Szabad Nép, 1950. július (8. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-01 / 150. szám

s A Szovjetunió megengedhetetlennek tartja idegen hatalmak beavatkozását Korea belső ügyeibe Június 27-én A. Kirk, az USA nagy­követe emlékiratot intézett A. A Gro­­mikóhoz, a Szovjetunió külügyminisz­­terhelyetteséhez. Az emlékirat az USA kormányának nyilatkozatát tartal­mazta: „Kormányom utasított, hogy fel­hívjam figyelmét arra a tényre, hogy az északkoreai csapatok átlépték a 38. szélességi kört és nagy erőkkel több helyen betörtek Korea Köztársaság te­rületére.­ Minthogy a szovjet megbí­zott, a békét fenyegető nyilvánvaló veszély és annak a kötelezettségnek ellenére, melyet az alapokmány a Biz­tonsági Tanács tagjaira rótt, meg­tagadta a részvételt a Biztonsági Ta­nács június 25-i ülésén, az Egyesült Államok kormánya arra kényszerül, hogy a Szocialista Szovjet Köztársa­ságok, Szövetsége kormányának figyel­mét közvetlenül felhívja erre a kér­désre. Tekintettel a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége és az északkoreai rezsim között fennálló szoros kapcsolatok közismert tengere, az Egyesült Államok kormánya kéri, biztosítsa arról, hogy­­ a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége nem vállal felelősséget ezért a ki nem provokált és semmivel sem igazolt A. A. Gromiko június 29-én a szov­jet kormány utasítására a következő­ket jelentette ki A. Kirk előtt: „Az Amerikai Egyesült Államok kor­mányának Ön által június 27-én­ át­nyújtott nyilatkozatával kapcsolatosan a szovjet kormány megbízott, hogy a következőket jelentsem ki: 1. A szovjet kormány megbízható adatai szerint a Koreában folyó esemé­nyeket a délkoreai hatalmi szerveknek Észak-Korea határvidéki körzetei ellen intézett támadása provokálta. Éppen ezért ezekért az eseményekért a fele­lősség a délkoreai hatalmi szervekre és azokra hárul, akik hátuk mögött áll­nak. 2. Mint ismeretes, a szovjet kormány előbb vonta ki csapatait Koreából, mint az Egyesült Államok kormánya támadásért és latbaveti befolyását az északkoreai hatalmi szervekkel szem­ben, hogy azok haladéktalanul vissza­vonják benyomult erőiket.” és ezzel megerősítette azt a hagyomá­nyos elvét, hogy nem avatkozik be más államok belü­gyeibe. A szov­jet kor­mány most is tartja magát ahhoz az elvhez, hogy idegen hatalmak beavat­kozása Korea belső ügyeibe, megen­gedhetetlen. 3. Nem áll, hogy a szovjet kormány megtagadta részvételét ,a Biztonsági Tanács ülésein. A szovjet kormány számára minden kívánsága ellenére is lehetetlen volt, hogy részt vegyen a Biztonsági Tanács ülésein, minthogy az USA kormányának álláspontja miatt Kína — a Biztonsági Tanács állandó tagja — nem juthatott be a Tanácsba. Ez lehetetlenné tette a Biztonsági Ta­nács számára hogy jogérvényes dön­téseket hozzon.“ A szovjet kormány válasza A koreai néphadsereg csapatai eddig 29.000 négyzetkilométer területet szabadítottak fel A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadserege vezérkarának közlése szerint a néphadsereg egysé­gei, amelyek június 28-án felszabadí­tották Szöult, üldözik a szétvert ellen­séget és Incson, valamint Taiden irá­nyában folytatják előnyomulásukat­ Az előnyomulás során az egyik egy­ség június 28-án elfoglalta Kimpo re­pülőteret. A néphadsereg egységei, melyek Csuncson és Pocson körzeté­ben törnek előre, június 28-án dél­után felszabadították Nanhen városát és folytatják előnyomulásukat. Június 27-én haditengerészeti egységek partra­­szállottak a Sárga-ten­gerben fekvő Piakenda szigetén és heves harcok eredményeképpen felszabadították a szigetet. A négynapos harc után a néphad­sereg az egész arcvonalon 70—100 kilo­métert nyomult előre, felszabadította Szöult, a Köztársaság fővárosát, valamint Kaeazong, Idenpu, Csuncson, Nannin, Ongjin, Honcsen, Enan, Piakcsen, Donducsen városát, több más­ városit, valamint több, mint ötezer kisebb lakott helyet. Összesen 20.000 négyzetkilométernyi terület sza­badult fel, dek és több más körzet partizánjai csatlakoztak a néphadseregnek Gamphoban és Phoaneban partra­­szállt alakulataihoz és ezekkel az alakulatokkal együttmű­ködve, pusztítják az ellenséget. A felszabadított körzetek lakosai lelkesen üdvözlik a partizánokat és a néphadsereg katonáit. Földreform Dél-Korea felszabadított területein Dél-Korea városaiban és falvaiban a lakosság lelkesen üdvözli felszaba­dítóját , a néphadsereget és a vé­delmi alakulatokat, amelyek megsem­misítő csapásokat mérnek a Li-Szin- Man seregekre és rendőrségre. Több városban népes gyűléseket tartottak, amelyeken a lakosság a népi bizottsá­gok újjáalakításával, valamint a föld­reform előkészítésével kapcsolatos kér­déseket vitatja meg. A felszabadított körzetekben előké­születek folynak a földreform végre­hajtására Nagyrészt befejeződött a japánbarát elem­ék és a hozzaárulók tulajdonában lévő­ földek nyilvántar­tási jegyzékének elkészítése. Ezeket a­­földeket megváltás nélkül szétosztják a parasztok között. Fokozódik a partizán­mozgalom Dél-Koreában A délkoreai partizánok fellelkesülve az előrenyomuló északkoreai néphad­­sereg sikerein, fokozzák tevékenységü­ket,, A Koreai Központi Távirati" iroda közli, hogy Kanvon­ tartomány parti­zánjai június 26-án behatoltak Urdin járási közpon­tba, megsemmisítették a járási rendőrséget és teljesen felszaba­dították a várost. A lakosság csatla­kozik a partizánokhoz és­­velük együtt szabadítja fel a környező fal­vakat és lakótelepeket. Envon járás egyik partizánalakulata a hozzájuk csatlakozott envoni, szénbányák fel­kelő munkásaival és a járás lakossá­­­gával egyetemben teljesen felszabadí­totta­k Ka­nvon­ tartományban Envon já­rási központot és folytatják támadá­sukat Endiu és Aridon járások ellen. Sikeres tevékenységet fejtenek ki a partizánok Odeasan és Thiabiakin he­gyi körzetekben. Mendiu, Csensonen­ Nyugati jelentések amerikai repülők támadásairól A szovjet sajtó idézi az United Press tudósítójának — aki a délkoreai Szu­­von közelében működő amerikai lég­ügyi vezérkar mellett dolgozik — jelentését arról, hogy június 29-én hajnalban amerikai katonai repülőgépek szé­leskörű támadást kezdtek, elkeseredett kísérletükben, hogy meg­mentsék Szuvon repülőtámaszpontot és megakadályozzák a délkoreai had­sereg szétbomlását. Az Associated Press tokiói tudósí­tása szerint MacArthur Dél-Koreából visszaérkezett Tokióba. A tudósítás rámutat: ez valószínűleg arról tanúskodik, hogy a koreai fronton a helyzet rosszabbodott. Eredetileg ugyanis MacArthur néhány napig Dél-Koreában akart maradni. Idézik a szovjet lapok a párisi rádió jelentését is: MacArthur parancsot adott az ame­rikai bombázóknak, hogy pusztítsa­nak el három hidat a Han folyó kör­zetében, amelyeknek stratégiai je­lentőségük van. A parancs célja, hogy megakadályozzák az északkoreai tank­­hadoszlopokat abban, hogy folytassák előrenyomulásukat Szöultól délre. MacArthur a rendelkezésére bocsátott ausztráliai légierőknek is parancsot adott, hogy haladéktalanul lépjenek működésbe. A Reuter newyorki tudósítója je­lenti Szuvonból, hogy Dél-Koreából nyert értesülése szerint a Han folyó egyik hídját oly hirtelen robbantották fel a délkoreai hadügyminisztérium parancsára, hogy éppen többszáz délkoreai katona tartózkodott rajta a robbantás pillanatában. Ezek jelentős része elpusztult. A Pravda newyorki tudósítása leleplezi: Li-Szin-Man hadserege támadásra készen várta Washington parancsát Rassza­tyin és Filippov, a Pravda newyorki tudósítói a következőket írják: Az amerikai újságokból meggyőződ­hetünk, hogy Li-Szin-Man klikkje ame­rikai gazdáinak parancsára már régóta készülődött a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság elleni támadásra. A New York Herald Tribune még a múlt év november elsején Szin­ Szen-Mo­­nak, a délkoreai bábkormány „had­ügyminiszterének” nyilatkozatát kö­zölte, amelyben nyíltan kijelentette, hogy „hadserege kész támadást intézni Észak-Korea ellen” és csupán Washington parancsát várja. Li­ Szin-Man, a báb-miniszterelnök is többször nyíltan megfenyegette a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaságot SZABAD NÉP Amerikai bombavetők banditatámadást intéztek­­ Phöngjang ellen és kormányát. A „Szent Pál” amerikai hadihajó fedélzetén — amely a most délkeletázsiai vizekre rendelt hetedik amerikai flottához tartozik — Li-Szin-Man kijelentette: „Mi elég erősek vagyunk, hogy eljussunk Phöng­jangig és néhány nap alatt elfoglalják.. A Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság ellen irányuló támadó háború előkészületeire, világot vet Roberts tábornoknak, a délkoreai amerikai ka­tonai misszió vezetőjének jóval június 25-e előtt tett nyilatkozata. Roberts kijelentette, hogy az egyetlen hiányzó dolog a Li-Szin- Man báb­ hadserege számára a „nagyszabású támadás ...” „A dél-koreai hadsereg egy ezrede — dicsekedett Roberts — meg tud birkózni az észak-koreai hadsereg egész brigádjával. E tények közül már egy is eléggé meggyőz mindenkit arról, hogy a dél­­koreai bábkormány csapatainak a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság ellen intézett provokációs támadását már régebben előkészítették. A tudósítók befejezésül rámutatnak, hogy az Egyesült Államok kormányá­nak agressziós lépése a demokratikus koreai köztársaság ellen, felháborodást keltett a haladó gon­dolkodású amerikai közvélemény­ben. A tudósítók ismertetik az amerikai szakszervezetek béke­bizottságának, a Polgári Jogokért Küzdő Ligának, az Amerikai Kommunista Pártnak, Mar­­cantonio munkáspárti képviselőnek és más haladó személyiségeknek meg­nyilatkozásait.­­ A brémai kikötőmunkások csü­törtöki értekezletükön tiltakoztak az amerikai fegyverek kirakása ellen We­ser kikötőiben és határozatban fogad­ták meg, hogy nem vesznek részt hadi­anyag kirakásában. Csütörtökön 17 óra 30 perckor 27 „B—29”-es amerikai bombavető bandita­­támadást intézett Phengjang ellen. A gépek a város különféle részeire 300 különböző űrméretű bombát dobtak. A bombázás nyomán sok lakóépület el­pusztult. A város polgári lakossága között jelentékeny az áldozatok száma. SZOMBAT, 1950 JÚLIUS 1 Mao-Ce-Tung elvtárs: Az Egyesült Államok agressziója széleskörű és határozott ellenállást kelt Ázsia népében A központi népi­ kormány ülésén jú­nius 28-án mondott beszédében Mao- Ce-Tung elvtárs a következő nyilatko­zatot tette: A kínai nép már bebizonyította, hogy a világ különböző népeinek ma­guknak kell eldönteniük azokat a kér­déseket, amelyek országaikat érintik és Ázsia ügyeivel maguknak, Ázsia népeinek kell foglalkozniok, nem pedig az Egyesült Államoknak. Az Egyesült Államok ázsiai agressziója csupán széleskörű és határozott ellenállást kelt Ázsia népeiben. Ez év január 5-én Truman kijelen­tette, hogy az amerikaiak tartózkod­nak a beavatkozástól Formoza ügyeibe. Most maga Truman bizo­nyítja be, hogy kijelentése hazug volt: Truman papírronggyá szaggatott min­den nemzetközi egyezményt, amely arról szól, hogy az Egyesült Államok nem avatkozik be Kína belügyeibe. Az, hogy az Egyesült Államok nyíltan leleplezte valódi imperia­lista arculatát, hasznos a kínai nép és Ázsia népei számára. Semmi sem indokolja az amerikai be­avatkozást Korea, a Fülöp-szigetek, Vietnam és más országok belügyeibe. Egész Kína népének rokonszenve ugyanúgy, mint az egész világ széles­ néptömegeinek rokonszenve az agresz­­szió áldozatai mellett van, nem pedig az amerikai imperializmus mellett Az amerikai imperializmusnak nem sikerül sem megvásárolnia, sem félrevezetnie a Világ néptömegeit. Az imperializmus kifelé erős, de belül gyenge, mert nem élvezi a a nép támogatását. Kína népe és a világ népei! Fogjatok össze és legyetek készek, hogy meghiúsít­sátok az amerikai imperializmus­ mindennemű provokációját! . „FORMÁZA KÍNA RÉSZE ÉS ÖRÖKRE AZ MARAD“ A kínai kormány felhívja a béke és szabadság minden hívét az imperializmus újabb keleti agressziójának megállítására Csu En-Laj elvtárs, a Kínai Nép­­köztársaság külügyminisztere június 28-án a következő nyilatkozatot tette: — Truman, az Egyesült Államok elnöke, aki Li­ Szin-Man déli koreai bábkormányát polgárháború kirobban­tására ösztönözte,­­ június 27-én ki­jelentette: Az Egyesült Államok kor­mánya elhatározta, hogy fegyveres erővel akadályozza meg Taiwan (For­moza) felszabadítását. Truman paran­csára a 7. amerikai flottát Taiwan partjai felé irányították. A Kínai Népköztársaság központi népi kormányának nevében kijelen­tem, hogy Truman június 27-i beszéde és az amerikai hadiflotta tevékeny­sége fegyveres agressziót jelent Kína területe ellen és nyíltan megsérti az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányát. Az Egyesült Államok kormányának ezek az erőszakos rabló cselekedetei nem keltenek csodálko­zást a kínai népben, hanem csupán fokozzák felháborodását, mert a kínai nép hosszú időszak alatt állandóan leleplezte az amerikai­, imperializmus összeesküvő terveit, amelyek Kína megtámadására és Ázsia erőszakos annektálására irányulnak.. Truman nyilatkozata leleplezi, hogy tervét előre jól átgondolta és hogy most hozzáfogott a terv megvalósításához. • Li-Szin-Man bábkormányának a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság ellen intézett támadása, amelyet az Egyesült Államok utasítására hajtott végre, valójáiban az Egyesült Államok előre megfontolt lépése, amelynek célja, hogy ürügyet teremtsen az Egyesült Ál­lam­ok betörésére Taiwanba, Koreába, Vietnamba és a Fülöp-szige­­tekre. Ez nem egyéb, mint újabb lé­pés az amerikai imperializmus beavat­kozása terén az ázsiai ügyekbe. A Kínai Népköztársaság központi kormányának nevében kijelentem, hogy bármiféle akadályt támasztanak is az amerikai imperialisták, Taiwan Kína része és örökre az marad. Ez nemcsak történelmi alapokon nyugszik, hanem megerősítette ezt a kairói és a potsdami nyilatkozat is és ez­­megfelel annak a helyzetnél­, amely Japán kapitulációja után ala­kult ki. Országunk egész népe egy emberként fog küzdeni Taiwan fel­­szabadításáért az amerikai agresszo­­roktól. A kínai nép, amely szétverte a japán imperializmust és a Csang- Kai-Sek bandát, az amerikai imperia­listáknak ezeket a bérenceit — , feltétlenül győzelmet fog aratni az amerikai agresszorok elleni küzdelemben Taiwan és az összes többi Kínához tartozó területek visszaszerzéséért. A Kínai Népköztársaság központi kormánya­­ felhívja a béke, az igaz­ságosság és szabadság minden hívét az egész világon és különösen Kelet minden elnyomott országát , és népét, hogy egy emberként keljenek fel az amerikai imperializtázis 'újabb ' keleti agressziójának megállítása érdekében. Ezeket az agresszív cselekménye­ket teljes mértékben meg lehet hiúsítani, ha nem ijedünk meg a fenyegetésektől és határozottan mozgósítjuk a széles néptömege­ket a háborús uszítók elleni küz­delemben. A kínai nép együttérzését és meg­becsülését fejezi ki. Korea, Vietnam, a Fülöp-szigetek és Japán népei iránt, amelyek szintén az amerikai­­ agresz­­szió áldozatai és szintén küzdenek ez ellen. A kínai nép szilárdan hiszi, hogy Kelet minden elnyomott országa és népe a nemzeti függetlenségéért folytatott küzdelem során kétségtele­nül egyszer strandenkorra végezhet a gonosz és gyűlölt amerikai imperia­lista háborús úszóitokkal. A lengyel és csehszlovák kormány visszautasítja a Biztonsági Tanács törvénytelen „határozatát" A lengyel kormány értesítést kapott Trygve Lie-től, a Biztonsági Tanács­nak a koreai eseményekkel kapcsola­tos határozatáról. Válaszul a lengyel kormány nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangsúlyozza: az ENSZ fő­titkárának ezt a közleményét nem le­het másképpen értelmezni, mint egy új lépést a hírhedt Truman-elv végre­hajtásában. Az Egyesült Államok is­mét beavatkozott más országok bel­ügyeibe és le akar igázni más népe­ket. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság — hangsúlyozza a­ kormány­­nyilatkozat — Korea egész népét képviseli és számos állam, köztük a Lengyel Köztársaság is elismerte. Abban a pillanatban, amikor Koreában Li-Szin-Man fasiszta provokációja kudarcot vallott és az események olyan­ fordulatot vettek, amely a legkevésbbé sem veszélyeztette a világbékét, az USA kormánya — nem várva be, hogy az ENSZ törvényes szervei megvizs­gálják a kérdést — fegyveres beavat­kozást kezdett. Az­ USA kormánya erről az elhatározásáról értesítette az Atlanti Szövetség országait és Franco Spanyolországát, de nem értesítette az Egyesült Nemzetek több tagját, ami ellentétben áll az ENSZ alapok­mányával. Az USA kormánya csak ezután igyekezett támadásának a törvé­nyesség látszatát adni a Bizton­sági Tanács határozatával. A Szovjetunió és Kína képviselőinek távollétében azonban, az alapokmány értelmében ezt nem lehet a Biztonsági Tanács határozatának tekinteni, hanem csak az ENSZ hat tagja véleményének. A lengyel kormány tiltakozik a tá­madás elen, amelyet az USA kor­mánya Korea és Kína területe ellen indított és tiltakozik a bejelentett Fülöp-szigeti és vietnami beavatkozás ellen is. A lengyel kormány véle­ménye szerint az USA önkényes elha­tározása, hogy megszállja Formozát, fenyegeti a békét. A lengyel kormány kijelenti, hogy­ n­em vehet tudomást arról a „határozatról“, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének fő­titkára, vele­ közölt. Viliam Siroky elvtárs, a Csehszlo­vák Köztársaság helyettes miniszter­­elnöke és külügyminisztere táviratban válaszolt Trygve Lie-nek a Bizton­sági­ Tanács „határozatáról” szóló közlésére. A távirat a Csehszlovák Köztársaság nevében kijelenti: A Biztonsági Tanács e két állandó tagjá­nak- a Szovjetuniónak és a Kínának tá­­vollétében, a Kínát képviselni nem jogosult­­ Kuomintang-csoport küldöt­teinek jelenlétében elfogadott határo­zatok,­­ amelyeket tehát a Bizton­sági Tanács valamennyi állandó tag­jának előírt, egyhangú állásfoglalása nélkül fogadtak el — törvénytelenek.­­ A Szen Telegraf című török lap jelenti, hogy Karadzsabet környékén a falusiak lefoglaltak száz hektár földet. A földfoglalókat, csendőrök, támadták meg, a parasztok­­ azonban ellenálltak és visszavonulásra­­ kényszerítették a csendőröket, majd folytatták a föld fel­osztását.

Next