Szabad Nép, 1951. május (9. évfolyam, 102-125. szám)

1951-05-25 / 120. szám

6 SZABAD NÉP PÉNTEK. T951. MÁJUS SS Öntudat vagy önteltség? Egy hét Milánóban az ökölvívó Európa-bajnokságon A közelmúltban a Magyar írók Szövetsége Petőfi-iskolájának rendezésében két előadás, hangzott el mj költészetünkről. Az előadást a fia­tat írók vitája követte. Ennek a vitá­nak a tapasztalataival érdemes fog­lalkozni, mert olyan kérdéseket vet­nek fel, amelyek fiatal íróink fejlő­dése szempontjából elsőrendűen fon­tosak. A két előadás több olyan tanulsá­got nyújtott fiatal íróinknak, amelyet érdemes tett volna komolyan megbe­szélniük, elemezniök, tanulásukban hasznosítani ok — ez lett volna az elő­adásokat követő vita föfeladata. De másképen történt. A felszólalók közül senki nem beszélt arról, hogy tanulá­siéban, irodalmi munkájában hogyan használhatja fel a hallottakat, senki nem bírálta a hallottak alapján a sa­ját,- vagy a költőtársa munkáját — ehelyett annál szenvedélyesebb vita kerekedett ki az előadások értékelése, az, előadások fogyatékosságai körül. Természetesen minden előadás hibáit meg kelj vitatni, ezeknek az előadá­soknak is joggal lehetett bírálni né­hány gyengéjét. De, ha a Petőfi-iskola előadásait -követő viták csak erre szorítkoznak, akkor itt valami nincsen rendjén. ; -Néhány fölszólalás. megvilágította ennek a visszás ténynek az okát. Volt, aki szenvedélyesen vitázott egy vers­ről s kiderült,' hogy nem is ismeri, yo>H, aki félreértette az előadót s- ki oktatta arról, amit az alig félórával azelőtt alaposan megmagyarázott, me­gint mások belekötöttek lényegtelen mellékmondatokba, csak azért, hogy fi­togtathassák saját tudományukat. A Vita azt mutatta, hogy irodalmunk ígéretei közül nem egyet az önteltség veszélye fenyeget. . A fiatal írók. között jelentkeztek már egyéb tünetei is ennek a veszély­nek. Egyik 18 éves költőjelölt kijelen tette: „Nem írok verseket, csak ha al- kotószabadságot kapok!” Egy másik a gyári munka alóli „fölmentését” szabta irodalmi működésének feltéte­léül.- Az egyik fiatal novellaíró nem restéit így hivalkodni: „Ha egy éven belül nem írok olyan jó. sőt sokkal jobb regényt, mint Déry és Veres Pé­ter, akkor Levágom a karomat." Ver­sekben is jelentkezett ez a felfuval- kodottság. Az egyik fiatal így „át­kozta meg” ázófcát, akik költészetét nem kedvelik: „Nyugtot sose leljen — pihenése ne legyen — annak, aki úrija! — Szedje elő versemet — s be­téve is tudja" (Különben: elég ko­moly átok!) .Ugyanez a fiatal vetette papírra e legalább is szerénytelen so­rokat: Lobogómmal én egy családba gyűjtöm a világ népeit! A z ilyen önteltség teljesen ellentétes ^ a jogos költői öntudattal, aka­dályozójává válhat a fiatal írók fejlő­désének, fennhéjázáshoz, tespedéshez, a segítő kritika semmibevevéséhez, írói csődhöz vezet. Az ilyen önteltség elszakítja az írót a dolgozóktól, akik a szocialista építömunkát szerényen, egyszerűen végzik. Az ilyen önteltség a kultúra, az ir-odalmi szaktudás lebecsülését hozza magával, az eredetieskedő tudatlanság dicséretévé fajulhat. Megmutatkozott ennek a veszélye az említett ankétori is. Az egyik heves vitatkozó, aki — teljesen jogtalanul — azt Vetette az előadó, szemére, hogy nem beszélt Tol­nai Lajosról — hosszasan elmélkedett erről az íróról s a végén kiderült, hogy ez az 1902-ben meghalt író szerinte — a Horthyrkorszakban élt! Egy má­sik fiatal nyíltan a tudatlanság vé­delmére kelt, mondván, hogy nem ér­demes azon vitatkozni: helyes-e a szimbolizmus vagy sei-n, hanem „jó verset kell írni!" S magánbeszélgetés­ben még többször tehet hallani az iro­dalmi műveltséget lebecsülő nyilatko­zatokat, amelyek szerint „az igazi költő tanulás nélkül, .tehetségből ír". A képzetlenség, szakmai müveletlen- ség lehet még pótolható hiányosság, de komoly , hiba, sőt . bűn a tudatlan­ság védelmezéset T tói öntudatra szükség van, enél­-*-■ kül nincs- is irodalom. Sőt, az írói öntudat sohasem lehetett ilyen in­dokolt, mint most, amikor íróink egész népünket taníthatják, az emberiség legnagyobb harcát segíthetik. De ez az írói öntudat legyen arányban a va­lóban elvégzett irodalmi munkával, az író tehetségével, népünk óriási tettei­hez mérje magát és akkor nem fog önteltséggé fajulni. Irodalmunk Ígéreteinek fejlődése, szép és biztató. Fiatal íróink már nem egyszei; mutatták meg, hogy méltóak népünk szeretetére: közülük nem egy egész fiatalon bebizonyította tehetsé­gét, többségük lelkesen, szenvedélye­sen tanulja e megtisztelő hivatáshoz szükséges ismereteket. Legjobb fiatal­jaink tudatában vannak annak, hogy műveltség nélkül nem bontakozhat ki tehetségük. Népünk joggal várja el író-fiataljaitól, hogv harcbaszállnak a soraik közt jelentkező önteltséggel s még szorgalmasabb, szerényebb, lel­kesebb munkával felelnek meg annak a bizalomnak, amelyet eddigi munká­jukkal is kiérdemeltek. (r) .4 NEMZETKÖZI ÖKÖLVÍVÓ SZÖ­VETSÉG régi szokás szerint minden második évben megrendezi az ököl­vívók Európa-bajnokságát. Az idén Milánó volt a mérkőzések színhelye, amelyek nagy érdeklődést váltottak ki számos európai országban. Tizenkilenc nemzet küldte , el legjobb ökölvívóit Olaszországba s ott voltak a népi demokráciák versenyzői közül a ma­gyar és lengyel sportolók is. Egy Európa-bajnoki cím, egy máso­dik és két harmadik helyezés —■_ ed a mérlege a magyar ökölvívók Európa- bajnoki szereplésének. A puszta ered­mény azonban nem mutatja eléggé, hogy versenyzőink — o gondos elő­készületek eredményeként — milyen jól, szívósan és lelkiismeretesen küz­döttek. Még az olasz kapitalista sajtó is kénytelen volt elismerni, hogy a magyar ökölvívók taktikailag és tech­nikailag felette állottak az európai mezőny nagy részének. Nem sporto­lóinkon múlott, hogy szereplésüket nem kísérte 'még nagyobb siker. Ver­senyzőink közül többet, így elsősorban Juhászt és Erdeit a pontozóbírák „íté­lete" ütötte el a jobb szereplés lehe­tőségétől. Mindketten legyőzték az olasz : ellenfeleiket, de az olasz ököl- vívószövetség vendégei, a nyugati pontozóbírók úgy találták helyesnek, ha a győzteseket a ringben elért ered­ményektől függetlenül hirdették ki. Ugyanakkor a nemzetközi viszonylat­ban is elsőrangú magyar pontozóbírá- kat nem is vizsgáztatták le és így el­ütötték őket attól, hogy a zsűri tagjai lehessenek. Az olasz vezetők az Európa-bajnok- ságot „házi-bajnokságnak" tekintették. Minél több olasz versenyző előrejutá­sát biztosítják, annál nagyobb lesz az anyagi haszon: ez volt a jelszgvuk. Jónéhány bizonyíték volt arra is,‘hogy az olaszok mennyire előre elintézett- nek vélték az Európa-bajnokságoi. Edzőjük még a mérkőzések előtt ki­jelentette, hogy az olaszoknak leg­alább öt Európa-bajnokságot kell nyerniök. Carlo Lomazzl, az olasz szövetség elnöke pedig Juhász és Vi- sentin mérkőzése elölt mondotta az olasz ökölvívónak: „Te már megnyer­ted az Európa-bajnokságot, nyugodt lehetsz." A fiatal, tehetséges magyar ököl­vívók szereplése kiváló volt. Verseny­zőink igen szépen, rendkívül változa­tosan vívták meg mérkőzéseiket, s ringbelépésüket mindig nagy ' várako­zás előzte meg. Általában sokat; kez­deményeztek, jól tájékozódtak a leg­nehezebb helyzetekben is. így érték el sikereiket olasz, angol, jugoszláv, holland, belga, nyugatnémet, dán és egyéb országok versenyzői ellen. Ki­tűnt a magyar sportolók erkölcsi fö­lénye is. ökölvívóink — a kapitalista országok sportolóival szemben — mindig fegyelmezetten és sportsze­rűen viselkedtek még ókkor is, ami­kor a legszemérmetlenebb pontozó­bírói csalással ütötték el őket a győ­zelemtől. A versenyeken feltűnően ke­vés néző volt. A borsos helyárakat csak a gazdagok tudták megfizetni. MILANÓBAN KÉT VILÁGOT IS­MERTÜNK MEG: Az egyik a gazda­gok élete. Olasz tőkések, gazdag ame­rikaiak töltik meg a gombamódra sza­porodó bárokat. Az egyik már a milá­nói dóm tetején ütött tanyát, itt árulja a Marshall-terv áldását, a coca-colát — a szentképek szomszédságában. A másik világ — a mellékutcák nyoma-- rúsága. A város központjától nem messze a Porta Ticineze-keriiletben a legnagyobb szegénységben, egy szó-, bábán nyolcan-tizen laknak. Egyre nő a munkanélküliek száma,' egyre na­gyobb lesz a nélkülözés. Az egyik nap megnéztük a San Siro-stadionban Inter és Bologna csapatainak mérkőzését. A sportrész­vénytársaságok dán: holland, svéd játékosok szerepeltetésével igyekez­nek '.busás hasznukat növelni. Jellem­ző az olasz. labdarúgás. mai helyzeté­re, hogy a bajnokcsapat csatársorában három svéd játékos szerepel, ugyan­így a külföldiek egész sora található a többi együttesekben is. A mérkőzé­sen a játékosok egymást rugdosták, a bíró alig győzte kiállítani őket. Álta­lában elképzelhetetlenül sportszerűtlen jelenetek követték egymást és az üvöl­töző drukkerek 14 esetben szaladtak bé a pályára. Mindén volt ez, csak éppen sport nem. A Milánóban eltöltött néhány nap­ról kellemes emlékeket is hoztunk. Nemcsak a verseny alkalmával, ha­nem mindenfelé a városban találkoz­tunk az olasz dolgozók irántunk meg­nyilvánuló szeretetével. Az Európa- bajnokságon ökölvívóink sportszerű magatartása, viselkedése nagy hatást váltott ki. Szálláshelyünkön a szál­loda dolgozói is mindent elkövettek sportolóink kényelmének, biztosítására. Általában amerre jártunk, az Alfa- Romeo-gyárban, az Unita szerkesztő­ségében. a munkásnegyedekben min­denütt élénken érdeklődtek országunk, eredményeink, sportéletünk iránt. Üd­vözölték Papp László Európa-bajno- kot- és a csapat többi tagját és láttuk, hogy az olasz dolgozók őszintén örül­nek sikereinknek. Szepesi György M dnjaríSs A HŐMÉRSÉKLET KISSÉ EMELKEDIK A Meteorológiai Intézet jelenti: Hazánk­ban szerdán sokfelé volt záporeső, zivatar. Hidasnémetiből 26, Fonyódról 17, Somogy- várról és Tiszabecsröl 16, Kaposvárról 12 milliméter csapadékot jelentettek. A hőmér­séklet általában 23—25, Baján és Debrecen­ben 26 fokig emelkedett. Budapesten csü­törtökön dé'i 12 órakor a hőmérséklet 22 fok. Várható időjárás ma estig: Változó felhőzet, többfelé záporesö zivatar. Mérsékelt, helyen­ként élénkebb északnyugati-északi szél. ké­sőbb déli-délnyugati szél. A hőmérséklet egy­két fokkal emelkedik. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL SZOMBAT: KOSSUTH-RÁJDIO: 5.00: Falurádió. — 5.30: Hírek. Lapszemle. — 5.40: Pénzügyőr-zenekar. — 6.00: Reggeli szimfonikus hangverseny. — 6.45: Hírek. — 7.00: Kórusok. — 8.00: Hanglemezek. — 11.50: Bartók: Kis szvit. — 12.00: Hírek. Hangos Üjság. — 13.15: Könnyű dallamok. 14.10: Fiatal művészek hangversenye. — 14.30: Potsdamban. — Fehér Klára uti- naplója. — 14.40: Hanglemezek. — 15.30: Ipari szaktanfolyam. — Í5.55: Kultúrhíradó. — 16.10: Iskolások rádiója. — 17.00: Hírek. — 17.10: Szovjet zenekari müvek. — 17.50: Falurádió. — 18.25: Magyar népzene. — 20.00: Hangos Újság. — 20.40: Hangverseny a Gyapjúmosó- és Finomposztógyárban. — 21.30: Kis ember — nagy történelem. — Szabó Pál Kossuth-díjas író novellája. — 22.00: Hírek. Sport. — 22.25: Tánc éjfélig. — 24.00: Hírek. PETÖFI-RÁDIÖ: 5.30: Csárdások. — 5.50: MHK-negyedóra. — 6.05: Üzemi lapok szemléje. — 6.15: Könnyű zene. — 7.35: Filmzene. — 8.00: Operettrészletek. — 8.40: Színes muzsika. —• 9.45: Görög gyermekek műsora. — 10.00: Hí­rek. — 10.10:* A miskolci vonósnégyes ját­szik. — 15.00: Hanglemezek. — 15.40: A jugoszláv határon. — Borisz Krumov elbe­szélése. — 16.00: Zenei újság. — 17.10: Ta­nuljunk énekszóra oroszul! Szása. Népdal. — 17.30: Hírek. — Í7.40: Népdalfeldolgozá­sok. — 18.15: Erkel: Hunyadi László — nyi­tány. — 18.40: Chopin-müvek. — 19.15: Sportnegyedóra. — 19.30: Közvetítés a Bel­városi Színházból: Bányászbecsület. — 22.25: Népdalkantáták. Tizenhárom évi börtönbüntetésre ítéltek egy fegyverrejtegető kulákot A miskolci megyei bíróság rögtön­ítélő tanácsa 13 évi börtönre és 5000 forint pénzbüntetésre ítélte Török La­jos mezőkeresztesi kulákot. Török La­jos egy forgópisztolyt és töltényeket rejtegetett. A tízkilós élelmiszercsomagot csak kézipoggyászként lehet szállítani A tízkilós éle]miszerc£omag kézi- poggyászként való szállítása ügyében kiadott rendeletet egyesek félreértet­ték és a rendeletre hivatkozással tíz kiló élelmet akartak postai csomag­ban feladni. A rendelet világosan ki­mondja, hogy a tíz kiló élelmiszer sza­badon csupán kézipoggyászként szál­lítható és nem vonatkozik postai kül­deményekre vagy egyéb feladásra. /MINÉL JOBBAN KÖZELED- UfL Tünk az arcvonalhoz, annál érezhetőbbé vált: elkeseredett harcok tombolnak. Már 12—15 kilo­méternyi távolságban hallottuk az erő­teljes tüzérségi ágyúzást, lángnyelve­ket, füst- és porfelhőt láttunk... Szöul közelében lehetetlenné vált az országúti közlekedés. Az út fölött tí­zesével keringtek az amerikai éjsza­kai bombázók és csatarepülők. Min­den százméternyi terület tűz alatt állt. A dombok felé vettük az irányt. Virradatkor elérkeztünk ahhoz a csa­pategységhez, amelynek Li Kvon Mu tá­bornok, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hőse a parancsnoka. A hatalmas, sziklás kiszögelésekkel teli dombot lövészárkok hasították át. Az egyik fedezékben fiatal, erélyes­arcú tiszt hajlott egy alacsony asztal fölé. Napszítta zubbonyán a „Szabad­ság és Függetlenség” érdemrend csil­logott. A tiszt közelebb húzta magá­hoz a gyertyát, színes ceruzával jele­ket rajzolt az egyik helyrajzi térképen. Pák Szén Dalj-nak, a néphadsereg tisztjének zászlóalja, felelősségteljes harci feladatot kapott: a baíszárnyon lévő zászlóaljjal együttműködve, el­lentámadást kell intézni a Szöul irá­nyában fekvő, az ellenség birtokában lévő Szangakszan-hegység ellen. Pák Szén Dalj a térkép fölé hajolva, azon gondolkodott, hogy a támadásnál mi­lyen harcrendet alkalmazzon, mi­képpen szilárdítsa meg a szomszédos zászlóaljjal és a zászlóaljon belüli együttműködést, miképpen biztosítsa a harcosok töltény-, akna-, lövedék- szükségletét és meleg étellel való ellátásai. Holnapután éjszaka meg­kezdődik a csata, rövid az idő. A zászlóaijparancsnok sietett, de azért egyetlenegy olyan kérdést sem hagyott figyelmen .kívül, amely a,támadás si­kerét befolyásolhatta. Két nap múlva ismét találkoztunk Pák Szén Dalj parancsnokkal, de ezúttal már a Szangakszan-hegyen Nagy lelkesedéssel, boldogan mondta el a támadás történetét. A Szangak- szan-hegyet védelmező amerikai gya­logsági alosztályokat ez a támadás meglepetésszerűen érte. Az ellenség nem állta a koreai néphadsereg kato­nainak szurónyrohamát és halottjait, seb^sültjeit a csatamezőn hagyva, a nyolc kilométerrel arrébb fekvő, szom­széd hegyre menekült. Tizennégy ame­rikai kafoná köztük két tiszt — esett fogságba. AK SZÉN DALJ PARANCS-, NOK ZÁSZLÓALJA olyan fia­tal, mint amilyen fiatal maga a ko­reai néphadsereg. A háború első hó­napjaiban erősen érezte a harci ta­pasztalat, a harci ismeret hiányát, nem ismerte az ellénség taktikáját. Most azonban a zászlóalj már nem a régi. A felszabadító háború súlyos és ne­héz hónapjai alatt, az állig felfegy- verzett angol-amerikai intervenciósok­kal folyó küzdetemben — Pák Szén Dalj zászlóalja a bátorság, harcedzett­ség és harci mesterség nagy iskoláját járta ki. A zászlóalj számos védelmi és támadó ütközetet hajtott végre; több mint 30 ellenséges gépkocsit, hét harckocsit, nyolc amerikai repülőgépet és néháriyszáz amerikai intervencióst semmisített meg. Ennek a zászlóaljnak valamennyi harcosát a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság érdemrendjével és ér­demérmével tüntették ki. Érdemrendes zászlóalj — így nevezik büszkén Pák Szén Dalj parancsnok zászlóalját a csapategységben. Az arcvonal egy másik szakaszán a néphadsereg egyik rajának harci hőstettét mondták el nekünk. Az Uiren-hegyért folyt az ütközet. Az üt­közet hevében az amerikaiak bekerí­tett alosztályuk megsegítésére két gyalogos szakaszt és két harckocsit küldtek ki. Be Hak Sze raja parancsot kapott, hogy csapdát állítson a szakadékban és semmisítse meg á cinkostársaik megsegítésére siető amerikaiakat. Ne héz feladatot kellett megoldania, hi­szen az ellenség többszörös számbeli fölénnyel és két harckocsival rendel­kezett. Mikor a két amerikai harckocsi és a két szakasz gyalogos 50—60 méterre volt a szakadéktól, Be Hak Sze rajá­nak két harcosa gránátokat dobott a közeledő harckocsik hernyótalpa alá. A raj többi harcosa pedig közvetlen közelből, gépfegyverből és géppisztoly­ból lőtte a harckocsik védelme alatt támadó amerikaiakat. A megriadt jenkik szétfutottak a bokrok k.özé. Ugyanebben az időben az Uiren- hegyen harcoló század súlyos csapá­sokat mért. áz ellenségre. Hajnalban a szakadék közelében a . sebesültvivők 12 amerikai holttestet találtak — köz­tük a parancsnokét is. Ebben a harc­ban az Uiren-hegyen összesen 157 ame­rikai katona és tiszt lelte halálát. ^JL NYUGATI ARGVONALON, cyc SZÖUL IRÁNYÁBAN az an­gol-amerikai megszállók hatalmas mennyiségű tankelhárító és gyalogság­elhárító aknát alkalmaznak. Visszavo­nulásukkor aláaknázzák a csomópon­tokhoz és hidakhoz vezető utakat, a hágókat, sőt az épületeket is, ahol es.etleg emberek rejtőzhetnek el a gép­puskatűz elől. A néphadsereg aknászainak megfe­szített munka jut osztályrészül: gyor­san kell az ellenséges aknákat ártal­matlanná tenni, hogy ezzel elősegít­sék a gyalogosok, tüzérek és páncélo­sok aktiv hadműveleteit. A néphadsereg soraiban százával vannak bátor, félelemnélküli akná­szok. Bátorságáról és hősiességéről híres Pák Ki Ho parancsnok aknász­csapata is. Ennek a csapatnak kato­nái április végén két nap alatt körül­belül 1000 tankelhárító és gyalogság­elhárító aknát hatástalanítottak. A csapat sok tagja a műszaki tudás igazi mesterévé fejlődött. Li In Szén és Csa Te He aknászok például egy négy napig tartó harc folyamán kö­rülbelül 200 ellenséges aknát tettek ártalmatlanná. A koreai néphadsereg katonái a di­csőséges kínai önkéntesekkel együtt vívják elkeseredett harcukat az ame­rikai megszállók ellen. Látogatást tet­tünk a kínai önkéntesek egyik -csapa­tánál, amelynek Ho Jun Csin a pa­rancsnoka. Azokban a percekben, ami­kor éppen alábbhagyott az angolokkal folytatott tüzérségi és aknatűz (Ho Jun Csin csapata angol gyalogsági al­osztály ellen harcolt /A. T./) — si­került a csapatparancsnokkal beszél­nünk Az amerikaiak fegyveres koreai in­tervenciója előtt '— mondotta Ho Jun Csin — csapatom minden embere' bé­kés munkával foglalkozott. Egyesek mozdonyokat és gépkocsikat vezettek, mások tanítók, földművesek vagy ke­reskedők voltak. Ezek . az emberek nem akarták és ma sem akarják a hábo­rút. De amikor az amerikai imperia­listák katonái aljas módon betörtek Koreába és Taivan szigetére és Kína határai felé kezdtek közeledni, mi, kí­naiak megértettük, hogy házunkat ve­szély fenyegeti. — Megmenteni a szomszéd házát — saját házunk megmentését is je­lenti. Tehát eljöttünk Koreába, hogy harcoljunk családjaink békés, boldog életéért. /ZA KÍNAI ÖNKÉNTESEKBŐL ÁLLÓ CSAPAT már nem egy­szer vett részt az elvetemült ellenség­gel folytatott heves ütközetekben. Egy- ízben az volt a feladata, hogy meg­támadja az ellenséget, s két fontos hegyet visszafoglaljon. A hegyek visz- szafoglalásával el lehetett vágni az angol gyalogsági alosztályok elől a dél felé''menekülés útját. Késő éjszaka a csapat, együtt a néphadsereg egységeivel, legyőzte az angolok elkeseredett ellenállását s két-, oldalról bekerítette ezeket a névtelen hegyeket. A kínai önkéntesek egyik gépfegyveres és géppisztolyos csoport­ja az ellenség hátába került. Véres harc kezdődött. Az angolok, akik sú­lyos csapásokat szenvedtek az oldal­szárnyak felől, a legközelebbi hegyre próbáltak menekülni, de a kínai ön­kéntesek Hu Tajszin vezetésével há­tulról támadták meg őket. Az angol tisztek, mivel látták, hogy csapdába kerültek — rádió útján kértek segítsé­get a vezérkartól. De már késő volt. A kínai önkéntesek és a koreai népi harcosok gránátokkal, szuronyokkal és puskákkal támadták őket. Minden egyes szikláért, minden lövészárokért kemény harcok folytak. Ho Jun Csin csapata ebben a harcban 224 angol katonát és tisztet semmisített meg, 133 embert, köztük egy angol alezrédest, foglyul ejtett, három harckocsit, hét löveget, számos aknavetőt, gépfegyvert és egyéb hadianyagot zsákmányolt. S azok a harcok, amelyeket ezekben a napokban a néphadsereg csapatai és a kínai önkéntesek vívnak a nyu­gati arcvonalszakaszon, bővelkednek az ilyen hőstettekben. Az igazságos felszabadító harc esz­méje lelkesíti őket ezekre a hőstet­tekre. Az intervenciósokkal szemben, akik vérpatakokkal árasztják el Ko­reát, városait és faivait romhalmazzá és hamuvá változtatják, vad gyűlölet tízszerezi meg a népi harcosok aka­raterejét.' Tele vannak elszántsággal, hogy bosszút álljanak az ellenségen és kisöpörjék Korea földjéről. (Megjelent a Pravdában) Nehéz küzdelem után 2:1 (2:1) arányban győzött a magyar labdarúgó B-válogatott Katónkéban Kattowicze, május 24. Csütörtök délután nagy . érdeklődés előzte meg Kattowiczeban Magyaror­szág és Lengyelország labdarúgó B- válogatottjainak mérkőzését. Nemcsak a helybeliek, hanem a Varsóból, Lodz- ból és több más városból különvona- ton érkezett szurkotok is kíváncsiak voltak a találkozóra. A sporttelep nézőterén „csak” 45.000 néző szá­mára jutott hely — Csaknem húsz­ezren már nem kaphattak jegyet. A mérkőzést ünnepség előzte meg, majd megkezdődött a játék. Az első félidő 12. percében Zakariás, a 14. percben pedig Szilágyi rúgott gólt, s ezzel 2:0-ra vezetett a magyar válogatott. A 40. percben Kispéter szabálytalanul sze­relte Alszert, s a megítélt 11-est Ol- szewszky értékesítette. A második félidőben a lengyel csa­pat vezetett több támadást és a ma­gyar válogatott csak a védelem jó já­tékának köszönhette, hogy megőrizte egy gólos előnyét. így végeredmény­ben Magyarország B-válogatottja győzött 2:1 (2:1) arányban. A mérkőzés igen heves küzdelmet hozott. A magyar játékosok közül Gel- lér, a hátvédhármas és a két fedezet, a lengyel válogatottból Stef any szín, Sofkoaijak és Alszer tűnt ki. Gerevich a középdöntőbe jutott a tőrvívó világbajnokságon Stockholm, május 23. Szerdán kezdték meg a férfi egyéni tőrvívő-világbajnokság selejtezőit. A magyarok közül Gerevich szerepeit a legjobban: bekerült a legjobb tizenhat közé, a középdöntőbe. Palócz és Sá- kovits nem jutott tovább az elődöntő­ből. SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártja központi lapja Szerkeszt, a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII, Blaha L -tér 3, Tel, - *343—100, *142—220. Terjeszti a Posta Központi Hirlapirodija, Budapest V., József-tér 1—3. Tel.: 130—850, vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal. Előfizetés: Üzemi tel.: 189—644, 189—653, 189—607. Egyéni »el.: 189—786, 189— 766, 189—787, Expedíció telefon: 137—552. Előfizetési díj: havi 11 Pt. SZIKRA Lapnyomda. A. TK ACSEN KO: A koreai arcvonal nyugati szakaszán

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék