Szabad Nép, 1950. május (8. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-03 / 101. szám

SZERDA, 1950 MÁJUS 3 SZABAD NÉP tér. Felvirágzott piros zászlók mögött jönnek az üzemek dolgozó asszonyai és leányai és magasra tartják táblái­kat: „A sztahanovista nők a szocialista építés hősei“. Elől haladnak a­­ Rákosi Mátyás Művek nőmunkásai, nyomuk­ban az Újpesti Cérnagyár, a Lőrinci Fonó, a Gamma, az Egyesült Izzó asszonyai, leányai. A Fésűsfonó-gyár MNDSZ-asszonyai magasra emelik él­­munkás-asszonytársaik képét. Mögöt­tük­ vonulnak az ország különböző tájainak népviseletbe öltözött paraszt­­asszonyai. A „Harcolunk a békéért" kiáltás együtt hangzik a dallal: „A béketábor legyőzhetetlen ..Tarka májusfákat lobogtató asszonyok csoportja közele­dik. Munkás- és­­ parasztasszonyok, ér­telmiségiek, feleségek, leányok, házi­asszonyok dalolnak és magasra emelik jelszavas tábláikat. Az édesanyák nagy feladatát hirdeti a jelszó: „Gyermekei­tek jobb jövőjéért harcoljatok a hábo­rús uszítók ellen“. A dalba, kiáltásba itt­­ott vékony gyermekhangok vegyülnek, az anyák kézenfogva vezetik gyerme­keiket a díszemelvény előtt. Újabb asszonycsoport közeleg, a nemzetközi nőmozgalom vezetőinek ké­peivel és a baráti népi demokratikus országok zászlóival. Menetük élén a nagy Szovjetunió sarló-kalapácsos zász­lója lobog, az a zászló, amely az asz­­szonyok, férfiak millióit vezeti a jobb élet, a béke, a szabadság felé. Tizenegy óra után néhány perccel a Sztálin-út felől feltűnik a magyar sportolók széles menetoszlopa. A Hősök­ terén a dísztribün elé érve, felhangzik a lelkes éljenzés: sportolóink, akik oly sokszor szereztek már dicsőséget népi demo­kráciánknak, most azokat ünnepük, akiknek segítségével eredményeiket el­érhették. Felszabadultan, boldogan kiáltják: „Éljen Sztálin! Éljen a Szov­jetunió! Éljen a Párt!” A menet élén haladnak világoskék kabátban, fehér nadrágban az olimpikonok, utánuk fő­iskolai világbajnokaink. Színes melegí­tőkben közelednek az üzemi sportegye­letek tagjai és a szakszervezeti spor­tolók, a Testnevelési Főiskola hallgatói, aztán az MHK-mozgalom menete kö­vetkezik. Dél van. Százezrek vonultak már át a Hősök­ terén s az emberfolyamok még minden irányból végeláthatatla­­nul hömpölyögtek. A nap magasan áll az égen, s a lelkesedés még magasabbra csap. A Gázművek és a népjóléti minisz­térium dolgozói vonultak egymás mel­lett. A táblák a fejlődést, öt év ered­ményeit hirdetik. 1946-ban csak egy volt — 1950-ben már tizenhat ápoló­nőképző iskolánk van. Amott a terme­lés emelkedését hirdetik a feliratok. Itt vonulnak a VIII. kerület körzetei, lelkesen integetve. Az Ipari Kutató és Minőségellenőrző Intézet dolgozói ha­talmas mikroszkópot hoznak: „Őrkö­dünk a minőség felett!” — hirdeti a felirat — „Éljen a béke! Harcolunk érte!“ — hirdeti a tíz- és tízezrek aj­káról felharsanó jelszó. Ez zúg szün­telenül, miközben az Alumíniumipari NV dolgozói vonulnak a tribünök előtt. A Fogaskerékgyár dolgozóinak me­netében két honvéd viszi a vörös zászlót a hatalmas fogaskerék mögött, amelynek fogain a népi demokráciák és más országok zászlóinak színei hir­detik: a proletár internacionalizmus mélyen gyökerezik a magyar dolgozók szívében. Az Épületszerelő NV tábláit dagadó izmú munkások hozzák. A Fő­­kapitányság dolgozói nagy tapsot kap­nak. Díszes táblájukra ezt írták: „A dolgozó nép rendjét védjük!" Az Agrimpex csoportja átlátszó anyagból készült földgömböt hoz, amelynek bel­sejében hatalmas, vörös 1-es szám lát­ható, a Szerves Vegyipari Kutatóinté­zet mindenféle lombikkal felszerelve vonul el a tribünök előtt, a Fővárosi Anya- és Kisdedvédelmi Intézet dol­­gozói bepólyázott csecsemő­babákat hoznak karjukon, majd a nehézipari minisztérium dolgozóinak lelkes csa­pata következik. A Pázmány-egyetem diákjai vonul­nak most,­­táncol, énekel munkás, pa­raszt, értelmiségi ifjúság összeforrva a május 1-i béketünetés lelkes hangu­latában. Mellettük haladnak a József­városi Cipőgyár dolgozói, majd a kli­nikák dolgozói következnek. Mint egy fehér köpenybe öltözött hadsereg, szép, rendezett sorokban vonulnak. „Éljen Rákosi! Éljen a Párt“ — kiállja a medikusok nagy, lelkes csa­pata. Amott kétszeres virágfüzérrel övezett Lenin, Sztálin, Rákosi-képeket hoznak, s hatalmas táblát közöttük: „Nektek köszönhetjük békés, szocia­lista jövőnket!“ Tizenkét óra tájt a XIII. kerület menetét a Ganz Hajógyár dolgozói nyitják meg. Zenekar halad a kerület élén és hatalmas tábla, amelyre a május 1-i munkafelajánlás összegét írták. A menet előtt a nehézipari minisztérium ésüzem­ zászlója lobog. Apró hajó­­modell következik, csillog a nap a pa­rányi skürt­őkön, a gondosan megmun­kált alkatrészeken. Aztán végeláthat­­hatatlan sorokban hömpölyög a gyár dolgozóinak áradata. Kart karbafűzve énekelve haladnak a fiatalok, soraik­ban feltűnnek néphadseregünk katonái. Összefogóznak a fiatalokkal, zászlót visznek és együtt kiáltják a többiekkel a dübörögve hangzó jelszavakat. Az Elzett-gyár dolgozói a Vasas-szak­szervezet vándorzászlajával közeled­nek pompás májusfákat lobogtatva. A békéért, az egyre szebbé, boldogabbá váló életünkért folyó harc jelszavai fogják át a menetet, hullámzik a kiáltás, itt az idősebbek, amott a fia­talabbak kezdik. A Béke Hívei felhívá­sának hatalmas mását hozzák az El­­zett-gyáriak, „követeljük az atomfegy­ver betiltását” — írták a táblára és alatta sorakoznak az aláírások. A béke és a termelés jelszavai szo­rosan egymás mellett tűnnek fel. A békefelhívás után a Cérnázó Gyár táblája: a termelés emelkedésének büszke számait írták rá a dolgozók, — a számok évenként emelkednek, legfelül: „3817 kilót termelünk“. Az I. számú Autójavító NV-ve­l egyidejű­leg érkezik a Hősök­ terére a Dinamó NV, a Csiszológépgyár, a Budapesti Szerszámgépgyár, a Mechanikai Mérő­műszerek Gyára NV. Nyomukban haladnak a Budapesti Elektromos Mű­vek dolgozói, tábláikon az újítások számának emelkedését, az önköltség­­csökkentés adatait jelzik. A Sztálin­­híd építői következnek, táblájukra az új hidat rajzolták. És Sztálin nevét harsogják a Sztálin-híd építői, messze száll a hang, a távolabb haladók átveszik a szót, terjed, árad a kiáltás. A tízezer ajakról szálló hang elül, a másod­perc töredékének tűnik csupán a csend, a menetből kimagaslik egy idő­sebb arc, a fehér haj feltűnik vö­rös zászlóktól övezve, aztán ajkáról messzehangzik a kiáltás: „Éljen a Párt!” Ismét tízezrek veszik át a szót, ismét dübörög, harsog tízezrek hangja. „Angyalföldiek vagyunk, a békéért harcolunk“ — kiáltják a Lánggyáriak. Menetük élén üzemük büszkeségei­nek, a sztahanovistáknak fényképeit hozzák. A Kaliber NV, az Autó- és Traktoralkatrész NV, a Budapesti Vasszerkezeti NV, a Vas­- és Gépérté­kesítő NV menete közeledik. A nap délelőn áll, a fényesség szétárad a tengernyi vörös zászlón, a piros be­tűkkel írott jelszavakon, a népi tán­cosok színes ruháin, egyetlen szín­pompás képpé alakul a felvonulók boldog, örömteli tömege. A levegő­ben piros és fehér léggömbök százai szállnak, a pillantások csak néhány percre követhetik őket, aztán szerte­repülnek a vakítóan kék tavaszi ég­bolton. Virágos ruhában asszonyok a Pa­szomány ár­ugyár NV menetének élén, mellettük gyerekek, némelyikük a kar­jára emeli gyermekét és az emelvény felé, Rákosi elvtárs felé mutatja gyer­mekének telt, nevetős arcát. „Békét akarunk“ — „Le a háborús uszítók­­kal”— kiáltják az asszonyok és ma­gukhoz szorítják gyermekeiket: az ő életükért, az ő jövőjükért, az­ ő bol­dogságukért küzdenek. A Viktória Harisnyagyár menete előtt magyar ruhába öltözött gyerekek táncolnak. A gyermekdallamok csak né­hány percig úsznak a levegőben, az­tán újabb üzemek következnek: Alumi­­niumgyár, Hőpalack- és Üvegipari NV. Hatalmas földgömb forog a Magyar Acél menetoszlopa előtt, a földgöm­bön felirat: „Korunkban minden út a kommunizmushoz vezet“. A kék óceá­nok és bilincsbe vert földrészek, között hatalmas piros terület jelzi a nagy Szovjetuniót és a béke­tábor országait. A földgömb­ forog és a mögötte haladó dolgozók az életet, a boldogságot , a békét jelentő piros területet nézik és percenként felhang­zik a kiáltás: „Éljen a Szovjetunió”. Egy óra már­i­s még egyre jön­nek a VIII. és V. kerület dolgozói. A Keleti fűtőház munkásai kis mozdonyt hoznak, zenekar játszik­ a menetük élén. Az OTI dolgozói az OTI-palota gipszmodelljével vonulnak, körötte négy hatalmas, erős munkás szobra, ők tartják a vállukon. Most egy kis kocsin fotelben ülő tőkés érkezik, fe­jén cilinder, szájában szivar, könyöké­vel az atombombára támaszkodik, egyik kezében dolláros­ zacskót ráz. De mögötte hatalmas munkás magaslik fel, fenyegetően emeli kalapácsát, s a tőkés összezsugorodik, rettegve pis­log feléje. Ezüstös pajzsokat hoznak most, rajtuk „Sztálin“ neve és a „béke“ szó áll, megcsillan rajta a nap­fény, amint fejük felé emelve üdvöz­­lik vele Rákosi elvtársat. Az V. kerü­let menetében a minisztériumok és hi­vatalok dolgozói jönnek egymásután — köztük sok kemény munkásarc mo­solyog a tribünök felé. Jönnek vörös zászlók alatt az Állami Ellenőrzési Központ dolgozói, hatalmas, menekülő alakot ábrázoló papírfigurát hoznak, — csupa aktából összerakva, fején fe­kete cilinder, mintha égett papírmara­dákokból csinálták volna: „Felszámol­juk a bürokráciát!“ — A Tudományos Akadémia, a népművelési miniszté­rium, a belügyminisztériumi dolgozók lelkes csapata, az Országos Sporthi­vatal dolgozóinak menete vonul, a Szikra nyomdáé, amelynek közepén a marxizmus-leninizmus klasszikusai­nak hatalmas méretű példányait hozza egy kocsi, felette ragyog az ötágú vö­rös csillag. A Petrovszkij-klinika dol­gozói „Legfőbb érték az ember“­­ feliratú tábla alatt jönnek, s éltetik a békét, a békeharc nagy vezérét, Sztá­lint, s a Pártot, Rákosi elvtársat. A földművelésügyi minisztérium dolgozói­nak menetében a gépállomások mun­kásai is felvonulnak, szürke kezes­lá­basaikban, egy traktor képét viszik és eget-földet megrengető „hurrá“-val él­tetik Sztálin elvtársat, Rákosi elvtár­sat. Látának az állami gazdaságok dol­gozói jönnek, árvalányhajas kalapban, díszes magyar ruhákban. Szól az ének, szakadatlanul játszanak a zene­karok, a hangulat, a lelkesedés egyre fokozódik. A Vasas Szakszervezet központjá­nak dolgozói előtt kék ruhába öltö­zött fiatalok viszik a vasas-jelvényt, az egyetem Orosz Intézetének hall­gatói harsogva kiáltják: „Jelszavunk a béke! Harcolj velünk érte!" Vidá­man integetnek a háztartási alkalma­zottak baboskendős menetéből a tribü­nök felé s díszes táblán hirdeti a fel­írás: „A háztartási alkalmazottak i­s a béketábor harcosai!" A Magyar-Szovjet Társaság felvo­nulói 1 óra tájt érkeznek a Hősök­­terére. Több méter magas MSZT-jel­vényt hoznak, az összefonódó sarló­­kalapácsos és piros-fehér-zöld karikák között valódi fáklyatűz lobog. Fehér­­blúzos, kékszoknyás lányok virágokkal díszített májusfákat emelnek magasba, nyomukban ötágú csillagot alkotva vo­nulnak a többiek. Képek: — az egyiken korbácsát lengető ültetvényes hajszolja a gyarmati dolgozókat, a másik szabad, boldog embereket ábrázol. És a képek felett ismét sarló-kalapácsos zászlók tömege lobog,­­ a felvonulók boldog életünk biztos alapjának, a szovjet-magyar barátságnak jelszavait kiáltják. Zárt sorokban, fegyelmezett menet­ben közelednek a Szabadságharcos Szövetség díszszázadai. Férfiak ejtő­ernyős ruhában, nők kék,overallban. Az üzemi Szabadságharcos-századok osz­lopai következnek, tábláikon a terme­lésben kitűnt sztahanovista szabadság­harcosok neveivel. „Friss vére ifjú ereknek...” h­angzik a dal a fiatalok ajkáról. Erősek, vidámak, egyszerre lépnek és tekintetük messze néz a ra­gyogó, szüntelenül változó áradatban. A mellettük haladó oszlopban üze­mek vonulnak, a Chinoin dolgozói fehér köpenyben, az Angyalföldi Gyapjúszövet NV dolgozói valódi szövőgéppel, a Philips dolgozói ismét földgömbbel, melyen a Szovjetunióból fénysugarak áradnak szét a négy ég­táj felé. Az Acélöntő- és Csőgyár dol­gozói magasra emelik a táblát: „Bok­ros Béla öntő­selejt nélkül 254 száza­lékot termel, Zacsovits István már jú­nius 28-ig teljesítette tervét“. A Ma­gyar Pamutipar dolgozói a nemzet­közi proletariátust üdvözlik jelszavas tábláikon. „Üdvözlet a hős kínai nép­nek“ — írták az egyik hatalmas táb­lára. Itt az Országos Magyar Repülő Egyesület fiataljai közelednek. A me­netben világossárgára festett vitorlázó repülőgépet vontatnak. A gép mögött hatalmas táblán vörös betűk hirdetik Sztálin szavait: „Repüljetek gyorsab­ban, magasabbra és messzebb, mint mások!“ Úttörő repülőmodellezők vo­nulnak, büszkén emelik magasba apró gépeiket.­ „Mi leszünk a jövő repülő­gép tervezői és pilótái“ — hirdeti az úttörők táblája. Egy óra elmúlt, négyes folyamban hömpölyög reggel óta szakadatlanul, szinte másodpercnyi megszakítás nél­kül az emberáradat — s most sem akar végeszakadni. A XX. kerület dol­gozói jönnek. A Hazai Fésüsfonó dol­gozó nőinek sokszínű menete, a pest­­erzsébeti Mechanikai Fonó dolgozói. A Soroksári Textilművek menete egy dí­szesen faragott oszlopon álló galamb­dúcot hoz s fehér galam­bcsapatot engednek ki belőle a dísztribün, Rákosi elv­társ előtt. Az Üvegezési N­ dolgozói virágokból ké­­szített ötágú csillag közepén földgöm­­böt hoznak s előtte — szintén piros virágból készített betűkkel ezt a szót: „Szabadság!“ Új szint jelent a me­netben a XX. kerületi „Vörös Októ­ber” tszes dolgozó parasztjainak fel­vonulása. Hatalmas tapsvihar köszönti őket s menetük dalolva, viharos éljen­zéssel vonul el a tribünök előtt. Negyed kettő tájban feltűnik a IV. kerület dolgozóinak menete. Az Istvántelki Járműjavító dolgozói vo­nulnak a díszemelvény előtt,­­ amikor fehér galambok repülnek a magasba, szerte szállnak az egyre hömpölygő, áradó tömeg felett. A Sopron-Újpesti Szövőgyár menete után a BAMERT dolgozói vonulnak. Idős asszonyok és fiatal leányok, férfiak és ifjak ajkán szüntelenül harsog a „hurrá!“ kiál­tás. A sor szélén idősebb em­ber halad, karonfogva a fiatalokkal. Felnéz az emelvényre, figyeli annak a férfinak az arcát, akit édesapjuk­ként szeretnek valamennyien, Rákosi elvtársat. Aztán egy pillanatra meg­áll, leveszi a kalapját és integet. A tömegben zúg a kiáltás: „Éljen Rákosi, éljen a Párt!“ A Furnir- és Lemezművek után az Ipari Segédanyaggyár, majd az Omega következik. Hatalmas satupa­dot hoznak, a satupofák között im­perialisták vergődnek s a pad szélén álló munkás egyre szorítja a satu­pofákat. A Börművek, az Egyesült Újpesti Vasöntödék, a Phöbus Villa­­mosművek és a Duna Cipőgyár me­nete után a felsőbíróságok dolgozói közelednek. Az igazságügyminiszté­rium és a pesti járásbíróság dolgo­zói azt írták táblájukra: „Mi a nép bírái vagyunk“. Még nincs egészen két óra: hatal­mas, vörös betűk hirdetik: a ,Posta dolgozói jönnek. Elől a 72-es posta­­hivatal, élüzem. Hatalmas méretű „dísztáviratokat” hoznak az egyes cso­portok: „Sztálin elvtársnak, Moszkva. Megvédjük a békét a mi frontszaka­szunkon­’ és „Rákosi elv­társnak, Buda­pest. Köszöntjük népünk szeretett ve­zérét...’’. Mellettük a XIX. kerület dolgozóinak menete vonul, a Kispesti Selyemgyárnak Sztálint, Rákosi elvtár­sat éltetve, majd a Hofherr dolgozói zárják be a sort. A népi demokrá­ciák színes viseletébe öltözött tán­cosok, virággal­ díszített kocsik, kis traktor, egy földgömb teszik színessé menetüket, s harsog a jelszó. ..Éljen a béke! Harcolunk érte!" Két óra tíz perckor a vasutas-, honvéd és ÁVH-zenekarral zárják be Budapest dolgozó népének hatalmas felvonulását. A Vá­roslig­et fái alatt, a Népliget, a Városmajor felé szétoszlik a többszáz­ezres tömeg, felhangzik a zene, az ének, táncolnak, dalolnak, a dolgozók százezrei. A felejthetetlen, káprázatos május délelőtti tüntetés felemelő, bol­dog érzésétől eltelve adják át magukat a szórakozás örömeinek. Ez a szóra­­kozás május elseje napfényes délután­jára szól, de a délelőtt harcos jelsza­vai nem szállnak el nyomtalanul a de­rűs kék ég felé. Tovább élnek a dol­gozó százezrek harcos akaratában, hogy a műhelyekben, a bányák mé­lyén, a földeken, a hivatalokban, isko­lákban és laboratóriumokban a min­dennapi munka során e csodálatos és soha el nem felejthető májusi délelőtt lendületével viszik tovább az egysé­ges és kérlelhetetlen harcot azok ellen, akik építő, dolgos hétköznapjaink és vidám, boldog ünnepnapjaink meg­semmisítésére törnek: — a népek el­lenségei, az új háború banditái ellen! 3 Májusi seregszemle városokban és falvakban'' — a békéért, a háborús gyújtogatók ellen !­s a nagy magasságból nézn­éd az országot ezen az ünnepi május 1-i reggelen — azt látnád, hogy a városok vetőtengere fölött, a gyár­kéményeken, üzemek falán, de a kis tanyákon is milliónyi pipacs virít. Vörösbe öltözött az ország: ez a szín ragyog a kis tanyák ablakaiban, a májusfák hosszan lengő szalagain, égő vörös fényben tündökölnek a csillagok a városok villanyfényes dekorációin, vörös zászlók alatt vonulnak a hosszan kanyargó országutakon a falusi dolgozók, vörös zászló díszíti a lassan dü­börgő traktorokat, amelyek az ünnepségre igyekeznek az ország minden sar­kában. Nem is csak ünnepség ez: seregszemle! A munkásosztály forradalmi zászlaját a békeharcban hűen követő dolgozók nagy seregszemléje van ma. Hol van az eleje és hol van, a vége ennek az arcvonalnak? Ehhez nem elég a galamb röpte, de még a legmagasabbra szálló gép sem ... Mert a fel­vonuló seregek oszlopai sorakoznak túl a határokon is: túl Hidasnémetin, Záhonyon, Biharpüspökin milliók, százmilliók vonulnak ezen a napon. S a mi országunk, a mi népünk egyik csapata ennek a hatalmas seregnek! Néz­zük végig a béke hadoszlopainak felvonulását! A szabadság, a béke vörös zászlói lengenek Már kora hajnalban gyülekeznek, emelvényeket ácsolnak a kis gödöl­lői réten, padokat hordanak vidám fiatalok. Itt-ott zenekarok tűnnek fel: ébresztő! „Eljött május elseje, énekszó és tánc köszöntse!“ A hagyományos cigányzenés köszöntő is felcsendül — ma ők­ sem nyavaly­­gós álmagyar szerenádokat húznak, frissen és vidáman zendülnek a mun­kásindulók a falusi utcákon. És díszbeöltöznek a kerítések: van, aki­nek csak egy kis piros papírzászlóra telt, van, aki egész virágerdőst ültet ablakba, verandára — és a virágok, zászlók közepén arcképek: Lenin— Sztálin—Rákosi. Aszódon a Petőfi­­emléktábla kö­rül is vörös selyemszala­gok: együtt ünnepelnek most az imperia­lista gyújtogatók ellen tüntető, a vi­lágszabadságért „pirosló zászlók alatt“ küzdő dolgozók a költő szavai­val: „Ha majd minden rabszolganép jármát megunva síkra lép .. Hatvan. Söprik az utcákat — ezek már a­z utolsó simítások, olyanok, mint a díszszemle elött a köpeny ráncainak m­egigazítása, az utolsó si­mítás a puskák fényesen ragyogó csö­vén. Az utak felett már lengenek a szabadság, a béke vörös zászlói. Keményen markolja a géppisztolyt az őrség a szovjet tüzéremlékmű előtt — teherautón vonul s fúj vidám ébresztőt a gyári zenekar. Hort: teherautók, kocsik. Lobogó­dísz. Gyöngyösön minden házon vörös és piros-fehér-zöld zászló. Kápolna: nincs olyan ablak, amelyben ne lenne legalább egy vörös csillag. Reggel 7: a békeharc tankjai, a traktorok is elindulnak, nyergükben vidám traktoristák forgatják a kor­mányt. Az egri úton, Karecsend­ után teherautó robog, csupa virág... és csupa gyerek! Énekszó leng mögöt­tük, mint a mozdonyok után szikra­eső. „Hadd járjon ő a rózsában bokáig .. Eger. Az utakon mindenütt a béke hadserege hömpölyög". Dobó István várkapitány szobrától indulnak, aki elzavart Eger alól egy hódító hordát , s most az egriek újra odakiártják a kalandra készülő imperialistáknak, amit a menetben dübörgő úthenger táb­lája hirdet: „Lehengereljük a háborús gyújtogatókat!“ Milyen szót lehetne találni erre a felvonulásra? Hiszen ki­csiben tükrözi egész népünk elhatáro­­zását, akaratát ezen a napon! A gyerekek jönnek elől. Peregnek az úttörőzenekar kis cimbalmai, pereg a dob: „Sej, haj, úttörőnek lenni min­dig jó!“ Kétoldalt örömkönnyekkel szemükben nézik azok, akik nem vo­nulnak ma együtt a menettel­­, de meg kell adni, nincsenek sokan. Mert a harmincezer lakosú Egernek jó kétharmada itt vonul, szakmája gépeivel, eszközeivel, vidám jelképekkel. A hangszóró sorra kö­szönti az iskolákat s azok énekkel felelnek. Soha ilyen szívvel és ilyen szépen nem dalolt még az ifjúság — mondja egy öreg néni a sorban. Táncoló lányok... modellezők, pará­nyi repülőgépeikkel... oroszul énekli a partizánindulót ez egyik általános Mezőtárkányi asszonyok az ünnepi gyűlés szónokát hallgatják

Next