Szabad Nép, 1951. május (9. évfolyam, 102-125. szám)

1951-05-03 / 102. szám

Gyorsabban dobog a szív ezeket az erős, hatalmas szál fiatal katonákat látva. Talán azért, mert a barnára sült arcokon ott látjuk a vas és az acél fiainak, a föld fiainak, a munká­sok, dolgozó parasztok fiainak jól is­­mert, kemény vonásait, mert az első helyen haladó Petőfi-Inté­­zet hallgatóinak díszszázada előtt a Rákosi Művek dolgozóitól ka­pott selyemzászlót viszik, s a mögöttük haladó, Rákosi Mátyás nevét viselő páncélos tiszti iskola dísz­százada előtt a tatabányai bányászok ajándékozta zászlót emelik magasra, s így száz, meg száz jel mutatja, hogy a mi fiaink, a munkásosztály, a dol­gozók fiai vonulnak itt fegyveresen, ötéves tervünk, békénk fölött a nép fiai őrködnek — ezért dobog gyorsab­ban a szív,, ha a nyílegyenes sorokban, fejüket büszkén a dísztribün, Rákosi elvtárs felé vetve haladó tisztiiskolá­sokra nézünk. És gyorsabban dobog azért is, mert ez a menet még szebb, fegyelmezettebb, öntudatosabb, mint a múlt évben volt: öröm látni, hogy fej­lődik néphadseregünk. A „fegyvernemek királynője”: a gyalogság díszszázadai következ­nek. Zöld sisakban, új egyenruhá­ban, könnyűszárú fekete csizmák­ban vonulnak. Szuronyos puskájuk tusát csípőjükhöz szorítják, előreszegezett szuronyuk az előttük haladó bajtárs vállán nyug­szik. Minden mozdulatuk csodálatosan összehangolt. Lépéseik, a mértani pon­tosságú egyenes sorok, a csípőhöz szo­rított puskaagyak egyenes, barna vo­nala a zöld egyenruhákon, az előre­­szegzett szuronyok a szálegyenesen lépkedő katonák kezében olyan lendü­letet adnak menetüknek, hogy min­denki azt érzi: ez a menet­ feltartóztat­hatatlan, elsöprő erejű. Így jönnek, század század után, előttük a címeres vörös zászlók Aztán a zöld egyenruhák mögött feltűnik a sötétkék: hadihajósaink nagy tapsok között vonulnak el a dísz­tribün előtt Fehér gallérjuk világít, példák fegye­lemmel lépnek , gyönyörködve nézik őket mindenfelől. Most felviharzik a taps: zöldszegélyes, állszíjas tányérsap­kákban, zöldhajtókás egyenruhá­ban államvédelmi határőreink Elvonult a díszszemle. Feszült csend ül a Hősök­ terén. Öt-hatperces csend. S aztán messziről, de egyre közeledve, egyre morajlóbban kiáltások „ostromol­ják meg és gyűrik maguk alá ezt a csendet: pontosan 10 órára három irányból, hat oszlopban Budapest dolgozó népe megérkezik a dísztribün elé s aztán a szakadatlan sorokban majdnem öt órán át megáradt folyó­ként hömpölyög el az ünneplő tömeg a Sztálin-út és a Dózsa György-út két oldala felől a liget friss gyepe, zöl­delő fái felé. Annak az oszlopnak az élén, amely jobbfelé kanyarodik el a tribün tövé­ben, egymás mellett jönnek a VIII. kerület és a Rákosi Mátyás Művek dolgozói. A Rákosi Művek menetének élén vörös selyemzászló lo­bog: a pártkongresszus adta a kon­gresszusi verseny második legjobb üzemének. Mögötte az üzem élmun­kásai, kitüntetettjei jönnek, egyik­­másik munkásember mellét három­négy különböző kitüntetés is díszíti. Az egyik csoport az üzemrészek leg­jobbjainak eredményeit hozza kis táb­lákon: „Halász László vízvezetéksze­relő 112 százalék”, „Sámuel József 238 százalék”. A gépgyáriak a leg­jobb munkások fényképét hozzák. A csőgyáriak az egész üzem eredményét hirdetik büszkén: május 1-i vállalásu­kat 151 százalékra teljesítették. A Martin nagy rajzot hoz: kohók salakja ömlik az imperialista háborús gyújto­gatók hírhedt alakjainak fejére. Az im­perialisták elleni gúny és gyűlölet izzik végig az ötórás felvonulás so­rán. A Vili kerületiek menetében egy hosszú ágyúcsövet hoznak, az ágyú­­csövön Uncle Sam a. kezében pénzes­zacskót és ostort csörget s az ágyú­talpat a népárulásban és gyilkossá­gokban kiszolgált érdemrendekkel tele­tűzdelt Tito s az angol, francia, spa­nyol ügynökök vonszolják. Már egy órája tart a felvonulás s még mindig Csepel s még mindig a VIII. kerület menetelnek egymás mel­lett. Jön a Csepeli Fémmű, a Kerék­párgyár, az Energiaszolgáltató, a Rézkohászat, a nagytömegárugyár és minden csoportban felhangzik a kiál­tás: „Vörös Csepel mi vagyunk, a békéért harcolunk!” A békéért vívott harc tüze fűti át a VIII. kerületieket is. Mindjárt a menet élén hatalmas fehér tollat hoznak, a­mely egy béke ívre új nevet ír fel s az egész­­ mint­egy nehezék —, úgy szorítja le, úgy lapítja a föld felé az imperialisták nyakát. A ruggyantagyáriak nagy autókerekeket hömpölygetnek s mind­egyik keréken a béketábor egy-egy díszszázadai jönnek. Az első szá­zad: csupa hatalmas szál, közel két méter magas harcos. Mint eleven szálfák, lágy menetelnek, erő, öntudat sugárzik arcukról és mint­­den mozdulatukból. Versenyben ké­szültek a díszszemlére, minden őrs­ről a győztesek, a két három legjobb vonul itt, Rákosi elvtárs előtt. Ver­senyben készültek május­­ nemzetközi seregszemléjére, mint a dolgozók az üzemekben és a földeken, mint a­­nép, amellyel elválaszthatatlanul összeforr­tak, s amelynek békés munkáját védik határainkon. A szakmai, a katonai tu­dás és az öntudatos vasfegyelem­ teszi ilyen magával ragadóan széppé, egy­ségessé, erőt sugárzóvá a menetüket. Ezek a katonák nem csupán a dísz­szemlére tanultak meg így lépni, így nézni, így tartani a fegyvert: sokan vannak köztük, akik nem is egy titó­­ista kémet, provokátort akadályoztak meg abban, hogy átosonjon határain­kon és romboló, kártevő munkával akadályozza ötéves tervünk megvaló­sítását, békeharcunkat, így izmosodtak tudásban, így edződött törhetetlenné fegyelmük, ezért emelkedik ki menetük még a többi kiválók közül is. Az őket követő államvédelmi őrök méltó versenytársaik. Méltók arra a viharos tapsra, amellyel minden oldalról, sze­retettel üdvözlik őket. A gyalogos alakulatok után a gépesített díszezred parancsnoki kocsija gördül a térre. Motorkerék­páros felderítők követik, azután a gépkocsizó lövészek díszszázadai jönnek, hatalmas katonai autókon,, amelyeknek terepszín-zöldjéből messzire világítanak a hófehérre festett kerekek. Teljes felszereléssel, büszkén kihúzott, egyenes felsőtesttel ülnek ,az autók­ban, amelyek kettesével, egymást sza­bályos távolságban követve lassan ha­ladnak el a dísztribün előtt. Gépko­­csik-vontatta különböző méretű pán­céltörő ágyúk, majd légvédelmi gép­puskás alakulatok jönnek utánuk, s aztán hatalmas taps közben, harci öl­tözetben, hátukra szíj­azott ejtőernyő­vel az ejtőernyős alakulatok vonulnak a térre. H­atszáztagú zenekar játssza egy­másután a tüzes indulókat, de a most következő felvonulók nem egyszer még a zene hangját is el­országának zászlaja s mögöttük a kü­lönböző népek ruháiba öltözött egy egy dolgozó lépkéd. A MA VAC me­­netében nagy­­ festmény­­ hirdeti. . .„A béke legyőzi a háborút­.”." A képen iz­mos, elszánt munkás lép a fejére egy kígyótestű, kígyófejű háborús kalan­dornak. A hídgyáriak rajza azt üzeni: több hidat építünk, mint amennyit a fasiszták leromboltak. A Csepeli Pa­pírgyáriak arra büszkék,­­ hogy jó munkájukkal védik a békét. Egy­­ma­gasba ívelő grafikon számol be arról, hogy ha 1948. évi termelésüket 100- nak vesszük, az 1951-es megfelelő időszak eredménye ennek majdnem két és félszerese: 244. A Magyar Írók Szövetsége menete után özönlenek az üzemek dolgozói: a Magyar Posztó, amely legjobb mun­kásainak fényképeit hozza, a Mire­lité, a Nemzeti és Szabad Kikötő, a Csepeli Ásványolaj, az Autótaxi dol­gozói, aztán feltűnik az egész felvo­nulás egyik legnagyszerűbb része, az MNDSZ menete. Vörösinges asszonyok jönnek az élen, vörös zászlókat lobogtatva, Sztálin, Lenin és Rákosi elvtárs vi­rágkoszorúba font arcképét hozzák. Aztán a piros erdőből egy fehér szoborcsoport bontakozik ki: Muhiná­­nak, a nagy szovjet szobrászművész­nek világhírű békeszobra, egy anya, aki bal karján gyermekét tartja, jobb­karjával előrenyú i­s egy fehér galam­bot ereszt a magasba. Nemzetiszínű zászlók s a béketábor nemzeteinek zászlai előzik meg azokat a hatalmas fényképeket, amelyek La Passionáriá­nak, Pak Den Ai-nak, Eugenie Cotton­­nak, s a nemzetközi békemozgalom többi nagy nőharcosának alakját eme­lik — mintegy példaképül a ma­gyar asszonyok sorai fölé. Egyenes, feszesen menetelő sorok váltják ez­után egymást. Az egyikben katonanők vannak, a másikban az Államvédelmi Hatóság egyenruhájába öltözött as­-­­szonyok és lányok, a harmadikban rendőrnők új egyenruhájukban, a ne­gyedikben pénzügyőrök s azután va­sutasok, taxisoffőrnök, ápolónők, pos­tásnők, traktorosnők, kéményseprők Nem hirdeti felirat, de ezek a válla­kozó sorok minden szónál és minden feliratnál ékesebben mondják el: hazánkban minden út, minden pálya, új életünk minden lehetősége megnyílt az asszonyok előtt , hogy asszo­nyaink helyt is állnak új munkahelyei­ken, erről a kiválóan dolgozó nők eredményeiről beszámoló táblák tanús­kodnak. Leírhatatlanul lelkes az as­­­zonyok serege Leírhatatlan az a bol­dog öröm, amellyel Rákosi elvtársat éltetik Hosszú hosszú negyedórákon át vonulnak a piros és kékbabos fej­kendős sorok, itt-ott csodaszép népvi­seletbe öltözött parasztasszonyok­­at nyomják. A „háború istene”, a tü­zérség vonul fel. Aknavetők, páncéltörő- és légvédelmi ágyuk, tarackok vonulnak. Villan a napfény a légvédelmi fényszórók óriási tükrein. A nehéztüzérség lövegeit her­nyótalpas vontatók hozzák. A tüzérek úgy ülnek a gépkocsikon, az ágyuk mellett, mint eleven szobrok. Minden csodálatosan tiszta, kitűnően karban­tartott lövegek, gépkocsik vonulnak dübörögve, kettes sorokban, örömteli, csodálkozó felkiáltások kísérik őket újra és újra fel­viharzik a taps. Erő­ben, fegyelemben, öntudatban megerő­södött, technikai felkészültségében is fejlődött néphadseregünk az elmúlt évben, szilárdan őrködik békés mun­kánk fölött — ezt érzi, ezt köszönti tapsaival dolgozó népünk, amint büsz­keséggel és növekvő önbizalommal szemléli tüzéreinket. És méginkább fokozódik ez az érzés, amikor a földet reszkettető dübörgés hoz­za hírül: jönnek a páncélosok. A zászlót hozó parancsnoki harc­kocsi jön elől, nyitott tornyában kék páncélos-egyenruhában, páncélos­­sisakban áll a parancsnok és tiszteleg a tribün felé. A tér- és távközöket pontosan betartva követik a parancs­nokot a többi harckocsik. Zöld pán­céljukon ott díszült néphadseregünk felségjelvénye: fehér alapon, nemzeti­­szín karikában az ötágú vörös csil­lag. A dübörgés még fokozódik, s a tömegből valaki nevetve mondja: „Csak be ne szakadjon az úttest!” Szeretettel néznek a munkások, a házi­asszonyok, a pesti nép a mozgó acél­várakra: ezek is hozzájárulnak ah­hoz, hogy hazánk még szilárdabb bás­tya legyen a béke frontján. Délelőtt 10 óra. Harsonazengés hir­deti: a díszszemle véget ért. De­­ tribünökön, az utcán sorfalat álló tö­megben tovább beszélnek róla, ra­gyogó szemmel, büszkeséggel. Fejlő­dött az ország, sokat fejlődött nép­hadseregünk is — és ez nem is lehet másként A hadsereg, amely együtt él, együtt lélekzik a néppel, amelynek katonái és tisztjei egyaránt a nép fiai, együtt fejlődik, erősödik, ön­tudatban, fegyelemben a dolgozó néppel, együtt halad vele, közös célokért küzdve, a haza, a béke, a közös ügy védelmében — tűzön-vizen át.­kít­ják a menetet, Kapuvárról s egyéb községekből hozták el az újjászületett magyar, falvak üzenetét, fiatal lányok ’ kacagása töl­ti, még a teret, anyák és diszhajú öregasszonyok, szerető moso­lya olvad össze velük. Az asszonyok menetének utolsó so­raiban gyerekkocsit toló anyák vonul­tak. S minth­a a kocsikban mosolygó gyerekek vidám jövőjét akarnák sugá­rozni, jön, árad az asszonyok után az úttörők pompás felvonulása. Peregnek a kisdobosok dobjai, száll a dal: „Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse”, zúg a kiáltás: „Tanu­lással építünk, Rákosi a vezérünk.’ Tarkán özönlenek a gyerekek, piros és kék virágokat emelnek a magasba, lo­bogtatják a tribün előtt, mások iskola­könyveiket emelik felfelé, mintegy megígérve, hogy jól fognak tanulni egy kis csoport üstöt, sátorokat, faka­nalakat, evezőket emel az égre, a kö­zelgő nyár örömei mosolyognak már fiataljainkra, akiknek az arca ugyan­csak csupa mosoly, csupa vidámság s ha nem is hoznák a táblát, akkor is az sugároznék arcukról, egész lényük­ből: „Köszönjük Pártunknak, Rákosi elvtársnak vidám, boldog életünket.” Ahogy­­ szinte a gyermekkocsikból nőttek elénk az úttörők, most mintha az úttörők nőttek volna meg — fiatal­jaink nagy csapata, a DISZ menete­ következik. Az ifjúmunkások vezetik a menetet, az ifjúmunkások a menet zöme Fekete egyenruhában, fekete tá­nyérsapkában jönnek az „ötéves terv munkaerőtartalékai”, az első ötéves terv betetőzői s a további ötéves ter­vek megtervezői, megvalósítói. Ez a fekete egyenruhás menet az egész fel­vonulásnak egyik legszebb, leg­nagyobb meglepetése. Végestelen­ végig feketéi a Sztálin-út, pompás, fegyel­­mezett, egy ütemre lépő sorokban követik egymást az ifjúmunkások szá­zadai, nagyszerű zenekarok jönnek a menetben, fiúk és lányok csoportjai váltogatják egymást s a fekete sapkák alól zeng a dal: „Légy erős, akár a hős Komszomol." S aki nézi őket, aki hallja őket, az tudja és érzi: ez a fiatalság egyre méltóbb nagy példa­képéhez Kékinges lányok jönnek az­után, piros tulipáncsokrokkal integet­nek, kékinges fiúk követik őket, aztán megint egy új csoport: népviseletbe öltözött parasztfiatalok s mindegyikük mellett egy-egy munkásifi, kézenfogva önnek s időnként az összefonódott kezek fellendülnek a magasba: a szét­­téphetetlen munkás-parasztszövetséget példázzák Fehér ingben vonulnak az egyetemisták, kezükben könyvek, a Párttörténet. Sztálin. Rákosi elvtársak művei, a magyar fiatalok között kül­földi ösztöndíjasok, kínaiak, albánok s Ötórás hatalmas, izzóan lelkes felvonulás a többi baráti népek gyermekei. A­z emelik magasba Most nagy derültség menet végén az 1951-es berlini világ- s hullámzik végig a sorokon, az Elzett­­ifjúsági találkozó jelvényét hozzák. gyár dolgozói ötletesen figurázzák ki Jóval elmúlt hél és az asszonyok­ Titót, az amerikai imperialisták lán­­kai, úttörőkkel, fiatalokkal párhuzamos cos kutyáját: a frakkos, cilinderes sorban még mindig a VIIi. kerület­i Samu bácsi láncon egy érdemrendek­­dolgozói menetelnek. A Fővárosi Ke- kel teleaggatott kutyát vezet, amelyik nyérgyár, a Gázművek, a Vasöntöde engedelmesen megy az orra elé tartott és Gépgyár, a MÁ­V Keleti fűtőház, a S konc után. A postások, a Pénzverde, az Egyenruha-1 A Fémmunkás RT dolgozói előtt gyár, az élüzemzászlót vivő Szabad kékszoknyás, fehérblúzos lányok­hoz- N­ép-székház, az SZTK, a Petrovszkij-szák a gyár nevét, s a tengernyi ve­­klinika, a VIII. kerületi tanács, rös- és nemzetiszínű zászló között a S mikor a fiatalok menetének vége, fémből készült „Békét” feliratokat. A a tribün előtt menetoszlopban megint Tudor gyár dolgozói kis májusfákat új és új üzemek tűnnek fel. Nagy fo­­hoznak s vidám ünneplő soraik fo­gaskerék jelzi a Fogaskerékgyár meg­l­lött messzire látszik a tábla: „Több tem­­­etőt, jön a Lódén, félig kész, hatalmas öleléssel harcolunk a békéért!” A Lő­­épület díszíti az Épületszerelő Válla-1 mezárugyár, majd az Angyalföldi lat felvonulását, a Kelenföldi Textil- Textilművek dolgozói jönek, soraik művek a béketábor országainak között peregnek a népi viseletbe öltő­­zászlait hozza, külön táblán ünnepli zett lányok. A Viktória Harisnyagyár, a május elsejei verseny legjobb bri- majd a­ Mechanikai Szövőgyár bri­­gádját, a 136 százalékot elérő „Vörös I­gazai jönnek, s aztán a szabolcs utcai Kalapács”-brigádot. Jönnek a Hof­ Állami Kórház fehérbe öltözött ápoló­­hert-traktorgyár dolgozói A pártban­ női lengetik a vörös zászlókat. A­gresszus határozatainak az ő gyárukra Hevedergyár dolgozói tarka virágfüző­­legközvetlenebbről vonatkozó részét rekkel integetnek Rákosi elvtárs felé, emelik ki. „Az ötéves tervben 28.000 jön a Bőrfeldolgozó, mögöttük az traktorral segítjük a mezőgazdaságot.” Acélöntő és Csőgyár dolgozói emelik a vtv­i ••i .»­­» magasba a tervórát, melyen termelé­si XIX. kerületből sok eredményeit mutatják. A Hő­a Gránit Csiszolókorong és Kő- s Palack és Vegyipari Vállalat dolgozói edénygyár büszkén hirdeti: él- s , együtt néphadseregünk katonái jön, üzem lett. Szinte az egész­nek a­kart-karba fűzve, út szélességét átfogja a minisztérium . , efvesz útvonalon végigzúg a kitüntető vörös vándorzászlaja. Ván­ ,la­­kis ,lobogózott hajóval rön­dorzászlót hoz a Férfiruhagyár is. ”, a Ganz Hajógyár dolgozói. Ha­amely első negyedévi tervét 103 szá­­­talmas selyemzászlót hoznak, az és­­zalékra teljesítettet­i zászlaját. A zászlóerdő között képek, karrikatúrák. Az egyik képen A szabadságharcosok véres bárddal áll Tito, mögötte szó­fegyelmezett, egyeruhás századai £ZLk. 8 fe­' jönnek. Szürke, kék ruhában, az • X » „ ,a„v A k®P tei­ejtőernyősök ismert viseletében a ^k­.0’, a f? ar szo*‘ különböző alakulatok zárt. ke­­g»Ia‘ab SL-iA,?“lk °Ld-alar!1 "nP­­mény , sorokban vonulnak. Fiatal 1 ? dolgos fiúk és lányok és idősebb, dere­­te A ke|tSrI,r^ sedő fejű férfiak vannak közöttük, aki­ s r kb ^ , ge a hatatlan két egy táborba gyűjtött a haza forró "Jp°" ^ T szeretete, a béke elszánt' védelmének ^ , . k együtt a „Di­aUarata mitrov -tsz dolgozo parasztjai. A Két óra felé jár az idős még \"TSz Házgyár a Budapesti Jár­egyre árad a tömeg Az Ötvös Loránd I Krt­.Til Alfatre.sz .Pres­egyetem tanárai és diákjai, a Rádió­ J javító dolgozói jönnek, a Nemzeti Múzeum, a Vas- és Fém- \ , á • ‘X •-n!,°[.os'r ?s nemzetiszínű hulladékipari Vállalat dolgozói, aztán „„„x, v k a Lang Gépgyár dol- 5 gozai. Vörös selyemzászló emelkedik a VII kerületiek magasba, rajta felírás: „Az országos a vI. kerületien, öntödei munkaverseny II. helyezettj­e.” az Állami Könyvkiadó, a Népszava, a A Láng-gyári asszonyok p­aróéba hős Földalatti Gyorsvasút tervezőiroda, a kendőjüket lengetik, s Rákosi elvtárs Korányi-közkórház, az Ipari Villany­ felé mutatják a táblát: „Mi Láng­­szerelő, a MÁV központi hivatalok, a gyári dolgozók többtermeléssel harco- kőzetfeltáró, innen s egyéb kerületek- lünk a kongresszus határozatainak hői, az István-kórh­áz, a László-kór­ végrehajtásáért.” ház, a Patyolat, a Fővárosi Könyvtár, Jön a Cementárugyár, majd az Orvosi az Állatorvosi Egyetem.. .a Rákkutató Műszergyártó, Egyesülés dolgozói­hoz­ Intézet, a Háztartási alkalmazottak, a s­zűk, nagy orvosi műszerek között az Budapesti Szerelővállalat, a Villany- élüzemzászlót. A Magyar Acéldrót szerelő Vállalat, a Honvéd Színház, dolgozói is élüzemzászlót lengetnek az Athenaeum az Állami Áruházak, a Cipő- és Parkettpasztagyár dolgozói a Gorki, Iskola a közlekedés- és pedig virágokból kirakott vörös csil­­postaügyi minisztérium, a Tejipari NV. Magokra írták: „Éljen Május 1!” az Egyetemi Nyomda a Magkereske-1 Egyetlen áradó vörös folyam az a SinSel Bútorgyár dolgozol, egész út, szüntelenül zúg a boldog Az FVK első soraiban a kitüntetett újjongó éljen a kiátlás­­villamoskocsivezetők kalauzok mellett Rákosil” Jön az AutómotorjavUÓ trteSZk' T!gy°k’ hadnagyok jón- Vállalat, a II. sz. Autójavító, a Buda­­nek, azok a katonatisztek, akik az­­ pesti Vasszerkezeti Vállalat. A Gáz­­üzem dolgozóiból kerültek ki és a művek révészutcai Főműhelyének munkásosztály nagy ünnepen együtt minden egyes dolgozója zászlót hoz menetelnek dolgozótársaikkal A Köb a-1 A Csúcs és Tartalékk­ömyvek az Äg­enZkmü­ndA ^másfit hozza, körülötte­­ mintegy pajzsként L^tól* utnn' jönnek a Kender ^7 A Kőbányai\0Jnó°TXTaerő7Za!é- ^eovédjfl?^ kok Hivatala, az OSZH, a Magyarig' A.. C^vararu-Repülöszövetség központi javítómíb­e- % jönnek 1°-gT lyének, a Honvédelmi Gép árműjavító- TPénzk­ kínca^r selye”’zaszl­oval­­nak, az Elektroimpexnek dolgozói vo-\rfi y^árl. 3 ^onnyatpart nulnak ezután, majd új szín tűnik fd: I tát 1­87 ,MDP XIII/ a fővároskörnyéki termelőszövetkeze­ karj,?konák°' ■|ennek' az anyak tek parasztjai jönnek. Az „Augusztus hozzak gyerekeiket. Az 20"-tszes dolgozó parasztasszonyai kis \^}a * SZ?~mU„ Autorta' kosarakat hoznak s ezekben a kosa- ' ‘ (talanos Szerelővallalat dol­takban a friss tavaszi termények: sa- goz,°(1..v . ^énekszóval jönnek, piros láta, retek, újhagyma zöldei. A 23 fz®kfu virus valamennyiük gomblyu- Állami Építőipari Tröszt dolgozói zár­­kában' ? K°n^Juvasszerkezetek Gyá­­ák a sort Építőmunkások, akik új Íj -Z Iparl. Lak­­gyar, a Pestmegyei házakat, gyárakat, iskolákat építenek Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, a akik egész népünkkel együtt a szocia-’­ ra/,‘sb­ ,,.a. Minőségi Lakatosárugyár, rizm­ust építik. S a Kötszerművek éljenző, a béke A harsonaszó elhangzásakor, mint T”eg°1'z.áse mellett tüntető tömeges vörös folyam, úgy indult meg vörös U kl? . f°nogepet hoz a Fínompa­­zászlók erdeje alatt az embertömeg­e,s pérnázógyár. Az I. számú­­ Autójavító dolgozói az élüzemjelvényt a Dózsa György-út I az, élüzemzászlót hozzák soraik Angyalföld felöli oldaláról is. öltözött dolgozók^jönnek 6 nag^^szer" »rsA«*"1, “!;!■ tA ffTM“»' &tk­:kaU“““ ben is elsőnek a Magyar Ad­ m-I,. ’101’’?’01 Jönnek, nek dolgozói büszkén hozták maguk-1 f, Fe-’Jt es Noi Feherneműkészitö kai az él üzem lobogót A Magyar /b­él do,8ÍOZ°l hoznak egy ké­lelkes tüntető dolgozóit a Budapesti serpeívesében a "hábon10 Tu Szerszámgépgyár munkásai Követték 6 u-t 8t háborús gyújtogatok, akik Lenin/ sztálin és R^ákos^dvtars I TMs,kb?n bekeivek és a békegalamb virágokkal körülfont hatalmas arcké- Súlvás^nfutatta'T^zt 8 T* erSl|1®k peit hozták A MA VAUT óriási szár- f0iírflo • a ’ k­i * ?°t,1 1,a a két nyaskereket hoz, felette a felírás’ hak" Pi'Jbf béke hatalmasab- 100.000 kilométer. Mögötte két hazat- 1?^' A Elektromos Művek dolgozói más selyemzászló, aztán az egyen^ ^haraszutt Gyermekkórház szék­ruhás gépkocsivezetők, kalauzok fuke-1 IJii, egyenruhas apo,0.no' nyásbu­ká­­sen tüntető sorai. Sportolóik sport- ^ haladnak^eTa0' L® T é,J'?”zés' eszközeikkel vonulnak, labdákkal eve- MezönM&e , tv ! emelvény előtt a zökkel Mezóvill és a Kontakta dolgozói Dob A Pártot, Rákosi elvtársat éltetve Eel?és haL,ik: az angyalföldi úttörők jönnek most a Dinamógyár dolgozói I jJL­lik’­y.,dam sereEp .jön Elől az új Menetükben a zászlók között táblák, Váltják- e rajtuk a sztahanovisták arcképe és a t Lt'K nir k ü iskoláinkat!” májusi versenyben elért nagyszerű tér- mP„4 t­í p rosnyakkendős serege­melési eredmények. Az Elzett óriási maS­tíni Pl,failatra az emelvény lakatokat hoz, s egy képet melyen előtt Táncolnak. Integetnek a virágos­ munkások, munkásnők az ötéves tervet ! (Folytatás a 4. oldalon.) SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1951. MÁJUS 3

Next