Szabad Nép, 1951. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1951-04-10 / 83. szám
i 2 volt. Azt se tudtam, él-e hal-e? Ha már megkérdeztek a béke felől —■ emeli föl szavát Paksiné —, hát én igazán a szívemből írom alá, hogy a békét szeretem, azokat meg, akik a háborút akarják — gyűlölöm! Az elmúlt öt esztendő alatt szobakonyhás lakást építettek, mert a régi hajléknak még a padlója is elégett. Lassacskán két tehenet meg két lovat szereztek s jelenleg kilenc hold saját és három hold bérelt földön gazdálkodnak. Gyarapodásukat úgy hálálják meg, hogy „semmivel se maradnak adósak . Ezt úgy kell érteni, hogy Paksi József élenjárt a begyűjtésben. Díszoklevelet és pénzjutalmat is kapott. A tavaszi munkában is példát mutatott. Már húsvét hetében végzett, azóta a vetése is kikelt s a napokban teszi majd földbe a burgonyát. Azt tartja: a békét nem elég kívánni, meg is kell dolgozni érte! S ha valaki henye, nemtörődöm szóval mondana ellent neki, a község közepén pirosló szovjet fejfákra mutat. Sok-sok messziről jött, fiatal katona nyugszik itt a keresztúri földben. A világ békességéért hullott a vérük. S Paksi József kilencholdas sárkeresztúri gazda családja most aláírásával, s utána még jobb munkájával is megerősíti, hogy a béke pártján áll! (U. E.) Békeőrséggel indult az aláírásgyűjtés a Forgácsoló Szerszámok Gyárában A Forgácsoló Szerszámok Gyára dolgozói hétfő reggel óta békeőrséget állnak. A Béke Világtanács és az Országos Béketanács felhívása óta készülnek már a békeműszakral gyengébben teljesítő munkások, hogy felemeljék százalékaikat, sztahánovisták, hogy még magasabb eredményeket mutassanak fel, műszakiak, hogy elősegítsék minden műhely termelésének növelését, így készült erre Földvári Lajosné sztahánovista marós, aki Balogh Erzsébetnek átadta munkamódszerét. így készült erre Balogh Erzsébet, aki néhány hete még csak 60—70 százalékot teljesített, szerenyé sem: ríran ima már Földváriné mód 182 százalék az eredménye; a szerszámműhelyben Takács Gyula betanított munkás, aki szombaton vezette be első újítását: a darabológépen már nem 5—6, hanem 15— 18 munkadarabot készít el egyszerre. Hétfőn reggel néhány perccel hét óra előtt nagy volt a mozgolódás, lelkesedés minden műhelyben. Röpgyűlésekre gyűltek össze, hogy az aláírás előtt még egyszer beszéljenek az aláírásukat megpecsételő békeműszakról és további munkafelajánlásaikról. — Május 1-ig 23 társamnak adom át munkamódszeremet. Ezzel akarom javítani műhelyünk átlagát, ezzel erősítem aláírásomat — mondta Pál Gyula az esztergaműhely röpgyűlésén. A marosműhelyben Kozák Mária átképzős arról beszélt, hogy 95 százalékról 110 százalékra emeli teljesítményét. Nemcsak a munkások, a műszaki értelmiség is békeőrségre állt. „Eddig 325 százalékot teljesítettem. Május 1-re el akarom érni a 380 százalékot, s most, a békeműszak idején ebből már legalább 335 százalékot fogok megvalósítani.” Ez Winkler Endre sztahánovista idomszerész vállalása, aki egyike azoknak, akik a békebizottságok nevében keresik fel társaikat a békeívekkel. Délben megindul az aláírások gyűjtése. Mindegyik megbízottnál ott a szeretettel díszített, „Békét!” felírású ív: ezeken sorakoznak majd szorosan egymás mellett, mint fegyelmezett katonák a dolgozók nevei. Winkler Endre Nagy Sándorhoz viszi az ívet. — Nagy Sándor alig három hete van az üzemben. A békeműszak első napján állt először önállóan a menetvágókat készítő szovjet gép mellé, s vállalta, hogy önállóan is eléri a 100 százalékot. Már az első nap délben 130 százalékot teljesített... — Sokat sétálok a városban s látom: ahogy épül az ország, a város, úgy épül a mi életünk is. A most elért 130 százalékommal pedig én is országunkat akarom még erősebbé tenni. Beszélt arról is, hogyan szokott szabad idejében játszani kisfiával, beszélt terveiről. Aztán aláírta az ívet hosszú, egyenes, meggondolt mozdulattal. Minden tervét, további jó munkája fogadalmát írta ezzel az ívre, majd visszament a gépéhez, tovább dolgozni. A műhelyekben pedig tovább járnak a békeívekkel, folytatják a dolgozók a harcot a teljesítményért a békeműszak sikeréért. S elhatározták: ezentúl minden hónapban egyhetes békeműszakot tart az üzem minden dolgozója. A Forgácsoló Szerszámok Gyárában békeőrséggel kezdték meg az aláírásgyűjtést. Winkler Endre sztahánovista idomszerész Nagy Sándorral beszélget az aláíró jelentőségéről. íróink ünnepélyes békegyűlésen kezdték meg a békeivek aláírását Vasárnap délelőtt az írószövetségben gyűltek össze a magyar írók, hogy olyan követelés alá írják nevüket, melyet munkával, tettel, tollakkal támogatnak s magukénak ismernek el a világ minden részén a becsületes emberek százmilliói. A békeívek aláírását ünnepi gyűlés előzte meg, melyen Gergely Sándor bevezetője után Illés Béla mondott beszédet. — A Szovjet Hadseregben — kezdte beszédét Illés Béla — a Nagy Honvédő Háború idején kialakult egy „szónoklat”, melyet nagy ütközetek előtt mondtak el az ezred kommunistái: „Elvtársak, mi nem szavakkal, hanemtettekkel fogunk beszélni.” És egy városért, egy folyóért, egy hágóért valóban nem szavakkal — tettekkel folyt a harc. — S ha valamikor indokolt, hogy tettekkel kell beszélni, akkor ebben a harcban, melyet a békéért vívunk, százszorosan az. Az aláírásunkkal elkötelezzük magunkat, hogy harcolni fogunk. Az írók harca: hogy lángoló gyűlöletet keltsenek a háborús uszítókkal szemben, az emberiség ellenségeivel szemben. A mi harcunk: fehérizzásig fokozni ezt a gyűlöletet. — S a mi harcunk: mélyíteni és szélesíteni annak a szeretetnek gyökereit, melyet népünk élete, jövője, vezetői iránt érez, olyanná, hogy azt a mi népünk szívéből ki ne téphesse senki, soha. Illés Béla elvtárs szavai után egymás után léntek a magyar költők, írók az asztalhoz, s aláírták a békeívet. Karcagon vigyáznak: ne mocskolja be a békeivet az ellenség aláírása ! Karcagon az V. kerületben, vasárnap reggel az aláírásgyűjtés kezdete előtt megbeszélést tartottak a békebizottságok és a tömegszervezetek tagjai. Az előadó beszéde után felállt a Szabadság-tszcs egyik békebizottságának tagja, s a tőle második sorban ülő asszonyra mutatva kérdezte: — Hogyan kerül ide ez az asszony? Ez is békealáírásokat gyűjt majd Karcagon, a termelőszövetkezeti városban? Hiszen a neve sem szerepelhet a békeívet aláíró becsületes emberek között! Kiderült, hogy az asszony a Vasútutcában lakó Baráth hentes felesége. Férje a kulákokhoz járt titokban disznókat vágni — most is börtönben ül feketevágás miatt. Az asszony sem különb maga is segített férjének. A jelenlévők felháborodottan zavarták ki maguk közül a béke leleplezett ellenségét Elhatározták, hogy a békeívet sem engedik neki aláírni — ne mocskolja azt be az ilyen kulákbarát feketéző, azt, amit a békéért becsületesen harcoló emberek írnak alá. SZABAD NÉP Az aláírásgyűjtés • nem gyors versenyfeladat Nem egy helyen versenyfeladatnak, rohammunkának tekintették az aláírásgyűjtést, így a XIII. kerületben Vasenda Lajos társával együtt már délelőtt pár óra alatt „végzett" a Dagályutca 13—15. számú ház nyolc lakásával és a Forgách utca 3-ban hirtelen még három családot „meggyőzött" az aláírások jelentőségéről. Somlóvári Anna veszprémvarsányi tanítónő a hozzá beosztott 16 ház mintegy 50 lakójával íratta alá a békeívet. Pedig Somlóvári Annának, mint a községi békebizottság titkárának, tudnia kellene, hogy az aláírásgyűjtők csak akkor végeznek jó munkát, csak úgy növelhetik elszánt harcosokkal a békéért küzdők sorait, ha mindenkivel alaposan megbeszélik feladatát a békéért folyó küzdelemben. Helyesen értelmezi a békealáírások jelentőségét fiai Zsigmond Biharnagybajomból, amikor azt írja levelében: „Nem arról van most szó, hogy versenyben végezzük az aláírást 24 óra alatt, hanem az a fontos, hogy ne legyen az országban egyetlen olyan ember sem, aki ne érezné az aláírások súlyát, aki ne látná, hogy kézjegyével is arcul csapja az imperialista gazembereket és belső ellenségeinket." KEDD, 1951. ÁPRILIS 10 » Hazaérkezett Koreából a magyar egészségügyi csoport Hétfőn délután 6.11 órakor hazaérkezett Koreából a magyar egészségügyi csoport. Tagjai: dr. Medgyesi Zoltán, dr. Soóki László, Söjtöri Géza, Gacsai Anna, dr. Vass György, dr. Rácz György, Haller Ilona, dr. Fodor Sándor, Kertész László, Bartha Gizella, Szetei Sándor és dr. Remete Tibor. A magyar egészségügyi csoport öntudatos, áldozatkész munkájával a front nehéz viszonyai között sok koreai harcos életét mentette meg, sok hazafi egészségét helyreállította. Nem egyszer az amerikai imperialisták ágyúinak, vagy bombázó repülőgépeinek tüzében teljesítették feladatukat. A magyar egészségügyi csoport munkáját a koreai nép sajtójában többször nagyon melegen értékelte és a magyar nép testvéri szolidaritása jelének tekintette. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya többüket az Állami Zászlórend II. és III. fokozatával, illetőleg a Háborús Szolgálati Érdemrenddel tüntette ki. Kitüntette őket népköztársaságunk kormánya is. Fogadásukra a Nyugati-pályaudvaron megjelent Doreschall Frigyes egészségügyi miniszterhelyettes, Nagy Mária elvtársnő, a Budapesti Pártbizottság másodtitkára, dr. Katona István tisztifőorvos az Országos Béketanács részéről, dr. Weil Emil az Egészségügyi Szakszervezet főtitkára, Kvan O Dik elvtárs, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti követe feleségével és a koreai követség tagjaival, valamint a külügyminisztérium, a néphadsereg és a Magyar Vöröskereszt képviselői. Fogadásukra eljöttek hozzátartozóik és munkatársaik is. Az aláírásgyűjtés első tapasztalataiból Már a reggeli órákban gyülekeztek mindenütt a békealáírások gyűjtői, hogy a békeíveket elvigyék az emberekhez. Nagy számban jöttek olyanok is, akik eddig még nem vettek részt felvilágosító munkában. Bikácson a békebizottságnál jelentkezett Goda Lászlóné, a helybeli tszcs tagja. A békebizottság nem akarta fárasztani, mert tudják hogy három gyereke van. Godáné így válaszolt: Annyi munkám soha nem lehet, hogy ne jutna időm a békéért harcolni ” Szabó Istvánná, aki előzőleg két gyermekére hivatkozva elutasította a békebizottság kérését, Godáné példamutatására elment a békebizottsághoz és kérte, osszák be őt is. ★ Zala megyében olyan békeíveket készítettek, ahol a név melett üres helyet hagytak, hogy aki aláír, azt is odaírhassa, mit vállal a béke megvédése érdekében. így írta a neve mellé Muraszemenyén Hóbor Ferenc kilencholdas középparaszt, napraforgó, burgonya és rostién vetését április 14-ig, kukoricáját pedig április végéig elveti. És kötelezettséget vállalt a növényápolási munkák jó elvégzésére is. ★ A békeívek aláírása során sok helyen azzal a kérdéssel fogadták a népnevelőket: azt magyarázzák meg, hogyan küzdhetjük le különböző nehézségeinket. Csongrád megyében Csanyteleken Tóth elvtárs, a tszcs titkára így válaszolt az ilyen kérdésre: „Amikor 1945-ben megkaptuk a földet, azon iparkodtunk, hogy tanyát húzzunk rá, hogy sajátunkban lakjunk. Sokszor mondogatták a gyerekek: olyan sokat dolgozunk, hogy megérdemelnénk jobb ruhát, meg biciklit. Mondtam nekik, most az a legfontosabb, hogy felépítsük a házat. És amikor készen lett a ház, fedél volt a fejünk felett, vettünk jó ruhát is, meg biciklit is a gyerekeknek. Megértették azok, hogy az apjuknak volt igaza. És így van ez az országban is" — mondotta Tóth elvtárs. Csak úgy lehet erős az ország és még jobb az életünk, ha nem esszük meg gyárainkat, gépeinket, jövőnket. MEGGYŐZÉS HELYETT HELYTELEN „ROHAMMUNKA ” Az aláírásgyűjtés első napja a Ganz Vagonban A Ganz Vagongyár dolgozói kezükbe vették a béke ügyét s elhatározásuknak, hogy végig kitartanak mellette — egyik bizonysága ez a nap is, a békealáírás-gyűjtés első napja az üzemben. Ott volt már mindenki 7 óra előtt a gyárban. Néhány műhelyben még álltak a gépek, másutt az éjszakai műszak már befejezéshez közeledett, s a munkások összegyűltek a műhely sarkában, hogy megbeszéljék a nagy kérdést, az öt nagyhatalom békeegyezményének követelését, amelynek most aláírásukkal is nyomatékot adnak. A 22-es műhely röpgyűlésén felajánlásokat tesznek a dolgozók. És szerte a gyárban asszonyok, férfiak, fiatalok szólalnak fel, a békéről beszélnek, melyet nemcsak sóvárognak, de védeni is készek. Az acélöntődében Kardos elvtárs, 17 éves ifjúmunkás azt mondja: „Azért írom alá az ívet, mert szeretem az életet, a jövőt, mely most előttünk, fiatalok előtt áll, s amelyért kész vagyok dolgozni és harcolni." A békeívek készen állnak már. Ünnepi gondossággal rajzolták rá a betűket, díszítették. De valóban ünnepivé, győztes fegyverré az teszi majd az íveket, ha minden aláírást, mely rá kerül — elmélyült, alapos felvilágosító munka előz meg. Ha minden aláíró teljes szívével érzi és tudja azt, amit Rákosi elvtárs mondott a kongresszuson:,,.. . ha.. . az öt nagyhatalom egymással békeegyezményt kötne, az rendkívüli jelentőséggel bírna a világ békéjének megőrzése és megszilárdítása szempontjából." ★ Lelkesednek a gondolatért a Ganz-gyári dolgozók, hogy hitet tehetnek békevágyuk, harcos elszántságuk mellett. De ez a lelkesedés hétfőn reggel helytelen mederbe terelődött. Az 545-ös gépműhelyben vörös lepellel borított asztalra tették a békeíveket, s a dolgozók szinte megrohanták az asztalt: mind az elsők között akartak lenni az aláírásnál. Délig a műhely 70—80 százaléka alá is írta az íveket. A Budapesti Pártbizottság munkatársa hívta fel a műhely pártszervezetének figyelmét arra, hogy nem helyes ez a sietség. És nemcsak ebben a műhelyben volt ez így. A 27-es alapszervben órák alatt majdnem befejezték az aláírásgyűjtést. A vasöntödében néhány óra alatt a dolgozók 60 százaléka már aláírta az ívet. A műhely pártszervezet hibát követett el, amikor nem vetett gátat ennek a sietségnek. Ilyen módon hogyan magyarázhatják meg minden egyes dolgozónak, mire kötelez az aláírás a békeíveken? Mi az ő feladata, mit tehet ő, itt a munkahelyén, s otthonában a békéért, a haza erősítéséért. Pedig az előkészület jó volt Megalakultak az akcióbizottságok tervet dolgoztak ki az aláírásgyűjtés végrehajtására, népnevelő-értekezleteken, politikai iskolákon beszéltek az aláírásgyűjtési mozgalomról. Komoly feladatokat szántak a békebizottságoknak is. De a pártszervezet terve az első nap nem valósult meg. Annyi érv van magában az üzemben a békeharc erősítése mellett, s a pártszervezet mégis általános „szempontokat” adott — ezek kerültek a dolgozókhoz is. ★ Az 545-ös műhelyben a békebizottság röpgyűléseket szervezett. Az egyéni agitációban nem vesz részt , azt a népnevelők végzik. S ez azt jelenti, hogy a pártszervezet itt éppen a szervezett békemozgalom hordozóit, a békeharcosok egyik erős csapatát, a békebizottságot kihagyta az aláírásgyűjtés munkájából: az egyéni meggyőzésből. Délben géptől-géphez járva agitálnak a népnevelők. A gépek zúgnak a műhelyben, a termelés folyik, a népnevelőknek csak körül kellene nézni, s nem lenne hiány érvekben. A beszélgetők azonban mintha szigeten élnének, s nem itt, itt az élettel, problémákkal teli műhelyben — általánosságokat mondanak csak. De vendég érkezik a műhelybe: Bencsik honvédtiszt bajtárs. Itt dolgozott azelőtt s azt mondja a köréje sereglő fiataloknak: „Eljöttem segíteni nektek a felvilágosító munkában." Első kérdései a műhely életéről szólnak, mert — „enélkül nem is lehet jól agitálni" — mondja. „Hogy álltok a tervteljesítéssel." —Dolgozik-e az ellenség a műhelyben?" A dolgozók zöme már reggel a feldíszített asztalon aláírta a békeívet. S íme, az 545-ös műhely békeharcának fő kérdései csak most kerülnek szóba. A gépgyártás 97 százalékra teljesítette tervét. S hányszor elmondták a népnevelők, hogy „több, jobb munkával harcolunk a békéért" — de közben nem tudtak arról, ami például a hengerpárokkal történik. A Ganz Hajóban öntik ezeket a hengerpárokat s mert kevés érkezett belőle a gyárba, a múlt héten Herczog elvtárs csak 50 százalékot teljesíthetett. Pedig a Ganz Hajóban már egy hete 30 darab hengerpár átadásra készen áll (két dolgozó ötnapi munkája), de nem küldik, mert a Ganz Vagonból még nem érkezett megrendelés. Hanyagság, vagy szándékosság akadályozza a munkát, a termelést é• a békeharcot. S az ellenség? Lenne mit beszélni erről is a népnevelőknek. Hiszen két nappal az aláírásgyűjtés megkezdése előtt távolította el a társadalmi bíróság a gyárból az egyik ellenséges művezetőt, aki jelentős újítások megvalósítását akadályozta s odáig vetemedett, hogy egy tüdőbeteg dolgozó szakszervezeti segélyét lopta el. A békebizottságoknak, a tömegszervezetek aktíváinak a népnevelőkkel együtt van tehát miről beszélniük: Nyugat-Németország újrafelfegyverzőinek segít, aki az újítást akadályozza — országunkat, a békeharcot gyengíti, ha a hengerpárokból csak hetekkel később lesz motor. ★ A pártbizottságnak a békealáírásgyűjtés további munkájában tanulnia kell a jó kezdeményezésekből Az acélöntöde akcióbizottsága például úgy osztotta be a munkát, hogy naponta csak 30—40-en írják alá az ívet — s így jut idő mindenkivel alaposan beszélgetni. Részt vesznek a felvilágosító munkában a békebizottságok, a tömegszervezetek aktívái úgy, hogy minden 10—15 dolgozóhoz két népnevelő jut. Ez a biztosítéka annak, hogy minden aláíró meggyőződését, harcosságát fejezi ki az aláírással. Az 522-es műhelyben külön érveket dolgoznak ki a vidékről felkerült dolgozók meggyőzésére Van ilyen érv bőven: ott van a múltbeli keserves élet. Csak fel kell idézni, emlékeztetni kell őket rá, össze kell hasonlítani akkori sorsukat a jelennel, s az öntudatban még elmaradottabb vidéki dolgozók is tudják, miért írják alá a békeivet. A vasöntödében béke megbizatásként adják a gépformázóknak, hogy végezzék el a munkát ahelyett az ifjúmunkás helyett is, aki a néphadsereg katonája. A békealáírásgyűjtés további napjaiban a Ganz Vagon pártbizottságának hasznosítania kell azokat a tapasztalatokat, melyeket az aláírásgyűjtés első napja nyújtott. Mindenek előtt azt: a békebizottságok és tömegszervezetek bevonása és az alapos felvilágosító munka a legelső feltétele a sikernek. Enélkül — mégha a gyák összes dolgozóinak neve ott is lesz a békeíveken — nem mondhatják el, hogy jó munkát végeztek. Ki kell küszöbölni azt a hibát is, amely az agitáció általánosságában jelentkezett az üzem néhány alapszervezetében: dolgozzák ki a békeharc helyi érveit és módszereit. Ne veszítsék el szem elől a legfontosabbat: ebben a harcban is a meggyőzés fegyverével dolgozzunk Így teremthet csak igazán új békeharcosokat ez a munka a Ganz Vagonban is. D.—T. A Muojszejev-együttes Ózdon és a Diósgyőri Vasgyárban Szombaton délután érkezett Miskolcra a Szovjetunió Mojszejev-vezette állami népi táncegyüttese. A táncegyüttes felléptét nagy lelkesedés fogadta. A szombat esti előadás után Mihala Gyula elvtárs, az AZDP miskolci pártbizottságának titkára köszöntötte az együttest. Igor Mojszejev elvtárs, a táncegyüttes vezetője a miskolci pártbizottság titkárának üdvözlő szavaira válaszul többek között ezt mondotta: „Nap mint nap nőnek és szélesednek Magyarország és a Szovjetunió közötti kapcsolatok. Hisszük, hogy a mi szereplésünk még jobban elősegíti népeink között a barátság elmélyítését.”