Szabad Nép, 1951. május (9. évfolyam, 102-125. szám)

1951-05-25 / 120. szám

6 Öntudat vagy önteltség? A közelmúltban a Magyar Írók Szövetsége Petőfi-iskolájának rendezésében két előadás, hangzott el mi költészetünkről. Az előadást a fiatal írók vitája követte. Ennek a vitának a tapasztalataival érdemes foglalkozni, mert olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek fiatal íróink fejlődése szempontjából elsőrendűen fontosak. A két előadás több olyan tanulságot nyújtott fiatal íróinknak, amelyet érdemes lett volna komolyan megbeszélniük, elemezniök, tanulásukban hasznosítaniuk — ez lett volna az előadásokat követő vita fő feladata. De másképen történt. A felszólalók közül senki nem beszélt arról, hogy tanulásiéban, irodalmi munkájában hogyan használhatja fel a hallottakat, senki nem bírálta a hallottak alapján a saját, vagy a költőtársa munkáját — ehelyett annál szenvedélyesebb vita kerekedett ki az előadások értékelése, az előadások fogyatékosságai közül. Természetesen minden előadás hibáit meg kell vitatni, ezeknek az előadásoknak is joggal lehetett bírálni néhány gyengéjét. De, ha a Petőfi-iskola előadásaitkövető viták csak erre szorítkoznak, akkor itt valami nincsen rendjén. -Néhány fölszólalás megvilágította ennek a visszás ténynek az okát. Volt, aki szenvedélyesen vitázott egy versről s kiderült, hogy nem is ismeri, volt, aki félreértette az előadót s ki oktatta arról, amit az alig félórával azelőtt alaposan megmagyarázott, megint mások belekötöttek lényegtelen mellékmondatokba, csak azért, hogy fitogtathassák saját tudományukat. A Vita azt mutatta, hogy irodalmunk ígéretei közül nem egyet az önteltség veszélye fenyeget. . A fiatal írók között jelentkeztek már egyéb tünetei is ennek a veszélynek. Egyik 18 éves költőjelölt kijelentette: „Nem írok verseket, csak ha alkotószabadságot kapok!” Egy másik a gyári munka alóli „fölmentését” szabta irodalmi működésének feltételéül. Az egyik fiatal novellaíró nem restelt így hivalkodni: „Ha egy éven belül nem írok olyan jó, sőt sokkal jobb regényt, mint Déry és Veres Péter, akkor Levágom a karomat." Versekben is jelentkezett ez a felfuvalkodottság. Az egyik fiatal így „átkozta meg” az arcát, akik költészetét nem kedvelik: „Nyugtot sose leljen — pihenése ne legyen — annak, aki úrija! — Szedje elő versemet — s betéve is tudja" (Különben: elég komoly átok!) .Ugyanez a fiatal vetette papírra e legalább is szerénytelen sorokat: Lobogómmal én egy családba gyűjtöm a világ népeit! Az ilyen önteltség teljesen ellentétes , a jogos költői öntudattal, akadályozójává válhat a fiatal írók fejlődésének, fennhéjázáshoz, tespedéshez, a segítő kritika semmibevevéséhez, írói csődhöz vezet. Az ilyen önteltség elszakítja az írót a dolgozóktól, akik a szocialista építőmunkát szerényen, egyszerűen végzik. Az ilyen önteltség a kultúra, az irodalmi szaktudás lebecsülését hozza magával, az eredetieskedő tudatlanság dicséretévé fajulhat. Megmutatkozott ennek a veszélye az említett ankétok is. Az egyik heves vitatkozó, aki — teljesen jogtalanul — azt vetette az előadó, szemére, hogy nem beszélt Tolnai Lajosról — hosszasan elmélkedett erről az íróról s a végén kiderült, hogy ez az 1902-ben meghalt író szerinte — a Horthy-korszakban élt! Egy másik fiatal nyíltan a tudatlanság védelmére kelt, mondván, hogy nem érdemes azon vitatkozni, helyes-e a szimbolizmus vagy sem, hanem „jó verset kell írni!" A magánbeszélgetésben még többször tehet hallani az irodalmi műveltséget lebecsülő nyilatkozatokat, amelyek szerint „az igazi költő tanulás nélkül,tehetségből ír". A képzetlenség, szakmai műveletlenség lehet még pótolható hiányosság, de komoly , hiba, sőt , bűn a tudatlanság védelmezését T tói öntudatra szükség van, enél-*-■ kül nincs is irodalom. Sőt, az írói öntudat sohasem lehetett ilyen indokolt, mint most, amikor íróink egész népünket taníthatják, az emberiség legnagyobb harcát segíthetik. De ez az írói öntudat legyen arányban a valóban elvégzett irodalmi munkával, az író tehetségével, népünk óriási tetteihez mérje magát és akkor nem fog önteltséggé fajulni. Irodalmunk ígéreteinek fejlődése, szép és biztató. Fiatal íróink már nem egyszer mutatták meg, hogy méltóak népünk szeretetére: közülük nem egy egész fiatalon bebizonyította tehetségét, többségük lelkesen, szenvedélyesen tanulja e megtisztelő hivatáshoz szükséges ismereteket. Legjobb fiataljaink tudatában vannak annak, hogy műveltség nélkül nem bontakozhat ki tehetségük. Népünk joggal várja el író-fiataljaitól, hogy harcbaszállnak a soraik közt jelentkező önteltséggel s még szorgalmasabb, szerényebb, lelkesebb munkával felelnek meg annak a bizalomnak, amelyet eddigi munkájukkal is kiérdemeltek. (1) MINÉL JOBBAN KÖZELEDÜLTünk az arcvonalhoz, annál érezhetőbbé vált: elkeseredett harcok tombolnak. Már 12—15 kilométernyi távolságban hallottuk az erőteljes tüzérségi ágyúzást, lángnyelveket, füst- és porfelhőt láttunk... Szöul közelében lehetetlenné vált az országúti közlekedés. Az út fölött tízesével keringtek az amerikai éjszakai bombázók és csatarepülők. Minden százméternyi terület tűz alatt állt. A dombok felé vettük az irányt. Virradatkor elérkeztünk ahhoz a csapategységhez, amelynek Li Kvon Mu tábornok, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hőse a parancsnoka. A hatalmas, sziklás kiszögelésekkel teli dombot lövészárkok hasították át. Az egyik fedezékben fiatal, erélyesarcú tiszt hajlott egy alacsony asztal fölé. Napszítta zubbonyán a „Szabadság és Függetlenség” érdemrend csillogott. A tiszt közelebb húzta magához a gyertyát, színes ceruzával jeleket rajzolt az egyik helyrajzi térképen. Pák Szen Dali-nak, a néphadsereg tisztjének zászlóalja, felelősségteljes harci feladatot kapott: a balszárnyon lévő zászlóaljjal együttműködve, ellentámadást kell intézni a Szöul irányában fekvő, az ellenség birtokában lévő Szangakszan-hegység ellen. Pák Szen Dali a térkép fölé hajolva, azon gondolkodott, hogy a támadásnál milyen harcrendet alkalmazzon, miképpen szilárdítsa meg a szomszédos zászlóaljjal és a zászlóaljon belüli együttműködést, miképpen biztosítsa a harcosok töltény-, akna-, lövedékszükségletét és meleg étellel való ellátását. Holnapután éjszaka megkezdődik a csata, rövid az idő. A zászlóaljparancsnok sietett, de azért egyetlenegy olyan kérdést sem hagyott figyelmenkívül, amely a támadás sikerét befolyásolhatta. Két nap múlva ismét találkoztunk Pak Szen Dali parancsnokkal, de ezúttal már a Szangakszan-hegyen Nagy lelkesedéssel, boldogan mondta el a támadás történetét. A Szangakszan-hegyet védelmező amerikai gyalogsági alosztályokat ez a támadás meglepetésszerűen érte. Az ellenség nem állta a koreai néphadsereg katonáinak szuronyrohamát és halottjait, sebesültjeit a csatamezőn hagyva, a nyolc kilométerrel arrébb fekvő, szomszéd hegyre menekült. Tizennégy amerikai katona köztük két tiszt — esett fogságba. AK SZEN DALJ PARANCS, NOK ZÁSZLÓALJA olyan fiatal, mint amilyen fiatal maga a koreai néphadsereg. A háború első hónapjaiban erősen érezte a harci tapasztalat, a harci ismeret hiányát, nem ismerte az ellenség taktikáját. Most azonban a zászlóalj már nem a régi. A felszabadító háború súlyos és nehéz hónapjai alatt, az állig felfegyverzett angol-amerikai intervenciósokkal folyó küzdelemben — Pák Szen Dali zászlóalja a bátorság, harcedzettség és harci mesterség nagy iskoláját járta ki. A zászlóalj számos védelmi és támadó ütközetet hajtott végre; több mint 30 ellenséges gépkocsit, hét harckocsit, nyolc amerikai repülőgépet és néhárnyszáz amerikai intervencióst semmisített meg. Ennek a zászlóaljnak valamennyi harcosát a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság érdemrendjével és érdemérmével tüntették ki. Érdemrendes zászlóalj — így nevezik büszkén Pák Szén Dali parancsnok zászlóalját a csapategységben. Az arcvonal egy másik szakaszán a néphadsereg egyik rajának harci hőstettét mondták el nekünk. Az Urien-hegyért folyt az ütközet. Az ütközet hevében az amerikaiak bekerített alosztályuk megsegítésére két gyalogos szakaszt és két harckocsit küldtek ki. Be Hak Szeraja parancsot kapott, hogy csapdát állítson a szakadékban és semmisítse meg a cinkostársaik megsegítésére siető amerikaiakat. Nehéz feladatot kellett megoldania, hiszen az ellenség többszörös számbeli fölénnyel és két harckocsival rendelkezett. Mikor a két amerikai harckocsi és a két szakasz gyalogos 50—60 méterre volt a szakadéktól, Be Hak Sze rajának két harcosa gránátokat dobott a közeledő harckocsik hernyótalpa alá. A raj többi harcosa pedig közvetlen közelből, gépfegyverből és géppisztolyból lőtte a harckocsik védelme alatt támadó amerikaiakat. A megriadt jenkik szétfutottak a bokrok közé. Ugyanebben az időben az Urienhegyen harcoló század súlyos csapásokat mért az ellenségre. Hajnalban a szakadék közelében a sebesültvivők 12 amerikai holttestet találtak — köztük a parancsnokét is. Ebben a harcban az Arien-hegyen összesen 157 amerikai katona és tiszt lelte halálát. D JL NYUGATI ARGVONALON, cyc SZÖUL IRÁNYÁBAN az angol-amerikai megszállók hatalmas mennyiségű tankelhárító és gyalogságelhárító aknát alkalmaznak. Visszavonulásukkor aláaknázzák a csomópontokhoz és hidakhoz vezető utakat, a hágókat, sőt az épületeket is, ahol esetleg emberek rejtőzhetnek el a géppuskatűz elől. A néphadsereg aknászainak megfeszített munka jut osztályrészül: gyorsan kell az ellenséges aknákat ártalmatlanná tenni, hogy ezzel elősegítsék a gyalogosok, tüzérek és páncélosok aktív hadműveleteit. A néphadsereg soraiban százával vannak bátor, félelemnélküli aknászok. Bátorságáról és hősiességéről híres Pak Ki Ho parancsnok aknászcsapata is. Ennek a csapatnak katonái április végén két nap alatt körülbelül 1000 tankelhárító és gyalogságelhárító aknát hatástalanítottak. A csapat sok tagja a műszaki tudás igazi mesterévé fejlődött. Li In Szen és Csa Te He aknászok például egy négy napig tartó harc folyamán körülbelül 200 ellenséges aknát tettek ártalmatlanná. A koreai néphadsereg katonái a dicsőséges kínai önkéntesekkel együtt vívják elkeseredett harcukat az amerikai megszállók ellen. Látogatást tettünk a kínai önkéntesek egyikcsapatánál, amelynek Ho Jun Csin a parancsnoka. Azokban a percekben, amikor éppen alábbhagyott az angolokkal folytatott tüzérségi és aknatűz (Ho Jun Csin csapata angol gyalogsági alosztály ellen harcolt /A. T./) — sikerült a csapatparancsnokkal beszélnünk Az amerikaiak fegyveres koreai intervenciója előtt "— mondotta Ho Jun Csin — csapatom minden embere békés munkával foglalkozott. Egyesek mozdonyokat és gépkocsikat vezettek, mások tanítók, földművesek vagy kereskedők voltak. Ezek az emberek nem akarták és ma sem akarják a háborút. De amikor az amerikai imperialisták katonái aljas módon betörtek Koreába és Tajvan szigetére és Kína határai felé kezdtek közeledni, mi, kínaiak megértettük, hogy házunkat veszély fenyegeti. — Megmenteni a szomszéd házát — saját házunk megmentését is jelenti. Tehát eljöttünk Koreába, hogy harcoljunk családjaink békés, boldog életéért. EZ A KÍNAI ÖNKÉNTESEKBŐL ÁLLÓ CSAPAT már nem egyszer vett részt az elvetemült ellenséggel folytatott heves ütközetekben. Egyízben az volt a feladata, hogy megtámadja az ellenséget, s két fontos hegyet visszafoglaljon. A hegyek viszszafoglalásával el lehetett vágni az angol gyalogsági alosztályok elől a dél felé''menekülés útját. Késő éjszaka a csapat, együtt a néphadsereg egységeivel, legyőzte az angolok elkeseredett ellenállását s két, oldalról bekerítette ezeket a névtelen hegyeket. A kínai önkéntesek egyik gépfegyveres és géppisztolyos csoportja az ellenség hátába került. Véres harc kezdődött. Az angolok, akik súlyos csapásokat szenvedtek az oldalszárnyak felől, a legközelebbi hegyre próbáltak menekülni, de a kínai önkéntesek Hu Tajszin vezetésével hátulról támadták meg őket. Az angol tisztek, mivel látták, hogy csapdába kerültek , rádió útján kértek segítséget a vezérkartól. De már késő volt. A kínai önkéntesek és a koreai népi harcosok gránátokkal, szuronyokkal és puskákkal támadták őket. Minden egyes szikláért, minden lövészárokért kemény harcok folytak. Ho Jun Csin csapata ebben a harcban 224 angol katonát és tisztet semmisített meg, 133 embert, köztük egy angol alezredest, foglyul ejtett, három harckocsit, hét löveget, számos aknavetőt, gépfegyvert és egyéb hadianyagot zsákmányolt. S azok a harcok, amelyeket ezekben a napokban a néphadsereg csapatai és a kínai önkéntesek vívnak a nyugati arcvonalszakaszon, bővelkednek az ilyen hőstettekben. Az igazságos felszabadító harc eszméje lelkesíti őket ezekre a hőstettekre. Az intervenciósokkal szemben, akik vérpatakokkal árasztják el Koreát, városait és falvait romhalmazzá és hamuvá változtatják, vad gyűlölet tízszerezi meg a népi harcosok akaraterejét. Tele vannak elszántsággal, hogy bosszút álljanak az ellenségen és kisöpörjék Korea földjéről. (Megjelent a Pravdában) A. TKACSENKO: A koreai arcvonal nyugati szakaszán SZABAD NÉP PÉNTEK, 1951. MÁJUS IS Egy hét Milánóban az ökölvívó Európa-bajnokságon .A NEMZETKÖZI ÖKÖLVÍVÓ SZÖVETSÉG régi szokás szerint minden második évben megrendezi az ökölvívók Európa-bajnokságát. Az idén Milánó volt a mérkőzések színhelye, amelyek nagy érdeklődést váltottak ki számos európai országban. Tizenkilenc nemzet küldte el legjobb ökölvívóit Olaszországba s ott voltak a népi demokráciák versenyzői közül a magyar és lengyel sportolók is. Egy Európa-bajnoki cím, egy második és két harmadik helyezés —■red a mérlege a magyar ökölvívók Európabajnoki szereplésének. A puszta eredmény azonban nem mutatja eléggé, hogy versenyzőink — a gondos előkészületek eredményeként — milyen jól, szívósan és lelkiismeretesen küzdöttek. Még az olasz kapitalista sajtó is kénytelen volt elismerni, hogy a magyar ökölvívók taktikailag és technikailag felette állottak az európai mezőny nagy részének. Nem sportolóinkon múlott, hogy szereplésüket nem kísértemég nagyobb siker. Versenyzőink közül többet, így elsősorban Juhászt és Erdeit a pontozóbírák „ítélete" ütötte el a jobb szereplés lehetőségétől. Mindketten legyőzték az olasz ellenfeleiket, de az olasz ökölvívószövetség vendégei, a nyugati pontozóbírók úgy találták helyesnek, ha a győzteseket a ringben elért eredményektől függetlenül hirdették ki. Ugyanakkor a nemzetközi viszonylatban is elsőrangú magyar pontozóbírákat nem is vizsgáztatták le és így elütötték őket attól, hogy a zsűri tagjai lehessenek. Az olasz vezetők az Európa-bajnokságot „házi-bajnokságnak" tekintették. Minél több olasz versenyző előrejutását biztosítják, annál nagyobb lesz az anyagi haszon, ez volt a jelszavuk. Jónéhány bizonyíték volt arra is,hogy az olaszok mennyire előre elintézettnek vélték az Európa-bajnokságot. Edzőjük még a mérkőzések előtt kijelentette, hogy az olaszoknak legalább öt Európa-bajnokságot kell nyerniök. Carlo Lomazzi, az olasz szövetség elnöke pedig Juhász és Visentin mérkőzése előtt mondotta az olasz ökölvívónak: „Te már megnyerted az Európa-bajnokságot, nyugodt lehetsz." A fiatal, tehetséges magyar ökölvívók szereplése kiváló volt. Versenyzőink igen szépen, rendkívül változatosan vívták meg mérkőzéseiket, s ringbelépésüket mindig nagy várakozás előzte meg. Általában sokat kezdeményeztek, jól tájékozódtak a legnehezebb helyzetekben is, így érték el sikereiket olasz, angol, jugoszláv, holland, belga, nyugatnémet, dán és egyéb országok versenyzői ellen. Kitűnt a magyar sportolók erkölcsi fölénye is. Ökölvívóink — a kapitalista országok sportolóival szemben — mindig fegyelmezetten és sportszerűen viselkedtek még akkor is, amikor a legszemérmetlenebb pontozóbírói csalással ütötték el őket a győzelemtől. A versenyeken feltűnően kevés néző volt. A borsos helyárakat csak a gazdagok tudták megfizetni. MILÁNÓBAN KÉT VILÁGOT ISMERTÜNK MEG: Az egyik a gazdagok élete. Olasz tőkések, gazdag amerikaiak töltik meg a gombamódra szaporodó bárokat. Az egyik már a milánói dóm tetején ütött tanyát, itt árulja a Marshall-terv áldását, a coca-colát — a szentképek szomszédságában. A másik világ — a mellékutcák nyomorúsága. A város központjától nem messze a Porta Ticineze-kerületben a legnagyobb szegénységben, egy szó, bábán nyolcan-tizen laknak. Egyre nő a munkanélküliek száma, egyre nagyobb lesz a nélkülözés. Az egyik nap megnéztük a San Siro-stadionban Inter és Bologna csapatainak mérkőzését. A sportrészvénytársaságok dán, holland, svéd játékosok szerepeltetésével igyekeznekbusás hasznukat növelni. Jellemző az olasz labdarúgás mai helyzetére, hogy a bajnokcsapat csatársorában három svéd játékos szerepel, ugyanígy a külföldiek egész sora található a többi együttesekben is. A mérkőzésen a játékosok egymást rugdosták, a bíró alig győzte kiállítani őket. Általában elképzelhetetlenül sportszerűtlen jelenetek követték egymást és az üvöltöző drukkerek 14 esetben szaladtak be a pályára. Minden volt ez, csak éppen sport nem. A Milánóban eltöltött néhány napról kellemes emlékeket is hoztunk. Nemcsak a verseny alkalmával, hanem mindenfelé a városban találkoztunk az olasz dolgozók irántunk megnyilvánuló szeretetével. Az Európabajnokságon ökölvívóink sportszerű magatartása, viselkedése nagy hatást váltott ki. Szálláshelyünkön a szálloda dolgozói is mindent elkövettek sportolóink kényelmének, biztosítására. Általában amerre jártunk, az Alfa- Romeo-gyárban, az Unita szerkesztőségében, a munkásnegyedekben mindenütt élénken érdeklődtek országunk, eredményeink, sportéletünk iránt. Üdvözölték Papp László Európa-bajnokot és a csapat többi tagját és láttuk, hogy az olasz dolgozók őszintén örülnek sikereinknek. Szepesi György Montart és A HŐMÉRSÉKLET KISSÉ EMELKEDIK A Meteorológiai Intézet jelenti: Hazánkban szerdán sokfelé volt záporeső, zivatar. Hidasnémetiből 26, Fonyódról 17, Somogyvárról és Tiszabecsről 16, Kaposvárról 12 milliméter csapadékot jelentettek. A hőmérséklet általában 23—25, Baján és Debrecenben 26 fokig emelkedett. Budapesten csütörtökön déli 12 órakor a hőmérséklet 22 fok. Várható időjárás ma estig: Változó felhőzet, többfelé záporeső zivatar. Mérsékelt, helyenként élénkebb északnyugati-északi szél, később déli-délnyugati szél. A hőmérséklet egykét fokkal emelkedik. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL SZOMBAT: KOSSUTH-RÁDIÓ: 5.00: Falurádió. — 5.30: Hírek. Lapszemle. — 5.40: Pénzügyőr-zenekar. — 6.00: Reggeli szimfonikus hangverseny. — 6.45: Hírek. — 7.00: Kórusok. — 8.00: Hanglemezek. — 11.50: Bartók. Kis szvit. — 12.00: Hírek. Hangos Újság. — 13.15: Könnyű dallamok. 14.10: Fiatal művészek hangversenye. — 14.30: Potsdamban. — Fehér Klára útinaplója. — 14.40: Hanglemezek. — 15.30: Ipari szaktanfolyam. — 15.55: Kultúrhíradó. — 16.10: Iskolások rádiója. — 17.00: Hírek. — 17.10: Szovjet zenekari művek. — 17.50: Falurádió. — 18.25: Magyar népzene. — 20.00: Hangos Újság. — 20.40: Hangverseny a Gyapjúmosó- és Finomposztógyárban. — 21.30: Kis ember — nagy történelem. — Szabó Pál Kossuth-díjas író novellája. — 22.00: Hírek. Sport. — 22.25: Tánc éjfélig. — 24.00: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ: 5.30: Csárdások. — 5.50: MHK-negyedóra. — 6.05: Üzemi lapok szemléje. — 6.15: Könnyű zene. — 7.35: Filmzene. — 8.00: Operettrészletek. — 8.40: Színes muzsika. — 9.45: Görög gyermekek műsora. — 10.00: Hírek. — 10.10:* A miskolci vonósnégyes játszik. — 15.00: Hanglemezek. — 15.40: A jugoszláv határon. — Borisz Krumov elbeszélése. — 16.00: Zenei újság. — 17.10: Tanuljunk énekszóra oroszul! Szása. Népdal. — 17.30: Hírek. — 17.40: Népdalfeldolgozások. — 18.15: Erkel: Hunyadi László — nyitány. — 18.40: Chopin-művek. — 19.15: Sportnegyedóra. — 19.30: Közvetítés a Belvárosi Színházból: Bányászbecsület. — 22:25: Népdalkantáták. Tizenhárom évi börtönbüntetésre ítéltek egy fegyverrejtegető kulákot A miskolci megyei bíróság rögtönítélő tanácsa 13 évi börtönre és 5000 forint pénzbüntetésre ítélte Török Lajos mezőkeresztesi kulákot. Török Lajos egy forgópisztolyt és töltényeket rejtegetett. A tízkilós élelmiszercsomagot csak kézipoggyászként lehet szállítani A tízkilós élelmiszerc£omag kézipoggyászként való szállítása ügyében kiadott rendeletet egyesek félreértették és a rendeletre hivatkozással tíz kiló élelmet akartak postai csomagban feladni. A rendelet világosan kimondja, hogy a tíz kiló élelmiszer szabadon csupán kézipoggyászként szállítható és nem vonatkozik postai küldeményekre vagy egyéb feladásra. Nehéz küzdelem után 2:1 (2:1) arányban győzött a magyar labdarúgó B-válogatott Katawkéban Kattowicze, május 24. Csütörtök délután nagy érdeklődés előzte meg Kattowiczeban Magyarország és Lengyelország labdarúgó B- válogatottjainak mérkőzését. Nemcsak a helybeliek, hanem a Varsóból, Lodzból és több más városból különvonaton érkezett szurkolók is kíváncsiak voltak a találkozóra. A sporttelep nézőterén „csak” 45.000 néző számára jutott hely . Csaknem húszezren már nem kaphattak jegyet. A mérkőzést ünnepség előzte meg, majd megkezdődött a játék. Az első félidő 12. percében Zakariás, a 14. percben pedig Szilágyi rúgott gólt, s ezzel 2:0-ra vezetett a magyar válogatott. A 40. percben Kispéter szabálytalanul szerelte Alszert, s a megítélt 11-est Olszewszky értékesítette. A második félidőben a lengyel csapat vezetett több támadást és a magyar válogatott csak a védelem jó játékának köszönhette, hogy megőrizte egy gólos előnyét, így végeredményben Magyarország B-válogatottja győzött 2:1 (2:1) arányban. A mérkőzés igen heves küzdelmet hozott. A magyar játékosok közül Gellér, a hátvédhármas és a két fedezet, a lengyel válogatottból Stefanyszín, Soskoaijak és Alszer tűnt ki. Gerevich a középdöntőbe jutott a tőrvívó világbajnokságon Stockholm, május 23. Szerdán kezdték meg a férfi egyéni tőrvívó-világbajnokság selejtezőit. A magyarok közül Gerevich szerepelt a legjobban, bekerült a legjobb tizenhat közé, a középdöntőbe. Palócz és Sákovits nem jutott tovább az elődöntőből. SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártja központi lapja Szerkeszt, a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VIII, Blaha L -tér 3. Tel. *343—100, *142—220. Terjeszti a Posta Központi Hirlapirodája, Budapest V., József-tér 1—3. Tel.: 130—850, vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal. Előfizetés: Üzemi tel.: 189—644, 189—653, 189—607. Egyéni tel.: 189—786, 189— 766, 189—787. Expedíció telefon: 137—552. Előfizetési díj: havi 11 Pt. SZIKRA Lapnyomda.