Szabad Nép, 1951. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1951-04-10 / 83. szám

i 2 volt. Azt se tudtam, él-e hal-e? Ha már megkérdeztek a béke felől —■ emeli föl szavát Paksiné —, hát én igazán a szívemből írom alá, hogy a békét szeretem, azokat meg, akik a háborút akarják — gyűlölöm! Az elmúlt öt esztendő alatt szoba­­konyhás lakást építettek, mert a régi hajléknak még a padlója is elégett. Lassacskán két tehenet meg két lovat szereztek s jelenleg kilenc hold saját és három hold bérelt földön gazdál­kodnak. Gyarapodásukat úgy hálálják meg, hogy „semmivel se maradnak adó­sak . Ezt úgy kell érteni, hogy Paksi József élenjárt a begyűjtésben. Dísz­oklevelet és pénzjutalmat is kapott. A tavaszi munkában is példát mutatott. Már húsvét hetében végzett, azóta a vetése is kikelt s a napokban teszi majd földbe a burgonyát. Azt tartja: a békét nem elég kí­vánni, meg is kell dolgozni érte! S ha valaki henye, nemtörődöm szóval mondana ellent neki, a község köze­pén pirosló szovjet fejfákra mutat. Sok-sok messziről jött, fiatal katona nyugszik itt a keresztúri földben. A világ békességéért hullott a vérük. S Paksi József kilencholdas sárkeresztúri gazda családja most aláírásával, s utána még jobb munkájával is meg­erősíti, hogy a béke pártján áll! (U. E.) Békeőrséggel indult az aláírásgyűjtés a Forgácsoló Szerszámok Gyárában A Forgácsoló Szerszámok Gyára dolgozói hétfő reggel óta békeőrséget állnak. A Béke Világtanács és az Országos Béketanács felhívása óta készülnek már a békeműszakral gyengébben tel­jesítő munkások, hogy felemeljék szá­zalékaikat, sztahánovisták, hogy még magasabb eredményeket mutassanak fel, műszakiak, hogy elősegítsék min­den műhely termelésének növelését, így készült erre Földvári Lajosné sztahánovista marós, aki Balogh Er­zsébetnek átadta munkamódszerét. így készült erre Balogh Erzsébet, aki né­hány hete még csak 60—70 százalékot teljesített, szere­nyé sem: ríran ima már Földváriné mód­ 182 százalék az ered­ménye; a szerszámműhelyben Takács Gyula betanított munkás, aki szomba­ton vezette be első újítását: a dara­bológépen már nem 5—6, hanem 15— 18 munkadarabot készít el egyszerre. Hétfőn reggel néhány perccel hét óra előtt nagy volt a mozgolódás, lel­kesedés minden műhelyben. Röpgyűlé­­sekre gyűltek össze, hogy az aláírás előtt még egyszer beszéljenek az alá­írásukat megpecsételő békeműszakról és további munkafelajánlásaikról. — Május 1-ig 23 társamnak adom át munkamódszeremet. Ezzel akarom javítani műhelyünk átlagát, ezzel erő­sítem aláírásomat — mondta Pál Gyula az esztergaműhely röpgyűlésén. A marosműhelyben Kozák Mária át­­képzős arról beszélt, hogy 95 száza­lékról 110 százalékra emeli teljesít­ményét. Nemcsak a mun­kások, a műszaki értelmiség is béke­őrségre állt. „Eddig 325 szá­zalékot teljesítet­tem. Május 1-re el akarom érni a 380 százalékot, s most, a békeműszak ide­jén ebből már leg­alább 335 százalé­kot fogok megvaló­sítani.” Ez Winkler Endre sztahánovis­­ta idomszerész vál­lalása, aki egyike azoknak, akik a bé­kebizottságok nevé­ben keresik fel tár­saikat a békeívek­kel. Délben megindul az aláírások gyűj­tése. Mindegyik megbízottnál ott a szeretettel díszített, „Békét!” felírású­­ ív: ezeken sorakoz­­­­nak majd szorosan egymás mellett, mint fegyelmezett katonák a dolgozók nevei. Winkler Endre Nagy Sándorhoz viszi az ívet. — Nagy Sándor alig három hete van az üzemben. A békeműszak első nap­ján állt először önállóan a menet­vágókat készítő szovjet gép mellé, s vállalta, hogy önállóan is eléri a 100 százalékot. Már az első na­p délben 130 százalékot teljesített... — Sokat sétálok a városban s lá­tom: ahogy épül az ország, a város, úgy épül a mi életünk is. A most el­ért 130 százalékommal pedig én is országunkat akarom még erősebbé tenni. Beszélt arról is, hogyan szokott sza­bad idejében játszani kisfiával, beszélt terveiről. Aztán aláírta az ívet hos­­­szú, egyenes, meggondolt mozdulattal. Minden tervét, további jó munkája fo­gadalmát írta ezzel az ívre, majd vis­­­szament a gépéhez, tovább dolgozni. A műhelyekben pedig tovább járnak a békeívekkel, folytatják a dolgozók a harcot a teljesítményért a békeműszak sikeréért. S elhatározták: ezentúl min­den hónapban egyhetes békeműszakot tart az üzem minden dolgozója. A Forgácsoló Szerszámok Gyárában békeőrséggel kezdték meg az aláírásgyűjtést. Winkler Endre sztahá­novista idomszerész Nagy Sándorral beszélget az aláíró jelentőségéről. íróink ünnepélyes békegyű­lésen kezdték meg a békeivek aláírását Vasárnap délelőtt az írószövetség­ben gyűltek össze a magyar írók, hogy olyan követelés alá írják nevüket, me­lyet munkával, tettel, tollakkal támo­gatnak s magukénak ismernek el a világ minden részén a becsületes em­berek százmilliói. A békeívek aláírását ünnepi gyűlés előzte meg, melyen Gergely Sándor bevezetője után Illés Béla mondott beszédet. — A Szovjet Hadseregben — kezdte beszédét Illés Béla — a Nagy Hon­védő Háború idején kialakult egy „szó­noklat”, melyet nagy ütközetek előtt mondtak el az ezred kommunistái: „Elvtársak, mi nem szavakkal, hanem­­tettekkel fogunk beszélni.” És egy vá­rosért, egy folyóért, egy hágóért való­ban nem szavakkal — tettekkel folyt a harc. — S ha valamikor indokolt, hogy tettekkel kell beszélni, akkor ebben a harcban, melyet a békéért vívunk, százszorosan az. Az aláírásunkkal el­kötelezzük magunkat, hogy harcolni fogunk. Az írók harca: hogy lángoló gyűlöletet keltsenek a háborús uszítók­­kal szemben, az emberiség ellenségei­vel szemben. A mi harcunk: fehérizzá­sig fokozni ezt a gyűlöletet. — S a mi harcunk: mélyíteni és szé­lesíteni annak a szeretetnek gyökereit, melyet népünk élete, jövője, vezetői iránt érez, olyanná, hogy azt a mi né­pünk szívéből ki ne téphesse senki, soha. Illés Béla elvtárs szavai után egy­más után léntek a magyar költők, írók az asztalhoz, s aláírták a béke­ívet. Karcagon vigyáznak: ne mocskolja be a békeivet az ellenség aláírása ! Karcagon az V. kerületben, vasárnap reggel az aláírásgyűjtés kezdete előtt megbeszélést tartottak a békebizottsá­­gok és a tömegszervezetek tagjai. Az előadó beszéde után felállt a Szabad­­ság-tszcs egyik békebizottságának tagja, s a tőle második sorban ülő asszonyra mutatva kérdezte: — Hogyan kerül ide ez az asszony? Ez is békealáírásokat gyűjt majd Kar­cagon, a termelőszövetkezeti városban? Hiszen a neve sem szerepelhet a béke­ívet aláíró becsületes emberek között! Kiderült, hogy az asszony a Vasút­­utcában lakó Baráth hentes felesége. Férje a kulákokhoz járt titokban disz­nókat vágni — most is börtönben ül feketevágás miatt. Az asszony sem kü­lönb maga is segített férjének. A jelenlévők felháborodottan zavar­ták ki maguk közül a béke leleplezett ellenségét Elhatározták, hogy a béke­­ívet sem engedik neki aláírni — ne mocskolja azt be az ilyen kulákbarát feketéző, azt, amit a békéért becsüle­tesen harcoló emberek írnak alá. SZABAD NÉP Az aláírásgyűjtés • nem gyors versenyfeladat Nem egy helyen versenyfeladatnak, rohammunkának tekintették az aláírás­gyűjtést, így a XIII. kerületben Va­­senda Lajos társával együtt már dél­előtt pár óra alatt „végzett" a Dagály­utca 13—15. számú ház nyolc lakásá­val és a Forgách­ utca 3-ban hirtelen még három családot „meggyőzött" az aláírások jelentőségéről. Somlóvári Anna veszprémvarsányi tanítónő a hozzá beosztott 16 ház mintegy 50 lakójával íratta alá a békeívet. Pedig Somlóvári Annának, mint a községi békebizott­ság titkárának, tudnia kellene, hogy az aláírásgyűjtők csak akkor végez­nek jó munkát, csak úgy növelhetik elszánt harcosokkal a békéért küzdők sorait, ha mindenkivel alaposan meg­beszélik feladatát a békéért folyó küz­delemben. Helyesen értelmezi a békealáírások jelentőségét fiai Zsigmond Biharnagy­­bajomból, amikor azt írja levelében: „Nem arról van most szó, hogy ver­senyben végezzük az aláírást 24 óra alatt, hanem az a fontos, hogy ne le­gyen az országban egyetlen olyan em­ber sem, aki ne érezné az aláírások súlyát, aki ne látná, hogy kézjegyével is arcul csapja az imperialista gazem­bereket és belső ellenségeinket." KEDD, 1951. ÁPRILIS 10 » Hazaérkezett Koreából a magyar egészségügyi csoport Hétfőn délután 6.11 órakor hazaér­kezett Koreából a magyar egészség­­ügyi csoport. Tagjai: dr. Medgyesi Zoltán, dr. Soóki László, Söjtöri Géza, Gacsai Anna, dr. Vass György, dr. Rácz György, Haller Ilona, dr. Fodor Sándor, Kertész László, Bartha Gi­zella, Szetei Sándor és dr. Remete Tibor. A magyar egészségügyi csoport öntudatos, áldozatkész munkájával a front nehéz viszonyai között sok ko­reai harcos életét mentette meg, sok hazafi egészségét helyreállította. Nem egyszer az amerikai imperialisták ágyúi­nak, vagy bombázó repülőgépeinek tü­­zében teljesítették feladatukat. A ma­gyar egészségügyi csoport munkáját a koreai nép sajtójában többször nagyon melegen értékelte és a magyar nép testvéri szolidaritása jelének tekin­tette. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya többüket az Állami Zászlórend II. és III. fokozatá­val, illetőleg a Háborús Szolgálati Ér­demrenddel tüntette ki. Kitüntette őket népköztársaságunk kormánya is. Fogadásukra a Nyugati-pályaudva­ron megjelent Doreschall Frigyes egészségügyi miniszterhelyettes, Nagy Mária elvtársnő, a Budapesti Pártbi­zottság másodtitkára, dr. Katona Ist­ván tisztifőorvos az Országos Béke­tanács részéről, dr. Weil Emil az Egészségügyi Szakszervezet főtitkára, Kvan O Dik elvtárs, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti követe feleségével és a koreai követség tagjaival, valamint a külügyminisz­térium, a néphadsereg és a Magyar Vöröskereszt képviselői. Fogadásukra eljöttek hozzátartozóik és munkatár­saik is. Az aláírásgyűjtés első tapasztalataiból Már a reggeli órákban gyülekeztek mindenütt a békealáírások gyűjtői, hogy a békeíveket elvigyék az embe­rekhez. Nagy számban jöttek olyanok is, akik eddig még nem vettek részt felvilágosító munkában. Bikácson a békebizottságnál jelent­kezett Goda Lászlóné, a helybeli tszcs tagja. A békebizottság nem akarta fá­rasztani, mert tudják hogy három gyereke van. Godáné így válaszolt: Annyi munkám soha nem lehet, hogy ne jutna időm a békéért harcolni ” Szabó Istvánná, aki előzőleg két gyermekére hivatkozva elutasította a békebizottság kérését, Godáné példa­mutatására elment a békebizottsághoz és kérte, osszák be őt is. ★ Zala megyében olyan békeíveket ké­szítettek, ahol a név melett üres he­lyet hagytak, hogy aki aláír, azt is odaírhassa, mit vállal a béke megvé­dése érdekében. így írta a neve mellé Muraszemenyén Hóbor Ferenc kilenc­holdas középparaszt, napraforgó, bur­gonya és rostién vetését április 14-ig, kukoricáját pedig április végéig elveti. És kötelezettséget vállalt a növény­ápolási munkák jó elvégzésére is. ★ A békeívek aláírása során sok he­lyen azzal a kérdéssel fogadták a népnevelőket: azt magyarázzák meg, hogyan küzdhetjük le különböző ne­hézségeinket. Csongrád megyében Csanyteleken Tóth elvtárs, a tszcs tit­kára így válaszolt az ilyen kérdésre: „Amikor 1945-ben megkaptuk a föl­det, azon iparkodtunk, hogy tanyát húzzunk rá, hogy sajátunkban lak­junk. Sokszor mondogatták a gyere­kek: olyan sokat dolgozunk, hogy megérdemelnénk jobb ruhát, meg bi­ciklit. Mondtam nekik, most az a leg­fontosabb, hogy felépítsük a házat. És amikor készen lett a ház, fedél volt a fejünk felett, vettünk jó ruhát is, meg biciklit is a gyerekeknek. Meg­értették azok, hogy az apjuknak volt igaza. És így van ez az országban is" — mondotta Tóth elvtárs. Csak úgy lehet erős az ország és még jobb az életünk, ha nem esszük meg gyá­rainkat, gépeinket, jövőnket. MEGGYŐZÉS HELYETT HELYTELEN „ROHAMMUNKA ” Az aláírásgyűjtés első napja a Ganz Vagonban A Ganz Vagongyár dolgozói kezükbe vették a béke ügyét s elha­tározásuknak, hogy végig kitartanak mellette — egyik bizonysága ez a nap is, a békealáírás-gyűjtés első napja az üzemben. Ott volt már mindenki 7 óra előtt a gyárban. Néhány műhely­ben még álltak a gépek, másutt az éjszakai műszak már befejezéshez kö­zeledett, s a munkások összegyűltek a műhely sarkában, hogy megbeszéljék a nagy kérdést, az öt nagyhatalom békeegyezményének követelését, amely­nek most aláírásukkal is nyomatékot adnak. A 22-es műhely röpgyűlésén felajánlásokat tesznek a dolgozók. És szerte a gyárban asszonyok, férfiak, fiatalok szólalnak fel, a békéről be­szélnek, melyet nemcsak sóvárognak, de védeni is készek. Az acélöntődében Kardos elvtárs, 17 éves ifjúmunkás azt mondja: „Azért írom alá az ívet, mert szeretem az életet, a jövőt, mely most előttünk, fiatalok előtt áll, s amelyért kész vagyok dolgozni és harcolni." A békeívek készen állnak már. Ünnepi gondossággal rajzolták rá a betűket, díszítették. De valóban ünne­pivé, győztes fegyverré az teszi majd az íveket, ha minden aláírást, mely rá kerül — elmélyült, alapos felvilá­gosító munka előz meg. Ha minden aláíró teljes szívével érzi és tudja azt, amit Rákosi elvtárs mondott a kongresszuson:,,.. . ha.. . az öt nagy­hatalom egymással békeegyezményt kötne, az rendkívüli jelentőséggel bírna a világ békéjének megőrzése és megszilárdítása szempont­jából." ★ Lelkesednek a gondolatért a Ganz-gyári dolgozók, hogy hitet te­hetnek békevágyuk, harcos elszántsá­guk mellett. De ez a lelkesedés hét­főn reggel helytelen mederbe tere­lődött. Az 545-ös gépműhelyben vö­rös lepellel borított asztalra tették a békeíveket, s a dolgozók szinte meg­rohanták az asztalt: mind az elsők között akartak lenni az aláírásnál. Délig a műhely 70—80 százaléka alá is írta az íveket. A Budapesti Párt­­bizottság munkatársa hívta fel a mű­hely pártszervezetének figyelmét arra, hogy nem helyes ez a sietség. És nemcsak ebben a műhelyben volt ez így. A 27-es alapszervben órák alatt majdnem befejezték az aláírás­­gyűjtést. A vasöntödében néhány óra alatt a dolgozók 60 százaléka már aláírta az ívet. A műhely pártszervezet hibát köve­tett el, amikor nem vetett gátat ennek a sietségnek. Ilyen módon ho­gyan magyarázhatják meg minden egyes dolgozónak, mire kötelez az aláírás a békeíveken? Mi az ő fel­adata, mit tehet ő, itt a munkahelyén, s otthonában a békéért, a haza erő­sítéséért. Pedig az előkészület jó volt Meg­alakultak az akcióbizottságok tervet dolgoztak ki az aláírásgyűjtés végre­hajtására, népnevelő-értekezleteken, po­litikai iskolákon beszéltek az aláírás­­gyűjtési mozgalomról. Komoly fel­adatokat szántak a békebizottságok­nak is. De a pártszervezet terve az első nap nem valósult meg. Annyi érv van magában az üzemben a béke­harc erősítése mellett, s a pártszer­vezet mégis általános „szempontokat” adott — ezek kerültek a dolgozókhoz is. ★ Az 545-ös műhelyben a béke­bizottság röpgyűléseket szervezett. Az egyéni agitációban nem vesz részt , azt a népnevelők végzik. S ez azt jelenti, hogy a pártszervezet itt éppen a szervezett békemozgalom hordozóit, a békeharcosok egyik erős csapatát, a békebizottságot kihagyta az aláírás­gyűjtés munkájából: az egyéni meg­győzésből. Délben géptől-géphez járva agitál­nak a népnevelők. A gépek zúgnak a műhelyben, a termelés folyik, a nép­nevelőknek csak körül kellene nézni, s nem lenne hiány érvekben. A beszél­getők azonban mintha szigeten élné­nek, s nem itt, itt az élettel, problé­mákkal teli műhelyben — álta­lánosságokat mondanak csak. De vendég érkezik a műhelybe: Bencsik honvédtiszt bajtárs. Itt dolgozott azelőtt s azt mondja a köréje sereglő fiataloknak: „Eljöttem segíteni nektek a felvilágosító mun­kában." Első kérdései a műhely életé­ről szólnak, mert — „enélkül nem is lehet jól agitálni" — mondja. „Hogy álltok a tervteljesítéssel." —­­Dolgo­zik-e az ellenség a műhelyben?" A dolgozók zöme már reggel a fel­díszített asztalon aláírta a békeívet. S íme, az 545-ös műhely békeharcának fő kérdései csak most kerülnek szóba. A gépgyártás­­ 97 százalékra tel­jesítette tervét. S hányszor elmondták a népnevelők, hogy „több, jobb mun­kával harcolunk a békéért" — de köz­­­ben nem tudtak arról, ami például a hengerpárokkal történik. A Ganz Ha­jóban öntik ezeket a hengerpárokat s mert kevés érkezett belőle a gyárba, a múlt héten Herczog elvtárs csak 50 százalékot teljesíthetett. Pedig a Ganz Hajóban már egy hete 30 darab hen­gerpár átadásra készen áll (két dol­gozó ötnapi munkája), de nem küldik, mert a Ganz Vagonból még nem érke­zett megrendelés. Hanyagság, vagy szándékosság akadályozza a munkát, a termelést é• a békeharcot. S az ellenség? Lenne mit be­szélni erről is a népnevelőknek. Hi­szen két nappal az aláírásgyűjtés megkezdése előtt távolította el a tár­sadalmi bíróság a gyárból az egyik ellenséges művezetőt, aki jelentős újítások megvalósítását akadályozta s odáig vetemedett, hogy egy tüdőbeteg dolgozó szakszervezeti segélyét lopta el. A békebizottságoknak, a tömeg­szervezetek aktíváinak a népnevelők­kel együtt van tehát miről beszél­niük: Nyugat-Németország újrafel­­fegyverzőinek segít, aki az újítást akadályozza — országunkat, a béke­harcot gyengíti, ha a hengerpárokból csak hetekkel később lesz motor. ★ A pártbizottságnak a békealá­írásgyűjtés további munkájában ta­nulnia kell a jó kezdeményezésekből Az acélöntöde akcióbizottsága pél­dául úgy osztotta be a munkát, hogy naponta csak 30—40-en írják alá az ívet — s így jut idő mindenkivel ala­posan beszélgetni. Részt vesznek a fel­­világosító munkában a békebizottsá­gok, a tömegszervezetek aktívái úgy, hogy minden 10—15 dolgozóhoz két népnevelő jut. Ez a biztosítéka annak, hogy minden aláíró meggyőződését, harcosságát fejezi ki az aláírással. Az 522-es műhelyben külön érveket dolgoznak ki a vidékről felkerült dol­gozók meggyőzésére Van ilyen érv bőven: ott van a múltbeli keserves élet. Csak fel kell idézni, emlékeztetni kell őket rá, össze kell hasonlítani ak­kori sorsukat a jelennel, s az öntudat­ban még elmaradottabb vidéki dolgo­zók is tudják, miért írják alá a béke­ivet. A vasöntödében béke­ megbizatás­­ként adják a gépformázóknak, hogy végezzék el a munkát ahelyett az ifjú­munkás helyett is, aki a néphadsereg katonája. A békealáírásgyűjtés további napjai­ban a Ganz Vagon pártbizottságának hasznosítania kell azokat a tapaszta­latokat, melyeket az aláírásgyűjtés első napja nyújtott. Mindenek előtt azt: a békebizottságok és­­ tömegszervezetek bevonása és az alapos felvilágosító munka a legelső feltétele a siker­nek. Enélkül — mégha a gyák­ összes dolgozóinak neve ott is lesz a békeíveken — nem mondhatják el, hogy jó munkát végeztek. Ki kell küszöbölni azt a hibát is, amely az agitáció általánosságában jelentkezett az üzem néhány alapszervezetében: dolgozzák ki a békeharc helyi érveit és módszereit. Ne veszítsék el szem elől a legfontosabbat: ebben a harcban is a meggyőzés fegyverével dolgozzunk Így teremthet csak igazán új békehar­cosokat ez a munka a Ganz Vagon­ban is. D.—T. A Mu­ojszejev-együ­ttes Ózdon és a Diósgyőri Vasgyárban Szombaton délután érkezett Mis­kolcra a Szovjetunió Mojszejev-vezette állami népi táncegyüttese. A tánc­­együttes felléptét nagy lelkesedés fo­gadta. A szombat esti előadás után Mihala Gyula elvtárs, az A­ZDP mis­kolci pártbizottságának titkára kö­szöntötte az együttest. Igor Mojszejev elvtárs, a táncegyüttes vezetője a mis­kolci pártbizottság titkárának üd­vözlő szavaira válaszul többek között ezt mondotta: „Nap mint nap nőnek és szélesednek Magyarország és a Szovjetunió közötti kapcsolatok. His­­­szük, hogy a mi szereplésünk még jobban elősegíti népeink között a ba­rátság elmélyítését.”

Next