Szabad Nép, 1951. július (9. évfolyam, 152-177. szám)

1951-07-01 / 152. szám

2 seinek, a népköztársaság törvényeinek és rendeleteinek. El kell érni, hogy a terménybegyűjtés ne legyen a helyi tanácsok egyes osztályainak szakfeladata, hanem az egész tanácsszervezet központi feladata, melynek megoldásában a helyi tanácsok minden tagjának és póttagjának közre kell működni. A helyi tanácsok tagjainak és póttagjainak tevékeny közreműködése a begyűjtés sikerének elengedhetetlen követelménye. Legalább ugyanilyen fontos a tanácstagok példamutatása, élenjárása az állampolgári kötelességek teljesítése terén. Tanácstagnak, az államhatalom helyi képviselőjének lenni nagy tisztesség, amit becsülettel betölteni csak azok tudnak akik magatartásukkal és cselekedeteikkel, népköztársaságunk és kormányunk iránti odaadásukkal, személyes példájukkal mutatják az utat dolgozó parasztságunk számára. Ahol a tanácstagok eleget tesznek beadási kötelezettségüknek, ott a falu sem marad el. A tanácstagok közül is ki kell tűnni a kommunisták példamutatásának. Tudnunk kell azonban, hogy bármilyen jól felkészültek is a tanácsok, bármennyire kiépített legyen is a begyűjtő szervezet, a feladatok olyan nagyok, hogy azokat még olyan jó apparátus sem tudja a dolgozó tömegek közvetlen segítsége nélkül megoldani. Ezért a legnagyobb társadalmi szervezeteken keresztül a begyűjtés munkájára mozgósítani kell a széles dolgozó tömegeket, elsősorban a nőket és az ifjúságot. Az MNDSZ és a DISZ falusi szervezeteinek tagjai legyenek a begyűjtési munka előharcosai, úgy a begyűjtés sikeréért, mint az ellenséges kulákagitáció és aknamunka ellen folyó küzdelemben. Tömörítsék a parasztasszonyokat és a falu fiatalságát a begyűjtő szervek támogatására. A begyűjtés üteme és eredménye lesz munkájuk fokmérője. Az idei bő termés sikeres begyűjtése nagy lépéssel visz előre bennünket élelmezésünk további megjavítása terén. Újabb lendületet ad felemelt ötéves népgazdasági tervünk megvalósításának, nyersanyagszükséglete fokozottabb biztosításának, ötéves tervünk a béke terve. Mezőgazdaságunk, amikor feleslegeit az ipar fejlesztésére fordítja, a béke ügyét szolgálja, újabb lendületet ad a szocializmus építéséhez, erősíti a béketábor magyar frontszakaszát. A nagy gabonacsata előestéjén állunk. Országszerte jogos várakozással tekintenek munkánk elé. A tanácsok és begyűjtő szervek jó munkáján múlik az ország jövő évi ellátása, rájuk van bízva az ország kenyere. Rendkívül nagy felelősség, egyben nagy megtiszteltetés és bizalom is ez. Dolgozó parasztságunk és begyűjtő szerveink, helyi tanácsaink és társadalmi szervezeteink vállvetett munkája. Pártunk irányítása mellett, meghozza a győzelmet. A Párt a népgazdaság egyik legnehezebb frontszakaszára állított bennünket. A kitűzött feladatnak csak egyféleképpen lehet megfelelni: jól. Mindnyájunknak: az élelmezési minisztériumnak, az állami begyűjtő szerveknek, helyi tanácsoknak és társadalmi szervezeteknek úgy kell dolgoznunk, hogy a jól végzett munka örömével, büszkén jelenthessük majd a Pártnak, Rákosi elvtársnak: a ránk bízott feladatokat sikeresen megoldottuk. Ifjúsági aratóbrigáddal segítik a mendei fiatalok községük munkáját A mendei DISZ-szervezet fiataljai a III. Világifjúsági Találkozó tiszteletére elhatározták, hogy versenymunkával veszik ki részüket az aratásból, csápülésből és begyűjtésből. 12 tagú aratóbrigádot szerveztek és így segítik a „Lenin” tizes munkáját. Mende a szomszédos Sülysáp községgel áll párosversenyben. A fiatalok vállalták, hogy héttagú futárszolgálattal biztosítják: a két község állandóan ismerje, hogyan állnak a falvakban a munkálatokkal. A legújabb versenyhíreket hangos híradón közük és az ebédszünetekben kultúrműsorral szórakoztatják a dolgozókat. _ SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1951. JÚLIUS 1 Harminc éve dicsőséges harcban a kínai népért Harmincadik évfordulóját ünnepli ma a nagy kínai nép dicsőséges harcosainak szervezője és vezetője, a Kínai Kommunista Párt. Ez a nap nemcsak a felszabadult kínai nép , az egész béketábor számára örömteljes, ünnepélyes évforduló. Az egész nemzetközi munkásmozgalom, az egész haladó emberiség együtt ünnepel a Kínai Kommunista Párttal, amely a Szovjetunió vezettebéketábor egyik legjelentősebb erőtényezője, a béketábor győzelmének egyik fontos kovácsa. A népek a Kínai Kommunista Pártban a nagy kínai forradalom győzelmének kiváló szervezőjét és a gyarmatok népeinek felszabadulásáért folyó küzdelem példamutató harcosát ünnepük. A népek Mao Ce Tung pártjában a nagy Sztálin hű tanítványát és barátját, a lenini-sztálini tanítások hűséges követőjét tisztelik. Ragyogó három évtized az, amely e Párt mögött áll. A Kínai Kommunista Párt története valójában a kínai forradalom története. A Párt útja ugyanolyan szédületes iramban felfelé vezető út, mint a forradalomé magáé. Ennek az útnak az elején maroknyi forradalmár és egy sok részre tagolt, félgyarmati, az imperialisták kényére-kedvére kiszolgáltatott Kína áll — az út végén egy 475 milliós népi állam kormányzó pártja és a győztes forradalom. Természetesen ez a végállomás csak az út egy szakaszának végét jelenti és kiindulópontját egy még hatalmasabb és még dicsőségesebb fejlődésnek, amelybe a kínai nép éppen most kezd bele. A Kínai Kommunista Párt harmincadik évfordulója útjelző köve a kínai forradalom megállás nélküli továbbfejlődésének. A Kínai Kommunista Párt akkor alakult meg, amikor Kína első polgári forradalmának eredményeit már legázolta az ellenforradalom, s amikor Kína új polgári demokratikus forradalomtól volt terhes. Ez az új forradalom már kezdettől fogva alapvetően különbözött a nyugati kapitalista országokban lejátszódott burzsoá demokratikus forradalmaktól. Ez a forradalom olyan időben robbant s bontakozott ki, amikor , a világ egyhatodán már a proletariátus vette kezébe a hatalmat s amikor minden antiimperialista mozgalom szükségképpen a proletár-szocialista világforradalom szövetségesévé vált. Kína forradalma is, bár burzsoá demokra- tikus forradalomnak indult, első perctől kezdve a világforradalom részét jelentette, egyszersmind átmenetet Kína proletár-szocialista forradalmához. Világos, hogy egy ilyen forradalomnak nem lehet és nem is lehetett hivatottabb vezetője, mint a modern társadalom élenjáró, legforradalmibb osztálya, az imperializmus egyetlen következetes ellenfele és az imperialistaellenes küzdelem egyedül következetes harcosa: a munkásosztály. A kínai proletariátusnak sem 1921. júliusa előtt, sem azután nem volt más pártja, mint a Kommunista Párt, a Kínai Kommunista Párt kezdettől fogva a forradalom leghivatottabb vezetőjeként léphetett fel. 1961 -ben a Kínai Kommunista Pártnak még mindössze 50 tagja volt. Hogyan vált a forradalmároknak ebből a maroknyi csoportjából a kínai nép élenjáró, vezető Pártja? Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a kínai kommunisták megértették, magukévá tették és teljes mértékben alkalmazták Sztálin elvtárs zseniális útmutatásait. Abban a beszédében, melyet a Keleti Dolgozók Kommunista Egyetemén 1925. májusában tartott, Sztálin elvtárs rámutatott, hogy az olyanfajta országokban, mint Kína, ahol a nemzeti burzsoázia ugyan már forradalmi és megalkuvó pártokra szakadt, de ahol a burzsoázia megalkuvó része még nem tudott összeforrni az imperializmussal, a kommunistáknak meg kell teremteniök a munkások és kispolgárság forradalmi blokkját. Sztálin elvtárs rámutatott arra is, hogy ahol a burzsoázia megalkuvó része már megegyezett az imperializmussal, ott „a proletariátust elő kell készíteni a felszabadító mozgalom vezérének szerepére, lépésről lépésre ki kell szorítani a burzsoáziát és szószólóit ebből a megtisztelő pozícióból. Forradalmi antiimperialista blokkot teremteni és e blokkon belül biztosítani a proletariátus hegemóniáját — ez a feladat." Ami a kínai forradalmat közvetlenül illeti, Sztálin elvtárs másfél évvel később, a Komintern kínai bizottságában mondott beszédében megvilágította, hogy kínai imperialistaellenes front annál erősebb és hatalmasabb lesz, mennél gyorsabban és mennél alaposabban kapcsolódik be a kínai parasztság a forradalomba." Továbbá: „Kínában a fegyveres forradalom harcol a fegyveres ellenforradalom ellen. Ez a kínai forradalom egyik sajátossága és egyik előnye. Egyszersmind ebben rejlik a kínai forradalmi hadsereg különös jelentősége ... Ebből azonban az következik, hogy a kínai kommunistáknak különös figyelmet kell fordítaniuk a hadseregben végzendő munkára.” A kínai kommunisták megértették és magukévá tették ezeket az útmutatásokat. Mao Ce Tung elvtárs egy 1939- ben írott művében rámutatott: „A kínai proletariátus a Kommunista Párt vezetésével teljes mértékben megérti, hogy bár a legfelvilágosodottabb és legszervezettebb osztály, mégis, ha egyedül a maga erejére támaszkodna, sohasem győzhetne és mielőtt győzne, minden egyébpotenciálisan forradalmi osztállyal és réteggel — különböző körülmények között — egyesülnie, kell és forradalmiegységfrontot kell szerveznie." A Kínai Kommunista Párt további működésének tengelyébe állította az imperialistaellenes felszabadító harc összekapcsolását az agrárforradalommal, amivel érdekeltté tette és bevonta a parasztság százmilliós tömegeit a forradalmi küzdelembe, végül kidolgozta Kína forradalmi háborújának stratégiáját és taktikáját, ami több mint két évtized kemény harcai után végül is győzelemre vitte, a kínai forradalom hadseregét és ma is mintául szolgál Kelet elnyomottainak felszabadító küzdelme számára. A Kínai Kommunista Párt története — e politika helyes alkalmazásának története. Természetesen, a forradalmi helyzet változásainak megfelelően, más és más feladatok álltak előtérben a történelem különböző korszakában, a Kuomintang árulása előtt és után, a japánellenes háború idején, vagy az amerikai intervenció eszközévé vált Csang Kai Sek-kormáryzat elleni küzdelemben. 1923-ban a Párt egységfrontra lép az akkor még forradalmi Kuomintanggal és ez az egységfront a forradalom hatalmas sikereit vívja ki a feudális urak és az imperialisták ellen. 1927-ben, amikor bekövetkezik a forradalom és a nép erejétől megrettent Kuomintang-jobbszárny árulása, a Párt megszervezi az önálló forradalmi hadsereget, a Kínai Vörös Hadsereget, a parasztság körében végzett munkára helyezi a pártmunka fő súlyát és kidolgozza az agrárforradalom alapelveit. Megalakulnak a felszabadított körzetek, ahol is felosztják a földesurak birtokait és megtiltják, hogy bárki is földbérből éljen. A további nagy harcokra való felkészülés szakasza ez a Párt számára, egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi és a belső erőviszonyok kedvezőtlenek a forradalom kibontakozásához. Új helyzetet teremt a japánok betörése Kínába és Mandzsúria elfoglalása 1931-ben A forradalom fő ellenségévé ebben az időben a japán imperializmus válik. A Párt felismeri a japánellenes nemzeti felszabadító küzdelem fontosságát a forradalom győzelme szempontjából és hadat üzen apánnak, a Mao Ce Tung elvtárs által vezetett Vörös Hadsereg pedig megindul észak felé, a japánellenes küzdelem közvetlen színtere felé. A „hosszú menetelés”, amelynek során a Vörös Hadsereg földet oszt azokban a falvakban, amerre átvonul, annyira megnöveli a Párt befolyását, hogy 1937-ben a Kuomintang már nem tudja visszautasítani újabb egységfront-ajánlatát. A Kuomintanggal való második szövetség évében a Kommunista Párt természetesen nem mond le sem az önálló forradalmi feladatok megoldásáról, sem az önálló hadseregről. Az egységpolitika azonban megköveteli, hogy mindent alárendeljen a japánellenes küzdelemnek, mint fő feladatnak. A Párt megkezdi munkáját a japán vonalak mögött, itt is kiépítve a maga felszabadított körzeteit. Ez a Párt történetének egyik legdicsőségesebb fejezete. A Párt népszerűsége megtízszereződött, vagy éppenséggel megszázszorozódott a japánok ellen folytatott harc éveiben, így értek meg az imperializmus elleni döntő roham feltételei. A lehetőséget ehhez a Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott győzelme teremtette meg. Ez a győzelem először is szétzúzta a japán mintarizmust, aminek eredményeként Kína felszabadult a japán iga alól. Másodszor: olyan világpolitikai helyzet alakult ki, amelyben az imperialista erők nyomása Kínára nem tudott akkora erővé válni, hogy a kínai nép győzelmét, Csang Kai Sek vereségét megakadályozza. „Gondolkozzunk csak egy kicsit — mondotta Mao Ce Tung elvtárs —, ha nem lett volna Szovjetunió, ha az antifasiszta második világháború nem aratott volna győzelmet, ha nem győzte volna le a német, olasz és — ami a mi szempontunkból különösen fontos — a japán imperializmust, ha nem jöttek volna létre az új, demokratikus országok, ha nem lángolna fel Keleten az elnyomott népek harca, ha a néptömegek nem küzdenének az Egyesült Államokban, Nagy- Britanniában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Japánban és más kapitalista országokban a rajtuk uralkodó reakciós klikk ellen, ha nem volna meg e tényezők összessége, a ránk nehezedő nemzetközi reakciós erők nyomása természetesen sokkal erősebb lenne, mint most. Kivívhattuk volna-e a győzelmet ilyen körülmények között? Természetesen nem. De lehetetlen volna e győzelem megszilárdítása is, még ha sikerült volna is kivívni.” 1945 ben megkezdődik a kínai forradalom dicsőséges befejező szakasza. A második világháború végén a Párt azon igyekezett, hogy megkímélje a kínai népet a további vérontástól. Még a japán kapituláció előtt, 1945. április 24-én Mao Ce Tung elvtárs „A koalíciós kormányról” tart beszámolót a Párt VII. kongresszusán, a Központi Bizottság pedig augusztus , végén demokratikus egységpolitikára hívja fel a Kuomintangot. Ebben az időben azonban ipár teljes erővel működésbe lépett Kínában az amerikai imperializmus. Amerika utasítására Csang Kai Sek még a háború utolsó napjaiban megtiltotta a japán seregeknek, hogy a néphadsereg csapatainak megadják magukat, októberben pedig titkos parancsot, ad ki a Kuomintangerőknek a néphadsereg elleni támadások megkezdésére., Amerikai csapatok lépnek Kína területére. Világos, hogy az Egyesült Államok Japán örökébe akar lépni és az áruló Kuomintangklikk segítségével rá akarja tenni kezét Kínára, vérbefojtva a kínai nép szabadságmozgalmát. 1945. decemberében a Moszkvában megtartott négyhatalmi értekezlet arra kötelezi az USA-t, hogy minden csapatát vonja ki Kína területéről. 1946. januárjában pedig fegyverszünet jön létre a Kuomintang és a néphadsereg között. De az USA megszegi a moszkvai határozatot és 1946. júliusában Csang Kai Sek általános támadást indít a felszabadított területek ellen. Újból kitör a polgárháború. Hogy ezután mi történt, azt az egész világ tudja. Hiába fektetett be Amerika 6 milliárd dollárt Csang Kai Sekbe, hiába támogatta fegyverekkel és katonai „szakértőkkel" — a kínai nép elűzte a nyakára telepedett imperialista bérenceket, a tengerbe szorította őket és ■felszabadította egész hazáját. A felszabadító háborúban a néphadsereg létszáma 800 ezer főről öt és félmillióra emelkedett, nem utolsósorban a Csang Kai Sekkel szembeforduló volt Kuomintang-csapatok átállása következtében. Amerre csak a néphadsereg haladt, mindenütt tömegével csatlakoztak hozzá a munkások, parasztok, a kínai nép hazafias, imperialistaellenes elemei. A kínai nép lerázta nyakáról a Kuomintang-igát és ahhoz a párthoz csatlakozott, amely több mint két évtized kemény küzdelmeiben bizonyította be, hogy a nép pártja, a nemzeti érdekek legkövetkezetesebb védelmezője. Ezekben a harcokban, a megalapításától a győzelemig eltelt időben a Kínai Kommunista Párt maroknyi csoportból hatalmas tömegpárttá növekedett. 1921-ben a Pártnak még mindössze 50 tagja volt. 1923-ban létszáma 300 főre, 1925-ben 1000 főre növekedett, 1927-ben pedig elérte az 58 ezer főt. De 18 évvel később, a japánellenes háború utolsó évében a Párt már 1.210.000 tagot számolt és két év múlva Mao Ce Tung elvtárs bejelenthette, hogy az 1937-től 1947-ig terjedő 10 év alatt a Párt taglétszáma néhány tízezerről 2.700.000-re emelkedett. A Kínai Kommunista Párt ezzel olyan erős párttá lett, amilyenre még nem volt példa Kína történetében. Ezt a szédületes fejlődést lehetővé tette a Párt helyes politikája és szakadatlan, meg nem alkuvó harca mindenfajta — bal- és jobboldali — opportunizmus ellen. A Párt kiűzte soraiból a burzsoázia előtt való behódolást hirdető jobboldali árulókat és keményen fellépett a parasztság körében végzett munka megszüntetését javasoló álbaloldali törekvésekkel szemben. Miféle törekvések voltak ezek? A „baloldaliak” még a 30-as évek elején azt javasolták a Pártnak, hogy hagyja el a felszabadított körzeteket, szüntesse be a gerillaháborút és foglalja el a nagyvárosokat. Ez az akkori erőviszonyok teljesen téves felmérésén alapult. Csak 1949-ben kerülhetett sor arra, hogy a Párt — 22 év után — ismét a városokba tegye át a pártmunka súlypontját. ItIHi a Kínai Kommunista Párt háromévtizedes küzdelmeinek történelmi eredménye? A népi forradalom győzelemre vitele, a népi demokratikus diktatúra kivívása, a Kínai Népköztársaság megteremtése. Befejeződött-e ezzel a kínai forradalom fejlődése? Nem. Mao Ce Tung már 1940-ben rávilágított, hogy a különböző forradalmi osztályok szövetségén alapuló és a proletariátus vezetése alatt álló új demokrácia megteremtése csupán a kínai forradalom első szakaszának feladata. „Az első szakasz befejezése után kerül sor a másodikra, Kína szocialista társadalmának építésére." Egy évvel korábbi írásában Mao Ge Tung a következőket mondotta: „Néhány fejletlen párttag azt hiszi, hogy a feladat a jelenlegi demokratikus forradalommal véget ér és semmi dolguk sincs a jövő szocialista forradalmával, más szóval azt hiszik, hogy a jelenlegi forradalom, vagyis az agrárforradalom már maga a szocialista forradalom. Hangsúlyoznunk kell, hogy az ilyen elképzelések tévesek. Minden egyes párttagnak tudnia kell, hogy a kínai kommunista mozgalom teljes forradalmi mozgalom, amely magában foglalja a demokratikus forradalom és a szocialista forradalom két szakaszát. Ennek a két forradalmi folyamatnak különböző a természete és ha nem fejezzük be az első forradalmi szakaszt, akkor nem fejezhetjük be a második szakaszt sem. A demokratikus forradalom szükséges előkészület a szocialista forradalomra és a szocialista forradalom a demokratikus forradalom szükségszerű iránya.” És ugyanebben a cikkében egy más helyen: „A kínai polgári demokratikus forradalom (az új demokratikus forradalom) befejezése és a szocialista, forradalmi szakaszba való áttérés, amikor már megvan minden szükséges feltétel — ez a Kínai Kommunista Párt dicsőséges, fényes és teljes forradalmi feladata." A kínai népi demokrácia, melynek vezetőereje a munkásosztály, ma a feudalizmus teljes felszámolásának történelmi feladatát oldja meg, harcban az imperializmussal és nemzeti gazdaságának megerősítésén, egy nagy nemzeti ipar kifejlesztésén dolgozva. Az agrárforradalom sikeres befejezése és az erős nemzeti ipar kifejlesztése: ez teremti meg a feltételeit annak, hogy Kína a szocialista forradalom szakaszába lépjen. Kína felszabadulása és küzdelme a jövőért: a béketábor óriási erőtényezője. A kínai nép felszabadulása. .. legnagyobb csapás, ami a világimperializmus rendszerét a Nagy Októberi Forradalom győzelme és a fasizmus... nak a második világháborúban elszenvedett veresége óta érte. Kínával a világ imperialistái nemcsak a gyarmati kizsákmányolás egy döntő jelentőségű területét vesztették el, ami olcsó nyersanyagforrásul és a tőkekivitel fontos célpontjául szolgált számukra. Kína elvesztésével olyan terület csúszott ki a kezükből, amelyet egyik legjelentősebb katonai támaszpontul szántak a Szovjetunió ellen és ami az imperializmus egész ázsiai uralmának egyik legfontosabb bázisa volt. Kína felszabadulásával a Szovjetunió vezette béketábor 475 millió fővel gyarapodott. Kína felszabadulása hatalmas lendületet adott a gyarmati felszabadító küzdelemnek egész Ázsiában. A Kínai Népköztársaság az imperializmus elleni harc döntő támaszpontjává lett. Hogy mit jelent ez a támaszpont, ezt mutatja a többi között a koreai háború alakulása is. Korea hősi népe nem utolsósorban a felszabadult Kína népe testvéri segítségének köszönheti, hogy egy év óta sikeresen száll szembe az ádáz amerikai imperializmussal, nagy katonai kudarcokat mérve rá. És a Kínai Népköztársaság — mint Mao Ce Tung és a kínai nép más vezetői az USA koreai agressziója és Tajvan amerikai megszállása óta nem egy ízben kifejtették — képes arra, hogy az ázsiai népekkel együtt döntő csapást mérjen az imperialista agresszorokra. A felszabadult Kína, a békéért folyó harc nagy zászlóvivője is. A Szovjetunió és Kind összefogása olyan erő — mutatott rá Molotov elvtárs —, amelyhez foghatót nem ismer a világtörténelem és amely képes megvédeni a világbékét. Üdvözöljük a nagy kínai nép győzelmeinek szervezőjét, a 30 éves Kínai Kommunista Pártot! Éljen a Kínai Kommunista Párt nagy vezetője, Lenin és Sztálin legjobb kínai tanítványa, Mao Ce Tung elvtársi Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért!” legújabb száma A „Tartós békéért, népi demokráciáért!” legújabb számának vezércikke a harmincéves Kínai Kommunista Pártot méltatja. A lap részleteket közöl Mao Ce Tung munkáiból és beszédeiből, valamint közli Liu Ting Jinek, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának, Csen Junnak, a Párt Politikai Irodája tagjának, Csu Tenek, a Párt Politikai Irodája tagjának és Teng Hsiao Pingnek, a Párt Központi Bizottsága tagjának cikkét. „A békeegyezményért!” közös cím alatt a lap tájékoztat a nyugatnémetországi, franciaországi, olaszországi, angliai, spanyolországi, argentin, belgiumi és dániai békemozgalomról, valamint beszámol a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség végrehajtó bizottságának Ülésszakáról. D. N. Pritt a Szovjetunió és a népi demokráciák békevédelmi törvényeiről írt cikket. Stefan Rassovansky, a Szlovák Kommunista Párt főtitkára cikkének tárgya Szlovákia iparosítása, a kultúra és a dolgozók életszínvonalának emelése. Georges Cogniet a francia parlamenti választások eredményeiről írt cikket Juan Marinello, a Kubai Szocialista Néppárt elnöke Latin-Amerika népeinek a békéért vívott harcával foglalkozik. Szerkesztőségi cikk rántja le a leplet a külügyminiszterek párizsi tanácskozását zsákutcába juttató amerikai kormánykörökről. A lap végül foglalkozik az USA-ban tobzódó fasiszta reakcióval, valamint Jan Marek „Politikai Jegyzeteit" közli.