Szabad Nép, 1950. augusztus (8. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-20 / 193. szám

SZABAD NÉP VÄSffiNAI*, WTO AUGU­ST 22. Császáron a parasztküldött beszámolója után megalakult a József Attila-termelőcsoport Három embernek se lenne­­ kevés, amennyit Túri Mihályné dolgozott életében. Hol Szőkepusztán aratott­­masinázott a férjével együtt, hol má­sik fölesúr, vagy kulák földjén húzta a kapát Ezer meg ezer kapavágás naponta, tikkasztó napsütésben — üres levesen, darab kenyéren. Amire fent járt a nap, sajgott a dereka, szeme előtt karikák jártak táncot. Dehát húzni kellett napestig, másnap is, harmadnap is, több mint harminc esztendőn keresztül. Túri Mihályné felett eljárt az idő, amire a földes­­urakat leseperték a nyakáról és saját földjük lett. Nem rossz föld s az is öröm, hogy az övék. De azért tehén­­igával, régi szerszámmal nehéz benne a dolog. Jó lenne gép, sok gép, vala­hogyan könnyebb munka és persze több termés. De hogyan? Túri Mi­hályné áll, figyel. A gyűlésen Czi­­nege Gábor, a parasztküldöttség egyik tagja arról beszél, hogyan élnek az új, jobb paraszti élet mesterei, a szov­jet kolhozparasztok. — Kirgiziában huszonöt esztendővel ezelőtt fa se igen volt, olyan igen szegény vidék volt. Most gyönyörű vetések, gyümölcsösök, gyapotföldek, amerre a szem ellát. Az Október­­kolhozban 25 olyan tehén van, ame­lyik évi 7—8000 liter tejet ad. Géppel megy a fejés, a takarmányelőkészítés, itatni se kell, mert önműködő itatok vannak. Hát még a földművelést mennyire gépesítették! A kapálást, répaszedést, kukoricatörést, mindent gép végez. Kézzel való aratást sehol sem láttunk. Túri Mihályné szinte megfiatalodik s odaszól csendesen a férjének: „Itt is meg kell csinálni a közös gazda­ságot. És mi belépünk, ugye?“ Férje bólint s hallgatják mosolygó szemmel, hogyan is élnek a kirgiz kolhoz­parasztok. Három-négyszobás, fürdő­szobás lakások, szőnyeg, rádió, vil­lany, könyvek, mert a könyv minden­napos társa a kolhozparasztnak. Turiné ezt már nem állhatja csend­ben: „Miót­a megvagyunk, szakadásig túrtuk a földet. És egyszobás házikót se tudtunk összehozni, mert a kony­hánk padlását még mindig nem tud­tuk lepadlózni, az ajtófélfára még nem tudtunk ajtót akasztani. Hát tovább nem , tanakodunk Rákosi Mátyás azt akarja, hogy mi is olyan jólétben, örömben éljünk, mint a kolhozparasz­tok. Én megfogadom a szavát és be­lépek“ Piri Imréné: Követjük a kolhozparasztok példáját A csendes falusi utcán számokat, neveket, 40 mázsás búzatermés, 1000 mázsás hektáronkénti répatermés hí­rét, a kolhozélet megannyi eredmé­nyét és szépségét viszi széjjel a hangszóró. Beke Ferenc közbeszól, megkérdi: hova megy ez a töménte­­len termés. A Szovjetunióban minden a dolgozóké, minden, amit megtermel­nek Még jobb termés lesz? Még több kolhozparaszt vesz rádiót, motorkerék­párt, autót, új és új épületek nőnek a kolhozfalvakban, amelyek közül sok máris inkább város. Kórház, klub, filmszínház, iskola van bennük és napközi otthonok, bölcsődék, gyerek­játszóterek. Mert a gyerek nagy kincs, a legnagyobb. Ez lesz a termésből. Finta János 13 holdas középparaszt előrenyomakodik Szélesen mosolyog, amikor hallja, hogy mennyire szeretik, segítik egymást az emberek s nem­csak egymást, de a világ minden né­pét. A parasztküldötteket mindenütt úgy fogadták, mint édestestvéreket, a gondolatukat is ellesték Finta hirtelen megkérdi: lehetne-e valahogyan örök­befogadni egy árva gyermeket? Pilla­nat csend, nem értik a kérdést. De Finta János megmagyarázza: neki igen-igen tetszik a kolhozparasztok élete, ő is úgy akar élni. Belép a ter­melőcsoportba. De ott sok jövedelme lesz, gyermeke pedig nincsen — hát kérne egyet, hogy minden szépet, jót megadhasson neki. Úgy, mint a Szovjetunióban a kolhozbeli gyerekek­nek! — Molnár István parasztfiatal szemével int Fintának: Itt még nincs termelőcsoport, de most megcsináljuk! Igaz-e, János bácsi? Megám, pedig a kulákok majd ki akarják szedni a ke­rékszeget, hogy szétessen a kocsink. Csakugyan, a kulákok. Negyvenhét kulák van a faluban, egy-kettő ott fü­lel a fák alatt, várjon mire megy a gyűlés. De nemcsak fülelnek. A ravasz ellenség már jóelőre kifőzte, hogy megindítja a támadást a közös gaz­dálkodás ellen s egyszercsak megszó­lal borízű hangon Vas János: „Én­nekem nem kell szövetkezet.“ Azt mondják, ha nem kell, jó. Nem erő­szak a disznótor, aki nem akarja, nem lép be. Csakis az való a cso­portba, aki saját jószántából határozta el a belépést. De Vas csak mondja: „Nem kell a szövetkezet, én nem aka­rok másra dolgozni, én csak magam akarok gazdagodni.“ Dermedt csend, a dolgozó parasztok elhúzódnak Vas mellől, akiről min­denki tudja, hogy kulákokkal borozik­barátkozik, az ő nótájukat fújja. Idő­sebb parasztasszony törtet előre, Piri Imréné, csak úgy vág a szava: „Tud­juk, hogy kik tanácsolták a mondó­­káját, Paksi Pál, meg Gál György, a maga barátja. Az rendben van, hogy nem lép be, ez a maga dolga. De az nincs rendben, hogy a csoport ellen beszél. Tudom én, mi kéne magának. Ötven-hatvan kulák a faluban, há­romezren meg napszámba járnánk potomért, ugye? Hát csak fogjon hozzá bolondot. Mi már megtanultuk a magunk bőrén, hogy a régi módra csak egypáran gazdagodnak, legtöbb­nek csak a nyomorúság jut.“ — Csiz­más, fehérvászon-gatyás parasztember áll Piriné mellett, tapsra verődik a tenyere. Tapsol a többi is, de Piriné folytatja: „Mi is jólétet akarunk, de olyant, hogy mindenkinek jusson be­lőle. Meg is teremtjük, mert a Párt hozzásegít bennünket, ahogyan eddig is mérhetetlen sokat segített rajtunk. Követjük a kolhozparasztok példáját, itt Császáron is megalakítjuk a ter­­melőcsoportot, meg már Most már feltör az éljen, asszo­nyok, férfiak. Fiatalok kiáltanak közbe, és ez világosan mutatja, hogy a közös gazdálkodás itt Császáron is beférkőzött az emberek szívébe, agyába és az ellenség többé ki nem tudja verni onnan. egész nap: új és új csoporttagokat A pártszervezet helyiségében gyüle­kezik az új gazdálkodás, az új élet Nagykökényes már augusztus 6-án a terménybeadás sikerét ünnepelhette. Ám Petre Ferencné elvtársnő, a falusi pártszervezet titkára, így vélekedett: „Elég, ha ma csak a legjobb termény­beadókat köszöntjük, mert túlhaladtuk ugyan a száz százalékot, de még ko­ránt sincs minden rendben. Erősíte­nünk kell mindenekelőtt a népnevelő munkát, több kisgyűlést kell tartanunk, a kulákokkal pedig majd más hangon beszélünk, mert a legtöbbje eddig egyetlen szem gabonát be nem hozott, noha négy nappal ezelőtt, 2-án az egész falu befejezte a cséplést. A begyűjtést 200 százalékra teljesítjük A budapesti János-kórház falujárói­nak kultúrgárdája műsort rendezett a szövetkezet előtti téren: itt szorongott a falu apraja-nagyja, de még a szom­széd falvakból is a vendégek, mert ép­pen búcsú volt. Műsor közben egyszer csak csodálkozással hallja Sándor Já­nos, aki 400 százalékra teljesítette be­adási kötelezettségét, meg a többiek, az élenjárók, hogy az ezres tömeg előtt kihirdetik a nevüket, egyenként és utána egy-egy dalt vagy művészi táncot adnak elő az ő tiszteletükre. A tömeg tapsol, éljenez. A következő napokban pedig az ün­nepeltek olyan követőkre találtak, mint Samu András hatholdas dolgozó paraszt, aki 350 százalékra teljesítette a beadást, meg Földi Pál, Katona István és a többiek. A titkár elvtársnő ezt mondta a népnevelő értekezleten: „Megbecsült emberek a mi falunkban is a jó termény beadók, s ez fellendí­tette a beadást. De mától kezdve min­den népnevelőnek arra kell törekednie, hogy a maga utcájában ne maradjon el egyetlen dolgozó paraszt sem." Így érte el a község 12-ére a 150 százalékot s ekkor a DÉFOSZ felszó­lította a kulákokat, hogyha a mondott szóból nem értenek, tüstént jöjjenek elszámolni a községházára. A DEFOSZ ettől kezdve nap mint nap felszólította a 200 forintos feketeáron spekuláló kulákokat s amelyik nagyon vonakodott, mint a 70 holdas Szita Ferenc, a 32 holdas Szabó Imre, a 32 holdas Potyák Imre, azzal szemben a hatóság szerzett érvényt a begyűjtési rendeletnek. A felvilágosító munka fo­kozásának és az erélyes fellépésnek a kulákokkal szemben meg is lett az eredménye: 16-án már 185 százalék­nál tartott a falu, s most újabb célt tűztek ki: 200 százalékkal akarják ün­nepelni az alkotmány évfordulóját Kapcsoljuk össze a begyűjtést a csoport fejlesztésével — A Táncsics-termelőcsoport sem akart elmaradni a beadásban — me­séli Papp Albert elvtárs, a csoport pártszervezetének titkára. — 188 mázsa gabona helyett 350 mázsát be­adtunk, s amikor láttuk, hogy jól megy a beadás faluszerte, nagyot gondol­tunk. Azt mondtam Petréné elvtárs­nak, ahogy együtt dolgozott a két pártszervezet a beadás sikeréért, ad­juk össze most az erőt a csoport meg­erősítéséért, hogy kettős győzelmet ün­nepelhessünk 20-án, magva. Piri Imrénével férje is alá­írta a belépési nyilatkozatot, aláírta Finta János, ifjú Réber András, Túri Mihály és a felesége is, Pál Rudolf, Molnár István, Scanner József, Vida Jánosné, Huszt Istvánné, Cser Imre és még nyolcan. Gyűlnek az aláírá­sok, már megvan az új csoport neve is: József Attila-termelőcsoport. Mol­nár István még alig hallott József Attiláról, de a csoportban már lesz ideje, lesz könyv is. „Hát elindulunk — mondja Piri Imréné, kicsit meg­­hatottan, párás szemmel. — Holnap az egész falu előtt, ünnepélyesen in­dulunk az útnak. Azt mondom, ebé­deljünk együtt mindnyájan, hiszen egy család vagyunk már." Éjfélre jár, de még senki sem moz­dul. A párttitkár elvtárs is azt mond­ja, együtt ebédelnek. De ne húszan ebédeljenek. Minél többet hozzá kell segíteni ahhoz, hogy jobban boldogul­jon, szebben éljen: „vasárnap reggel­től délutánig mindnyájan járják a há­zakat, hozzanak új tagokat, ha lehet, még húszat." „Meglátjátok, az ebéd is jobban ízlik, ha még többen leszünk.“ A javaslatot örömmel elfogadják. És a közö­s gazdálkodás húsz császári úttörője ma szilárd elhatározással, jó­kedvvel járja a falut, hogy délutánra minél erősebb csoport legyen a József Attila. (d. L) A nagy elhatározás tettekké érett: összekapcsolták a két feladatot s ek­kor látták, hogy együttes erővel mennyivel könnyebb az út a győzelem­hez. Megszületett a nagyrédei csoport­látogatás gondolata, amelyet egy napra szerveztek a gyöngyösi mező­­gazdasági kiállítással. — A falusi pártszervezet és a cso­port pártszervezete gondosan megvá­logatta, kit viszünk látogatóba — mondja Polgár István elvtárs, csoport­elnök. — A csoport legjobb népnevelői mellett azokat a falusi dolgozó parasz­tokat hívtuk meg, akik már érdeklőd­tek a csoportba lépés iránt és a ter­ménybeadásnál is megmutatták, nem szűkmarkúak, ha államukról van szó. A nagyrédei csoportlátogatással délre végeztek és ekkor egyenesen Gyön­gyös felé vették az irányt 47 nagy­­kökényest dolgozó paraszt és csoport­tag kászálódott le a járműről jóked­vűen, vidáman, éppen ott, ahol a kom­bájnok voltak. „No, én azt se hiszem, hogy ez az iszonyú nagy gép meg­mozduljon a saját erejéből, csak jó kell ehhez“ — szólalt meg félig tré­fásan a tízholdas Táncsik Pál. Köz­ben maga is, a 47-es csoport többi tagja is az aratás nehéz munkájára gondol s szorongva lesik a hatalmas géppel foglalatoskodó mackóruhás munkást „Tessék már megmozgatni egy kicsit ezt a gépet elvtársi — hadd lássuk, hogyan veszi majd le a vállunkról a munka nehezét, ha nagy lesz a csoportunk." Előbb halk brum­­mogás, majd egyre erősödő zúgás, s végül lassan, méltóságteljesen meg­indul a kombájn, a látogatók nagy ámulatára. Megkétszereződik a csoport , de meg is kell harcolni érte Táncsik elgondolkozott. Eszébe ju­tott az a sok derékfájdító munka, ami annyit törte a kisparcella pa­rasztjait Azután odaszólt a mellette álló szövetkezeti emberhez: „van-e itt belépési ív?" És aláírta nemcsak ő, hanem a cso­portlátogatáson és a kiállításon rész­vevő dolgozó parasztok többsége. A Táncsics-csoport 38 taggal dolgozott az idén, s most az új belépők csoportjá­nak megalakulása óta a szervezett felvilágosító munka, a közösen tartott gyűlések, megbeszélések és látogatá­sok eredményeként már újabb 32 be­lépő jelentkezett „Mióta onnan haza­jöttünk, nincs nap, hogy ne beszélget­nék valamelyik paraszttársammal a belépésről" — így beszélnek az új be­lépők. — Közel vagyunk a tagság meg­kétszerezéséhez — állapítja meg a csoportelnök — de nem megy köny­­nyen a munka. — A kulákok nemcsak Táncsik Pált, hanem szinte minden belépni szándékozót megpróbáltak le­beszélni s mikor látták a fecsegés ku­darcát, még elszántabb, még vakme­rőbb támadáshoz folyamodtak: a 34 holdas Zilahi János, meg a részeges Szabó András megpróbált befurakodni a csoportba. Felajánlották földjüket, állataikat, szerszámjukat, csakhogy felvegyük őket is tagnak. A titkár elv­társ lépett fel erélyesen az olyan han­gok ellen, akik készek lettek volna felvenni a kulákokat Ilyen módon nincs szükségünk taglétszámnövelésre, kulákokkal nem kozmázunk. Szüntelenül folytatjuk a tagszerzést! — Nem a kulákokkal, hanem ma­gunkfajta dolgozókkal akarjuk mi el­érni a csoportlétszám megkétszerezé­sét és sikerül is — veszi át a szót Petréné . Hiszen alig van olyan nap, hogy ne jelentkezne valaki be­lépésre. Ma Ungi Ilonka jött nagy lelkendezve, hogy beléptette a kereszt­apját meg a keresztanyját, a 7 holdas Gazlik Imrééket Énhozzám meg Ürgéspusztáról jöttek be hárman, mivel én voltam kinn a vasárnapi agitáció során és bejelentették, hogy döntöttek, belépnek a csoportba, de nemcsak ők, hanem rajtuk kívül még öt család. Ez az öt család: 10—15 dolgozó tag. Legalább ennyi belépési nyilatkozatot viszek magammal estére... — Már többen is leszünk az alkot­mány ünnepére, mint ahogy tervez­tük. Kijön megint a falujárók kultúr­gárdája, meghívjuk ünnepi előadónak, a selypi gépállomás párttitkárát, este meg bált rendez az ifjúság. A lányok már készítik a díszítést — olyan ünnep lesz vasárnap Nagykökényesen, amely méltó a kettős győzelemhez — nevet boldogan Papp elvtárs. — Aztán majd indulhat tovább a munka, a beadás még nagyobb túlteljesítéséért és még több új csoporttag beszerve­zéséért. A mai ünnepi felvilágosítással nem áll meg a munka, folytatjuk a tagszerzést, csak rövid pihenő lesz ez, hogy­ erőt gyűjtsünk újabb győzel­­meivel Hotka Vilmos­ ­ Kettős győzelem Nagykökényesen AZ ALKOTMÁNY SZÜLETÉSNAPJÁN '­S 0 “» Ötéves tervünk hírei Ma adják át az 1200-ik falutelefont A posta 1949-től 1952-ig, három év alatt 1200 községnek távbeszélővel való ellátását tervezte. A hároméves terv sikere nyomán elhatározták, hogy az ezerkétszáz községet két év alatt, 1950 december 31-ig látják el telefonnal. A feladat nagysága új munkamódsze­rek bevezetését kívánta meg. Tavaly március elején megalakult a „Falu­­telefon"-brigád. Ez volt a közlekedés­­ügyi minisztérium első értelmiségi brigádja. Példája nyomán az egyes vidéki postahivataloknál is sorra ala­kultak a „Falutelefon“-brigádok, ame­lyek a falutelefonok felszerelésének meggyorsítását tűzték ki célul. A minisztérium brigádja a nehézségei elhárítása során számos újítást veze­tett be. Az oszloptávolságok, vala­mint a szerelési távolságok növelésé­vel sikerült jelentős anyag- és költ­ségmegtakarítást elérnie. A posta és a falu dolgozóinak együttes munkája eredményeként az idén augusztusban, négy hónap­pal a kitűzött, megrövidített határ­idő előtt bevezették az ezerkét­­századik falutelefont, a veszprém­­megyei Dabrony községbe, s ma, az alkotmány ünnepének napján avatják fel. Az elvégzett munkák során 31 száza­lékos költségmegtakarítást értek el. Gépesítés, automatizálás, új gyártási eljárások a mezőgazdasági ipar műszaki fejlesztési tervében A mezőgazdasági ipar ötéves mű­szaki fejlesztési tervének célja: új haladóbb technika bevezetése, a kapa­citás növelése, a termelékenység fo­kozása, a termelés gazdaságosságá­nak megjavítása műszaki úton, gyártmányok minőségének javítása. A műszaki fejlesztés során az ed­dig kézzel végzett műveletek jelentős részét gépesítik. Többek között a nö­vényi konzerviparban a meggynél a szártalanítás és magkiszedés, az al­mánál a hámozás, torzsafúrás és szél­vágás műveletét gépesítik. A dohány­iparban a dohánylevelek főbordáinak kiszedésénél, az édesiparban pedig a nyugat-gyártásnál alkalmaznak majd gépi berendezéseket. Új gyártási eljárásokkal emelik a gyártmányok mennyiségét is, minötsé­­gét■ is, így például a cukoriparban a gyártási eljárás leegyszerűsítésével, a finomítóban a­ terv szerint egytized százalékkal emelik a cukorhozamot és 5 százalékos gőzmegtakarítást érnek el. A szalámigyártásnál az idényjel­leget hűthető füstölők alkalmazásával szüntetik meg. A baromfifeldolgozó iparban bevezetik a jeges vízben való előhűtést és a parafinos kopasztást Automatizálással, futószalagberende­zésekkel növelik a termelékenységet így például a malomiparban 1951-ig a jelenlegi 7 százalékkal szemben a malmok 36 százaléka végez majd automatikus őrlést. A tésztaiparban a keverőgépek számát 10 százalékkal emelik, s ezáltal a tészta sokkal fino­mabb lesz. A műszaki fejlesztési terv foglal­kozik az ipari melléktermékek és hul­ladékanyagok gazdaságos felhaszná­lásával is, így a szesziparban fel­adata új, olcsó nyersanyagok felku­tatása és a mezőgazdasági hulladék­­anyagoknak (napraforgómaghéj, rizs­­héj-pozdorja, szalma) szeszipari fel­­használása. Az élesztőgyártásnál hasznosítani fogjuk a cellulózegyárak eddig fel nem használt szulfidlúgját és abból takarmányélesztőt állítunk elő. A cukoriparban a meglevő be­rendezésekkel, új eljárással nádból és egyéb mezőgazdasági anyagokból cel­lulózot készítünk. A tésztaiparban a legtöbb törmelék makaróni, spagetti gyártásánál jelentkezik. Megszünteté­sére a hidraulikus préseknél újszerű, úgynevezett szánkóberendezéseket al­kalmaznak majd. Mezőgazdasági kiállítás Kaposváron Somogy megye állami gazdaságai­nak, gépállomásainak és termelőszö­vetkezeti csoportjainak dolgozói mező­gazdasági kiállítást rendeznek Kapos­várott az alkotmány napján. A kiállí­táson bemutatják ez évben elért jó eredményeiket, amelyek a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről tanúskodnak. A termelőszövetkezeti csoportok tag­jai személyesen is elmondják a kiál­lítás látogatóinak, hogyan érték el a magasabb terméshozamokat és jó ál­lattenyésztési eredményeiket Új iskolák és tanítólakások Az ötéves terv első évében az egész országban modern iskolák és tanító­­lakások épültek. Borsod megyében pél­dául 12 helyen épült iskola és tanító­lakás. Az iskolák egy, két és négy tanteremmel a kívánalmaknak megfele­lően épültek. Az egyik tanterem szín­paddal és emelkedő padlózattal van építve, így kultúrteremnek is használ­ható. Az iskolák rádióval vannak fel­szerelve. Az új iskolaévben a tanítás zökkenőmentességét az is biztosítja, hogy minden tanuló megkaphatja a kívánt tankönyveket — eddig már 4 millió új tankönyv készült el. Országszerte megkezdődtek az árubemutatók A falvakban a dolgozó parasztság részére rendezett árubemutatók or­szágszerte megindultak. A dolgozó pa­rasztság terménybeadási kötelezettsé­gének teljesítése után nagy számban keresi fel az árubemutatókat, ahol megismerkedhet mindazokkal a textil-, cipő-, háztartási cikkekkel, pipereáruk­kal, üveg- és porcellán-edényekkel, gyermekjátékokkal és villamossági cik­kekkel, amelyeket állami keresk­edel­­münk forgalomba hoz. Az elmúlt napokban minden megyé­ben volt egy-egy ilyen kiállítás. Ezek­nek a tapasztalatai nyomán folyamato­san rendezik a kiállításokat, két hónap alatt 750-et. Kukorica szállítására előnyös szerződést kötnek a földművesszövetkezetek A gabonaszállítási szerződések ta­pasztalata alapján augusztus 25-től 30-ig kukorica szállítására kötnek szer­ződést a földművesszövetkezetek a dolgozó parasztokkal. Minden mázsa szerződéssel lekötött kukorica után a hivatalos áron felül öt forint jutalmat ad az állam. Emellett nem kell be­várni, míg a kukorica lemorzsolható, hanem törés után azonnal be lehet szállítani. Mit hallunk a rádióban az alkotmány ünnepén Moszkva I. hullámhosszain a szov­jet rádió este 21 órakor könnyűzenei hangversenyt közvetít a magyar hall­gatók számára. A Kossuth-rádió 13.30-kor a Hangos Újságban hely­színi közvetítésekben számol be az ünnepi eseményekről. 19.00 órakor kerül sor „Az alkotmány ünnepén“ címmel a rádió ének- és zenekarának ünnepi műsorára. Ennek keretében ke­rül bemutatásra Szabó Ferenc „Rákosi a jelszónk“ című da­la és Székely Endre „Béke-kantátája.“ Az esti órákban a Kossuth-adón 20.25-től tánczenét, a Petőfi-adón pedig 22 órától vidám magyar nótá­kat játszanak az esti tánchoz.

Next