Szabad Nép, 1950. június (8. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-06 / 129. szám

KEDD, 1950 JÚNIUS 8 SZABAD NÉP Budapesten és az országban a béke jegyében ünnepelték vidám, boldog fiatalok a Nemzetközi Gyermeknapot Vasárnap korán délelőtt, a ragyo­gó napsütésben dobszóval, indulók­kal vonultak fel az úttörő csapatok Budapest és szinte valamennyi na­gyobb város utcáin. A fiatalok vi­dám dalokkal ünnepelték országszerte a Nemzetközi Gyermeknapot, ünne­pelték boldog életüket, amelyet a Párt, Rákosi elvtárs, népi demokrá­ciánk gondoskodásának köszönhetnek. A Nemzetközi Gyermeknap a béke melletti nagy tüntetés volt: a felnőt­tek gyermekeik boldogságában gyö­nyörködve egy percre sem felejtették el, hogy az imperialisták gyermekeik derűs élete ellen törnek s amikor a békét védjük, gyermekeink szép jele­nét és ragyogó jövőjét védjük. Az önfeledten, kacagva szórakozó gye­rekek napja volt vasárnap s a fel­nőttek mindent elkövettek, hogy ezt a napot feledhetetlenné varázsolják számukra. Kőbányán az MNDSZ és a Richter­­gyár kultúrcsoportjainak bábjátékosai szórakoztatták a kerületi általános iskolák tanulóit. A Kőbányai Sörgyárak NV négy lovaskocsija sétakocsikázásra vitte a dolgozók gyermekeit. Csepelen a Rákosi Művek szépen feldíszített vizi­telepén tartották a Gyermeknapot. A csepeli iskolák ta­nulói már a kora reggeli óráktól kezdve felvirágozott autókon vonultak az ünnepségre. Délelőtt 10 órára mintegy 10 ezer felnőtt és gyer­mek gyűlt össze. A zászlóbontás után az úttörők tréfás versenyeket rendeztek, majd az MNDSZ bábszínháza, ének- és tánc­csoportok adtak műsort, végül a Rákosi Művek kulturális osztálya ren­dezett 2 órás kultúrműsort fővárosi művészek felléptével. Délután a fővárosban több helyen rendeztek műsort, hogy emlékezetessé tegyék a gyermekek számára a Nem­zetközi Gyermeknapot. A Városmajor­ban az úttörők tánccsoportjai léptek fel. Az Úttörő Színház színészbrigádja jelenetekkel, versekkel mutatta be, mi­lyen sivár volt Magyarországon a gyermekek élete a felszabadulás előtt és milyen boldogan élnek ma a gye­rekek. Az állatkerti szabadtéri színpadon a Fővárosi Operett Színház művészbri­gádja, a Központi Úttörő Zenekar és a Kilián György­ utcai általános iskola kórusa szerepelt. A margitszigeti szabadtéri színpad hatalmas nézőtere zsúfolásig megtelt vasárnap délután. A­­színpadon egy­mást váltották az úttörők ének-, tánc- és zeneegyüttesei, munkás-kultúrgár­­dák és hivatásos művészek. Az úttö­rők alig akarták leengedni a színpad­ról a kitűnő gödöllői úttörő-kórust, a honvéd-zenekart és táncegyüttest. A Népligetet is megtöltötte a vidám gyermeksereg a Nemzetközi Gyermek­nap délutánján. A lombos fák alatt két színpadon adtak műsort a gyer­mekek számára: az iskolák ének- és tánccsoportjai, zenekarai, a honvéd művészegyüttes, a MÁVAG „Acélhang“ kórusa és fúvószenekara, valamint a Ganz Vagon népi tánccsoportjai. Vasárnap este a Budapesten élő görög gyermekek is ünnepséget rendeztek a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából. Az ünnepséget egy fiatal görög lány szavai vezették be. — Mi, itt Magyar­­országon tapasztalhattuk — mon­dotta —*■, mindent megadnak a gyer­mekek számára, hogy szebbé, jobbá tegyék életüket. Innen üdvözöljük a rabszolgasorsban szenvedő görög gyer­mekeket. A műsor keretében görögországi népi táncokat, népdalokat és hazafias verseket adtak elő, egy élőképben pe­dig megrázó erővel ábrázolták a mo­­narcho-fasiszták koncentrációs táborá­ban sínylődő görög gyermekek szo­morú sorsát. Utána bemutatták a népi demokráciákban élő gyermekek derűs, napsugaras életét. Budapest 22 kerületéből 20—20 leg­kiválóbb úttörő sportoló felvonulásá­val kezdődött vasárnap reggel a margitszigeti új Úttörő-sporttelep avató ünnepsége. Az ünnepség sportversenyekkel folyta­tódott, ezek egyszersmind az úttörők rendszeres sportfoglalkoztatásának kezdetét is jelentik. Az első napon a főváros 22 kerületének legjobbjai mér­kőztek a sport számos ágában. ★ Vasárnap a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából a vidéki városokban gyűlé­seket tartottak, amelyeken a szülők a gyermekeik boldog jö­vője érdekében folytatott békeharc jegyében tüntettek. A miskolci úttörők kultúrelőadáson, majd filmbemutatón vettek részt. Mintegy 2000 egyenruhás úttörő meg­koszorúzta a Szovjet Hősi Emlékmű­vet, majd a Népkert sportpályáján szórakoztak és sportoltak. Egerben, Gyöngyösön és Heves megye nagyobb községeiben az úttörők zenés ébresztő­sével kezdődött a Gyermeknap. Sok helyen mozielőadásokat tartottak a gyermekeknek, a községekben bábját­szók szórakoztatták az úttörőket. Egerben többezer gyermek vonult fel. Szegeden a Gyermeknap délelőttjén tízezer gyermek, egyenruhás úttörők és óvodások zászlókkal, jelszavas táblákkal vo­nultak végig a városon. A Nemzeti Színházban kultúrműsort rendeztek az úttörőknek, a moziban a „Fiúk a gáton“ című szovjet filmet látták. Délután nagygyűlést rendeztek. A l­igetben juniális volt, ahol az MNDSZ-asszonyok uzsonnával vendé­gelték meg a gyermekeket. Győrött sokezer vidám, éneklő gyer­mek vonult fel a város utcáin. Debrecenben is vidám gyermekdal­tól volt hangos a város a Gyermek­napon. A környező tanyák gyermekeit gépkocsikon, szekereken hozták a vá­rosba. A nagyerdőben a legjobb deb­receni bábjátszó csoportok léptek fel, a stadionba színpompás menetben vonult fel többezer iskolás. Este az Arany Bikában a legjobb megyei ifjú­sági kultúrcsoportok szerepeltek. A Szülői Munkaközösség több mint tíz­ezer gyermeket vendégelt meg cukor­kával, fagylalttal. Pécsett az úttörők és a középiskolások énekszóval, vörös és nemzetiszínű zászlókkal vonultak fel a sportpályára, ahol kultúrműsor­ral, sportbemutatókkal szórakoztatták a város dolgozóit. Aláírták a magyar-román kulturális egyezmény egyéves munkatervét A Budapesten néhány napja folyó magyar-román kulturális vegyesbi­zottsági tárgyalások eredményeképpen hétfőn a külügyminisztérium tanács­termében aláírták a kulturális egyez­mény új munkatervét. A munkatervet magyar részről Majláth Jolán, a Kul­­túrkapcsolatok Intézetének főtitkára, a magyar tárgyalóbizottság elnöke, ro­mán részről dr. Melinescu Nicolae kül­­ügyminisztériumi főosztályvezető, a román bizottság elnöke írták alá. Az ünnepélyes aktusnál jelen voltak magyar részről Losonczy Géza, Boldi­zsár Iván és Szávai Nándor államtit­károk, a magyar bizottság tagjai: Ne­mes Dezső, Szirmai István és Tömpe Istvánné, továbbá a külügyminiszté­rium főosztályvezetői és osztályveze­tői. Román részről Malnaseanu Aurél, a Román Népköztársaság budapesti követe­, Hatos és Pacurariu tanácsosok és a román bizottság tagjai: Monica Pavel és Munteanu Francisc. A jegyzőkönyv aláírása után Majláth Jolán mondott üdvözlő beszédet és hangsúlyozta, hogy a legbarátibb lég­körben lefolyt tárgyalások során a magyar-román kulturális egyezmény már eddig is jelentős eredményeket ért el. A román és magyar kultúra mun­kásai egyaránt harcolnak a szocialista realizmus győzelméért és a béke ellen­ségeinek, az imperialista háborús uszí­­tóknak minden téren, az irodalom, a művészet, a kultúra leple alatt jelent­kező támadása ellen is. Ily módon kulturális kapcsolataink is a szocializmus közös építését, a nagy Szovjetunió által vezetett nem­zetközi béketábor ügyét szolgálják. Melinescu Nicolae, a román bizott­ság elnöke válaszában azokat a konkrét feladatokat vázolta, amelyek a munka kidolgozásánál és megálla­pításánál mindkét félre hárulnak. A közös célkitűzések maradéktalan telje­sítése nagy lépésekkel fejleszti a két nép kapcsolatait, amelyek a Szovjet­unió vezette hatalmas béketáborban harcolnak az igazi kultúráért, a béke megvédéséért. A meleg baráti légkör­ben lefolyt tárgyalások a két nép kö­zös munkájának új lehetőségeit tárták fel.★ A magyar-román kultúregyezmény egyéves munkatervének aláírása új állomást jelent a Magyar és a Román Népköztársaság népeinek kulturális kapcsolataiban, s e kultúrál­­s kapcso­latokon túl a két testvéri népi demo­krácia barátságának további elmélyí­tésében. Két olyan nép ismeri meg egymást a kulturális kapcsolatok ré­vén is egyre jobban, amelyeket év­századokon át egymás ellen igyekez­tek uszítani saját uralkodó osztályaik azért, hogy a szomszéd népek közötti gyűlölködéssel is a maguk nép­elnyomó, népnyúzó uralmat biztosít­sák. A dicsőséges Szovjet Hadsereg, amely leverte népeink lábáról a nagy­tőkések és földbirtokosok bilincseit, amely kiűzte mindkét országból a fasiszta megszállókat, a szabadság­gal együtt lehetőséget is biz­tosított a román és a magyar nép számára, arra, hogy barátságban, testvéri együttműködéssel éljenek egy­más mellett. A magyar és a román nép élni tudott a szabadsággal és élni tudott ezzel a Szovjetunió nyújtotta lehetőséggel is. Élni tudott azért, mert a nagy Szovjetunió példát is mutatott arra, hogyan élhetnek egymás mellett barátságban, egymás segítésével sza­bad országok, példát adott arra, hogy egy országon belül is hogyan lehet a legtökéletesebben megvalósítani a né­pek testvéri együttélését. Élni tudtak népeink a Szovjetunió nyújtotta lehető­séggel azért, mert élükön a kommu­nista pártok állottak, amelyek szilár­dan és megingathatatlanul vezették a dolgozókat újabb és újabb győzel­mekre az országon belül, újabb és újabb sikerekre a népi demokráciák egymás közötti kapcsolatainak meg­szilárdítása terén. A magyar és a román nép között a politikai és gazdasági kapcsolatok mellett mind elmélyültebbekké válnak a kulturális kapcsolatok is. Ezek a kapcsolatok az elmúlt év során is komoly eredményeket hoztak. Elég csak a közelmúlt egy-két kiragadott példájára hivatkozni. Ugyanakkor, amikor Románia színházaiban ma­gyar színdarabokat játszanak, a mi Nemzeti Színházunk román író szín­darabját mutatta be nagy sikerrel, könyvnapunkon román író művének megjelentetésével mutattuk meg, hogy új és új alkalmakat teremtünk a né­peink közti kulturális kapcsolatok meg­­szilárdításáról. új kultúra születik Ro­mániában is, Magyarországon is. Ennek az új kultúrának megszületése egész sor kérdést, problémát vet fel. Tanulnunk kell egymástól, egymás tapasztalataiból a jövőben is, mint ahogy már eddig is tanultunk. Jól tudjuk azt, hogy az elért jelen­tős eredmények mellett még nagy feladatok állnak előttünk. A nép­elnyomó osztályok évszázados bű­né­t kell felszámolnunk s ez nagy erőfeszítéseket követel meg mindkét nép részéről, ez komoly munka, ke­mény harc kérdése. Ebben a harcban lesz jó fegyverünk a most aláírt mun­katerv is, s e munkaterv megvalósu­lása. Fegyver lesz abban a nagy küzdelemben, amelyet népeink a ha­talmas Szovjetunió vezetésével, Sztálin elvtárs vezetésével a háborúra uszító imperialisták ellen a békéért, a szo­cializmusért vívnak. Gyorsolvasztási versenyre hívták ki a Rákosi Mátyás Művek martinászai az ország kohászati dolgozóit A Martin-üzem komplex brigádja, Pártunk Központi Vezetőségének feb­ruár 10-i határozata alapján az elmúlt hetekben megszervezte annak műszaki feltételeit, hogy a Martinban és az elektroacél-üzemben minden művezető és olvasztár csoportjával együtt át­térjen a gyorsolvasztásra. A brigád döntő feladatának tekinti továbbra is a Párt Központi Vezetőségének a ter­melés emelésére, a minőség javítására és az önköltség csökkentésére vonat­kozó határozata végrehajtását, s a szovjet sztahanovisták gyorsolvasztási módszereinek alkalmazását. E felada­tok maradéktalan végrehajtása érde­kében­­a komplex brigád pontokba foglalta a gyorsolvasztás szocialista munka­versenyének feltételeit. A versenypontok feltüntetik, , hogy versenyszakaszonkint mennyi a gyors­öntések száma, a termelékenység árára és tonnára eső emelkedése. Az önköltségcsökkentés területén külön számításba veszi a fajlagos segéd­anyag-fogyasztást, a takarékosságot a tüzelőanyaggal és azt, hogy mennyi olajat fogyasztanak el az óránkénti, tonnánkénti termelésben. Külön érté­kelik a gyors­olvasztási módszer to­vábbfejlesztését is. A verseny értéke­lését hathetenként hozzák nyilvános­ságra. E versenyfeltételek alapján Feszler Péter, a csepeli Martin sztahanovistája szocialista munkaversenyre hívta ki­ a Rákosi A Művek, a Diósgyőri Kohászati NV és az Ózdi Kohászati Művek Martin-üzemének dolgozóit. A Rákosi Művek dolgozói a ver­seny elfogadása után felhívást in­téztek az ország többi Martin­­üzeméhez is. Felhívják a diósgyőri, ózdi és a többi kohászati művek Martin-üzemeinek dolgozóit, hogy a versenyfeltételek alapján csatlakozzanak a gyorsolvasz­tási szocialista munkaversenyhez. A gépállomási szerződéskötések sikeréért s­zinte napról-napra növekedik az a felbecsülhetetlen támogatás, melyet Pártunk útmutatását követve a munkásosztály állama nyújt a dol­gozó parasztságnak, hogy emelhesse a mezőgazdasági termelés színvonalát s a falun is mind több eredményt ér­hessünk el a szocializmus építésében. E sokirányú támogatásban döntő sze­repe van a gépi segítségnek, gépállo­másaink munkájának. Ez év őszén már 360 gépállomás traktorai, ekéi, tárcsái és vetőgépei segítik a termelő­szövetkezeti csoportokat és egyénileg dolgozó parasztokat, hogy jobban vé­gezhessék el a talajelőkészítés és ve­tés munkáját. És a gépi munkával kapcsolatban nemrég megjelent föld­művelésügyi miniszteri rendelet meg növeli e segítséget. A rendelet szerint a dolgozó parasztok akár az egész évi talajművelésre, akár egyes munkafo­lyamatokra terményben köthetnek szer­ződést a gépállomással s a rendelet azt is lehetővé teszi, hogy a gépi munkáért járó terményt csak az új ter­més betakarításakor, 1951 nyarán kell beszállítani. Államunk tehát egy esz­tendőre hitelt ad a gépállomással ter­ményben szerződő dolgozó parasztok­nak, s ezzel segíti, hogy a falu a sa­ját tapasztalataiból mindjobban meg­ismerje a gépi munka előnyeit és mind eredményesebben küzdhessen a kulák­­ság igauzsorája ellen. Az idei tapasztalatok alapján a dol­gozó parasztság jelentős része már világosan látja, hogy milyen termés­fokozó hatása van a jó gépi munká­nak. Több mint százötvenezer dol­gozó paraszt már ezen a tavaszon is szerződésben áll a gépállomással. De rajtuk kívül igen sokan észrevették, hogy mit jelent a traktorszántás , hiszen úgyszólván minden falu hatá­rában jól lehet látni a vetéseken, hogy melyik került géppel munkált földbe, jó magágyba s melyiket vetet­ték iga után. Kiss Sándor gyömrő­­tövespusztai dolgozó paraszt például, aki eddig két tehénnel művelte földjét, a gépállomási pártszervezet népneve­lőivel beszélgetve maga mutatta meg: az ő rozsvetése bizony csak 120 centi­méterre nőtt meg s ráadásul elég ritka is. Elmondotta a traktoristák­nak, megfigyelte, hogy kinek a­ földjét művelték meg géppel, azt is figyelte, hogy a gépi munka után vetett növé­nyek mindenütt elhagyták a fejlődés­ben a többit , s ezidén már szerző­dést köt a gépállomással Kiss Sándor tapasztalata — sok­ezer dolgozó paraszt tapasztalata. So­kan tudják már hogy a gépi munka jóval nagyobb termést biztosít, mint az igamunka. És emellett jóval olcsóbb is — nemcsak terményben kötött szerződés, hanem pénzbeli szerződés, vagy készpénzzel való fizetés esetén is. A rendelet lehetővé teszi, hogy pénzzel is lehessen fizetni a gépállo­más munkájáért. Ha a dolgozó pa­raszt előre szerződést köt, 5 százalék engedményt kap a megállapított árból, s ha készpénzzel fizet, akkor is ol­csón kapja a jó minőségű gépi munkát. A gépállomás például 1 hold középkötött talajon elvégzett középmély szántásért 53 forintot kér. Ezzel szemben a kulák 1 hold felszántásáért, rendszerint a legnagyobb dologidőben, 3—4 gyalog­napszámot, vagy még többet uzsoráz ki a dolgozó parasztból — nem is szólva arról, hogy a kulák „lovait kí­mélve“ 6—8 Centi mélyen éppen csak megkaparja a földet. Mindebből vilá­gosan látható, hogy a dolgozó pa­rasztság számára igen nagy segítsé­get, magasabb terméseredményeket, eredményesebb és könnyebb munkát jelent a gépállomás. Hiba lenne azon­ban azt hinni, hogy a fokozottabb gépi munkának más jelentősége nincs. A gépállomásokon keresztül nyújtott termelési támogatás nap mint nap, a gyakorlatban mutatja meg a munkás­­osztály segítségét, erősíti a munkás­paraszt szövetséget. És a gépesítés egész mezőgazdaságunk termelési színvonalának emelésében, a mezőgaz­daság szerkezeti átalakításában is rendkívül fontos szerepet játszik: a fejlettebb agrotechnika alkalmazására, jobb termelésre, a gép használatára tanítja a dolgozó parasztságot s­ a termelőcsoportokban végzett jó gépi munka segítségével a közös gazdaság, a nagyüzem felé vonja őket. A dolgozó parasztság esküdt ellen­ségei, a kulákok mindezt jól tud­ják. Tudják, hogy a gépi munka jó és ol­csó: tudják, hogy nagy segítség a dol­gozó parasztoknak s nagy csapás rá­juk, kulákokra, hiszen a gépállomás segít mind szűkebbre szorítani a kulák kizsákmányolási területét. Tudják, hogy a gépi munkával biztosított na­­gyobb terméshozam a szocializmust építő hazánkat erősíti. Ezért támadják szövetségesükkel, a klerikális reakció­val együtt ádáz dühvel a gépállomá­sokat, ezért uszítanak ellene „szak­szerű tanácsok“ s más hazugságok tö­megével. S éppen ebből következik, hogy a gépi talajművelési szerződések megkötése érdekében most meginduló kampány harci feladat, melyet az osz­tályellenség elleni kemény küzdelem­ben kell győzelemre vinni. Ebben a feladatban döntő szerep vár a gépállomások üzemi pártszerveze­teire, melyeknek a megyei és járási pártbizottságok irányításával kell szer­vezniük és mindvégig kézben tartaniuk a szerződéskötések érdekében folyó fel­világosító munkát. Az üzemi pártszer­vezetek a falusi pártszervezetekkel együttműködve vonják be a felvilágo­sító munkába a falusi tömegszerveze­teket, elsősorban a DÉFOSZ-t, gon­doskodjanak arról, hogy az egyes traktorosbrigádok kommunistái a párt­szervezeti népnevelő­ felelős irányításá­val a traktoristákkal és a helyi tö­megszervezeti aktívákkal közösen láto­gassák a dolgozó parasztokat, ismer­tessék a minisztertanácsnak az aratás, cséplés és betakarításról szóló határo­zatát s győzzék meg a dolgozó pa­rasztokat a gépi munka, a szerződés­kötés előnyeiről. Az­ üzemi pártszerve­zet vezetősége hétről-hétr­e rendszere­sen tárgyalja meg a szerződéskötési kampány eredményeit és hiányosságait s a járási pártbizottság útmutatásá­val mindent kövessen el, hogy még e hónapban biztosítsák a szerződésköté­sek sikeres végrehajtásával a gépállo­más őszi talajmunka-tervét. A gépállomások politikai osztályá­­nak és az üzemi pártszerveze­teknek le kell szűrniök a tavaszi szer­ződéskötési kampány tapasztalatait s ki kell küszöbölni azokat a fogyatékos­ságokat, melyek a tavasszal gátolták a felvilágosító munka eredményességét. Elsősorban arról van szó, hogy fel kell számolni az egyes helyeken még ma is tapasztalható elbizakodottságot. Most is vannak még gépállomások, melye­ken a pártszervezet vezetősége azon a teljesen helytelen állásponton van, hogy „lesz majd elegendő szántanivaló akkor, ha a traktor kimegy a földre.1* Másutt az­­elbizakodottság azt szüli, hogy nem tartják szükségesnek a fa­lusi pártszervezettel való együttműkö­dést, nem gondoskodnak a tömegszer­vezetekkel való jó kapcsolat megte­remtéséről é­s egymagukban akarják lefolytatni a kampány politikai munká­ját. Az ilyen elbizakodottság persze senkinek sem használ, csak az ellen­ségnek , hiszen az egyes vezetők önteltségét, kényelmességét az ellen­ség igyekszik minél jobban kihasználni s hátráltatni a szerződéskötés munká­ját. Egyes gépállomásokon pedig olyan nézet kezd kialakulni, hogy felvilágo­sító munkát csak az egyénileg dolgozó parasztok között kell folytatni, a ter­melőcsoportok felé nem­­, mert azok úgyis a gépállomással végeztetik a ta­lajmunkát. Az ilyen gyökerében hely­telen nézetekkel szemben a pártszerve­zet élesen vegye fel a harcot. A nép­nevelő­ munkát a termelőcsoportok felé egyetlen napra sem lehet abbahagyni, hiszen éppen a termelőcsoportoknak kell megadni minden támogatást. Ezt a munkát a szerződéskötéssel kap­csolatban is állandóan folytatni kell. A gépállomás vezetői a Gépállomási Ta­nácsok ülésein e hó közepéig tárgyal­ják meg a termelőcsoportok elnökeivel az aratási, cséplési munkát és kössék meg a talajművelési szerződéseket is. A termelőcsoportokkal és egyénileg dolgozó parasztokkal való talajművelési szerződések megkötésénél minden egyes termelőcsoportnál, minden egyénileg dolgozó parasztnál külön figyelmet kell szentelni arra, hogy a gépállomás pon­tosan meghatározza a végzendő munka megkezdésének és befejezésének határ­idejét. Nem szabad hagyni, hogy a gépállomás munkájában olyan „munka­csúcsok“ keletkezzenek s úgy összetor­lódjon a munka, hogy a végrehajtás nehézségekbe­ ütközzön. A gépállomás vezetősége már a szerződések meg­kötésénél gondosan úgy ütemezze a munkát, hogy a traktorok teljesítő­képessége a vetőszántásnál is, a mély­szántásnál is teljes mértékben ki legyen használva. Ezzel nemcsak a gépállomás tervszerű munkáját biztosítják, de ele­jét veszik annak is, hogy a dolgozó parasztok egyike-másika türelmetlen­kedjék — hiszen mindenki előre tudja, hogy a traktor mikor megy ki az ő földjére szántani. Az elmúlt egy esztendő alatt a dol­­­gozó parasztság bizalma erősen megszilárdult a gépállomások iránt. Ez azonban a legkevésbbé sem azt jelenti, hogy most már „könnyen megy a do­log". Ez idén még több dolgozó paraszt számára hozzáférhetővé kell tenni a gépi munka előnyeit s még keményebb harcot kell vívni a lépten-nyomon tá­madó osztályellenséggel. Ez pedig meg­kívánja, hogy a most meginduló szer­ződéskötési kampányt alapos, szívós po­litikai munkával, a dolgozó parasztok közötti felvilágosítással, a gépi munka előnyeinek megmagyarázásával a kulák­­ság támadásainak leleplezésével és le­verésével készítsük el, és vigyük si­kerre. Gépállomásaink így tudják biz­­tosítani őszi tervük teljesítését, a ter­melőszövetkezeti csoportoknak és az egyénileg dolgozó parasztoknak nyújtott segítség további fokozását.

Next