Szabad Nép, 1950. május (8. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-03 / 101. szám
SZERDA, 1950 MÁJUS 3 SZABAD NÉP tér. Felvirágzott piros zászlók mögött jönnek az üzemek dolgozó asszonyai és leányai és magasra tartják tábláikat: „A sztahanovista nők a szocialista építés hősei“. Elől haladnak a Rákosi Mátyás Művek nőmunkásai, nyomukban az Újpesti Cérnagyár, a Lőrinci Fonó, a Gamma, az Egyesült Izzó asszonyai, leányai. A Fésűsfonó-gyár MNDSZ-asszonyai magasra emelik élmunkás-asszonytársaik képét. Mögöttük vonulnak az ország különböző tájainak népviseletbe öltözött parasztasszonyai. A „Harcolunk a békéért" kiáltás együtt hangzik a dallal: „A béketábor legyőzhetetlen ..Tarka májusfákat lobogtató asszonyok csoportja közeledik. Munkás- és parasztasszonyok, értelmiségiek, feleségek, leányok, háziasszonyok dalolnak és magasra emelik jelszavas tábláikat. Az édesanyák nagy feladatát hirdeti a jelszó: „Gyermekeitek jobb jövőjéért harcoljatok a háborús uszítók ellen“. A dalba, kiáltásba ittott vékony gyermekhangok vegyülnek, az anyák kézenfogva vezetik gyermekeiket a díszemelvény előtt. Újabb asszonycsoport közeleg, a nemzetközi nőmozgalom vezetőinek képeivel és a baráti népi demokratikus országok zászlóival. Menetük élén a nagy Szovjetunió sarló-kalapácsos zászlója lobog, az a zászló, amely az aszszonyok, férfiak millióit vezeti a jobb élet, a béke, a szabadság felé. Tizenegy óra után néhány perccel a Sztálin-út felől feltűnik a magyar sportolók széles menetoszlopa. A Hősök terén a dísztribün elé érve, felhangzik a lelkes éljenzés: sportolóink, akik oly sokszor szereztek már dicsőséget népi demokráciánknak, most azokat ünnepük, akiknek segítségével eredményeiket elérhették. Felszabadultan, boldogan kiáltják: „Éljen Sztálin! Éljen a Szovjetunió! Éljen a Párt!” A menet élén haladnak világoskék kabátban, fehér nadrágban az olimpikonok, utánuk főiskolai világbajnokaink. Színes melegítőkben közelednek az üzemi sportegyeletek tagjai és a szakszervezeti sportolók, a Testnevelési Főiskola hallgatói, aztán az MHK-mozgalom menete következik. Dél van. Százezrek vonultak már át a Hősök terén s az emberfolyamok még minden irányból végeláthatatlanul hömpölyögtek. A nap magasan áll az égen, s a lelkesedés még magasabbra csap. A Gázművek és a népjóléti minisztérium dolgozói vonultak egymás mellett. A táblák a fejlődést, öt év eredményeit hirdetik. 1946-ban csak egy volt — 1950-ben már tizenhat ápolónőképző iskolánk van. Amott a termelés emelkedését hirdetik a feliratok. Itt vonulnak a VIII. kerület körzetei, lelkesen integetve. Az Ipari Kutató és Minőségellenőrző Intézet dolgozói hatalmas mikroszkópot hoznak: „Őrködünk a minőség felett!” — hirdeti a felirat — „Éljen a béke! Harcolunk érte!“ — hirdeti a tíz- és tízezrek ajkáról felharsanó jelszó. Ez zúg szüntelenül, miközben az Alumíniumipari NV dolgozói vonulnak a tribünök előtt. A Fogaskerékgyár dolgozóinak menetében két honvéd viszi a vörös zászlót a hatalmas fogaskerék mögött, amelynek fogain a népi demokráciák és más országok zászlóinak színei hirdetik: a proletár internacionalizmus mélyen gyökerezik a magyar dolgozók szívében. Az Épületszerelő NV tábláit dagadó izmú munkások hozzák. A Főkapitányság dolgozói nagy tapsot kapnak. Díszes táblájukra ezt írták: „A dolgozó nép rendjét védjük!" Az Agrimpex csoportja átlátszó anyagból készült földgömböt hoz, amelynek belsejében hatalmas, vörös 1-es szám látható, a Szerves Vegyipari Kutatóintézet mindenféle lombikkal felszerelve vonul el a tribünök előtt, a Fővárosi Anya- és Kisdedvédelmi Intézet dolgozói bepólyázott csecsemőbabákat hoznak karjukon, majd a nehézipari minisztérium dolgozóinak lelkes csapata következik. A Pázmány-egyetem diákjai vonulnak most,táncol, énekel munkás, paraszt, értelmiségi ifjúság összeforrva a május 1-i béketünetés lelkes hangulatában. Mellettük haladnak a Józsefvárosi Cipőgyár dolgozói, majd a klinikák dolgozói következnek. Mint egy fehér köpenybe öltözött hadsereg, szép, rendezett sorokban vonulnak. „Éljen Rákosi! Éljen a Párt“ — kiállja a medikusok nagy, lelkes csapata. Amott kétszeres virágfüzérrel övezett Lenin, Sztálin, Rákosi-képeket hoznak, s hatalmas táblát közöttük: „Nektek köszönhetjük békés, szocialista jövőnket!“ Tizenkét óra tájt a XIII. kerület menetét a Ganz Hajógyár dolgozói nyitják meg. Zenekar halad a kerület élén és hatalmas tábla, amelyre a május 1-i munkafelajánlás összegét írták. A menet előtt a nehézipari minisztérium ésüzem zászlója lobog. Apró hajómodell következik, csillog a nap a parányi skürtőkön, a gondosan megmunkált alkatrészeken. Aztán végeláthathatatlan sorokban hömpölyög a gyár dolgozóinak áradata. Kart karbafűzve énekelve haladnak a fiatalok, soraikban feltűnnek néphadseregünk katonái. Összefogóznak a fiatalokkal, zászlót visznek és együtt kiáltják a többiekkel a dübörögve hangzó jelszavakat. Az Elzett-gyár dolgozói a Vasas-szakszervezet vándorzászlajával közelednek pompás májusfákat lobogtatva. A békéért, az egyre szebbé, boldogabbá váló életünkért folyó harc jelszavai fogják át a menetet, hullámzik a kiáltás, itt az idősebbek, amott a fiatalabbak kezdik. A Béke Hívei felhívásának hatalmas mását hozzák az Elzett-gyáriak, „követeljük az atomfegyver betiltását” — írták a táblára és alatta sorakoznak az aláírások. A béke és a termelés jelszavai szorosan egymás mellett tűnnek fel. A békefelhívás után a Cérnázó Gyár táblája: a termelés emelkedésének büszke számait írták rá a dolgozók, — a számok évenként emelkednek, legfelül: „3817 kilót termelünk“. Az I. számú Autójavító NV-vel egyidejűleg érkezik a Hősök terére a Dinamó NV, a Csiszológépgyár, a Budapesti Szerszámgépgyár, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára NV. Nyomukban haladnak a Budapesti Elektromos Művek dolgozói, tábláikon az újítások számának emelkedését, az önköltségcsökkentés adatait jelzik. A Sztálinhíd építői következnek, táblájukra az új hidat rajzolták. És Sztálin nevét harsogják a Sztálin-híd építői, messze száll a hang, a távolabb haladók átveszik a szót, terjed, árad a kiáltás. A tízezer ajakról szálló hang elül, a másodperc töredékének tűnik csupán a csend, a menetből kimagaslik egy idősebb arc, a fehér haj feltűnik vörös zászlóktól övezve, aztán ajkáról messzehangzik a kiáltás: „Éljen a Párt!” Ismét tízezrek veszik át a szót, ismét dübörög, harsog tízezrek hangja. „Angyalföldiek vagyunk, a békéért harcolunk“ — kiáltják a Lánggyáriak. Menetük élén üzemük büszkeségeinek, a sztahanovistáknak fényképeit hozzák. A Kaliber NV, az Autó- és Traktoralkatrész NV, a Budapesti Vasszerkezeti NV, a Vas- és Gépértékesítő NV menete közeledik. A nap délelőn áll, a fényesség szétárad a tengernyi vörös zászlón, a piros betűkkel írott jelszavakon, a népi táncosok színes ruháin, egyetlen színpompás képpé alakul a felvonulók boldog, örömteli tömege. A levegőben piros és fehér léggömbök százai szállnak, a pillantások csak néhány percre követhetik őket, aztán szerterepülnek a vakítóan kék tavaszi égbolton. Virágos ruhában asszonyok a Paszomány árugyár NV menetének élén, mellettük gyerekek, némelyikük a karjára emeli gyermekét és az emelvény felé, Rákosi elvtárs felé mutatja gyermekének telt, nevetős arcát. „Békét akarunk“ — „Le a háborús uszítókkal”— kiáltják az asszonyok és magukhoz szorítják gyermekeiket: az ő életükért, az ő jövőjükért, az ő boldogságukért küzdenek. A Viktória Harisnyagyár menete előtt magyar ruhába öltözött gyerekek táncolnak. A gyermekdallamok csak néhány percig úsznak a levegőben, aztán újabb üzemek következnek: Aluminiumgyár, Hőpalack- és Üvegipari NV. Hatalmas földgömb forog a Magyar Acél menetoszlopa előtt, a földgömbön felirat: „Korunkban minden út a kommunizmushoz vezet“. A kék óceánok és bilincsbe vert földrészek, között hatalmas piros terület jelzi a nagy Szovjetuniót és a béketábor országait. A földgömb forog és a mögötte haladó dolgozók az életet, a boldogságot , a békét jelentő piros területet nézik és percenként felhangzik a kiáltás: „Éljen a Szovjetunió”. Egy óra máris még egyre jönnek a VIII. és V. kerület dolgozói. A Keleti fűtőház munkásai kis mozdonyt hoznak, zenekar játszik a menetük élén. Az OTI dolgozói az OTI-palota gipszmodelljével vonulnak, körötte négy hatalmas, erős munkás szobra, ők tartják a vállukon. Most egy kis kocsin fotelben ülő tőkés érkezik, fején cilinder, szájában szivar, könyökével az atombombára támaszkodik, egyik kezében dolláros zacskót ráz. De mögötte hatalmas munkás magaslik fel, fenyegetően emeli kalapácsát, s a tőkés összezsugorodik, rettegve pislog feléje. Ezüstös pajzsokat hoznak most, rajtuk „Sztálin“ neve és a „béke“ szó áll, megcsillan rajta a napfény, amint fejük felé emelve üdvözlik vele Rákosi elvtársat. Az V. kerület menetében a minisztériumok és hivatalok dolgozói jönnek egymásután — köztük sok kemény munkásarc mosolyog a tribünök felé. Jönnek vörös zászlók alatt az Állami Ellenőrzési Központ dolgozói, hatalmas, menekülő alakot ábrázoló papírfigurát hoznak, — csupa aktából összerakva, fején fekete cilinder, mintha égett papírmaradákokból csinálták volna: „Felszámoljuk a bürokráciát!“ — A Tudományos Akadémia, a népművelési minisztérium, a belügyminisztériumi dolgozók lelkes csapata, az Országos Sporthivatal dolgozóinak menete vonul, a Szikra nyomdáé, amelynek közepén a marxizmus-leninizmus klasszikusainak hatalmas méretű példányait hozza egy kocsi, felette ragyog az ötágú vörös csillag. A Petrovszkij-klinika dolgozói „Legfőbb érték az ember“ feliratú tábla alatt jönnek, s éltetik a békét, a békeharc nagy vezérét, Sztálint, s a Pártot, Rákosi elvtársat. A földművelésügyi minisztérium dolgozóinak menetében a gépállomások munkásai is felvonulnak, szürke kezeslábasaikban, egy traktor képét viszik és eget-földet megrengető „hurrá“-val éltetik Sztálin elvtársat, Rákosi elvtársat. Látának az állami gazdaságok dolgozói jönnek, árvalányhajas kalapban, díszes magyar ruhákban. Szól az ének, szakadatlanul játszanak a zenekarok, a hangulat, a lelkesedés egyre fokozódik. A Vasas Szakszervezet központjának dolgozói előtt kék ruhába öltözött fiatalok viszik a vasas-jelvényt, az egyetem Orosz Intézetének hallgatói harsogva kiáltják: „Jelszavunk a béke! Harcolj velünk érte!" Vidáman integetnek a háztartási alkalmazottak baboskendős menetéből a tribünök felé s díszes táblán hirdeti a felírás: „A háztartási alkalmazottak is a béketábor harcosai!" A Magyar-Szovjet Társaság felvonulói 1 óra tájt érkeznek a Hősökterére. Több méter magas MSZT-jelvényt hoznak, az összefonódó sarlókalapácsos és piros-fehér-zöld karikák között valódi fáklyatűz lobog. Fehérblúzos, kékszoknyás lányok virágokkal díszített májusfákat emelnek magasba, nyomukban ötágú csillagot alkotva vonulnak a többiek. Képek: — az egyiken korbácsát lengető ültetvényes hajszolja a gyarmati dolgozókat, a másik szabad, boldog embereket ábrázol. És a képek felett ismét sarló-kalapácsos zászlók tömege lobog, a felvonulók boldog életünk biztos alapjának, a szovjet-magyar barátságnak jelszavait kiáltják. Zárt sorokban, fegyelmezett menetben közelednek a Szabadságharcos Szövetség díszszázadai. Férfiak ejtőernyős ruhában, nők kék,overallban. Az üzemi Szabadságharcos-századok oszlopai következnek, tábláikon a termelésben kitűnt sztahanovista szabadságharcosok neveivel. „Friss vére ifjú ereknek...” hangzik a dal a fiatalok ajkáról. Erősek, vidámak, egyszerre lépnek és tekintetük messze néz a ragyogó, szüntelenül változó áradatban. A mellettük haladó oszlopban üzemek vonulnak, a Chinoin dolgozói fehér köpenyben, az Angyalföldi Gyapjúszövet NV dolgozói valódi szövőgéppel, a Philips dolgozói ismét földgömbbel, melyen a Szovjetunióból fénysugarak áradnak szét a négy égtáj felé. Az Acélöntő- és Csőgyár dolgozói magasra emelik a táblát: „Bokros Béla öntőselejt nélkül 254 százalékot termel, Zacsovits István már június 28-ig teljesítette tervét“. A Magyar Pamutipar dolgozói a nemzetközi proletariátust üdvözlik jelszavas tábláikon. „Üdvözlet a hős kínai népnek“ — írták az egyik hatalmas táblára. Itt az Országos Magyar Repülő Egyesület fiataljai közelednek. A menetben világossárgára festett vitorlázó repülőgépet vontatnak. A gép mögött hatalmas táblán vörös betűk hirdetik Sztálin szavait: „Repüljetek gyorsabban, magasabbra és messzebb, mint mások!“ Úttörő repülőmodellezők vonulnak, büszkén emelik magasba apró gépeiket. „Mi leszünk a jövő repülőgép tervezői és pilótái“ — hirdeti az úttörők táblája. Egy óra elmúlt, négyes folyamban hömpölyög reggel óta szakadatlanul, szinte másodpercnyi megszakítás nélkül az emberáradat — s most sem akar végeszakadni. A XX. kerület dolgozói jönnek. A Hazai Fésüsfonó dolgozó nőinek sokszínű menete, a pesterzsébeti Mechanikai Fonó dolgozói. A Soroksári Textilművek menete egy díszesen faragott oszlopon álló galambdúcot hoz s fehér galambcsapatot engednek ki belőle a dísztribün, Rákosi elvtárs előtt. Az Üvegezési N dolgozói virágokból készített ötágú csillag közepén földgömböt hoznak s előtte — szintén piros virágból készített betűkkel ezt a szót: „Szabadság!“ Új szint jelent a menetben a XX. kerületi „Vörös Október” tszes dolgozó parasztjainak felvonulása. Hatalmas tapsvihar köszönti őket s menetük dalolva, viharos éljenzéssel vonul el a tribünök előtt. Negyed kettő tájban feltűnik a IV. kerület dolgozóinak menete. Az Istvántelki Járműjavító dolgozói vonulnak a díszemelvény előtt, amikor fehér galambok repülnek a magasba, szerte szállnak az egyre hömpölygő, áradó tömeg felett. A Sopron-Újpesti Szövőgyár menete után a BAMERT dolgozói vonulnak. Idős asszonyok és fiatal leányok, férfiak és ifjak ajkán szüntelenül harsog a „hurrá!“ kiáltás. A sor szélén idősebb ember halad, karonfogva a fiatalokkal. Felnéz az emelvényre, figyeli annak a férfinak az arcát, akit édesapjukként szeretnek valamennyien, Rákosi elvtársat. Aztán egy pillanatra megáll, leveszi a kalapját és integet. A tömegben zúg a kiáltás: „Éljen Rákosi, éljen a Párt!“ A Furnir- és Lemezművek után az Ipari Segédanyaggyár, majd az Omega következik. Hatalmas satupadot hoznak, a satupofák között imperialisták vergődnek s a pad szélén álló munkás egyre szorítja a satupofákat. A Börművek, az Egyesült Újpesti Vasöntödék, a Phöbus Villamosművek és a Duna Cipőgyár menete után a felsőbíróságok dolgozói közelednek. Az igazságügyminisztérium és a pesti járásbíróság dolgozói azt írták táblájukra: „Mi a nép bírái vagyunk“. Még nincs egészen két óra: hatalmas, vörös betűk hirdetik: a ,Posta dolgozói jönnek. Elől a 72-es postahivatal, élüzem. Hatalmas méretű „dísztáviratokat” hoznak az egyes csoportok: „Sztálin elvtársnak, Moszkva. Megvédjük a békét a mi frontszakaszunkon’ és „Rákosi elvtársnak, Budapest. Köszöntjük népünk szeretett vezérét...’’. Mellettük a XIX. kerület dolgozóinak menete vonul, a Kispesti Selyemgyárnak Sztálint, Rákosi elvtársat éltetve, majd a Hofherr dolgozói zárják be a sort. A népi demokráciák színes viseletébe öltözött táncosok, virággal díszített kocsik, kis traktor, egy földgömb teszik színessé menetüket, s harsog a jelszó. ..Éljen a béke! Harcolunk érte!" Két óra tíz perckor a vasutas-, honvéd és ÁVH-zenekarral zárják be Budapest dolgozó népének hatalmas felvonulását. A Városliget fái alatt, a Népliget, a Városmajor felé szétoszlik a többszázezres tömeg, felhangzik a zene, az ének, táncolnak, dalolnak, a dolgozók százezrei. A felejthetetlen, káprázatos május délelőtti tüntetés felemelő, boldog érzésétől eltelve adják át magukat a szórakozás örömeinek. Ez a szórakozás május elseje napfényes délutánjára szól, de a délelőtt harcos jelszavai nem szállnak el nyomtalanul a derűs kék ég felé. Tovább élnek a dolgozó százezrek harcos akaratában, hogy a műhelyekben, a bányák mélyén, a földeken, a hivatalokban, iskolákban és laboratóriumokban a mindennapi munka során e csodálatos és soha el nem felejthető májusi délelőtt lendületével viszik tovább az egységes és kérlelhetetlen harcot azok ellen, akik építő, dolgos hétköznapjaink és vidám, boldog ünnepnapjaink megsemmisítésére törnek: — a népek ellenségei, az új háború banditái ellen! 3 Májusi seregszemle városokban és falvakban'' — a békéért, a háborús gyújtogatók ellen !s a nagy magasságból néznéd az országot ezen az ünnepi május 1-i reggelen — azt látnád, hogy a városok vetőtengere fölött, a gyárkéményeken, üzemek falán, de a kis tanyákon is milliónyi pipacs virít. Vörösbe öltözött az ország: ez a szín ragyog a kis tanyák ablakaiban, a májusfák hosszan lengő szalagain, égő vörös fényben tündökölnek a csillagok a városok villanyfényes dekorációin, vörös zászlók alatt vonulnak a hosszan kanyargó országutakon a falusi dolgozók, vörös zászló díszíti a lassan dübörgő traktorokat, amelyek az ünnepségre igyekeznek az ország minden sarkában. Nem is csak ünnepség ez: seregszemle! A munkásosztály forradalmi zászlaját a békeharcban hűen követő dolgozók nagy seregszemléje van ma. Hol van az eleje és hol van, a vége ennek az arcvonalnak? Ehhez nem elég a galamb röpte, de még a legmagasabbra szálló gép sem ... Mert a felvonuló seregek oszlopai sorakoznak túl a határokon is: túl Hidasnémetin, Záhonyon, Biharpüspökin milliók, százmilliók vonulnak ezen a napon. S a mi országunk, a mi népünk egyik csapata ennek a hatalmas seregnek! Nézzük végig a béke hadoszlopainak felvonulását! A szabadság, a béke vörös zászlói lengenek Már kora hajnalban gyülekeznek, emelvényeket ácsolnak a kis gödöllői réten, padokat hordanak vidám fiatalok. Itt-ott zenekarok tűnnek fel: ébresztő! „Eljött május elseje, énekszó és tánc köszöntse!“ A hagyományos cigányzenés köszöntő is felcsendül — ma ők sem nyavalygós álmagyar szerenádokat húznak, frissen és vidáman zendülnek a munkásindulók a falusi utcákon. És díszbeöltöznek a kerítések: van, akinek csak egy kis piros papírzászlóra telt, van, aki egész virágerdőst ültet ablakba, verandára — és a virágok, zászlók közepén arcképek: Lenin— Sztálin—Rákosi. Aszódon a Petőfiemléktábla körül is vörös selyemszalagok: együtt ünnepelnek most az imperialista gyújtogatók ellen tüntető, a világszabadságért „pirosló zászlók alatt“ küzdő dolgozók a költő szavaival: „Ha majd minden rabszolganép jármát megunva síkra lép .. Hatvan. Söprik az utcákat — ezek már az utolsó simítások, olyanok, mint a díszszemle elött a köpeny ráncainak megigazítása, az utolsó simítás a puskák fényesen ragyogó csövén. Az utak felett már lengenek a szabadság, a béke vörös zászlói. Keményen markolja a géppisztolyt az őrség a szovjet tüzéremlékmű előtt — teherautón vonul s fúj vidám ébresztőt a gyári zenekar. Hort: teherautók, kocsik. Lobogódísz. Gyöngyösön minden házon vörös és piros-fehér-zöld zászló. Kápolna: nincs olyan ablak, amelyben ne lenne legalább egy vörös csillag. Reggel 7: a békeharc tankjai, a traktorok is elindulnak, nyergükben vidám traktoristák forgatják a kormányt. Az egri úton, Karecsend után teherautó robog, csupa virág... és csupa gyerek! Énekszó leng mögöttük, mint a mozdonyok után szikraeső. „Hadd járjon ő a rózsában bokáig .. Eger. Az utakon mindenütt a béke hadserege hömpölyög". Dobó István várkapitány szobrától indulnak, aki elzavart Eger alól egy hódító hordát , s most az egriek újra odakiártják a kalandra készülő imperialistáknak, amit a menetben dübörgő úthenger táblája hirdet: „Lehengereljük a háborús gyújtogatókat!“ Milyen szót lehetne találni erre a felvonulásra? Hiszen kicsiben tükrözi egész népünk elhatározását, akaratát ezen a napon! A gyerekek jönnek elől. Peregnek az úttörőzenekar kis cimbalmai, pereg a dob: „Sej, haj, úttörőnek lenni mindig jó!“ Kétoldalt örömkönnyekkel szemükben nézik azok, akik nem vonulnak ma együtt a menettel, de meg kell adni, nincsenek sokan. Mert a harmincezer lakosú Egernek jó kétharmada itt vonul, szakmája gépeivel, eszközeivel, vidám jelképekkel. A hangszóró sorra köszönti az iskolákat s azok énekkel felelnek. Soha ilyen szívvel és ilyen szépen nem dalolt még az ifjúság — mondja egy öreg néni a sorban. Táncoló lányok... modellezők, parányi repülőgépeikkel... oroszul énekli a partizánindulót ez egyik általános Mezőtárkányi asszonyok az ünnepi gyűlés szónokát hallgatják