Szabad Nép, 1951. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-03 / 1. szám

2..................................................... A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége üdvözlete Pieck elvtárs 75. születésnapja alkalmából WILHELM PIECK Elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt Elnökének Kedves Pieck Elvtárs! Hetvenötödik születésnapja alkalmából forró szeretettel köszöntjük a Magyar Dolgozók Pártja, az egész magyar nép nevében. A magyar kommunisták — akárcsak a sokmillió kommunista, öntuda­tos dolgozó szerte a világon — a német forradalmi munkásosztály vezérét, a nemzetközi kommunista mozgalom nehéz küzdelmekben megedzett veterán har­cosát, a békéért vívott küzdelem katonáját becsülik és tisztelik Önben, szere­tett Pieck elvtárs. A Magyar Dolgozók Pártja és az egész magyar dolgozó nép a legmelegebb rokonszenv és a nemzetközi szolidaritás érzésével eltelve figyeli az Ön által vezetett harcot a német imperializmus és militarizmus újjá­élesztése, az angol-amerikai imperialisták ellen, akik a német népet lágyútölte­­lékül, a német földet pedig hadszíntérül akarják fölhasználni. Az a harc, ame­lyet testvérpártunk, a Német Szocialista Egységpárt és a baráti Német Demo­kratikus Köztársaság élén Ön vezet az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megvalósításáért, történelmi jelentőségű. Sok-sok évig tartó jó egészséget kívánunk Önnek, drága Pieck Elvtárs, hogy további sikereket érhessen el a Német Szocialista Egységpárt és a Né­met Demokratikus Köztársaság vezetésében, a német nép és a világ békéért küzdő népe­ javára. Forró kommunista üdvözlettel: a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében RÁKOSI A­ÁTYÁS. Rónai elvtárs távirata Wilhelm Pieck elvtárshoz „Wilhelm Pieck úrnak, a Német Demokratikus Köztársaság Elnökének BERLIN Engedje meg Elnök úr, hogy 75. születésnapján a A Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa és az egész magyar nép nevében forró szerencse­­kívánataimat fejezzem ki. Meggyőződésem, hogy a német népnek azt a nehéz harcát, amelyet az Ön vezetésével az egységes, független és demokratikus Németország megteremtéséért folytat, teljes siker fogja koronázni. Bizonyos vagyok abban, hogy a Német Demokratikus Köztársaság lelkes építő mun­kája hazája felvirágoztatásáért és elszánt küzdelme az imperialista háborús gyújtogatók ellen, jelentős mértékben hozzájárul a Szovjetunió vezette béke­tábor megerősödéséhez és a béke sikeres védelméhez. Az egész magyar nép érzelmeit tolmácsolom akkor, amikor Elnök Úrnak teljes szívemből kívánom, hogy még hosszú-hosszú évekig vezesse népét a haladás és a felemelkedés útján. RÓNAI SÁNDOR, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke” Magyar küldöttség utazott Berlinbe Wilhelm Pieck elvtárs születésnapi ünnepségeire A Német Demokratikus Köztársaság elnökének, Wilhelm Pieck elvtársnak 75. születésnapjára a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság miniszterta­nácsa képviseletében Kiss Károly elv­társ, az Elnöki Tanács elnökhelyettese és Nagy Imre elvtárs, élelmezésügyi miniszter Berlinbe utaztak. A magyar küldöttek részt vesznek azokon az ün­nepségeken, amelyeket Wilhelm Pieck elvtárs 75. születésnapja alkalmából rendeznek. Wilhelm Pieck elvtárs 75 éves A német és nemzetközi proletariá­­tus, a nemzeti egységért küzdő német nép ma ünnepli Wilhelm Pieck elvtárs 75. születésnapját. De a mun­kásosztályon túl és Németország ha­tárain is túl megemlékeznek róla a béke híveinek milliói, mert az ő neve összeforrt az új, demokratikus német­ állammal, melynek megalakulása „for­dulópont Európa történetében“. Pieck elvtárs neve ma jelképe a, német nép legjobb törekvéseinek, harcának azért, hogy a nemzeti katasztrófából újjá­éledve, lemossa múltjának gyalázatát, méltó legyen felszabadítójának, a nagy Szovjetuniónak bizalmára és a szabad nemzetek barátságára. Wilhelm Pieck áll a Párt és az állam élén, mely ezt a gigászi munkát és küzdelmet szer­vezi és irányítja Pieck elvtárs faipari munkás volt, szervezeti munkás már 1894-ben, 19 éves korában. Egy évvel később be­lépett a német Ér Sz­ociáldemokrata Párba, mely 1910-ben vezetőségébe válaszolta. Mehring, Liebknecht és Luxemburg voltak tanítói és politikai barátai; az opportunisták, a „császár szocialistái" voltak ellenfelei. 1915 március 18-án a német asszonyok tüntetve felvonultak a berlini Reichs­tag elé, hogy békét követeljenek: a tün­tetés szervezője­­ Wilhelm Pieck volt. Néhány héttel később letartóztatták Pieck elvtársat, majd pedig a frontra küldték. A Fronton folytatta „háborúját a háború ellen“. 1918 elején Hollan­diába szökött, ahol háborúellenes újsá­got szerkesztett, melyet a szocialisták illegálisan Németországba csempész­tek. 1918 októberében titokban vissza­tért Berlinbe, ahol Liebknechttel és Luxemburggal együtt dolgozott a no­vemberi felkelés előkészítésén. Ekkor már az oroszországi győzelmes Nagy Októberi Forradalom ihlette a német munkásmozgalom legjobbjait. Pieck elvtárs nevét ott találjuk annak a röpiratnak alján, mely 1918 novem­ber 9-én felszólította a berlini mun­kásokat, hogy általános sztrájkkal döntsék meg a császári hatalmat és vessenek véget a háborúnak. Azonban a novemberi forradalom félúton állt meg. A szociáldemokrácia jobboldali vezetői lepaktáltak az uralkodó osztályokkal. Az úgynevezett weimari köztársaság azoknak a jun­kereknek és nagytőkéseknek kezében hagyta­ a hataimat, akik Németorszá­got végül a hitlerista katasztrófába vezették.­ilhelm Pieck,K­itarl Liebknecht és Róza Luxemburg hiába küz­döttek a szociáldemokrata párt vezető­ségének többsége ellen, hogy a prole­tariátus­ forradalmát következetesen továbbvigyék. 1918 december 30-án a baloldaliak elszakadtak az opportunis­táktól és megteremtették a Né­met Kommunista Pártot, Pieck, Liebknecht és Luxemburg elvtársakkal a Központi Bizottságban. 1919 január 15-én Pieck elvtársat nagy barátaival együtt az ellenfor­radalmi tisztek letartóztatták, Lieb­­knechtet és Luxemburgot meggyilkol­ták, ő maga is csak rendkívüli lélek­jelenlétének köszönhette, hogy sike­rült megmenekülnie. Az első német köztársaság 14 esz­tendején keresztül Wilhelm Pieck Ernst Th­älipann oldalán küzdött és mint a Kommunista Párt képviselője jelentős szerepet játszott a poroszor­szági tartományi parlamentben, az államtanácsban és a Reichstagban. Amikor a fasiszta veszedelem feltűnt a történelmi láthatáron, Pieck elv­társ Thälmann oldalán szenvedélyes harcot indított a fasis­ztaellenes egy­ségfront megteremtéséért. Fáradhatat­lanul dolgozott a német munkásság egységének és a demokratikus erők összefogásának érdekében, ami meg­akadályozhatta volna Hitler hatalomra­­jutását. A jobboldali szociáldemo­krata árulók azonban újra elgán­csolták Thälmann és Pieck munkájá­nak sikerét és kaput nyitottak a leg­sötétebb fasiszta reakciónak, mely Németországot a második világhábo­rúban bekövetkezett összeomláshoz ve­zet­te. Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása után a német munkásság természetesen afelé a ve­zető felé fordult,.­aki a munkásegység, a Szovjetunió iránti barátság előhar­­cosa volt, akinek politikai álláspontja történelmileg beigazolódott és akinek egész magatartása egy hosszú életen át példaadó volt. A gazdasági pusz­taság, a háború okozta szörnyű nyomor és általános összeomlás köze­pette Wilhelm Pieck biztos kézzel irá­nyította a nemzeti élet újjászületésére irányuló hatalmas munkát. „Az egység kovácsa” — ahogy nevezik — meg­valósíthatta régi álmát is, annyi harc célját: a kommunista és szociáldemo­krata párt egyesülésével létrejött Né­met Szocialista Egységpártot, melynek egyik elnöke ő lett, a másik pedig Grotewohl elvtárs. A Német Demokra­tikus Köztársaság megalakulásakor annak elnöke lett. SZÁLÁD NÉP mmmuaattwmmm*sx&i3scz2 SZERDA, 1951 JANUÁR .3 Megfogadjuk, győzelemre visszük a nagy ügyet, amelyért dolgoztak és életüket áté­ltuk. Eltemettük elhunyt bányásztestvéreinket, a munka hősi halottast A bánya- és energiaügyi minisztérium mély fájdalommal jelenti, hogy Tatabányán, a XII. sz. aknán 1950 december 30-án éjjel, eddig még részleteiben ki nem derített okból, súlyos sujtólégrobbanás történt, mely­nek 81 hős bányász esett áldozatul. A mentési munkálatok a szerencsét­lenség után haladéktalanul megindultak s a mentésben részvevők a mun­kálatokat a legnagyobb önfeláldozással végezték. Ennek köszönhető, hogy 14 bányász életét sikerült megmenteni. A bányaszerencsétlenséget követően a Magyar Dolgozók Pártjának és a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának képviseletében a hely­színre utazott Gerő Ernő főtitkárhelyettes, államminiszter, vtas Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal elnöke és­­Czottner Sándor, a Központi Vezetőség tagja, bánya- és energiaügyi miniszter. A vizsgálat a szerencsétlenség pontos okának felderítésére tovább folyik. A minisztertanács a bányaszerencsétlenség áldozatait a Magyar Nép­köztársaság hősi halottainak nyilvánítja és temetésükről állami költségen gondoskodik. A kötelességük teljesítése közben hősi halált halt bányá­szok hozzátartozóinak a minisztertanács családonként 2009 forint gyors­segélyt utalt ki és elhatározta, hogy az özvegyeknek járó nyugdíjon felül,­ az összes árvák neveltetését 18. életévü­k betöltéséig állami költ­ségen biztosítja. A bányaszerencsétlenség hősi áldozatainak temetése 195­1 január 2-án 13 órakor volt Tatabányán. A temetésen a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa, a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége, valamint az összes társadalmi szervezetek képviselői megjelentek. Tatabánya, január 2. Kedden délben a tatabányai újtelepi temetőben helyezték örök nyuga­lomra a tatabányai bányászszerencsétlenség hősi halottai. Sok ezer bányász, üzemi munkás és dolgozó paraszt vett részt a temetésen, hogy utoljá­ra kife­jezze tiszteletét a munka e hősei iránt. A fekete­ gyászlobogók, a gyászkoszorúk fekete szalagjai azt a hatalmas és­­mély fájdalmat jelképezték e temetésen, am­ely egész népünket eltölti. Országunk, népünk hűséges szolgálatában ál­dozta életét a 81 bányász. Az egész ország, az egész magyar nép mélységes megrendüléssel emlékszik meg róluk, akik a dolgozó népért, szeretett hazáju­kért a legnagyobb áldozatot hozták. Gyászolja őket az ország, de a tatabá­nyai temetésen a gyász­lobogó­ mellett magasan lobogtak a vörös lobogók is, hirdetve, hogy a hősök helyére felsorakoznak bányászaink, győzelemre viszik azt az ügyet, amelyért ők életüket áldozták. A temetésben megjelentek: Gerő Ernő, Révai József, Kádár János elvtársak, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárhelyettesei, Rónai Sándor elv­­társ, az Elnöki Tanács elnöke, Dobi­ István, a minisztertanács el­nöke, Czolfner Sándor elvtárs bányá­­cs- energiaügyi miniszter, Apró Antal elvtárs, a SZOT főtitkára, Péter Gá­bor elvtárs altábornagy, az Államvé­delmi Hatóság vezetője, Havrán Ist­ván elvtárs, a bányászszakszervezet főtitkára, a komá­rom megyei pártbi­zottságnak, az MDP tatabányai szer­vezetének, a helyi hatóságoknak, szakszervezeteknek és tömegszerveze­teknek képviselői, a tatabányai szén­medence dolgozói. A sírok előtt a néphadsereg, az Államvédelmi Hatóság és a rendőrség díszszakaszai sorakoztak fel. Csajkov­szkij gyászindulójának hangjai után Kádár János, a Párt Központi­ Veze­tősége nevében búcsúztatta a munka hősi hal­ott­ait. —■ A megrendítő súlyos szerencsét­lenség, amelynek áldozatul esett 81 tatabányai bányászdolgozó, gyászba borított számos családot. A munka hősi halottai között fiatalok, meglett korúak és idősek is vannak. Ki test­vérét, ki szülőjét, ki élette­reá­t gyá­szolja az elhunytakban. De a szeren­csétlenség híve a közvetlen rokonokon túl, mély gyásszal tölti el egész mun­kásosztályunkat, egész dolgozó­ népün­ket. Bányásztestvéreink halála mély gyásszal és együttérzéssel tölti el munkásosztályunk dicső pártját, a kommunisták százezres tömegeit ha­zánkban, a Magyar Dolgozók Pártját. — Elhunyt bányásztestvéreink a munka hősi halottai. De bennük nemcsak a termelés frontjáról ki­esett dolgozókat gyászolja Pár­tunk, hanem drága elvtársainkat, a munkásosztály forradalmár har­cosait is. A magyar kommunistáknak, Pártunk­nak harca — mint Rákosi elvtárs mondotta —, az illegalitás viszonyai között éppen úgy, mint a felszabadulás óta. Pártunk egész története­ során­­összeforrott, egy volt a bányászság legjobbjainak harcával. Az elnyomás évei alatt a bányászok legjobbjai a ne­héz, harcát vívó Kommunista Pártunk­kal együtt hirdették a reményt, a meg­törhetetlen hitet, a munkásosztály szí­vében élő nagy reménységet, a mun­kásosztály szocialista hazája, a nagy, dicsőséges Szovjetunió és Sztálin elv­­társ iránt. Boldog szívvel köszöntötték a hajnal hasadását, hazánk, munkás­osztályunk felszabadulását, Sztálin fiai­nak, harcosainak eljövetelét.­­ És azóta, 1945 április 4-e óta Pártunk minden harcában, a szárnya­kat kapott munkásosztály küzdő sere­gében, az első sorokban ott menetel­tek bányásztestvéreink, közöttük, eb­ben a nagy szerencsétlenségben most elhunyt dolgoskezű, harcos bányász­­testvéreink is. Emléküket gyászoljuk és kegyelettel megőrizzük. De dolgozunk és harco­lunk tovább. Küzdenünk kell, mert el­­húnyt bányásztestvéreink özvegyei, ár­vái, hátrahagyottai boldogabb jövőjét építenünk és védelmeznünk az elhúny­­takkal szembeni szent kötelességünk. A legnagyobb tiszteletet emlékük­nek akkor adjuk meg, ha a sorból kiesetteket pótolva, erőinket, tudá­sunkat megfeszítve, még nagyobb lendülettel, elszántsággal dolgozunk és harcolunk tovább. A Párt Központi Vezetősége nevében fogadom itt, a meghalt bányászok sír­jánál, hogy rájuk gondolva, még ma­gasabbra emeljük a munkásosztály szent zászlaját, amely alatt ők is él­tek, dolgoztak és harcoltak. Győze­lemre visszük a nagy ügyet, amelyért dolgoztak és életüket áldozták. — Munkástársaim, elvtársak, elv­társnők! Legyetek" erősek, állhatatosak és szilárdak. Mutassátok meg barát­nak és ellenségnek egyaránt, hogy a bányászok hősi népe és­ a dicsőséges munkásosztály, e szerencsétlenség nyo­mán, bár szívükben gyász van, még keményebben, még eredményesebben dolgozik és harcol, megy előre a­ har­cok, új győzelmek felé. Szerencsétlen­ség­ és bánat ne törjön meg minket, tegyen még acélosabbá bennünket, erősítsen meg minket hitünkben és elszántságunkban, abban az eltökéltsé­günkben, hogy szabad életünket, bé­kénket, tűzön-vizen át, minden nehéz­ség leküzdésével győzelemre visszük. — Ezek az én búcsúszavaim, ezek­kel harcos bányászt­est­véreim szelle­mében­ búcsúzom Pártom nevében el­hunyt testvéreinktől. Meghajtjuk em­lékük előtt a Párt zászlaját — fejezte be beszédét Kádár János elvtárs. Ezután Czottner Sándor elvtárs bánya- és energiaügyi miniszter be­szélt. — A A Magyar Népköztársaság kor­mánya nevében veszek búcsút a munka frontján elhunyt bányász hősi halot­taktól — mondotta. — A Magyar Nép­­köztársaság kormánya legmélyebb részvétét fejezem ki azoknak a bá­nyászcsaládoknak, akiket ez a szeren­csétlenség érint. — A hős bányászhalottak a nemzet halottai. Az özvegyeket és árvá­kat biztosítom arról, hogy a Ma­gyar Népköztársaság kormánya messzemenően gondoskodni fog megélhetésükről, a gyermekek fel­neveléséről. — Ma még nem tudjuk határozot­tan megállapítani, hogy ezt a szeren­csétlenséget mi okozta, de folyamat­ban van a legszigorúbb vizsgálat, amelynek ki kell deríteni a szerencsét­lenség okát. Mindent el fogunk kö­vetni, hogy a bányák üzembiztonságát a legmagasabb fokra emeljük, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a bá­nyászok életét fenyegető veszélyeket. — Itt, ezeknél a koporsóknál, halott testvéreink szent emléke előtt, az­ ő szellemükben fogadjuk meg, hogy a dolgozók életét — minden nehézséget leküzdve — szebbé fogjuk tenni. Ezután Varga Barnabás ,elvtárs, Kossuth-díja­s sztahanovista vájár Ta­tabánya és az egész ország bányászai nevében vett búcsút a hős halottaktól. — Mi, bányászok, még soha sem voltunk olyan megbecsült emberek, olyan megbecsült tagjai a társadalom­­nak, mint a felszabadulás óta egyre fejlődő népi demokratikus országunk­ban — mondotta, majd így folytatta: — Most, itt a sírotoknál fogadalmat teszünk arra, hogy minden erőnkkel és tudásunkkal tovább visszük a har­cot. Helyetekbe állunk drága bará­taink. Ezután dr. Kriegler György esperes­ei­éltá­nos gyászszertartást végzett el és gyászbeszédet mondott a síroknál. A gyászszertartás végeztével az In­­ternacionálé hangjai mellett leeresz­tették a koporsókat a sírokba, ame­lyeket csakhamar belepett a koszorúk tömege. Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP fő­titkára hatalmas vörös koszorút kül­dött, amelyet Gerő Ernő főtitkárhe­lyettes helyezett el. A Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetősége nevé­ben Kádár János és Révai József fő­titkárhelyettesek, az Elnöki Tanács és a kormány nevében Rónai Sándor, Dobi István és Czottner Sándor, a SZOT nevében Apró Antal, a Bánya­ipari Szakszervezet nevében Havrán István, a néphadsereg nevében Supka Kálmán őrnagy koszorúzták meg a sí­rokat. Dieck elvtárs tevékenységétől elvá­­­laszthatatlanok a fiatal Német Demokratikus Köztársaság sikerei: a kétéves gazdasági terv megvalósítása, a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági és kulturális kapcsolatainak gyors fejlődése, a német dolgozók életszínvonalának emelkedése. „Amikor Wilhelm Pieck 1945-ben, 12 éves emigrációból hazatért — írta róla Gro­­tewohl elvtárs —, haja már hófehér volt, de fiatal szíve szenvedélyesen dobogott a szocializmus győzelmes eszméiért és a­­ békéért. . . Neve a demokratikus, békés fejlődés biztosítéka Németor­szágban és azt a szilárd hitet tartja bennünk, hogy az egység és béke erői legyőzik a szakadást, mely nemzetün­ket kettéhasította és egész Németor­szág a dolgozó emberek békés hazá­jává lesz.“ Wilhelm Pieck legszeretettebb veze­tője a német népnek. Senki sem kép­viselhetné méltóbban a német mun­kásosztályt és az új Németországot, mint ő, akinek egész élete az első vi­lágháború előtt, a két világháború kö­zött, a második világháborúban és a felszabadulás óta töretlen harc a demokratikus, békeszerető,­ haladó Né­metországért. K. I. Kiosztották bányáink! A Párt és a minisztertanács határo­zata hűségjutalmat biztosít mindazok­nak a földalatti munkát végző bányá­szoknak, akiknek egész éven át nem volt igazolatlan műszakmulasztásuk, vagy csak egyszer hiányoztak igazo­latlanul. A hűségjutalmak első kiosztása december 30-án és 31-én az or­szág összes bányájában megtör­tént. A Dorogi Szénbányák bányászainak összesen 548.000 forintot fizettek ki hűségjutalom címén. Az 1. aknán a földalatti dolgozók 55 százaléka, a II. aknán a bányászok 59 százaléka ré­szesült hűségjutalomban. Sajószent­­péteren 726 bányász kapott hűségju­talmat. Haliczabányán 514, Kazinc­­völgyön 496, Baros-aknán 161, Jákó­bányán 68, Mátrasértősaknán pedig 83 bányász részesült népünk államának ebben a messzemenő megbecsülésében A pécsvidéki MESZHART-bányák­ban a dolgozók 55 százaléka ré­szesült ebben a kitüntetésben. A mecsekszabolcsi bányászok példás munkafegyelmükkel 413.113 forint ha­­ tan a hűségjutalmakat légjutalmat érdemeltek ki. A vasasi kerület bányászai 253.433 forint hű­ségjutalmat kaptak. A salgótarjáni szénbányákban ösz­­szesen mintegy 4000 bányász és föld­alatti munkát végző bányász-műszaki dolgozó kapott hűségjutalmat. Itt összesen 1.670.000 forint jutal­mat osztottak ki hűségjutalom címén azoknak a bányászoknak, akiknek 1950 folyamán nem volt igazolatlan mű­szaki mulasztásuk, vagy csak egyszer Rónabánya bányászai ro­nn­bon­n. Salgóbánya bányászai 53.000 forint hűségjutalmat kaptak. Mindkét bányában a földalatti munkát végző dolgozók 84 százaléka vált ér­demessé a hűségjutalomra. Forgács­­-f­űtősaknán a bányászok 84 százaléka 16.000 forint hűségjutalmat kapott. A salgótarjáni bányaüzemek közü­l a leg­szebb példát A Ménkesbánya dolgozói mutatták fel. Itt a dolgozók 68 százaléka része­sült hűségjutalomban. A Ménkes bányászai között 48.110 fo­rint hűségjutalmat osztottak ki.

Next