Szabad Nép, 1951. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1951-04-29 / 100. szám

2 A Párt iránti szeretetet, ötéves tervünk eredményeit, békeharcunkat fejezik ki a budapesti üzemek és kerületek felvonulási díszítései Budapesten reggel 8 órakor kezdő­dik a katonai díszszemle. A gyalog­ság, a gépesített egységek, a külön­böző fegyvernemek alakulatai dísz­szemléje után, 10 órakor kezdődik el Budapest dolgozó népének felvonulása a Hősök­ terére. A felvonulás hat oszlopban történik. A Rákosi Művek dolgozói az egyik oszlop élén az üzem főkapuját és az üzemrészeket ábrázoló, hatal­mas Idekorációt visznek. Ezután halad­nak a kongresszusi versenyzászlóval és hatalmas vörös, nemzetiszínű se­lyemlobogókkal, munkateljesítményük sorrendjében az RM gyárai. Minden üzemrész menetoszlopainak élén vi­szik a nemzetközi munkásosztály ve­zetőinek arcképét, a május 1-i jelsza­vakat, üzemeik munkáját ábrázoló díszítéseket. A Ganz Villamossági Gyár dolgo­zóinak élén a sztahanovisták halad­nak. Az­ üzem menetében vesznek részt a marcibányi téri iskola úttörői, akiket a gyár patronál.­ A menet­­oszlop három hatalmas csillagot al­kot majd. Az Acélöntő és Csőgyár dolgozói nagy órát visznek, amely a gyár ed­digi termelésének eredményeit, a sel­ej­t - és az önköltségcsökkentés terén kiví­vott sikereket mutatja. A Magyar Optikai Művek élén ha­talmas év üzemjelvényt visznek a dol­gozók. A jelvényt másodszor nyerte el az üzem. Vörös zászlóerdő között vi­szik majd az üzem gyártmányait, ter­melési eredményeit is. A IV. kerületi Pannónia Szörmeáru­­gyár dolgozói hatalmas piros táblával vonulnak fel, a tábla közepére . szőr­méből Pártunk jelvényét készítették el. A Cérnaárugyár munkásai olyan so­rokban vonulnak majd, hogy az üzem élén haladók kezében a vörös zászlók az MDP betűket mutatják. Hatalmas képeket visznek majd a IV. kerület élén az újpesti dolgozók A képek azt ábrázolják, milyen új gyárakkal, lakóházakkal, parkokkal, közlekedési eszközökkel gazdagodott Újpest az ötéves terv első évében. A felvonulás után megkezdődnek az előadások és sportbemutatók a sza­badtéri színpadokon, sportpályákon, gyermekszínpadokon. A Városligetben vidám szórakozás várja a főváros lakóit. Minden üzemi dolgozó utal­ványt kap, melyre a Baffé Vállalat mozgó kocsijainál, az élelmiszersát­rakban kenyeret, virslit és sört ad­nak. A baráti országokból küldöttek érkeznek a május 1-i ünnepségekre A május 1-i ünnepségekre számos külföldi vendég érkezik hazánkba, hogy a magyar néppel együtt köszönt­sék a világ munkásai testvéri össze­fogásának nagy napját. A szabadságért harcoló hős koreai nép Mun Tu­ Dze elvtársat, a Koreai Szakszervezetek Központi Tanácsa al­­elnökét és Dán Un Szil élenjáró tex­­tilmunkásniőt küldi hozzánk. A testvéri népi demokráciák közül eddig Lengyelország, Románia, Bulgá­ria és Csehszlovákia jelentette be kül­döttei érkezését. Lengyelországból Wladislaw Grabowski, a Lengyel Nyomdaipari Dolgozók Szakszerveze­tének elnöke és Wiktor Markiewka, Lengyelország legjobb sztahanovista bányásza érkezik hozzánk. Romániából Constantin Piloreanu, a Román Szak­­szervezeti Szövetség bor- és termelési osztályának vezetője és Ion Ilie, a Szakszervezeti Szövetség munkatársa érkezik. Bulgáriából Milko Milkov, a Szaktanács burgaszkörzeti elnöke és Nadezsda Transzka, Bulgária legjobb sertéstenyésztőnője, Csehszlovákiából pedig Vaclav Cipro, a Csehszlovák Szaktanács elnöke és Emilia Adam­­kova, a Szaktanács munkatársa érke­zik hozzánk május 1-re. Az írókongresszus külföldi vendégei, élükön a Szovjetunió küldötteivel ,­­ugyancsak részt vesznek a május 1-i ünnepségen. Az Egyesült Izzó minden dolgozója ott lesz a felvonuláson Nyíló piros muskátli díszíti az Egyesült Izzó 8-as műhelyének min­den oszlopát. Sokszínű virággal dí­szítették a munkapadokat, fonták kö­rül a május 1-i verseny teljesítmé­nyeit hirdető­ táblákat is. Ebédidőben, munka után a húsz vörös zászló ké­szüléséről érdeklődnek a műhely dol­gozói. „Virágerdőt varázsolunk ide május 1-re” — mondják mindannyian Aztán a felvonulásról beszélgetnek: „Műhelyünk minden dolgozója ott lesz a május 1-i felvonuláson”, s Panelei Györgyné még hozzáfűzi: „Hatvan­négy éves vagy­ok, részt vettem én már az 1919-es május 1-én is, ott leszek most is veletek.” Nemcsak a 8-as műhely dolgozói ké­szülnek ilyen lelkesedéssel május 1-ére. A 2-es műhelyben az ifjúmunkások ebédidőben énekekre tanítják a dolgo­zókat. Esténként pedig, amikor a munka befejeződött, együtt készítik mindannyian a műhely dekorációját: az ötágú csillagot, a feliratokat, me­lyek a május 1-i nemzetközi munkás­ünnepet és a pártkongresszus határo­zatainak teljesítését hirdetik majd. „Előre ötéves tervünk megvalósítá­sáért, szocialista építőmunkánk sike­res teljesítéséért!" Készül az egész gyár május 1-ére. A felvonuláson középen háromkerekű kocsin kivilágított falurészletet visz­nek, a falvak villamosítását jelképez­ve. Mellette két oldalon a lámpa- és rádiócsövek termelésének emelkedését mutató táblát helyeznek el. Készülnek már a képek is: egy mérleg egyik ser­penyőjében munkás áll, a másik ser­penyőben tőkések. A mérleg nyelve a munkás felé billen. A felvonuláson jelen lesz a gyár minden dolgozója, akik most azért harcolnak a munkapadok mellett, hogy méltón ünnepeljék május 1 -ét.­ S hogy milyen lelkesedéssel készül­nek a felvonulásra, bizonyítja az is, hogy vendégeket is hívtak az Egyesült Izzó lelkes munkásai. A hartai „Le­nin”, az apostagi „Dózsa”, a duna­­egyházi „Táncsics”, a szalkszentmár­­toni „Békéért” és a sólti „Dózsa” ter­melőcsoport két-két legjobb dolgozóját hívták meg a május 1-i ünnepre. Ve­lük együtt, egységes menetben vonul­nak majd a IV. kerület élén a Hősök­­terére. Ezer ötlettel készülnek a dolgozók a május 1-i felvonulásra Üzemeink dolgozói a háborús uszítókkal szemben érzett gyűlöletüket is ki akarják fejezni a május 1-i felvonuláson. Képünk a Ganz Vagon 54- ös mű­helyének dolgozói által készített karikatúrákat mutatja. SZABAD K­ÉP VASARNAP, 1951. ÁPRILIS 29 „Kedden reggel mindnyájan találkozunk...46 Lázas, örömteli készülődés az EKA-gyárban a május 1-i felvonulásra „A világ békeszerető népei — de az imperialisták is figyelik a májusi felvonulást. Úgy készülj rá!" Ezt harsogja a hangszóró két induló kö­zött az EKA-gyárban, s a gyár­­ készül. Sokféle arca van a gyárnak — a múltban komor volt, mint a börtön, de most büszke és ünnepé­lyes. A Láng-gyár egyik munkása írta levelében, hogy „a mi üzemünkre a tőkés nemsokára már csak a hely­rajzi­ számról ismerne rá. Átépítettük, megnagyobbítottuk, otthonunkká tet­tük". Ilyen most az EKA-gyár épü­lete is. A homlokzatán vörös transz­parens köszönti, felette csokorba fogva zászlók lobognak. Mosolygó májusi arca van a gyárnak. Arrébb, építőállványok fogják közre a­­ most épülő falakat, kétszeresére nő a gyár. Kultúrterem is épül, színpad­dal és összerakható széksorokkal. A hangszóró azt mondja most­ „Üdvö­zöljük az é­retkezés.. . dolgozótt, akik május 1-ére befejezik a földszinti­­ üzemhelyiségeket". Május 1-re nagyobb lesz, megfiata­lodik a gyár: 2-án megkezdik a gé­pek beszerelését az új galvanizáló és távvezeték-szerelő műhelyekbe. Itt, a szemünk előtt nem teljesedik az ötéves terv. A májusi verseny eredménye, hogy így halad a munka. Az építke­zés elmaradt három héttel a tervtől. Az EKA-gyár dolgozói levelet írtak nekik: „A villamosenergia-termelésünk az ötéves tervben 1949-hez képest csaknem megháromszorozódik, az erősáramú villamosipar pedig 1954- ben ötször akkora értéket termel, mint 1949-ben. Hogy tervünket telje­síthessük, kérjük, adjátok át május 1-ig nekünk a távvezetékszerelő- és galvanizáló-műhelyeket." Az építkezés dolgozói ebédidő alatt összegyűltek a félig k­ész falak tövé­ben. Valaki felolvasta az EKA levelét. Sándor Ilona segédmunkáslány szólalt fel először: „Az EKA-ban a falu villa­mosításához készülnek távvezetékek. Én tudom, mit jelent ez. .42 én falum­ba is mostanában vezették be a vil­lanyt. Teljesítenünk kell az elvtársak kérését." Az idősebbek rábólintottak, egyikük ceruzát kerített és hozzákezd­tek a válasz megfogalmazásához: „Teljesítjük a kéréseteket, május 1-re a földszinti helyiségeket átadjuk." Reggel, délben, műszakváltáskor so­kan átszaladnak a habarcsos ládákhoz: „Meglesz május 1-re” — újságolják visszajövet. Az építők betartották adott szavukat. A hangszóró indulókat sugároz a legjobb dolgozók tiszteletére. A má­jus 1-i felvonulás tábláira kerülnek azok a teljesítmények, melyek most születnek a műhelyekben. Kétóránként értékelik az eredményeket. A statisz­tikus számokkal teleírt papírok fölé hajol:­­ a dekorációsok minduntalan beszaladgálnak hozzá az eredménye­kért. Az üzemi összeredményt vörös táblára festve viszik majd a menet élén, így küzdenek az EKA-gyáriak az ötéves tervért! A bakelitműhelybe szállnak most a hangszóróból ,az indulók, üdvözletek: Molnár Gizella a 9 órai értékeléskor 412 százalékot teljesített — Holpert Józsefné 376-ot. A kongresszusi ver­senyben mindketten zászlót nyertek: Molnár Gizella a „legjobb népnevelő” — Holpertné a „legjobb dolgozó" zászlaját. Molnár Gizella akkor tag­jelölt volt, a kongresszusi taggyűlé­sen lett párttag. — Holpertné akkor pártonkívüli volt, a kongresszusi tag­gyűlésen lett tagjelölt. Mindkettőjük­nek szárnyakat adott az öröm és megtiszteltetés: a kongresszus után versenyezni kezdtek május 1. tisztele­tére, a kongresszus határozatainak megvalósításáért .★ Tegnap Holpertné vezetett, de ma Molnár Gizi a „legjobb népnevelő" le­győzte a „legjobb dolgozót". De még a felvonulásig eldől, ki lesz a győztes, ki megy majd elől a legjobbak között. Este együtt dolgozik a két verseny­társ: dekorációt készítenek. Kitervel­ték, lerajzolták pontosan: fehér alapra Rákosi elvtárs arcképét teszik, virág­­füzérrel övezve s két oldalára a két kongresszusi zászlót. ★ Hajdú Gusztávné a régi május else­jéről beszél dolgozótársainak: „Akkor vér folyt az utca kövén, de május el­sején mégis kibontva lobogott a vörös zászló. S milyen öröm lesz most sza­badon, magasra emelni Rákosi elvtárs előtt a zászlót, a nemzetközi munkás­­mozgalom vezetőinek arcképét vinni a menetben. Ott leszünk mindnyájan, s megmutathatjuk az erőinket.” ★ Lázas, örömteli készülődés folyik mindenütt a gyárban. Május 1-re, a béke ünnepére készülve szinte érezhe­tően gyorsul a gyár érvelése. Mádai Zol­tán beállító szombat délelőtt vezette be újítását: ezzel, egy helyett tíz alkatrészt munkálnak meg egyszerre. A bakelit­­műhelyben Körmendi Miklósné és Szabó 4. Mária egyszerre két-két sajtológé­pen dolgoznak. Virág Anna, aki ko­rábban 100 százalékon alul teljesített, most 140 százalékot ért el. A gyár homlokzatára már feliratok kerültek: „Éljen a tartós béke szilárd erődje, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió" — hirdeti az egyik. Elkészült a távvezeték kicsinyített mása is, melyet a menetben visz majd a gyár; ötéves tervünk nagy villamosí­tási feladatainak jelképeként A szta­­hánovisták fényképét táblákra ragaszt­ják: a gyár büszkeségei ők — az ő ké­püket is viszik a felvonuláson. A szapora ütemű munka közben egymásra mosolyognak, helyeslően bó­lintanak a dolgozók, mikor egy friss induló után valaki bemondja a hang­szórón keresztül: „Kedden reggel hét órakor mind­nyájan találkozunk.. '★ ' \ Képek a Dunai Vasmű május 1-i versenyéről (Dunapentelei tudósítónktól.) AZ ÚJ VÁROS keleti részén nem­rég kezdték el az ötemeletes házak, a „medvék” építését.. Ehhez az épülethez különösen erős téglákra van szükség. A téglagyár nem szállított időben, emiatt az építkezés elmaradt a tervtel­jesítésben.­­ Amint a tégla megérkezett, a fala­zást a Császár-brigádra bízták. Ennek külön története van. Császár elvtárs a sztahánovista iskola egyik gyakorla­tán a nagy sietségben két görbe falat rakott. S amikor ezért felelősségre vonták így felelt: „Csinálja az, aki jobban tudja.” De azóta már máskép látja a dolgokat. A sztahánovista is­kola után brigádot alakított azokból a kőművesekből, akikkel azelőtt együtt dolgozott. Érdi elvtárs, fiatal mérnök, a műszaki osztály helyettes vezetője, nagy ígéretet tett nekik: ha nem lesz baj a minőséggel, az ötemeletest fog­ják falazni. A Császár-brigád mun­kája folyton javult. Az új épületen mindegyik brigádtag 10 köbméter szép, ögyenes falat rakott naponta. A héten nagy segítséget kaptak munká­jukhoz. Bojár elvtárs, a sztahánovista instruktor új munkamódszerrel ismer­tette meg őket. A brigád tagjai azon­nal alkalmazni kezdték. Az álló kalo­dákra fekvő kalodákat helyeztek. A munka sokkal gyorsabban halad, mert a téglákat nem kell zsinór mellé rakni, csak berakják a fekvő kalodák közé. A habarcsot sem engedi lecsor­­dulni a fekvő kaloda, a téglák közeit teljesen kitölti a cementes habarcs. Olyan a fal, mintha a tégláit egy nagy dobozba rakták volna és utána óva­tosan lehúzták volna róla a dobozt. A Császár-brigád tagjai továbbfejlesztik az új munkamódszert, átadják az új módszer tapasztalatait a többi kőmű­­vesbrigádoknak is. Legutóbbi brigád­értekezletükön elhatározták, hogy ezen­túl nem három segédmunkás fog dol­gozni két kőműves mellett, hanem minden kőművesnek két segédmunkás segít majd, akárcsak Makszimenko elvtársnak. Vállalták, hogy határidőre felépítik a „medvét”. A LEGSZEMBETŰNŐBB ÉPÜLET in víztorony. Április 4-én nőtt túl a •­2 méteres Szinten és az építői vár­ 1 látták­, ho­gy május 1-re két­ héttel túl­teljesítik tervüket. Jól haladt a munka. A Hamar iji-ácsbrigád mind sikereseb­ben alkalmazta az előregyárt­ás módsze­rét. Januárban 127, márciusban már 176 és április első felében már 219 százalé­kot írtak a brigád neve mellé a ver­senytáblára. A víztoronnyal, s a szá­zalékokkal együtt nőttek a brigád tag­jai: öntudatosabbak, keményebbek let­tek. Dömény Pista fegyelmezetlen mun­kás volt. Ha nem látták, leült egy-egy félórára. Kin volt kivárni, ha szer­számért küldték. A brigádvezető az egyik reggel maga mellé vette és ön­álló munkával bízta meg. Kijelölte számára azt is, hogy körülbelül hány óra alatt kell elvégeznie. Az önállóan megoldott feladatok kialakították Dö­mény Pistában a munkáért való fele­lősség érzését. A múlt hét szerdáján veszteség érte a brigádot. Hamar Józsi, a fiatal, de tapasztalt brigádvezető kórházba ment, hogy megoperálják a kezét. Az orvos azt mondta neki, hogy legalább egy hónapig betegállományban lesz. Józsi hazament a szüleihez, hogy kipihenje magát, de hiába feküdt, vagy üldö­gélt, minduntalan az nyugtalanította, hogy mit csinál nélküle a brigádja, hogyan teljesíti felajánlását. És pén­teken ünneplőruhában jelent meg a víztoronynál, nem bírta tovább elvi­selni, hogy távol legyen az épülő óriástól. A brigád elég jól dolgozott, de a munkabeosztás nem volt tökéle­tes. Hamar elvtárs azonnal átvette az irányítást. Megbeszélte brigádjával, hogyan építsék fel a második liftáll­­ványt. Még most is betegállományban vani, de azóta minden reggel pontosan a munkakezdéskor megjelenik a víz­toronynál. Mint valami hadvezér, irá­nyítja a munkát. Két fiát az előre­­gyártáshoz oszt­ be, ketten felhúzzák a torony tetejére az előregyártott darabokat, egy a fúrásokat és négy az összeállítást végzik Szívesen ra­gadna ő is szekercét, hogy részt­­vegyen az ütközetben­­ de fájó keze nem engedi. Műszak után szalad az orvosi rendelőbe. Mosolyt erőltet az arcára, mintha nem is fájna, ahogy megbolygatják a sebet. Az orvosra néz bizakodva: „Ugye, a jövő héten már dolgozhatok?" MOSTANÁIG messze utat tett meg a kenyér, amíg a penteleiek asztalára került a reggeli kávé és sajt, vagy a déli pörkölt mellé. Budapestről érkezik reggelenként a kenyérszállítmány. A régi városok hosszú évtizedeken ke­resztül fejlődtek, lassanként szaporod­tak benne a pékműhelyek is. A szo­cialista város néhány év alatt felépül, s itt nem sok kis pékműhely, hanem egy nagy kenyérgyár süti majd a ke­nyeret. A kenyérgyár épülete kész, már csak a belsejét szépítik és az utolsó kemencéket rakják. A kemence­­lakóknak négy fiatal lány hordja a téglát és a habarcsot. A brigád leg­szorgalmasabb tagja, Adamik Rózsi, már sok hónapja vesz részt a kenyér­gyár építésében, úgy érzi, nem tudna elszakadni tőle. Kiss elvtárshoz, az él­munkás pék vállalatvezetőhöz fordul: „A májusi versenyben 110-ről 127 százalékra emeltük teljesítményünket. A kenyérgyárban is jól dolgoznánk”. Kiss elvtárs a dagasztó- és más gépek beszerelését figyeli, röviden válaszol: „Lehet. Majd a zsemlyeszaggató-gép­­nél.” Már két hete szárítják az először el­készült kemencéket. Ezekben hétfőn már sütnek. Május 1-én a szocialista város építői saját kenyérgyárukban sült kenyeret és zsemlyét esznek!. .. DUNAPENTELE város május 1-re készül. Két étterem nyílik meg, az egyiknek kerthelyisége is van, tánc­parkettel. Új sportpályák épültek a nagy ünnepre, a sportolók már gya­korlatoznak rajta. Gyors ütemben fo­lyik a városrendezés. A főutcáról el­tűntek a dombocskák, széles virág­’ ágyak húzódnak a helyükön a járda mellett. Kék és lila árvácskák és ezer­­színű más virágok pompáznak a vi­rágágyásokban. A kocsiúton áthen­gerlő csörömpöl. Az ifjúmunkások, akik az ablakban állnak — kezükben piros selyem, kalapács, szeg, képek, most hagyták abba a dekorálást. Örülnek, hogy simára hengerli az utat, de szeretnék, ha egy félórára abba­hagyná a csörömpölést , mert a pen­­telei ifjúmunkásokról, a Dunai Vas­mű, az Acélvár építőiről ad műsort a rádió. (S—i) A békealáírások ereje legyőzi az imperialistákat; ezt ábrázolja a Ganz Vagon 533 as némelyn­ek egyik táblája, amelyet a felvonulásra készítettek.

Next