Szabad Nép, 1951. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1951-04-01 / 77. szám

VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS 1 SZABAD NÉP A nyugati hatalmak a szerdai nagyjelentőségű szovjet javaslat után is kitérnek a megegyezés elől A párisi értekezleten a Szovjetunió újabb javaslatokat terjesztett elő Paris, március 31. (TASZSZ) Mint ismeretes, a szovjet küldöttség meg akarta könnyíteni, hogy a napirend kérdésében egyezményes határozat jöjjön létre és ezért március 28-án újabb javaslatot nyújtott be, amely így hangzik: „A nemzetközi feszültség Európában fennálló okainak és a Szovjetunió, az USA, Nagy- Britannia és Franciaország közötti kapcsolatok hatásos és tartós megjavításának biztosítása érdekében szükséges intézkedések megvitatása, beleértve a következőket: a Németország lefegyverzéséről szóló kérdés; az USA, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország fegyveres erőinek csökkentéséről szóló kérdés és ezzel kapcsolatban a fegyverkezés jelenlegi színvonalának megtárgyalásáról és a fegyveres erők csökkentésének megvalósítása fölötti nemzetközi ellenőrzés bevezetéséről szóló kérdés; a háború fenyegetésének és az agresziótól való félelemnek elhárítása érdekében szükséges más intézkedésekről szóló kérdés; a négy hatalom fennálló szerződéses kötelezettségeinek és egyezményeinek teljesítéséről szóló kérdés.” A párisi lapok a szovjet küldöttségnek ezt az új javaslatát kommentálva elismerik, hogy a javaslat szabaddá teszi az utat az egyezményes határozatok eléréséhez. „El kell ismerni — írja az Aube című lap — hogy határozott haladás történt” A De Matin Le Pays című lap kiemeli: „a szovjet kezdeményezés lehetővé teszi, hogy hasznosan folytassák a tárgyalásokat”, amelyeknek „az egységes szöveg kidolgozását kell eredményezniük". Még a Figaro is — melyet pedig nem minden alap nélkül neveznek francia nyelven megjelenő amerikai lapnak — kénytelen volt kijelenteni: „Gromiko lépése következtében az az ajtó, amely majdnem zárva volt, most újból megnyílik és a közös napirend kidolgozása —, amely egyre kérdésesebbnek látszott — majdnem biztossá válik.” A három hatalom képviselőinek a március 30-i ülésen elhangzott felszólalásai azonban nem váltották valóra a közvélemény reményét. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország képviselői már az ülés kezdetén igyekeztek kibújni az alól, hogy világosan és határozottan leszögezzék álláspontjukat a konkrét szovjet javaslattal szemben. Jessup ugyan azt állította, hogy „a közösen egybehangolt napirend” elfogadása mellett van, de ködös fejtegetésekbe bocsátkozott arról, hogy hozzá kell kezdeni a javaslat formulázásának megtárgyalásához és „jól át kell gondolni az összes javaslatok lényegét és célját, továbbá egyes pontjaikat, szavaikat, kifejezéseiket és a különbségeket". Davies angol megbízott mondvacsinált „kétségét” fejezte ki a szovjet javaslat több kitételével kapcsolatban. Parodi, Franciaország képviselője szintén Jessup és Davies Byomdokain haladt. Az elhangzott felszólalásokra válaszolva Gromiko elvtárs, a Szovjetunió képviselője kifogásolta, hogy az ülésen semmit sem lehetett arról hallani, mi a három nyugati hatalom álláspontja az új szovjet javaslatokkal kapcsolatban. Emlékeztetett, hogy a három nyugati hatalom képviselői mindezideig azért bírálták a szovjet javaslatot, mert abban Németország lefegyverzésének kérdése önálló napirendi pontként volt felvéve. Most az új szovjet javaslatban ez a kérdés egy egységes pont egységes formulázásának részeként szerepel. Ugyancsak bírálták a szovjet javaslatot a nyugati hatalmak képviselői, azt állítva, hogy Németország lefegyverzésének kérdését nem lehet elválasztani az európai nemzetközi feszültség okainak kérdésétől és hogy mindezt közös napirendi pontba kell felvenni. Gromiko elvtárs kiemelte: az új szovjet javaslattal ez a kifogás is elesett. Kifogásolták korábban a nyugati küldöttségek azt is, hogy a négy hatalom fegyveres erőinek csökkentését a szovjet javaslat önálló napirendi pontként terjesztette elő. „Mi hozzájárultunk ahhoz — mondotta Gromiko elvtárs —, hogy ezt a kérdést az európai nemzetközi feszültség okairól szóló pont részeként vegyék fel.” A nyugati hatalmak korábban kifogásolták azt is, hogy a szovjet javaslatokban nem volt szó a fegyverkezés színvonalának csökkentéséről. Gromiko elvtárs ezzel kapcsolatban hangoztatta: a legutóbbi szovjet javaslat erről is beszélt. Gromiko elvtárs befejezésül ismét felhívta a három hatalom képviselőinek figyelmét arra, hogy a szovjet küldöttség világos nyilatkozatot óhajt a három hatalom képviselőinek álláspontjáról a március 28-án előterjesztett szovjet javaslattal kapcsolatban. Parodi és Davies ezután nyíltabban beszéltek. Parodi közölte, hogy véleménye szerint lehetetlen megvitatni a négy hatalom fegyveres erőinek csökkentéséről szóló kérdést anélkül, hogy előzőleg ne tanulmányoznák a fegyverkezés színvonalának kérdését. (Ezt a kérdést a három hatalom képviselői minden lehető módon előtérbe tolják és azon igyekeznek, hogy „főkérdésként” tüntessék fel.) Parodi ezenkívül azt állította, hogy a nemzetközi ellenőrzést nem kell a négy hatalom fegyveres erőinek csökkentésével együtt megtárgyalni, hanem a „fegyverkezési színvonalról” szóló kérdésnek kell alárendelni. Ezután Davies szólalt fel és megismételte korábbi érveit. Igyekezett a dolgokat úgy beállítani, mintha azokat az intézkedéseket, amelyeket a három nyugati hatalom Nyugat- Németországban az újrafelfegyverzés érdekében tesz, „a Szovjetunió és más keleteurópai országok fegyveres erőinek nagy számbeli ereje” idézné elő, bár az ilyenfajta állítások képtelenségét az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányaihoz intézett szovjet jegyzékek és a tanácskozáson részvevő szovjet küldött ismételten bebizonyították. Ezután ismét Gromiko elvtárs szólalt fel és rámutatott Parodi és Davies ama kijelentéseinek teljes alaptalanságára, amelyek szerint a három hatalom javaslata lehetővé tenné mindazoknak a kérdéseknek a megvizsgálását, amelyeket a március 28-i szovjet javaslat érint. Gromiko elvtárs ismét hangsúlyozta: a három hatalom javaslatának az a célja, hogy szabad kezet biztosítson nekik a még fokozottabb fegyverkezési versenyre és Nyugat-Németország további újrafelfegyverzésére. Jessup nyilatkozatával kapcsolatban, hogy a három hatalom küldöttségei által március 27-én előterjesztett javaslatot (amely a Bulgáriával, Romániával és Magyarországgal kötött békeszerződés napirendre tűzését indítványozza) továbbra is fenntartja, Gromiko így nyilatkozott: A szovjet küldöttség már kiemelte, hogy ez a javaslat csupán bonyolultabbá teszi a napirenddel kapcsolatos megbeszéléseinket. Nincs alapja e kérdés napirendretűzésének és a három hatalom javaslata ellentmond az arra irányuló kívánságnak, hogy megegyezéses döntést érjenek el. Mindazonáltal továbbra is ragaszkodnak javaslatukhoz, ami Jessup ma elhangzott nyilatkozata alapján is megállapítható. Ennélfogva a szovjet küldöttség szükségesnek tartja, hogy előterjessze a következő javaslatot: „Az Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal kötött békeszerződések, beleértve e szerződések rendelkezéseit az emberi jogokról, a katonai rendelkezéseket és a viszályok megoldásáról szóló zárórendelkezéseket; a Németországra és Ausztriára vonatkozó négyhatalmi egyezmények, beleértve a nácitlanítás és a demokratizálás kérdését, valamint a háborús bűnösökről szóló kérdést” Gromiko elvtárs javaslatának indokolásánál rámutatott: helytelen és alaptalan volna, ha a Külügyminiszterek Tanácsa csupán a Bulgáriával, Magyarországgal és Romániával kötött békeszerződések kérdését tárgyalná meg és nem beszélne az Olaszországgal kötött békeszerződésről, továbbá a Németországra és Ausztriára vonatkozó egyezményekről. Ezt már csak azért sem lehet megtenni, mert a nyugati hatalmak Németországban és Ausztriában tett intézkedései, a hitleri rendszer aktív képviselőinek és különböző kiszolgálóinak a hatalomba való visszahelyezésére irányulnak, továbbá, mert a nyugati hatalmak ezekben az országokban a demokratikus szervezetek és demokrata vezetők üldözésének politikáját folytatják. Ezek az intézkedések bátorítják a reakciós elemeket és szervezeteket, továbbá mindenfajta fasiszta söpredéket, amelyek nem titkolják revansiszta és agresszív nézeteiket és terveiket. Gromiko a továbbiakban közölte, hogy a szovjet küldöttség a következő új pont napirendre tűzését javasolja: „Az Atlanti Egyezmény és amerikai katonai támaszpontok létesítése Angliában, Norvégiában, Izland szigetén és Európa más országaiban, valamint a Közel-Keleten.” A Szovjetunió képviselője rámutatott, hogy — mivel a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közötti kapcsolatok megjavításának kérdéséről van szó — azok a problémák, amelyeket ebben a pontban vetnek fel, rendkívül nagy jelentőségűek. Kétségbevonhatatlan az a tény, hogy az északatlanti csoportosulás létesítése közvetlen összefüggésben van a négy hatalom közötti kapcsolatok kérdésével. Ugyanezt kell mondani az amerikai katonai támaszpontokkal kapcsolatban is. Ezért nem lehet semmiféle meggyőző érvet felhozni az említett új szovjet javaslattal szemben, mert abban olyan problémák merülnek fel, amelyek közvetlen összefüggésben vannak a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közötti kapcsolatok megjavításáról szóló kérdéssel. A Szovjetunió képviselőjének felszólalása után az elnöklő Jessup berekesztette az ülést. A SZOT elnökségének felhívása a szakszervezeti funkcionáriusokhoz és a dolgozókhoz a békealáírásgyűjtési mozgalommal kapcsolatos feladataikról A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége ülést tartott, amelyen megtárgyalta a magyar szervezett dolgozók feladatait a békéért folyó harcban és a soron következő békealáírásgyűjtési mozgalomban. Az elnökségi ülés a következő felhívást bocsátotta ki: A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége lelkesedéssel támogatja az Országos Béketanács felhívásat, hogy április 8-án hazánkban is országszerte megkezdődjék az aláírások gyűjtése a Béke Világtanács javaslatának, az öthatalmi békeegyezmény megkötésének támogatására. A béke védelméért folyó harc erősítésére, kiszélesítésére Berlinben, az európai munkásértekezleten a magyar munkásosztály küldöttsége is kötelezettséget vállalt. Az elkövetkező hetekben minden öntudatos szervezett dolgozó elsőrangú feladata az aláírásgyűjtő mozgalom erőteljes támogatása. Erre szólít fel bennünket a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusának nagyjelentőségű határozata is. Elvtársak! Szakszervezeti Vezetők! Üzemi Bizottságok! Javítsátok minden téren munkátokat. Járjatok élen a termelésben, emeljétek mind magasabb fokra a dolgozók munkaverseny- és Sztahánov-mozgalmát, szervezzétek széles körben a május 1-i versenyvállalásokat. Segítsétek a dolgozókat élet- és munkakörülményeik javításában, műveltségi színvonaluk emelésében. Erősítsétek a szakszervezetek nemzetközi kapcsolatait, fokozzátok a nemzetközi proletárszolidaritás érzését dolgozóinkban. Minden erővel szélesítsétek és erősítsétek Pártunk befolyását az összes dolgozók között. Az aláírások gyűjtését használjátok fel arra is, hogy megjavítsátok szervező és felvilágosító munkátokat a termelésbe újonnan bekerült dolgozók között. Kapcsolódjatok be személy szerint és közvetlenül is a békeagitációs munkába. Ugyanakkor keressétek és szilárdítsátok meg a kapcsolatot a békebizottságokkal. Erősítsétek az üzemi békebizottságokat, nyújtsatok nekik közvetlen segítséget az aláírásgyűjtés, kisgyűlések, faliújságok, kiállítások szervezésében. Segítsétek őket káderekkel, anyagi és technikai eszközökkel egyaránt. Bizalmiak! Ti is felelősök vagytok azért, hogy minden egyes dolgozó, a politikailag legelmaradottabb is, kellő felvilágosítást nyerjen a békéért folyó harc állásáról és saját feladatairól a béke megvédésében. Türelemmel, szeretettel neveljétek dolgozótársaitokat békénk, jövőnk, az egész emberiség jobb jövőjének harcos védelmére. Szervezett dolgozók! Sorakozzatok fel egységesen Pártunk békepolitikájának támogatására, vegyétek keretekbe — a nagy Sztálin szavát követve — a béke ügyét és tartsatok ki mellette mindvégig hűséggel. Követeljétek aláírásotokkal az öt nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Nagy-Britannia és Franciaország közötti békeegyezmény megkötését! Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége 3 A berlini munkásértekezlet Berlint de ne adjatok több szénét az amerikai gyilkosoknak. A páncélműszakot megtagadták a ruhr- és a saarvidéki bányászok. Brémai fiatalok átmentek Helgoland szigetére, amelyet bombázóiskolának használnak az angolok és hozzáfogtak a lebombázott házak felépítéséhez. Az első felépült házra a német ifjúság lobogóját tűzték ki. Az angolok ismét lebombázták a házat, a fiatalokat elfogták, de azt nem tudták megakadályozni, hogy tettük a hír szárnyán bejárja Nyugat-Németországot és azt, hogy a nép megértse őket. Ez csak egy pár példa, de számos más példát lehetne felsorolni arra, hogy Nyugat-Németország munkásságának mind nagyobb tömege lép az aktív harc útjára Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Itt • nemcsak beszámolók A konferencia sorozata viták színhelye is volt. „Európa dolgozóinak akcióegysége Nyugat-Németország felfegyverzése ellen.” Ez volt a konferencia egyetlen napirendi pontja. A küldöttek mind arról beszéltek, hogy egységes megmozdulásaik milyen eredményekkel jártak. Szinte hihetetlenül hangzott — újra és újra ellenőriztem a francia dokkmunkások küldöttének, Alfred Pacininek bejelentése, hogy eddig 900.000 tonna hadianyag berakását és kirakását akadályozták meg. Micsoda lelkesedést váltott ki Le Guaynak, a fémmunkások küldöttének beszámolója a Rhone tartományi munkások mozgalmáról a haditermelés leállításáért és a béketermelésre való áttérésért. Hatalmas tapsot kaptak a lotharingiai munkások, akik őrséget állnak gépjeik mellett és így akadályozzák meg, hogy azokon hadianyagot gyártsanak. Ezekben a harcokban a dolgozók minden rétege részt vett. Ki ne értette volna meg a leckét, amelyre ezek a példák tanítanak? Ki ne értette volna meg, ha a német, francia, olasz és Európa más népei munkásságának most egymástól függetlenül folyó harcát világnézeti különbségre való tekintet nélkül összehangoljuk olyan erőt hívunk létre, amely képes megakadályozni Nyugatnémetország felfegyverzését, a háborús uszítók terveinek megvalósítását? A helgolandi küldött nem értette ezt meg. Azt állította, hogy csak a marxizmus-leninizmus elfogadásával lehet harcolni a békéért. Müller, a hagenhaspei kohómunkások küldötte a konferencia részvevőinek egyhangú helyeslése közben válaszolta: a békéért folytatott harc nem világnézeti kérdés, hanem minden ember közös ügye, bármilyen legyen nemzetisége, fajtája, vallása, politikai világnézete. Ezt a konferencia összetételével is aláhúzta. A 900 küldöttnek több mint fele volt pártonkívüli. A francia delegáció Etil? előtt pap volt. Kijelentette, sok mindenben nem ért egyet, de a konferencia egyik fő jelszavát, hogy „nem azok az apró kérdések a fontosak, amelyek széjjelválasztanak bennünket, hanem ami összefog” helyesli. Ez a kérdés a béke megvédése és ezen belül, mint jelenleg legfontosabb kérdés, Nyugat- Németország lefegyverzése. Egy ízben a felszólalók elkalandoztak ettől a legfontosabb kérdéstől. A francia küldöttség egyik keresztényszocialista tagja azonnal szót kért: ne kalandozzunk el ettől a fontos tárgytól. Az angol küldöttség egyik tagja módosításokat kívánt a készülő határozaton. Javasolta, hogy a háborús készülődésnél csak a nyugatnémet dolgozók életszínvonalának csökkentéséről legyen szó. A francia azzal kívánta kiegészíteni, hogy a francia dolgozókéról is szó legyen. Az angol küldött ellenezte. Egyhangú volt a válasz: ezek most mellékkérdések, a fő a Nyugat-Németország lefegyverzésében való egység. Ebben pedig eéységes volt mindenki. Ezt az a határtalan lelkesedés, amellyel a határozatokat megszavazták, minden szónál jobban bizonyította. Az egész konferencia alatt csak egy esetben nem hoztak egyhangú határozatot: egy küldött ellene szavazott annak a javaslatnak, hogy üdvözöljük a hősies harcot folytató barcelonai munkásokat Az Európai Munkásbizottság megalakításáról hozott határozatot, a felhívást, az akcióegységre vonatkozó határozatokat másfélórás viharos helyeslés közben szavazta meg a konferencia: kommunisták, szociáldemokraták, keresztényszocialisták, szervezetlenek. Az akcióegység megteremtése: Európa munkásosztálya Nyugat-Németország felfegyverzése elleni harcában a békeharc történelmi fontosságú eseménye. • Leningrád, a hős vájárVítros jut eszembe. Ott a védelmi múzeumban láttam egy tizenkétéves gyermek jegyzetfüzetét. Az első oldalon a legkisebb testvére haláláról számolt be. Harmadik hónapja tartott akkor az ostrom és a blokád. Tíz másik oldal az apa, az anya, a többi testvérek megindító sírfelirata a gyermek egyszerű szavaival. A füzetet a gyermek zsebében találták meg. Éhenhalt. Tizenkét oldalban százezrek tragédiája. Láttam egy térképet. Azt mutatta, hol mennyi bomba esett a városra. A bombákat jelző vörös foltok szinte egymásba olvadtak. Innen, Berlinből zúdították ezt a tragédiát és pusztulást Leningrádra, egész Európára. Berlin, a gyűlölt harmadik birodalom fővárosa — rom! A brandenburgi kaputól jobbra a Reichstag, balra Hitler palotája. A Reichstag épülete ki van égve. Hitler palotája a földdel egyenlő. Csak egy vasbeton tömb emelkedik ki. A bunker, amelybe Hitler és kalandor bandája bújt. A robbantás kiemelte a földből, de nem tudta széttörni. Körülötte, amerre a szem ellát, rom és amerre csak megyünk, egész elpusztult városnegyedek, amelyekben csak elvétve látni egy-egy embert. A nép nem vihette vasbeton bunkerekbe gyermekeit. Százezrek feküsznek széjjel bombázott berlini épületek beszakadt pincéiben. Hitler parancsára bombák zúdultak Leningrádra, városok, falvak ezrei borultak lángba, emberek milliói pusztultak el. A háborút nem a német nép csinálta, de engedte, hogy urai csinálják. Későn értették meg, hogy Hitler németek millióit is halálra ítélte ezzel. Az európai munkások klzi’Jte levélben fordult az amerikai munkásokhoz és harcra szólította őket az új hitlerek, az amerikai imperialisták ellen. A berlini keltezés szimbólum erejével hat ezen a levélen. Aki el akarja kerülni, hogy gyermekei, otthona bombák, martalékává váljék, aki maga nem akar megsemmisülni, annak harcolnia kell a háború előkészítői ellen. Berlin — egykor a háború tűzfészke — ezekben a napokban a béke híveinek figyelmét vonta magára. Mint a nap széjjelszórt sugarait a lencse, úgy gyűjti egy pontba Berlin mindazt, ami most a német nép akaratának középpontjában áll. Berlin reggel, amikor a konferenciára mentünk, a déli szünetben és este újra és újra bizonyító dokumentumként szolgált a küldöttek felszólalásaihoz. konferencia napjaiban a berlini lencse látószöge kitágult. Megismerkedtünk a nyugatnémet munkásság széles méretekben kibontakozó harcával és az európai munkásság hősi küzdelmével az amerikai imperialisták háborús terveinek megakadályozására. A ruhrvidéki küldött elmondotta, hogy náluk az amerikai imperialisták azzal rémisztgetik a lakosságot, ha háború lesz, a nyugatnémeteket a szovjet csapatok kivégzik. Berlin demokratikus szektorának polgármestere elmondotta, hogy özönével érkeznek levelek Nyugat-Berlinből és Nyugat- Németországból, amelyben őt és sok ismerősét emlékeztetik a levél írói arra, hogy a hitleri elnyomás idején segítségükre voltak. Ezek az emberek „bedőlnek” az amerikai imperialisták aljas propagandájának — de erejükben nem bíznak. Hogyan vélekedik Nyugat-Németország lakossága a mai nemzetközi helyzetről? — Bizonyára tudja — válaszolták szinte egyhangúan erre a kérdésre —, hogy a nyugatnémet lakosság jelszava: Ohne uns! Nélkülünk! Vannak, akiknél ez azt jelenti: történjen bármi, a fontos, hogy a német nép kívül maradjon. De mind hatalmasabb tömegek vannak azon a véleményen, hogy a tiltakozás nem elég. Az, hogy nélkülünk, a tömegek számára azt jelenti: minden eszközzel megakadályozni, hogy újra belerántsák a német népet a háborúba. Az európai munkások lete a tényebb bizonyítékokat adott ehhez. Nyugat-Németországból 300 küldött jött el. De nem mind volt üzemek választotta. Voltak közöttük olyanok, akik maguk jöttek az értekezletre, amikor annak hírét vették. A küldöttek beszámoltak a sztrájkharcokról. Az amerikaiak mindenáron fokozni akarják a széntermelést, hogy elegendő szenet adhassanak a hadiiparnak. A termelés emelésére „páncélműszakot” szerveztek.. A német bányászoknak nincs szenük. Úgy vélték az amerikaiak,ha a többtermelés tíz százalékát odaígérik, a bányászok ezért az egytál lencséért vállalják a haditermelés támogatását. Az asszonyokra nehezedik a háztartás gondja. A tüzelőhiány kétszeresen gyötri őket. Fáznak maguk, de nézniök kell didergő gyermekeiket is. A ruhr- és saarvidéki bányászasszonyok mégis így szóltak férjeikhez: A többletként termelt szén másik kilencven százaléka ránk és gyermekeinkre bomba alakjában fog visszahullani. Inkább fagyoskodunk. Sárkány László