még nincs egé­szen tíz óra. Ragyog a zászlójuk selyme, hatalmas földgömböt visznek itt is. Az élen a Tervhivatal dolgozói, fegyelmezett, tömött sorokban, s har­sogva száll az ének: „A békelabor legyőzhetetlen...” A Városháza dolgozóinak lelkes csa­pata vonul szorosan utánuk, az itteni MNDSZ-csoport is kitett magáért. Min­den asszony egyforma ruhában, vi­rágcsokor, árvalányhaj a kezükben, ezzel integetnek Rákosi elvtárs felé. Mögöttük valóságos vörös-csillag erdő. A Standard-gyár halad a XI kerület élén. Büszkén tartják magasra az él­üzemek vörös zászlaját, büszkén és ígérettel, több és jobb munkával akar­ják megtartani­ ezt a nagy kitüntetést. Fegyelmezett menetben vonul el­ mö­göttük az egyéves pártfőiskola és az öthónapos párt­iskola, lelkes százada , megremeg a tér harsány hangoktól, amellyel győzelmeink­­szervezőjét. Pár­tunkat éltetik. Vonul utánuk a Kis­motor és Gépgyár, a Gamma, az Ipari Szerelvények Gyára, a Kábelgyár,­ a Lóden. Az EMAG messze hirdeti: „A Rákotei elvtárs születésnapjára fel-, ajánlott első magyar kombájnt elké­szítettük!” Az Április 4-e Gépgyár után a lágymányosi Dohánygyár menete következik, élén táncoló-éneklő cso­porttal. Mellettük a másik oszlopban vonulnak az Operaház dolgozói, a Zeneművészeti Főiskola és­ Zenei Gim­názium tanárai, diákjai egy csoport­ban. Zöld ruhában, fekete sapkában, gyalog és kerékpáron haladnak a fő­város kéményseprői. Emitt belekap a szél a nehézipari miniszter vándor­­zászlajába, amelyet a Permet AF-nek, mint új év üzemnek a dolgozói visznek! Elén professzoraival halad a Mű­szaki Egyetem. Fehérruhás ifjak min­­­den megreszkettető hurrára magasba emelik vörös­ lobogóikat. Mögöttük fe­hér blúzban , és ingben a Műszaki Fő­iskola lány­ és fiúhallgatói, aztán jön­­nek a bányászfőiskolások, vasutas főiskolások, mind egyenruhában. Ha­talmas Lenin, Sztálin és Rákosi ké­pek nyitják meg az Agrártudományi Egyetem menetét s népviseletbe öltö­zött fiúk-lányok körtáncot lejtettek a tribün előtt. Egyforma drap ruhában vonul fel a zsámbéki Mezőgazdasági Akadémia hatalmas menete. Jön a Sta­­tisztikai Hivatal, aztán az ÁPISZ ce­ruzával, körzővel, tollal, a TEJÉRT I. sz. telepe zenekarral, a Frama virág­ból rakott hatalmas ötágú csillaggal, az Egységes Vérellátó Szolgáh­at, a Lágymányosi Középítési, majd a ke­lenföldi Goldberger menete, amelyet földig érő tökszoknyás égőpiros-blú­­zos nők csoportja nyitja meg. Forgó földgömb, hatalmas virágok tarkítják a menetüket és dübörgő taps fogadja az óriási szovjet selyemzászlót, ame­lyet középen visznek. „Éljen Sztálin!’­ „Éljen a Szovjet Hadsereg!“ Zúg a tér, új csoportok veszik át a jelszót s egyetlen hatalmas hurrá száll a kék ég felé. Tíz óra felé jár az idő, amikor dobok pergése közben megkezdődik a minsz, , az ifjúság felvonulása. Ütemesen dobbannak a lábak: 60 szá­zad. 30.000 ifjú vonul el a dísztribün előtt. A lelkesedés egyre fokozódik, •Rákosit elvtárs vidáman integet, mel­lette a Politikai Bizottság tagjai moso­lyogva üdvözlik a „Párt tartalékát”. Fehérruhás fiatalok hozzák Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak óriási kép­mását, majd a kommunista és munkás­pártok vezetőinek arcképeit. Pártunk jelvényét virágokból kirakva — mindez­zel jelképezve, hogy az ifjúságot a Párt vezeti. Munkás­, paraszt, tanuló fiúk­­lányok és katonák összefogózva jelké­pezik az egységes ifjúsági szövetséget. Hozzák a Komszomol jelvényét, nép­­köztársaságunk zászlaját, jönnek a kékszoknyás-fehérblúzos lányok, SZIT- ruhás fiúk s messziről száll az ütemes jelszó: „Párt vezeti szövetségünk, Komszomol a példaképünk!" . Három­szoros hurrá visszhangzik rá és végig, amíg a 30.000 if­jú elhalad­ a Hősök­­terén, egy pillanatig nem szünetel a lelkes éljenzés, hurrázás. „Megvédjük a békét!” harsog az ifjak ajkain és messze visszhangozzák fogadalmukat a távoli házak. Jönnek tarka népviselet­ben a falvak lányai s amikor a tribün elé érnek, orgonaeső hull Rákosi ,elv­­társék lába elé, a kezükben hozott orgonacsokrokat dobálják be, miközben lelkesen éltetik a Pártot, Rákosi elvtár­­sat. Egy másik lányszázad piros kesz­kenőkkel integet, emez vörös­ szegfű­­csokorral, a harmadik libegő szalagok­kal, aztán megint piros kendővel, fehér kendővel s közben harsog, dübörög a tér, itt mennek a Magyarországon ta­­­­nuló külföldi diákok, tört magyarság­gal éltetik a Pártot. Jönnek a tornász­lányok, buzogányt forgatva, hosszú pi­ros szalagokkal zsonglőrködve, jönnek a munkásifjak „Ifjúmunkás előre, m­unkaverseny élére!“ jelszóval, jön, menetel a magyar ifjúság, énekelve, hurrázva, lábuk alatt dobban az út. Tíz óra felé érkezik meg a Dózsa György-út és a Hősök-­tere sarkára a Rákosi Mátyás Mű­vek dolgozóinak menete. Az élen a pártbizottság tagjai jönnek s a gyárak sorát ,­­ az élüzem címet nyert Csőgyár dolgozói nyitják meg. Gyönyörű zász­lókat emelnek a magasba, Marx, En­gels, Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás arcképe néz az ünneplő tömegekre a zászlók selyméről. Ráko­si, elvtárs a dísztribün bal­sarkára jön s innen üdvözli Csepel munkásait. Sorra jönnek a gyárak: a Kerékpárgyár transzparensének tetején egy mesterien elkészített apró kerék­pár, az iparostanulók ernyőszerűen ki­­feszített óriási ötágú csillagot­ hoznak, a Varrógépgyár menetében élmunká­sok képe emelkedik a levegőbe, az Erőmű után a bognárok, a Nagy­­tömegárugyár vonul, aztán a Gépgyár következik. Az első zászlót katonák hozzák: honvédek és honvédtisztek, akiket a béke fegyveres védőiként Csepel munkásosztálya küldött a nép­hadseregbe. Peregnek a csepeli úttö­rők kisdobjai, a lányok hajában szeg­fűkoszorú van, tréfás kis verset kia­bálnak: „Selejtet mi nem csinálunk, kettes, hármas nem lesz nálunk“. Egyre özönlenek a tömegek Cse­pelről. A Papírgyár munkásait a Papíripari Kutató dolgozói követik, hatalmas másfélméteres mikroszkópot hoznak. Jön a Posztógyár, a Szabad­kikötő, a lakókörzetek s a­ soktízezres tömeg fölött szakadatlanul­ zúg.'har­sog'a’ kiáltás:­'„Vörös -Csepel, itt­ va­gyunk, harcolunk és dolgozunk!" Az Építéstudományi Intézet dol­gozóinak sorát fehérköpenyes mérnö­kök nyitjá­k meg, óriási körzőket, lombikokat, vonalzóikat, derékszögeket hoznak, a tribün előtt magasra eme­lik őket, azt mutatják, hogy a magyar értelmiség is részt kér és részt vállal az ötéves terv nagy­szerű munkájából. Mögöttük a Tex­tilipari Beruházási NV /ön, egy gyár­telep modelljét emelik magasba: a szegedi kombinátét. Az Irodagép NV menetében a horpadt cilinderű Uncle Sam karikatúrája a Vbavai provoká­torok sorsát példázza. S mintegy ellentétként az új­­ háborús gyújtoga­tók, az új hídrombolók képe után a Hídépítő NV munkásai a Lánchíd mását hozzák a menetben, nem sok­kal titánok a Vasútépítő NV sorai­ban egy új töltésen végigfutó sínpár csillog, a Lakásépítők egy modern ház modelljét hozzák, aztán a gyárépítők jönnek, építőmunkások, városba ke­rült fiatal parasztlányok, zöldköté­­nyes asztalosok, fehérköpenyes terve­zőik s egy téglából épített óriási 5-öst, az ötéves terv építő akaratának jel­képét emelik fel s az 5-ös tetején új, nagyablakos, modern gyárak kicsinyí­tett másai törnek az ég felé. Az egész menet csak úgy sugározza ma­gából a békés építőszándékot, a béke megvédésének harcos elszántságát, népünk derűs, bíztató jövőjét. A kisipari termelőszövetkezetek hosszú sorát sötétkék vászonegyenru­hás, hangos dallal menetelő énekkar nyitja meg. Mögöttük táncosok jár­ják a táncot, furulya, harmonika, gitár hangjaira. Egyetemeink profesz­­szorai és diákjai­­tűnnek fel e menet­ben. A Közgazdaságtudományi Egye­tem rektorának, Rudas László elvtárs­nak gyászkeretes képét hozza s a fe­­héringes fiatalok árpán ott a kemény fogadalom: minden erejüket megfe­szítve tanulnak, dolgoznak, hogy mél­tók legyenek most elhunyt kiváló mesterükhöz. A Pedagógiai Főiskola fiataljai büszkén mutatják fel a táb­lát: a hallgatók 99,4­ százaléka időben levizsgázott. A főiskolások, egyetemisták meneté­vel párhuzamosan a Kistext dolgozói jönnek. Zenekar indulói harsannak fel a menet élén, hatalmas fehér, pergő orsókat hoznak a munkások s csoda­szép selymeket látunk bőven emolni, szebbnél-szebb minták tarkállnak a ta­vaszi napfényben. Egy szobrot is hoz­nak, amelyen egy­ pénzeszsákot tartó, frakkos-cilin­deres imperialista gyúj­togató, hátrálva felbukik a diadalma­san előretörő, vörös zászlót lengető munkás előtt. A tartós békét csak ke­mény kihsa­lással, bátorsággal és erővel biztosíthatjuk — ezt mondja a Kred?x-i­­gyáriak menete. S a békéért emelik fel szavukat, kedvesen csengő hang­jukat a gyári napközi gyerekei is, akik vidáman, piros zászlókat és pi­ros léggömböket lengetve vonulnak el a tribün előtt. Mellettük a FOKÉRT dolgozói jönnek s ami az előbb, a Kistext menetében a finom selyme­ken tarkállott, az a szírtpompa kö­szönti most május elsejét élő virágok koszorúiban. Fehér májusfákon virág­bokréták lengenek, az asszonyok kezé­ben hosszú virágfüzérek s a rózsák, szegfűk, orgonák illata szinte végig­árad az egész hatalmas téren. A Vízművek, a Shell-AFORT, az Általános Fonó, a Ferihegyi repülőtér, a Szikra könyvkiadó,­ az Országos Ta­lálmányi Hivatal, a Sallai Autóbusz Főműhely, a Központi Lakásépítő NV dolgozói követik egymást a menetben. Azután a pénzügyminisztérium dolgo­zói következnek. A minisztérium dol­gozóinak egy csoportja kerek forinto­sok tömegét emeli a magasba. S a baloldali tribünre, amely előtt elvonul­nak, átjön „a jó forint apja“, Rákosi elvtárs. Leírhatatlan a lelkesedés, amely fogadja, lengenek, meghajla­nak, felemelkednek a zászlók, felcsap és pillanatra sem szűnik az éljenzés, a hurrá. Az I. kerület menetét úttörők nyit­ják meg, majd a hivatalok érkeznek és felharsan a jelszó: „Éljen Pártunk Központi Vezetősége!” A pedagógusok piros virággal a szívük felett vonul­nak, aztán a Mezőgazdasági Tudomá­nyos Központ dolgozói, a belügymi­nisztérium közigazgatási iskoláiénak hallgatói, jön a ÁfD­lf, a János-kórház, az Oleg Kosevoj szovjet ösztöndíjas kollégium. Közben Rákosi elvtárs meg­jelenik a tribünnek a Szépművészeti Múzeum felőli részén s onnan integet fáradhatatlan az elvonulóknak. Kezé­vel gyöngéden átkarol egy hároméves kisfiút, az mosolyogva állja a fényké­pészek pergőtüzét. A VIII. kerület dolgozóinak pompás menete közeledik. A Ganz Vagon vezeti a széles sorokat, vörös­­inges munkások lépkednek elől vörös zászlókkal, félíves diadalkapu jön a menetben s rajta valamennyi nemzet zászlaja, a proletár nemzetköziség jelképe ez. „Megvédjük a békét!" — zúgják, kiáltják a vagongyáriak Rá­kosi­­elvtárs felé. „Sztálinnal a bé­kéért!" — ez a felirat nyitja meg a Ruggyantaárugyár gyönyörű felvonu­lását. Óriási, embernagyságú gumi­kerekeken gördül a felirat s újabb kerekek hozzák a következőt is: „Éljen a hatodik szabad május el­seje!’­ Fegyelmezetten, harsogó lel­kesedéssel menetelnek el a tribün előtt a roggyantagyáriak. A Dózsa György­ út felől messziről feltűnik a MÁVAG. Fekete színű, csil­logó mozdony van a menet élén, mö­götte vörös zászlók hullámzanak, mint valami égő, tűzpirás folyam. Mindegyik üzemrész, a gépgyár, a kohászati üzemek, a mozdonygyár, az autógyár, a kovácsműhely, a hídgyár termelési eredményeinek százalékszámát mutatja fel s az e­gész menet elején ott az egész gyár jelentése: a május 1-e tiszteletére tett felajánlá­sok értéke meghaladja a három és félmillió forintot, s a MÁVAG üzemei az első negyedévi tervet 115 száza­lékra teljesítették. A Vasbeton Gyárépítész NV meneté­nek élén büszkén csillog az élüzem­­felzésig. A szénipari dolgozók meneté­ben egy anya karján szőke kisgyer­mek integet vidáman Rákosi elvtárs felé. Rákosi elvtárs észreveszi az apró­ságot és mosolyogva visszaint. Az anya néhány pillanatra megáll, a szeme könnybe lábad az örömtől, sohase fogja elfelejteni ezt a boldog pillana­tot, ezt a gyönyörű május 1-ét. Bá­nyász zenekar indulója harsan fel, a bányászok­ fekete ruhában, lámpákkal, fúrókkal, csákányokkal menetelnek, a tribünről nagy taps fogadja őket. A MESZHART menete következik. Most a Szabad Nép dolgozói jönnek: újság­írók, nyomdászok, tisztviselők, a Sza­bad Nép-székház valamennyi dolgo­zója. A Rádió felvonulói a lakihegyi antenna-torony kicsinyített mását hoz­zák. A Rókus-kórház menetét az Ál­lam­i Szülésznőképző felvonulása kö­veti: a sorok előtt egy nagy gólyát hoznak, amelynek hátán is, csőrében is egy-egy pólyásbaba van. „Magunk és gyermekeink békéjét védjük" —■ kiáltják az asszonyok. Tizenegy óra tájban megindult az MZZZSZ hatalmas áradata. Piros-babos kendőben tízezer nő vonul el a tribün előtt, elsöprő, harcos lelkesedéssel Kendőiket lobogtatják és harsány hurrájuktól messze zeng a SZABAD NÉP SZERDA, 1950 MÁJUS 5

Next