Szabad Nép, 1950. augusztus (8. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-20 / 193. szám
SZABAD NÉP VÄSffiNAI*, WTO AUGUST 22. Császáron a parasztküldött beszámolója után megalakult a József Attila-termelőcsoport Három embernek se lenne kevés, amennyit Túri Mihályné dolgozott életében. Hol Szőkepusztán aratottmasinázott a férjével együtt, hol másik fölesúr, vagy kulák földjén húzta a kapát Ezer meg ezer kapavágás naponta, tikkasztó napsütésben — üres levesen, darab kenyéren. Amire fent járt a nap, sajgott a dereka, szeme előtt karikák jártak táncot. Dehát húzni kellett napestig, másnap is, harmadnap is, több mint harminc esztendőn keresztül. Túri Mihályné felett eljárt az idő, amire a földesurakat leseperték a nyakáról és saját földjük lett. Nem rossz föld s az is öröm, hogy az övék. De azért tehénigával, régi szerszámmal nehéz benne a dolog. Jó lenne gép, sok gép, valahogyan könnyebb munka és persze több termés. De hogyan? Túri Mihályné áll, figyel. A gyűlésen Czinege Gábor, a parasztküldöttség egyik tagja arról beszél, hogyan élnek az új, jobb paraszti élet mesterei, a szovjet kolhozparasztok. — Kirgiziában huszonöt esztendővel ezelőtt fa se igen volt, olyan igen szegény vidék volt. Most gyönyörű vetések, gyümölcsösök, gyapotföldek, amerre a szem ellát. Az Októberkolhozban 25 olyan tehén van, amelyik évi 7—8000 liter tejet ad. Géppel megy a fejés, a takarmányelőkészítés, itatni se kell, mert önműködő itatok vannak. Hát még a földművelést mennyire gépesítették! A kapálást, répaszedést, kukoricatörést, mindent gép végez. Kézzel való aratást sehol sem láttunk. Túri Mihályné szinte megfiatalodik s odaszól csendesen a férjének: „Itt is meg kell csinálni a közös gazdaságot. És mi belépünk, ugye?“ Férje bólint s hallgatják mosolygó szemmel, hogyan is élnek a kirgiz kolhozparasztok. Három-négyszobás, fürdőszobás lakások, szőnyeg, rádió, villany, könyvek, mert a könyv mindennapos társa a kolhozparasztnak. Turiné ezt már nem állhatja csendben: „Mióta megvagyunk, szakadásig túrtuk a földet. És egyszobás házikót se tudtunk összehozni, mert a konyhánk padlását még mindig nem tudtuk lepadlózni, az ajtófélfára még nem tudtunk ajtót akasztani. Hát tovább nem , tanakodunk Rákosi Mátyás azt akarja, hogy mi is olyan jólétben, örömben éljünk, mint a kolhozparasztok. Én megfogadom a szavát és belépek“ Piri Imréné: Követjük a kolhozparasztok példáját A csendes falusi utcán számokat, neveket, 40 mázsás búzatermés, 1000 mázsás hektáronkénti répatermés hírét, a kolhozélet megannyi eredményét és szépségét viszi széjjel a hangszóró. Beke Ferenc közbeszól, megkérdi: hova megy ez a töméntelen termés. A Szovjetunióban minden a dolgozóké, minden, amit megtermelnek Még jobb termés lesz? Még több kolhozparaszt vesz rádiót, motorkerékpárt, autót, új és új épületek nőnek a kolhozfalvakban, amelyek közül sok máris inkább város. Kórház, klub, filmszínház, iskola van bennük és napközi otthonok, bölcsődék, gyerekjátszóterek. Mert a gyerek nagy kincs, a legnagyobb. Ez lesz a termésből. Finta János 13 holdas középparaszt előrenyomakodik Szélesen mosolyog, amikor hallja, hogy mennyire szeretik, segítik egymást az emberek s nemcsak egymást, de a világ minden népét. A parasztküldötteket mindenütt úgy fogadták, mint édestestvéreket, a gondolatukat is ellesték Finta hirtelen megkérdi: lehetne-e valahogyan örökbefogadni egy árva gyermeket? Pillanat csend, nem értik a kérdést. De Finta János megmagyarázza: neki igen-igen tetszik a kolhozparasztok élete, ő is úgy akar élni. Belép a termelőcsoportba. De ott sok jövedelme lesz, gyermeke pedig nincsen — hát kérne egyet, hogy minden szépet, jót megadhasson neki. Úgy, mint a Szovjetunióban a kolhozbeli gyerekeknek! — Molnár István parasztfiatal szemével int Fintának: Itt még nincs termelőcsoport, de most megcsináljuk! Igaz-e, János bácsi? Megám, pedig a kulákok majd ki akarják szedni a kerékszeget, hogy szétessen a kocsink. Csakugyan, a kulákok. Negyvenhét kulák van a faluban, egy-kettő ott fülel a fák alatt, várjon mire megy a gyűlés. De nemcsak fülelnek. A ravasz ellenség már jóelőre kifőzte, hogy megindítja a támadást a közös gazdálkodás ellen s egyszercsak megszólal borízű hangon Vas János: „Énnekem nem kell szövetkezet.“ Azt mondják, ha nem kell, jó. Nem erőszak a disznótor, aki nem akarja, nem lép be. Csakis az való a csoportba, aki saját jószántából határozta el a belépést. De Vas csak mondja: „Nem kell a szövetkezet, én nem akarok másra dolgozni, én csak magam akarok gazdagodni.“ Dermedt csend, a dolgozó parasztok elhúzódnak Vas mellől, akiről mindenki tudja, hogy kulákokkal borozikbarátkozik, az ő nótájukat fújja. Idősebb parasztasszony törtet előre, Piri Imréné, csak úgy vág a szava: „Tudjuk, hogy kik tanácsolták a mondókáját, Paksi Pál, meg Gál György, a maga barátja. Az rendben van, hogy nem lép be, ez a maga dolga. De az nincs rendben, hogy a csoport ellen beszél. Tudom én, mi kéne magának. Ötven-hatvan kulák a faluban, háromezren meg napszámba járnánk potomért, ugye? Hát csak fogjon hozzá bolondot. Mi már megtanultuk a magunk bőrén, hogy a régi módra csak egypáran gazdagodnak, legtöbbnek csak a nyomorúság jut.“ — Csizmás, fehérvászon-gatyás parasztember áll Piriné mellett, tapsra verődik a tenyere. Tapsol a többi is, de Piriné folytatja: „Mi is jólétet akarunk, de olyant, hogy mindenkinek jusson belőle. Meg is teremtjük, mert a Párt hozzásegít bennünket, ahogyan eddig is mérhetetlen sokat segített rajtunk. Követjük a kolhozparasztok példáját, itt Császáron is megalakítjuk a termelőcsoportot, meg már Most már feltör az éljen, asszonyok, férfiak. Fiatalok kiáltanak közbe, és ez világosan mutatja, hogy a közös gazdálkodás itt Császáron is beférkőzött az emberek szívébe, agyába és az ellenség többé ki nem tudja verni onnan. egész nap: új és új csoporttagokat A pártszervezet helyiségében gyülekezik az új gazdálkodás, az új élet Nagykökényes már augusztus 6-án a terménybeadás sikerét ünnepelhette. Ám Petre Ferencné elvtársnő, a falusi pártszervezet titkára, így vélekedett: „Elég, ha ma csak a legjobb terménybeadókat köszöntjük, mert túlhaladtuk ugyan a száz százalékot, de még koránt sincs minden rendben. Erősítenünk kell mindenekelőtt a népnevelő munkát, több kisgyűlést kell tartanunk, a kulákokkal pedig majd más hangon beszélünk, mert a legtöbbje eddig egyetlen szem gabonát be nem hozott, noha négy nappal ezelőtt, 2-án az egész falu befejezte a cséplést. A begyűjtést 200 százalékra teljesítjük A budapesti János-kórház falujáróinak kultúrgárdája műsort rendezett a szövetkezet előtti téren: itt szorongott a falu apraja-nagyja, de még a szomszéd falvakból is a vendégek, mert éppen búcsú volt. Műsor közben egyszer csak csodálkozással hallja Sándor János, aki 400 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét, meg a többiek, az élenjárók, hogy az ezres tömeg előtt kihirdetik a nevüket, egyenként és utána egy-egy dalt vagy művészi táncot adnak elő az ő tiszteletükre. A tömeg tapsol, éljenez. A következő napokban pedig az ünnepeltek olyan követőkre találtak, mint Samu András hatholdas dolgozó paraszt, aki 350 százalékra teljesítette a beadást, meg Földi Pál, Katona István és a többiek. A titkár elvtársnő ezt mondta a népnevelő értekezleten: „Megbecsült emberek a mi falunkban is a jó termény beadók, s ez fellendítette a beadást. De mától kezdve minden népnevelőnek arra kell törekednie, hogy a maga utcájában ne maradjon el egyetlen dolgozó paraszt sem." Így érte el a község 12-ére a 150 százalékot s ekkor a DÉFOSZ felszólította a kulákokat, hogyha a mondott szóból nem értenek, tüstént jöjjenek elszámolni a községházára. A DEFOSZ ettől kezdve nap mint nap felszólította a 200 forintos feketeáron spekuláló kulákokat s amelyik nagyon vonakodott, mint a 70 holdas Szita Ferenc, a 32 holdas Szabó Imre, a 32 holdas Potyák Imre, azzal szemben a hatóság szerzett érvényt a begyűjtési rendeletnek. A felvilágosító munka fokozásának és az erélyes fellépésnek a kulákokkal szemben meg is lett az eredménye: 16-án már 185 százaléknál tartott a falu, s most újabb célt tűztek ki: 200 százalékkal akarják ünnepelni az alkotmány évfordulóját Kapcsoljuk össze a begyűjtést a csoport fejlesztésével — A Táncsics-termelőcsoport sem akart elmaradni a beadásban — meséli Papp Albert elvtárs, a csoport pártszervezetének titkára. — 188 mázsa gabona helyett 350 mázsát beadtunk, s amikor láttuk, hogy jól megy a beadás faluszerte, nagyot gondoltunk. Azt mondtam Petréné elvtársnak, ahogy együtt dolgozott a két pártszervezet a beadás sikeréért, adjuk össze most az erőt a csoport megerősítéséért, hogy kettős győzelmet ünnepelhessünk 20-án, magva. Piri Imrénével férje is aláírta a belépési nyilatkozatot, aláírta Finta János, ifjú Réber András, Túri Mihály és a felesége is, Pál Rudolf, Molnár István, Scanner József, Vida Jánosné, Huszt Istvánné, Cser Imre és még nyolcan. Gyűlnek az aláírások, már megvan az új csoport neve is: József Attila-termelőcsoport. Molnár István még alig hallott József Attiláról, de a csoportban már lesz ideje, lesz könyv is. „Hát elindulunk — mondja Piri Imréné, kicsit meghatottan, párás szemmel. — Holnap az egész falu előtt, ünnepélyesen indulunk az útnak. Azt mondom, ebédeljünk együtt mindnyájan, hiszen egy család vagyunk már." Éjfélre jár, de még senki sem mozdul. A párttitkár elvtárs is azt mondja, együtt ebédelnek. De ne húszan ebédeljenek. Minél többet hozzá kell segíteni ahhoz, hogy jobban boldoguljon, szebben éljen: „vasárnap reggeltől délutánig mindnyájan járják a házakat, hozzanak új tagokat, ha lehet, még húszat." „Meglátjátok, az ebéd is jobban ízlik, ha még többen leszünk.“ A javaslatot örömmel elfogadják. És a közös gazdálkodás húsz császári úttörője ma szilárd elhatározással, jókedvvel járja a falut, hogy délutánra minél erősebb csoport legyen a József Attila. (d. L) A nagy elhatározás tettekké érett: összekapcsolták a két feladatot s ekkor látták, hogy együttes erővel mennyivel könnyebb az út a győzelemhez. Megszületett a nagyrédei csoportlátogatás gondolata, amelyet egy napra szerveztek a gyöngyösi mezőgazdasági kiállítással. — A falusi pártszervezet és a csoport pártszervezete gondosan megválogatta, kit viszünk látogatóba — mondja Polgár István elvtárs, csoportelnök. — A csoport legjobb népnevelői mellett azokat a falusi dolgozó parasztokat hívtuk meg, akik már érdeklődtek a csoportba lépés iránt és a terménybeadásnál is megmutatták, nem szűkmarkúak, ha államukról van szó. A nagyrédei csoportlátogatással délre végeztek és ekkor egyenesen Gyöngyös felé vették az irányt 47 nagykökényest dolgozó paraszt és csoporttag kászálódott le a járműről jókedvűen, vidáman, éppen ott, ahol a kombájnok voltak. „No, én azt se hiszem, hogy ez az iszonyú nagy gép megmozduljon a saját erejéből, csak jó kell ehhez“ — szólalt meg félig tréfásan a tízholdas Táncsik Pál. Közben maga is, a 47-es csoport többi tagja is az aratás nehéz munkájára gondol s szorongva lesik a hatalmas géppel foglalatoskodó mackóruhás munkást „Tessék már megmozgatni egy kicsit ezt a gépet elvtársi — hadd lássuk, hogyan veszi majd le a vállunkról a munka nehezét, ha nagy lesz a csoportunk." Előbb halk brummogás, majd egyre erősödő zúgás, s végül lassan, méltóságteljesen megindul a kombájn, a látogatók nagy ámulatára. Megkétszereződik a csoport , de meg is kell harcolni érte Táncsik elgondolkozott. Eszébe jutott az a sok derékfájdító munka, ami annyit törte a kisparcella parasztjait Azután odaszólt a mellette álló szövetkezeti emberhez: „van-e itt belépési ív?" És aláírta nemcsak ő, hanem a csoportlátogatáson és a kiállításon részvevő dolgozó parasztok többsége. A Táncsics-csoport 38 taggal dolgozott az idén, s most az új belépők csoportjának megalakulása óta a szervezett felvilágosító munka, a közösen tartott gyűlések, megbeszélések és látogatások eredményeként már újabb 32 belépő jelentkezett „Mióta onnan hazajöttünk, nincs nap, hogy ne beszélgetnék valamelyik paraszttársammal a belépésről" — így beszélnek az új belépők. — Közel vagyunk a tagság megkétszerezéséhez — állapítja meg a csoportelnök — de nem megy könynyen a munka. — A kulákok nemcsak Táncsik Pált, hanem szinte minden belépni szándékozót megpróbáltak lebeszélni s mikor látták a fecsegés kudarcát, még elszántabb, még vakmerőbb támadáshoz folyamodtak: a 34 holdas Zilahi János, meg a részeges Szabó András megpróbált befurakodni a csoportba. Felajánlották földjüket, állataikat, szerszámjukat, csakhogy felvegyük őket is tagnak. A titkár elvtárs lépett fel erélyesen az olyan hangok ellen, akik készek lettek volna felvenni a kulákokat Ilyen módon nincs szükségünk taglétszámnövelésre, kulákokkal nem kozmázunk. Szüntelenül folytatjuk a tagszerzést! — Nem a kulákokkal, hanem magunkfajta dolgozókkal akarjuk mi elérni a csoportlétszám megkétszerezését és sikerül is — veszi át a szót Petréné . Hiszen alig van olyan nap, hogy ne jelentkezne valaki belépésre. Ma Ungi Ilonka jött nagy lelkendezve, hogy beléptette a keresztapját meg a keresztanyját, a 7 holdas Gazlik Imrééket Énhozzám meg Ürgéspusztáról jöttek be hárman, mivel én voltam kinn a vasárnapi agitáció során és bejelentették, hogy döntöttek, belépnek a csoportba, de nemcsak ők, hanem rajtuk kívül még öt család. Ez az öt család: 10—15 dolgozó tag. Legalább ennyi belépési nyilatkozatot viszek magammal estére... — Már többen is leszünk az alkotmány ünnepére, mint ahogy terveztük. Kijön megint a falujárók kultúrgárdája, meghívjuk ünnepi előadónak, a selypi gépállomás párttitkárát, este meg bált rendez az ifjúság. A lányok már készítik a díszítést — olyan ünnep lesz vasárnap Nagykökényesen, amely méltó a kettős győzelemhez — nevet boldogan Papp elvtárs. — Aztán majd indulhat tovább a munka, a beadás még nagyobb túlteljesítéséért és még több új csoporttag beszervezéséért. A mai ünnepi felvilágosítással nem áll meg a munka, folytatjuk a tagszerzést, csak rövid pihenő lesz ez, hogy erőt gyűjtsünk újabb győzelmeivel Hotka Vilmos Kettős győzelem Nagykökényesen AZ ALKOTMÁNY SZÜLETÉSNAPJÁN 'S 0 “» Ötéves tervünk hírei Ma adják át az 1200-ik falutelefont A posta 1949-től 1952-ig, három év alatt 1200 községnek távbeszélővel való ellátását tervezte. A hároméves terv sikere nyomán elhatározták, hogy az ezerkétszáz községet két év alatt, 1950 december 31-ig látják el telefonnal. A feladat nagysága új munkamódszerek bevezetését kívánta meg. Tavaly március elején megalakult a „Falutelefon"-brigád. Ez volt a közlekedésügyi minisztérium első értelmiségi brigádja. Példája nyomán az egyes vidéki postahivataloknál is sorra alakultak a „Falutelefon“-brigádok, amelyek a falutelefonok felszerelésének meggyorsítását tűzték ki célul. A minisztérium brigádja a nehézségei elhárítása során számos újítást vezetett be. Az oszloptávolságok, valamint a szerelési távolságok növelésével sikerült jelentős anyag- és költségmegtakarítást elérnie. A posta és a falu dolgozóinak együttes munkája eredményeként az idén augusztusban, négy hónappal a kitűzött, megrövidített határidő előtt bevezették az ezerkétszázadik falutelefont, a veszprémmegyei Dabrony községbe, s ma, az alkotmány ünnepének napján avatják fel. Az elvégzett munkák során 31 százalékos költségmegtakarítást értek el. Gépesítés, automatizálás, új gyártási eljárások a mezőgazdasági ipar műszaki fejlesztési tervében A mezőgazdasági ipar ötéves műszaki fejlesztési tervének célja: új haladóbb technika bevezetése, a kapacitás növelése, a termelékenység fokozása, a termelés gazdaságosságának megjavítása műszaki úton, gyártmányok minőségének javítása. A műszaki fejlesztés során az eddig kézzel végzett műveletek jelentős részét gépesítik. Többek között a növényi konzerviparban a meggynél a szártalanítás és magkiszedés, az almánál a hámozás, torzsafúrás és szélvágás műveletét gépesítik. A dohányiparban a dohánylevelek főbordáinak kiszedésénél, az édesiparban pedig a nyugat-gyártásnál alkalmaznak majd gépi berendezéseket. Új gyártási eljárásokkal emelik a gyártmányok mennyiségét is, minötségét■ is, így például a cukoriparban a gyártási eljárás leegyszerűsítésével, a finomítóban a terv szerint egytized százalékkal emelik a cukorhozamot és 5 százalékos gőzmegtakarítást érnek el. A szalámigyártásnál az idényjelleget hűthető füstölők alkalmazásával szüntetik meg. A baromfifeldolgozó iparban bevezetik a jeges vízben való előhűtést és a parafinos kopasztást Automatizálással, futószalagberendezésekkel növelik a termelékenységet így például a malomiparban 1951-ig a jelenlegi 7 százalékkal szemben a malmok 36 százaléka végez majd automatikus őrlést. A tésztaiparban a keverőgépek számát 10 százalékkal emelik, s ezáltal a tészta sokkal finomabb lesz. A műszaki fejlesztési terv foglalkozik az ipari melléktermékek és hulladékanyagok gazdaságos felhasználásával is, így a szesziparban feladata új, olcsó nyersanyagok felkutatása és a mezőgazdasági hulladékanyagoknak (napraforgómaghéj, rizshéj-pozdorja, szalma) szeszipari felhasználása. Az élesztőgyártásnál hasznosítani fogjuk a cellulózegyárak eddig fel nem használt szulfidlúgját és abból takarmányélesztőt állítunk elő. A cukoriparban a meglevő berendezésekkel, új eljárással nádból és egyéb mezőgazdasági anyagokból cellulózot készítünk. A tésztaiparban a legtöbb törmelék makaróni, spagetti gyártásánál jelentkezik. Megszüntetésére a hidraulikus préseknél újszerű, úgynevezett szánkóberendezéseket alkalmaznak majd. Mezőgazdasági kiállítás Kaposváron Somogy megye állami gazdaságainak, gépállomásainak és termelőszövetkezeti csoportjainak dolgozói mezőgazdasági kiállítást rendeznek Kaposvárott az alkotmány napján. A kiállításon bemutatják ez évben elért jó eredményeiket, amelyek a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről tanúskodnak. A termelőszövetkezeti csoportok tagjai személyesen is elmondják a kiállítás látogatóinak, hogyan érték el a magasabb terméshozamokat és jó állattenyésztési eredményeiket Új iskolák és tanítólakások Az ötéves terv első évében az egész országban modern iskolák és tanítólakások épültek. Borsod megyében például 12 helyen épült iskola és tanítólakás. Az iskolák egy, két és négy tanteremmel a kívánalmaknak megfelelően épültek. Az egyik tanterem színpaddal és emelkedő padlózattal van építve, így kultúrteremnek is használható. Az iskolák rádióval vannak felszerelve. Az új iskolaévben a tanítás zökkenőmentességét az is biztosítja, hogy minden tanuló megkaphatja a kívánt tankönyveket — eddig már 4 millió új tankönyv készült el. Országszerte megkezdődtek az árubemutatók A falvakban a dolgozó parasztság részére rendezett árubemutatók országszerte megindultak. A dolgozó parasztság terménybeadási kötelezettségének teljesítése után nagy számban keresi fel az árubemutatókat, ahol megismerkedhet mindazokkal a textil-, cipő-, háztartási cikkekkel, pipereárukkal, üveg- és porcellán-edényekkel, gyermekjátékokkal és villamossági cikkekkel, amelyeket állami kereskedelmünk forgalomba hoz. Az elmúlt napokban minden megyében volt egy-egy ilyen kiállítás. Ezeknek a tapasztalatai nyomán folyamatosan rendezik a kiállításokat, két hónap alatt 750-et. Kukorica szállítására előnyös szerződést kötnek a földművesszövetkezetek A gabonaszállítási szerződések tapasztalata alapján augusztus 25-től 30-ig kukorica szállítására kötnek szerződést a földművesszövetkezetek a dolgozó parasztokkal. Minden mázsa szerződéssel lekötött kukorica után a hivatalos áron felül öt forint jutalmat ad az állam. Emellett nem kell bevárni, míg a kukorica lemorzsolható, hanem törés után azonnal be lehet szállítani. Mit hallunk a rádióban az alkotmány ünnepén Moszkva I. hullámhosszain a szovjet rádió este 21 órakor könnyűzenei hangversenyt közvetít a magyar hallgatók számára. A Kossuth-rádió 13.30-kor a Hangos Újságban helyszíni közvetítésekben számol be az ünnepi eseményekről. 19.00 órakor kerül sor „Az alkotmány ünnepén“ címmel a rádió ének- és zenekarának ünnepi műsorára. Ennek keretében kerül bemutatásra Szabó Ferenc „Rákosi a jelszónk“ című dala és Székely Endre „Béke-kantátája.“ Az esti órákban a Kossuth-adón 20.25-től tánczenét, a Petőfi-adón pedig 22 órától vidám magyar nótákat játszanak az esti tánchoz.